SZÜLŐSÉG

Szokatlan találkozások

2008. szeptember 21., vasárnap 10:00

Reggel nyolc, a gyerekek már két órája ébren. Hallgassunk zenét! Na, mit szeretnétek? Pom-pom! Pom-pom! Pár kattintás, szól az Alma együttes ezerszer hallgatott lemeze totál hangerővel. Mert csak így jó. Persze, mire a refrénhez érünk, már mindkét kölyök az ágyon ugrál, üvöltve, hogy mavanaszüinapompompompomporopompom. A következő pillanatban koppan a kobak, hallom, ahogy csont a csonttal ütközik. Persze, hogy a nagy lefejelte a kicsit. Harsány zokogás, végeredmény: szép, szabályos kék monokli a kétéves szeme alatt. Ahogy kell, mint a nagykönyvben, meg a rajzfilmeken. Pont a jobb szeme alatt. Néz rám, tisztára, mint egy elárvult pandamaci. Csitítom az ölemben ringatva, aztán a hüppögés elmúltával kiterelem őket az udvarra.


Falu széle, erdő mellett. A kisházhoooz! A kisházhooooz! - kántálják kórusban. Öt perc múlva a bicikliseknek kialakított nádfedeles pihenőhelynél vagyunk. Botokat szednek, piszkálják a meztelencsigákat, bennem meg közben liftezik a reggeli kávé. Bambulok ki a fejemből, olyan korán van. Aztán valami szokatlan vonzza a szememet az útra. Az audik, suzukik, ladák után furcsa menet közeledik. Szekérkaraván, régi, sátorponyvás kocsikkal. Tejóég, nem is tudom, mikor láttam ilyet. Akkor is talán csak filmen. Felötlik bennem, biztosan krisna-tudatúak, vagy mormonok vagy mittudomén. A patakopogásra gyerekeim is felkapják a fejüket. Csodálkozó arccal figyelik a közeledő menetet. Olyan abszurdnak tűnik az egész, ahogy nézem a főutat, ezen az oldalon az erdő, a másikon meg a házunk, előtte a kocsinkkal és a kettő között ez a múltat idéző, szokatlan szekértábor.

Mellénk érnek. Nézem, ahogy a három tejfölszőke kislány ül a bakon. Hüledezem. Gyerekek irányítják a lovat? Keresem, melyikük tartja a kötőféket. Találkozik a tekintetünk. Rám mosolyog. Olyan őszintén, ahogy idegen már rég mosolygott rám. Akkor döbbenek, ő nem gyerek. Idősebb már. Gondolom, az anyuka lehet. A kislányok is abbahagyják az önfeledt csacsogást. Az utcazajtól nem értem, milyen nyelvet beszélnek. Nézik egymást a gyerekek. Áll a dombon a két katonásra nyírt fiú, a „divatos” ruhájában. Ácsingózva lesik a szöszke lányokat, a kibontott kócos hajukkal, az egyszerű szürke öltözékben. A másik két szekeret egy-egy férfi vezeti. Hosszú a hajuk, szikárak, békések. Az egyik kocsi mellett loncsos kutya gyalogol (lánccal kötötték oda), feje fölött óriási kalitkában galambok meg tyúkok lógnak. A menet végén egy érdekes kétkerekű tákolmányban, aminek teteje fémhálós zsák, ott csörömpölnek az edényeik, lábasok, fazekak, kanalak.

- Anya! Ez cirkusz! - rikkant a gyerek. És, ahogy nézem, tényleg ott díszeleg a ponyva hátulján: circus. De az a felirat is valahogy olyan valószínűtlenül ősréginek tűnik. Meg a mai igényeket és felhozatalt tekintve el nem tudom képzelni, hogy ők a szórakoztatóipar eme ágához tartoznának.

- Anya, sétálunk arrafelé? - kérdi a fiam a kocsik után mutatva. Jó darabig követjük őket, amikor hangos dübörgés hallatszik a magasból. Helikopter köröz a házunk felett. A kölykök irányt változtatva futásnak erednek, már nem olyan érdekes a szekértábor.

monsterwoman

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.21 11:13:41andie

    igazi vasárnapra való írás.

  • 2008.09.21 13:02:45DKone

    Cuki tortenet. Menjunk cirkuszba!

  • 2008.09.21 14:42:25peppermint

    Ez jól esett, köszi monsterwoman!

  • 2008.09.21 14:49:07caixa

    Ez nagyon nem nekem szól. Én nem szeretem az Alma együttest, megkaptuk a cd-t, és kb. 2 percig bírtam ezt a dalt, annyira idegesített. És hát a cirkusz is. Inkább a Vidámpark, az igen :)

  • 2008.09.21 18:38:11Veritas

    Nekem is nagyon tetszett az írás!

    Erről az jutott eszembe, mikor gyermekem a nagyszülők udvarán a "szamócaültetvény" közepén állva kereste a szamócát. Állt ott és halvány gőze nem volt róla, hol kéne keresni, hogy néz ki maga a növény. a pofátlan kis gyümölcsök meg a levelek alatt bujkáltak. Mivel én nem panelban nőttem fel (csak pár évig laktunk lakótelepen) nekem ezek a dolgok természetesek voltak, ismertem a növényeket, mezítláb rohangáltunk az udvaron, gilisztát szedegettünk, nagyiknál minden évben volt csibe, kacsa stb. (A másik, amitől majdnem dobtam egy hátast az volt, mikor a férjem kérdezte meg, hol van a szamóca bokor. ő cserjét keresett.. Nagyvárosi a lelkem, sose látott kertet.) Sajnálom, h neki (mármint a gyerkőcnek) ezek a dolgok nem természetesek és csak a nagyszülőknél, dédiknél láthat ilyet (még egy évig mi is panelban lakunk). Remélem a kicsi már nem fog megijedni, ha meglát egy gyíkot az udvaron és hempereghet a fűben szabadon, nem kell rászólni, h keljen fel a cigicsikkes, kutyagumis fűről...

  • 2008.09.21 19:03:48Randall Flagg

    caixa, nem is az Almáról, meg a cirkuszról szól az írás. :-)

    jó hangulata van, teljesen előttem van az egész. mostanában kicsit én is többet nosztalgiázom, talán többet mint kellene, de -közhelyesen szólva- a mai világban muszáj, hogy néha kapjon az ember egy kis inputot, mert máshogy csak a droid"lét" fele tartunk.

    Ámbátor ezt a mostani kamionos-flitteres-csinnadrattacirkuszt én sem szeretem. ez gondolom valami más lehetett.

  • 2008.09.22 09:02:45Tpancs

    nekem Picuros póló kell...

  • 2008.09.22 12:39:20anyatájger

    Nagyon jó írás! Gratula!

    Annyi emlék jutott róla eszembe :)

  • 2008.09.22 15:22:18caixa

    Randall, nem azt irtam, hogy errol szol, csak rengeteg olyan elem, ami spec engem (aki ugy tunik az egyetlen, aki hallani sem birja a vontatott pom-pom-pom remseget (bocs) elteritett lelkiekben :))) meg a cirkusz emlitese is...de jo, hogy vannak nagymamak, akikkel el lehet kuldeni majd cirkuszba a kolkoket :)

  • 2008.09.22 15:38:19kurtahaj

    caixa

    Cirkusz ügyben rokon lelkek vagyunk..nemtom mér, de utálom.:(((

    Az egyik barátnőmmel a Gryllus zenéken szoktunk jókat vitatkozni...

    Egyébként az Almáék koncertjei szerintem nagyon viccesek, mármint a felnőtteknek szóló poénjaik, kiszólásaik, de amikor a gyerekeket folyamatosan "Drágáim"nak szólítja az énekes, hát akkor valahogy mindig felfordul a gyomrom és Jacko arcát vélem felfedezni egy felhőben...

  • 2008.09.22 15:42:28kurtahaj

    Én is gratulálok az íráshoz!!!:)))

    Olyan , mint egy álom!

  • 2008.09.22 15:52:56Veritas

    Én azt hittem, csak én nem bírom a cirkuszt, de úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Tavaly voltunk (a gyerkőc mindenképp menni akart), én végigszenvedtem. Sajnáltam az állatokat (pedig nem vagyok egy nagy állatvédő), a poénok meg elcsépeltek, uncsik voltak. És egy rakáslóvét legombolnak az emberről. Már gyerekként is utáltam.

  • 2008.09.22 16:21:31monsterwoman1

    Nah!

    Nem álom volt, megtörtént a sztori. Aznap este a szomszéd faluban autózva férjem tövig nyomta a féket, mert majdnem elütöttünk egy kétméteres biciklivel közlekedő gólyalábas embert. Kikiáltó volt, éppen a nem mindennapi műsorukat népszerűsítette tört magyarsággal. Megkerestük a táborhelyüket és szemem-szám tátva maradt, amint látom, hogy az állataik békésen legelésznek (semmi elefánt meg tigris, néhány gyönyörű ló, plusz szárnyasok és nyulak), ők maguk pedig tábortűz mellett gitároznak, énekelnek. Naná, hogy ezek után megnéztük az "előadást". Ami nem előadás volt, hanem a "közönség" aktív bevonásával , valódi KÖZÖS másfél órás EMBERI "beszélgetés".

    Konkrétan, egy igen eredeti műsor, ami arra próbált rávilágítani, mennyire rosszfelé megyünk. Környezetszennyezés, zabálás, nemmozgás, videojátékok, stb, stb.Hátborzongató volt, ahogy a több részre tagolt műsorban minden részlet végén megkérdezte a gólyalábas férfi: Hogyan tovább?Hova tudunk tovább menni? És a beszélni alig tudó gyerekek harsogták:SEJOVA!!!Biztosan nem értették, mit beszélnek, de én valamiért lúdbőröztem.

    Nem szaporítva a szót, öttagú német családról van szó, akik 20 éve vándorolnak anya, apa, két fiú, meg egy kislány (én a kisebb fiút is lánynak néztem a hosszú szőke hajával és szép pofijával). Nem árusítottak jegyet, hanem az est végén egy kalapba lehetett beletenni a pénzt, amit rászántál. Azt mondták, 500 FT/ felnőtt, 300/gyerek, de ahogy láttam, ezt mindenki megtoldotta (nem is kicsit).

  • 2008.09.22 16:29:39monsterwoman1

    indafoto.hu/tag/circo_soluna

  • 2008.09.22 17:20:24Veritas

    Na, őket lehet még én is megnézném...

  • 2008.09.22 23:31:16caixa

    kurtahaj, a Gryllus nekem jobban bejon, mint az Alma (es persze az Anna es Peti konyvek sem igazan jonnek be, azt megfigyeltem, hogy ez a konyvsorozat es ez a zenekar osztozik a rajongotaboron...mi is ilyen konyveket kertunk a szulinapra, de nem tetszenek)



    jo, hogy gyerekzenenel nem az en izlesem szamit :)

  • 2008.09.23 08:09:17szanna

    Monsterwoman1!

    Nem tudod merre mentek tovább? Úgy megnézném őket...

  • 2008.09.23 18:30:08monsterwoman1

    szanna!

    Valahol a Szigetközben lehetnek még, de pontos helyet nem tudok.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta