SZÜLŐSÉG

A szülész és az apa együtt könyökölték ki a gyereket

2009. február 15., vasárnap 10:40

Mai szüléstörténetünkben Kukucska meséli el húsz évvel ezelőtti szülését, amelyben előre eltervezett napon, indítással hozta világra lányát férje segítségével, aki egész terhesség alatt tiltakozott a szülőszobába való belépéstől is. A kitolásba az orvos is besegített, a könyökétől keletkezett véraláfutások viszont hamar elmúltak. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!



Vasárnap reggel van, ácsorgunk a buszon és azon röhögünk, hogy ha megmondanánk a többieknek, hogy éppen szülni megyünk, akkor vajon átadnák-e a helyüket? Aprócska 26 kilót híztam a 9 hónap alatt – pontosan úgy, mint Anyám -, csak a vak nem látta a hatalmas gombócomat, amin egyébként a lapostányért billegés-mentesen lehetett elhelyezni, és késsel, villával biztonságban falatozni róla. Egy pingvin sikkességével totyogtam a gigantikus méretű, minimum hatos ikreket sejtető domborodás után, és kb. egy rokkant víziló fittségével pattantam fel a buszra.

Mivel csak nekem van jogosítványom kettőnk közül, és első szülés lévén nem mertem vállalkozni a majdani hazaútra (különben ki vinné haza a kocsit a kórháztól?), beteg meg ugyebár nem vagyok, fájásaim nincsenek, akkor meg minek mennénk taxival? Szóval, miközben állunk a buszon és röhögünk, eszembe jutnak Édesanyám szavai a saját születésemről: „Fogóval, 36 óra vajúdás után”, és megesküdött, hogy soha többet nem lesz erre újból hajlandó – egyke is vagyok, de kezdek örülni, talán velem másképpen lesz, ha már most is vidulunk.

Hogy kerültünk a buszra fájások nélkül a kiírt időpont előtt egy héttel? Puszta önzésből. (Most jöhetnek a leszúró hozzászólások…) Önzésből, mert nem akartam másnál szülni. Előző nap az utolsó hónapban szokásos heti vizsgálatra vártam, és az ajtó előtt ücsörgő többi kismamával pletyiztem, amikor egyikük megemlítette, hogy Hegedűs doktor a jövő hét végén 2-3 hétre elutazik a világ másik felére szabadság, vagy nászút, vagy valami ilyesmi címén. Mikor rám került a sor, úgy robbantam be a vizsgálóba, mint egy feldúlt fergeteg: „Ugye az nem létezik Doktor Úr, hogy engem egyben hagy itt?”, mire Ő a világ legkedvesebb mosolyával köszönt, leültetett, kinyitotta a naptárát, és udvariasan megkérdezte, hogy mi a programom másnapra?

Bármennyire is röhejesen hangzik, de annyira meglepődtem a kérdésen, hogy tényleg komolyan végiggondoltam, van-e betervezve valami fontos ügy, találkozó, vasárnapi családi ebéd, stb., vagy sincs, és mikor biztosítottam róla a dokit, hogy ráérek, akkor – mintha csak egy kávézgatást egyeztetnénk, megbeszéltük, hogy másnap reggel 9 óra felé éhgyomorral – persze nem Ő – itt talizunk. Így aztán lelkesen hívogattam a családot egész este a jó hírrel, hogy másnap szülünk! Bár többen azt hitték, hogy ez csak ugratás, én azért nagyon izgultam. Nem a szüléstől féltem, hisz többen is állították, hogy az „csak egy kicsit erősebb menstruációs görcshöz hasonlít”, hanem a beöntéstől, mert arról senki nem beszélt. Gondoltam, az olyan szörnyű lehet, hogy biztosan nem is mernek beszélni róla, nehogy elijesszenek a szüléstől. Persze a gyerek úgysem marad bent, ha már bekerült, úgyhogy nem nagyon értettem, miért ilyen óvatoskodók velem, ha egyszer már nincs választásom, valahogyan úgyis ki kell szabadítani Babócát.

Mikor teherbe estem, két dologban voltam azonnal teljesen biztos: Kórházat kell választani, mert a piszkot, koszt nem bírom, és az adott kórházon belül a legtürelmesebb orvost megkeresni, mert még a legszeretőbb barátaim szerint sem vagyok könnyű eset, valamint, hogy nekem csak fiam lehet. És 50 százalékban igazam is lett. Majdnem száz százalékot értem el, csak a 8. havi ultrahangon kérdezte meg az orvos, hogy megmondja-e a baba nemét? Mire én, a Nagyon Okos: „Nem, köszönöm, tudjuk, hogy Gábor lesz.” Erre Ő: „Hát, legfeljebb csak Gabriella!” – vágta rá kapásból. Így lett Gabriella életem értelme, szemem fénye, gyönyörűséges kincsem, és persze így buktam el a 100 százalékot.

Szóval, vasárnap reggel 9 után, a vidám buszozást követően, majdnem éhgyomorral – majdnem, mert kávé nélkül nem vagyok ember (gondoltam, legfeljebb én leszek a kávéivás hősi halottja, ha ez a bűn szülésnél majd életveszélybe sodor) – besétáltunk a Kútvölgyi Kórház kapuján. Kedves és villámgyors felvétel után aranyos szobatársak között találtam magam egy furán nyitott kórházi pendelyben, miközben Csendesebbik Felem máris a körmét rágta a folyosón.

