SZÜLŐSÉG

A fontoskodó és a bennfentes a szülőin

2008. szeptember 24., szerda 10:10

Az új tanév sokunknak új iskolát is jelent egyben. Ez nemcsak a gyerekeknek izgalmas időszak, hiszen meg kell találniuk – netán ki kell „harcolniuk” – új helyüket egy éppen formálódó vagy már összeszokott társaságban, de izgalmas nekünk, szülőknek is. Már csak az ismerkedés okán is.



Erre mi is lenne megfelelőbb alkalom, mint az első szülői értekezlet, úgyis most van a szezonja. Ne szalasszuk el ezt a soha vissza nem térő lehetőséget az anya- és apatársak megismerésére, mert igen sokan vannak közöttük olyanok, akikkel a kezdeti lelkesedés lanyhultával legfeljebb az óvodai ballagáson vagy a pályaválasztás segítését hivatott szülői értekezleteken találkozunk legközelebb a nyolcadik osztályban vagy az érettségi előtt. Most még persze nem tudjuk előre, kik lesznek ők, úgyhogy szenteljünk mindenkinek egyforma figyelmet.

Megkönnyíti az ismerkedést, ha felvázoljuk magunkban a főbb típusok jellegzetességeit, és megfigyeléseinket ezek mentén rendszerezzük. Az egyes típusok már az első óvodai szülői értekezleten megmutatkoznak, és utána is csak némi átfedés, de nem sok átjárás tapasztalható közöttük, ezért ez egyszer nem hiba a skatulyázás, keressük meg hát bátran mindenkinek a megfelelő dobozkát.

1. Kezdjük az egyik leggyakoribbal, a „jegyzetelős” típussal. Ő az, aki kezében bevetésre kész tollal, az aktuális oldalnál kinyitott határidőnaplóval, keze ügyébe helyezett tartalék ceruzával, pillantását az osztályfőnökre szegezve várja a szülői értekezlet kezdetét. Aztán pedig szinte fel sem nézve, levegőt sem véve rója és rója a sorokat, megállás nélkül. A fogadóórák időpontját tekintve még rendben is lenne a dolog, mert ki tud megjegyezni hirtelen ennyi új adatot, de vajon miért kell leírni – ráadásul bekeretezve, háromszor aláhúzva és számtalan felkiáltójellel kiemelve – olyan evidenciákat, hogy például a tanítás reggel nyolckor kezdődik, hogy késni nem illik, vagy hogy az órákra való rendszeres készülés kívánatos, a kampányszerű tanulás helyett?

2. Aztán itt van a „nyüzsgő-szervező-mindenlébenkanál” típus, aki már az első öt percben javaslatot tesz a tavaszi osztálykirándulás helyszínére, sőt felajánlja segítségét a szervezéshez. Szintén ő az, aki az elsők között jelentkezik, legyen szó akár fénymásolásról, teremdíszítésről, az osztály közös hörcsögének átmeneti befogadásáról, illetve gyakorlatilag bármiről, amiben az osztályfőnök a szülők segítségét kéri. Az elszántabbja nem is éri be ennyivel, hanem páratlan kreativitással újabb és újabb problémákat dob be, melyek megoldását ugyancsak azonnal magára vállalja. Megfigyeléseim szerint szinte kizárólag e körből kerülnek ki a szülői munkaközösség (a későbbiekben eszemká) önként jelentkező tagjai – akik még véletlenül sem tévesztendők össze azokkal, akik önkéntesek híján, „hogy mégis legyen valaki” alapon vállalják e hálátlan tisztséget.

3. A szülői értekezlet megkezdése után húsz perccel mindenkinek alkalma nyílik megismerni a „későn jövő” típust. Érdemes megjegyezni őket is, eddigi tapasztalataim ugyanis azt mutatják, hogy az évek során később is ők lesznek azok, akik jóval a megjelölt kezdési időpont után, bátortalan kopogást követően, bocsánatkérő pillantással szemükben, lihegve lerogynak, mégpedig vagy az ajtóhoz legközelebb eső, vagy a leghátsó sor szélén lévő padok egyikébe. Ne higgyük, hogy a későn jövők körét akár a legcsekélyebb mértékben is befolyásolja a szülői értekezlet kezdési időpontja, nekik a legalább 20-25 perces késés fix és kész, legyen akár délután 4 vagy este 7, hétfő vagy csütörtök, közönséges szülői értekezlet vagy közös karácsonyi ünnepség.

4. A későn jövőhöz hasonlóan a szülői értekezletek állandó zavaró tényezője lehet a „laza csevegős” típus is. Rejtőzködő fajta, akkor mutatkozik meg ugyanis a maga valójában, ha egy másik csevegős személyében társra talál. A párjára lelt csevegős eztán valamelyik hátsó sorban már a kezdés után néhány perccel félhangos beszélgetésbe elegyedik, amit aztán egészen a szülői értekezlet végéig abba sem hagy. A téma lehet a gyereknevelés vagy valami egészen más, a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. Egy biztos: köze nincs ahhoz, amiről a többiek éppen beszélnek. Számomra ők a legtalányosabbak, soha nem értettem ugyanis, miért nem egy csendes kávézóban futnak össze, ahol egy finom tea vagy kávé mellett, a többiek zavaró jelenléte nélkül vitathatnák meg az élet nagy kérdéseit.

5. Vannak még ugyebár a „fontos ember” típusú szülők, ők tipikusan inkább öltönyös apukák, de akadnak szép számmal kosztümös anyukák is. Bekapcsolt mobiltelefonnal érkeznek, amit dehogyis némítanának el legalább arra az egy-másfél órára. Ehelyett ötször ugranak fel és suhannak hangsúlyozottan halkan és lábujjhegyen az ajtóhoz, miközben ugyancsak hangsúlyozottan fojtott hangon azonnal beszélni kezdenek (hiszen az ÜGY megoldása egy pillanatot sem késlekedhet), majd öt perccel később a későn jövőkéhez hasonló bocsánatkérő mosollyal a helyükre óvakodnak, és suttogva tudakolják a padtárstól, miből maradtak ki időközben. Tíz perc múltán megismétlődik a jelenet, aztán újra és újra. Amiben holtbiztosak lehetünk: akárhány felvonásos is a színdarab, a főszereplő mobiltelefonja mindvégig bekapcsolva marad.

6. Ne feledkezzünk meg a „kérdező” típusról sem, elég népes csoportot alkotnak ők is. Nevüket onnan kapták, hogy valamiért úgy érzik, nem is minősülnek a gyerekükre odafigyelő, gondos szülőnek, ha nem teszik fel haladéktalanul a kezüket, amikor először elhangzik az osztályfőnök szájából: „Van-e valakinek valami kérdése?”. Ez persze nem jelenti azt, hogy valóban van is érdemi kérdeznivalójuk, ebből aztán elég érdekes dolgok szoktak kisülni. Én például egy ilyen kérdésnek álcázott fontoskodás melléktermékeként jutottam olyan pitiáner és az adott pillanatban (és azóta is) teljesen irreleváns információ birtokába, hogy milyen típusú lakattal záródik a lányom iskolai szekrénye. No, és akkor még nem is esett szó arról, hogy az ilyen álkérdések akár értékes 20-30 percet is képesek elrabolni a többiektől, pedig még haza is kéne érni, a család már biztosan farkaséhes, és a vacsora még sehol.

7. A leggyakoribb – és számomra legszimpatikusabb – típus a „csendben figyelő”, aki pontosan érkezik, a szülői értekezlet megkezdése előtt kikapcsolja vagy elnémítja a mobiltelefonját, csak a fontos dolgokat jegyzi fel, csak akkor kérdez és beszél, amikor valóban kérdése vagy mondanivalója van, máskor még véletlenül sem, és képes különbséget tenni a szülői értekezlet és a receptklub vagy politikai vitakör között is, így aztán különösebb nehézség nélkül tud a szülői értekezleten elhangzottakra koncentrálni. Úgy egyébként elég unalmas népség, ezért aztán nem is vesztegetnék rájuk több szót.

8. A végére hagytam a „bennfentes” típust. Ők a kedvenceim, ezért kicsit részletesebben is kitérek rájuk dolgozatomban. A bennfentesek szerencsére nincsenek sokan, mert e kivételes körbe bekerülni nem pusztán elhatározás és ambíció kérdése. Bennfentes típus ugyanis csak az lehet, akinek nagyobb gyereke ugyanabba az iskolába járt vagy jár. Ők azok, aki már a folyosón némi lenézéssel szemlélik az egymást egyelőre még idegenül méregető „mazsolákat”, miközben hangsúlyozottan meghitt beszélgetésbe merülnek a közönséges földi halandók számára pillanatnyilag tök ismeretlen osztályfőnökkel. A szülői értekezlet megkezdése után is tudják persze, mi a dörgés, ezt – az aktuális témától függően – a tanár szavait kísérő, szünet nélküli lelkes bólogatással, netán fejcsóválással hozzák a környezetük tudomására.

Az iskola összes tanárát, takarítónőjét és konyhásnénijét keresztnevén emlegetik, és fillérre pontosan tudják az ebédjegy árát is, ha az osztályfőnök esetleg elbizonytalanodna. Szívesen idéznek fel olyan korábbi eseményeket és élményeket, melyeket csak ők ketten, a beavatottak – az osztályfőnök és ő – ismernek, a többiek pedig a kívülálló bizonytalanságával néznek bután, ha szóba kerül a dolog. Miheztartás végett alkalomadtán készséggel rögtönöznek kiselőadást arról, hogy az adott iskolában mi a szokás, sőt az általam megfigyelt példány még arra is ragadtatta magát, hogy kijavította, helyesbítette az osztályfőnök mondandóját. Ha udvarias akarok lenni, akkor úgy fogalmazok, hogy ezzel sikerült azonnal egységfrontba tömörítenie és megnevettetnie a szülők éppen alakulgató kis csapatát, de közelebb áll a valósághoz, ha azt mondom, hogy már a legelső alkalommal kivívta a többiek egyhangú ellenszenvét és utálatát, amit – félek – nehéz lesz ledolgoznia a következő öt évben, már ha vannak egyáltalán ilyen ambíciói.

Fontos megemlíteni, hogy a bennfentesekből is jó eséllyel válnak eszemká-tagok, sőt az igazán tehetségesek akár az iskolai eszemká-bizottságba is bekerülhetnek. Ide kívánkozik személyes tapasztalatok híján kellőképpen nem bizonyított hipotézisem is, mely szerint a bennfentesek előző életükben (azaz a nagyobb gyerekük osztályában) szinte biztosan nyüzsgő-szervező-mindenlébenkanál típusként funkcionáltak.

Végül meg kell jegyezni azt is, hogy adott személy egyszerre több típus ismérveit is kielégítheti (ennek kézenfekvő és jól ismert példája, amikor a jegyzetelős és a nyüzsgő-szervező fajta egyazon szülőben ölt testet), de bizonyos típusok eleve kizárják egymást, így egyidejű megjelenésükre sem számíthatunk. A jegyzetelős például soha nem késik, a későn jövő viszont csak a legritkább esetben jegyzetel (általában nem is lenne mivel, mert a jelenléti ívet is kölcsöntollal írja alá), a nyüzsgő-szervező típus percekre sem engedi el magát annyira, hogy holmi laza csevegés miatt akár egy pillanatra is lankadjon az ébersége és lemaradjon egy FELADATról… és így tovább.

Biztos vagyok benne, hogy a fentiekben vázolt körkép korántsem teljes, már csak azért sem, mert ezúttal kivételesen nem vettem hozzá igénybe brit tudósok segítségét (noha úgy általában kifejezetten kedvelem őket), úgyhogy bármilyen kiegészítést vagy kiigazítást szívesen és örömmel fogadok. Ha pedig valaki magára ismer, az nem a véletlen műve, történetünk szereplői ugyanis nem a képzelet szülöttei.

huhhh

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.25 15:59:00Pandi

    Huhhh, szia!

    Dehogynem, veled bármikor, csak most hihetetlen módon az én fiam is ébredezik, úgyhogy csak nyomok a képibe egy kiflicsücsköt.:)))

    Amint végzek (és a gyermek megengedi), jövök.:)

  • 2008.09.25 16:02:01háromnegyed

    madz

    a szalagavatós keringő életem egyik legjobb élménye volt. amikor a fiúkat megláttam frakkban, annyira fess fiatalembereknek néztek ki (nem azoknak a szakadt huligánoknak, mint egyébként) aztán úgynevezett gyertyafénykeringő volt sötétben, gyertyafénynel. a nézők erősen kifogásolták, hogy nem lehetett látni semmit és nem sikerült fotózni, de ezt nemigen bántuk, mert a koreográfia és a lépéskombinációk a mi reálosztályunknak bonyolultra sikerültek :D



    sznob kismamaklub? nekem mindegy, ma (majdnem) mindenkit szeretek.

  • 2008.09.25 16:05:54Hűbele

    Pandi, remélem teljes kiőrlésű lisztből készült az a kifli, ha már sznob kismamaklubban vagyunk:-))))

  • 2008.09.25 16:09:17madz

    a személyes élményekkel semmi gond :)

    én amúgy egy ultraliberális gimibe jártam, ahol nem kellett keringőzni, meg egy olyan vidéki városba, ahol nem is szalag-, hanem gombavató van :) remélem nincs hari, nem is fejtem most ki a keringővéleményem (amúgy is vitatkoztam mamár itt eleget), igazából a többi sallangon voltam kiakadva

    még sosem voltam egy sznob klub tagja sem, annyira büszke vagyok magamra :)

  • 2008.09.25 16:18:52Pandi

    Hűbele, még a búzát is mi termesztettük, természetesen maximálisan bio körülmények között.:))))))

    (Na, most már tényleg megyek, most nyertem egy kis időt, mert a párom pelenkázott.:))

  • 2008.09.25 16:21:50Magenta

    Van itt még tanárember?

    Kérdeznék...

    :-)

  • 2008.09.25 16:24:25huhhh

    Sziasztok, nem tudom, mi van a gépemmel, az f-fel kezdődő nickek hozzászólása egyszerűen nem látszik. :)) Ti nem tapasztaltok hasonlót? ;)

  • 2008.09.25 16:26:40madz

    Magenta, igennn???

  • 2008.09.25 16:29:33Magenta

    A hetedikes lányommal indul a "vita".

    Továbbtanulni úgy szeretne, hogy mindenképp nyelveket (most tagozatos suliba jár, két nyelvet tanul, tényleg kiemelkedően jól). Viszont az összes barátnője egy suliba megy, ahol ugyan tanítják ezeket a nyelveket, de nem emeltebb szinten, hanem valahonnan a közepéről kezdené újra.



    Mint tanár, mit mondasz, mennyire "dumáljak bele"?

  • 2008.09.25 16:30:20Magenta

    Amúgy arra gondoltam, hogy tavasszal, amikor vannak nyílt napok sulikban, akkor elviszem néhányba körülnézni.

    Aztán úgyis van még egy évünk.

  • 2008.09.25 16:34:12Chang Yai

    ballagás az újszülöttosztályról? :-)

  • 2008.09.25 16:37:22Magenta

    Vagy bölcsikezdő buli. :)



    Persze ajándékkal a dadusnak, meg büfével.

  • 2008.09.25 16:44:07Hűbele

    huhhh:-)))

  • 2008.09.25 16:44:21huhhh

    Magenta, nem engem kérdeztél ugyan, mert én nem vagyok tanár, de pont azt akartam javasolni, hogy mutasd meg a gyereknek az összes olyan iskolát, ami SZERINTED megfelelne a továbbtanulási elképzeléseknek. Ne csak a gyerek elképzelései szerinti iskolákat mutasd meg neki, hanem azokat is, amiket te jónak találsz, ő pedig esetleg nem is gondol rá. Én a saját gyerekeimmel azt látom ugyanis, hogy hajlamosak rögtön abból választani, ahhoz ragaszkodni és azt látni a legszebbnek, ami adott (nálatok a barátnők révén) vagy amit ismernek. Aztán amikor megismernek még mást is, akkor rájönnek, hogy jé, ez is tetszene. Némelyik középiskola hihetetlenül el tudja varázsolni a gyerekeket a hangulatával már egy-másfél óra alatt, amikor programokat szerveznek nekik arra az időre, míg a szülők a nagyteremben az igazgatói tájékoztatót hallgatják a felvételiről. Nincs persze minden iskolában ilyen (pedig de jó lenne), de hátha pont így kap kedvet valamelyik iskolához.

    Ezzel a dologgal egyébként pedig úgy vagyok, hogy jó dolog a családi demokrácia, nálunk is dívik rendesen, de nem a végsőkig. Ha nagyon sarkítani akarnék, akkor azt mondanám, hogy nyilván egyikőnk gyereke sem csipszet eszik reggelire, ebédre, vacsorára, pedig ha az után mennénk, hogy ő mit szeretne, akkor bizony így lenne.

  • 2008.09.25 16:45:07madz

    hát nem egyszerű, mert szerintem a nyelveknél fontos a heti sok óraszám, hiszen itt nem lehet iq-ból megoldani a tanulást, folyamatosan gyakorolni kell. ugyanakkor persze fontos az oktatás színvonala meg a tanár személye is, szóval nem minden az emelt óraszám. az is lényeges, hogy a lányodat motiválná-e az, hogy egy középszintű csoportban ő az ász, vagy inkább elkényelmesítené. ugyanilyen veszélyei vannak a magasszintű csoportnak: a kihívás tud motiválni, de nagyon frusztráló is lehet.

    talán utána kéne nyomozni, hogy a két iskolában a gyerekek mekkora hányadának sikerül nyelvvizsgázni vagy hányan mennek emelt szintű érettségire. ezek elég beszédes adatok.

  • 2008.09.25 16:45:50kele

    Magenta!

    Szerintem várj egy évet - lánybarátságnál az nagy idő:)

    Ha a gyereknek jól megy a nyelvtanulás, én olyan helyre adnám, ahol építenek a tehetségére, fejlesztik, minél magasabb szintre jusson el! Valahogy egyezségre kell jutni: érezze, neki is van beleszólása, de az alternatívákat te nevezd meg. Szerintem. Ja, nyelvtanár vagyok:)

  • 2008.09.25 16:47:30huhhh

    Jól van na, megint felesleges voltam, kele is ugyanazt írta, amit én, csak rövidebben. :))

  • 2008.09.25 16:48:22kele

    Neeem, huhhh, nem vagy felesleges, hát ki indította ezt a posztot?! :)

  • 2008.09.25 16:50:38Magenta

    huhhh, madz, mindkettőtöknek köszönöm a választ! :)



    Demokrácia nálunk igen behatárolt módon van, de szokta kérni, hogy "anya, lazítsunk a pórázon", ilyenkor leülünk elbeszélgetni, hogy ő mit hogy gondol és mi mit hogyan. :) Mindig tudunk kompromisszumot kötni. (eddig még)



    madz, ez jó ötlet, hogy megnézzem a statisztikákat, eddig eszembe se jutott (de a továbbtanulás már tavaly óta téma!). Amúgy ha nyelvekről van szó, akkor hihetetlenül motivált, a többi tárgy nem érdekli ennyire sajnos. Mit küzdöttünk, hogy elvárom tőle, hogy magyarból is legyen ötös, ne csak idegennyelvekből!

  • 2008.09.25 16:53:59Magenta

    kele, neked is köszi! Milyen nyelvet tanítasz?



    A társaság elég összeforrott, első óta egy nagyon összetartó lánybanda, nem volt még összeveszés, meg egymás háta mögött blabla. Megértem, hogy nem akar kiszakadni belőle, de ez nyilván nem lehet szempont.

    Közben meg sajnálom, mert elég visszahúzódó típus, nem könnyen találja meg a helyét új környezetben.

    De talán nem árt, ha hozzászokik kicsit, esélyes, hogy utána megint máshová kerül (sőt, biztos), aztán munkahely...



    Hát, mindenesetre, aki azt mondja, kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond, annak csak igazat tudok adni!

  • 2008.09.25 16:56:17huhhh

    Magenta, a statisztika szerintem is jó ötlet, csak néha nehéz megállapítani, hogy ebből mennyi az iskola érdeme és mennyi a szülő pénztárcája. Erről mindig az a budai középiskola jut eszembe, ami viszonylag előkelő helyen áll a továbbtanulási rangsorban, de az adatok mögé nézve kiderül, hogy a sikeres felvételik jelentős része mögött fizetős vagy magánegyetem van (már csak az iskola földrajzi helyzete okán is). Ami a statisztikának mindegy, felvételi-felvételi, darab-darab.

  • 2008.09.25 16:58:40kele

    Németet.

    Ha ennyire összetartóak, akkor nem kell ahhoz közös suli, hogy maradjon a barátság.

    Gimibe sokan kerülnek úgy, hogy nem ismernek senkit, biztosan feltalálja magát! Nem ő lesz valószínűleg az egyetlen csendesebb, megtalálják egymást a hasonlók mindenhol!

    Azért ez nem olyan, mint pl. hatodikosként új osztályba, összeszokott közösségbe kerülni. Az új osztály még kialakulatlan, pont az a jó benne!



    Jaj, én még ott tartok, hogy kis gyerek-nagy gond:)))

  • 2008.09.25 17:03:29madz

    és még valami: a kéttannyelvűket erősen körülszimatolnám, szerintem nem mindig annyira jó konstrukció, mint amilyennek tűnik

    ja, és nekem a mai napig az általános iskolai barátnőim a legjobbbarátnők :) pedig nem jártam velük egy gimibe (de aztán egyetemre megint, de ez már más kérdés), szóval nyugtasd meg a lányod, hogy nem ér véget a barátság :)

  • 2008.09.25 17:09:45huhhh

    Tavaly én nagyon körülszimatoltam a kéttannyelvűeket. Szerintem nem lehet általános érvénnyel kimondani, hogy jó vagy nem jó konstrukció, mert nagyban függ attól, hogy mi a gyerek célja vele. Ha mindenképpen nyelvi irányba akar továbbmenni, akkor szerintem tökéletes választás, ha viszont "csak" azért menne oda, hogy nagyon jól megtanulja a nyelvet, de egyébként valami egészen más szakirány az elképzelése, akkor már nem annyira, és ez utóbbi vonatkozik azokra az esetekre is, anikor még nem tudja pontosan, mit szeretne. Pedig hát a 14 évesek jelentős része ebbe a csoportba tartozik.

  • 2008.09.25 17:10:58Magenta

    Örülnék, ha nem szakadnának szét később, sulitól függetlenül. :)



    Kele, én most kezdem elölről a kis gyerek-nagy gondot. Jövő szerdán. :)))

    Addig gondolatban rágódom a lányomon, egyébként idén bejött hozzájuk a földrajz-fizika-kémia és képzeljétek, tetszik neki, már van ötöse mindből! (ezzel muszáj volt eldicsekednem, mert nagyon nem erre számítottam).

  • 2008.09.25 17:12:30huhhh

    Magenta, csak hetedikben jött be a földrajz és a fizika? De jó neki.

  • 2008.09.25 17:14:17Magenta

    huhhh, első óta, mióta elkezdte a németet (azóta is abszolút szerelem) nyelvekkel akar foglalkozni, úgyhogy mindenképp olyan suli kell(ene).



    Az angol kicsit gyengébben megy, de abból is jár versenyekre, csak a lecke mellé nem ül le olyan szívesen. A legújabb "mánia", hogy megtanul spanyolul, hobbiból a neten szokott vele szórakozni egyelőre. Ha ez marad hosszabb távú, akkor keresünk nyelvsulit, ha szeretné.

    Csak tudnám, kitől örökölte, én meg meggebedek az irigységtől. :(((

  • 2008.09.25 17:14:50Magenta

    Egen, én is vártam már tavaly, furcsállottam is...

  • 2008.09.25 17:16:27huhhh

    Nálunk is német, nálunk is abszolút határozott elképzelés - nálunk kéttannyelvű.

  • 2008.09.25 17:19:09huhhh

    Te Magenta, nem közös gyerekünk van véletlenül? Ha budapestiek vagytok, akkor spanyolimádatra jó szívvel ajánlom a Cervantes Intézetet, most nem tudom hirtelen, milyen utca, de az Andrássyról nyílik az Oktogon közelében, folyamatosan indítanak nyelvtanfolyamokat. A lányom imádta, de most egyelőre sajnos nem fér bele az idejébe.

  • 2008.09.25 17:21:49Magenta

    huhhh, az enyém tavasszal lesz 13... :)



    A Cervantest megnézem, köszönöm!

    Melyik suliba jár a lányod?



    Agglomerációban lakunk, de a suli az Pest, most is, később is.

  • 2008.09.25 17:24:13huhhh

    Magenta, huhhhhh kukac citromail.hu, írj, aztán megbeszéljük. (Ügyelj a h betűk számára, a nickemben elöl egy, hátul három, az e-mail címemben elöl egy, hátul öt. :))

  • 2008.09.25 17:24:53Magenta

    Írok!

  • 2008.09.25 17:25:57huhhh

    OK, várom, most sajnos dolgoznom kell, de megígérem, hogy holnap reggel a leveled elolvasásával kezdem a napot. :))

  • 2008.09.25 17:28:38Magenta

    Írtam.

  • 2008.09.25 17:29:09Magenta

    Rendben, nem sürgős. :)

  • 2008.09.25 17:36:44dodóó

    Különböző elvonási tünetekkel,de jó hangulatban jelentkezem!

    Közel egy hónapig nem volt netem.



    Sziasztok.

  • 2008.09.25 17:47:47kele

    Magenta, szorítok:) Mármint az újabb "nagy gond" érkezéséhez:)

  • 2008.09.25 21:33:55anyatájger

    fehérzaj: nem értem mi a problémád velem, de sztem félreértettük egymást. Örülök, hogy ilyen frankón eldumáltunk egymás mellett :(



    Jó éjszakát és szép álmokat!

  • 2008.09.26 16:21:23baud

    barbicsek,

    úgy lehet, hogy egyetemistaként szívességet tesz a volt sulijának, és évközben beugrik helyettesíteni egy veszélyeztetett terhest.



    hebab,

    egyik sem udvarolt, ha erre gondolsz. És nagyon tanultak, egyik legszigorúbb tanáruk voltam.



    fehérzaj,

    én úgy látom

    , hogy itt több tanárt is bosszant, ha a kollégák ajándékokat vetetnek maguknak...



    Magenta,

    a saját életemben az volt a tapasztalatom, hogy annak idején a sarkamra kellett volna állnom, és igenis elmenni 14 évesen egy 100 km-rel arrébb levő suliba, hogy olyan szinten tanuljam a nyelveket, ami nekem megfelelt volna. Ezt csak 16 évesen tudtam keresztülvinni, és ugyan nem volt késő, de jobb lett volna korábban. Beszélgessetek sokat. Kérdés, hogy mennyire "felnőttes", szerintem nem árt tudatosítani benne, hogy mire vállalkozik, és hogy ennek ilyen és ilyen következményei lesznek. És hogy persze mellette vagy, és mutass fel neki néhány más lehetőséget is. És a döntést is együtt hozzátok meg szerintem.

  • 2008.09.26 19:46:35Magenta

    baud, köszi! :)



    Húha, bár egyelőre nem szívesen engedném el ilyen messzire magam mellől, egyetemre már külföldre akar menni úgyis...

    Beszélgetni sokat szoktunk és elég komoly kislány (néha túlzottan is), meg a döntéseket is együtt hozzuk meg. Csak most valahogy... Nem is tudom... Makacsabb kicsit, fél az újtól, bár van még két év addig.

  • 2008.09.26 19:58:00baud

    Magenta,

    engem sem akartak engedni, aztán az lett belőle, hogy annyira rosszul éreztem magam, ahol voltam, hogy 17 évesen bejelentettem, hogy vagy átmegyek más suliba (más városba egyúttal), vagy azonnal kiiratkozom, és nem megyek sehova. Volt ennek persze egyéb oka is, de akkor jobb lett volna, ha nem erőszakoskodnak. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a kapcsolatom a szüleimmel most azért jó, mert akkor volt merszem megmondani, hogy ez így nem megy.



    Nyilván nálatok más a helyzet, de az nagyon jó, hogy beszélgettek. Nálunk sem volt diktatúra, de az elképzelhetetlen volt, hogy ne abba az iskolába járjak, ahova a testvéreim jártak azelőtt. Ami mellékesen velünk szemben volt, tehát nagyon kényelmes. Értettem a szüleim álláspontját is, de nem értettem egyet velük. Egyébként harmadik (és egyben utolsó) gyerek vagyok, úgyhogy biztosan ez is benne van, hogy miért engedtek el olyan nehezen.



    Két év alatt különben nagyon sok dolog történhet. :) És hát igen, az ember tinédzserkorban makacsabb természetű... :) Ha jó marad a viszonyotok, akkor menni fog minden, drukkolok nektek!

  • 2008.09.26 19:58:52baud

    Ja, az előzőnél elütöttem: nem 14, hanem 17.

  • 2008.09.26 20:00:53baud

    Még egy jav: 16 helyett 17. Vagyis 14 évesen akartam elmenni, és 17 évesen tudtam úgy artikulálni, hogy hatott. Vénülök, bocs... :)

    Bár lehet, hogy a villanyt kellene felkapcsolni...

  • 2008.09.26 21:52:07Magenta

    Spórolsz, mi? :))))))))

  • 2008.09.27 10:52:55baud

    Alapvetően vigyázok az áramfogyasztásomra, de most speciel az volt a helyzet, hogy annyira belemélyedtem egy könyvbe, hogy észre sem vettem, hogy közben besötétedett... :)

  • 2008.09.28 21:11:02nu

    Valóban jó írás! :)

    ...mint pedagógus megemlíteném a 8. típust, aki az intézmény ügyeleti idejének leteltével maga mellé veszi a gyereket, ezzel biztosítva, hogy onnantól már csak arra tud figyelni, hogy lefoglalja a gyereket, hogy ne zavarják a szülői értekezletet, amivel kimondottan zavarják a szülő értekezletet, mert onnantól mindenki csak rájuk figyel.

  • 2008.09.28 23:03:34eino.

    Nu, ezt hogy gondolod, hogy típus kérdése, és hogy annyira nagyon vicces dolog? Elsős és másodikos gyereket nekem is kellett már az alig megvilágított folyosón hagynom, több, mint másfél óra hosszan. Mert azt a kurva fontos mondandót nem lehetett ám 45 percbe sűríteni, dehogy. És gyereket - még az amúgy fegyelmezettet is - bevinni a SZHENT SZHÜLŐHI ÉHTEKEHZLETHRE tilos, tantónéni megtiltotta.

    De levontam a tanulságot 2 év után (ebből és sok mindenből), egyszerűen nem fogok járni, és kész. Ha valami gondja van, üzenjen, és bemegyek.

  • 2008.09.29 21:33:04nu

    eino.! Sajnálom, ha megbántottalak, nem ez volt a célom.

    Mint szülőit tartó pedagógus sok -a cikkben leírt- típust én sem tartom viccesnek, mert én is sietnék haza olyankor, de mégis minden hülye kérdésre válaszolnom kell, vagy meg kell várnom a politikai vita végét, vagy 2X kell elmondanom uazt, mert a laza csvegő nem figyelt és eszébe jut megkérdezni, amit már elmondtunk stb. Mi mindig elfogadtuk, ha vki nem tudott eljönni a szülőire (bármi okból, sose kérdeztük, akár, mert nincs aki vigyázzon a gyerekre addig), ezért összeállítottuk a szülői fontos információit, döntéseit(mi-mennyi-miért és merre) és azt kinyomtattuk és sokszorosítottuk mindenki számára. (Még jegyzetelni se kellett, csak a hiányzóknak elfogadni az ott lévők szavazatát.)

    Én nem megyek el arra a szülőire, aminek ideje alatt nem tudom megoldani a gyerekvigyázást. Megértem a felháborodásod, de a "SZHENT SZHÜLŐHI" miatt ne rám haragudj!

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta