SZÜLŐSÉG

Utálhatunk egy gyereket? És kettőt?

2008. május 28., szerda 12:00

Ülök a homokozó szélén és kínvigyorral bámulok egy kis kölyköt. Olyan, mint egy terminátor, vagy egy kis Mussolini. Három perc alatt elrendezi az irányvonalakat a gyerekek között, az ellenkezni próbáló egyedeknek pedig megmutatja, hogy hol lakik a Jó Isten, tettlegességgel. A hangját hallja az egész régió, csodával határos módon, édesanyja immunis rá, távolból szemléli az eseményeket, háttal. Az is lehet, hogy hagyja kibontakozni pici fiát, ki tudja. Andristól hatodszorra veszi el a lapátot, én hatodszorra kérem, hogy ne tegye. És akkor rájövök, hogy azon a hat négyzetméteren nincs egyéb, mint a társadalom mini mása. Három évesekkel.


Nagy a fejemben a harc, hogy akkor most szóljak-e, vagy nem. Mert a terrort, még külső szemlélőként sem tűröm, nem értek egyet azzal, hogy a gyereknek mindent magának kell elrendeznie. Ekkor előveszem azt a hanghordozásomat, amiről aki ismer, azonnal tudja, hogy most akkor abba kell hagyni mindent és ideje menekülni. A gyerek néz rám nagy szemekkel, nemigen tudja, hogy meg kell-e ijednie, inkább elsomfordál, s búcsúzóul sunyin még odasuhint egy copfos szöszke lánynak.

Nomármost, egy kicsit nyomasztott a bűntudat, mert hát mégiscsak egy kissrác, aki nyilván azt csinál, amit az anyjától lát, vagy az apjától. Aztán meg úgy éreztem magam, mint egy hős megmentő nő, aki helyreállította az egyensúlyt a homokozóban.

Alaptézisem, hogy egy gyerek attól, hogy gyerek, még nem jó fej. Sőt, sok kifejezetten szarfej gyereket látok. Pontosan úgy, mint a nagyok között. Szinte látom a sok sortos és kisszoknyás kölyök között, hogy milyenek lesznek nagyban. Na, ez fukszos, nagyszájú lesz, ez pedig sunyi, alattomos kis köcsög, aki bárkit beárul fél pillanat alatt. Mit csinálok? Elvetem a játszótér homokjában az előítélet magvait?

Hogyan tudnak ezek a gyerekek, akik az otthoni légkörben, adott genetikai tárral indulnak neki az életnek, kitörni az eleve determinált útról? Kinek a felelőssége az, hogy a rosszfej gyerekben ne a rossz tulajdonságú, semmirekellő gyereket lássam, hanem az esélyegyenlőséggel bíró gyereket, akiből bármi lehet? Tegyük át a szülői felelősséget a pedagógusokra? Sőt, tovább megyek, egyenesen rám? Most akkor én viszem el a balhét?

Ha azonban a túloldalról nézem a dolgokat, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy miért kell már kisgyerekként beleintegrálódnia a gyerekeknek ebbe a szociális masszába? Persze tudom, hogy azért is, hogy később jobban tűrjék a viszontagságokat, de hát nem állhatunk mindig ott mögöttük, hogy elhajtsuk a terrorgyerekeket. Nem rángathatok meg minden rossz és ellenszenves gyereket. (Nem rángathatok meg?) De utálhatom? Lehet egy gyereket utálni?

Lényegében a homokozóban sem történt más, mint kirekesztés. Változik ettől a gyerek? Nem, máshol vág oda. Levontam hát a következtetést, egy fecske nem csinál nyarat, a következő generáció is olyan lesz, mint a miénk. Mi csináljuk őket ilyenné. S így jutunk el, a homokba dugott fejünktől a gyilkos kamaszokig.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.30 14:17:39cantaloupe

    Apafarkas: az ervelesedben ott a hiba, hogy HOGYAN baratkozol te ilyen hozzaallassal, hogyan alakitod ki a belso kort, ha az idegeneket lexarod nagy ivben? Hiszen nem baratokkal szuletik az ember, eloszor mindenki idegen, a homokozo vilagaban is...



    Masreszt, nem igaz, hogy az osszes sikeres ember ugy kezdte, hogy legyalult mindenkit, a sajat erdekeit nezve...lehet amugy, hogy magasra lehet jutni ezzel, de ketlem, hogy igazan boldog lenne az illeto, akiben egy fikarcnyi empatia, kedvesseg nincs az idegenek irant...eleg gaz, hogy te az erzelmi autizmust kifejlesztetted magadnak es meg udvozitonek is tartod.



    Szivem melyen remelem, hogy provokator vagy...

  • 2008.05.30 14:18:03Sue

    Sheruzad, ezt én is átéltem, mégis most felnőttként visszanézve belőlem lett valaki, a Pityu félék meg legjobb esetben gyári munkásként végzik, mert a győzni akarás mellett már nem jut energia arra, hogy tanuljanak is vagy bármi értelmeset kezdjenek az életükkel...gyerekként sokat szívtam, szó szerint, rengeteget, én voltam ált-ban az "oszt. okoskája", de mikor gimi alatt találkoztam a volt (szemétkedő) oszt. társaimmal tudod, mit mondtak? "Te vitted közülünk a legtöbbre, igazad volt".

    Ha mégis főnök lesz az ilyenből, én nem nézek fel rá, akkor próbálom kikerülni és az még így mindig megmarad bennem, hogy én tisztességgel értem el azt, amim van. Nekem ez a fontos. Ha másnak nem, az nem az én hibám. Késő bánat, mikor rájönnek. Ha pedig nem jönnek rá, akkor valszeg nekik úgy volt jó az életük, nekem meg másként. Felnőttként az ilyen embereket ki lehet kerülni, nem is úgy viselkednek, mint gyerekkorban, szóval elférünk egymás mellett. Nekem egyszer azt mondták, hogy az életben a reális álmokat el tudod érni, ha dolgozol értük. Én nagyon fiatalon elértem mindent, amit akartam saját erőmből. Lehet, hogy ez nem a gazdagsággal jár együtt, de nekem ez nem is volt célom...akinek csak a pénz a minden, az tuti, hogy előbb-utóbb letér a tisztességes útról.

  • 2008.05.30 14:53:37cseresznye

    Sheruzad, nincs ellentmondás abban amit írsz!



    Ezt a "lúzer" dumát meg el kell felejteni. Valaki egész nep edz, a másik egész nap olvas, akkor nem lúzer az olvasó, ha nem nyeri meg a futóversenyt.



    Nem lehet egyszerre kurvának lenni, és szűznek is maradni, ahogy a mondás tartja.



    Akkor lúzer az ember, ha almafát ültet, de csalódik, ha almát terem, mert titokban körtét remélt tőle.

    Újra és újra meg kell újítani és el kell mélyíteni a választott utammal való önazonosságot.

    (Szerintem önmagában ez az egyik feladata és értelme az életnek, mert e körök valójában előre vezetnek)



    Szóval szard le a gyémántüzletet. Biztos, hogy végig akarnád csinálni, ami a megszerzéséhez kell? vagy biztos, hogy üzleteléssel töltenéd az életed? Én spec tisztességes úton sem vágynék effélére, mert nem érdekel a kufárkodás, utálnék pénzzel foglalkozni meg ilyesmi.

    Azért kerülőt én sem teszek, ha pénzt akarnak hozzám vágni, de többet nem akarok rááldozni, mint amennyit nyerek.

  • 2008.05.30 14:59:32cseresznye

    De ehhez az kell, hogy tényleg bírjon tartalommal az én utam is.

    Az a szar, ha valaki tényleg csak veszít, azaz meg sem próbál megnyerni semmit.

    Sem az üdvösségét, sem a jókedvét, sem a rajzversenyt, sem a prémiumot, sem a nagy lóvét, sem a lelki békét.

    Nem mondom, hogy erkölcsileg ez a legrosszabb, de talán neki a legszarabb.

  • 2008.05.30 15:22:02Apafarkas

    Nem félek az öregek otthonától, mert egyrészt gondoskodni igyekszem magamról (nem várom el sem az államtól, sem mástól) másrészt meg ahogy az én szüleim és nagyszüleim támaszkodhatnak rám, úgy én is fogok a gyerekemre (remélem)

    Ugyanis, azokkal szemben, akik az un "Belső kör" tagjai, maximálisan és őszintén kedves, udvarias és miegyéb vagyok. Ez nem szerepjátszás, egyszerűen én ilyen vagyok, tudok teljesen ellentétesen viselkedni néhány percen bellül is, és mindegyik én vagyok.

    Babó, a példákat sarkítani kell, hogy érthetőek legyenek. És nem személyeskedek, és végképp nem a kismamáknak akarok frankót mondani. Példa volt.

    Önző vagyok,igen. És? Ettől nem rossz nekem. De bunkó nem vagyok, sőt, mint mondtam, általában udvarias, mert az egyszerűbb. Egyszerűen azzal foglalkozom, ami rám tartozik, és nem ütöm az orrom más dolgába. Ha elvársz valamit valakitől, nem teszel mást, mint a saját belső igényeidet vetíted rá egy másik szuverén emberre, akinek ezekhez nincs köze. Azzal a hozzáállással, amit itt leírtam, igenis lehet valaki kultúrált, kellemes modorú, jól kommunikáló és népszerű. Mint ahogy mondtam, az eszközök változnak, az alapállás marad. Van egy célom, azt kell elérnem. Pont.



    Sue:

    mindenki szerepet játszik. Még te is :-)

    Ismét példa, az öreg nénis:

    Öreg néni megkérdezi, hogy hol van ez-meg ez. Ha van rá időm és kedvem, válaszolok, mert nem kerül semmibe. Nincs kedvem, vagy időm, nem válaszolok neki. És ettől nem lesz lelkiismeretfurdalásom. Ellenben ha te elkiséred, hát tedd. Ha neked ez örömet okoz máris az érdekedbe áll.

    Az érdek viszont nem feltétlenül anyagi dolog, lehet érzelmi is. Érdek az, amikor a célod pozitív változást hoz rád nézve. Sue példájában érzelmi pozitívumot ad az öreg néni kisérgetése. Innentől neki ez logikus, érthető érdekelvű cselekedet. Ha nekem hajszárító kell, megszerzem. Ha lelki béke, akkor meditálok vagy segítek az öreg néninek. De csak ha akarok. És az a nevelésem lényege, hogy a srácoknak ne kelljen semmit megcsinálniuk, csak ha akarják! De ha akarnak valamit, akkor szerezzék azt meg. És a pénz soha nem lehet cél, csak eszköz. A cél az igazi gazdagság, és az az, hogy azt csinálod, amihez kedved van, és nem kell olyan tevékenységet végezned, amit nem akarsz. Ez pedig annyira relatív, hogy mindenki csak magának tudja megfogalmazni, hogy mi is az. Nekem több, mint tizenöt évembe tellett, mire rájöttem. Most ezen dolgozom, és nincs senki és semmi ami ettől eltántoríthat. És el kell, hogy szomorítsalak, ez nem egy ház a Rózsadombon. De ez munkával, és harccal jár - tudod, semmi nincs ingyen. Ezt viszont nagyon korán kell elkezdeni megtanulni.



    A hajszárítós sztori: miért léptem volna közbe? 100 ilyen eset előfordul egy oviban. Mit számít, ha egyszer közbelépek? Másrészt, ha a kölköt megverték volna, akkor sem lépek közbe (lyenre is volt már példa) Megtanulja, hogy vannak helyzetek, amikor nem ő az erősebb, és más úton kell cselekednie.

    Egyet nem tűrök viszont, az árulkodást. Oldja meg maga.



    A tisztesség: mihez képest tisztességes? A törvényekhez? A katolikus elvekhez képest? Mohamedán? Scientológia? Mi a mérce? Szerintem én nagyon elfogadó vagyok, mert nem zavar senki beállítottsága, világnézete. Nem botránkozok meg igazából semmin, mert nem érzem magam kompetensnek, hogy döntsek az ügyben, hogy mi a jó és mi a rossz. Egyszerűen élem az életem, elfogadom a környezetem olyannak amilyen, keresem a lehetőségeket és élek velük, hogy elérjem a célomat. Szerintem tisztességes vagyok, mert az esélye mindenkinek megvan/megvolt.



    Cantaloupe:

    Van bennem kedvesség, sőt igényem is van arra, hogy kedves legyek valakivel szemben. Csak megválogatom, hogy kik ezek a valakik. Minőség, nem mennyiség. Hogy kerül be valaki a belső körbe? Lassan. Megismerkedünk valahol, és onnan már nem vagyunk idegenek. Én, ha érdekel valami, fogom magam, és odamegyek - legyen az hobbi, sport, stb. Onnan meg már lehet ismerkedni az ott lévőkkel, mert már nem külvilág, hanem a külső kör tagjai. Sose volt gond.

    Úgy érzem, nem fejtettem ki eléggé a lényeget, a köröket.

    Attól, hogy valaki nem jófejkedik boldog-boldogtalannal, és urambocsá' manipulálja őket, vagy érvényesíti az akaratát, még lehet gazdag az érzelmi élete. Sőt még nekem is vannak olyan barátaim, akikkel nagyon mély a kapcsolatunk, és számtalan jó emlékem van velük. Nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Az össze sikeres ember úgy kezdte, hogy kitalálta, mit akar, és hosszú szosszú időn át, konok módon, tántoríthatatlanul küzdött érte. Mindegy volt, hogy ki vagy mi áll az útjában. Ld.: Henry Ford, Soros György, Warren Buffet, Bill Gates, Abramovics stb.



    Cseresznye jól mondja. Válaszd ki az utad, és járd.

    Amit a gyereknek adhatok, az nem más, mint eszközök és minták, hogy miként lehet megvívni a harcokat, amik az úttal járnak. És ez ott kezdődik, hogy ha neki a homokozólapát kell, akkor azt vagy így, vagy úgy, de meg is szerzi.

  • 2008.05.30 15:24:25Apafarkas

    Sheruzad: a Pityuka nem volt hülye. Azt a talentumot kamatoztatta, ami volt neki.



    Ja, és a piros7-esen fősulin ültem utoljára.

  • 2008.05.30 15:39:28cseresznye

    Azért én NEM mondtam, hogy szerintem minden út egyformán jó, csak jussunk rajta minél messzebb.

    Remélem, ez átjött az írásomból.



    Az én hozzáállásom ingoványosabb, de ez nem baj. Persze, nem tudnám megadni a jóság mindenkire érvényes kritériumát. De nem is kell. Én nem programnyelvet írok.

  • 2008.05.30 15:43:24Magenta

    Apafarkas: aztán majd ha öt-tíz év múlva a kölyköd a másiktól a mobilját vagy a pénzét veszi el, mert épp azt látja a kezében, akkor megsimized a fejét, hogy "ügyi vagy, kisfiam?"



    Kár, hogy tovább tudtad adni a génjeidet...

  • 2008.05.30 15:57:39jozefa

    Nem szoktaúgysm ilyeneket kívánni, de úgy szeretném látni, hogy egyszer apafarkas rosszul lesz az utcán, buszon stb, tehát nyílt terepen. Csak sajnos valószínűleg segíteni fognak rajta mások, mert "sajnos" az emberek többsége nem ilyen embertelen és egy erkölcsi nulla, mint ő.

  • 2008.05.30 16:08:28Apafarkas

    Magenta, neked nem igazán jött át, amit írtam.

    A célokat és eszközöket az alany (itt a gyerek) szintjéhez kell mérni. A szülő dolga, hogy távlatokat mutasson, és eszközöket a távlatok eléréséhez. Vannak szabályok, amiket egy erőszakszervezet (gyk: rendőrség stb) betartat. Ilyen pl a magántulajdon. A lényeg, hogy ismerje a külső és belső korlátokat (törvények illetve képességek) és ennek megfelelően cselekedjen. Attól még senki nem lesz bűnöző, hogy megtanulja érvényesíteni az akaratát. Mellesleg az, hogy ki a bűnöző a mai magyar társadalomban megérne minimum egy külön topicot :-)Vettél már valamit számla nélkül? Igen? Akkor bűnöző vagy a törvény szerint. Az élethez kell egy kis nagyvonalúság. 14-15 évesen telefont lopni piti...seftelni vele, az már más! :-))



    Miért is kár a génjeimért? Szeretem a gyerekeimet, ők vidámak, boldogok, mindent megkapnak, amire szükségük van. Az empátiát pedig szerintem nem tőlem kell megtanulniuk. Van egy anyjuk is. Tőlem a külvilág dolgait kell megtanulniuk. Mellesleg szerintem elég jó génjeim vannak, a családomban eddig még mindenki vitte valamire, a többszöri - Kelet Európára oly jellemző - nulláról újrakezdések ellenére.



    Mellesleg azt mondja már meg valaki objektíven, hogy miért jobb az, akitől elveszik a játékát a homokozóban (átvitt értelemben) mint az, aki elveszi? Az országot látva az az érzésem, hogy az emberek zöme felnőttként is csak sír-rí, hogy elvették a lapátját, és nem tud fellépni az ellen, aki elvette. Meg persze csodálkozik, hogy az óvó néni nem segít!

  • 2008.05.30 16:12:09Apafarkas

    Josefa, bármi meglepő, láttam már Pesten nem egy helyen

    a, hajléktalant rocogósra fagyni

    b, ájult embert feküdni a tócsában

    c, öreg papit zakózni a mankóval

    d, kismamát leborulni a mozgólépcsőről

    stb...

    szerinted hányan segítettek? A kismamának a biztonsági őrök, mert ez a dolguk. Más senki.

  • 2008.05.30 16:18:13jozefa

    apafarkas, úgy látszik ugyanabban az országban élünk, de mégis máshol. Én segítettem öreg néninek felállni, vakot átvezetni az úttesten, sőt, ha hiszed, ha nem másokat is.

    Én kétszer voltam terhes: helyet átadták a buszon, volt úgy, hogy elájultam, idegenek hoztak nekem kávét (szintén terhesen). Nem tudom. De ha neked ilyen rosszak a tapasztalataid, remélem még valóra válik az álmom, és te is ájultan fogsz fetrengeni a tócsában. Kellemes hétvégét, neked és kedves családodnak, csak így önzetlenül. Tényleg mi a hétvégi program? Diktátorképző tanfolyam?:P

  • 2008.05.30 16:19:24Macaroon

    Ne haragudjatok, hogy példaként kiskutyás történetet hozok fel, de ebben is szerepel a gyerek, akitől rosszul vagyok. És én is rászóltam, mert ránéztem az anyjára, egyszer, kétszer, többször és ő nem tette. Fél éves kis keverékem van, nagyon stramm kis dög meg jól néz ki, pici 7 kilós tacsi trikolor keverék. A kissrác (10-14 között) meg állandóan fut utána (mikor a saját kölyökkutyájukat már megunta basztatni) és zizi hangon Flúzsiii, Flúúúzsi úgyis elkaplak, és ha meg van, már emeli is fel, és cibálja nem utolso sorban meg cukorral próbálta etetni. Ismerem az anyját meg az apját is, tipik kőbányai fél éve nem dugtak egymással házaspár, ritalinozott gyerekkel, mert nem nevelik, nem hogy következetesen, hanem sehogyan sem. Tehát a gyerek azért hülye, mert az anyja olyan amilyen és a kapcsolat a háttérben meghatározza, h a kiscsávót a mittomhányadik suliból vágják ki. Nem beszélve, hogy divatosan hiperaktívnak titulálták és droggal tömik, hogy kevesebbek kelljen foglalkozni vele. Na visszakanyarodva én erre a gyerekre többször rászóltam, de ha nem lesz foganatja lehet, hogy fel fogom emelni a hangom, mert az anyja olyan együgyű szegény, hogy nem mennék vele semmire. Magad uram, ahogy a mondás tartja. És tényleg vannak kisköcsög gyerekek, lelkek vannak és a lélek már akkor is az ami. Nem vagyok vallásos:o)

  • 2008.05.30 16:22:39Macaroon

    Hogy csak a saját emlékeimben kutassak engem 1 általános osztályban zsinórral kishiján megfojtott egy osztálytársam. És ez komoly.

  • 2008.05.30 16:30:19Sue

    Apafarkas,



    "Ha neked ez örömet okoz máris az érdekedbe áll. "



    Nekem ez nem azért jó, mert magától örömet okoz, hanem az okoz örömet, hogy másnak segíthetek. Ez aztán a nagy önérdek...ezzel az erővel az egész világ érdekek sorozatán alapul. Szerencse, hogy ez nem egészen van így. Itt semmi tulajdon illetve birtoklás nem merül fel, így az önzőség sem. Örülnék, ha a szavaimat nem forgatnád ki, nagyon sarkítasz.



    Szerintem már mindannyiunkkal fordult elő olyan, hogy valaki nagyon bunkó módon viselkedett vagy egyszerűen csak nem segített egy fontos dologban, pedig nem telt volna neki semmibe. A legtöbb ember ilyenkor megharagszik és ugyanígy reagál. Mi lesz ennek a vége? Hogy mindenki ugyanolyan önző lesz. Pedig ha mi nem válunk olyanná, mint akik nekünk kellemetlenséget okoztak, akkor mi sem fogjuk mások életét megkeseríteni. Én emlékszem rá, hogy voltak olyan esetek, amikor kaptam segítséget. Szerintem ez másokat is kisegít, ők is örömmel emlékeznek erre. Téged nem zavar Apafarkas, hogy valószínűleg vannak emberek, akiket valamilyen módon ezzel a "fölényességgel" megbántottál és így is emlékeznek rád? (ne haragudj, nem találtam erre most jobb szót) Mert ami neked rosszul esik, az másnak is egy hasonló szituációban...hogy közelebbi példát mondjak, szerintem ha a te gyereked maradt volna alul, nem maradtál volna közömbös.



    "Egyet nem tűrök viszont, az árulkodást. Oldja meg maga."



    Ez az, amit én sosem értettem. Kérlek, ha jól értem itt óvódás gyerekekről beszélünk. Ez a "gyerek = kis felnőtt" nézet meglehetősen meredek. Ha valami történne azzal a gyerekkel ki felelne érte? A te fiad. És te nem haragudnál rá, ha mondjuk okozna egy sérülést annak a másik gyereknek? Vagy szerinted az a gyerek magának köszönheti, mert nem olyan erőszakos, hogy minden áron védje magát? Esetleg a te fiadnak is okozhat valaki sérülést, akkor is oldják meg ők ketten? Szerintem te nem voltál gyerekként abban a pozícióban, hogy rossz emlékeid lennének ezzel kapcsolatban. Nekem vannak és emlékszem is azokra az emberekre, akik okozták ezeket. Nem akarok emlékezni, de a komolyabb dolgok bevésődnek az ember tudatába. Nekem azok az emberek már akármit tehetnek, én nem tudnám őket jó embernek nevezni. Sajnos ez így megy, az ember ha akar is felejteni, nem tud. Viszont én ettől függetlenül segítenék nekik is, azért is hogy lássák, hogy én nem olyan vagyok, mint ők és talán akkor majd ők is másként állnak ehhez.



    Valószínűleg nem értünk egyet sok mindenben és ez eleve a neveltetésünk és felfogásbeli különbségekből adódik, mivel én abban sem hiszek, hogy csak akkor segítsünk, ha van kedvünk. Nálam ez az önzőség kategória. Én akkor segítek, mikor látom, hogy vkinek szüksége van rá, nem amikor kedvem tartja. Mindenki úgy él ahogy akar, én csak nem akarok azért önző lenni, mert más is az...mert lehet, hogy vki x éve megbántott és ennek hatására én majd nem segítek senkinek sem...ettől nekem nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.







  • 2008.05.30 16:32:22Sue

    Apafarkas,



    Az, hogy senki sem segít valakin neked azt mutatja, hogy akkor a történések úgy vannak jól, ahogy vannak? Most ezt te komolyan gondolod vagy ez vicc? Te felnőtt ember vagy?

  • 2008.05.30 16:40:37Sue

    "Az össze sikeres ember úgy kezdte, hogy kitalálta, mit akar, és hosszú szosszú időn át, konok módon, tántoríthatatlanul küzdött érte. Mindegy volt, hogy ki vagy mi áll az útjában. Ld.: Henry Ford, Soros György, Warren Buffet, Bill Gates, Abramovics stb."



    Az általad említett emberek nemcsak sikeresek, de elsősorban pénzorintált vállalkozók, sőt milliomosok/milliárdosok. Akkor a háttérben mégis csak a pénz áll, nem igaz? Azon az áron, hogy másokon átgázolunk, nem akarjuk meglátni a gonddal küzdő embereket én inkább nem akarok "sikeres" lenni, mert én az ilyet inkább szerencsétlennek titulálnám. Én a férjemmel ugyanazt a szemléletet követem. Segítünk, akinek csak tudunk. Ezért külön nem várjuk, hogy x y bármit is tenne. Munkahelyen a férjem magas beosztású, mégis ő az, aki erről nem beszél, mindenkivel próbál ugyanolyan módon tisztességesen bánni akárki kiről is legyen szó. Inkább ő benn marad este 9-ig mint hogy rátolja a beosztottjára a munkát. Szabadságot 1 hetet kapott másfél évre, pedig 4 hetet is kivehetett volna, de azt mondta, hogy ez a munkatársaival szemben nem lenne tisztességes, mert többet kellene dolgozniuk. Ahogy láthatod a siker nem (csak) törtetés útján érhető el, hanem áldozathozatallal is. Mi így is boldogok vagyunk, mások sem anyáznak, hogy "elment a főnök, mi meg bajban vagyunk", tehát mi mások életét ha nem is tudjuk gyakran megkönnyíteni, de legalább nem keserítjük meg, nem okozunk nekik plusz terheket. Így azt sem hagynám, hogy a gyerekem mást megverjen és az a másik szegény gyerek sírva menjen haza, ha már egyszer én ott voltam és láttam, hogy mi történt és akár segíthettem volna...

  • 2008.05.30 16:47:25Magenta

    Macaroon: az a gáz, hogy ha egyszer a kutya elunja és megharapja, amit rohadtul meg is érdemelne, akkor meg te leszel a rossz gazda.



    josefa: neked átadták a helyet a buszon??? Tuti nem Pesten laksz. Én oda járok be dolgozni, de még versenyt is tolakodnak velem, nehogy odaférjek, vagy hamarabb érjek az üres ülőhelyhez. Ilyenkor magamban csak egy laza bokaficamot kívánok az illetőnek hazafelé menet. :)

  • 2008.05.30 16:48:51Macaroon

    Szerintem félreértelmezitek Apafarkast. Pár dologban mélyen igazat adok neki, pl, hogy az empátiát a gyerekek az anyjuktól tanulják, és ez így van mióta világ a világ, akkor miért baj, hogy ő megmutatja a másik oldalt? Szerintem így alakul ki az egyensúly.

  • 2008.05.30 16:49:46Macaroon

    Magenta: azért nem szóltam egy ideig:-) De amúgy nem, mert nekik is van kutyájuk, az enyémmel játszik mindig, kölykök, azt is basztatja és ahogy írtam, ha megunja következik az enyém sajnos:-(

  • 2008.05.30 16:55:53jozefa

    Magenta, átadták. Amikor kisgyerekkel vagyok, akkor is átadják, nemtom miért, ha ez ilyen kuriózum. Én is át szoktam adni, azt hittem, h ez íratlan szabály. Sőt, ha kisgyerekkel vagyok, és matatok a bérlet után, az ellenőr is simán elenged, hogy hagyja csak (ez legalább háromszor előfordult). Épp tegnap is segített nekem egy vadidegen egy apróságban. De ti nem szoktátok terhesnek átadni a helyeteket? Tapasztalatom szerint a nők nagy része nagyon szolidáris egymással. Azt aláírom, h a legrosszabbak a fiatal, bunkó fiúk, de minden nevelés klrdése. (Kivéve, ha nem ugyanarra a pasira nyomulnak :))

  • 2008.05.30 16:56:01Magenta

    Macaroon: apafarkas és kiccsaládja felszáll a már említett piros hetesre. Mondjuk én is.



    Anya rászól a gyerekre, hogy adja át a helyét, apafarkas meg visszaülteti, mert ugye farkastörvények uralkodnak a világban. (ez csak fikció)



    szerintem empátiát konkrétan mindkét szülőtől tanulni kell. Meg a külvilág elleni védekezést is. De az, hogy kiveszi a másik kezéből a játékot, még ha annál kettő van is, nem egyenlő azzal, hogy faszagyerekvagy fiacskám.



    Én is szoktam a két gyerekemnek azt mondani, hogy rendezzék el egymás közt a dolgaikat.

  • 2008.05.30 16:56:10Sue

    Macaroon, milyen egyensúly alakul ki? Nem értem, mire célzol.

  • 2008.05.30 16:57:16jozefa

    "(Kivéve, ha nem ugyanarra a pasira nyomulnak :))"



    Ez a nők szolidaritására vonatkozott, nem a fiatal fiúkra :D

  • 2008.05.30 17:00:12Magenta

    josefa: nem, pedig a hatodik hónapban vagyok, úgyhogy most már elég látványos. Nők is elfordulnak, pedig voltak/lesznek várandósak.



    De a legjobb: múltkor egy nagyi felszállt 10 év körüli unokájával a villamosra. Két üres hely egymás mellett, unoka fut előre, lábamra lép (!!!), majd leül. Én meg, mivel gyorsabb voltam, mellé. Nagyi kire néz csúnyán? Persze rám. :) De unoka se vette a fáradságot, hogy akkor nagyijának átadja a helyet.

    Sokszor egyébként csak vigyorgok rajta, mert van, hogy tényleg nem tudok hová állni, ha kapaszkodni is akarok, csak a metrón mondjuk az emberekkel szembe. Látszik, hogy zavarban van, nem tud mit kezdeni a helyzettel.

  • 2008.05.30 17:00:24Sue

    Magenta nekem is csak egyszer adták a helyet (látták, hogy nem bírnám ki a 2,5 órát állva, láthatóan lázas voltam), de ettől függetlenül még én átadhatom olyannak, aki rászorul. Nálunk is mindig ment a tolakodás. Kétszer is volt olyan, hogy egy néni (2 különböző) nem engedett leülni, pedig volt mellette hely, de azt mondta,hogy az a szatyrainak kell. 2,5 órát álltam az expressz járaton ilyenkor, felemelő az a mentalitás. :))

  • 2008.05.30 17:03:12Macaroon

    Egyensúly, hogy a fiúk fiúsak a lányok lányosak lesznek. Nagyon összemosódik ez manapság. Szerintem.

  • 2008.05.30 17:07:00Sue

    Macaroon, attól lesz egy fiú férfi, hogy átgázol másokon vagy megver vkit az óviban? Mert ha igen, inkább leszbikus lennék. :) Attól egy férfi ki tudja fejezni a férfiasságát, hogy normálisan viselkedik, sőt a nők a gavallérokat szeretik, nem a tahókat. Egyébként ha helyátadásról beszélünk, azt sem a nőknek kellene csinálni, ahogy a nőt illik előre engedni az ajtón pl. (Mo-n senki sem csinálta velem, hát igen, itt mások a szokások, tényleg nincs annyi "férfias" ember).

  • 2008.05.30 17:09:08jozefa

    Magenta, sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak. Nem tudom, lehet, hogy véletlen folytán sikerült mindig jószándékú embereket kifognom. De azt perzse beismerem, hogy nagyon sok bunkó van. Valamelyik nap is teljesen önszántamból az egyik gyerekem hintáját átadtam a játszótéren egy arra csendben ácsingózó gyereknek. Anyuka száját egy sima kösz nem hagyta el. De ettől függetlenül nem hiszem, hogy máskor, ha mondjuk én nem halok bele, nem kedveznék önzetlenül valakinek. De most ettől nem érzem magam lúzernek.

  • 2008.05.30 17:09:16Magenta

    Sue: na a szatyrok miatt vernék ki hangosan olyan balhét, hogy belezöldülne. :))) Volt már, aki pofákat vágott, amikor kategorikusan kijelentettem, hogy szeretnék leülni, de elvette a szatyrait. A képe meg nem érdekel. :))



    Viszont nemrég buszoztam be vidékről a munkahelyem felé reggel (fél óra busszal egyébként). Dögmeleg volt, minden ablak csukva, két négyes ülés közt tudtam megállni. Hallottam a beszélgetésből, hogy az egyik négyes ülésben négy tanárnő, a másikban négy gimis lány (érettségiző szalag a táskára tűzve) beszélget.

    Átadták a helyet. Amikor rosszul lettem és muszáj volt leguggolnom, hogy ne ájuljak el.



    Macaroon: nem attól lesznek fiúsak a fiúk és lányosak a lányok, hogy apától azt látják, hogy egy kőbunkó, anyától meg azt, hogy milyen empatikus. Ettől legfeljebb fogalmuk sem lesz róla, hogy melyik viselkedési norma elfogadottabb egy társadalomban.

  • 2008.05.30 17:12:27Magenta

    josefa: nem vagy lúzer. Én is átadom a helyem, előreengedem az idősebbet, sőt a férjem is! Kinyitja a kocsiajtót, meg minden. Megfogtam az isten lábát. :)



    De a másik oldal: lányom kb. öt éves volt, utaztunk a buszon. Felszállt egy néni, kicsilány ugrott bele az ölembe, hogy a néni le tudjon ülni (ott állt mellettünk), a néni meg köszöni, de nem, nem megy olyan sokat. Majd a következő megállóban leszállt az előttünk ülő, ő meg leült és a végállomásig jött fél városon keresztül. Szegény lánykám meg értetlenül kérdezte, hogy mostmivan???

  • 2008.05.30 17:17:51Sue

    Magenta, a végén még csoda, hogy átadták a helyet! :(

    Még neki állt feljebb, mikor az elsőnél rákérdeztem, hogy nem lehetne-e közénk tenni. Azt mondta, hogy NEM. :) Egyszer olyan is volt, hogy egy néni megkért, hogy nem ülnék-e át a másik sorba, hogy a bnőjével tudjon beszélgetni. Tök rendesnek tűnt, erre jött a fia és mondta, hogy ott akar ülni mögöttük, álljak fel, az az ő helye...vannak ilyen emberek, na ilyenre ki akar hasonlítani? Mondtam neki, de "akkor én hova üljek?" Azt mondta, "nem az én dolgom." Gimis csajnak egy 30-as pasi ilyet beszól... Na én ilyen gyereket nem akarok nevelni.



    Josefa, ne is érezd ettől magad lúzernek, te csak a legjobbat akartad.

  • 2008.05.30 17:18:55Sue

    Magenta, sztem csak nem akarta, hogy azért felkeljen a lányod a helyéről.

  • 2008.05.30 17:21:39Macaroon

    Magenta, nagyon félreértelmezed vagy hiányosan olvasol, Apafarkas nem kőbunkó sőt, kifejezetten kedves mindenkivel, ő maga írja. Mert az az egyszerűbb és járhatóbb út. Nekem ezt pl. sosem tanította senki, hogy helyzetekben hogy viselkedjek és nehezen is megy, mert amúgy problémás gyerek voltam.

  • 2008.05.30 17:27:07Magenta

    Macaroon: bocsánat, itt most nem Apafarkasra akartam célozni, bár tudom, hogy ő fórumozik itt, simán általánossában gondoltam. :))



    A lényeg az volt, hogy ha a gyerek két homlokegyenest különböző viselkedésformát lát a szüleitől, csak összezavarodik. Mindkét szülőnek mindegyik fajta viselkedés formát mutatnia kellene.

  • 2008.05.30 17:28:17Magenta

    Sue: persze, nyilván a néni se akart rosszat, csak ilyen után hogy magyarázzam el a gyerekemnek, hogy de mégiscsak át kéne adni a helyet az időseknek?

  • 2008.05.30 17:31:43Apafarkas

    Magenta: ha a feleségem mond valamit, akkor azt én véletlenül sem fogom a gyerek elött megkérdőjelezni, és vica-versa.

    A játékkal kapcsolatban pedig mindent a maga szintjén és eszközeivel kell mérni. Ebben a korban azt kell megtanulnia, hogy ha kell neki valami, szerezze meg. A finomabb, társadalmilag elfogadottabb módszereket pedig később kell megtanulnia. Ha maradunk a selyembe burkolt kard hasonlatánál, itt a kard kovácsolása zajlik, a selymet majd később kell ráborítani.

    De ti leragadtatok a fekete-fehér képzeteknél. Attól, ha valaki - Magenta frappáns szavaival élve - "kőbunkó" a külvilág felé, még lehet kedves a családjával, illetve segítőkész a barátaival szemben.



    Sue:

    Az oviban tanulja meg azt, hogy sok esetben, amit akar, azért harcolnia kell.

    Később meg azt tanulja, hogy teheti ezt meg úgy, hogy minél hatékonyabban és egyszerűbben érjen célt.

    Ha ez lelki töréssel jár Pistikének, ám legyen.

    Önző vagyok, és?

    Az udvariasság pedig igenis hatékony manipulációs eszköz, ha a manipuláció alatt azt érted, hogy mások tegyék azt, amit te akarsz. Részben ez a munkám, ebből élek... :-))

  • 2008.05.30 17:35:19Sue

    Macaroon, messziről jött ember azt mond, amit akar. Egyébként találkoztál már olyan emberrel, akit magát mogorva fráternek titulálta, nem kedvesnek? Egy szóval sem mondom, hogy Apafarkas rossz indulatú lenne, de attól, hogy vki leír vmit az még nem mindig van úgy. Megmondom neked őszintén, hogy a hsz-ei alapján nekem nem éppen olyannak tűnik, ahogy elképzeled (toleráns, segítőkész). A stílusával semmi gond nincs, csak amit mond, megdöbbent, mert elég nehéz elhinni, hogy más embernek nem az az első gondolata, hogy segítsen, ha vki pl. leesik előtte a lépcsőn. Nem kerül pénzbe sem, ha segítesz.

  • 2008.05.30 17:38:20Sue

    Megmondom neked őszintén Apafarkas, hogy rosszindulat vagy harag helyett inkább szánalmat érzek irántad, mert azt hiszed, hogy az élet erről szól. Nem is zavarna, ha más emberek ebbe nem lennének bevonva, de nagyon bele vannak. Ha belegondolsz nemcsak Pistike kap lelki törést, hanem otthon a szülei is...ez egy ördögi kör. A manipuláció pedig semmikor sem szép dolog. Vannak nagyon kemény szakmák, mégis tudnak az emberek emberségesek lenni.

  • 2008.05.30 17:46:51Magenta

    Apafarkas: és ha a te gyereked van Pistike szerepében a lelki töréssel, azt hogy kezeled?



    Egyébként értem a gondolatmenetedet, de ez olyan meddő vita lenne, ha jobban belemennénk, hogy nincs semmi értelme. :) Egyszerűen más a felfogásunk a világról, meg a benne élésről.

    Ugyanis a selyembe burkolt kardról nekem az a véleményem, hogy selyembe burkolva kell kovácsolni eleve.

  • 2008.05.30 19:38:07csutkababa

    Sziasztok!

    Már nagyon kevésre emlékszem etológiából, meg az Önző génből, mégis úgy tűnik nekem, hogy Apafarkas kifejezetten altruista, a saját választott körén belül.A körön kívül állókat pedig nem ellenségént kezeli, hanem olyan közegként, amely minimum közömbös, illetve felhasználható a saját belső köre érdekében.

    Mindebben nem látok különösebben kivetnivalót.



    Apafarkas legalább eljutott a csoportönzés fokára, de hány olyan ember van, akinek csak a saját személye fontos, senki más...



    Itt jórészt leendő és már anyukák beszélgetnek, a gondoskodó ösztön igen erős megjelenésével.Fucsa lehet, ha valaki itt így vállalja a meggyőződését.



    AF nem azt mondta, hogy átlép a rászorulókon.Csak nem leledzik állandóan az irgalmas szamaritánus állapotában, és mérlegel, hogy a saját és az ő köre érdekei mit kívánnak.Máshogy : kifizetődik-e ha cselekszik bármely irányban.

    Ha a saját érdekét szolgálja a cselekvés, akkor cselekszik.



    Nem ismerem a korösszetételt. Nem tudom, ki mikor volt gyerek, kamasz. De AF álláspontja engem erősen az élni és élni hagyni elvére emlékeztet, valamint a segíts magadon, Isten is megsegít szólsra, ami a régi demokráciák egyik alapelve volt.



    Apafarkas egy olyan küzdő, szeretteit, belső körét védő "alfahímnek" tűnik a számomra, aki nem is mutat olyan rossz mintát a gyerekeinek.

    A női erő meg hozza mellette az empátiát, segítő ösztönt.



    Az élet sajnos harc. Most már pláne.

    Már egyre inkább nincs gondoskodó állam, általános foglalkoztatás, semmi ilyesmi.



    AF nem másokat letaposva, félrelökve növeli a saját biológiai értékét, ha szabad ezt így kifejeznem:-)

    De nem is csökkenti azt olyan cselekvéssel, ami nem érdeke perpillanat.



    És már itt is vagyunk a klasszikus jobb-bal agyfélteke kérdésénél,női és férfi szerepnél, harcos és gondoskodó attitűdnél...

  • 2008.05.30 21:07:55babó

    már sajnálom, hogy ennyire ugrottam Apafarkas hozzászólására. csak annyira volt jó, hogy felpörgette az amúgy már kihalni készülő topicot.



    na nem mintha egyetértenék a hozzáállásával, de tényleg felesleges győzködni egymást. (csak egy kérdés: nem vagy vízöntő véletlenül?...)



    két apróság: azt, hogy az anyától majd tanulja az empátiát, valahol ostobaságnak tartom: lehet, hogy tényleg tőle tanulja, de ezer dolgot (hülyeségeket is) tőle tanul, mert ő van vele sokat (sajnos ilyen világban élünk). másrészt pl a fiúk ahogy nőnek, ezen az alapon, szépen le is vetkőzik a dolgot, mondván, hogy az női dolog. hát nem. emberi. (Jézus is férfi vala, vagy miszösz).



    "Ebben a korban azt kell megtanulnia, hogy ha kell neki valami, szerezze meg" igen?. nem azt kellene megtaunlnia, hogy szerezze meg, hanem, hogy megtanulja kiértékelni a saját vágyai és a többi ember vágyai (tulajdona, érzelmei stb) közötti határvonalat. ha onnan indul, hogy az ő igénye mindig jogos... hát, én ki fogom kerülni jó messziről, és a gyerekemnek is ezt fogom tanítani.



    egyébként nem hinném, hogy Apafarkas, és bárki más hétköznapi viselkedése között nagy különbség lenne. bár nekem nem jönne be, hogy felhasználandó/kikerülendő eszközökkel udvariaskodjak, kedveskedjek. hazudozni egész nap? könyörgöm... :))

  • 2008.05.30 21:47:58monsterwoman1

    jó komment volt, babó!

  • 2008.05.30 21:53:29monsterwoman1

    Habár időnként magam is megkérdőjelezem önnön erkölcsi beállítottságom helyességét, mert manapság mindez sajnos már egyenlő a lúzerséggel:-(

  • 2008.05.30 22:06:10babó

    a megkérdőjelezés jó. azt jelenti, hogy még működik az agyad. ha biztos vagy valamiben, kezdhetsz kétségbe esni ;))

  • 2008.05.30 22:50:43Magenta

    Múltkor elhagytam a táskám. Benne volt:



    bérletek, pénz, iratok, telefon, kismamakönyv, leletek, pénz a párom szülinapi ajándékára, lakáskulcsok, kocsikulcs (pót)



    Meglett, mert leadták (egy mekiben hagytam az autópálya mellett). Hiánytalanul!!!!!



    Kollégák: mekkora lúzer volt, aki leadta...



    Hát én meg nem így éreztem, hanem úgy, hogy denagyonhálásvagyokneki!!!!!!!!!!!!!!



    Tehát monsterwoman: ne érezd magad lúzernek attól, ha becsületesen vagy jól cselekszel valamit, még ha nem is jutsz plusz előnyökhöz.

  • 2008.05.30 23:52:45verkaverka

    Jo fejek a kollegak...

  • 2008.06.02 09:44:13Apafarkas

    Asszem elmondatott minden, ami elmondható.

  • 2008.06.02 11:50:35AFiore

    Arra már én is rájöttem, hogy a gyerekeimnek NEM azzal teszek jót, ha óvom az esetleges csalódástól és kudarctól, hanem megtanítom, hogy hogyan élje túl és rávezetem arra, hogy kitartó legyen. És persze tudja azt, hogy én minden helyzetben szeretem.

    És néha a lelkem szakad meg, amikor látom, hogy 4 évesen szenved pl a cipőjével vagy a gombbal és kéri, hogy segítsek. Én pedig nem teszem, hanem elmondom Neki, hoyg hogyan tudja gyorsan megoldani....de tudom, h hosszútávon célravezető.Az életebn senki enm fog segíteni neki..........:(

  • 2008.06.02 14:11:37Pofa Jenő

    Ezt a saját, egyetemre esélytelen főiskolás középszerűségét rettentő agresszióval leplező apafarkas nevű bohócot akkor majd jól megnézem, amikor a harcra képzett kis vérnyúl gyerekénél jön egy erősebb, egy még nagyobb vérnyúl és a betonba tapossa az apafarkas kicsi büszkeségének agyvelejét. Mert akkor majd apafarkas egy szót sem szólhat, az erősebb az ő törvényei szerint játszott, egyszerűen erősebb volt, mint a saját kis szaros gyereke.



    Jegyezd meg, rühes: MINDIG VAN ERŐSEBB! Jegyezd meg, mert az erősebb is él már. És arra vár, hogy te gyerekeddel találkozzon. És találkozni is fog. Hogy mikor, csak idő kérdése.



    És akkor majd apafarkas csak nyeli a könnyeit, csak nyeli és bőgve kérne majd bocsánatot minden, évtizedekkel ezelőtt a homokozóban leterrorizált gyerektől és azoknak akkor a könnyeiket nyeldeső szüleitől. De akkor már késő lesz! És kíváncsi sem lesz az öreg fogatlan kutya bajára senki. Lehet, belé is rúgnak a sakálok még párat.



    Én pedig ott leszek, rühes, és valamiért nem lesz kedvem röhögni mégse!

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta