Csak kutya közelében érzi magát embernek a sérült kisfiú

Zanza!

Ugrálva szabadul be a segítség az iskola árnyékos kertjébe. Állatoknak általában ide tilos a bemenet, de Bodza más tészta: ö itt vendég, mi több családtag, barát és tanár is egyben. Genetikailag arra szelektálódott, hogy feltétel nélkül ragaszkodjon az emberhez. Állandó visszajelzést ad, nem kritizál, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, folyamatos pozitív visszajelzéseket ad. Egyszerűen csak örül annak, ha szeretik: kutya.
 

Nézze meg képeinket!

 

Gazdája, Pechan Eszter nevetve érkezik nyomában. Gyógypedagógus, és a Kutyával az Emberért Alapítvány munkatársa. Több mint tíz éve foglalkozik már értelmileg akadályozott gyerekekkel a Csalogány utcai általános iskolában. „Legelőször a saját osztályomban próbálkoztam meg a kutyás terápiával, először csak kísérleti jelleggel. Később utazópedagógusi státuszba kerültem, azóta a két kutyámmal, Bodzával és Jaffával a Csalogányon kívül még más iskolákba is lehetőségem van kijárni.” Elmeséli, hogy általában két kutyával dolgozik, de most csak az egyiket hozta magával. Bodza két és fél éves, fekete-fehér színű cocker spániel. Gazdája szerint valami olyan tulajdonsággal bír, amit még mindig nem bír megfejteni, miben rejlik. „Olyan különleges kapcsolata van a gyerekekkel, amit mi, „ép értelmű” emberek nehezen értünk meg.”
 

Közben hangos ujjongások közepette megérkeznek a kiskölykök is, akikről fontos tudni, hogy értelmileg akadályozottak és gyermekotthonban élnek. „Magyarul állami gondozottak, de ezt a kifejezést már nem használjuk” – súgja Eszter. Andris egyből lecsap Bodzára, oda sem engedi először a többieket, öleli, szorítja az ebet. „Úgy hiányoztál nekem Bodza” - skandálja. Az meg hagyja, tűri. A fiú nemrég került kapcsolatba a kutyákkal, de nála volt ebben az iskolában a leglátványosabb a javulás. Megtudom róla, hogy nehezen kezelhető, öntörvényű, pszichés gondokkal küzdő gyerek, értelmi képességeit tekintve nem ebben az iskolatípusban lenne a helye, de magatartásbeli problémái miatt nem tanítható máshol. Mintha egy másik ember lenne ilyenkor, és ezzel ő is tisztában van. „Ha a tükörbe nézek, egy undorító szörnyetegnek látom magam. De ha a kutyák szemébe nézek, akkor embernek – vallja be töredelmesen.” Nevetnek a többiek, Eszter leinti őket. Szívszorító ez inkább, mint nevetséges.

 

-         Mi jelent neked Bodza, Andris?

-         Az egyetlen legkedvencebb kutyám!

-         Na és Jaffa?

-         Ő a másik egyetlen legkedvencebb kutyám.

 

Levente illedelmesen bemutatkozik, nála öt perc után le lehet vágni, hogy elég sok sztereotíp dolga van, ragaszkodik egy-egy témához, például csaknem tíz éve a BKV-hoz. „Kívülről fújom ám a megállóhelyeket. Mi több, még az átszállóhelyeket is. Amikor pedig utazunk, figyelmeztetni szoktam az utasokat arra, hogy mosatlan gyümölcsöt a villamoson ne fogyasszanak!”

Körbe ülnek, ezzel kezdődik el a foglalkozás. Bodza sorra járja a gyerekeket, köszönj, utasítják, erre a varázsszóra nyújtja a pracliját, lógó nyelvvel nevet bele a csillogó szemekbe, összedugják az orrukat. Levente néha még mindig megijed egy-egy mozdulattól, de utána saját magát korrigálja. A zene mellett az állat az, aminek a sérült gyermekek képesek megnyílni. Timi felvisít nagy örömében. Ő ebben az iskolában jó tanulónak számít, rengeteget paragylitizik, Bodzával együtt készülnek a jövő évi versenyekre, ahol megmutathatják, ők ketten együtt mire képesek. Be is bizonyítja egyből, milyen profi kézjelekben. Neki például senkije nincs, aki tartaná vele a kapcsolatot a családjából. El lehet hát képzelni, mekkora sikerélmény lehet számára, hogy végre valaki engedelmeskedik neki és rajong érte.
 
A következő körben a kutyus apró, fonott kosarat tart a szájában papír fecnikkel, mindenki húz belőle egyet, hogy elmondhassák, mi jut eszükbe arról a szóról, ami rá van írva. „Bodza. Bodza szép, aranyos és nagyon okos kutya. Szeretem.” Aztán a nyomozós játékot nevetik végig önfeledten - nincs az az elrejtett dolog, amit ez a kutyus ne találna meg. Sorra megtapsolják egymást, örülnek a másik boldogságának és sikerének. A szőrpamacs pedig végig rendkívül fegyelmezetten viselkedik, és úgy tűnik, mindegyik gyereknél ismeri a szívéhez vezető kulcsot. Eszter szerint neki is megvan a maga kedvence, de ezt szerencsére olyan finoman fejezi ki, hogy csak a gazdája veszi észre. „Nagyon erős terápia lehetőség van az állat-emberi kapcsolatban. Kísérletek is bizonyítják, hogy a szociális kapcsolatok csökkentik a fájdalmat, még akkor is, ha külön fajokról van szó. Hogy miért pont a kutya? Mert aktív szinkronizációs képességekkel bír, és ez az állatok között egyedüli. Egy terápiás helyzetben a kutya képes ráhangolódni a gyermekre és finoman közelít felé" – magyarázza Eszter.
 
Végül eljött a búcsú ideje. Bodza mindenkitől elköszön. Hosszabb időbe telik ez, mint a fogadtatás - kapaszkodik belé, dörgölőzik hozzá az összes gyerek. Egyedül Nikin látom a szolid távolságtartást. Később kiderül, hogy ez nem véletlen: őt a szülei folyamatosan látogatják. Eszter tartja magát, de meglátszik rajta, hogy sokszor elérzékenyül. „Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy Bodza azért érkezett az életembe, hogy megmutassa, mi a feltétel nélküli szeretet, Jaffa pedig azért, hogy mindig jókedvre derítsen bolondos természetével. Azt hiszem, ez teljes mértékben így is van."
Blogmustra