SZÜLŐSÉG

Miért jobbak a pasik a vibrátornál?

2008. július 8., kedd 08:00

Az utóbbi hetekben nagyon rátok járt a rúd, s előkerült az összes olyan téma, ami miatt kivagyunk a férfiakra. Ha gonosz akarnék lenni, még biztosan találnánk a kákán is csomót, de süssön ki a nap és vesszen a Porontyon a női sovinizmus! Így tényleg jár, hogy egy kicsit nyaljunk a férfiaknak, hiába próbálunk úgy viselkedni, mintha működne a világ szekere nélkülük. Mert hát valljuk be nőisen, véletlenül se férfiasan, hogy kellenek nekünk, s erre lehet, hogy csak későn gondolunk. Neeem, nem csak az kell belőlük, ami a gatyában van, egyébiránt elég lenne egy jó kis vibrátor, amiből már igazán szép darabokat is lehet rendelni a neten. Ha alaposan meghányjuk-vetjük a dolgot, rájövünk, hogy alapvetően minden arról szól, hogy megtaláljuk a párunkat.



Még akkor is, ha nem vagyunk egyáltalán romantikus alkatok, vagy esetleg leszbikusak vagyunk (jó, akkor lehet, hogy könnyebb, mert egy csapatban játszunk). Hajt minket a biológia, megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot, mindent megteszünk, hogy szépek és kívánatosak legyünk, brillírozzuk a stílusunkat, fejlesztjük az agyunkat. S lehet, hogy hajtunk a felé, hogy gazdag és okos, boldog szinglik legyünk, de igazából a szingli soha nem akar az maradni, mert az csak egy állapot addig, amíg boldog kapcsolatba kerül valakivel. Ugyanis, bármilyen meglepő, társas lények vagyunk. Az pedig, hogy gyerekünk születik és reprodukáljuk magunkat, genetika és ösztön. Csinálhatjuk teljes szívvel, feltehetjük rá az egész életünket, a gyerek akkor is csak vendég a háznál. A párunk pedig ideális esetben egy életen át a társunk.

A férfi mellettünk a kiegészítő elem (mi pedig az ő kiegészítő eleme vagyunk), együtt vagyunk a jin és a jang. Mindennek van ellentétje, egymás nélkül nem is létezne, sem a sötét, sem a világos, a jót nem vesszük észre a rossz nélkül.
Ha hiszünk a felettes tudatunkban, egyrészt tudjuk, hogy mindannyian egy picit nők vagyunk s egy picit férfiak is, s azt is tudjuk, hogy mindegyik szerepnek megvan a maga ereje, s most nem csak a sztereotip dolgokra gondolok, mint a nyers erő és az anyaság, hanem a férfi és a női energiákról, s azok vonzásáról.

Bizonyára néhány férfi azt várta, hogy azt fogom taglalni, hogy a férfi mennyire okos, mennyire megértő, mennyire jó apa, dehát ezek alapvetően nem vonatkoztathatók egyik nemhez sem. A férfi elsősorban ember, s minőségében ott dől el, hogy milyen is. Mert igen, vannak született apák, pont úgy, ahogy vannak jó anyák és szar anyák. Lehet egy férfi is megértő, akárcsak egy nő nem, s nem mellesleg a férfi is alapvetően a nőtől lesz igazán FÉRFI. A rossz fej apa és rossz fej férj pedig rossz fej ember, tökmindegy, hogy férfi.

A házasságok jelentős százaléka elhamarkodott, elhibázott, rossz döntés. Amellett, hogy az okos emberek le tudnak egymással élni egy életet úgy, hogy másra vágytak, s nem találták meg a párjukban az igazit, az emberek nagy része boldogtalan. Mert nem jó társ van mellettük, s ettől feszültek lesznek, úgy érzik magukat, mint az összezárt patkányok, egy idő után pedig automatikusan a másik hibáját keresik, mert a saját tévedésüket, hibájukat könnyebb kivetíteni másra.

Egyszóval, akitől mi esetleg viszketünk, falra mászunk, attól másnak elakad a lélegzete, aki nekünk egy pipogya pojáca, az másnak a nagybetűs férfi. Ezért és csakis ezért értelmetlen „ férfifényező „cikket írni, mert az hiteltelen. Mi problémákról írunk, amik sokszor vagy a férfiból erednek, vagy belőlünk, de őket látjuk kívülről, az író pedig önmagából merít, szubjektíven.

Én hiszek a lelki társban. Hiszek abban, hogy valaki csak azért született, hogy engem megtaláljon én pedig azért, hogy fogjam a kezét. Én hiszek a férfiban, legyen bárhol, legyen bárkivel, mert én vagyok a jin, ő pedig a jang.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.08 11:54:37Apafarkas

    Récica ezt reméklem komolyan mondod, mert viccnek gyenge... :-)



    A gyerek csak vendég - ez erősen találó kifejezés. Teccik. A másik meg marad. Bár erről az anyák hajlamosak elfelejtkezni.

  • 2008.07.08 12:10:54DrSzöszi

    Okoska,



    azért ehhez az igazságosság kedvéért hozzátenném - a nők nagyrészével még rosszabb lehet együttélni.



    (Nekem is vannak néha gondjaim kedvessel együttélés területen... De az kutya fa... ööö, izé füle ahhoz képest, amilyen az amúgy legjobb barátnmmel volt együtt lakni... Pl.:)))

  • 2008.07.08 12:12:51mpbm

    Annyit hozzátennék a lelkitárs létezéséhez, hogy a férjem ideológiája, hogy legalább egyszer az életben találkozunk is a lelki társunkkal. És rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e, de a lehetőség biztos, h megadatik.

    Nekünk hál'Istennek 2 ilyen is adatott, az első találkozásunkkor ő a volt barátnője kezét fogta, én pedig terhes voltam a nagyobbik lányommal. Akkor nehéz lett volna egymásba szeretnünk. Szerencse, h két év múlva újra egyhelyre fújt minket a szél. :)

  • 2008.07.08 12:14:34Real World

    Márcsak azért is "vendég a háznál", ő nem választotta a szülőket, hanem készen kapta.



    Nem hallottam senkit, aki csupán azért nem költözik a szülői házból, mert annyira erős a kötelék, a szeretet.



    Nekem is van kölyköm, imádom, és ha a viszonyunk változatlan marad, esélyes, hogy megvisel, ha másfél-két évtized múlva veszi a batyut, és már csak látogatóba jön haza. De ugyanúgy viharos volt az

    érkezése is, és felforgatott mindent.



    Viszont a szerettünket magunk választottuk (21. század rulz), és nem csak egy gyereknevelésnyire tart közösen az utunk, hanem holtomiglan-holtodiglan.



    P$+ csak hisztizik, ezt nem lehetett félreérteni. :)



    Valószínüleg az itt honos nagy-női-egyetértés/összetartás jegyében megszokottaktól gyökeresen eltérő - ám mégis jogos - megnyilvánulás szúrt neki szemet :)

  • 2008.07.08 12:16:12Dr. Han Fastolfe

    Ez korrekt poszt, köszönöm!

    Bár megjegyezném, hogy igazából a lényeg nem derült ki belőle, de sebaj, már érlelődik az én posztom, hamarosan megírom.

  • 2008.07.08 12:24:25mpbm

    Ja és miért ne férne meg egy vibrátor és egy férj is egy háztartásban? ;)

  • 2008.07.08 12:29:01háromnegyed

    2008.07.08 12:16:12 Dr. Han Fastolfe

    a lényeg, hogy imádjuk a pasikat! (remélem, mindenki szerencsésen a magáét)

  • 2008.07.08 12:49:52lirian

    Real World,

    a szerettünkön a csajodat érted? :)



    Egyébként az én pasim tényleg jobb, mint egy vibrátor, sose merül le az elem benne :D

  • 2008.07.08 12:57:06Magenta

    Okoska, attól, hogy tudod, hogy valaki hogyan fog bizonyos dolgokra reagálni, még nem a lelki társad. Ezt simán emberismeretnek hívják. :)



    Általában én is előre meg tudom mondani, hogy az apósom, a sógornőm, a testvérem mire hogy fog reagálni. Sőt, a volt férjemnek is ismertem minden rezdülését. Mégis folyton öltük egymást. Aztán egyszer ültünk a metrón, a szemben lévő ablakban láttam, ahogy ülünk egymás mellett és az az érzés fogott el, hogy "mit keresek emellett az idegen mellett?".



    A mostani a férjem a lelki társam. Akinek olyan dolgai vannak, hogy ha nem velem történne, nem hinném el.

    Pl. egyszer a városban találkoztunk. Nyűgös és nagyon nehéz napom volt. A metrón végig arra gondoltam, hogy istenem, de jó lenne egy kávé, de sebaj a Deákon van Meki, majd megkérem, hogy ugorjunk be. Jöttem fel a mozgólépcsőn, ő pedig ott állt mosolyogva... a kávéval a kezében.

  • 2008.07.08 13:05:18B-

    Az ember úgy gondol a szüleire (ha azok boldog házasságban élnek), mintha azok mindig is együtt lettek volna, és tök evidens, hogy összetartoznak. Amikor kamadz voltam, egy csomót vívódtam, hogy én képes leszek-e valaha ilyen belsőséges kapcsolatra - egy hímnemű lénnyel...



    Aztán képes lettem. Úgy érzem, hogy tök evidns, hogy összetartozunk. És valahol vicces, hogy a gyerekünk már csak az egységünket ismeri meg és veszi természetesnek, és nem azt, hogy eredetileg mi két külön ember voltunk.



    Kamasz koromban nem hittem volna, hogy az embernek egy fiú is lelki társa lehet :-) Olyan félelmetesnek tűntek.

  • 2008.07.08 13:11:33RéCica

    Apafarkas, mást sem hallok napok óta! Punci és férfi együtt említve? Ez maga a fasizmus.

  • 2008.07.08 13:26:11boszorsi

    Pont a minap merengtem ezen az összetartozás érzésen. Amikor megismerkedtünk, és egymás szemébe néztünk a bemutatkozáskor, nem voltunk idegenek. Semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy ez nem egy idegen ember. Nem volt szerelem első látásra, hanem csak annyi, hogy jó együtt lenni, mert valahogy összetartozunk. Aztán ahogy apránként megismerjük egymást, ez az érzés csak fokozódik (9 év után, még most is), és betetézi valami olyasmi, amit szerelemnek szokás hívni, de a szerelem is annyi féle, ahány ember a földön van. Egyszerűen Ő a másik felem, magától értetődik, hogy mi együtt vagyunk.

    Amikor annó kezdem felfogni, hogy mennyire összetartozunk (11hónap után), megijedtem. Szakításon törtem a fejem, de szerencsére a páromnak csak sokkal később, nevetve-merengve meséltem el, hogy milyen butaság jutott egyszer az eszembe.

    De nem csodálkozom a saját akkori ijedtségemen, hiszen valahol félelmetes dolog ez, hogy jön egy ember, akiről addig azt sem tudtam, hogy van egyáltalán, és úgy lép be az életembe, mintha mindig is ott lett volna...

  • 2008.07.08 13:44:44Odd

    Ha 17h-ig sikerül kiderítenetek, hogy a műpéló ugyanolyan jó mint a férfi akkor hazafelé veszek egyet. Kiküldöm füvetnyirni én meg nézem a tv-t:)

  • 2008.07.08 13:49:39Normi

    De miért kellenek ezek az erőltetett, közönséges poszt-címek? (Költői kérdés volt, persze...)

  • 2008.07.08 14:02:52Prok

    Elnézést kedves Win, de nem túl erős ez a kis írás. Sok közhely, kevés eredeti gondolat. A született apa dologban sem hiszek, szerintem jelentős részben igenis tanulható, tanulandó szerep.

    Bizonyos értelemben tényleg jobbak lehetnek a vibrátorok, mint mi, és nyilván kevesebb komplikációt is jelentenek, úgyhogy hajrá lányok!

  • 2008.07.08 14:04:35P$+

    2008.07.08 10:42:30 boszorsi



    Biztos vagyok benne, hogy WIN nem úgy gondolta a "vendég a háznál" szófordulatot, hogy a lakásban vendég és így mindannyian, akik a kirepülés miatt nekemestetek nem értettétek meg, mi miatt "hisztizek". RealWorld például ragaszkodik a "csak vendég a háznál"-hoz, aztán szépen kijelenti más szavakkal, hogy tulajdonképpen nem is csak vendég a háznál. A gyerek igenis repüljön ki, én is így gondolom, de ettől még nem "csak vendég a háznál". Mindig otthon van a háznál, ha létezik a család fogalma. És akármennyire is próbáljátok a számba rágni, hogy a párunk az más, nem fog megváltozni a véleményem, mert nekem is ez a véleményem, hogy a párunk az más. Csakhogy én ehhez a témához nem is szóltam hozzá mindeddig. Csupán a gyerek nemzési végtermékké redukálását szerettem volna megakadályozni azzal, hogy nem értettem félre a párhuzamvonást, de nehezményeztem a fogalmazás anyákhoz nemillőségét.

    Hiszti befejezve, még dolgozom kicsit, aztán megpróbálok méglelkibb társa lenni a pici feleségemnek. ;-)

  • 2008.07.08 14:17:13verkaverka

    Az olyan jó, hogy bele lehet kötni minden posztba hogy szidja a pasikat, aztán ha egy mégsem, akkor bele lehet kötni a vendég a háznál kifejezésbe, ami egyébként abszolút ismert, és jelentését tekintve pontosan azt takarja hogy önálló személyként tiszteljük a gyerekeket, nem pedig a tulajdonunknkak tekintjük.

    Csuhaj, nehogy csak egyszer is arról beszéljünk amiről a poszt szól, mert ki tudja mi lenne belőlünk, esetleg békés kávéház, jujj.

  • 2008.07.08 14:18:10verkaverka

    Anyához nem illő fogalmazás? Jajjajjaj. Amikor meg sírunk hogy a gyerekek kirepülnek akkor anyákhoz nem méltóan önzők vagyunk. Fő hogy sose legyünk elég jók. :))))))))))))))

  • 2008.07.08 14:18:43boszorsi

    P$+ - persze, a magyar nyelv szépsége, hogy a szavak és kifejezések többféle képpen érthetők. :))

    Szerintem - és sokak szerint - a "vendég a háznál" kifejezés szépen mutatja, hogy nem birtokolják a szülők a gyermeket, nem rendelkeznek a aszemélyisége felett, stb. De, ha neked nem tetszik ez a kifejezés, azért még nem háborodj fel rajta, és ne hidd, hogy mindenki, aki így fogalmaz, az rossz anya. Szvsz mindenki megérti, ha te szíved szerint másképp fogalmazol. De a hozzászólásodból megvetés jött le, nem pedig az, hogy a megfogalmazás szerinted nem fedi a valóságot.

  • 2008.07.08 14:20:08boszorsi

    verkaverka: ...ki tudja mi lenne belőlünk, esetleg békés kávéház, jujj.



    :DD

  • 2008.07.08 14:28:37baud

    Van egy olyan érzésem, hogy ha a fejetek tetejére álltok is, úgyis lesznek bizonyos egyedek, akik szerint rossz anyák vagytok, és nem anyához illő kifejezéseket használtok. Mondja már meg nekem valaki, hogy az üntyürüpüntyürü az "anyához illő", és a "jegybank" kifejezés már nem?

  • 2008.07.08 14:36:09boszorsi

    Végül is szükség van a véleméynek sokféleségére, különben unalmas lenne a hozzászólásokat olvasgatni.

    Csak azt nem tudom megszokni, hogy mindig van pár egyén, aki az ellenvéleményét olyan (tenyérbe mászó) módon fogalmazza meg, hogy az már nem csak vélemény, hanem a másik ember (le)értékelése, egy-két mondata miatt. És azután csodálkozás következik, hogy miért kezdi mindenki az ő "véleményét" froclizni, miért nem lehet elfogadni, hogy ő másként gondolkodik... talán, ehhez az kellene, hogy ő is elfogadja, hogy a neki nem tetsző hozzászólást egy másként-gondolkodó fogalmazta meg. Nem pedig egy szaralak.

  • 2008.07.08 14:47:16amarilo

    Hú, ez a cikk az elevenembe talált.



    Tinédzser koromban a "házastárs" és a "lelki társ" szinonim fogalmak voltak.



    Azóta házas vagyok, és teljesen elfelejtődött ez a dimenzió számomra. Illetve most a cikk kapcsán merült fel bennem, hogy "jé, már nem is ez a központi kérdésem, hogy lelkitárs-e vagy nem a házastársam".



    Mert most mindennapok vannak, nem lelkizés: lakáshitel, gürizés, kisbaba, napi 5 perc találkozás, ki megy el bevásárolni, vidd le légyszi a szemetet, szaladjunk a gyerekkel az orvoshoz, mi volt a munkahelyen, mit főzzek holnap, stb.



    Kicsit most elszégyelltem magam, mert semmi jele nincs annak, hogy lelki társak vagyunk, mert nincsenek baromi mélyenszántó beszélgetéseink, sem a lélek halhatatlanságáról, sem a világegyetem végtelenségéről, sem másról.



    Kicsit úgy vagyok vele, hogy azok a szép idők elmúltak, most más a "feladat", amiket közösen meg kell oldani.



    Win írta egyszer, hogy izzadságszagú a házasság... szerintem igen, valóban az. Az enyém legalábbis. De ettől nem vagyok boldogtalan.



    Nekünk nem rószaszín felhőben libben előre az életünk, hanem állandóan egyeztetünk, kompromisszumozunk, kiharcolunk, engedünk.



    És most ennek a cikknek a kapcsán felrémlett, hogy régen mennyire nem így képzeltem a házasságot, tényleg arra gondoltam, hogy majd állandóan az IGAZÁN FONTOS dolgok lesznek a középpontban.



    De valahogy nem jön össze: apró-cseprő gondok, pénzbajok, betegség, idegesség, munkahelyi viták, hétköznapi dolgok - ezek alkotják az életünket.



    (Persze, vannak beszélgetéseink, szép hétvégéink, baráti összeröffenéseink, közös kajálások, egyáltalán nem mondom, hogy rossz a kapcsolatunk - csak valahogy olyan távol áll a régi idilli "lelkitárs" elképzelésemtől.)

  • 2008.07.08 14:54:12boszorsi

    amarilo, nem lehet, hogy régi elképzelésed a "lelki társ"-ról nem volt jó, és azért van most távol a házasságod attól?

    Mert - szerintem - a "lelki társ"-ság nem azt jelenti, hogy mindig nagy lelki beszélgetések folynak, sokkal inkább egy természettől való egymásra hangoltságot, vagy valami ilyesmit. (Nehéz megogalmazni értelemesen, hogy mire gondolok...)

  • 2008.07.08 14:55:25boszorsi

    + egy "f" betü (meg_f_ogalmazni)

  • 2008.07.08 15:03:13mpbm

    A lelki társság nagyon könnyen visszahozható, és akármilyen furcsán hangzik is, ennek tudatosan kell nekiállni. Mármint persze mindennapos dolgok, egyeztetés, stb. Nekünk is hasonló dolgok vannak, és pont egy két napja akadtam ki ezen. Szóval újra és újra frissíteni kell. Venni a férjednek a kedvenc csokijából, csak úgy megmaszírozni, nagyon intim estét csinálni,(akármilyen fáradtak vagytok is), egész nap erre készülni gondolatban, megcsinálni a kedvenc kajáját, és hidd el, ő is figyelmes lesz. Szerintem igenis fontos, h lelki társak maradjunk, mindamellett, h tesszük a dolgunkat, sőt, ilyen formában még a hétköznapok gondjai is könnyebben mennek.

  • 2008.07.08 15:06:48boszorsi

    P$+ megszólalása elgondolkodtatott ezen a "vendég a háznál" szóképen. Azt hiszem, mindenki egyetért abban, hogy ezt csak átvitt értelemben lehet használni. Abban igaza van P$+-nak, hogy az ideális családban a gyerek, ha kirepült, és gyermekei vannak akkor is otthon van. Csakhogy ebben a szóképben a "ház" nem a tégla falakat jelenti. Hanem - az én értelmezésemben - a szülők személye, és kapcsolata az, ami, mint egy "HÁZ", lelki fedelet, falat, védelmet, és megnyugvást biztosít a gyermeknek. És ebben a "HÁZ"-ban a gyermek "csak" egy betérő vendég, aki, amig szüksége van rá, itt van, aztán kilép ebből a védettségből, de néha visszatér, hogy feltöltődjön stb.

  • 2008.07.08 15:17:20verkaverka

    Azt a kettőt sikerült itt nagyon összemosni hogy a gyerek ha akar megy illetve hogy nem jöhet.

    Nyilván úgy néz ki a dolog hogy mi örülnénk ha maradna, de megy, aztán mi várjuk, és néha jön.

    Ezzel szemben azt vetik a szemünkre hogy nyilván kirakjuk a fészekből és becsapjuk az ajtót. :)))

  • 2008.07.08 15:23:18mpbm

    Szerintem tök hülyeségen vitatkoztok egyébiránt. Természetesen egy egészséges családban a szülők ugyanolyan mértékben viszont nyilván más miinőségben szeretik egymást, mint a gyereküket, ha velük laknak, ha nem. Én nem szeretem sem a férjem kevésbé, sem a gyerekeimet, és ez akkor is így lesz, ha kirepülnek. De sztem normál esteben létezik a szülői szövetség, és ez a gyereknek is jó, ha látja, hogy apa-anya együtt s kész. :)

  • 2008.07.08 15:29:03Coccinella Septempunctata

    P$+



    szerintem win nagyon jól látja a dolgot a "vendégeskedéssel", gondolj bele, hogy hány gyerek szenved pont attól, hogy le szeretne válni a szülőről, csak épp pont a szülő nem engedi... pedig ez az élet rendje. én is, párom is 18 évesen elköltöztünk otthonról. nem mondom, hogy az anyámért nem lennék hajlandó felvágni az ereimet akár, vagy legyilkolni egy fél falut, ha bántják, mert minden további nélkül képes lennék rá, ha úgy hozza a sors, de együtt élni képtelen lennék vele, pedig imádom, szeretem, csakis és kizárólag azért élek még, mert ha elpatkolnék, akkor tökegyedül maradna.



    pasi: tegnap voltunk egy éves jegyesek... kaptam tőle ajándékba két doboz haagen dazs jégkrémet... van ennél szebb szerelmi vallomás?

  • 2008.07.08 15:39:54kicsitomi

    Hááát, érdekes a téma.

    Ezt a "lelki társ" dolgot soha nem tudtam hova tenni. Van barátnőm, akivel mindent meg lehet beszélni, legyen az film, kaja vagy szex. Ráadásul pont a zsánerem is, mégsem merült fel soha, hogy összejöjjünk.

    A házasság meg tényleg nem egyszerű. Mindenkinek volt egy kamaszkori idealizált képe (én spec milliomos jóképű yuppie voltam benne, Ferrarival és nagymellű szőke csajokkal), ami a lehető legritkábban jön össze. Ehhez képest egy (ha nem is teljesen) döglődő házasságban élek, amit a fiam tart össze.

    És nem, most már nem hiszek az "örökké, csak veled" lózungokban.

  • 2008.07.08 15:51:17cozumel

    Baud



    aki a jegybank kifejezest hasznalja a gyerek elott, az egyszeruen nem is anya, minek szult az ilyen...:-)))

  • 2008.07.08 16:05:29boszorsi

    kicsitomi, szerinted törvényszerű, hogy ami jól működik, az előbb-utóbb tönkremegy? Nem lehet, hogy van, ami jól működik, és úgy is marad? Pl egy párkapcsolat?

  • 2008.07.08 16:09:37mpbm

    Egy kapcsolat sem csak úgy magától megy tönkre. Ha észreveszed, h valami nem jó, változtatni kell rajta, és nem eljutni odáig, h döglődjön. Persze ez csak akkor múködik, ha egy korábban tökéletesen működő kapcsolatról van szó.

  • 2008.07.08 16:16:15háromnegyed

    2008.07.08 14:28:37 baud

    én azt a kifejezést, még CtrlC CtrlV alkalmazásával sem szúrom be! úrinőnek nem hagyja el ilyen a billentyűzetét. (bár tegnap kicsúszott egy monetáris politika, de csak suttogva nichtvordemkind)

    :-)



    egyébként jó a szavakon mélázni, mert itt aztán látszik, hogy élesben (a való életben) is milyen könnyen értjük félre egymást. pedig ugyanazt(?) a nyelvet beszéljük

  • 2008.07.08 16:32:01Gézengúz_Évi

    ajjaj, az én fiam pár hónaposan végighallgatott tőlem egy pénzügyi és vállgazd ismeretek félévet, mert hangosan tanultam mellette, akkor most adjam nevelőszülőkhöz, hogy mentsék, ami menthető?:)))



    Amúgy pedig -tudom ez azért elég egyéni, de- a címre válaszolva: azért, mert egy vibrátor nem szorítja a kezed, és nem mondogatja, hogy mennyire szeret, miközben már 12 órája vajúdsz a halott ikerfiaiddal..:((( Nekem ez volt a sokadik pillanat, amikor rájöttem, hogy jól választottam...

  • 2008.07.08 16:33:55boszorsi

    Szvsz a konfliktusok több mint 50%-a abból fakad, hogy "nem egy nyelvet beszélünk"... (Persze ezt nem tudom semmi szociológiai tanulmánnyal alátámasztani, pusztán az én saccolásom ez.)

  • 2008.07.08 16:43:59Cobold

    2008.07.08 09:27:51 P$+

    Már megbocsáss, de hogy sikerült így félreérteni azt, amit Win írt? Nagyon szépen megfogalmazta azt a gondolatot, hogy a gyereket nem magadnak szülöd - hanem saját magának. A gyerek fokozatosan igyekszik önállósodni, és mikor felnő, anyucinak bizony nem szabad piócaként a gyerekre tapadni.

  • 2008.07.08 18:20:07Cobold

    2008.07.08 16:05:29 boszorsi

    Sztem kicsitomi arra gondolt, hogy ez nem törvényszerű, mmint, a holtomiglan-holtodiglan.

    Ez nem zárja ki, hogy van, akinek összejön.

  • 2008.07.08 18:27:03plussbirka

    szerintem a lelki tars nem szuksegszeruen a kedvesed. ettol eltekintve nagyon is egyetertek azzal, jo tarsra igenis szukseg van, es nem csak azert mert jobb a vibratornal.

  • 2008.07.08 19:18:09Pandi

    Évi, én is rettentően sajnálom.:(((





    Kiderült, hogy mi volt a baj?

  • 2008.07.08 20:56:22Békanőci

    Évi, :((( ...

  • 2008.07.08 21:16:09Cobold

    Ójajj... minek kell történnie, hogy mind a két baba elmenjen? Ez... nem találok szavakat.

  • 2008.07.08 21:27:13Gézengúz_Évi

    Köszönöm.



    Ma 3hete mentünk UHra, és már egyikőjüknek sem volt szívhangja. Valószínűleg ikertranszfúzió, de csak jövő héten lesz meg a boncolások (vagy minek hívják ilyenkor) eredménye. 21hetesek voltak...

  • 2008.07.08 21:35:44Gézengúz_Évi

    Ja, és bocs az OFFért, nem akarom elvinni a topicot, csak azt akartam ezzel mondani, hogy ilyen helyzetekben derül ki igazán, hogy az a társ, aki melletted van, tényleg A TÁRS e...

  • 2008.07.08 21:44:53miramira

    Évi!



    Tellyes szívemből örülök hogy egy ilyen nehéz helyzetben van melletted valaki.Egy igaz TÁRS!!!

    Minden jót kívánok nektek!

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta