SZÜLŐSÉG

Új gyerek, új szerelem

2009. január 24., szombat 09:50

Másodikgyerek-szindróma: Így hívom magamban azt a jellegzetes érzésgomolyagot, amit sok anya átél a második gyereke születése körüli időkben. Várandósan sokan töprengenek azon, vajon képesek lesznek-e valaha még egy lény iránt azt érezni, amit elsőszülöttük kiváltott belőlük. Lehetséges-e, hogy még egyszer ilyen csoda jöjjön a világra, mint ez a fantasztikus elsőgyerek itt ni, aki olyan okosan lapozgatja azt az elefántos könyvet?



A “betegség” engem is elkapott. Váratlanul, hiszen ez a harmadik terhességem - csakhogy az első és a második között jónéhány év eltelt. De míg egy 18 éves, hórihorgas egyetemista fiúval már nem abban a puszilgatós, kicsikincsem-viszonyban van az ember, amibe olyan nehezen tudjuk elképzelni még egy lény befurakodását, egy kis kétévessel igen. Másrészt a leendő nagytestvér egy Down-szindrómás kislány. Hogy lehet egy fogyatékos gyerek utánozhatatlannak tűnő csoda? Amikor először hallottam, hogy egy anya azt mondja a DS gyerekének, hogy "okos", megdöbbentem. Hogy mondhatja ezt egy értelmi fogyatékosnak? Milyen tisztességtelen a gyerekkel szemben, hogy becsapja! El sem tudtam képzelni, hogy komolyan gondolja. Hiába, az ember akkor a legostobább, amikor nem tudja, hogy nem tud. Azt hittem, saját tapasztalataim alapján is fel tudom fogni, milyen lehet egy ennyire más világ. Kb. úgy, mint amikor Mézgáné Paula lelkendezéséből ("Milyen ügyes lány, mennyi poharat VISZ KI! Egyet sem EJT el.") az angolul beszélő stewardess "megértette", hogy Paula nyolc whiskey-t kér.

Aztán azon kaptam magam, hogy nem tudok mást mondani saját DS gyerekemnek, mint hogy "okos vagy". Nem előre megfontolt szándékkal, hogy biztassam “szegényt” valamivel, hanem önkéntelenül és döbbenten szakad ki belőlem – naponta – a memóriáját, találékonyságát látva. És nem csak ez van. "Jellegzetes vonások" ide vagy oda, rendre felbukkan az érzés, hogy "nem lehet, hogy még egy ilyen bájos arcocska legyen a világon, még egy ilyen csillagos-ragyogós szempár, ilyen szépséges ujjacskák, ilyen káprázatos, ellenállhatatlan mosoly!". Tudom, hogy a következőt is gyönyörűnek fogom látni, ahogy az előzőt is annak láttam, de ezek az érzések megkerülik a központi ellenőrzést.

Aztán, amikor az újszülött világra jön, más hormonok veszik át a mikrofont és az anya új "tüneteket" produkál. Az új gyerekkel új szerelembe esik és azt érzi, hogy a picinél nincs a világon fontosabb. Hazamegy a kórházból a szuszogó csomagocskával és azt látja, hogy a nagyobb gyereke hirtelen milyen óriási és idétlen lett, hogy megváltozott a viselkedése, szinte terhes a jelenléte. Szerencsés esetben felismeri, hogy érzéseinek forrása belül, önmagában van és tudja, hogy mindez természetes. Ettől nem lesz rossz anyja a nagyobb gyerekének, csak a természet gondoskodik így arról, hogy a védtelenebb korszakában levő utód megkapja az életben maradásához szükséges extra ráfordítást a mindig korlátozott erőforrásokból.

És az érzés nem csak természetes, hanem átmeneti is. Hamarosan mindkettőt mosolyogva csodáljuk majd – leginkább akkor, ha végre elalszanak.

tarkabab

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.24 10:17:23megsem

    Kedves ez az iras, tarkabab...:) Minden jot nektek!

  • 2009.01.24 10:36:06mamma nervosa

    képzeld, tarkabab, engem ez tart vissza a második gyerektől. elsősorban ez. egy ismerősöm panaszkodott a lányára, hogy az milyen féltékeny a születendő aztán a frissen született gyerekre. végtelenül korlátoltnak láttam őt a haragvó értetlenségével...

    ja, és a megfelelő korkülönbségben látnám az egyetlen megoldást, de nem pontosan tudom, hogy mekkora is lenne az... a 18 nálunk attól tarok, nálunk nem kivitelezhető.

  • 2009.01.24 11:36:36AncsiPancsi

    Már bevált szokás nálam ha megnézem anyamadár blogját,elolvasom a tieteket is.

    Tényleg okos kislány. :)



    Szerintem a tesója sokat fog tanulni tőle és fordítva is így lesz. :)



  • 2009.01.24 13:12:25Subbantósdi

    tarkabab: nagyon köszönöm szépen, hogy egy ilyen szép írással leptél meg így ezen a szép napos szombaton!

    Mindenképp sok örömöt kívánok Neked az új családtaggal való kapcsolatod kialakításában! :o)

  • 2009.01.24 13:22:51Subbantósdi

    Mi is lassan hat hónaposan tudjuk, milyen második gyerekkel együtt egy négy tagú család.

    Nekem nem volt ilyen félelmem, hogy milyen lesz a viszonyom a második gyerekemmel, kevésbé fogom-e szeretni vagy sem, másképp fogom-e szeretni vagy sem.

    Nem is gondolkodtam ezen, csak tudtam, hogy már két különálló, egymástól sokban eltérő, de azért sokban hasonló gyerekünk lesz, hiszen ez így szokott lenni testvéreknél is ezek alapján kell majd őket EGYENKÉNT megítélni.

    Egyszóval én tiszta lappal indultam a fiammal kapcsolatban.

    Lehet, nálam talán azért sem merült fel, hogy vajon mi lesz, mert eltérő neműek a gyerekeim, ezért már csak így is nehéz Őket összevetni és valahol a szeretetet súlyozni.

    Én eddig lányos anyuka voltam és még most így úgy érzem, hogy nagyon jó, hogy van lányom és hogy elsőre lányom született, de ezen ki is merül a dolog, mert amúgy a lányomat is nem az alapján helyeztem el a szívemben, hogy elsőre született, hanem a természete, tettei alapján alakítottuk ki a kapcsolatunkat és ez alakul napról napra.

    Én így tervezem a fiammal is.

    Egyenlőre azt mondhatom, egyformán szeretem őket, akár hiszitek, akár nem, ha nem látom Őket, mindig egyszerre jutnak eszembe, valahogy egyszerre látom őket még, talán, mert kicsik és kicsi a korkülönbség, talán mert egész nap együtt vagyunk hármasban és állandóan a két gyereket együtt látom, mert a lányom nem jár bölcsibe, tehát nem tudom őket ilyen téren sem szétválasztani.

    A lányomban, mert nagyobb, azokat a tulajdonságait szeretem, amit már egy két éves múlt kislányban lehet, és Vele múltunk van, tehát már sok minden történt, hogy hármasban voltunk, Vele és a férjemmel, így persze, több a kötődési szál, többet lehet mesélni erről, többre lehet visszaemlékezni, jóra és rosszra, egyaránt.

    De a fiamnál is majd eljön ez az idő, hogy ezt el tudom mondani és akkor majd ez a dolog is, úgy hiszem, kiegyenlítődik.

    Ráadásul már most látom, hogy különféle természetű gyerekekről van szó, azt hiszem, sok mindenben eltérő lesz a fejlődésük is, ezért már izgalommal teli kíváncsisággal várom, hogy a fiam miben lesz más, mint amit a lányomnál ezidáig megszoktam.

    Tehát egyszerűen a két gyerek a szememben nem összemérhető olyan szinten, hogy most miért szeretem az egyiket jobban vagy sem, épp azt tudom megindokolni, hogy miért egyformán.

    Én azt gondolom, talán majd később ez lehet, időnként ide-oda fog tolódni, átmenetileg, remélem, nem véglegesen, ahogy már nagyobb gyerekekről van szó, de én ennyire nem szaladok előre, ki tudja, hogy akkor mi lesz.

    Most ez van, én már csak egyszerre tudok velük gondolkozni, ha az egyik kap valamit, csak úgy, meglepit, a másik is és kész. :o)

  • 2009.01.24 13:23:45Subbantósdi

    Amúgy arra is kíváncsi vagyok, nálam is bekövetkezik-e majd, amit mondanak, hogy az anyák szerelmesek lesznek egy kicsit a fiúkba...

    Még nem érzem, de ha igen, jelzem... :o)

  • 2009.01.24 13:32:36Paramami

    Ez úgy látszik, mindenkinél máshogy van. Egy percig nem láttam a kétéves "nagyot" idétlennek. Nekem tényleg a kicsit volt nagyon nehéz beengedni a szívembe, ahogy előre is féltem tőle. Sokáig is tartott - de az az igazi, mindent elsöprő szerelem a naggyal is később kezdődött, nem a születése napján. A születésükkor mindkettőnél csak azt éreztem, hogy elemi ösztön szinten lettem anya, óvom, féltem, egy percre el nem engedem magam mellől őket, de az a csodáló, szerelmes szeretet még nem volt meg. Fizikailag komoly áldozatokat hoztam, hogy tényleg folyamatosan mellette lehessek, de az még tényleg (ellenállhatatlan bár, de) ösztön volt. Aztán pár hét elteltével már a kicsinél is azt éreztem, hogy amikor egymás szemébe nézünk mosolyogva, akkor olyan dolgokat mondunk el, amit szavak nélkül sem lehetne, hogy azokban a percekben egy életre szóló szerelem formálódik:-)

  • 2009.01.24 13:50:19manka78

    Nálunk leginkább azért lett 6 és fél év a csajok között, mert úgy éreztem, hogy nincs több hely a szívemben egy másik gyereknek, annyira csordultig volt a nagyobbal. És mindig azt mondtam, ha kérdezték, hogy mikor lesz már kistesó, hogy majd akkor, ha minden nap azt fogom érezni, hogy nekem kell még egy gyerek. Aztán eltelt 5 év és minden nap azt éreztem, hogy kell, szeretnék, minél előbb. Aztán már csak az eszemet kellet meggyőznöm, a szívem már érezte. Most pedig úgy érzem, hogy a legjobb dolog a világon anyának lenni, attól már csak egy dolog jobb, többszörös anyának lenni. Ha a nagy kérdezi, hogy kit szeretek jobban, akkor mindig azt mondom neki, hogy a szívemben több kis odú van, mindegyik másé. Az egyik az övé, a másik a kicsié, van egy apának, van egy a nagyszülőknek stb..

  • 2009.01.24 13:52:43mary75

    Nagyon szép írás, élvezet volt olvasni.

    Nekem 3-3 év korkülönbség van a gyerekek között, a két fiú teljesen különböző természet. Nekem a második fiam születése után a picivel volt furcsa összeszokni, talán mert koraszülött volt. A fiaimba nem vagyok szerelmes,ez a legenda nem igaz szerintem. De a lányommal már elkezdtük a harcot.

  • 2009.01.24 14:18:50Subbantósdi

    Valami tényleg van abba, hogy nekem is idő kellett, hogy egyre közelebb érezzem magamhoz a lányomat és a fiamat is, születésük után, nekem sem sikerült egyszerre, egy gomnyomásra, ronda szóval élve, hanem kellettek hetek, a lányomnál már ez kicsit elhalványul, hogy is volt ez, de most a fiamnál érzem, hogy úgy a két hónapos kora körül kezdődött egy fokozatos "jobban ráhangolódom, közelebb érzem magamhoz"-dolog és ez azóta csak erősödik. :o)

    A lányommal, mary75-höz hasonlóan, igaz nem tudom, mert nem írta, hogy mennyi idős, de mennek a harcok, hiszen egy 28 hós kislányról van szó, aki már másfél évesen elkezdte a kis egyéni dackorszakát. Mivel mindig is egy kicsit öntörvényű, magának való, makacsabb, erős természet volt, nem egy aranyos kis mosolygós nyuszi, általában, így nem volt nagy átmenet, de azért vannak csaták azóta is, szóval nem egyszerű, nekem a rosszalkodás nem is annyira zavaró, meg hogy mindent húsz milliószor kell elmondani, naponta is, stb. és hogy elfelejti a dolgokat, szerintem, mert szelektív a figyelme, ami természetes, meg szertelen, izgága és türelmetlen alapvetően, hanem a nyavajgásos hisztéria, amit direkt hatásvadász módon felépített koreográfiával minden nap legalább egyszer el kell játszani.

    Na ilyenkor robbanok, persze, aztán kibékülünk, általában közösen közeledünk egymáshoz, de sokszor Ő már megelőz. :o)

    Jó kis napok ezek... :o/

    Viszont nagyon szereti az öccsét és ezért le a kalappal előtte, nem készítettük fel az érkezésére, nem is foglalkozott azzal, hogy terhes vagyok, én meg nem beszéltem Neki semmiről, sosem babázott vagy játszott volna plüssállatokkal, most sem.

    Most viszont, magától, próbálja időnként a kanalat a kicsit szájába tenni, vagy a cumisüveget, próbál Vele játszani és figyelemmel kíséri, hogy hol van éppen, alszik vagy sem, keresi, ha már sokáig nem látja, stb.

    És ezt én egyfajta érzelmi intelligenciának érzem, ami azért jön belőle, pedig mi igazán nem tettünk ezért semmit, sőt az dackorszak miatt azért kap tőlünk szép kis kiabálásokat, rendesen. :o)

  • 2009.01.24 15:00:21cozumel

    Tarkabab



    18 ev a nagy es a picur kozt?



    Mint anyum es a legidosebb batyja kozt. De anyunak volt meg egy occse. A legnagyobb korkulonbseg 21 ev volt!



    Szoval lehet meg a kistesonak is kistesoja, nalatok is :-)

  • 2009.01.24 15:21:01undokmano

    Elgondolkodtató írás. Nekem tetszik. Én hasonlóan éreztem a másodikom születése előtt, de még most is. Az első fiamat úgy vártam, hogy nagyon. És bár beteg volt, és mindössze 2,5 hónapot élt, de nem vagyok biztos abban, hogy tudom a másodikat ugyanúgy szeretni, elfogadni. És mégis. Még bő egy hónap, aztán már akármikor beindulhat a szülés, és a harmadik kicsi síró csomag landol a kezemben. Akit nagyon szeretek, nagyon várom az érkezését, és igen, kicsit félek tőle, hogy mi van akkor, ha nem fogom annyira szeretni, mint a másodikomat (aki az okos nagytesó lesz a maga 2 évével).

    Egy hete voltam 4D UHn a kicsivel, irtó édes pofa, és akár a bátyjai. Ugyanaz a száj, szemforma, orrocska, ujjacskák, talpacska... Kicsit szorongva várom a megszületését, hiszen már a másodikom is kiköpött elsőm és jöttek az emlékek.

    Vannak paráim, a leginkább a szoptatástól tartok, hogy a kétévesem nem fogja hagyni a kicsit szopizni, és már előre tervezem, hogyan szerelem majd le a kis intézkedőt. Abban biztos vagyok, hogy amikor már nem 2in1 leszek, akkor tudni fogom a választ. Addig meg maradnak a parák. :)

  • 2009.01.24 16:25:06egyanyuka

    Szerintem mindenki úgy van vele, hogy nem lehet két gyereket egyszerre ugyanúgy szeretni. De nálam legalábbis amikor megszületett a második baba és megláttam, megkaptam ez a dilemma rögtön megszűnt.

  • 2009.01.24 16:49:35tollseprű

    Tarkabab, nagyon szép volt! :)



    (Amúgy ismerős az írás :), nincs neked véletlen egy (nagyon szuper és igen látogatott) blogod? :))

  • 2009.01.24 16:54:14Kipikopi

    tarkabab: koszonom!

    =>

    "Hazamegy a kórházból a szuszogó csomagocskával és azt látja, hogy a nagyobb gyereke hirtelen milyen óriási és idétlen lett, hogy megváltozott a viselkedése, szinte terhes a jelenléte. Szerencsés esetben felismeri, hogy érzéseinek forrása belül, önmagában van és tudja, hogy mindez természetes. Ettől nem lesz rossz anyja a nagyobb gyerekének, csak a természet gondoskodik így arról, hogy a védtelenebb korszakában levő utód megkapja az életben maradásához szükséges extra ráfordítást a mindig korlátozott erőforrásokból."

  • 2009.01.24 17:40:12fatál natál

    Tarkabab! Köszi az írást. Mi is két gyereket tervezünk, de most, hogy megvan az első, hasonlóak a félelmeim. Vajon tudom e szeretni a következőt? Félek attól, hogy csakúgy félretegyem a nagyot. Nem akarom, hogy kevesebbet kapjon belőlem, v. tőlem a kicsi miatt.

    Most megnyugodtam, hogy ezek természetes félelmek.

  • 2009.01.24 19:01:38kutyuskáék

    Tarkabab! Ezzel én is így vagyok,vajon fogom e a másodikat úgy szeretni, mint az elsőt!? Az elsö gyerköc kislány,17hónapos, a másodikat április végére várjuk,ő kisfiú lesz. A kislányom nagyon anyás szinte más nem létezik a számára csak én, néha fárasztó,de azért nagyon jó érzés. Ez a terhességem már most hanyagolva van, néha azt sem tudom, hogy hanyadik hétnél tartok. Remélem, mikor megszületik a kisfiunk nem hanyagolom el, és ő is ugyanakkora helyet tölt be a szivemben, mint a pici lányom.

  • 2009.01.24 21:45:27noramami

    Subbantósdi,



    a fiam 5 hónapos, és tényleg...kb 1 hete vettem észre, hogy iiiiiiiiiiiiiiimádom a fiamat, szerelemmel szeretem, a lányomat rajongással...

    hihetetlen, korábban nem hittem ebben...és hát mivel a 2 éves lányom mellett kevés időm maradt ránk a várandóság alatt, nem tudtam, hogy az egyszeri, megismételhetetlen, tökéletes angyali, tündéri, okos és szép lányomon kívül, hogy tudok még egy gyermeket ugyan úgy szeretni....és mégis a szeretet mientje más, de a foka uaz....:)

  • 2009.01.25 06:48:56Subbantósdi

    noramami::o)

  • 2009.01.25 07:52:22hinta-palinta

    Kutyuskáék, teljesen így érzem én is. Már rég túl vagyok a félidőn, de ez a terhesség, mintha más lenne, Nem foglalkozok minden apró-cseprő bajommal, sőt, nincs is, minden időmet a 2 éves fiam köti le. Nyűg az orvoshoz járás is...Néha nagyon furdal emiatt a lelkiismeret. Mi van velem? Őt máshogy akarom?Miért nem gondolok rá annyit?Miért nem simogatom állandóan?Miért nem beszélek hozzá?Mi lesz, ha megszületik?

    Aztán- mert volt egy - két hét, amíg ki nem derült, hogy mégis minden rendben Vele- megnyugszom, hogy mélyen ugyanúgy szeretem, óvom, féltem, mint a nagyfiamat.Onnan tudom, hogy szűkölő félelmet éreztem az eredmény megérkeztéig...

  • 2009.01.25 08:16:53undokmano

    hinta-palinta, csak nem kromoszómavizsgálatra mentél? amúgy, annyira ismerős kérdéseket tettél fel, meg amit meséltél... onnan tudom, hogy nem vagyok skizo, hogy képtelen lennék lecserélni a nickem :)

  • 2009.01.25 08:35:49hinta-palinta

    Hát a kromoszóm-vizsgálatot éppen elkerültük,de a Quartett-teszt eredménye nem volt megnyugtató..Genetikust addig kerestem, míg az egyik azt nem mondta, hogy nem kell amnio...Volt szívuh, alapos uh-s kromoszóma-eltérésekre utaló jelek keresése, de egymástól független vizsgálatok is arra utaltak, hogy nincs gond.Az amnioentézist nagyon nem akartam a régi fájó emlékek miatt...Szörnyűséges út van-volt kijelölve nekünk is....

  • 2009.01.25 08:36:56hinta-palinta

    Bocs a betűkihagyásokért.

  • 2009.01.25 08:52:15Temptation

    A legkisebbet már 35 felett szültem, nekem volt amnio.

    Nagy dilemma volt, hogy mi lenne a jobb? Megcsináltatni az amniot, vagy bízni abban, hogy minden rendben van, mert nálam csak a kor miatt javasolta az orvosom, egyébként minden rendben volt.

    Az amnionál nem nagy a vetélés kockázata, de van.....megcsináltattam.14. héten csinálták, a Schöpf-Méreyben, hát nem mondom, hogy nem izgultam, de nem annyira kellemetlen.

    Az amnio alatt úgy fordították az uh monitort, hogy láthassam mi történik.A baba elhúzodott a méh ellentétes oldalára, ott "bekuckózott", láthatóan közelében sem volt a tű.

    Utána két hétig azért nagyon óvatosan lehet csak emelni, ha jól emlékszem két kilónál nem lehet többet, erre sokszor kellett magam figyelmeztetni.

    Semmi egyéb következménye nem volt a vizsgálatnak, és megnyugodhattam, hogy minden rendben.

  • 2009.01.25 09:54:53másutt

    hinta-palinta, en is (joval) 35 felett szultem. a tripla teszt nagyon jo lett. ott abba is hagytuk a vizsgalodast es minden rendben volt.

    szerencsere ahol en lakom, ott SENKIT nem beszelnek ra semmire, kortol fuggetlenul.

    mivel mindenki csak megnyugtatott, nem csinaltattam amniot.



    itt a megnyugtatas-rendszer van, nem a paraztatas-rendszer.



    tudom, hogy egyesek kerik az amniot, tudom, hogy sokakat csak az nyugtatja meg, de az en tapasztalatom, hogy sok anyat semmi nem nyugtat meg. a terhes no mindig aggodni fog, hogy mi lesz a gyerekkel... es az akkor is igy volt, amikor meg nem is volt se UH, se amnios vizsgalat!



    mindig jokat tohogok a 12 hetes meg a 17 hetes cikkeknel, amikor elsogyerekes anyak leirjak, hogy "alig varom a 12 heti ultrahangot, utana mar nem fogok aggodni!"

    HAHA

    a halalos agunkon is aggodni fogunk a gyerekeink miatt!

  • 2009.01.25 11:20:47AncsiPancsi

    Főleg most,hogy volt ez a bölcsis eset Belgiumban.

    Teljesen kiborított.

    Az én pöttyöm is olyan idős, mint azok a gyerekek.

  • 2009.01.25 11:30:36hinta-palinta

    "mindig jokat tohogok a 12 hetes meg a 17 hetes cikkeknel, amikor elsogyerekes anyak leirjak, hogy "alig varom a 12 heti ultrahangot, utana mar nem fogok aggodni!"

    HAHA

    a halalos agunkon is aggodni fogunk a gyerekeink miatt!"





    A tesóm (neki 2 nagyobb gyereke van már)azt mondta, úgy várta hogy megszülessen a lánya, elmúlik akkor az állandó aggódás....

    Afffrászt múlik.

  • 2009.01.25 13:09:00B-

    Amikor a gyerek elhagyja a testünket, akkor szerintem az a fő para, hogy rádöbbenünk, hogy nem tudjuk mindentől megvédeni. Én legalábbis nagyon szorongtam olyasmiktől, hogy egy őrült benyúl a babakocsiba meg hasonlók. Ilyen irracionális, őrült gonosztettektől, amiket nem lehet előre látni és tulajdonképpen védekezni sem tudunk ellene (Beszlan stb).



    Aztán amikor eltelik egy-másfél év, és még egyetlen őrült se támadott meg a nyílt utcán :-), viszont a gyerek elkezd mászni, kapaszkodni, pakolni, mosószert inni, kismotorozni, autó elé szaladni, vicsorgó, rühes kóborkutyát "vauvau simisimi" felkiáltással becserkészni... akkor megint más parák jönnek.



    Amikor leesik a pelenkázóról, ágyról, fotelből, könyvespolcról stb, és nem lesz semmi baja, de átvillan az agyadon, hogy ugyanennyi erővel ott is maradhatott volna (vagy legalábbis kívülről úgy nézett ki)...



    És százszor előfordul, hogy pont az utolsó pillanatban kapod el, és attól parázol, hogy legközelebb nem sikerül, vagy pont 2 másodperccel később veszed észre, hogy elfelejtetted visszatenni a konnektorvédőt...



    Nekem a nőgyógyászom azt mondta: ne most aggódjanak! Majd ha elmegy 2 hétre sítáborba, akkor lehet aggódni! - És sítáborról még szó sincs :-))))

  • 2009.01.25 13:11:26B-

    Ja és volt még egy parám (érzékeny idegzetű nagypocakosok ne olvassák el). Valahogy amikor terhes voltam, sokat lehetett hallani olyan esetekből, hogy őrültek (főleg gyerekre vágyó nők) mindenórás kismamákat elraboltak, és kivágták a hasukból a babát. Krimiben is volt ilyen, meg doksifilmben, s talán valami újsághír is volt. Na, ez engem egy kicsit beparáztatott.

  • 2009.01.25 13:48:45másutt

    B- amikor meg nem volt gyerekem, azon paraztam, hogy mi van, ha sosem lehet.

    aztan lett, es miatta paraztam.

    most, hogy egy masodikat szeretnenk, azon izelek, hogy mi van, ha nem lehet masodik (tul keso lett, nincs tobb pete)

    vagy hogy nem lesz olyan szep/jo kedves, mint az elso. ha lesz. ha megis van pete.



    onduhites. :D

  • 2009.01.25 16:44:12undokmano

    hinta-palinta, nem akartalak felzaklatni, utólagosan is bocsánat.

    Mi is voltunk szívUHn, nálunk alaphangon az volt a mérföldkő.

    És most hol jársz a terhességben? Mikorra várjátok a babát?

  • 2009.01.25 16:49:53undokmano

    B- nekem mostanában az a legfőbb parám, hogy kocsiban szülök valahol faluvégén.

    Amúgy, ez a kocsibabenyúlós dolog érdekes. Nekem nem effektív ilyen jellegű a gondom. Amikor a fiammal először mentünk sétálni, 2 hetes múlt épp. Bementem vele a boltba, válogattam a kaják között, amikor jött egy nő a 3 gyerekével. A legkisebb már tolta be a fejét és a mancsát a gyerekem arcába, amit én baromi kedvesen hárítottam, anyuci ezen iszonyat módon felháborodott, amit mai napig nem értek. A fiam másfél évesen is tudta, hogy nem mászunk bele egy másik baba arcába, nem taperoljuk stb. Azóta sem tudom eldönteni, hogy ennyire túlparázom a dolgot, hogy leköhögik stb a gyerekem, vagy ez a normális, hogy belemászunk kérdés és kézmosás meg minden nélkül egy vadidegen újszülött pofijába???

  • 2009.01.25 19:22:07Nilüfer

    Tollseprű: van neki:) Mármint egy szuper blogja:)

  • 2009.01.25 19:27:45hinta-palinta

    Undokmano, már nem zaklat fel, ha én kezdeményezek róla beszélgetést.Sokat segített az angyaklokszüleiponthu is, a család sajnos nem tudott mit kezdeni velem. Valahogy nem fogták, mire is lenne szükségem, de ez nem az ő hibájuk.

    Május közepére várjuk a picit, ma 25. hét:)

  • 2009.01.25 19:31:45hinta-palinta

    Na, ez a para az utcán. Mindig attól féltem, hogy egy őrült a csikket nyomja bele az arcába a babakocsiban.Meg kisgyerek az üzletben, szocsogós orral nyomul bele a kocsiba:BABA!!!Azt hittem, itt a vég...

  • 2009.01.25 19:38:41dodóó

    Én sem szerettem ha fogdosták a lányomat.

    Viszont emlékszem mikor anyuka közölte a lányommal hogy ne merj hozzá nyúlni a babához.

    Na ezen kiakadtam és megköszöntem hogy szólt,mert látszatra nem jött le hogy a gyereke fertőző.



    Én megtanítottam neki hogy a kezét nem mert az a szájába veszi.

    Az arcát sem mert a te kezecskéd már nem tiszta.

    A lábát az lehet simogatni.



    Megértette.

  • 2009.01.25 19:45:19hinta-palinta

    Szia dodóó.Örülük, hogy látlak.

  • 2009.01.25 19:55:18undokmano

    Hinta-palinta, én fent vagyok ott, bár én már másfél évvel túl voltam a történteken. a nickem ugyanez.

    Mi 33-34 körül vagyunk paraméterek alapján, de elvileg március 13-15 a terminus. Aztán meglátjuk.

    A dohányosokra mai napig ki vagyok akadva, amikor a gyerek feje felett kószálnak az égő bagóval. Engem nagyon zavar, mert amikor még bagóztam, akkor is nagyon odafigyeltem, hogy még véletlenül se kerüljek olyan helyzetbe, hogy egy gyerek közelébe kerüljön az égő cigarettám.

    Amíg kicsi volt a fiam, addig meg az volt a parám, hogy beleszarik (már bocs) a szájába egy madár séta közben... Meg hogy beleszáll egy darázs a szájába.





    Dodóó, az engem sem zavar, hogy ha odajön egy kisgyerek a szülővel, és a szülő mondjuk megkérdezi, hogy szabad megnézni, akkor lehet, még én mondom a gyereknek, hogy ha akarod, megsimogathatod a baba lábát. Kb úgy gondolom, hogy ugyanúgy kell(ene) viselkedni egy idegen babával, mint egy idegen kutyával. Előbb kérdez, aztán "biztonsági előírásokat betartva" lehet babázni. :)

  • 2009.01.25 20:24:34hinta-palinta

    Darázs.

    Visegrádon voltunk az egyik nyáron.Benzinkútnál álltunk, amikor sikoltoás, kétségbeesés.Megállt egy autó, anyuka ugrott i, karjában a 3 hetes gyereke. Az autóba berepült egy darázs, pont a baba szájába be, meg is csípte, feldagadt a pici arca, a levegőt is nehezen vette. Már útközben hívták a mentőket, azt mondták nekik majd valamikor Szentendréről küldenek egyet, most nincs bent esetkocsi, keressenek egy gyerekrendelőt.....

  • 2009.01.25 20:50:31dodóó

    Szia hinta palinta.



    Undokmanó:szoktam olvasni az angyalok szülei oldalt.

    Elkészült Ninetta gyertyája is.

    Viszont a gyertyához a szerkesztő azt írta hogy ....magzati életének 25.hetében....



    de nem mert ő megszületett.

    Nem tudod véletlenül lehet kérni a javítást?

  • 2009.01.25 21:38:48undokmano

    Dodóó, lehet. Elolvastam. Szerintem írj a szerkesztőnek, hogy légyszi módosítsd mit és mire.

  • 2009.01.25 21:41:39undokmano

    hinta-palinta, na most csúnyán ökölbe szorult a kezem. ez nagyon durva. és az utóbbi időben elég sokan mesélnek az ismerőseim között is fura dolgokat. szóval azért egy gyerek egészen más tészta szerintem, mint egy felnőtt. de ha valakinek sos szüksége van ellátásra, akkor tökmindegy, hogy most született, vagy épp a 80. szülinapját ünnepli...

  • 2009.01.26 20:11:12tarkabab

    köszönöm szépen a visszajelzéseket és a kedvességet!

    örülök, ha jó érzéseket keltett az írás :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta