Ötször indították a szülést

Zanza!

Olvasónk, Móni fiatalon, húszas évei legelején, tervezetten esett teherbe. Fogadott orvos nélkül csinálta végig a terhességet, majd miután a kiírt időpont után két nappal még nem szült meg, zselével próbálták beindítani a szülést öt egymást követő napon.



Végül sikerrel jártak: az ötödik nap estéjén világra jött a baba, meglepetést okozva szüleinek.


Huszonegy évesen estem teherbe, terveztük a babát párommal: hat éve élünk együtt és két évig próbálkoztunk. A párom és én is kislányt szerettünk volna, de végig azt mondta az orvos (nem fogadott volt), hogy fiú lesz. Na nem baj csak egészséges legyen. 2007.július 5-re voltam kiírva. Már jártunk ctg-re minden másnap, de semmi jele nem volt, hogy szülni fogok. Hozzá kell tegyem, nagyon jól viseltem a terhességet az első három hónapban a hányás kikészített ugyan, de utána észre sem vettem, hogy terhes vagyok. Az orvos 4-én befektetett a kórházba. Reggel 8-ra mentünk be, azt gondoltam, legkésőbb holnap megszülök. Hát nem így lett. Eljött az ötödike, hatodika és semmi nem történt. Cserélődtek a szobatársak, jöttek, mentek, szültek. Én még mindig nem.

Hetedikén közölték: indítani fognak zselével. Örültem, hogy végre történik valami. Elküldtek a szülőszobára, felrakták a zselét, utána két órát feküdtem a ctg-vel a hasamon. Fájások sehol. Letelt a két óra visszaküldtek a szobámba. A következő három nap is ugyanezt a tortúrát kellett végigcsinálni, de nem is ez volt a legfőbb probléma: már szinte rettegtem a szüléstől, mert vagy ötöt végighallgattam, ugyanis át lehetett hallani mindent a szülőszobán.

Eljött a tizenegyedike. Újabb adag zselét kaptam. Na, valamit érzek! Reggel 9-kor indítottak és jöttek is az 5 perces fájások. Ó, ez semmi, gondoltam, ha végig ilyen lesz, akkor még csak meg sem fog viselni. Dél körül megnéztek és 2 ujjnyira ki voltam tágulva. Azt mondták, talán ma megszülhetek. Én már felhívtam a rokonokat: itt ma gyerek lesz. Elment a nyákdugóm is. Délután ötkor jöttek látogatni, ekkor 3 perces fájásaim voltak, de nem fájtak túlzottan. Fél hatkor felküldtek a szülőszobára vizsgálatra. A szülésznő nézett meg és mondta, hogy szól az orvosnak, szedjem össze a cuccaim, megyünk szülni.

A rokonok mindjárt segítettek és szóltunk a páromnak, hogy jöhet, mivel végig apás szülést terveztünk. Fél hatkor megrepesztették a burkot és infúziót adtak. Na, akkor tudtam meg, mi az a fájás. Párom 25 perc alatt beért anyukámmal és nővéremmel, pedig majdnem 70 kilométerre lakunk a kórháztól. Ő bejött, anyukámék pedig kint izgultak értünk. 2 perces fájásaim voltak és a csillagokat le tudtam volna kaparni az égről, úgy fájt, de nem kiabáltam. Csendben vajúdtam végig, próbáltam a levegővételre figyelni.

Megjött az éjszakai szülésznő. Nagyon aranyos és kedves volt. Labdán ültem, a párom masszírozta a derekam, az nagyon fájt. Mindig arra gondoltam, nem tart soká. Kérdeztem a szülésznőt, hogy mikor lesz meg, azt mondta, körülbelül éjfélre. Úristen, azt nem bírom már ki! Ez hosszú idő, öt perc is sok. Eljött a fél nyolc, tolófájásokat éreztem. A szülésznőnek szóltam, azt mondta, az lehetetlen. Szólt az orvosnak, megvizsgált és bizony azt mondta: nyomjak. Végre! Az már nem úgy fájt. Volt viszont két fájás, amikor azt mondta a doki, hogy próbáljak meg nem nyomni: na, az hihetetlen nehéz és fájdalmas volt.

A párom borogatta a fejem és segített tartani, mikor nyomtam. Egy fájás alatt háromszor kellett nyomni. Nyolc órakor a doki azt mondta: „Apuka, jöjjön, nézze, kint a feje.” Még kettőt nyomtam és megkönnyebbülést éreztem. „Kint van! KISLÁNY!” - kiabálta könnyes szemmel a párom. Én sírtam és mosolyogtam egyszerre. Hihetetlen érzés volt, mikor a hasamra tették és először megláthattam a lányomat.

Elvitték fürdeni, mérni, persze az apa is loholt utánuk. Azt kérdezgettem: Egészséges? Tényleg lány? 3 kiló és 50 centi volt. A doki azt mondta, hozzám képest nagy ez a gyerek, ugyanis én 158 centi és 50 kiló voltam. A párom se sokkal nagyobb. Fürdetés után odahozták szoptatni a kicsit, a szülésznő is végig ott volt és tanítgatott. Fantasztikus élmény volt. Fájdalmas, de hihetetlen. Ott volt velem egy órát és elvitték. A doki úgy köszönt el tőlem, hogy nagyon ügyes voltam, bár mindenki így szülne! És jövőre ugyanitt találkozunk. Én tisztelem és becsülöm azt a nőt, aki egynél több gyereket szül, nekem ez elég.

Móni

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
Blogmustra