Mivel a rettegett beöntés semmilyen szörnyűséggel sem járt, ezért simán megnyugodtam, hogy a nehezén már túl vagyok. Azt persze nem mondták, hogy a burok-repesztés fáj! Azt hittem, hogy az olyan dolog, mint a köröm-vágás, meg sem érzem majd. Bőven megéreztem, de aztán a folyosón Mr. Körömrágóval sétálgatva megegyeztünk, hogy ennyi fájdalmat igazán megér ez a projekt. 11 órakor kezdtünk ezzel a remek kis burokrepesztő élménnyel és negyed 4-kor, 255 perc múlva Anya lettem.

Hogy mi történt ebben a négy és negyed órában? Vizsga volt. Vizsgáztam én fájdalom-tűrésből – ki volt az a barom, aki menstruációs görcshöz merte ezt hasonlítani?!? -, vizsgázott Gabikám hibátlan megszületésből, vizsgázott a férjem bátorságból, és a Szülésznő Hegedűs doktorral, Gyerekorvossal együtt példa-értékű emberségből, empatiából, szakmai tudásból.

A Nagy Bajuszos Ember 9 hónapig magyarázta, hogy bármennyire is élete és vére az enyém, és a csillagokat bármikor a lábaim elé, sajnos egy szüléshez nincs elég affinitása. Értsem meg, bármit megtesz értem, kivéve azt, hogy a szülésnél ott legyen. Igen, a gyereket Ő is csinálta, igen, elvileg csak ácsorognia kell, ami hozzám képest ugyebár biztosan könnyebb feladat, és igen, tudja, hogy biztosan nem adnak neki szurit sem, de hiába erősebbik nem, tutira elájulna, örökre pszichés károsodást szenvedne, és visszamaradna a fejlődésben.

Ehhez képest, amikor kiüzentem, hogy talán bejöhetne, ha mégis változott a véleménye, azonnal zöld csuhába ugrott – valószínűleg elfogytak már a körmei -, és bizony mindennél többet segített a saját vizsgám abszolválásában, hogy végig fogta a kezem. Az infúzió megállíthatatlanul tolta előre az expressz vonat sebességével száguldó fájásokat (rögtön 4 percesekkel kezdtem), és miközben majdnem eszemet vesztettem a „háton fekve nyílni meg” kínjától, csak az Ő lelkesedése – „Mindjárt Apa leszek!” – és a Szülésznő centiméterekről szóló bíztatása - plusz „Ott a feje, látom a haját!” -, mentett meg az agyam teljes megbomlásától.

A nyomhatunk már, vagy nem nyomhatunk még vitája után – könyörgöm, kik is nyomnak itt még rajtam kívül? -, vissza kellett volna tartanom a levegőt, hogy préseljek, nyomjak, toljak, de állandóan kibugyogott a számon az összes szusz. Kipukkadt belőlem, valahogy nem bírtam összeszorítani annyira a számat, hogy bent maradjon. Már kezdett megfagyni a levegő körülöttem, a sokadiknál nagy csend volt, az egész szülőszoba aggódva koncentrált, bennfentes pillantásokat váltottak a kitolásra képtelenség műtéti következményeiről, amikor Bátor Apuka megszólalt: „Ragasszuk le a száját leukoplaszttal, akkor biztosan bent marad a levegő!” – Akkora röhögés rázta meg a sokat-látott intézmény falait, hogy azonnal felengedett a feszültség, Drága Doktor Úr az oldalamhoz állt, felhúzta a kezét könyökben meghajlítva, intett Vicceskedő Ácsorgónak, hogy tegye ugyanezt a másik oldalon, és a következő tolófájásnál egyszerre vágták bele az alkarjukat két oldalról a hasamba. Ettől aztán kimozdultunk az addigi holtpontról, majd a doki újabb pozíciót keresett a kengyelek között, és a következő fájásnál – miközben Betanított Könyöklőt vezényelte – kibukkant a fej, aztán kicsusszant a többi. Felemelte a hosszú, fekete hajú 3250 grammos, 54 centis jövevényt, és Boldog Ember hálás szeretettel könnyezett a meghatódottságtól.

A placenta után a magam részéről kevésbé emelkedetten javasoltam, hogy talán akkor végre összezárnám, amim még megmaradt, ha még ez valaha egyáltalán sikerül, de ehelyett, a pillanat önmagára két legbüszkébb főszereplője, teljesen figyelmen kívül hagyva engem, a statisztát, egy-egy kicsi hokedlin beült a lábam közé varrogatni. Maga a vágás leginkább egy kis langyos víz oda-csordogálásához hasonlított – furcsa, hogy mennyire pontosan emlékszem az érzésre, viszont a matyó-minta elkészültének emlékei nem véletlenül maradtak meg élesen. Varrogattak kettesben, Ifjú Apa meg Profi Doktor, és közben vicceket meséltek egymásnak. Igen, vicceket! Azt hiszem, ezen a ponton átkoztam el Évát, az összes almafával, meg minden bűnök büntetésével egyetemben. Biztosan remek volt a fájdalomcsillapító injekció a varrogatás előtt, de hiába jeleztem többször is, hogy még a leheletük fuvallatát is érzem, nemhogy a tű szúrásait, ezek bólogattak, mondták tovább a vicceiket, és a doki kezében minden röhögésnél megremegett a tű a seggemben. Speciel én nem annyira röhögtem. Kellett nekem Apás szülés…!

Az őrzőben, a homok-zsák alatt heverészve éppen azon törtem a fejem, hogy mikorra leszek majd annyira amnéziás, hogy mindezt újból bevállaljam, és talán mégsem totál hülyeség, ha valaki egyke, amikor az íróasztalnál papírokat töltögető Drága Szülésznő csak úgy mellesleg megkérdezte, hogy kérek-e ágytálat. Mélyenszántó elmélkedésemből felriadva rávágtam, hogy „persze, miért ne!” Nagy mázlimra csak akkor mondta meg, hogy katéter lett volna a következménye egy elutasító válasznak, mikor már elvitte az eredményt. Úristen! Ha ezt előtte mondja, tuti, hogy annyira betojok még a katéter gondolatától is, hogy produkálni aztán biztosan nem tudok semmit.

Kitoltak a folyosóra néhány percre, mert megérkezett Édesapám. Sápadt-fehér arcán ijedtség és öröm elegye. Szülő lett a gyerekéből, Anya a kislányából. Csak néztük egymást mindent-értőn, óvón, féltőn pár pillanatig néma csendben, aztán felderült az arca, és nagy lelkesen azt mondta: „Képzeld! Esik az eső!”

Összefoglalva? Annyira félek a tűtől, hogy eszembe sem jutott epidurális érzéstelenítést kérni, más meg szóba sem került, a labdákon és kádakon elgondolkodtam, de aztán valahogy elfelejtődtek, és mivel – ahogyan talán a fentiekből is kiderül – kissé bolondos népek vagyunk, így az otthon szülés fel sem merült.

Hegedűs doktor és a Kútvölgyi kórház minden dolgozója iránt örökké hálát érzek, hiszen nélkülük nem lehetne ez a vasárnap ilyen felhőtlen sikertörténet. A könyöklések nyomán keletkezett véraláfutások gyorsan eltűntek, és ma már tudom, mi mindentől menekültem meg. A „tovafutó varratok” kiszedése nagyságrendekkel elviselhetőbb volt, mint a hímzés készítése. Nővérke egy egész éjszakán át ült az ágyamnál, és együtt fejtünk, együtt sírtunk a bedurrant, kőkemény tejgyárakkal küszködve – és ezért örökre hálás vagyok, hiszen valószínűleg csak neki köszönhetem, hogy kilenc hónapig szoptathattam.

Gyerekecske első látogatását a karomban sosem felejtem, máig érzem azt a borzongató, hitetlenkedő csodálatot, hogy Ő van nekem. Az ötödik napon, pénteken mehettünk haza, bár én kicsit aggódtam, hogyan is lesz ezután a világ, hiszen a kórházi ágyamból szerdán láttam a TV-ben a Március 15.-i ünnepségeket, hallottam a beszédeket, és 1989-et írtunk. „Legfeljebb csak” Gabriellám mindjárt 20 éves.

Kukucska

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.15 14:11:07undokmano

    Subbantósdi, az én húgaim 92esek, őket egész biztosan vizsgálták UHn. :)

  • 2009.02.15 14:15:32reformanyu

    Körtepofa:

    Én is ugyanazt éreztem, amit te...

    Nekem a hasba könyöklésről sajnos mindig az jut eszembe, hogy anyukámnak így törték el a farkcsontját, amikor az öcsém született. Azután legalább négy hónapig se feküdni, se ülni nem tudott rendesen, és ott volt neki egy 15 hónapos gyerek, meg egy újszülött... Még az volt a szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a nagymamám háztartásbeli volt (kerttel, földdel, jószággal), és tudott némi időt szakítani arra, hogy segítsen neki. De hogy én mit csináltam volna ilyen helyzetben, aktívan dolgozó nagyszülőkkel, fogalmam sincs :(

    Ez nyilván RITKA, de nem egyedi következmény (máshol is hallottam róla), de nem tudom, hogy azok tudnak-e róla, akik szerint ez egy teljesen elfogadható beavatkozás.



    Leona123

    Sajnos sok kismamával folytatott beszélgetés alapján nagyon is élő ez a módszer. Én nem tapasztaltam meg (kétszeres otthonszülő vagyok), szerintem sokkal egyszerűbb és humánusabb mód volna, ha az anya a kitolás szakaszában is megválaszthatná a testhelyzetét. Én ezt gondolom az alapvető minimumnak, amivel a szülés folyamán élni kellene, de erre tudtommal csak néhány kórházban van lehetőség, ott is az ott dolgozó x orvos közül max. 3-4-nél, és itt ugye nem szülhet az összes anyuka, illetve az összes, akinek ilyen jellegű igénye lenne, sajnos.

  • 2009.02.15 14:18:14undokmano

    Leona, nekem nem is egy ismerősöm szült az elmúlt 3-4 évben könyöklősen... Hát, nem irigylem őket. Ha babára vágysz, akkor ne arra gyúrj, hogy kiből könyökölték ki a gyerekét. :)



    Jómagam 31 évvel ezelőtt születtem, és anyám annyire elfáradt a vajúdás alatt, hogy nem volt ereje a kitoláshoz, ezért 2 dokibácsi könyökének köszönhetem a megszületésem. :)

  • 2009.02.15 14:19:45undokmano

    Leona, nekem nem is egy ismerősöm szült az elmúlt 3-4 évben könyöklősen... Hát, nem irigylem őket. Ha babára vágysz, akkor ne arra gyúrj, hogy kiből könyökölték ki a gyerekét. :)



    Jómagam 31 évvel ezelőtt születtem, és anyám annyire elfáradt a vajúdás alatt, hogy nem volt ereje a kitoláshoz, ezért 2 dokibácsi könyökének köszönhetem a megszületésem. :)

  • 2009.02.15 14:50:02lolypop

    sziasztok! a hugom 80-ban született a kútvölgyiben és anyu akkor találkozott először az ultrahanggal! engem még nem ultrahangoztak 76-ban.

    ne felejtsétek el, h a kútvölgyi az egyik elitkórház volt annak idején, ezért az elsők között szerepelt, akik uh masinát kaptak!



    amúgy nem értem a felháborodásokat e szülés történetről, mert végre nem egy nyafogós sztori.



    lehet, h nekem azért tetszik,mert totál hasonló volt a szülésem (talán még könyökölt is a doki bácsim, már nem emlékszem, epdig három és fél éve volt). hasonólóna életm meg a szülést és mi is viccelődtünk, nevetgéltünk és jól éreztük magunkat.



    a matyóhímzésre én is ugyanilyen hororr emlékekkel gondolok vissza, mindkét szülésem után.



    szóval egy szülés előtt álló kismamának inkább ezt a sztorit mutatnám meg,mint egyéb más helyeken olvasható rémtörténeteket, nyafogásokat... bocsánat :)

  • 2009.02.15 15:01:51cozumel

    Csatlakozom: a Gabriella valoban gyonyoru nev!





    Huhhh



    en egyik este meseltem a gyerekeimnek a magyarok vandorlasairol, es megemlitettem, hgy lohaton jartak...



    Mire a fiamnak felcsillant a szeme:

    Anya, te is lohaton jartal?



    Mondtam, hogy nem, az sokkal regebben volt azert...

    Mire o elgondolkodott, es kozolte:

    Akkor a maminak meg a papinak volt nagyon jo, mert ok meg lohaton jartak :D:D

  • 2009.02.15 15:11:47luluxx

    Amilyen horrornak látjuk ezt a történetet, remélem pont úgy fogunk 20 év múlva nézni azokra, akik ma az otthonszülés ellen huhognak.



    Sajnálom, és kíváncsi vagyok, van e Gabriellának testvére, a párnak meddig tartott a kapcsolata. Én nem engedném, hogy hozzám nyúljon az a férfi, aki röhögve hímezgetett engem, miközben nekem fájt.

  • 2009.02.15 15:15:30lolypop

    én nem látom horrornak ezt a történetet, csak a varrás volt nekem borzalmas. a második gyereknél pont kértem is, h ne legyen metszés. nem is lett, de a majdnem négy kilós gyerekem úgy robbant ki belőlem, h repedtem (még metszeni sem lett volna idő). így utána is varrni kellett és szerintem a varrás rosszabb, mint egy gyökérkezelés...



    ki tudja, h 20 év múlva mik lesznek az álláspontok az otthonszüléssel kapcsolatban, de szerintem ugyanígy meg lesz a két tábor... bár nem vagyok nostredamus :)



  • 2009.02.15 15:29:35uZsoNNa

    Gratulalok az irashoz!

    En sirtam...

  • 2009.02.15 15:41:15Amida

    A szülésben az a csodálatos,hogy az ember közben szentül megfogadja, hogy ezt soha de soha többé, aztán öt perc sem telik el a gyerekkel a karban és mintha sose gondoltunk volna ilyesmit.

    Ez az ultrahang-vita tényeg értelmetlen, régi találmány, de régebben tényleg csak vizsgálati célokra használták, és nem babamozinak, ahogy valaki itt rém aranyosan megjegyezte :)

    Subbantósdi, nem bántani akartalak, tényleg, de ha valaki 35 évesen rácsodálkozik arra, hogy húsz éve volt már UH, hát az eléggé megmosolyognivaló.

    Ehhez a programozot szüléshez csak annyit, hogy mostanában nagy divat lett a szülést valamely horoszkóp-jegyhez vagy valami alkalomhoz számítottan teherbeesni és szülésbeindítással vagy császárral pontosítani a gyerek megszületését. Nyilván az orvos felelőssége elsősorban, hogy ebben részt vesz-e, illetve tudja-e garantálni, hogy a picit semmi baj ne érje a sürgetéssel.

    Az orvosváltásról csak annyit, hogy az én orvosom is pont két héttel a várható időpont előtt ment szabira - nyár végi gyerek -, s átkerültem egy másik orvoshoz, amit nem bántam meg, sőt! Bár lehet, szerencsém volt.

  • 2009.02.15 15:45:24Amida

    ajaj, hibát hibára halmozok...

    Javítok:

    tényleg és programozott

  • 2009.02.15 15:51:12andibaba01

    Leona:igen létezik a "könyöklős"módszer,sőt én a nagyfiamat '93-ban igy szültem),nem volt kellemes.

  • 2009.02.15 15:53:44O.U.T.

    teljességgel létezik a könyöklés. az én Lányom annyira nem akart még kibújni, hogy a hasfalam már tárva-nyitva volt, ő meg fönt kucorgott a tüdőmbe épülve... ketten könyökölték ki kétoldalról. ez volt az egyetlen momentuma a szülésemnek, amitől a mai napig bűntudatom van... Ő még nem akart kibújni... igaz, mivel aznap reggel leesett a szívhangja, így az volt a legfontosabb, hogy minden oké legyen vele, de azért ettől bűntudatom volt még hetekig:( de hát így kellett lennie, és egészséges, mint a makk. azóta már biztos elfelejtette;)

  • 2009.02.15 15:54:55nemb arna

    akkor én könyen szültem 11órakor bementem a korházba 13.15-KOR MEGIS LET A BABA

  • 2009.02.15 15:56:23Ciro

    Gratula, nagyon jól megírt történet. Magam is részt vettem a kislányom születésén, és a Matyóhímzés alatt a karjaimba tartottam a kisasszonyt (1,5 óra). Felejthetetlen élmény volt, kihagyni nem szabad. Már aki bírja :)

  • 2009.02.15 15:57:40szofi01

    én 22 éve születtem és akkor már meg tudták mondani hogy fiú lány kivéve ha takargatta magát a baba mint én. anyu mesélte hogy a doki meg a szülésznő fogadást kötöttek és mivel anyuék lányt szerettek volna a Dr. Rákóczi is ezen a párton volt és végül neki lett igaza lány lettem:Dés anyunak is vicceket mesélt a doki hogy oldja a feszültséget mivel 50 kilosan ebböl 50 kiló volt akkor és ehhez 158 centi ebból az 50 kilóbol 5 volt amit a terhesség alatt felszedett ami ugye a gyereke a lepény meg a mahgzatviz volt. és szegény anyukám 24 oráig vajúdott velem . szerintem sokkal jobb ha a doki viccelődik és emberként kezeli a nőt aki épp világra hozza a gyeremekét, mintha fapofával oszotgatná az utasitásokat. nekem nagyon tetszett ez a történet!!!!jó a humorod:P

    és az meg hogy együtt van e még a férjével???milyen kérdés ez?miért ne lenne?mert ott volt mellette szülésnél és még segitett is?

    ilyen idióta kérdést komolyan.....

  • 2009.02.15 16:17:27baudolinA

    szofi,

    én speciel nem díjaznám, ha a férjem/párom röhögne, miközben láthatóan szenvedek. Lehet, hogy nem ezen múlna a kapcsolatom, de nagyon kiosztanám, az biztos.

  • 2009.02.15 16:17:52Subbantósdi

    Amida: Ok, bár eddig még nem igazán tartottam magamat naívnak... :o)

  • 2009.02.15 16:26:39szofi01

    nyilván nem rajta röhögtek hogy de jó hogy szenved hanem mondjuk a megkönnyebüléstől, de ahogy olvastam a poszt írójának sem okozott ez akkora törést...

  • 2009.02.15 16:26:44cozumel

    Luluxx



    ahhoz kepest, hogy 20 eves a sztori, abszolut nem horror.

    Lehet hozni a kozelmultbol nehany szulestortenetet, ami ennel sokkal nagyobb horror.



    De azt Te sem gondolod, hogy emiatt elvaltak volna a szulok?

  • 2009.02.15 16:37:18baudolinA

    szofi,

    "viszont a matyó-minta elkészültének emlékei nem véletlenül maradtak meg élesen. Varrogattak kettesben, Ifjú Apa meg Profi Doktor, és közben vicceket meséltek egymásnak. Igen, vicceket! Azt hiszem, ezen a ponton átkoztam el Évát, az összes almafával, meg minden bűnök büntetésével egyetemben. Biztosan remek volt a fájdalomcsillapító injekció a varrogatás előtt, de hiába jeleztem többször is, hogy még a leheletük fuvallatát is érzem, nemhogy a tű szúrásait, ezek bólogattak, mondták tovább a vicceiket, és a doki kezében minden röhögésnél megremegett a tű a seggemben. Speciel én nem annyira röhögtem."



    Nem hiszem, hogy ebből válóper lett volna (én legalábbis ezért nem hagynám el a páromat), de azért ezek a kifejezések, hogy "nem véletlenül", "elátkoztam", "hiába jeleztem", "megremegett a tű", "nem annyira röhögtem" gondolkodóba ejtettek. Mondjuk a tű remegésétől kicsit néztem egyet: a másik úgy varr, hogy közben reszket a keze a röhögéstől? Ez azért kicsit több, mint megkönnyebbülés, legalábbis az én értelmezésemben. Nagyon nem szeretném, ha egy olyan orvos varrná pl. a fejsebemet, amelyik közben a röhögéstől nem látja, hova szúr, vagy mellészúr, annyira reszket a keze a viháncolástól.



    Nem azt írtam, hogy rajtam röhögne, hanem hogy "miközben" szenvedek. Nem feltétlenül velem gúnyolódna, csak éppen nem veszi komolyan a fájdalmamat. És ez - főleg egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben - elég rosszul esne. Lehet, hogy egy posztban egy egész bekezdést ennek szánnék...

  • 2009.02.15 17:19:39Laliath

    Félig röhögök, félig nem :)

    Hegedűs doki amúgy egy irtó aranyos pali, én is az ő segítségével jöttem a világra majd' 29 éve (azátn az öcsém is), és ha minden jól megy, akkor az én porontyomnak is ő segít a nyáron megszületni :)

  • 2009.02.15 17:26:55elzsabo

    A könyöklésről csak annyit, hogy mikor az öcsém született '93-ban, nemhogy kikönyökölte a doki, hanem kábé még bele is térdelt Anyám hasába...mondjuk szerintem Anyámnak már mindegy volt, csak jöjjön ki valahogy az a gyerek, ugyanis 4,75 kg és 61 cm volt...

  • 2009.02.15 20:09:20opti

    Ha kell segíteni kitolásban, nem értem miért kell könyökkel. Nekem túl rövidek voltak a fájásaim, így én is kaptam segítséget, de tenyérrel és óvatosan tolva a fiam popóját. Nem hogy véraláfutásom nem volt, de még a helye sem fájt. Ez valóban segítség volt. Szerintem a könyöklés felesleges durvulás.

  • 2009.02.15 22:13:49boszi77

    Az könyékkel segítés ugyanaz, mint az alkarral nyomás? Mert nekem az volt. Közben a gyomromnak ugyan volt egy rossz pillanata, de hálás voltam a segítségért. (Spontán fájások, hosszú kényelmes vajúdás, burokrepesztés, de fájáserősítő vegyszerek nélkül.) Semmilyen fájdalmam nem volt utána miatta. A jó négy kilós kisfiam pedig rendben megszületett. Viszont epidurállal szültem és egy pillanatig nem mondtam, hogy soha többé nem szülök! Pedig azért éreztem valamennyit. Bármikor bárki kérdezi milyen volt, csak azt tudom mondani, hogy jó!

  • 2009.02.15 22:50:12psyché

    Belölem az elsö gyermekemet nyomta ki az orvos. Hat, nem volt jo erzes, at hittem megfulladok, nehany pillanatig azt hiszem, nem is voltam teljesen magamnal.

  • 2009.02.15 23:26:27cozumel

    Ilyenkor azon gondolkodom, hogy ez a konyokkel kinyomas nem karosabb, mint a csaszar?

    Nem tom, csak kerdem.



    Mert regebben azt hittem, hogy ez a "kinyomta" ez csak valami kakofemizmus, a dokiba' valojaban csak terelgette a kisembert a tenyerevel, de aztan felvilagositottak, hogy valos, brutal preselesrol van szo.



    Nem karos ez a mehre, esetleg a kesobbi terhessegekre?

  • 2009.02.16 00:05:43undokmano

    Nem vagyok egészen biztos benne, de szerintem szívesebben könyökölik ki a gyereket, mint vákumsapkázzák.

  • 2009.02.16 00:10:15eszterke

    Conzumel,

    szerintem nem károsabb. Nincs vágás, a fáradt anyán pedig segítenek. Emellett vannak babók, akik messze nem annyira aktívak a születésükben, mint mások - talán ez egy picit személyiségfüggő is.



    Nekem a császár a vágások és izomszéthúzás miatt ijesztőbb, bár első szülésemnél császáros anyával feküdtem együtt és ő a második nap már sokkal jobban volt, mint én az ötödiken...

  • 2009.02.16 00:21:58cozumel

    Eszterke



    ertem, hogy nincs vagas, csak azt nem tudom, hogy a vagas rosszabb, vagy az, ha szetrepeszti a doki a mehed. Egy ismerosommel konkretan ez tortent, aztan plasztikaztak neki, de nem biztos, hogy lehet meg valaha gyereke :-(

  • 2009.02.16 08:02:13rita a felcser

    De Cozumel karosabb.Mert a csaszar is ,a kinyomas is egy brutalis termeszetellenes beavatkozas,csak a csaszar valahogy jobban megfeleel a mai mindennapoknak.

    Ilyenkor nem ritka hogy eltorik az anya 2-3 bordaja,aztan azzal ugralgass ejjel fel szoptatni.

    Es legyen nagyon tiszta.A gyerek nem segit a szulesbe ,jo.A meh kontrakcio dobja ki a gyereket.Intrauterin meghalt gyereket is meg lehet szulni konnyen,vagy nehezen,attol fuggoen hogy az anyara hogy hat az Oxitocin injekcio.



    eszterke

    Nekem a császár a vágások és izomszéthúzás miatt ijesztőbb, bár első szülésemnél császáros anyával feküdtem együtt és ő a második nap már sokkal jobban volt, mint én az ötödiken...

    Egyaltaln nem csodalkozom.Ez nem ritka.Csak a Nok Lapja es a Kismama nem szamol be rola.

  • 2009.02.16 08:15:21rita a felcser

    Nembeszelve arrol hogy csaszarral tudsz ket dolgot.A gyerek nem kap szulesi oxigenhianyt,es nem repedsz ezer darabba.



    A terdelos-konyoklos modszernel nyugodtan repedsz,es a gyermek is kaphat oxigenhianyt,sot valoszinu, hogy nagy a veszelye, azert folyamodik az orvos ehhez a mesterfogashoz.

  • 2009.02.16 08:39:49hinta-palinta

    Rita, már bizonyított, hogy a szülés alatti oxyénhiány nem is szülés alatti, hanem még az intrauterin életben elszenvedett károsodás, ezen nem segít sajna a császármetszés...( VAN hüvelyi szülés alatt is károsodás lehetősége persze, ha a magzat elakad, vagy a köldökzsinórral problémák lépnek fel, de bebizonyosodott, hogy ennek aránya az oyxigénhiányos állapotok kialakulásában kisebb jelentőségű, mint a szülés körüli időben a lepényi elégtelenség.



    Nem törvényszerű az ezer darabba repedés a könyöklésnél sem, az orvos nem azért könyököl, mert neki úgy kényelmes, hanem a bébi érdekében(hogy lehetőleg ne legyen oxygénhiánya elekadva, köldökzsinórt nyomva). Sajna, ha már a szülőcsatornában van a baba, nem lehet ám onnan kicsászármetszeni, ki kell nyomni( ha a méhtevékenység már nem megfelelő a gyors befejezéshez), vagy lehet fogózni...

  • 2009.02.16 08:41:12hinta-palinta

    több helyen is ezt akartam: oxygén :)

  • 2009.02.16 08:48:55rnagy8

    2007-ben is élt még a könyöklős módszer (megyeszékhelyi kórház). Annyi különbséggel, hogy enyém doki az ügyeletes főorvost hívta be, nem a férjem kérte. 16 óra után szűk kapun át nagyfejű babánál kellett a segítség. Előtte vágtam plusz repedtem, és a kislányomnak lett egy felnőtt tenyérnyi nagy bevérzés a fején, de ennyivel "megúsztuk".



    Szép emlék.....és 8 hét múlva ismétlés. :)

  • 2009.02.16 09:07:53rita a felcser

    Igen ketfele oxigenhiany van.De a szulesi kozbeni elkerulheto,az intrauterin az miszterium.

  • 2009.02.16 09:39:3478as évjárat

    2002-ben is létezett könyöklős módszer. Igaz, én hálás vagyok érte. Választhattam, vagy ez vagy vákuum. Megbeszéltük, és inkább ez. Bár nálam szülésznőm volt az "elkövető":), de nem is a könyökével, hn. az alkarjával.

    Másnap éreztem egy kis izomlázat a hasamban, de sztem a préselés nélkül is lett volna.

    Az első gyerkőcömnél (császár), ott viszont nem volt préselés.



    Barátnőmet császározták, ennek ellenére oxigénhiányos lett a babája. Ma már nyoma sincs ennek a hiánynak, de alaposan meg kellett nekik dolgozni érte, hogy rendbe legyen a kislány.



    És fix, hogy nem segít a gyerek a szülésnél, ellenkező esetben nem 40 percbe telt volna világra hoznom.:) Holtfáradt voltam én is és ő is.

  • 2009.02.16 09:42:19anyamami

    Rita akkor is hirdetnéd a császárodat ha mütétkor rosszul zárnának egy eredet és befele vérzel.



    Cozumel. Az ismerősödnek nem a méhszája repedt? Azért kérdem mert szülés után ez könyöklés nélkül is előfordul. Ha a méhe repedt volna szerintem az rögtön orvosi beavatkozást igényelt volna. (szvsz de nem vagyok doki)



    Az én harmadik szülésemnél is könyékkel vagy térdel segített a doki.

    Labdán vajudás alatt már szóltam a szülésznőnek hogy olyan kimerültnek érzem magam, hogy nem tudom lesz-e erőm a kitolásnál. Felkászálódtam a szülőágyra, megvizsgált és 3 ujnyi volt a tágulás. Tudtam hogy ez kevés. Aztán kb. a következő párbeszéd zajlott le köztünk.

    -Maradhat ha akar vagy fel is kelhet.

    -Felkeleknemmaradok.

    -Oldalra is fordulhat.

    -Jó

    Mikor elkezdtem fordulni elemi erővel jött a tolófájás. Bekakilokrögtönbekakilok.(Miközben tudtam hogy ez mi csak megerősítést vártam)

    -Druszám forduljon a hátára.

    -Nem tudok, nem érzem hogy hogy vagyok.

    Az ezután következő dolgokat már a párom elmondásából tudom.Az az egy utasítás jutott még el hozzám hogy nagylevegőbenntart.

    A következő kép a kisfiam.



    Szülés után két nappal mondom a páromnak fáj a hasam de nem tudom hogy mitől. Olyan mintha izomlázam lenne.Ő mondta hogy a doki is fennvolt az ágyon és segített a kitolásban.



  • 2009.02.16 09:45:46NmI

    Én gátvédelemmel szültem, minimális repedés volt (1-2 öltés), de meg sem éreztem.... Új volt számomra, hogy ez fájdalmas is lehet. :( Nekem a legfőbb problémám az volt, hogy annyira remegett a lábam -fáradság, megterhelés-, hogy alig tudtam tartani arra a pár percre, amíg a doki megvizsgált, és összeöltött...

    A hasamat nekem is megnyomták, mondjuk csak lightosan segített a doki, és nem könyökkel, nem is fájt.

  • 2009.02.16 09:49:08psyché

    Nalunk ugy volt, h a kisfiam fejeböl 3X vert vettek szüles alatt. Vhogy megkapargattak a fejet meg a hasamban, nem tudom pontosan, h mit csinaltak, talan Rita tudja, miröl van szo. Igy közben is ellenöriztek, h minden rendben van-e az oxigenellatasaval. Ha nem sikerült volna belölem kinyomni a kismackot, akkor jött volna a vakuum, ha azzal sem, akkor a fogo. Ezt szerencsere nem varta meg a gyerek. En ui, mint irtam mar, par pillanatra/percre nem voltam magamnal, viszont arra tertem magamhoz, h ott all az agyamnal a föorvos es meg nehanyan. Na, akkor tudtam, h vmi nincs rendben es mindjart jön a vakuum, vagy a fogo. Miutan ezt felfogtam, par percre ra kicsusszant a fiam, szerintem ö is erzett vmit, mert onnantol nagyon gyorsan ment. Nagyon megkönnyebbültem.

  • 2009.02.16 09:57:4778as évjárat

    psyché

    A kisfiam fejéből is vettek vért, pH-t mértek. Mivel rossz lett az eredmény, császároztak.

    (egyébként ahol megkaparták a kis fejét, pici kopasz foltocskája van:))

  • 2009.02.16 10:05:02tercsike

    aranyos történet volt nem tudom mért kel némelyeknek kivesézni van akinek ki segíteni kel kinyomni a babát,tény,h. nem túl jó megoldás de néha elengedhetetlen.

  • 2009.02.16 12:46:48rita a felcser

    A ph metria.Eleg uj modszer.A CTG vel egyutt hasznaljak arra hogy felmerjek a baba kinlodasat.Mert ha nagyon kinlodik akkor a ph modosul.Savasodik a gyerek.



    Ha befele vereztem volna,az szar lett volna.De a gyerek akkor is valoszinu jol lett volna,most is jol van,az csak az en kinom lett volna a babae nem.

  • 2009.02.16 14:56:00hinta-palinta

    "A ph metria.Eleg uj modszer."Hát nem , kedves Rita. Ez egy elég régi módszer.Valamikor ez volt az egyetlen a bébi méhen belüli állapotának szülés alatti ellenőrzéséhez.Még a CTG és UH előtt....

  • 2009.02.16 15:57:17rita a felcser

    Erdelyben nem hasznaljak mert azt mondjak hogy megbizhatalan. Mikor hallottam, okkultizmuskent mutattak be :DDDDD,mondvan hogy kulfoldon hasznaljak,ezert gondoltam hogy uj,de ezek szerint tevedtem,bocsanat.Mer'amit a nyugat hasznal az mind uj es jo.

    Szoval akkor regi volt,kiutotte az UH es a CTG,de aztan bejott veluk egyutt divatba?Vagy nem olyan jo ?

    Lehet ijeszto az anyanak hogy ph -ert kapirgaljak a gyerek fejet,ez sem kizart.

  • 2009.02.16 16:15:45cozumel

    Anyamami



    a mehe repedt, mutottek is azonnal a szules utan (raadasul azt is elbarmolta a doki).







    Az meg tuti, hogy a baba IS dolgozik szules kozben, persze nyilvan eltero mertekben sietos nekik a dolog :D

    Nemreg B- linkelt is egy nagyon szep videot rola, marmint animalt kisfilmet, hogy hogyan turja le magat a baba a szulocsatornaban. Vagy Masutt volt? (tenyleg, hol van Masutt?)





    Anyosom 3 gyereket szult, volt koztuk egy halott baba is. Nem tudom, milyen szulesindito szerek voltak 1960ban, de szerinte a halott babat megszulni pokol volt, es nem a lelki teher miatt kizarolag, hanem mert sokkal fajdalmasabb, sokkal nehezebb.

  • 2009.02.16 16:21:20hinta-palinta

    Rita, hát jobb, mint a semmi, én is úgy tudom, nem nagyon megbízható vizsgálat- a kapilláris- vér pH-ja nem mindig tükrözi a belső, valós miliőt.

  • 2009.02.16 16:35:08rita a felcser

    Keveset segit a baba.Van egy olyan spiralszeru,dugohuzostilusu mozgasa,de ennyi.Az ero a mehosszehuzodas.

    Viszont neheziteni nagyon tudja a dolgokat ha mondjuk egy kicsi kezet dug a fejecske melle :))

  • 2009.02.16 16:48:18Kukucska



    Nagyon szépen köszönöm a sok kedves hozzászólást, és persze előre sejtettem, hogy a story némely eleme megosztja majd a kommentelőket. De a valóság, a tények kapcsán általában ez történik. És ezzel egyet is értek.



    Gabriella március 12-én ünnepli a 20. szülinapját, külön is köszönöm a jó kivánságokat, mindjárt el is olvassa mindet.



    .

  • 2009.02.16 17:17:04Lucusmanó

    kukucska: aranyos volt a történet, stílusában is, mindenhogy...

    az én kicsi lányom is papír szerint március 12-én látja majd meg a napvilágot...

    Gratula Gabriellának és persze neked is!

    :-)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta