SZÜLŐSÉG

Hogyan vadásszunk anyát és gyereket magunknak?

2009. március 9., hétfő 13:00

Ha alapvetően szociális beállítottságúak vagyunk, azaz szeretjük a társaságot és nem elégíti ki a napjainkat a csipkefüggöny mögüli világ bámulása, komoly fejtörést fog okozni egy idő után a társaság vadászata. Azért nem pontosítom, hogy tulajdonképpen kinek vadásszuk a barátokat, mert az esetek nagy részében nem meghatározható, hogy magunknak, vagy a sarjnak. Amikor a gyerek még csak határozottan hanyatt fekve tud létezni és az ökle az egyetlen szórakoztató csatornája, nyilván anya magának keresi a barátot (meg a bajt), de amikor már nyitott a pici egy kis szociális kalandozásra, akár két legyet is üthetünk egy csapásra. Azt a verziót persze nem is említem, amikor a kiskölykök jól meglennének, de a szülői fronton zavar van az erőben, mert ilyenkor nem életképes a kapcsolat, még ha bimbózónak tűnik, akkor sem.



Egy kevés interaktivitást mutató csecsemővel mit tehetünk mást, mint hogy fel és alá grasszálunk a parkban, vagy a háztömb körül. A játszótérre ekkor még nem igazán merészel betérni a csupán fekvő babakocsival rendelkező nő, így nem marad más hátra, mint a hasonló helyzetben lévő sorstársak mellett pozitív arckifejezéssel elhaladni, vagy ha bátrabb a mami, leszólítani a másikat. Nem is gondolnánk, de ez a szitu majdnem olyan érzéseket kelt bennünk, mintha egy pasit akarnánk levenni a lábáról. „Megszólítsam? Nem tart bunkónak? Mivel kezdjem?” és még sorolhatnánk a végtelenségig a belső gyötrődésünket, amivel akár napokig, hetekig is elszórakoztathatjuk magunkat.

Helyzeti előnyben vannak azok a nők, akiknek már gyerek előtt megvoltak ezek a szociális támasztékot biztosító kapcsolataik, mert „Képzeld, a szomszéd csaj egy hónappal utánam szült!”. Innentől kezdve alakulhatnak szépen a dolgok, lehet tolni a kocsit együtt, ha fúj, ha fagy, de azért nem eszik olyan forrón a kását! Sok mindenbe beleszaladhatunk, ráadásul a szomszédtól olyan könnyen meg nem is szabadulhatunk meg. S ha nem figyelünk, azt vesszük észre, hogy a szomszéd Vivien, látástól mikulásig nálunk ül, és anderseni dallamokkal avat be minket az anyósától egészen a férje potenciális problémájáig. Szegény szomszéd srác meg nem érti, miért vörös a fejünk, ha találkozunk vele a lépcsőházban.

Persze később, a játszóteres ismeretségeknél is pórul járhatunk. Hiába pakolja a homokot minden nap boldogan a gyerek azzal a kis szöszke kölyökkel, ha az anyukája annyira ellenszenves, hogy köszönni kívánunk neki, aztán semmi több. Még ha találunk egy helyes, szimpatikus anya-gyerek kombinációt, akkor is kiderülhet, hogy melléfogtunk. Első gyerekkel sok hasonló szituban volt részem, volt egy félbolond anyuka például, aki simán befeküdt az ágyunkba (na jó, be volt ágyazva) és gyakorlatilag levakarhatatlan volt. A kezdetben szabadszellemű, érdekes nő szép lassan alakult át futóbolonddá. Ilyenkor pedig nehezen tudjuk a dolgokat helyre billenteni, s a gyereknek elmagyarázni, hogy miért nem találkozunk a Zsuzsiékkal, azt csak nem mondjuk neki, hogy „’há mer’ paraszt az anyja és biztosan ő is az lesz majd”! Mi ez, ha nem a diszkrimináció csírája? Ekkor kezdünk el más időpontokban járni a parkba, mint eddig, ekkor kezdünk új játszótereket felfedezni és sokáig nem csinálunk mást, mint rettegünk, hogy mikor találkozunk az egykori „jó” barátunkkal.

Ahogy múlik az idő, egyre jobban rájövünk, hogy azért csak kellene valaki, aki biztos pont lehet a délelőtti gyeses ködben. Irigykedve bámuljuk a játszótéren a falkába verődő anyákat, még ha jól meg is van a véleményünk arról, ahogy távirányítják a gyerekeiket (Saaaaanyiiiii! Vedd vissza a cipődet! Január van.), s arra gondolunk, hogy milyen kár volt öreg utcába költözni, ahol a legfiatalabb lakó életének fénypontja Ferenc József megkoronázása volt.

Ne reménykedjünk, az óvodában sem húzhatjuk meg magunkat, hogy majd a gyerek úgyis utat tör ezen a bonyolult, szociális hálón! Már az első évben elkezdődhet a gyerek nyafogása, hogy mikor hívjuk át játszani a Petikét és mikor megyünk el hozzájuk. Mit tehetünk tehát, mint hogy helyezkedünk? Van, akinek jobban és van, akinek nehezebben megy. Néha pedig este, amikor belesimulunk egy kád forró vízbe, arra gondolunk, hogy de jó is lesz, amikor egyedül jár a haverjaihoz a gyerek. Csak jusson ez eszünkbe majd később is, amikor kamaszodik…

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.03.09 16:42:44anyamadár

    Hogy komolyan is hozzászóljak - nehéz új barátokat felszedni. Csak azért mert anyák vagyunk egy játszótéren, egykorú gyerekekkel még egyáltalán nem biztos, hogy összeillünk.

    Ha valakinek szerencséje van belefut valakibe akivel megtalálják a közös hangot és akár hosszabb barátság is lehet belőle - mint amire fentebb is láttunk példát.



    Én általában felületesen érintkezem a játszótéri anyukákkal, na nem azért mert írtózom tőlük és csendes kívülálló vagyok, csak mert tényleg a gyerekek után rohangálok, vagy játszom velük, esetleg a nővéremmel, nem gyerekes barátaimmal megyek le és jót dumálunk a fák hűvösében. :)



  • 2009.03.09 16:47:50Kipikopii

    anyamadar: ertem, akkor Te szeretsz homokvarazni, ugye :-)



    amugy, persze, a jatszoteri ismerkedesek feluletesek, de miert baj ez? engem sem erdekel minden egyes csalad elete visszamenoleg 3 generaciora. En is elsosorban a gyerekeimet tartom szemmel, ha tudok kozben valakivel beszelgetni, az kulon jo, nem terhes.

  • 2009.03.09 16:52:17Lénuska

    Fontos terep a játszi gyereknek, anyunak egyaránt. Az élő emberi szó, kapcsolat nélkülözhetetlen kell, hogy legyen, ezért mindenkivel szívesen elbeszélgetek.Szeretem az embereket, különösen a gyerekeket és az öregeket. Ha elég a beszélgetésből, akkor udvariasan odébb állok. De!Rajtam is múlik, miről follyék a szó. Sok ember van a játszón, mindig lehet társaságot találni, de ha éppen "olyanom" van, egyedül is jó néha.

  • 2009.03.09 16:53:34Edinbogyo

    jahaj, en is kifogtam az elejen egy ilyen csaladot, megorultem, hogy magyarok, aztan kiderult, hogy nagyon nem szimpi az egesz familia.hal istennek elkoltoztunk pont abbol a varosreszbol, es igy megoldodott.

  • 2009.03.09 16:55:03anyamadár

    Kipikopii szerintem sokan keresnek ott hosszabb távra ismerőst, teljesen megértem ám, ha valaki ezzel próbálkozik, főleg ha beköltözők egy kisebb közösségbe.

    Egy zártabb közösségben jól jöhet, ahol a gyerekek biztosan egy oviba fognak járnak, esetleg még általánosba is. Láttam én már nagyon jól működő játszóteres anyacsoportokat.



    Csak ez írtó nehéz, lutri, hogy kit találsz meg. Mint Winéknél a posztban az őrült ágybafekvő anyuka. :)

  • 2009.03.09 17:14:20Balat1

    Sziasztok!

    Nekem az a problémám, hogy senki sem akar velem barátkozni! Én alapból nevetős és barátkozó vagyok, de ezt vagy nem hiszik el rólam, vagy nem tudom hogy mi a baj! Öt éve lakok másik városban, nincsenek barátnőim vagy korombeli anyukák! Nekem a nagyfiam 18 éves, a pici fiam pedig 18 hónapos! Ha más anyukát leszólítok vagy szóba akarok elegyedni, akkor hülyének néznek! Ráerőltetni nem akarom magunkat senkire sem! A kisfiam nagyon nyitott, minden gyerekhez odamegy játszani! Nagyon sajnálom hogy így alakult! Talán majd az oviban találunk valakit!

  • 2009.03.09 17:15:44Chelly2

    Pár hónapos volt a fiam, amikor összeismerkedtünk egy hasonló korú lánykával és az anyukájával. Sokat voltunk együtt egymásnál is meg a játszón is. Csak a másik anyukának vissza kellett menni dolgozni. A játszón kötöttem pár felületes ismeretséget, de keveset tudtam dumcsizni, mert a fiam után rohangáltam (ő ezt igényelte).

    Az egyik uncsitesóm pár hónappal utánam szült, így velük is sokat találkoztunk.

    Amikor lehetett elmentünk játszóházba is és ott is sok ismerős arc volt egy idő után.

    Most pedig az egyik legjobb barátnőmmel együtt vagyunk terhesek. Együtt járunk vizsgálatokra is és közel lakunk egymáshoz. Ez nagyon jó...

    De nemrég megismertem 1-2 szomszéd utcában lakó csajszit is. És a szomszédban is most született gyerek, majd tavasszal kiderül, mennyire lesz ez kellemes.

  • 2009.03.09 17:45:44Xta

    Na, akkor elárulom, hogyan kell tudományosan ismerkedni (szerintem):

    1. Védőnőtől megkérdezni, hogy a környéken tud-e jó fej másik kisgyerekest. Ennek feltétele, hogy a védőnő is jó fej legyen (nekem kifejezetten az volt, tudom, ritka "faj"), de legalábbis normális.

    2. Babamasszázs, torna, ilyesmi: ott össze vagytok zárva, hamar kiderül, kivel érdemes beszélgetni és kit kell nagy ívben elkerülni.



    Nekem fentiek bejöttek, amúgy az a típus vagyok, aki bárkivel bármiről el tud beszélgetni és öt perc után már a másik vércsoportjával is tisztában van - csak nem feltétlen akarok, merthogy válogatós vagyok. Például a babák sétáltatása közben sokkal izgalmasabb volt a munkáról, világbékéről, etc. beszélgetni, mint a "Te milyen pelenkát használsz?" témakört kitárgyalni hetente hatszor. Persze, a gyerekeket is megvitattuk, de nem ez volt a lényeg, hanem, hogy felnőtt társaság legyünk egymásnak. Mi 3-an jöttünk össze (1-1 hónap van a gyerekek között), már iskolásak, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot, családilag is, pedig már nem is lakunk egy környéken.

  • 2009.03.09 18:00:05dodóó

    Én is szinte mindig a homokozóban vagyok a lányommal és játszok vele.Már amikor a játszón vagyunk.

    Jobban szeretek vele csak úgy biciklizni,rollerezni,megvettem a görkorit is mert kipróbálta és megállapította hogy tetszik neki.

    Lesétálunk a közeli tóhoz és kavicsozunk.





  • 2009.03.09 18:35:59dabu

    kéne egy olyan "közösségi oldal", ahol szabadon ismerkedhetne kismama-kismamával, és akkor lehetne együtt sétálni, játszóra, programokra menni. Vagy valami ilyesmi...

  • 2009.03.09 18:57:49oreille

    amíg nem kellett újra dolgoznom, addig én jártam a gyerekkel a játszóra. ahol szinte mindig egyedül voltunk, mert 1. a nagyon kevés, de legalább valamennyire szimpatikus anyukák gyerekeinek gyökeresen más napirendje volt, 2. a maradék környékbeli gyerek (ők vannak többségben) bölcsibe jár.



    most dolgozom, az "együtt voltunk terhes" barátnők más városba/országba költöztek és egyszerűen nulla lehetőségem van új kapcsolatokat kialakítani :-(

  • 2009.03.09 19:14:54cantaloupe

    A hozzaszolasok elso felet olvastam el, es nem kisse lepodtem meg...mondjuk a cikk is eleg fura.

    Igen, be lehet szaladni anyukakba, akikkel nem vagyunk egy hullamhosszon, de komolyan nem igenylitek, hogy legyen egy kisgyerekes baratno, akivel programokat lehetne szervezni?

    Mindenki egyidoben szul a baratnoivel, sogornojevel, nincs igenyetek uj kapcsolatokra?



    Amugy vannak netes oldalak, amik a kornyek mamait, szinglijeit, hasonlo hobbiju egyeneket hoznak ossze, en alig varom, hogy szuljek es hozzajuk csapodjak. Elonye, hogy van vagy 50 anyuka, igy a kozos foglalkozasokon lehet ismerkedni, utana meg privatban osszejarni azzal, aki szimpibb.

  • 2009.03.09 19:42:31Chelly2

    cantaloupe



    Tudod, van hogy nem rajtad múlik a dolog. Én pl egy új családi házas negyedben lakom. Ergo nagyrészt kisgyerekes fiatalok lakják. Ehhez képest volt, hogy toltam a babakocsit jött velem szemben 2 szintén babakocsis csaj. Köszöntem nekik, és az egyik még csak köszönésre se méltatott. De ugyanezt a tapasztalatot mesélte másik 2 csaj is nekem a szomszéd utcából (egymástól függetlenül, ők nem ismerik egymást, de majd rajtam keresztül...) A vicc, hogy az egyik ovistársunk kb 8-10 házra lakik tőlünk és még csak nem is találkoztunk sohase. De itt amúgy se "divat" behívni a szomszéd gyereket az udvarra játszani, inkább az utcán fociznak... Játszótér itt nincs, csak a mellettünk levő panellakások között. Egy időben sokat jártunk oda, de nekem nem tetszett, hogy több a cigicsikk és a szotyihéj, mint a murva (és ezeket az anyukák dobálták szét).

  • 2009.03.09 20:13:41Magenta

    Chelly2, meg vagy fogva, az egyik helyen bunkók, a másikon meg sznobok. :))

  • 2009.03.09 20:42:38kaktuszvirág

    Egy 9 hónapossal szerintetek mit lehet kezdeni, ha elindulnék lassan a nagyvilágba pajtit találni neki? A játszótér még korainak tűnik. De akkor mi? Sajnos a baráti körben mi kezdtük a gyerekezést, gyakorlatilag senki nincs a környékünkben, de azt gondolom egy kis szocializálás lassan ráférne...

  • 2009.03.09 20:56:20joszfersztappancs

    kaktuszvirág: tud már önállóan ülni? mert ha igen, akkor a hintát már lehet, hogy élvezné. a hintáról remekül meg lehet figyelni, hogy hogyan játszanak a többiek. a fiamat ez 8 hónapos korától lekötötte, és két hintáztató anyuka remekül el tud csevegni

  • 2009.03.09 20:57:05Kipikopii

    anyamadar: nem egeszen ertem mire reagaltal, de amit irtal, az igaz, nekem is vannak jol mukodo jatszoteres barati koreim. En mar eleg regota elek kulfoldon, tobb helyen, nagyon is jol tudom milyen a beilleszkedes, milyen erzes egyedul uj helyen lenni, ennek ellenere nem gorcsolok se azon, hogy vadasszak uj baratokra, se azon, hogy lerazzak embereket.



    Win peldaja meg eleg szelsoseges, en altalaban szeretek jobban megismerni valakit mielott beengedem a lakasomba, az agyamig meg nem jut el, mert nem a haloszobaban szoktunk gyerekosszejovetelt tartani.

  • 2009.03.09 20:58:42kancsika

    kaktuszvirág, nálunk se játszótérképes még a gyerek, én a kocsit tolom, mosolygok, lassítok, és mintha megállnék - alakzattal próbálkozom, eddig sikertelenül. A kettesben babakocsit tolóknak csak köszönök, lassítok, de még senki se kezdeményezett, mondjuk én se. A baba-mama torna jó ötlet. Egyébként a tél nem nagyon kedvez az összejárásnak, csoportos foglalkozásnak, mert valami jó kis bacit mindig be lehet nyalni, legalábbis nekünk sikerült. Szerencsére 1-2 barátnőmmel néhány hónap különbséggel szültünk - mondjuk nem a környékünkön - de velük össze tudok néha járni. Néha meg egyszerűen jó egyedül a gyerekkel. A férjem szerint mizantróp vagyok...

  • 2009.03.09 21:24:51cantaloupe

    Chelly,

    igazad van, ilyen is elofordul, mikor mar "osszezart" nehany baratno, akiknek nincs kedve ismerkedni, es ha eleve nem is koszonnek, mar nincs kedve kozeledni az embernek...nem is az egyes peches helyzetekrol beszeltem, hanem az itteni alap hozzaallasrol, hogy vannak, akik mar messzirol leszurik, hogy na, az egesz jatszon nincs olyan, akivel erdemes ismerkedni.



    Meg a cikk is ugye, inkabb a "hogyan razzunk le nemkivanatos anyukat" cim illett volna.



    Nekem nem ilyen negativ a hozzaallasom, bar itt meg nehezebb lesz a helyzet, hisz mas a kultura, a nyelv, mentalitas, de remelem, talalok hasonszoru kismamat.

  • 2009.03.09 21:33:10Magenta

    cantaloupe, ezek szerint gáz, ha én azért megyek le a játszótérre, hogy a gyerek játsszon és nem azért, hogy ismerkedjek?

  • 2009.03.09 21:37:02Kipikopii

    cantaloupe: fogsz talalni tarsakat, ne aggodj. En harom kulonbozo kulturaju orszagban eltem at eddig a nullarol valo ismerkedest, s sehol nem volt gondom, hozzaallas kerdese az egesz. Persze lesznek bunko anyukak (miert is ne, anyuka is csak ember, s bunko emberek is vannak), de a tobbseg szerintem baratsagos.

  • 2009.03.09 21:39:30B-

    Magenta: jól emlékszem, hogy az első gyerekedet várod? Erre a kérdésre akkor téjünk vissza, amikor már öt hónapja csak akkor hallasz alanyt és állítmányt, ha bekapcsolod a tévét, megkérdezi a boltos, mit kérsz, illetve hazajön a férjed.



    Amíg nem alakul ki az ember kismama-bandája, addig tiszta magánzárka tud lenni a babázás.



    Mi már a földön hempergő gyerekeinkkel összejártunk, mert nagyon kellett a felnőtt társaság.

  • 2009.03.09 22:00:45cidre

    Lehet, hogy én fejemben nem stimmel minden, de én mindenkit leszólítottam a parkban, aki egy kicsit szimpatikus volt, ennek köszönhetően soha nem volt társasághiányom: volt, akivel - remélem - életre szóló barátság köttetett, mi is, férjek is, gyerekek is jóban vannak; van olyan, akivel ennyire nem szoros a kapcsolat, de mindig szívesen dumálunk. Soha nem volt gond, hogy a hosszú téli délutánokat mivel üssük el, mert mindig valakit meg lehetett hívni, vagy valakihez fel lehetett ugrani; olyan szempontból is hasznosak ezek az ismeretségek, hogy pl. vigyáztam olyan barátnőnek a gyerekére, ahol vidékiek a nagyszülők, egy másiknak pedig többször viszem a gyerekét oviba, hogy ne kelljen a másik kettőt is kora reggel ugrasztani, szerveztünk magunknak tornát, szóval egy csomó hasznos hozadéka volt a cserfességemnek :)

  • 2009.03.09 22:01:43Magenta

    B-, ezt most komolyan kérdezted?



    Basszus, én se lököm fejből mindenkinek a családfáját, de ennyire nem trafálnék mellé senki állandó kommentelőnél.



    Nem, már a harmadikat is megszültem közel fél éve, de mindegy.

  • 2009.03.09 22:05:55dodóó

    Magenta :-)

  • 2009.03.09 22:11:19manka78

    Én is mosolyogtam. Azért van akinek már nagyon tudom, hogy hány gyereke van és milyen neműek.:)

  • 2009.03.09 22:13:25Elisabetta

    OFF

    Mindenkinek elnézését kérem, de szükségem lenne némi segítségre.

    Jövendőbeli anyósom nálunk hagyott jónéhány általa vásárolt darabot, amiket a keresztlánya kinőtt mire megérkeztek az Egyesült Államokból. Azt szeretném kérdezni, hogy a ruhákon jelölt 10S méret minek felel meg itthon, hogyan hirdethetem a vaterán? Segítségeteket nagyon szépen köszönöm és bocsánat az off miatt. Köszönöm.

  • 2009.03.09 22:19:13Magenta

    Egyébként kb. két hónappal szülés után volt egy befordulós időszakom (talán itt is említettem akkor), amikor nagyon vágytam a felnőtt társaságra és számoltam a perceket, mikor ér haza a férjem, mert a nagyok is azért csak gyerekek még, nem ugyanaz a beszélgetés.



    De jelen pillanatban roppantul élvezem az itthonlétet a minivel, nap mint nap rá tudok csodálkozni, hogy miből lesz a cserebogár. És mivel jövő januárban (ha a bölcsi Istene is úgy akarja) megyek vissza dolgozni, nem sok időm lesz, amit csak vele tölthetek. Ha játszóterezünk, nyilván nem leszek bunkó, szóbaállok az anyukákkal, de konkrétan új barátságot nem keresek.



    De írtam feljebb, hogy volt már, akivel kialakult egy hosszú barátság, 10 éve ismerjük egymást (a lányom ovijában "szedtem össze"). Ez is lehet.

    De én alapból nem vagyok egy kezdeményező-típus, mint cidre, viszont engem meg leszólítanak. Ilyen fejem nőtt, vonzza az embereket. :)))

  • 2009.03.09 22:43:20subidubidu

    Teljesen igaz, hogy nem könnyű a munkából este hazasiető nőből hirtelen magányos babakocsissá válni.

    Azért az első pár hónap után már csak akad, akivel szót váltson az ember. Még ha csak amolyan udvariassági beszélgetés is.

    Aztán a játszón előbb-utóbb csak egyre több ismerős lesz...



    Nálunk inkább az a gond, hogy hiába lenne több ismerős, ha már több gyerek van, a nagyobbak unhatják a kicsik helyét (pl.: 2-6 éves kor közöttiek látogathatják, és a túlbuzgó játszóőr még rá is szól, ha a normál (!) hintába bele mer ülni) - jó, akkor a két nagyot kikötöm a játszó elé...), az időbeosztásuk miatt nem olyankor vagy lent, mint a többség. No meg a többedik gyereknél valahogy kevésbé izgalmasak azok a témák, amiket anno már kitárgyaltál, mikor újdonsült anyuka voltál. ;-)

  • 2009.03.09 22:50:41madz

    bárcsak már a játszózásnál tartanánk...

    de kb egyéves korig még az sincs

  • 2009.03.09 22:54:27Rio2003

    vadasszunk anyukat meg gyereket????? hat nekem pont ellenkezo problemam van (igaz Ireland) - miota gyerkoc van, azota a rokonsag gyerekes reszevel sokkal szorosabb a kapcsolat, es minden gyerekes szomszed tamad. Itt az a divat ha gyereked van akkor nyuzsogsz... mivel sokan vannak otthon a gyerekkel igy megy az egymashoz jaras (playdate nevre hallgat). Rajottem am en is hogy minel tobb gyerek van nalunk annal kevesebb dolgom van!!!! (nem nekem kell szorakoztani a gyerkocoket, csak neha kozejuk csapni...) ja es lanyoknal nem okes csak egy kis baratnot meghivni, jobb tobbet mert akkor nem civakodnak annyit. Igy van hogy 6-7 gyerek rohangal a kertben hetfo delutanonkent, illetve a negyeves lanyom maszik at a keritesen a szomszedba vasarnap delelott es persze utana kell hajitani a ketevest is...

    A gyermekeim tarsasagi elete komolyan mondom irigylesre melto, allandoan szulinapi bulikba jarnak es jatszani!!! gyerek akarok lenni!



    a szomszedokon es a rokonokon tul... (mar itt kb. 20 gyerekrol beszelunk) jonnek meg az ovistarsak, a balettos ismerosok, es persze a baratok gyerekei... szoval en nem is tudom hogy mikor voltam utoljara jatszoteren... talan nyaralaskor :)



    ja es ha valaki vegkepp maganyos, akkor itt minden felekezetnek van baba-mama klubja, szerda delelottonkent osszecsodul egy csomo anyuka gyerkocokkel (tea + pletyo foleg)... csak ide pl. meg idom se volt eljutni.

  • 2009.03.09 22:57:49Rio2003

    es be vagyunk am osztva rendesen, be van irva a naptarba melyik delutan ki jon hozzank, vagy kihez megyunk jatszani (igaz a ket csajszim csak heti 3 napot jar oviba) igy a pentek es a hetfo szabad ilyen programokra. Lassan a 4 eves egyedul is megy jatszani a szomszedba, bar egy ora mulva en is utanamegyek altalaban.

  • 2009.03.09 23:11:52oreille

    Rio, ez igazán íííírigylésreméltó :-) de nagyon!

  • 2009.03.09 23:25:24cantaloupe

    Magenta,

    mint irtam, egyes peches helyzeteket megertem, es a jatszo csak pelda volt.

    A gaz az, aki sehol nem keresne a lehetoseget ismerkedesre, hanem elszigeteli magat, mert o "masnak" tartja magat a tobbi anyukatol. Azt azert nem hiszem el, hogy igy kell hozzaallni, es nemcsak a jatszon, hanem babauszason, ringaton, seta kozben, altalaban is joool elhatarolni magunkat.

    B-hez hasonloan en is igenylek barati tarsasagot is, kisgyerekkel plane, mikor egesz napom majd a pelenkakrol, mesekonyvekrol szol majd.



    Amugy en voltam az egyetlen (anno bebiszitterkent), aki homokozott pl. a gyerekkel, s nyilvan a sajatommal is fogok, mint ahogy meglokom a hintan, felsgitem a csuzdan stb.

    De kozben is lehet ismerkedni, nem?

    Vagy most irjam olyan szelsosegesen, mint te, hogy inkabb epitesz 20 homokvarat, csak nehogy hozza kelljen szolni mashoz is a jatszon? fekete es feher lenne csak? Hm.

  • 2009.03.09 23:32:37Magenta

    Hol írtam a homokvárat?

  • 2009.03.09 23:36:39Magenta

    Hát most visszaolvastam, ilyen szélsőséget sehol nem írtam.



    Azt igen, hogy frászt kapok a gondolattól is, de én a két naggyal már voltam lent tavaly nagy hassal az itteni játszón és úgy bámultak rám, mint egy ufóra. Előre félek.

    De lehet, hogy pozitív csalódás lesz belőle.

  • 2009.03.09 23:42:36dodóó



    Nálunk azt furcsálják hogy rollerrel közlekedünk.

    na most meg majd a görkorin lesz egy kettő kiakadva.

    De sebaj.A nagyobbik nagyon imádott ezért hogy én is mentem velük.

  • 2009.03.09 23:55:18cantaloupe

    Magenta,

    arra a ketsoros kerdesedre reagaltam, amit 21:33-kor inteztel hozzam. Mert picit irritalt, hogy ezek szerint ket verzio van: az anya, aki csak pletyozni jar le, a gyereke meg esik-kel orakon at, vagy a masik extrem oldal (amit en ironianak szantam), hogy az anya belebujik 3 oran at a gyerekebe, es mashoz nem szol egy szot sem.



    De utana lattam a finomitottabb, teljes velemenyed, azert jo, hogy megsem latod ennyire feketen-feheren.

  • 2009.03.10 01:45:43Rio2003

    nalam viszont ami hianyzik: a nem anyuka/gyerek tarsasag... mert mindenki akinek gyereke van csak errol kepes beszelni! ez teny. A mult heten egyik este itt volt egy olyan baratunk aki meg egyedulallo es meg gyereke sincs! annyira jot beszelgettunk, szegenykere razuditottuk a ferjemmel a honapok ota osszegyult beszelnivalonkat! meg az se tunt fel hogy hetkoznap volt es ejfelkor meg itt volt :)



  • 2009.03.10 08:19:01mirka

    már elég régóta itthon vagyok, pedig csak fél éves a baba, de már előtte is sokat dolgoztam itthon. egyrészt nagyon hiányzik már a társaság, másrészt félek, hogy már nem is tudnám, mit kezdjek magammal egy új társaságban.

    nem ismerek senkit, aki elérhető közelségben lakna, pedig budapesten lakom, és nem is a város szélén, de én egyedül tologatom a kocsit, bár ezt nem is bánom. direkt tempósan szoktam, a zsírégető pulzuszónában gyalogolni olyankor (rám fér), talán ezért sem jut eszébe senkinek beszélgetésbe elegyedni velem :)).

    ha majd játszóterezünk (hintázni most is szoktam vele néha, ha ébren van), jó dolgunk lesz, mert rengeteg kis játszótér van (kb. 2 háztömbönként egy), több közepes, és pár hatalmas. már alig várom :)



  • 2009.03.10 09:05:25manka78

    Engem mindig megtalálnak a beszélgető partnerek. Lehet, hogy mégis jófej vagyok?..))))

    A férjem is tudja, ha én útnak indulok, akkor plusz fél órát rászámol a várható előkerülésemre.:)

  • 2009.03.10 09:19:00bohar

    Rio2003 olvastam fentebb tényleg idilli jó lehet ott és úgy gyereknek lenni, mást viszont szeretnék cáfolni, nem is igaz, hogy akinek gyereke van azzal csak a gyerekről lehet! ( "mert mindenki akinek gyereke van csak errol kepes beszelni! ez teny") vannak azért kivételek pl. én :))))

  • 2009.03.10 10:12:31yukikoka

    Többen írjátok, hogy még túl kicsi a gyerek a játszótérhez, pedig milyen jó lenne. Nos én a legidősebbel már 7 hónapos korában ki-kijártam a jtérre 20-30 percekre, az ölembe véve hintáztattam (persze ehhez kell megfelelő hinta), kicsit ültünk a padon, ilyesmi. És én eközben ismerkedtem a mamikkal és gyerekekkel, és egy hónap múlva, mikor már villámgyorsan mászott és üldögélni is elkezdett, simán letettem a homokozóba (tudom, bátor vagyok). Persze ott kellett dekkolni mellette minden másodpercben, nehogy a szájába pakoljon valamit, de ő remekül érezte magát, új élmény volt neki a homok textúrája és az, hogy ha lehuppant sem ütötte meg magát. A középső már egy hetesen, a legkisebb is néhány hetesen kénytelen volt játszótérre menni a nagyobb(ak) miatt, így ők már korán odaszoknak:)

  • 2009.03.10 10:15:49Magenta

    manka, írnék erre valamit, de az gusztustalan smúz lenne. :)

  • 2009.03.10 10:17:07Magenta

    Én is azon gondolkodtam, hogy tavasszal hintáztatni már simán leviszem. :))



    A homokozótól rettentően félek, a fiamnak folyton árpás volt a szeme a homoktól.

  • 2009.03.10 21:22:10manka78

    Magenta! Gusztustalankodj!.:)

  • 2009.03.10 21:24:34Dortje

    Én is már 8 hónapos korától - tavasztól - lent voltun a játszótéren. Mivel akkor állandóan mellette voltam, ahogy írtátok, hogy nehogy megegye a fél homokozót, ezért volt úgy 2 hónapom arra, hogy megnézzem magamnak az anyukákat. Így amikor már kicsit nagyobb volt, tudtam kinek mit mondja, hogy menjen ill. maradjon. Be kell valljam, én élveztem ezt a pszicho-analízist.

    Most kicsit bajban vagyok a "friss" anyukákkal. Hirtelen kell felmérnem, hogy milyen....

  • 2009.03.10 22:03:48B-

    Magenta: bocs, összekevertelek valakivel.



    Bevallom, nekem nehezemre esik arcok nélkül megjegyezni a sztorikat, inkább csak azok maradnak meg, akik valamivel nagyon megdöbbentenek :-)

  • 2009.03.12 09:03:44panka

    Nem akarom magamat valami kommunikációs/szociális tótumfaktumként beállítani, de bennem eddig föl se merült, hogy az ilyesmit nem lehet kezelni, vagy egyáltalán "kezelni" kell. Simán elcsevegek az anyukákkal-apukákkal a játszótéren, de eszembe se jut bármelyiket is elhívni hozzánk. Sőt, még a nevüket se kérdezem meg, az enyémet se tudja senki, max. a gyerekekét, mert őket azért csak megszólítjuk játék közben :). Arra se gondoltam még, hogy játszótéren kívüli közös programot szervezzek bármelyikkel. Erre ott vannak a régi barátnők, akik közül többen kb. akkor szültek, amikor én először. Igaz, messze laknak, de azért áthidalható. Szóval szerintem nem kell barizni rögtön, elég szociálisan kedvesnek lenni, szerintem.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta