SZÜLŐSÉG

Új bébinapló: Léna első hónapja

2008. december 27., szombat 10:00

Következő babanaplónk hőse Léna - régi olvasóink a nővérével már megismerkedhettek egy bő éve. Először egy egyhavi összefoglaló, majd heti rendszerességgel jelentkezünk.



A második gyerek óhatatlanul a hasonlítgatás birodalmában él. Az első ezt így csinálta, az elsőnél ezt csináltuk, ezt rontottuk el, ezt jobban csinálta, ebben ő az ügyesebb... Ugyanakkor persze a járt útnak előnyei is vannak, melyek nem csak a kamaszkori engedményeknél látszanak majd meg, hanem már most, bár nem tudom Lénát mennyire érdekli, hogy kevesebb ideig préselődött a szülőcsatornában, hogy nem fogösszeszorítva szoptatom, és nem zokogok aggódva attól, hogy folyton hülye hangokat ad ki álmában (elképesztő, hogy az újszülöttek milyen hangosan alszanak, képtelenség mellettük aludni). Az meg végképp legfeljebb tíz év múlva fogja érdekelni, hogy huszadannyi kép sem készül róla, mert nehéz fél kézzel objektíveket cserélgetni és ISO-t állítani, fél kézzel rendbe tartani egy tomboló kétévest és közben türelmesen és nyugodtan tartani a pár hetes fotóalanyt. Azért igyekszünk, hogy ne váljék belőle teljesen elhagyott cumizombi.



Mint tudjuk, egy újszülött mást sem csinál, csak bömböl, szopik, kakil és alszik. No meg explorál. Körülbelül ebben a sorrendben.

Alvás: klasszikus második gyerek szindróma. Napközben egyelőre rengeteget alszik, hiszen még nem elég ügyes, hogy átvegye felettem a hatalmat (azaz a figyelmet) Leától. Hajnalban viszont nem, hiszen akkor csak az övé vagyok.

Evés: folyton szopni akar. Folyton. De aztán mégsem. Hol az a baja, hogy jön a tej, és félrenyel, vagy levegő megy a hasába, ha meg elapadozik a tej, mert nem szopott rendesen, akkor az a baja, hogy nem jön. Előszeretettel lóg viszont a cumiján, ami cseppet se tesz jót a kiegyensúlyozott szopásnak (kereslet-kínálat kialakulása, ilyesmik). A kereslet és a kínálat is rapszodikusan ingadozik ezért.

Bömbölés: nagyon tehetségesen tud bömbölni, különösen, ha pelenkázzuk, ha bekakilt, ha éppen fürdött, ha nem fogjuk ölben, ha kiesett a cumi a szájából, ha kiesett a cici a szájából, ha melege van, ha hajnal van, és már Lea is az ágyunkban van, ezért őt is fel lehet bömbölni.

Család: khhm. Hát az első nap itthon olyan hónapnyinak tűnt, azóta inkább jobb, mint rosszabb. Lea féltékeny és végtelenül hisztis - nem mintha előtte nem lett volna elég gyakran önfejű, nyávogó hercegkisasszony, de most azért csúcsra járatja a hülye dolgokat akarok, és sikítok, ha nem úgy történik üzemmódját. Lénát tehetségesen ébreszti föl, üvöltve odarohan hozzá vagy megsimogatja kicsit a fejét, mikor épp elaludt. Én úgy érzem, hogy soha nem alszom, de ez biztosan nem igaz, és hogy nincs nyugi, de ez sem. Pedig most még ketten vagyunk itthon velük.

Nem tudom, nem lesz-e jobb egyedül, amikor az én egy akaratom és egy következetességem szabhatja meg a napi rendet, és nem lehet mindig kiutat találni valamelyik szülő felé. Egyelőre nem látjuk egymást a gyerekektől, hajnalban már többnyire egy gyerek/ felnőtt nyak található az ágyban, ami nagyon hangulatos, és szerencsére igen széles az ágyunk is. Közben persze mindkettő gyerek meglepő dolgokat produkál, különösen Lea a feldolgozó-meséivel, Léna pedig a vicces grimaszok és tágra nyílt szemmel bámulás terén. Lea érti Léna sírását és néha fordít nekünk (Mama, mama, hol a mamám; illetve Kiesett a cummogóm; Nem a cummogót kérem, hanem a szopit.)

Nagyvilág: a geometrikus mintás szőttes az ágyunk mögött már az előző alkalommal is bababarátnak bizonyult, és érdekes módon az építkezést, melyre az ablakaink ex-dunai panorámájá nyílik, szintén kedveli. Úgy látszik, ez bármilyen korú gyereknek bejön (Lea is hosszan nézi minden nap és elemzi a fejleményeket), az első szava a daru lesz. A zenélő-forgóra is figyel, meg rám is, szemkontaktus meg minden. Érdekes, mert Leáról eleinte azt hittük, hogy nem lát és nem hall, annyira nem érdekelte a külvilág. Léna határozottan néz, amikor éppen nem alszik vagy cummog, azaz naponta akár két órát is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.27 10:35:06Brumibaby

    Soha nem alszanak egyszerre.



    Soha.



    De ha igen, akkor meg neked autót kell vezetned.



    Amikor a kicsit szoptatod, a nagynak szüksége van valamire.



    Az a valami általában a legfelső polcon van.



    És egy további érdekes megfigyelésem: neked előbb megy az agyadra a szomszédnénik "szereted-e Hugikát/Öcsikét?" kérdése, mint a nagynak.



  • 2008.12.27 10:40:46Bato

    Örülök, hogy újra bébinaplót olvashatok :-)

    Nem akarlak elkeseríteni, de nálunk az első három hónap kaotikus volt. 1,5 év van a két fiú között. Segítség a páromon kívűl semmi, de valahogy mégis túléltük :-)

    Főleg a nyugodt szopival volt problémánk. Valahogy soha sem sikerült nyugodt körülményeket teremteni a szoptatáshoz. A nagyobbik mindig pont akkor volt szomjas, bújni akart Ő is, stb. Még szerencse, hogy jó széles fotelunk van, és így Ő is oda tudott kuporogni. Viszont ez a kicsit nem igen zavarta. Talán, mert ebbe a helyzetbe született bele. Ami nagyon bájos volt, hogy a Nagyobbik is elkezdte szoptatni a mackóját, ha a kicsit etettem. Szépen felhúzta a pólóját, cicihez nyomta a mackót. Még suttogot és mesélt is Neki. Na olyankor bőgtem el majdnem magam.

    Minden esetre nagyon sok örömet, és persze türelmet kívánok.

  • 2008.12.27 16:23:14Paramami

    Azt hiszem, mi szerencsések vagyunk, Blanka szinte nem is féltékeny. Inkább engem büntet néha egy kicsit, de azt is egyre ritkábban.



    Barnus már két hónapos és egy hetes, tehát mi ilyen szempontból már előrébb vagyunk, és jóval nyugisabb most már a helyzet.



    Nekem inkább a napi séta a nagyon gázos: attól hülyét tudok kapni, hogy kb. egy óra, mire mindenkit sétára kész állapotba hozok. Eddig egyszer kiabáltam komolyan Blankával, és séta előtt történt, amikor tényleg nem azért emeltem fel a hangom, hogy megszabjam a határokat, hanem egyszerűen elszállt az agyam. Olyan egy órányi munka után éppen Barnabást öltöztettem halál fáradtan (akkor lehetett olyan négy hetes, és eléggé alvásmegvonásos állapotban voltam), Blankán és rajtam már minden fent volt, hogy tudjunk indulni a játszótérre, ahová se az egy hónapos Barnus, se én annyira nem akartunk menni, csak Blanka miatt mentünk, aki viszont teli torokból ordított, hogy nem akar menni, pont úgy, mint amikor akkor ordított, mikor a játszótérről meg később hazaindultunk - milyen meglepő, akkor meg haza nem akart jönni... Szóval ebben a helyzetben, amúgy is zombiként nagy izzadások árán végre mindenkit felöltöztettem, hátra nézek és mit látok? Blanka lerángatta magáról a kabátot, sálat, sapkát és kesztyűt, amit kb. fél óra volt ráimádkoznom. Na, ekkor elszakadt nálam a cérna, és sajnos elkezdtem vele kiabálni, de jó hangosan... Utána közöltem vele, hogy jó, akkor mi most Barnussal megyünk sétálni, ő addig nem jöhet, amíg fel nem öltözik, és kimentünk az udvarra. Hát az nem kicsit volt stresszes délelőtt...



    De azóta sokat javult a helyzet, igaz, azért a felöltözés mindig nehéz. De teljesen elolvadok, amikor Blanka kéri, hogy simogassa őt Barnus (Barnus kis kezével szoktam őt simogatni, és közben Barnus nevében beszélek hozzá), vagy amikor Blanka simogatja őt, vagy amikor vigasztalja (gyere ide, itt vagyok, megsimogatlak, ne sírjál - szerintem ez egy kétéves gyerektől nagyon megható, pláne, ha az én kétéves gyerekem az:).

  • 2008.12.27 19:33:47callliope

    Remek meglátások, bizony nálunk is pont így volt egy csomó minden. :)

    És igen Hanna, sokminden egyszerűbb lesz, amikor már csak te leszel otthon a két kölökkel, mert egyedül osztod be a napot, nem lesz kivel alkudozni a nagyobbiknak (legalábbis nálunk így volt).

    De a téli öltözés nagy szívás... :( Viszont a pici többnyire átaludta a játszóterezéseket a hidegben, és akkor a nagyobb megint úgy érezhette, hogy újra csak az ő anyukája vagyok kicsit! :) És ez az én lelkemnek is kellett néha...

    Ami jó hír, hogy míg az elsőnél ólomlábakon jártak az első hónapok, addig itt sokkal gyorsabban repült az idő. :) Egyszerűen nem volt időm annyit tipródni hülyeségeken... :)

  • 2008.12.27 19:34:30callliope

    Ja, és a csúcshülye duma vén idegen nyanyáktól: "Elviszem a kistestvéredet, jó? Nekem adod?"

    :(

  • 2008.12.27 20:39:36gerinckutató

    Egy hetes ma a lányom. A kisfiam imádja, annyira nagy mázlink van, hogy egyáltalán nem féltékeny (remélem így is marad). Az alvás, evés, bömbölés rész nálunk is így megy. Na meg sokminden más is. Épp próbálunk valami "rendet" csempészni az estékinkbe.

  • 2008.12.27 20:59:00Vierre_

    Most én leszek a tipikus, de lesz még féltékenység, eljön az az idő is :DDD Nálunk sem volt évekig, de aztán előjött még is, ahogy a kiscsicskának nyílik a tudata és direkt rápakol még egy lapáttal. Szóval élvezzétek amíg nincs és kééééééészüljetek, mert lesz. :DDD

  • 2008.12.27 21:20:00koaladia

    Sziasztok! De jó lesz újra olvasni benneteket, már alig vártam!!!! :D

  • 2008.12.27 22:05:35csirimiri

    Végre megint bébinaplót olvashatunk! :-)

    Az előző kismamanapló pont 1 héttel előttem járt mindig! (Most nálam a leányzó ma 3 hónapos).Annó Lea naplóját nagyon szerettem. Alig várom Lénáról a híreket! :-)

  • 2008.12.27 22:16:58Cobold

    Végre megint Hanna a Porontyon!!!



    :)))

  • 2008.12.27 23:01:58Hogolyo

    Hanna, üdv újra a fedélzeten! Jaj, de jó lesz újra olvasni tőled bármit is!



    A kicsi nálunk is ritkábban szophatott, cserébe megtanult gyorsan enni. Viszont mivel kicsit refluxos volt, ez nem vált épp előnyére. Sem az enyémre. De kinőtte, ma már 19 hónapos és boldogan rohan a bátyja felé, hogy kiegye a kezéből a kaját.

    A féltékenység meg: hát istenem, az én nagyom angyal volt, imádja a mai napig az öccsét, de nem érti, miért kell neki több figyelem. A kicsi meg konkrétan azt sem engedi, hogy ránézzek a nagyra. Úgyhogy kettős féltékenységi örvény, amiből csak lesek kifelé.

    De majd csak kinövik.

    Kicsi Lénának pedig minden szépet és jót ezen a világon, megértő nővérkét, szerető családot.

  • 2008.12.27 23:03:01Hogolyo

    ja, még annyit, hogy a nagy 3,5 éves már. a kicsi meg kb. egyéves kora óta féltékenykedik.

  • 2008.12.28 08:40:24barbicsek

    Nagyon érdekes téma ez a féltékenység dolog. Engem személy szerint nagyon érdekelne, ki hogyan látja, hogyan élték meg a csemeték, szülők, mert lassan nálunk is érkezik a kistesó és szeretnék tapasztalatokról olvasni. Igazából minden érdekelne a kistesó érkezésével kapcsolatban.

  • 2008.12.28 09:24:47Bato

    A féltékenységet nekünk sem sikerült elkerülnünk. Igaz, nagy jelenetek nem voltak. Az első pár hónapban, a férjem a kicsit egyáltalán nem vehette a kezébe, ha a nagyobb ébren volt. Teljesen kisajátította az apját. Engem már kevésbé.

    Ha a kicsinek rosszabb napja volt és sokat volt a karomba, akkor egy idő után megunta és közölte, hogy éppen hova rakjam le a kicsit és csak Vele foglalkozzak. Ez néha elég necces volt. Hála a Páromnak, aki rengeteget foglalkozott a nagyobbikkal, nem nagyon voltak hisztik.

    Most a nagy 3 éves, a kicsi pedig 1,5. Imádják egymást. Rengeteget játszanak együtt. A Kicsi állandóan a Nagyobbikat utánozza és imádom nézni, amikor a Nagy kézenfogva vezetgeti, terelgeti a Picurt :-)

  • 2008.12.28 09:26:42Bato

    Még valami, ami nekünk nagyon bevált. Amikor hazahoztuk a Kicsit, kapott a nagy egy kisautót. Autómániás a lelkem. Mondtuk Neki, hogy ezt a Kicsitől kapta, ajándékba. Azóta is nagy becsbe tartja ezt a kisautót.

  • 2008.12.28 09:30:50Bato

    Még egy utolsó és eldugulok. Mi bevásároltunk pár apróbb játékot a Nagyobbiknak (gyurma, kréta, kisautó stb), mondván, ha jönnek a barátok, család, babanézőbe és valaki elfelejtene apróságot hozni a nagynak (mert ugye mindenki a kicsire gondolt elsősorban), akkor a kezébenyomtunk egyet az általunk vásároltból, hogy a nagy se érezze úgy, hogy Őrá senki sem kiváncsi.

  • 2008.12.28 10:23:32Brumibaby

    Nálunk a kicsi úgy jött haza a kórházból, hogy a mózeskosár tetején egy tűzoltóautót "hozott", bizalomépítésül.



    Mi szerencsések vagyunk, a nagy féltékenységi drámákat eddig sikerült megúszni, de ha mégis, akkor inkább a kicsi fejezi ki, hogy mellőzöttnek érzi magát

  • 2008.12.28 16:21:51evatomi

    Nálunk 3 év a korkülönbség, féltékenység mostanában kezd jelentkezni, mióta Noémi (10 hós) mászik, helyet változtat és mindíg arra vágyik, ami épp Tominál van...

    Pedig én is felkészültem mindenre: hogy vigyük vissza, nem szereti, bántja stb, de szerencsére ebből nem következett be egyik sem :)!

    Noémi is "hozott" Tominak ajándékot, egy távirányítós autót, ami azóta is nagy becsben van! És azóta is időről időre kap valami kis ajit, amit Noémi "választott" neki.

    A szoptatás eleinte nálunk is úgy működött, hogy hárman összebújtunk, mostanában már egyedül kell lennünk, mert különben Noémi a tesójával foglalkozik a cici helyett.

    Igyekszünk Tomit bevonni mindenbe, ami csak kicsit is érdekli: vetkőztetés, fürdetés, etetés.

    Nagyon szivet melengető érzés látni, amikor együtt játszanak, Noémi mindenen nevet, amit Tomi csinál és együtt huncutkodnak :))).

    Az első időkben a párom sokat foglalkozott Tomival, míg én a kicsivel voltam, sőt már szülés előtt jópár dolgot átvett tőlem, így nem hirtelen történt a változás.

  • 2008.12.28 22:44:44buborék

    Végre kétgyerekes, kis korkülönbséges téma, már vártam. Holnap ha lesz időm visszanézek.

  • 2008.12.29 00:11:24Vierre_

    Röviden, nálunk azóta van féltékenység, amióta a kisebb öntudatra ébredt és ehhez minden eszköze meg is volt.

    Magyarán amióta tudja szekálni a nagyobbat és ki is használja a helyzetét.

    Úgy három évig nem volt, amióta beszél azóta van. GEcmózik a naggyal, a nagy idegeire megy, amíg csak hablatyolt a kicsi és bőgött, a nagy kapta a zúzdát, mert mit hall az ember, hogy bőg az az ártatlan lélek.

    Aztán kikristályosodott, hogy erről szó sincs :D direkt szivatja a nagyot és rájátszik a drámára. És most már konkrét árulkodások vannak és gyepálások egymástól.

    Tehát nálunk amíg baba-babás volt, nem volt féltékenység, de ahogy kinyílt a csipa, megérkezett az is.

  • 2008.12.29 00:34:00Magenta

    Vierre, ez nálunk még most is tart a két nagy közt.

  • 2008.12.29 00:42:50Vierre_

    Jahm sejtem, hogy ez már csak akkor múlik el, amikor az öntudat mellett az önismeret is megjelenik. A kakaskodás innentől kezdve valszeg jobb esetben csak markáns felnőtt kor körül múlik, rosszabb esetben akkor sem, de akkor megcibálom a két nagy marhát majd, az hétszentség. Nekem felnőtt férfi létükre ne hisztizzenek egymáson, mert akkor mind a 164 centimet bevetem fejelési hadműveletre. :DDDD

  • 2008.12.29 01:19:21anyamadár

    Mi még eddig megúsztuk a játszmákat (15 hónap a különbség lehet ez a titka?), ezek imádják egymást, nincs féltékenység.

    Persze vannak kisebb összezördülések játék közben, ki játszott ezzel ki akar éppen azzal, de semmi más...

  • 2008.12.29 13:42:23manka78

    "A második gyerek óhatatlanul a hasonlítgatás birodalmában él. Az első ezt így csinálta, az elsőnél ezt csináltuk, ezt rontottuk el, ezt jobban csinálta, ebben ő az ügyesebb.."



    Ez így van, csak nálunk már halványabbak az emlékek, mert 6 és fél év van a két csajszi között. Nálunk úgy kezdődik a mondat:" mintha F-nál ez így lett volna."

    Féltékenység nálunk nagyon ritka. Szerintem másabb is, mikor úgy jön a tesó, hogy a nagy már évek óta könyörög érte, hogy legyen,,vagy mikor kicsi a korkülönbség és belekerül a nagy a helyzetbe. Mi úgy csináltuk, hogy eleinte apa nagyon odatette magát és a naggyal sokat foglalkozott, szerveztek közös programot kettesben.Az is biztosan jól esik a nagynak, hogy a kicsi rajongásig imádja. Már a kicsi is egy éves, mindig a nagy nyomában van. Aztán majd később meglátjuk mi lesz.

    Nálunk az öcsém és én közöttem is hat és fél év van. Mi sokat balhéztunk, de szerintem a szüleink sem voltak a helyzet magaslatán. Ő mindig kicsi volt a feladatokhoz, de ha valamit akart ahhoz már elég nagy volt. Semmit nem kellett megtennie, mégis mindent megkapott, mindenhova elengedték, míg nekem voltak feladataim és velem szigorúak voltak. Azt sem vették sokszor észre, hogy a tesóm piszkál engem, mindig arra figyeltek fel, hogy én válaszul elvertem. Így én lettem letolva. Ő ezt ki is használta. Így persze, hogy féltékeny voltam. Aztán később rájöttek a dologra és azóta tudják mi a pálya. Mondják is, hogy velem sokkal kevesebb probléma volt, mint az öcsémmel. Mostmár nagyon jó tesók vagyunk.

  • 2008.12.29 14:27:53Subbantósdi

    Gratulálok Lénához, nagyon szép kislány, és hát valahol druszája az én lányomnak is, nevében legalábbis.

    Összehasonlításképpen, mivel mostmár nekem is van egy majd 5 hónapos kisfiam és egy 27 hónapos kislányom, hát lehet mondani, hogy két különböző természettel megáldott gyerekünk van - már most.

    Egyenlőre úgy tűnik, a kisfiúval egy nyitottabb, barátkozóbb, mosolygósabb és valamivel nyugodtabb természetű babát kaptunk most a Jóistentől. :o)

    Tényleg nem sír annyit és ha igen, akkor is fokozatosan kezdi és nem rögtön bömböl, általában pedig tényleg van is oka, szóval jobban látható, mi lehet a gond, mint a lányomnál, ezen kívül meg hamarabb kezdett el a körülötte lévő emberekre mosolyogni, követni a tekintetével őket, meg általában is kommunikatív, mint a lányom volt ilyen korában, nagyokat tud kacarászni és amire a lányomat igen későn, már vagy másfél évesen tudtuk rávenni, hogy pl. önállóan igyon a csőrös cumisüvegből, meg hogy a kanalat is önállóan megfogva egyen, ne etesse magát, na a fiam már most, sőt már legalább három hónapos kora óta nyúlkál a cumisüveg után és szereti fogdosni, ki-be húzni a szájába és tartani is próbálja, a kanalat meg már szereti megragadni és forgatni a szájában, vagy a kezemmel együtt maga felé húzni vagy eltolni, gondolom, attól függően, hogy éppen kér-e még enni vagy sem.

    És általában is jobban szeret maga körül mindent megfogdosni, már kiabál sértettségében, ha valamit kiejt a kezéből és nem találja maga körül, szóval már van némi kötődése azokhoz, amiket fogdos.

    A lányomnál ez ennyire kifejezetten még ilyen idős korában nem jelentkezett.

    Ezen kívül többet gőgicsél, mint a lányom tette ilyen korában.

    Szóval úgy tűnik, egy belevaló kisfiúnk lesz, már most jobban "ott van a dolgok zajlásánál", mint a lányom volt.

  • 2008.12.29 14:33:28Subbantósdi

    A két gyerek kapcsolata amúgy harmónikus,de amiket Leával kapcsolatban olvastam itt, hát az bizony sokban hasonlatos az én lányom viselkedésére. Nálunk nincs testvérféltékenység, a lányom egy pillanatig nem érzi szerintem, legalábbis nem látom rajta, hogy úgy érezné, hogy a pozíciójában valami változás lenne, eléggé autonóm, magának való, magabiztos kis lény Ő amúgy is, szerintem látja, hogy Ő nagyobb, erősebb, ügyesebb, de ezzel még nem él vissza, szerencsére, egyenlőre. :o)

    Nagyon aranyos, mikor ölelgeti a kisfiút. :o)

    Viszont azt már észrevettem, hogy azért ha a könyveit teszem oda a kisfiúhoz, nyugodtan ugyan, nem féltékeny hisztériát csapva, de elveszi Tőle, lehet, nem rögtön, csak egy kis idő múlva, addig meg merően nézi a lányom a kisfiút. A kisfiú csörgőit is szokta elvenni és kicsit játszik velük, de aztán nem zavarja, ha a kisfiúnak adom vissza.

  • 2008.12.29 14:47:30Heatherette

    Hát a féltékenység jó téma, én is benne voltam, sőt még talán a mai napig, bár úgy tartom, jogosan. Köztünk 4 év van az öcsémmel, de teljesen máshogy neveltek minket. Ő hamar rájött, hogy "úgyis rá hallgatnak" (ezt egyszer ki is mondta a szülők jelenlétében), és ezt nagyon csúnyán kihasználta. Engem vertek, őt nem. Volt, hogy még ketten pancsoltunk a kádban, ő nagyon pici volt, és hirtelen elkezdett bőgni torka szakadtából, mintha megijedt volna a vízcsobogástól. Apám belépett a fürdőszobába, és minden kérdés nélkül azonnal akkorát odacsapott, hogy a fal adta a másikat. Vagy ha haverokkal játszottunk, öcsém pedig ott esztelenkedett körülöttünk, tuti, hogy kitalálta, hogy mi most bántottuk, ekkor hazazavarták a barátaimat, én meg kikaptam. 5 perccel később ő már vígan és nevetve futkosott a kertben. Sokszor meg akartam kérdezni: nektek ez nem tűnik fel? Nem tűnt.

    Ez kihatott a szüleimmel való kapcsolatomra mindig is.

    De hogy ne csak a saját példámat mondjam (már megint), ott vannak haverom lányai. 3 és 1 évesek. Most láttam, hogy a nagy keményen odasóz a kicsinek, durván a fejére. Szerencse, hogy a kicsi talán még nála is akaratosabb, nem hagyja magát, de már szemmel láthatóan féltékenykedik a nagy a kicsire. Például elvesz a kicsi kezéből mindent, amit fogni akar, hogy az az övé. Gyakran csak addig ad oda neki valamit, amíg ő a kicsi játékát akarja, aztán elveszi az övéit is. Nemrég még össze-vissza puszilgatta, de rájött, hogy ő háttérbe lett szorulva. És úgy látom, a helyzet csak romlik. Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni.

  • 2008.12.29 14:55:10anyamadár

    Subbantósdi nem analizálgatni akarlak, de miért hívod a fiadat mindig "kisfiú" nak? Mintha ő nem a te gyereked lenne, a lányod meg mindig a "lányom"...

  • 2008.12.29 14:56:26Magenta

    2008.12.29 00:42:50 Vierre_



    Kifeküdtem, ahogy elképzeltem! :))





    2008.12.29 01:19:21 anyamadár

    Tévedés ne essék, az enyémek is tűzbe mennének ám egymásért, de a folytonos testvérharc is megy mellette. Nem konkrét féltékenység, inkább egymás buzerálása, mert az olyan jó ugye.

  • 2008.12.29 15:03:31Heatherette

    2008.12.29 14:55:10 anyamadár



    ezt én is kérdezni akartam, mert tényleg különös... egyszer sem hangzott el a "fiam", de biztosan csak azért, mert az a szó valamiért nem tetszik Subbantósdinak, nem hiszem, hogy azért, mert ne szeretné egyenlően a két gyereket. de azért így tényleg hülyén jön ki, hogy az egyik az szeretetteljesen "lányom", a másik meg távolságtartóan "kisfiú".

  • 2008.12.29 15:07:09anyamadár

    Heatherette akkor nemcsak nekem tűnt fel :/



    Magenta az egymás buzerálása biztos szórakoztató :)))

    Mi is balhéztunk rendesen gyerekként a tesóimmal - van kis és nagykorkülönbség is közöttünk - mostmeg nagyon tudnak hiányozni alig várom, hogy újra dumáljunk :)

  • 2008.12.29 15:07:45cozumel

    H.



    ezt a szuloi viselkedest sosem ertettem.

    En is lattam szamos helyen, hogy a kicsi "aranyat szarik", a nagy meg agyon van fegyelmezve.

    Aztan azon kivul, hogy ez gyakran visszafordul a szulo fele, a ket testver viszonyara is kihat.

    Felnottkent sokszor le sem sz.rjak egymast....a hulye szulo meg csak nez, hogy de hat az o gyerekei nem szeretik egymast, jajjjistenemvajonmiert...

  • 2008.12.29 15:09:02cozumel

    Anyamadar, Heatherette





    nekem is feltunt.

    Talan azert, mert Subi masodszor is kislanyt szeretett volna?

    Bocs, Subi, csak emlekszem ra, es masra nem tudok gondolni...

  • 2008.12.29 15:10:51Subbantósdi

    Heath...: nem volt emögött semmi meggondolt szándék, a kisfiút általában hívom fiamnak is, kisfiúnak is, a lányomat is szoktam időnként kislányomnak hívni vagy kislánynak, szóval nálam ez nem jelent semmit.

  • 2008.12.29 15:25:17anyamadár

    Subbantósdi én még itt sosem láttam tőled birtokos jelzőt a kicsivel kapcsolatban, de nem is olvasom ki a Porontyot, csak most itt megint feltűnt.

    :)

  • 2008.12.29 15:28:44Subbantósdi

    anyamadár: elhiszem Neked, ezzel nincs is gond, de ha az életben beszélek a fiamról, akkor bizony én azt mondom, hogy fiam, nem, hogy kisfiú, ezt azért elhiheted. :o)

  • 2008.12.29 15:35:16Magenta

    Nekem dodóó-nál tűnt fel, hogy azt mondja a lányára: a kislány.

    De még sosem gondolkodtam el rajta jobban.



    Heatherette, az ilyen szülői magatartás számomra is érthetetlen, pedig nálunk én voltam a kicsi, úgyhogy mindig a tesóm kapott. Meg hát elég jól ismerem a gyerekeimet. :)))



    Viszont az apjuk családjában egy az egyben ez megy, mint nálatok. Mindig a lányomat vonják felelősségre mindenért, mert (ettől a dumától rosszul vagyok!) "te vagy a nagyobb, neked legyen eszed".

  • 2008.12.29 15:45:01Heatherette

    valóban azért gáz ez a hozzáállás, mert tönkreteszi a viszonyt. én már kicsi koromtól kezdve nem számoltam be a velem történektől otthon, mindig csak annyit mondtam, ha kérdezték, hogy nem történt semmi érdekes. ezért is felelősségre vagyok vonva a mai napig is, mert most se más a helyzet, de sokáig magam sem értettem, miért van, hogy mással elcsevegem bármiről, mikor meg otthon vagyok, akkor kuss van.

    összességében nálunk nem fegyelmezésről volt szó, hanem csak dühlevezetésről. szar volt a kapcsolat a szülők között, feszültek voltak. a kicsi az kicsi, ő volt a Közös Gyerek, akit nem bántunk. furcsa, mert annyiszor voltam meggyanúsítva azzal, hogy verem a kicsit, pedig sosem bántottam, egy ujjal sem. én nem ütöttem meg őt, pedig ma már úgy gondolom, meg kellett volna, így is, úgy is panaszkodott rám emiatt, akkor legalább jogos lett volna, és talán némi tiszteletet is kivívhattam volna. de ezen már felesleges rágódni. most jutottam el addig, hogy megértem a saját viselkedésemet. tudom, hogy emiatt lettem én is olyan, aki nehezen fegyelmezi magát, és aki hamar üt, vagy aki kurva könnyen töri a tárgyakat maga körül, ha veszekedés van, mert így nőttem fel. ezért tudok ellene tenni, de szerintem rengeteg olyan ember van, aki így nőtt fel, és maga is erőszakos lett, de nem gondolkozik el azon, miért, hanem belőle is ugyanilyen szülő lesz.

    lehet egyenlően kezelni két gyereket? vagy csak a szülő hiszi azt magáról, hogy tudja?

  • 2008.12.29 15:53:23cozumel

    H.



    MOST MEG NE SERTODJ, de azert ahogy egyre tobbet tudok meg a gyerekkorodrol itt-ott elejtett sztorikbol, mar nem csodalkozom, hogy a szuleid nem tudtak igazan "megfogni a kezed", mikor a drogproblema elojott. Talan mar nem biztal bennuk, ezert a segitseguket sem igazan tudtad elfogadni?







    Egyforman szeretni mindig, minden korulmenyek kozt nyilvan nem lehet.

    Nekem ketto gyerekem van, nagyon masok.

    Neha az egyik, maskor a masik olvasztja meg a szivem :-)



    Amugy ha valaki azt hiszi, hogy ikrek kozt nincs testverfeltekenyseg....pffffff :D

  • 2008.12.29 15:55:30Magenta

    Szerencsére én meg a tesóm kinőttük és most nagyon jó a viszonyunk.

    Igaz, ő időnként leverte rajtam a "jussát" és én sem voltam szent.



    Lehet-e egyenlően kezelni?

    Szerintem nem! Mert minden gyerek más.



    Nálunk a nagylányom, aki igazi-igazi angyal, soha semmi gond vele (bár a kamaszkor majd most jön) nyilván kevesebb "lelkifröccsöt" kap, mint az öccse, akitől pl. ötször megkérdezem, hogy kész-e a lecke, leellenőrzöm a leckefüzetben, ahová felírja, majd másnap beírást kap, mert a fele nem volt a leckefüzetben, így nem készült el. Például. És rengeteg ilyen dolga van. Persze, hogy többet van elővéve.

  • 2008.12.29 17:19:57Vierre_

    Cozu hagyjuk már ezt a drog demagógiát. Az a sztereotipia, hogy minden drogot használó sajnálatraméltó és gyerekkorában kell keresni az okokat, pont annyira állja meg a helyét, mint hogy a Föld lapos. VAnnak Usába akik hisznek benne.

    Én is drogoztam mégsem érzem úgy, hogy ettől sajnálatraméltó lennék, sőt azt érzem, hogy bizony sokat rakott hozzá a személyiségemhez az a pár év, nah de ezt már itt kifejtettem párszor. :))) Nem egyfajta ember van, az árnyalatok száma végtelen- csak hogy közhelyes legyek. :)))



    H

    Lehet ugyan úgy szeretni és kezelni őket, abban a furcsa bizarr filingben, hogy másképp. Ez tudom, hogy furi, de így van. De azt is tudom, hogy sok embernél a szívében valamelyik kölyke előrébb van, de ezt nem mondja ki senki ált.

    Nálam a szerelem heve azonos, a mintázata azonban más. :)

  • 2008.12.29 17:40:33cozumel

    Vierre



    EN most konkretan H. esetere gondoltam-arrol, hogy altalaban miert lesz drogos valaki, nem szoltam semmit.

    Es konkretan a segitsegnyujtas hatekonytalansagara gondoltam-hiszen, ha valakiben mar nem igazan bizol, akkor attol a segitseget sem igazan fogadod el, ugye?

  • 2008.12.29 18:00:01Vierre_

    Akkor csak vegyük H-t mert nekem nem kellett segítség ez ügyben. :)

  • 2008.12.30 14:08:16manka78

    Nekem úgy rémlik, hogy Subiéknál, mikor még csaj a kislánya volt meg, akkor róla is úgy írt, hogy a kislány és tényleg Dodóó/Míra volt a másik, aki kislánynak írta.

    ugye Subi jól emlékszem?:)

  • 2008.12.30 14:40:03manka78

    csaj=csak

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta