SZÜLŐSÉG

Anya nem akar gondolkodni

2008. május 25., vasárnap 10:30

- Aaaanya gyeeeere!!!- üvöltve hívnak. Hát igen, én kellek! Valaki eközben rángatja a kezem. Istenem, így nem lehet írni! Miért mindig a jobb kezemet kell húzni, ha a másikra hajtana a gyerek, még stikában üthetnék egyet-kettőt. A monitoron landolt a pingponglabda, anyaaaaaa, gyereeeeeeeeee, a víz is forr, a tészta málik benne. Szóval én kellenék mindenhol. Mit ne mondjak, hiányzom magamnak is.


Szabó Magda írta a Régimódi történetben az anyjáról, hogy Jablonczay Lenke addig élt, amíg meg nem születetett az első gyermeke. Akkor aztán anya lett , s Jablonczay Lenke nem volt többé. Ahogy itt ülök, érzem, hogy aki voltam, már nincs sehol. És hát a közhelyek...

Az egyik kedvencem például az, amit egyre jobban el is tudok fogadni, miszerint minél többet látunk a világból, minél többet érzékelünk abból, hogy milyen lehetőségeink vannak, annál jobban tudjuk, hogy milyen keveset láttunk eddig és tapasztaltunk. Évről évre egyre jobban erősödik bennem, hogy nincs ez így jól, visszafelé kéne élnünk, de hát ezt mindenki tudja. Ha valami új kezdődik, valami elmúlik a változással. Az anyaság az egyetlen, ami soha nem szűnik meg. Ha elfáradtunk, ha szétszakadtunk ezerfelé, ha rácsuknánk legszívesebben az ajtót az egész pereputtyra, akkor is azok maradunk, akik vagyunk.


És igen, néha lehet benne fulladni, de nagyon. Ül a mellkasomon a család ezer baja, a határidős munkák, a ház, ami szalad és a lelkiismeret-furdalás, hogy fisfos vagyok, mert értékelni sem tudom, amim van. Mindenkinek megfelelek, végül meg magamnak nem. Eltűnni lenne jó. Lemenni mélyre, aztán meg feltámadni és röhögni magamon, majd megint alámerülni. Mint a hullámvasúton.

Mire rájöttem volna, hogy ki vagyok, mit akarok kezdeni magammal, addigra sok választásom nem maradt. Megyek előre, teszem a dolgom, néha széllel szemben vizelek. Néha úgy érzem, mintha az egész életem egy mélyen letaposott ösvényen szaladna, amiről csak áldozatok árán lehet letérni. És én úgy letérnék néha, de gyáva vagyok. Nem vágyok nagy dolgokra, csak szabadságra,hogy legyen időm megtalálni a belső békém. Néha olyan lennék, mint egy sebeit nyalogató állat. Nem akarnék mást, csak elmenni, összetenni a széthullott darabjaimat, és megélni a nagy luxust, fecsérelném az időt. Vagy megváltanám a világot, magamat. Tudod, mert megérdemled! Mert megérdemlem.

Néha csak annyit szeretnék, hogy független lényként ítéljenek meg. Mert mindig viszonyítva vagyok. Ahhoz képest, hogy anya, egész jó , ügyes, hajrá, így tovább…Tudjátok, én most, a jobb kezemet a rángatásból kitépkedve és nem törődve a lábos aljára égett tészta szagával, szóval most az „ahhoz képest” szeretnék lenni. Megpróbálni mindentől és mindenkitől függetlenül azt csinálni, amit csak akarok. De lehet, hogy más megoldáshoz kellene folyamodni. A béke és nyugalom érdekében, mondjuk úgy, mint Orwell 84-ében, beszüntetném a romantikus filmeket, az elgondolkodtató könyveket. Megtiltanám, hogy a régi szerelmesek beszéljenek egymással és központilag nem engedném a fényképnézegetést, valamint totális kommunizmust hirdetnék, hogy a különbségek és lehetőségek egybe mosódhassanak. Azt a mondatot pedig, hogy valósítsd meg önmagad, eretnek-listára tenném.

Most speciel nem vágyom sokra, csak a gondolkodás szabadságára. Mire átgondolok valamit, megfogalmazni nem tudom, mert minduntalan közbevágnak. Anyaaaaaa, gyereeeee! Így hát wint, született Winninger Valériát, a Nagy Lajos királyné útjáról, ezennel halottnak nyilvánítom, helyette anyaaaaaa megy, jön, ül, áll, marad, de semmiképpen nem gondolkodik. Reggelig gyászolom, aztán feltámadok. Remélem férfiként.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.26 09:44:49bmbsz

    Tulip



    természetesen majd kell jópofizni a férj barátjának a feleségével, de a te férjed ugyanúgy fog jópofizni a te barátnőd férjével. egy igazi társ sosem kérné tőled, hogy hagyd el a barátnőid. ha valahol eltűnnek a barátnők, arról ők is és te is egyformán tehettek, nem a házasság és pláne nem a férjed miatt szakadna meg a barátság. egy jó házasságban persze.



    ez a 12-en örökre maradjunk barátnő dolog még a rózsaszín sorozatokban sem megy, még a legérzelmesebb Szívek szállodájában is egy-két barátnője van mindenki és persze sok-sok kedves ismerős.



    most azon gondolkodom, hogy össze tudnék-e szedni 12 lányt, akivel szívesen eltöltenék egy hétvégét egyszerre, nemhogy barátnőt. :)ezzel nem megkérdőjelezem, hogy ez nálatok működik, csak szerintem ez nagyon ritka felállás és örülj neki, de készülj fel arra, hogy nem valószínűbb az, hogy nem maradtok meg egy tucatban.

  • 2008.05.26 09:46:43bmbsz

    jézusom, most nézem, mit küldtem el... szóval néhány hiányzó rag, és az utolsó gondolat helyesen:

    de készülj fel arra, hogy valószínűbb az, hogy nem maradtok meg egy tucatban.



    megyek, iszom még egy kávét...

  • 2008.05.26 10:16:06kamilka

    Mielőtt megszülett volna a kislányom én is így gondolkoztam. De amióta ő létezik ezek az érzések eltűntek. Sokszor nagyon nehéz, mert az ember fáradt, kimerült és úgy érzi elfut mellette az élet, de ennél csodálatosabb dolog, hogy gyerekünk lehet nincs a világon.

    Engem ő tanít türelmesnek lenni, és örülni minden kicsi dolgoknak.

    Nem szabad így gondolkozni mert a gyerek megérez mindent ami negatív.

    Örülj inkább, hogy lehet gyereked (sokan az életüket adnák érte) és fogadd el , hogy ez egy ilyen időszak. Ha elfogadtad akkor már sokkal könnyebb lesz!

  • 2008.05.26 10:23:22Popimami

    Win, tök jó írás:D

    Egyébként az tök jó állapot, mikor megfogalmazódnak világ- és anyamegváltó gondolatok.

    Csimpaszkodó (anyagyere) másfélévessel meg egy hasban növekedõvel idáig sem jut el az ember. Agyhalál.

  • 2008.05.26 10:41:09Fazekas Valeria

    Sziasztok!

    Hat kulonbozo elmenyeink vannak a kisgyerekes lettel kapcsolatban.

    Azert abban egyetertunk hogy mas annak az elmenye akit tamogatnak a szulei (Nilufer!) es mas annak akit nem.

    Akit nem tamogatnak a szulei kisgyerekeskent, az sziv.

    Akit tamogatnak, az meg ugye termeszetesnek veszi, es vidaman beirja hogy milyen jo volt, diplomat csinalt, nyelvet tanult, tornazni jart a gyerek(ek) mellett. Ami nagyin nagyszeru, csak nem mindenkinek ilyen az elmenye, es errol NEM szemelyesen az erintett tehet.

  • 2008.05.26 11:21:28ingridke

    hali.múltkor-nem tudom,hogy történt a dolog-,de nem volt otthon 1 gyermek sem a 4-böl,10percig marha jo volt,de aztán annyira furi volt a csönd,a nyugalom,hogy borzalom,világvége hangulat lett rajtam úrrá.pedig erre vártam15év



    e,és amikor bekövetkezett,paff lettem.

  • 2008.05.26 11:34:41babó

    megint B-é a 10 pont (10-ből) :))



    a szétszabdatság nehéz. én most arra próbálom rávenni a 2 éves lányomat, aki lassan megtanul koncentrálni, hogy pl a homokozó szélén néha hagyjon egy kicsit olvasni (miután már homokoztam vele, és a kötelező hinta, csúszda, mászóka köröket lefutottuk). nem arról van szó, hogy nem játszom vele, mert de, de most már néha örülök, ha egy kicsit egyedül is csinálja, vagy kicsit közeledik a többi gyerekhez. amúgy nem az az elmélyült típus. de néha már akár 5 percet is olvashatok mellette!!! juhé :))



    és ott csücsülök a játszótéren egy Asimov kötettel... jó, mert pl nekem a nyugodt olvasás az, ami borzasztóan hiányzik.



    barátság: sztem több tényezője van. kell, hogy lelkileg vonzódj a másikhoz, kedveld, meg kell az is, hogy szelemileg, az érdeklődési kör is valamennyire hasonló legyen. ha ez megvan, akkor már jól érzed magad vele. de kell még egy hétköznapi, gyakorlati dimenzió is: hogy közösen néha csináljanek valamit a barátok. többet annál, mint beülni egy sörre/kávéra és dumálni (vagy akár ugyanezt a játszótéren). közös utazás, vagy társasjáték, vagy piknik, vagy munka. vagy valami...

    az én baráti köröm kollégiumban kovácsolódott, ami nagyon sokat adott mindenkinek, de azóta is összejárunk, piknikezünk, a csajokkal tornázunk, most már egyre inkább babázunk, ahogy jönnek sorban. a fiúk meccset néznek, segítenek költözködni, stb. nyilván, mióta többen családban élünk, azóta távolodnak, ritkulnak a találkozók, de azért stabilan megüljük a születésnapokat (hetekig szervezve a menüt és az ajándékokat). egyenlőre 10 éve, remélem lesz ez még sokkal több is. (köszönöm nekik)

  • 2008.05.26 12:14:13Nilüfer

    Fazekat Valéria:)) engem nem a szüleim támogattak, 120km.re laktak, és aktív dolgozók voltak.Nyáron valóban elvitték a lányokat egy-két hétre, ha erre gondolsz, ez valóban megvolt, azért ez nem annyira egyedi.Fő szabályként nem úgy állnak a fiatal anyák a világban , mint az egyszál kisujjam... ha nem a nagymama, a nagynéni, a keresztanya, stb.pár napra be tud Ugrani.Mondjuk, ahhoz azért áploni kell a családi kapcsolatot, ez kétségtelen....Még cozumelékhez is elment a nagymama, sokezer km-re:)))))), A férjem támogatott, meg én magam..mert az ember általában, ha valamit nagyon akar, arra valahogy az időt is megteremti.

    És félreértés ne essék, én azt sose írtam, hogy vidáman dalolva csináltam végig, amit csináltam.Azt írtam, hogy soha nem éreztem, hogy ÉN valahol elvesztem..mert mindenütt ÉN voltam, a változásokkal együtt.



  • 2008.05.26 12:39:48B-

    Nekem nagyon-nagyon sokat segítenek a szüleim, és ezért örökké hálás leszek!! Hetente többször is vigyáznak a kicsire, így el tudok járni most pl vezetni tanulni, fodrászhoz stb. Nagyon sokat jelent.



    Viszont ők is mindig párban jönnek. Először anyukám jött egyedül, de az elmúlt hónapokban mindig kettesével jönnek. Pedig a gyerek nagyon jó, nem kell vele harcolni, szépen eszik, szépen alszik, a pelenkázás se mindig küzdelem :-), egy ember is simán elboldogul vele. Csak éppen szerintem tökegyedül ebbe bele lehet kukulni. Így meg közben beszélgetnek, játszanak a gyerekkel, ha az egyik kiszalad pisilni, közben a másik vigyáz a gyerekre stb.



    Ha ők nem lennének, nem tudom, mihez kezdenék. Én sajnos nem hiszek abban, hogy az embernek arra van ideje, amire akar. Egy nap 24 órából áll, és ha 25 órányi teendő van, akkor maximum a legkevésbé rossz forgatókönyvvel tudsz előrukkolni, de nem egy jóval.



    Meg aztán egy gyeses anyuka kicsit ki van szolgáltatva másoknak (ez is nehéz). Egyrészt ott a "főnöke", vagyis a gyerek, akinek az életritmusához alkalmazkodnia kell. Másrészt egy csomó dolgot csak akkor lehet megcsinálni, ha a gyerek alszik vagy vigyáz rá valaki (pl zajos házimunkára felébred a ded). A férj életritmusához is alkalmazkodni kell, mert pl reggel a pasié a konyha-fürdő a készülődéshez, anyuka nem tarthatja fel, hiszen apuka siet időre, anyuka várja ki a sorát. Más dolgokat ahhoz kell igazítani, hogy mikor tud kicsit korábban hazajönni a pasi, vagy mikor tudnak a nagyszülők jönni. Vagy hogy mikor jár alacsony padlós busz, van-e kedves járókelő, aki segít a babakocsival stb stb stb stb stb. Szóval a gyerek miatt egy csomó rajtad kívül álló tényezővel kell egyeztetni, azokhoz alkalmazkodni, tőlük szívességet kérni. Egy csomó dolog nem az én kezemben van. Így nehezen jelenthetném ki, hogy arra van időm, amire akarom, hogy legyen.



    És nem is mindig az idő hiányzik, hanem a 100% idő, amikor 100%-ban fordíthatom a figyelmemet valamire, Ilyen nagyon ritkán van.

  • 2008.05.26 13:03:44Nilüfer

    B, hát 100%-ban fordítsd arra, amit éppen csinálsz:)

  • 2008.05.26 13:13:37B-

    Közben a gyerek meg csönben eljátszik a konnektorral :-) Vagy 100%-osan koncentrálhatok a nap 24 órájában arra, hogyan teszi a gyerek egymásba a hordócskákat :-)



  • 2008.05.26 13:22:44Nilüfer

    utóbbival mi a baj , most van ennek az ideje. tizenéves korában majd visszasírod .99999999

  • 2008.05.26 13:27:44cseresznye

    Nekem most éppen az okoz nehézséget, hogy nagyon megszoktam a szórt figyelemmel való létezést. Miért baj?

    Mert nekem annyira jó dolgom van, hogy nehezen bár, de tudok időt szakítani a tanulásra. Mégis, mikor oda kerülök, nem megy az összpontosítás. Rengeteget romlott a hosszútávú koncentrációs képességem, és az olvasási sebességem.



    Következő feladat, megtanulni gyorsan váltani, ahogy a szem is távolra és közelre fókuszál.

  • 2008.05.26 13:42:53Nilüfer

    Cseresznye, van ám előnye is:)) próbáltál már tv nézés közben olvasni? Én kipróbáltanm, megy:)

    de ami sokkal fontosabb, leküzdhető a probláma, ha tanulás, olvasás alatt van háttérzaj.Kis zene, halk rádió..biztos megvan a tudományos nagyarázata is, de az biztos, a gyerekek óta nekem herótom van a csendtől:)) hatékonyabb vagyok, ha van valami alapzaj:)

  • 2008.05.26 13:50:51babó

    Nilüfer, ne haragudj, de most már kicsit túl okos vagy a "pályá túlsó oldaláról".



    örülök neki, hogy neked minden ilyen jól ment, és hidd el másoknak is működik a dolog, de hadd beszéljünk már róla egy kicsit. a világ minden kincséért sem adnám a lányomat és a leendő gyerekeimet, és a növekedésük megtapasztalását, azt, hogy velük élhetek, de bocs, hogy nem csinálom tökéletesen, oké?



    abban egyetértünk, hogy amikor elmúlik aez az időszak, hiányolni fogom az összes SZÉPSÉGÉT. de attól még baromira fogok örülni az egyéb számára fontos dolgokra fordítható időnek.

  • 2008.05.26 13:51:28babó

    pálya

  • 2008.05.26 15:02:01cidre

    Okoska, pár órán keresztül simán tud valaki koncentrálni egy gyerekre, úgy, hogy nem hallja meg, ha szólnak hozzá, de az igazi kihívás az, ha ezt minden nap teljesíted, úgy, hogy nincs hétvégi pihenő sem.

    Na, ebben el lehet fáradni azért. S akkor elveszettnek is érezheted magad, akkor is, ha a józan eszed tudja, hogy azért nem cserélnél senkivel sem, mert gyereket nevelni, a saját gyerekeiddel együtt lenni azért nagyon-nagyon jó.

  • 2008.05.26 15:22:22Nilüfer

    babó, nem értem az indulatot..és azt sem, miért lennék a pálya tulsó oldalán:)

    Én magan úgy érzem, két dolgról megy a beszélgetés.

    Egyik az, hogy az anyaember fáradt néha.Persze, nem is lehet vitás.És nyugalomra vágyik.Persze, ki nem??



    Másik az, elvesztette-e önmagát.Ez utóbbihoz bátorkodtam szólni, és nagyon nem arról polemizáltam, ki mit csinál rosszul.



    Nem az én problémám, ha nem értetted meg.MVP.



  • 2008.05.26 15:24:34Nilüfer

    Még annyit a tisztánlátás végett: ha jól csinálod, ha rosszul, akkor is az TE vagy:)

    Ennyit akartam írni.Sem többet, sem kevesebbt.



    Ideje ismét hanyagolnom a porontyot:)))

  • 2008.05.26 16:07:54Fazekas Valeria

    En azt gondolom, hogy a kisgyerekes elmenyeinket meghatarozza mennyi segitseget kapunk.

    Most mindenki vegiggondolhatja az ismeroseit (meg sajat magat is), aki azt gondolja magarol hogy O milyen klasszul megoldotta, amogott ott van a tamogato csalad.

    Aki mogott nincs ott a tamogato csalad, az meg szenved hogy o miert is nem tudja egyedul megoldani.

    Azert, mert nem egyemberes melorol van szo.

    A tamogatas pedig nem azon mulik hogy en hogy apolom a csaladi kapcsolataimat, hanem pont forditva - segitenek e nekem amikor kisgyereskent szuksegem van ra.



    Egyebkent az is jellemzo, hogy sokan eloadjak hogy neki sem segitettek, aztan kiderul hogy dehogynem.



  • 2008.05.26 16:59:18Felicitasz

    Mi több ezer kilométerre vagyunk minden családtagtól. A férjem néha megteheti, hogy egy-egy napra nem megy be, hanem itthonról kutat. Olyankor én kiszabadulok és reggeltől délutánig enyém a világ. A gyerekre héthónaposan vigyázott először valaki aki nem a férjem és nem én, három órára - férj konferencián volt elutazva, nekem orvoshoz kellett mennem. Most épp 10. napja vagyok egyedül vele.



    Valóban, nem járok vezetni tanulni, meg máshova se. Ennek ellenére, nem is agyhalál. A meglevő lehetőségeket kell próbálni kihasználni, kinek mi a meglevő. Nekem most az, hogy itt netezem amíg alszik, és elolvasok felnőtt emberek által leírt betűket. Meg olvasok valami egyebet, néha valami szakmámba vágót is. Meg álmodozom a harmadik szakdolgozatomról, amit most épp nem tudok írni, de később eljön majd az idő, hogy igen, mert nem mindig leszünk totál magunkra utalva, és egy kétévest már könnyebb szívvel - a könnyebb cicit nem is említve itt - otthagyok egy bébiszitterszolgálatnál, mint egy öthónapost.



    Aki megteheti, hogy eljár vezetni, tegye meg azt. De összehasonlítani csak úgy lehet, hogy ki mit használt a meglevő lehetőségekből - és többnyire azok elégedetlenek, akik utólag veszik észre, hogy egy millió dolgot nem használtak ki, amit lehetett volna.



    Ja, és függ a gyerektől is. Tegye fel a kezét, aki az éjszakákat végigalvó tízhetese mellett scrabble-t játszott esténként a férjével egy pohár bor mellett. Vannak gyerekek, akik mellett mindegy, hányan segítenek, már azt se tudod, hol láttad utoljára a scrabble-t és mikor a gyereket letetted aludni, örülsz, hogy még kilátsz a fejedből. Azok aztán ki lennének fizetve tényleg, ha én itt leállnék igét hirdetni arról, hogy pedig milyen fontos, hogy külön is legyen a régi időkre emlékeztető szellemi szórakozásunk, blabla, blabla. Akinek 21 hónapos a gyereke, mire először végigalussza az éjszakát, az baromi messzire el fog engem küldeni a példáimmal együtt. És hiába is hivatkozom arra, hogy én itt segítség nélkül hű de jól csinálom.

  • 2008.05.26 17:17:30bagameri

    Felicitasz, felteszem a kezem. Annyi különbséggel, hogy 4hetessel, és bort csak a férjem ivott. Egy gyerek mellett még gyakrabban ment, most három 4és fél éven alulival már elég ritka :-).

  • 2008.05.26 17:21:36psyché

    En is par ezer km-re vagyok otthonrol. a tanulast csupan azert tudom megoldani a ket gyerek mellett, mert felvettek öket a bölcsibe. de a szemeszter alatt akkor is borzasztoan nehez minden kötelessegnek megfelelni (emellett ott van bennem a lelkiismeretfurdalas, hogy meg olyan picik es mar bölcsibe kell jarniuk). valoszinüleg rosszul osztom be az idöt. amikor eppen nincs egyetem, akkor igy eleg jol meg lehet szervezni a napokat, akkor mindenre jut idö. a gyerekek is többet vannak itthon.

  • 2008.05.26 17:54:18cseresznye

    Nilüfer, szerintem némi félreértés miatt még ne vonulj vissza!

    A te hangodnak, látásmódodnak ugyanúgy van létjogusultsága, mint másnak!



    Gondolkodtam, mi okozza ezt az oda-vissza félreértést ezen a poszton, és arra jutottam, hogymindenkinek más a kibeszélés igénye.

    Valaki minden rezdülését kimondja, kielemzi, valakinek nem szokása mindent szóvá tenni.

    Anyukámtól pl egy ilyen poszt súlyos panaszkodásnak számítana, nálam még egy sokkal drámaibb fogalmazás sem jeletene igazi problémát.



    Valakinek jólesik a te józanságod, valaki inkább filózgatni szeret.

    Valaki benne ragad az ilyen körökben, valaki beszél róla, de gond nélkül megy tovább.

  • 2008.05.26 18:11:34Felicitasz

    Bagameri, üdv a klubban. :-) A három darab négy és fél éven alulinál még visszatérünk a tárgyra. Jelen állás szerint nekem egyáltalán nem is lesz ilyen állás :-) De akkor Te vagy az egyik, aki érti, hogy van gyerek, aki mellett némi sarkítással élve nem kunszt Nobel-díjat kapni, és van olyan, akivel a velvetre heti egyszer bejelentkezni is életműdíjas tett.

  • 2008.05.26 18:13:34Sheruzad

    irtam egy hosszút, erre elszállt. én msot megyek és megsértődöm.. grrr

  • 2008.05.26 18:15:29Aprika

    Okoska, babysitter koromben napi 5 órát foglalkoztam a gyerekkel, maximális odafigyeléssel, örömmel. Utána tanultam, szórakoztam, ja, és éjjel aludtam. A saját gyerekemre nem jut ennyi energia, pedig 24 órában együtt vagyunk. Vagy épp azért. Van is lelkifurdi rendesen. És néha menekülnék is. Olyankor cifrábbakat is tudnék írnék, mint Win.. Viszont van cserébe egy olyan megmagyarázhatatalan zsigeri szeretet, amit nem cserélnék el semmiért...

  • 2008.05.26 19:16:18Rio2003

    Az iras nagyon-nagyon eletszeru. A "szetesek, elfelejtem, hol vagyok en?, hagyjanak aludni, csak 5 percet szeretnek egyedul lenni" erzesek szerintem teljesen normalisak. A nem normalis az hogy a mai tarsadalomban egy nonek csini felesegnek, tiptop csillivilli hazzal, x gyonyoru tehetseges gyerekkel, es termeszetesen tuti allassal kell rendelkeznie hogy ugymond jol erezze magat, es elegedett legyen. Ezt sugallja a media, es a szomszedsag ugye... kulonosen az ertelmisegi retegekben (elnezest az elkulonitesert).



    Nem melyedtem bele meg teljesen a feminista mozgalmak lenyegebe, de nem hiszem hogy anno ezert harcoltak volna... hogy a nok tobb fronton is teljesitsenek maximalisat. Mert hat valasztani kell, minel tobb gyereket vallal az ember annal hosszabb idore le kell mondania onmaga megvalositasarol mar intellektualis/karrier szinten.



    A masik - valaki fent irta is - barmennyit valtozott is a vilag, az otthon megteremtese meg mindig a no feladata. PONT. En meg olyan jol mukodo csaladot nem lattam, ahol nem a no tartotta ossze a szalakat. A ferfiak mennek vadaszni, halaszni.... de ki az aki emlekszik az anyos szuletesnapjara, a gyerek oltasara, a tisztitora es ki apolja az idosodo nagyszuloket.... na ki?

  • 2008.05.26 20:42:00oreille

    Nilüfer! tudod ezek az ócska dumák irritálóak, (mindenre van idő, amire akarod, meg hogy valaki mindig beugrik segíteni, én ezt csináltam, azt csináltam) amikor valakinek éppen nehéz (hogy én is egyszerűen fogalmazzak). Főleg, hogy ha jól olvasgatom, a te saját kisgyerekes élményeidet azért fedi már legalább 1-2 évtized igen jótékony pora...



    mondjuk a biztosítékot a minek az ilyennek gyerek verte ki igazán... és itt most inkább kitöröltem amit írtam és nem azért mert trágár...









  • 2008.05.26 22:21:29psyché

    Nilüfer, jo neked, hogy ilyen kongruens szemelyiseg vagy/voltal.:-) En, sajnos, nem vagyok ennyire összhangban önmagammal. es ahogy elnezem, meg jo paran nem. de szerintem, egyikünk sem banta meg, hogy bevallata a gyerköcöket. egyszerüen csak idönkent sok, olyankor jo lenne kicsit lazitani. Egyebkent Anyukam szokott hasonloan jo tanacsokat adni: mindig arra koncentralj 100%ig, amit eppen csinalsz. Szupi! Könnyü mondani. Igen, neki meg ment, mert teljesen mas elvarasok voltak vele szemben, mint velem. Teszem azt berakott a jarokaba es egesz nap nezhettem, hogy mit csinal: mos, föz, takarit. Ma viszont mar inkabb azt varjak el, hogy a gyereked ne legyen jarokaban, hanem szabadon "kiserletezgessen". A gyerekekkel allandoan foglalkozni kell es fejleszteni öket. Szerintem, ha ezt vki kicsit is komolyan veszi, akkor azert nem igazan tud a gyereken kivül masra 100%ig koncentralni. Nekem legalabbis nem megy. Tudom, be kene vonni a sracokat a munkaba. de vhogy nem akarnak. igy nagyjabol az össze tennivalo (haztartas, tanulas, maganelet) arra a par orara koncentralodik, amikor alszanak. Nos, kb 2-4oraba nehez belesüriteni mindent. engem ez szokott kiboritani. + az, hogy, amikor este 9 körül agyba kerülnek a sracok, bizony mar en is olyan vagyok, mint egy felmosorongy. a sok munka meg csak ott varakozik, varakozik es varakozik.

  • 2008.05.26 22:51:57soká

    Dr.Csernus Imre:A NŐ c. könyvében a következőt írja: beletörődés és az önfeladás azt jelenti, hogy önmagam méltóságából és gerincéből nap mint nap tizedmillimétereket önkezűleg vágok le.Tehát én szüntetem meg önmagam gerincét...stb



    Egyet ért valaki ezzel?

    Én abban a cipőben járok amikor szerencsés férjjel és nagyszülőkkel áldott meg a sors.Én Barátnőzhetek bármikor shoppingolhatok amikor akrok(ha van miből),elmehetünk wellness hétvégére poronty nélkül.Mindez lehetne csöpögősen nyálas sztori ha nem lenne ott egy de...

    Abban a szent minutumban ahogy kitettem a lábam ,mardos a lelkiismeretfurdalás hogy mégse kéne..Az anya egy különleges állatfaj.

    Egy agymosás az jól jönne.

  • 2008.05.27 03:43:53cseresznye

    Csernus - hangzatos de felszines. Persze, minden változást lényegében te magad hajtasz végre.



    De ez baromira nem ilyen egyszerű. Ha mindig tudnád, mikor dolgozol magad ellen, már majdnem mindent tudsz. Az élet lényegében azzal telik, hogy ezt megtudd. A másik fele pedig azzal, hogy összekertészkedd a végrehajtáshoz szükséges mentális erőt.

    Az ördög a részletekben rejlik.



    Én mindenesetre úgy gondolom, a kellemesség keresése nem egyenlő a boldogsággal, az egód növelése nem mindig azt jelenti, hogy valóban a saját utadon jársz.

  • 2008.05.27 07:24:42Fazekas Valeria

    Soka-



    Vagy TE, es vannak a tobbiek.

    Nagyon szamit hogy Te mit csinalsz, es nagyon szamit hogy a tobbiek mit csinalnak - a Te kozerzeted szempontjabol.



    A lelkiismeretfurdalasrol: van amit gondolunk, erzunk, es van amit csinalunk.Ez nem baj ha elter: kicsit rosszul erezhetem magam hogy jaj megse kene, de akkor is elmegyek a ferjemmel kettesben. Szerintem pont ez a batorsag.

  • 2008.05.27 09:52:40Nilüfer

    Én csak azon gondolkodtam el, mért veri ki a biztosítékot, ha valaki azt mondja, képes volt nem végigszenvedni a gyerekeit, hanem abban látta akkor és ott az "önmegvalósítást", hogy gyerekeztem.

    Már ne is haragudjatok, lehet, hogy legendának tűnik, de nem írhatom, hohy végigrinyáltam azt a sok évet, amíg felnőttek, ha egyszer nem rinyáltam végig.Tettem a dolgomat.De azt sem írtam, hogy mindig fülig érő szájjal.

    És az SOHA nem mondtam, hogy másnak pontosan ezt kellene tennie, az azonban változatlanul kárdés, ha akkora kín és nehézség az élet gyerekkel, akkor mi viszi rá az embereket arra, hogy mégis gyerekezzenek baj, hogy ezek felmerültek bennem??Ha baj, akkor baj van, mert azt hittem, ahogy más leírja, amit gondol, én is leírhatom.



    Másrészt a legkisebb gyerekem 15 éves, és van egy 13 hónapos unokám,hála a Jóistennek, a gyerekes lányom sem érziaazt, hogy a gyerek miatt elvesztett bármit. Úgyhogy a por nem lepte be sem az emlékeimet, sem mást:DDDDDDD



    További jó beszélgetést.

  • 2008.05.27 10:00:57psyché

    Nilü, minden problema es nehezseg mellett ugy erzem a gyerekek nelkül nem lenne teljes az eletem es mindenkeppen reszei az önmegvalositasomnak.:-D

  • 2008.05.27 10:23:47Hűbele

    Nilüfer! Pont azért verték ki a biztosítékot a szavaid, mert senki nem arról beszél, hogy "végigszenvedi" a gyerekeit, hogy "végigrinyálja" a sok évet. Senki nem azt mondja, hogy "kín és nehézség az élet gyerekkel", hanem pont te állítod be úgy, hogy akinek néha van 1-2 rossz napja, és kósza gondalata arról, hogy milyen jó lenne egy picit elszabadulni, az már rögtön így éli meg a dolgot.

  • 2008.05.27 10:39:52soká

    Én azt látom a kommenteket olvasva, hogy nem akarjuk elfogadni a "mindenki másképp csinálja" effektust.Van aki úgy gondolkodik,hogyha beteg a gyereke nabumm semmi gáz ha beteg hát beteg.Van aki meg rinyál(mint én) és görcsbe rándul a gyomrom minden köhintésnél,és nekem sokkal szarabb így élni, de ezen nem tudok változtatni.Ezért is van (többek között) csak 1 gyerekem mert úgy érzem nem bírnék el többet.(nem anyagilag).Te ilyen vagy ,ő olyan ,amaz szőke stb..Ettől kerek (és szép)a világ.

  • 2008.05.27 10:53:23babó

    soká

    sztem ez a te döntésed, és ha neked így a jó, akkor a világért sem próbálnálak eltéríteni tőle. :)) és nem mondom azt, hogy nem csinálod jól, meg, hogy koncentrálj jobban :)) éld az életed!



    a lelkiismeretfurdalásról: üj le és gondold végig, hogy miért van: ha tényleg a lelked mardos, mert te ott mélyen egy anytigris vagy, aki a gyerekéért akar élni jelenleg, akkor tedd azt (azért a férjet sem árt belevenni a számításba... lehet, hogy neki hiányzik egy kicsit a nem anya éned). ha viszont csak valamilyen külső elvárásnak akarsz megfelelni, illyetve azt érzed, hogy mártírnak kellene lenned, de megvan a lehetőséged, hogy ne legyél az, viszont ez zavar, akkor jól gondod át, hogy mi a fontos. légy hű önmagadhoz, vagy miszösz... :))





    Okoska

    a könyv tényleg jó, olyan amit érdemes időnként elővenni, átnézni és csinálni néhány gyakorlatot :)



    sztem sem a post, sem a hozzászólások nem arról szóltak, hogy végigrinyálnánk a gyerekeink kicsi korát. hanem egy néha bevillanó érzésről, amiben sokan magunkra ismertünk. ennyi, és nem több.

  • 2008.05.27 11:08:00boszor

    Nilüfer, nem olvastam végig az egészet, csak amit Jablonczay Lenkéről írtál...szerintem valamit félreértettél.



    Szabó Magda anyukája valóban sérült volt, de nem mint anya, hanem mint nő. Szabó Magda tisztán leírta: a szexualitáshoz való viszonya volt nagyon elromolva, viszont a gyerekeivel való, testiségtől értelemszerűen független kapcsolatával semmi baj nem volt.



    Hogy Magda túl sok lett volna neki, hát ezt nem jön, hogy higgyem. Szabó Magda élete egyik oszlopaként emlegeti Jablonczay Lenkét, akár testvérét, vagy férjét.



    Lenke mindig ott volt a lánya mellett, amikor csak segítségre volt szüksége. Ez derül ki a Für Elise-ből, nagyon sajnálom, hogy a folytatást már nem maradt ideje megírni.



    Jablonczay Lenke akkor jött rá, hogy sose lesz ideje, energiája, pénze a saját álmait megvalósítani, amikor második férjéről is kiderült, hogy nem tud megállni a saját lábán anyagilag, hogy Lenke minden energiájára szükség lesz, hogy egyensúlyban tartsa a családot.



    Ez jelentette számára a halált, nem pedig az, hogy gyereke született. Ettől nem áll a lábán a hasonlat. Ha Elek képes önállóan beosztani a pénzt, menedzselni anyagilag a családot, Magda a gyerekei mellett is lehetett volna ha nem is minden, de sokkal több, ami szeretett volna lenni.

  • 2008.05.27 11:23:18soká

    Még valami:

    Én például elég dramatikusan élem meg azt,hogy a hiperaktív figyelem -és magatartásproblémával küzdő gyerekemmel nevelési tanácsadóba kellett fordulni,amiről az jöhet le, hogy csődöt mondtam mint szülő.(sokszor érzem ezt)

    Pedig ezeknél a srácoknál legfőbb nevelési elv :a TÜRELEM ÉS A KÖVETKEZETESSÉG.

    Csakhogy emberből vagyok én is , a türelmem nem végtelen (sajnos).

    De ettől nem érzem úgy, hogy nem kellett volna gyereket vállalnom azt meg, hogy esetleg nem érdemlem meg, hogy gyerekem legyen

    hát....ha valakinek ez a véleménye az kerüljön el engem jó nagy ívben.

  • 2008.05.27 11:30:45boszor

    Amúgy meg fiatalon még ahhoz, hogy gyerekem legyen, éppen attól félek, amit Win leírt. Egyik részem szeretné elengedni a folytonos bizonyítást, hajtást, a másik meg reszket, hogy megfojtva érzi majd magát.



    Főleg hogy édesanyámmal pont a második történt: nagyon fiatal volt, amikor születtem, édesapám meg pont olyan, mint Szabó Elek.



    Ettől függetlenül azt hiszem, ha teherbe esnék, belevágnék. Mert túlságosan hiszek abban, hogy ha egy magzat éppen most fogan meg, annak most (kilenc hónap múlva:) kell megszületnie, és pont. És nem érdekelne, ki mit mond, csatasorba állítanám a családomat, akár tetszik nekik, akár nem, és felnevelném.



    Közben biztosan paráznék ezerrel, és biztosan eszembe jutna, hogy mennyi mindent elszalasztok. De számomra nem csak a karrieres, nyelvtanulós az önmegvalósítás, simán el tudom képzelni, hogy egy kerek, mosolygós családban valósítsam meg magam.



    Jól esett ezt így leírni, kicsit elmúlt a félsz belőlem:)

  • 2008.05.27 14:09:31B-

    Nilüfer: ha veszekedni akarnék, erre most írhatnám azt, hogy minek fórumozik az olyan, aki annyira képtelen az ő álláspontjától eltérő véleményeket értelmezni, hogy a fentiekből annyi jött le neki, hogy itt rinyálás van? De szerintem ebbe ne menjünk bele. Totál félreérted azt, amiket itt leírtunk, és szerintem is 15 év távolságából az ember már máshogy látja a gyeses időszakot.

    Ha nagyon rosszindulatú lennék, írhatnám azt is, hogy létezik az az intellektuális színvonal, ahol az embert 3 éven keresztül leköti, hogyan homokozik Pistike, csak van, aki erről a színtről továbbtanul.



    Na mindegy, nem veszekedni akarok, csak rámutatni, hogy ha bántani akarjuk egymást, akkor elég könnyű erre felületet találni, főleg egy ilyen témánál, ahol a gyengeségeinkről, problémáinkról számolunk be. De sokkal célravezetőbb az empátia, úgyhogy ne veszekedjünk és próbáljuk megérteni (és AZT érteni), amit a másik leírt

  • 2008.05.27 14:21:14verkaverka

    Szerintem win nagyon leirta azt amibe neha mindannyian zuhanunk. Van aki tobbet, van aki kevesebbet. De a legtobben jartunk mar itt. Pl en kevesebbet, mert nagyon jo a hatorszagom, ferj, nagyszulok hada stb. Kapok idot magamra, kapok idot a dolgaimra. Meg a soha nem alvo gyerek mellett is. (Keteves, nulla azaz nulla db vegigaludt ejszakaval a hatunk mogott...) Megvagyok. De ez NEM az en erdemem. Hanem a hatalmas nagy szerencsem...

  • 2008.05.27 14:31:19cantaloupe

    Nekem sem rinyalas, hanem pillanatnyi lelkiallapot leirasa jott le a cikkbol.



    Mindazonaltal, olyat soha nem akarok erezni, hogy ferfiborbe bujjak. Jo, tudom, hogy vicc volt, csattano a vegere, de erre meg en kaptam fel a fejem. Mert ferfikent az anyasag is elveszne...



    Nilufer, azt azert lasd be, hogy mas maskepp gondolkozni, meg azon morfonsirozni, hogy egy sebeit nyalogato anyuka miert is akart gyereket. Szamomra az a mondat tullott a celon.

    A tobbivel egyetertek, en is eleg optimista vagyok, nem szeretem a dramat, hogy jajj, most elveszett az eddigi eletem.

    Viszont: az, hogy atalakul az ember, az teny. Igen, a kamasz Julcsi is ugyanaz mint az 5 eves Julcsi, meg az anyuka Julcsi, de a szemelyisegenek a vonasai, prioritasai azert megvaltoznak nem? Beindul egy ujabb enkereses, amit Cozumel jol leirt, egy masfajta szellemi allapotot, odafigyelest igenyel a kisbaba, fel kell adni azt, hogy minden este eljarhatsz usziba, nezheted a kedvenc sorozatod vagy tarsasozol a ferjeddel.



    Persze, most nem a halivudi celebekrol beszelek, akiknek van ideje szemelyi edzovel kilokat lefaragni es szules utan par hettel mar partira jarnak, szitteruk van minden gyerekukhoz kulon, hanem egy atlaganyarol.

  • 2008.05.27 15:36:56monsterwoman1

    Nilüfer!

    Számomra csak az nem szimpi a kommentjeidben, hogy azt sugallják, te erkölcsileg felette állsz az olyan anyáknak, akik néha úgy éreznek, mint win.

    Pedig ne haragudj, de nem tudom elhinni, hogy te már akkor is anyaként éltél, amikor még meg sem születtek a gyerekeid. Mert azt írod, TE mindig TE voltál. Akkor vonatkoztassunk el. Mert én bizony úgy érzem, igenis rengeteget fel kell adni önmagunkból, amikor szülővé válunk. És ezt akár rinyálásnak is veheted,pedig csak egyszerű megállapítás.

  • 2008.05.27 15:53:11cozumel

    Verkaverka



    Csak egy kis biztatast szeretnek kuldeni!

    ++++++++++++++++++++++++++++++++++

    Az ikreim sem aludtak vegig egyetlen ejszakat sem 2 ev 8 honapos korukig.



    Viszont azota gyakorlatilag alig kellett kelnem hozzajuk.

    Ott a feny, latod? :D

  • 2008.05.27 16:03:35Nilüfer

    Sajnálom, senki felett vagy alatt nem akartam állni, és nem is állok.A Win által leírt érzések bennem nem munkáltak, bocsánat, ha valakinek ez bántó.

    Olyat állítasz, amit soha nem írtam: hogy lehettem volna anya, mikor még nem voltam:)))) Nonszensz.

    Dehát szerencsére nem kötelező engem megérteni:)



    De ez a poszt végülis nem rólam szól.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta