SZÜLŐSÉG

Gyereknapló: Mi elmegyünk, te itt maradsz

2009. február 23., hétfő 14:00

Történelmi eseményt élt át kis családunk, Abigél szülei gyermeküket hátrahagyva kirándulni indultak. A gyerekem apja, és főleg én, már nagyon régóta vágytunk arra, hogy elutazzunk egy kicsit, és reggel akkor keljünk ki az ágyból, amikor akarunk, vagy éppen ki se keljünk.



Persze a kedves apuka sokat dolgozik külföldön, így nem egyszer élvezhette már egy hotelszoba nyugalmát, számomra viszont 16 hónapja ez volt az első éjszaka, amit Abigél nélkül tölthettem, azaz ez volt az első és egyetlen éjszaka, amit most a nagyszülők segítségével külön tölttöttünk. Tudom, hogy már nagyon sok olvasónak a billentyűn van az ujja, és pötyögi a hozzászólást, miszerint ő még soha egy éjszakát sem tölthetett a gyereke nélkül, de mielőtt ezt megtenné, gondoljon bele abba, hogy ő is mennyire vágyik rá.



Persze van olyan is, aki nem. Találkoztam már anyukával, aki öt éve nem volt sehol és nem is vágyik rá. Meg olyannal is, aki nem élvezi az ilyen kiruccanásokat, mert hiányzik neki a gyereke, és többen tanácsolták, hogy vigyek magammal valami ruhát szagolgatni. Most nyilván a kegyetlen anya képe bontakozik ki bennetek, de nekem egyáltalán nem, hiányzott Abigél. Jó, gondoltam rá egy kicsit fektetés időben, este hét körül, de aztán telefonáltunk, kiderült, hogy már rég alszik, úgyhogy önfeledten kortyoltam tovább a boromat. Persze a háromnapos, romantikus olaszországi hétvégéből csak egy másfél napos Bécs lett, de azt hiszem magyar ember még nem volt olyan boldog osztrák földön, mint én akkor. Végigjártuk az ősszel felfedezett össze kedvenc helyünket, csak éppen Abigél és rohanás nélkül. Úgyhogy ebbe a posztba most tulajdonképpen magunkról kéne betennem egy képet, amin önfeledten úszunk a gyermektelen mámorban, de ettől most megkíméllek titeket, mert Abigél azért még mindig szebb, mint mi.



A teljes kikapcsolás persze nem ment, valószínűleg már nem is fog soha, az időnk nagy részét így is gyerekcipők nézegetésével töltöttük. Viszont tényleg egy csöppet sem aggódtam Abigélért, inkább a nagyszülőket féltettem, nehogy nagyon lefáradjanak tőle, mert néha borzasztó éjszakákat tud produkálni. De persze nem volt semmi, mikor megérkeztünk, a gyerekünk ránk se hederített. Azóta viszont megint nagyon anyás lett, bár ennek nem biztos hogy köze vna a nélkülünk töltöt éjszakához, de én azért mindenkinek azt mondom, hogy biztos nagyon hiányoztunk neki.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.23 18:16:40manka78

    Ezt én sem értem. Nem alá-fölé rendeltségi viszony van, hanem mellérendeltségi. Ugyanannyira szeretem a gyerekeimet és a férjemet, de mindhármukat másképp. Egyik sem fontosabb a másiknál.

    Mi egyébként négyesben érezzük magunkat a legjobban.

  • 2009.02.23 18:24:33mpbm

    Meg, hogy a gyors gépelés még nem nagyon megy...

  • 2009.02.23 18:38:15Kata78

    Dodoo



    Nalunk a nomad satorozas a Kohegyen a meno :) Rám szakadékkal vegyitve :D (ja, persze nem sirnak, amikor 4-5 napig nem latnak tv-t :)))

  • 2009.02.23 18:45:04andie

    A "nem nő csak anya" poszt kapcsán azért kiderült, hogy bizony van olyan, hogy anyának apa csak második a ranglistán...

  • 2009.02.23 18:59:0678as évjárat

    Nem alá-fölé rendeltségi viszony van, hanem mellérendeltségi.



    Asszem ez a jó megfogalmazás. Csak előfordul, hogy valaki helytelenül alkalmazza (bár ő ezt érzi helyesnek).

    Lányom keresztszülei a válás szélén állnak. Mi meg csak tehetetlenül nézzük. (Baráti társaság)

    Senki nem akar közbeavatkozni, vagy talán nem mer.

    Egyik melózik napi 12, másik napi 10 órát. Apa többet van a gyerekkel, mint anya. Láthatóan kissé már bekattanva a kislány anya hiánya miatt. Anya lelkiismeretfurdalással küzd, csak a gyerekkel foglalkozik otthon. Nem beszélgetnek, mert hát a gyerekkel egész nap nem beszélt, vele muszáj. Nem mennek gyerek nélkül sehová, pedig apa szeretné. De hármasban sem, mert anya inkább otthon lenne, stb.

    Nehéz, nagyon nehéz.

  • 2009.02.23 19:00:30bölcsésztanár

    Ha apa csak a második, előbb-utóbb szépen el is válnak...

  • 2009.02.23 19:38:42eino.

    2009.02.23 14:58:22 szuts



    Nem értem miért kell(ene) a gyerek rabszolgájává válni a szülőnek. Más fontossági prioritása van a gyereknek egy kapcsolatban (házasságban), mint a társamnak. A házasságban a legfontosabb a házastárs, majd utána jöhet a gyerek.

    ----



    Nem. Első a gyerek. Amellett, hogy valóban jó tehet 1-2 hétvége kettesben a házastárssal. A posztírónak sikerült egy kicsit kikapcsolódnia, felfrissülnie, tehát megérte.

    Viszont ha netán lázas lett volna a kicsi, biztos vagyok benne, hogy inkább halasztotta (nem végleg lemondta!) volna az utat, és a férje is. És ez így van jól. Mert még mindig és örökké: első a gyerek.

  • 2009.02.23 20:31:50ga_zsi

    A mi fiunk egyéves volt, amikor a férjem két hétre elment dolgozni. Attól félt, hogy "nem ismeri meg" a fia, mikor hazajön. Mi jól megvoltunk itthon, emlegettük apát, de nem tűnt fel, hogy hiányolná. Aztán amikor hazajött apa, éppen pelenkáztam. Már 13éves, de még mindig nem tudom, hogy hogy, de egy pillanat alatt a nyakában volt az apjának. Úgy csupaszon, félig lógó pelával. ekkor jöttünk rá, hogy igenis hiányzott neki apa is.

  • 2009.02.23 20:40:54manka78

    Az én apukám katona volt, mikor én elindultam. Egyszer elmentem anyával látogatni őt a laktanyába. A sok egyforma katona közül kiválasztottam az apukámat és odatotyogtam hozzá.:))

  • 2009.02.23 20:55:17wish73

    hihetetlen, h 50 komment, és sehol egy "minek az ilyennek gyerek". csalódtam. :D

  • 2009.02.23 20:59:42baudolinA

    wish,

    hiányzik? :)

  • 2009.02.23 21:03:15korcsolya

    Anyósomék SEHOVA nem mentek annak idején a gyerekek nélkül. Ennek az lett az eredménye, hogy amióta mindkettő gyermekük kirepült (szerencsétlenségükre csaknem egyszerre jöttek el), nem tudnak egymással mit kezdeni!!! Javasoljuk nekik mindig, hogy menjenek ide, vagy oda, megtehetnék, hogy elutazzanak, kiállításokra járjanak, stb., de nem. Nekik az az élet, ha mi ott vagyunk, ha az unokákkal és velünk foglalkozhatnak. Szóval én azt mondom: hajrá kismamák, irány a nagyvilág a szerelmünkkel, a gyerek pedig - akinél ez lehetséges - maradjon a nagymamánál, ahol pl. a mi esetünkben nagyon jól érzi magát. :)

  • 2009.02.23 21:08:15manka78

    Az én szüleim sem jártak el nélkülünk utazgatni. Igaz, hogy ameddig kicsik voltunk nem is tehették meg. Mióta elköltöztem otthonról és az öcsém is felnőtt, csak papíron lakik otthon, azóta meg eljárnak. Sőt, mióta tagjai lettek egy jó kis társaságnak, majdnem minden hétvégén buliznak. Ennyiből is jó, hogy fiatalon vállaltak minket, mert még most is fiatalok. Mostanra pedig meg is engedhetik maguknak.

  • 2009.02.23 21:31:39wish73

    baudolinA,

    persze, olyan jó fílingje van, amikor a megmondóemberek megírják a tutit, mások meg magyarázkodnak, megint mások meg kiosztják:)

  • 2009.02.23 23:31:53kardiomaca

    MM, én se töltöttem még éjszakát a gyerek nélkül, de egy éjszaka ekkora gyereknél azért belefér még szerintem is. Azért ne induljatok ezen felbátorodva egyhetes nyaralásra kettesben még az idén szerintem, de lelkiismeretfurdalásotok ennyiért még ne legyen...

  • 2009.02.23 23:53:51subidubidu

    Látom, jól szórakoztak páran a gyerek "vendég a HÁZNÁL" (NEM családnál) mondáson, de korcsolya beírása is azt támasztja alá, hogy bizony sokként érheti a szülőket, mikor a gyerekek önállósodnak.



    Nem mintha mi még itt tartanánk szülőként :-)), de a saját szüleimen látom, mit jelent az, ha az anyának a gyerekei a legelsők (az apának meg saját maga :-(). És anyósomon azt, hogy miylen, amikor a szülő jól el tudja engedni a gyerekét.



    Mellesleg, a témánál maradva, mi egyéves kora után hagytuk anyukámra először a legnagyobbat pár napra a saját lakásunkban (elutaztam a férjem után, legyártottuk ketteskét :-)), de a nagyszülőknél csak 3 éves kora után volt egyedül. Ketteske egyeskével EGYÜTT hamarabb elvolt a nagyszülőknél, egyedül viszont csak öt éves kora után akart menni. Hármaska egyelőre nem óhajt egyedül a nagyszülőknél maradni, egy éjszakát volt ott a két nagyobbal együtt 2,5 éves korában.

    De a nagyobbakat sem hagyjuk másra éjszakára, maximum évente egyszer anyukámra, ha van vmi vállalati buli - vagy bébiszitterre, ha megyünk szülni. ;-)



    Szóval gyereke válogatja, mennyi időre hajlandó elmaradni mással, főleg este/éjszaka. A szükség is nagy úr lehet.



    Ezzel együtt én azt vallom, a páromat választottam és a gyerekeket is azért szültem, mert vele együtt akartam őket.

    A gyerek majd egyszer önállósodik és elkezdi élni a maga életét. Bizony lehet, hogy tényleg csak vendégként lesz majd jelen, mehet külföldre, vagy csak más városba, lehet olyan szúfolt az élete, hogy egy városon belül is csak havonta látom.



    Természetesen mindig azé az elsőbbség, akinek akutan szüksége van rá (csecsemő, beteg, fáradt... a nagycsaládban akad néha egyszerre több is), de nem akarom szem elöl téveszteni, hogy hosszú távon jó esetben a párommal fogok együtt élni, kettesben, és szeretnék akkor is olyan jóban lenni vele, mint most. Márpedig a jó kapcsolatért folyamatosan meg kell dolgozni mindkét félnek.



  • 2009.02.24 00:24:17verkaverka

    Nem kell szerintem sem sorrendet állítgatni, nyilván a gyerek sokszor kerül a sor elejére, pl ha beteg, de ez nem jelenti azt hogy mindig csak ő számítana, magunkra nem jutna idő. Jó, kicsit hülye érzés pl hétvégente pár órára csak azért lepasszolni a gyereket hogy békében dughasson az ember, nem csendben stb, de házasság is van a világon, nem csak szülői lét. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kit szeretek jobban. Triviális, hogy mind a kettőt imádom csak másképp.

  • 2009.02.24 08:31:39Medellin

    Háát, nálunk heti min. 1-szer, de van úgy, hogy kétszer is nagyszülőknél alszik a gyerek. Egyrészt, hogy néha én is tudjak pihenni (míg a kicsi meg nem született), másrészt a fősuli miatt, hogy ne szombat reggel kelljen átvinni őket. Illetve szerdánként nagyi viszi tornára (én most nem tudom a kicsi miatt), úgyhogy kedd esténként nála alszik, és onnan viszi reggel. És ezzel nekem nincs gondom, a szerelmes nagyszülők alig várják a kis pasit estére, és a fiamat se zavarja, sőt! Persze ehhez ilyen nagyszülők is kellenek, illetve baromi közel is laknak (anyámék 800 méterre, anyósomék 3-5 km-re) Ja, most 22 hónapos a fiam, de ez olyan régóta van így, hogy már nem is emlékszem mióta.

  • 2009.02.24 09:57:03Blueray

    Ha meg nincsenek nagyapik meg nagyanyók, marad a bébicsősz.

    Ezerféleképpen lehet élni.

    Semmi kivetnivaló nincs abban, ha a fiatal szülők néhanap kikapcsolódásra vágynak. De azokat se érheti szó, akiknél a kötődés olyan rendkívüli, hogy egy pillanatra se hajlandók apróságaikat magukra hagyni, de mondjuk pl.imádnak kirándulni.

    Mi is vittük a srácainkat mindenfelé, ahová lehetett, de hanyagoltuk az extremitásokat és a veszélyes helyzeteket. A Kékestető meg a Lomnici csúcs még belefér, de a Meteora már felelőtlenség.

  • 2009.02.24 10:14:17plussbirka

    ha nincsenek nagyszulok az szivas, mert ugyan ki az az idegen, akire rabizod a szemed fenyet? allati nehez, mert olyan kene, akivel a gyerek lathatolag szivesen van, ezt ido kitapasztalni. masreszt legyen tapasztalata hasonlo koru gyerekekkel es legyen neked is szimpatikus. a vegen ott tartasz, hogy az elvarasaidhoz illo ugysincs es inkabb nem mesz sehova.



    nalunk mazli van. szuper nagyszulok. 11 honapos volt a fiam, mikor agy hosszu hetvegere belfoldon kiruccantunk. jobban viselkedett nekik, mint nekunk.

  • 2009.02.24 10:33:30Különálló

    "Szuts, pont a család az, ahol a gyereknek azt kell éreznie, hogy nála csodálatosabb lény még nem érkezett a világra."



    Evet, én sok családot láttam már, és sok pszichológiát is tanultam, és - remélem - megvan a magamhoz való eszem is. Mindezek alapján pedig a te megállapításod nagyon-nagyon káros.

    A gyereknek NEM azt kell éreznie, hogy nála csodálatosabb lény nincs, hanem azt, hogy szeretik és elfogadják a hibáival, gondjaival együtt. Azt kell éreznie, hogy biztonságban van, mégpedig olyan biztonságban, amelynek nincsenek előfeltételei.



    Az a fajta szeretet azonban, amely hamis gondolatot sugall a gyereknek ("nincs nálad csodálatosabb") csak táptalajt ad a felnőttkori kudarcok és fájdalmak számára. Arról nem is szólva, hogy ha testvér születik, akkor már ki is a csodálatosabb kettejük közül?



    Egyébként pedig ahhoz, hogy egy család mint CSALÁD jól funkcionáljon, a SZÜLŐK harmonikus kapcsolatára van szükség, nem a gyerek felé irányuló majomszeretetre. A gyerek akkor érzi biztonságban magát, ha a szülők között megvan az összhang, ha tudnak egymással beszélni, ha nincsenek - elkiabált vagy visszafojtott - konfliktusok. Ehhez pedig bizony az kell, hogy a két szülő kapcsolata legalább olyan fontos legyen, mint a szülő-gyerek kapcsolat.



    Sajnos pontosan a Te hozzáállásod az, amely miatt annyi a szétesett család. A szülők elhidegülnek, szétmennek. A gyerek pedig, a "mindennél csodálatosabb lény" rettenetesen megsínyli a válást. Örülne neki, ha nem lenne mindennél csodálatosabb, de meglenne a családja. Apu is, nemcsak anyu. (Az az anyu, aki kizárólagos gyermekszeretetével egyszerűen kizárta aput a családból...)

  • 2009.02.24 10:44:53soci

    Enahmánál a pont, ehhez én még hozzátenném, hogy a dolog annál bonyolultabb, minél több a gyerek egy családban. Mert ott aztán a gyerekek egymás közti hierarchiája is bonyolítja a dolgot. Fontos, hogy a két szülő közti viszony megkérdőjelezhetetlenül szoros és együttműködő legyen, a gyerek ne egyenrangúnak érezze a szülőt, hanem maga felett állónak. És mindkettőt, nem csak apát vagy anyát. Ez kell a gyerek biztonságérzetéhez szerintem.

  • 2009.02.24 10:54:28Blueray

    Enahma, a szívemből beszélsz!

    Ezzel együtt az vesse rám az első követ, aki nem ugrálja (ugrálta) körbe minden szeretetével az új jövevényt :)

  • 2009.02.24 10:54:51Blueray

    Enahma, a szívemből beszélsz!

    Ezzel együtt az vesse rám az első követ, aki nem ugrálja (ugrálta) körbe minden szeretetével az új jövevényt :)

  • 2009.02.24 11:15:08korcsolya

    Enahma, nagyon egyetértek Veled. A szülők harmonikus kapcsolatán alapul a gyerekek biztonságérzete, és "szeretnek engem"-tudata. És én azt vallom, hogy a szülők harmonikus kapcsolatához kell az, hogy néha kettesben legyenek. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeknek sem káros, ha megismernek közelebbről más otthonokat, családokat (nálunk pl. a nagyszülők életmódját, szokásait, de ismerek olyan fiatal családokat, akik a barátokhoz adják le a gyerkőcöt) azáltal, hogy náluk alszanak egyszer-kétszer, együtt töltenek mondjuk egy hétvégét. Szerintem ettől színesedik a kis világuk, az egyéniségük.

    És a félreértések elkerülése végett nekem sem volt könnyű az első, kisfiam nélkül töltött éjszaka... viszont fantaszikusan éreztem magam a barátainkkal, és hozzáteszem, hogy az a család, aki elhozta magával a babát, nem tudott felhőtlenül szórakozni azon az estén.

    Nem gondolok hosszú hetekre a kettesben töltött idő alatt (az már-már a sokkoló hopistalizmus kategóriája egy egyéven alulinál szerintem!!), hanem csupán egy, maximum két éjszakára, szerintem ez anyának, apának, gyermeknek is emészthető.

  • 2009.02.24 11:35:47szuts

    Gézengúz_Évi



    "Nálunk van apa, meg anya, meg ő. Pont. "

    Ez nem is lenne baj, de más a kapcsolatom a párommal, akit szerelemmel kizárólagosan szeretek, akit egy életre választok, aki minden bajban mögöttem áll, aki akkor is mellettem lenne, ha nincs gyerekünk, mint a gyerekemmel, akit természetesen szeretek, hiszen a gyerekem, akivel szemben nevelési kötelezettségem van, akit majd el kell engedjek 20 évesen, hogy élje a saját életét.



    Okoska

    "A család a gyerekkel válik családdá. Addig párkapcsolat (vagy szingli ;-) ). " Ezzel jól megbántod azokat, akik nem tudnak/akarnak családot. Én házasságnak nevezném azt az állapotot.

    De abban igazad van, hogy a magyar nyelvben is azt kérdezzük, hogy:"Hány családod van?"



    "A csecsemőből meg akkor lesz kiegyensúlyozott felnőtt, ha eleinte tökéletesen kielégítik minden vágyát, majd fokozatosan segítenek neki a szülei abban, hogy önállóvá válhasson." Hát ebben teljesen más a véleményem. Ha a gyereknek minden vágyát kielégítjük, ehhez fog hozzászokni, és felnőtt korában nem tud mit kezdeni a teljesülhetetlen vágyaival. Csak frusztrációt fog okozni neki.



    mpbm

    "A hierarchia-témával kapcsolatban írtam a másik posztban, hogy sztem is baromság ez a ki az első dolog, nem hiszem, h ne lenne kettő vagy három embernek hely az ember szívében legelöl." Nekem több ember is beleférne legelöl a szívembe: Pl.:az a szőke, meg az a barna is... De bizonyára nem örülne a párom -- de te sem -- ha kiderülne, hogy több ember is odafér a másik szíve csücskébe. :)))



    78as évjárat

    "Nem alá-fölé rendeltségi viszony van, hanem mellérendeltségi." Ez szerintem nagy hiba. Nem jó a gyereknek, de nem jó a társnak sem.



    subidubidu:

    "Természetesen mindig azé az elsőbbség, akinek akutan szüksége van rá (csecsemő, beteg, fáradt... a nagycsaládban akad néha egyszerre több is), de nem akarom szem elöl téveszteni, hogy hosszú távon jó esetben a párommal fogok együtt élni, kettesben, és szeretnék akkor is olyan jóban lenni vele, mint most. Márpedig a jó kapcsolatért folyamatosan meg kell dolgozni mindkét félnek." Teljesen egyetértek veled, ugyanúgy, mint enahmával, socival, blueray-el

  • 2009.02.24 12:44:45kisbibe

    Az én lányom 10 hónaposan aludt a mamánál. Nem volt könnyű éjszakám. Aztán éreztem a férjemen, hogy kezd besokallni a gyerek körüli dolgoktól, így megleptem egy hosszúhétvégével külföldön, így 13 hónapos korában már 4 éjszakát töltött külön tőlük (ez volt az egyetlen ilyen hosszú). Én egész hétvégén szorongtam, aggódtam érte - persze szándékosan nem hoztam elő a témát, hiszen akkor nem értem volna el vele semmit -, a férjemet meg mitha kicserélték volna. A "pihenés" hatása alatt voltunk még jó ideig annak ellenére, hogy bizony utána össze kellett húzni a gatyaszíjat, de megérte. Aztán nyáron egy kisebb közös nyaralás is volt hármasban. A mai napig vallom, hogy a gyereknek is jó, ha kicsit külön van, a szülőknek is, még akkor is, ha nem csinálnak mást egész hétvégén, minthogy egymás mellett alszanak. :D

  • 2009.02.24 13:08:45vasszűz

    "Hát ebben teljesen más a véleményem. Ha a gyereknek minden vágyát kielégítjük, ehhez fog hozzászokni, és felnőtt korában nem tud mit kezdeni a teljesülhetetlen vágyaival. Csak frusztrációt fog okozni neki." Ez egy akkora hülyeség, hogy nehéz is rá reagálni:D

    A gyakorlat teljesen az ellenkezőjét mutatja, de ebben természetesen a gyakorlat a hibás. Talán kevesebb frusztrált felnőtt lenne, ha csecsemőkorában odafigyeltek volna rá. Ha te fontosabbnak tartod a házasságodat, akkor ne akarj gyereket, mert a gyerekvállalás nem rólad vagy a párodról szól. És a gyereket ketten akarjuk, ketten gondozzuk .

    A férjem a férjem, a gyerekem a gyerekem, mindenkinek világos szerep van leosztva a családban, ezen pedig kár is agyalni. Nem cserélődhetnek föl a szerepek, vagy ha igen, akkor az nem egészséges. Vannak férjek, akik valamiféle anyapótlékot keresnek feleségükben, és vannak nők, akiknél a gyerek afféle párkapcsolat-pótlék. És vannak, akik állandóan attól rettegnek, hogy a gyerekük a fejükre nő, és apuci már többet rájuk sem néz. szuts, ez a fajta gondolkodásmód totál megmérgezi a szülő-gyerek kapcsolatot, mert a gyerek egy kis alárendelt valaki. Tudom, látom a környezetemben, és igazából sajnálnám is őket a boldogtalanságukért - de azért nem sajnálom őket, mert még mindig úgy gondolom, hogy a szülői feladathoz fel kell nőni.



    A gyereket pedig rá lehet bízni a nagyszülőkre, viszont nem mindegy, hogy mennyi idős, és mennyire ismeri. Egy egyévest simán, egy másfél hónapost, hát, erősen necces. Szerintem.

  • 2009.02.24 13:29:46szuts

    Vasszűz:

    "Ha te fontosabbnak tartod a házasságodat, akkor ne akarj gyereket, mert a gyerekvállalás nem rólad vagy a párodról szól." Félek, hogy 10 év múlva erről másként fogsz vélekedni, de nem fogod tudni visszacsinálni a dolgot. Mindenki a maga élete kovácsa!:))



    "És a gyereket ketten akarjuk, ketten gondozzuk ." Ok. ebben nincs véleménykülönbség köztünk.



    "Ez egy akkora hülyeség, hogy nehéz is rá reagálni:D

    A gyakorlat teljesen az ellenkezőjét mutatja, "

    Van az ismeretségi körömben két 30 körüli gyerek, akiknek sohasem mondtak nemet. Persze ez így túlzás, de gyakorlatilag minden úgy volt, ahogy szerették volna, hogy legyen. Mindkét gyerek pánikos, pszihológushoz jár, nem volt még egynek sem hosszantartó munkahelye, és a szülők pénzelik még most is őket, mert "csak nem gondolod, hogy havi 90eFt-ból meg lehet élni?!"

    Erre gondoltam a minden vágy kielégítésével kapcsolatban. De az a baj, hogy 20-30 év után deröl ki egy nevelési szisztéma helyessége.

  • 2009.02.24 13:31:28mpbm

    Szuts, te olyannyira nem vagy képben a gyerek-témával, hogy az már fáj! Örülök, ha találtál magadnak egy olyan párt, aki ugyanígy gondolkodik, és akit kényeztethetsz, midnenekelőtt, és örülhettek egymásnak, remélem sokszor elmondjátok majd a közös-gyereketeknek, hogy ha ő majd lelép, akkor ti még ottlesztek egymásnak! Meg azt is, hogy ugyan tisztába teszed, meg megeteted, de te azért csak apucit (vagy anyucit, sajnos nem derült ki számomra a nemed) szereted jobban.



    Amit írtam, hogy van hely 2 vagy 3 ember számára a szívemben az nem idegenekre vonatkozott, és persze, hogy nem értheted, ha nem éltél még át ilyet. Amikor megszületett a második gyerekem akkor sem kezdtem el kevésbé szeretni az elsőt. Ugyanúgy amikor megszületett a gyerekünk, nem kezdtem el kevésbé szeretni a férjem. Kurvára nem vagy képben, most kicsit felcseszted az agyamat, mert pont rossz embert kezdtél el piszkálni, amikor "beidéztél"... de mindegy.

    Csak ha már ennyire ostoba vagy, és ennyire nem vágod a dolgokat, akkor lécci-lécci ne hangoztasd!

  • 2009.02.24 13:42:07vasszűz

    szuts, az elkényeztetés más téma. Egy két év alatti gyereknek nemet mondani? Hiszen az még nem a pókemberes sapkáért cirkuszol!

    A gyerekem pedig soha nem lehet a második. Az apjának sem az. Nem is értem, komolyan, ez nekem olyan bizarr.

  • 2009.02.24 13:45:09plussbirka

    szerintem elbeszeltek egymas mellett.

  • 2009.02.24 13:51:43szuts

    mpbm:

    "Szuts, te olyannyira nem vagy képben a gyerek-témával, hogy az már fáj!" Van tapasztalatom.



    "most kicsit felcseszted az agyamat, mert pont rossz embert kezdtél el piszkálni, amikor "beidéztél"... de mindegy." Remélem megnézted a mondat végén a 3 smile (hangulat) jelet. Vicc(es)nek szántam. Sajnos nincs minden komment mellett egy rendőr, aki eligazít, hogy be lehet-e idéznem, vagy nem. Leírtad, idéztem, ahogy te is idézhetsz engem. Hogy milyen passzban vagy most éppen, arról nem tehetek. Azt hiszem azt neked kell rendezned.



    Még valami: Úgy gondolom, hogy ez a blog, -- vagy nevezzük annak aminek akarjuk -- szabad véleménynyilvánítás eszköze. Te is, én is elmondjuk, megvitatjuk a véleményünket. Ahogy én sem mondom senkinek, hogy ne hangoztasson valamilyen véleményt -- hacsak nem sértő vagy obszcén, kérlek te se tedd! Színem a világ, mindenki véleménye megfér benne.

    További szép napot.:))

  • 2009.02.24 14:18:45mpbm

    Jah, én totál jó passzban vagyok évek óta, csak rossz, amikor olyan embereknek alakul ki bizonyos radikális véleménye valamiről, akiknek nagyon alacsony a mintavételi lehetősége. Mármint az, hogy te láttál két felnőttet, akiket gyerekkorukban kényeztettek, és felnőttkorukban pszichopaták lettek, az nem reprezentatív. És ha te nem érted, érzed még azt, hogy amikor az embernek gyereke van, akkor minden mennyire magától értetődő, csak filózgatsz rajta, addig ne kardoskodj a véleményed mellet. Nem kell a gyereket elkényeztetni, nem kell mindig minden - olykor agyament - kívánságát teljesíteni, de nem azért, mert ő elmegy huszonakárhányéves korában, hanem azért, hogy megtanulja a dolgokat a helyén kezelni, és később boldogságra alkalmas ember váljon belőle. Ha egy gyerek azt érzi a családban, hogy ő alattvaló, akkor garantáltan nem lesz az, ha azt érzi, hogy uralkodó szintén nem. Normális alapkapcsolatban (férfi-nő) sztem nem okoz gondot az egyensúly megtalálása, és azok boncolgatják ezt a hierarchia-témát, akiknél nem klappol valami. De ezt bakker nem kell tagadni. Nincs ebben semmi rossz, abban van, ha az ember homokba dugja a feét, és szop egy életen keresztül.

  • 2009.02.24 14:29:01vasszűz

    és szuts, bocs, ha ennyire kikelek, de mondjuk az is árulkodó, hogy leírtad, nem mai gyerek vagy. Szemléleted (a gyerek tanulja meg, hol a helye) tökéletesen tükrözi azt, amely ma a közoktatásban, a kádári felfogás miatt (ahol ugye az volt a cél, hogy alattvalókat neveljünk) még mindig pusztít... ezért tart még ma is a közoktatás, ahol tart, és nem azért, mert ma már csak hülyegyerekek születnek.

    És abszolúte betegesnek találom ezt a gondolkodásmódot, mert másképp érzek a férjem iránt, és másképp a gyerekem iránt. És másképp a szüleim, a testvérem és barátaim iránt. Nem fogok rangsorolni, jó? 10 év múlva se.

  • 2009.02.24 14:39:58szuts

    mpbm; vasszűz:



    Bizonyára én tévedek, és igazatok van.

  • 2009.02.24 14:51:00mpbm

    Na, örülök, hogy sikerült meggyőződnöd róla, hogy nem jól gondolold! :)

    Minden jót!

  • 2009.02.24 14:56:2878as évjárat

    szuts

    Mi van ma? Idézetek napja?



    78as évjárat

    "Nem alá-fölé rendeltségi viszony van, hanem mellérendeltségi." Ez szerintem nagy hiba. Nem jó a gyereknek, de nem jó a társnak sem.



    Nekem jó, a gyerekeknek jó, a társamnak jó. Boldog családban élünk.

    Hol itt a hiba???

  • 2009.02.24 15:11:04manka78

    78-as, kevernek minket.:))))

    Egyébként nem érti mint ugatérozunk/by Nilüfer/.

  • 2009.02.24 19:33:29vasszűz

    Enahma, ha sok pszichológiát tanultál, akkor ennek tükrében nem teljesen értem a Suttogós írásodat (a S. tele van pszichológiai tévedésekkel).

    Szerintem evet arra gondolt, hogy szabad a szülőnek csodálnia a gyerekét. Sajnos, sokan nem merik kimutatni az érzelmeiket. Egy házasság nem megy attól tönkre, hogy gyerek született. Csak súlyosbítja a meglévő házastársak közötti problémát.

  • 2009.02.24 19:51:25Magenta

    Az gáz, ha én mindkét oldalon értem, ki mire akar kilyukadni? :)))



    Okoska, szvsz két ember is egy család.

  • 2009.02.24 21:56:51baudolinA

    Magenta,

    ez nem gáz, hanem smúz. ;)

  • 2009.02.25 09:41:0978as évjárat

    manka

    Idéztem tőled azt az egy bizonyos mondatot, azért idézett engem. :)

    De tök mindegy. Lehet van amiben szutsnek igaza van, de nehogy megmondja már, hogy pl. az én családomban ha működik ez a mellérendeltségi dolog, hogy az úgy nem jó!

  • 2009.02.25 13:22:08mpbm

    Én csak azért kattantam kicsit be, bár azért annyira nem is, mert egy olyan ember ne beszéljen, akiknek se gyereke, se semmilyen. Én sem tudtam, milyen lesz, ha gyerekem lesz...

    Viszont, ha ellenpélda kell, akkor van egy barátnőm, aki nagyon is jól érezte, hogy nincs egyszinten a szüleivel, sőt az anyja kamaszkorában (szuper időzítés), megmondta neki meg a tesójának, hogy ő soha életében nem szerette a gyerekeket, nem szeretett babázni, stb. Nem mintha ezt maguktól nem érezték volna. A barátnőm elég oké, bár asszem, hogy ezt soha nem fogja tudni felfogni, plusz tök jó csaj, viszont nem találja semmiképpen a helyét, 2 évvel fiatalabb nálam, és annyi pasit próbált már, hogy nagyon nehéz megszámolni... Nem tud szeretni.. vagy nem jól, és olyan erősen él benne a létfenntartó ösztön, hogy nehéz neki pl. valakit jobban szeretni magánál. Én szeretem őt, csak ez meg

  • 2009.02.25 13:22:10mpbm

    Én csak azért kattantam kicsit be, bár azért annyira nem is, mert egy olyan ember ne beszéljen, akiknek se gyereke, se semmilyen. Én sem tudtam, milyen lesz, ha gyerekem lesz...

    Viszont, ha ellenpélda kell, akkor van egy barátnőm, aki nagyon is jól érezte, hogy nincs egyszinten a szüleivel, sőt az anyja kamaszkorában (szuper időzítés), megmondta neki meg a tesójának, hogy ő soha életében nem szerette a gyerekeket, nem szeretett babázni, stb. Nem mintha ezt maguktól nem érezték volna. A barátnőm elég oké, bár asszem, hogy ezt soha nem fogja tudni felfogni, plusz tök jó csaj, viszont nem találja semmiképpen a helyét, 2 évvel fiatalabb nálam, és annyi pasit próbált már, hogy nagyon nehéz megszámolni... Nem tud szeretni.. vagy nem jól, és olyan erősen él benne a létfenntartó ösztön, hogy nehéz neki pl. valakit jobban szeretni magánál. Én szeretem őt, csak ez meg

  • 2009.02.25 13:22:11mpbm

    Én csak azért kattantam kicsit be, bár azért annyira nem is, mert egy olyan ember ne beszéljen, akiknek se gyereke, se semmilyen. Én sem tudtam, milyen lesz, ha gyerekem lesz...

    Viszont, ha ellenpélda kell, akkor van egy barátnőm, aki nagyon is jól érezte, hogy nincs egyszinten a szüleivel, sőt az anyja kamaszkorában (szuper időzítés), megmondta neki meg a tesójának, hogy ő soha életében nem szerette a gyerekeket, nem szeretett babázni, stb. Nem mintha ezt maguktól nem érezték volna. A barátnőm elég oké, bár asszem, hogy ezt soha nem fogja tudni felfogni, plusz tök jó csaj, viszont nem találja semmiképpen a helyét, 2 évvel fiatalabb nálam, és annyi pasit próbált már, hogy nagyon nehéz megszámolni... Nem tud szeretni.. vagy nem jól, és olyan erősen él benne a létfenntartó ösztön, hogy nehéz neki pl. valakit jobban szeretni magánál. Én szeretem őt, csak ez meg

  • 2009.02.25 13:26:04mpbm

    (közben megnyomtam a komment küldés-gombot, mint látom, nem is egyszer, bocsesz).

    Na, szóval, hogy ez a másik oldalon a példa.

    Én azt értem, hogy nem kell a gyereket felmagasztalni, de hogy ugyanannyira értékelni kell, mint azt ha valaki nagyon szerencsésen megtalálja a párját, akivel egész életét meg akarja osztani, ezt nem vonhatja sneki kétségbe. Még szuts sem.

    Azért nagyon gonosz módon engem érdekel pl., hogy neki van-e kutyája-macskája, vagy csak elmélete?

  • 2009.02.25 19:25:20Dortje

    MM!



    Látom beruháztatok egy tavaszi böngészőre. Remélem tetszik ABigélnek, meg nektek is! Mi még most is találunk benne olyat, amit eddig nem láttunk meg :)



Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta