SZÜLŐSÉG

Anya lesántul a Louvre-ban

2008. február 4., hétfő 16:25

Öt nap Párizs, gyerek, rohanás, kötelezettség nélkül, mi az, ha nem álom! Hát persze, hogy az, annak ellenére, hogy van bő két napom, amikor teljesen idegen országban, szegényes angolnyelv-tudással feszülök neki a városnak. Amúgy meg felnőtt nő vagyok, mit parázok gyermekded dolgokon, nem tudom.

A repülőn végre világossá válik, miért van a biztonsági öv, amit ki sem kapcsolunk, olyan rázós az út a vihartól, mintha a régi M7-esen száguldanánk egy ladával. Szerencsére az alkohol nyugtat ugye, akár zuhanhatunk is, jótékony ez a köd. A gép leszáll és amikor a rosszarcú taxis, aki cirka 70 euróért visz minket egy általunk nagyon puccosnak ítélt szállodába, csak kicsit érzem magam madárnak. A néger portás elsüti a viccét a szállodában unatkozó asszonykákról (próbálok mosolyogva úrinő maradni), a londiner pedig leakaszt minket egy tízessel. Nézem az ajtón kívüli világot, már határozottan antiszociális vagyok, s nem értem, mit keresek én itt. Néhány óra múlva pedig azt, hogy otthon mit keresek.


Tulajdonképpen jó érzés, hogy magyarnak mondhatom magam, cseppet sem vagyok jobb, mint a többi 11 millió társam. Az első perctől kezdve puffogok, hogy nálunk ez meg az miért nincs így, hoppá, a franciák miért tudják megoldani a gazdaságukat, a szociális környezetüket a ruházkodásukat, a boltjaikat, a körömcipőjüket, az apró pici tincseket a fülük mellett? Egyszóval IRIGY vagyok. Jó turistaként lerovom a köreimet a Notre Dame-ban, az Eiffel-toronynál, elkopott a csóró cipőm a Szajna-parton, fizikailag kikészítek egy férjet a Louvre-ban és a Rodin múzeumban, s tátom a szám, hogy a zárkózott (tényleg az) Franciaország mennyire színes. Szűk látókörömet mi sem bizonyítja jobban, hogy a feketékről, indiaiakról, arabokról le nem bírom venni a szemem, hol bámulok, mint az állatkertben, hol pedig félek, mert ugye a hülye előítéletek, meg robbantások, meg rablások. De hát csak egy keveset látott asszonyka vagyok.

Miközben átgyalogol rajtam egy kínai csoport, élükön egy esernyőt feje fölött lóbáló nővel, rájövök, hogy gyereket még nem is nagyon láttam, csak elvétve. És megtört nyugdíjast sem. Sőt, valahogy nem látok olyan embert, akire ha ránézek sajnálnom kellene. Talán a hajléktalant, de hát ő is tud legalább egy nyugat-európai nyelven: franciául, már jobban áll, mint én. A Luxembourg-kertben felfedezem Párizs valamennyi egy méteren aluliját, akik pöpec ruhában, sapka nélkül rohangásznak. Tényleg senkin nincs sapka, csak rajtam, gyorsan be is gyűröm a vászontatyóba. Apropó, vászontatyó: a harmadik napon úgy érzem magam, mint egy hatvanas évekből ott ragadt hippi. Mert a francia nők szoknyában és csizmában születnek, világos, így csöppet sem csodálkozom azon, hogy a gyerekeket vasárnap talpig úriban röptetik a zöldben.

És most kapaszkodjunk meg, szemben találom magam egy játszótérrel, ami mellett szülőhülyítő ringlis is van (természetesen régi típusú, lovas, nem holmi kétpálcás vurstlis). A játékokról a gyerekek úgy lógnak, mint a méhek a szőlőfürtről, s minő döbbenet, belépős a történet. Nálunk a városligeti játszóterek hasonló kondíciókkal bírnak, itt ellenben 2-3 euró a díja a vasárnapi boldogságnak. Sokan csak kívülről utasítják a gyereket, hogy másszon le Jean-Michel fejéről és egyebek, a tömeg azonban így is átláthatatlan. Vajon jobb lenne nekünk attól, ha mi is fizetnénk? Vagy rosszabb? Nehéz eldönteni, hogy ha kizárjuk a játszótérről a nehéz körülmények között élők gyerekeit (nem minden hely ilyen természetesen ott sem)az mikortól szegregáció. De hát ők akkor is ott tartanak ahol, mi pedig ugye tudjuk, hogy hol. Merthogy Franciaországból nézve egy kicsi kis nép vagyunk, akik sokszor széllel szemben próbálkozunk, részletekben veszünk el, s ahelyett, hogy egyet előre lépnénk, inkább kettőt hátra teszünk meg. S természetesen mi vagyunk a világ közepe (ezt a francia is így gondolja magáról).

A harmadik napon már rezzenéstelen arccal ülök Samuel L. Jackson hasonmása mellett, s szállok ki a metróból a La Défense magas felhőkarcolóinál. Ekkor végérvényesen eldöntöm, hogy innentől kezdve utazunk, méghozzá gyerekestől. Hogyan tudhatná csóró gyerek, hogy merre menjen, nem csak irányban, hanem mindenben, ha nem látja, hogy hogyan működnek máshol a dolgok. Egyébként kicsiny országunk legnagyobb baja, hogy valóban nehezen nyitunk bármerre, még a szomszéd tehene felé sem, mert ugye az dögöljön meg. S talán, ők már nem lesznek olyan elveszettek, mint én, az anyjuk. Aki lerokkan a harmadik napon, mert a szar cipője szétszedi a térdét, s szabályosan lesántul, majd a Louvre-ban egy kedves biztonsági őr felajánlja, hogy hoz egy tolókocsit. Végülis nem voltam más, csak egy sánta kelet-európai anyuka, a Kárpát-medencéből.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.05 11:01:29madz

    Subbantósdi, hát kb így kezelnek minket is nyugatabbra, volt szovjet gyarmatként. sok kis hülye népcsoport, az etnikai határok nem esnek egybe a politikaiakkal :) és hát biztos mindenki oroszul beszél, a többi nyelv meg ehhez nagyon hasonló

  • 2008.02.05 11:09:30Maja Papaya

    Ja, Ostblock...

    De azért ne keseredjünk el, egyrészt vannak mát felvilágosultabb emberek is, másrészt a többség hálás az új infókért. És a magyar nyelv hangzása a többségnek nagyon bejön, mindenki mást vesz észre benne.

  • 2008.02.05 11:14:18szövetszöcske

    Ja meg egy sztori, hogy a tavolsaggal hogy no a homaly, par eve parszor voltam Jakartaban melozni, es az ottaniaknak Europa olyan nagyjabol egyseges massza mint az USA vagy Ausztralia, van Berlin, Parizs, London, meg a Velence mert az szep. Aztan az egyik nap vita alakult ki ket vilagot jart kollega kozott, hogy aztan errafele hideg van vagy meleg. Mindketten jartak Olaszorszagban, es az egyikuk szerint ott Milanoban csizmat-kabatot hordanak az emberek, a masikuk szerint meg nem kell oda ilyen elvadult meleg ruhazat, szandal-polo pont jo. Igen, ok is tudtak, hogy van nyar meg tel, de csak rohogtek mikor elmagyaraztam hogy van egy csomo orszag, ahol az embereknek ket kulon ruhataruk van, telen rendesen sapka, sal, csizma mint ahogy a sarkkutatokat kepzelik, nyaron ugyanott szandal-polo-strandpapucs...

  • 2008.02.05 11:17:15huhhh

    Szövetszöcske, ez tetszett. :)) Ezek szerint a szigorúan vett topográfiai ismeretek mellé nem árt elhinteni egy kis éghajlatföldrajzot is külföldön. :))

  • 2008.02.05 11:22:25szövetszöcske

    huhhh : Tudtak ok, hogy tel meg nyar, de valahogy ugy kepzeltek hogy a hideg tel az mondjuk egy esokabatot jelent, nem valami sziberiai stilusu felszerelest. De ugyanugy nekem is fura volt, hogy peldaul a legtobb kolleganonek ott unneplos vietnami papucs-irodai vietnami papucs-otthoni vietnami papucs a labbeli tara, en meg ezen rohogtem...

  • 2008.02.05 11:26:33huhhh

    Szövetszöcske, ha belegondolsz, tényleg elég hülye dolog ez a 40-45 fokos különbség a téli mínuszok és a nyári kánikula között. El is hiszem, hogy ez nehezen fér a fejükbe. :))

  • 2008.02.05 11:26:41Meni

    Win, tök jó lehetett az út, köszi, hogy megirtad, hogyan láttad a várost és magadat :)



    A franciákról meg csak annyit, hogy én személy szerint imádtam Párizst, de életemben először ott késtem le repülőgépet, mert senki de senki nem volt hajlandó közölni velünk (pedig direkt rákérdeztünk, igaz angolul), hogy a választott metróvonal csak az egyes terminálig megy. Onnan busz, ami 30 percenként jár. Éppen előttünk csukták be a "csáp" ajtaját, hiába ordibáltunk már messziről, hogy várjanak. Aztán ülhettünk 15 órát a reptéren, mire hazajutottunk. Nekem - sajnos - ez a legerősebb emlékem a francia segitőkészségről...

  • 2008.02.05 11:31:26Subbantósdi

    huhhh: igen, még a szocialista szemlélet része volt ez is. :o)

  • 2008.02.05 11:33:53Subbantósdi

    Na ja, nem mindenhol van ez a luxus, hogy négy évszak van. :o)

  • 2008.02.05 11:34:43madz

    amúgy épp a franciáknak történelemmel integrált földrajzoktatásuk van :) bár minden ott sem fér bele. én láttam középiskolás törikönyveket, és nagyon korrektek voltak,ezenkívül lényegretörőek, interaktívak és szép színesek :)

  • 2008.02.05 11:38:13Subbantósdi

    madz: ez jó hír! :o)

  • 2008.02.05 11:40:53Subbantósdi

    Meni: ez nagyon rossz lehetett, nekünk csak annyi volt a gond, hogy mikor a busszal kivittek minket a géphez, akkor valamiért barom sokat várt velünk a busz, már kint a peronon, nem is értettük, miért, a buszvezető sem mondott semmit, a többiek már beszálltak és lassan úgy nézett ki, akkor most nélkülünk száll fel a gép, akik ebben a buszban rekedtek? :o(

    Éppen hogy odaértünk, de nem is értem, mi tartott eddig, magyarázat nem volt, de épp felértünk, helyet megtalálni és már gördült is a gép, szóval nem volt egyszerű.

  • 2008.02.05 11:43:00Hicudzsi

    Madz na én egyet nem vagyok hajlandó: angol nőnek öltözni :))))))

  • 2008.02.05 11:49:32andie

    Jók ezek a sztorik!

    Nekem Bécsből az egyik meghatározó élményem, hogy egy gyalogátkelőhelynél megszólított egy kedves helyi, és mondta a magáét németül, gyorsan félbeszakítottam, hogy sorry, csak az angolt beszélem, és szemrebbenés nélkül átváltott angolra, és kedvesen figyelmeztetett, hogy a 2 eurós bérelt biciklit ott, ahol épp voltunk, már nem szabad használni.



    A másik élmény Jordánia, amit egy időben szinte megszálltak a magyarok, ezért tele volt magyar feliratokkal, és a taxisofőrök, gyerekek már tudtak is egy kicsit magyarul. (You nedd teve? You need szamár?

    vagy az esti program : x dollár with vacsora, y dollár without vacsora)

  • 2008.02.05 11:51:44madz

    Hicudzsi, azt hogy kellene egyébként :)

  • 2008.02.05 11:54:40huhhh

    Madz, húúú, az külön műfaj. :)))

  • 2008.02.05 11:56:24Hicudzsi

    Madz, tudod tényleg van egy állandó tendencia városonként öltözködésben, amit - ahogy te is írtad - az ottlakók nem tudnának érzékelni. Most itt olyan a divat, hogy egy követendő példát sem látok :)))

    Pl: cicanadrág balerinacipővel és szürke lezsernek mondott de inkább trehánynak ható felsővel... :)

    vagy: csizma harisnya nélkül nyári ruhával kabát nélkül,

    vagy: (ismét előveszem szegényt lehet róla képeket nézni a neten Little Britain-ből) Vicky Pollard :))) a gagyi Argos-os aranyfülbevalókkal :)))

    .. sötöbö, sötöbö :)))

  • 2008.02.05 11:59:53huhhh

    Hicudzsi, én időnként elgondolkodom, hogy az adott öltözék darabjainak megvásárlásakor és az aznapi öltözék összeválogatásakor vajon mi lehetett a vezérlő szempont: arra az alakra, adott időjárási paraméterek mellett miért pont azokat a ruhadarabokat, olyan összeállítás szerint és olyan színben? Merthogy semelyikhez sem nagyon passzol. :))

  • 2008.02.05 12:00:51madz

    Hicudzsi, köszi... tényleg gáznak tűnik. asszem, maradok a sáljaimnál :)

  • 2008.02.05 12:01:07Hicudzsi

    és az a vicc, hogy lehet tök normális darabokat kapni, de valahogy kombinálni nem tudják, az összhatás néha megdöbbentő :)))

    Viszont azt nagyon csípem, hogy bárki öltözhet bárminek, bármit felvehet ami tetszik neki, senki nem szólja meg, mert nem ítélkeznek rajta :)

  • 2008.02.05 12:06:02Hicudzsi

    Huhhh, na egyszerre írtuk :))))



    A szememnek nagyon jó volt, mikor átértünk Calais-ba és rendesebben öltözött nőket láttunk kapásból :)))

  • 2008.02.05 12:09:47Hicudzsi

    Javítok: az én mércém szerinti rendesebben öltözött nőket :)))))

  • 2008.02.05 12:10:46huhhh

    Nálunk csak az a gáz, amikor a lányaim akarnak angol csajnak öltözni. Ilyenkor jön a "nem, nem, a fodros nyári minihez nem veszünk fel csizmát" és hasonlók. :))



    "A szememnek nagyon jó volt, mikor átértünk Calais-ba és rendesebben öltözött nőket láttunk kapásból :)))"

    Nem is szólva arról, hogy az autók visszakerülnek végre az úttestnek arra az oldalára, ahová valók. :))



  • 2008.02.05 12:12:53Hicudzsi

    Huhhh, na egyszerre írtuk :))))



    A szememnek nagyon jó volt, mikor átértünk Calais-ba és rendesebben öltözött nőket láttunk kapásból :)))

  • 2008.02.05 12:12:56Hicudzsi

    Huhhh ráadásul nekünk balkormányos kocsink van :)))

  • 2008.02.05 12:13:27Hicudzsi

    Most miért jelent meg az előző hozzászólásom megint???? :)))

  • 2008.02.05 12:14:34huhhh

    Hicudzsi, nekünk is.

  • 2008.02.05 12:30:19Hicudzsi

    Akkor "ideát" te is szorongatod a "majrévasat" mikor az anyósülésen ülsz???

    Én kész vagyok néha ettől :)))

    Ha én vezetek normális, hogy az én oldalamon húz el a szembejövő autó, de itt még nem tudtam megszokni ugyanezt az anyósülésen :))))

  • 2008.02.05 12:48:25huhhh

    Hicudzsi, én sem vagyok hajlandó kinn vezetni. Pedig itthon szeretek.

    Ráadásul most úgy néz ki, hogy nyáron a Budapest-Skócia távot prezentáljuk majd oda-vissza. :))

  • 2008.02.05 12:59:22Hicudzsi

    Huhhh hallod az komoly... mi szerencsére nem messze lakunk Dovertől... egyébként én sem merek itt vezetni főleg azért, mert nagyon keskenyek az utak...

  • 2008.02.05 13:19:46Nilüfer

    Szia huhhh..tényleg régen jártam, illetve csendesen olvasok.valahogy nem az én asztalom a mostanában előkerülő téma-halmaz:)



    Viszont egyetemista koromban az NDK-ban építőtáboroztam, amikor legnagyobb döbbenetemre Birgit, a német munkatársam közölte, hogy a balaton Bulgáriában van, a barátnője éppen most jött onnan vissza.Mondom, neeem, Bulgáriában a Fekete-tenger..na erre a hasát fogva kiröhögött, miszerint én csak bebeszélem magamnak, hogy a Balaton magyar, a barátnője jobban tudja, most jött Bulgáriából a Balaton mellől..erre nem tudtam mit lépni.Atlasz nem lapult a zsebemben:DDDDDDDDD

  • 2008.02.05 13:31:11ipmics

    win, nem jelentkezett egyetlen párizsi porontyolvasó sem, hogy meséljen neked az ottani (kis)gyerekes életről? :(



    rémlik, hogy valamelyik posztban vagy kommentben kérdeztél ilyesmit...

  • 2008.02.05 13:31:46huhhh

    Nilüfer, ne bándd az atlasz hiányát, ilyen megyőződéses hit ellen úgyse mentél volna semmire. Haha, méghogy a térképen úgy van, ki hiszi ezt el, ha egyszer a barátnő másként tudja? :))

  • 2008.02.05 15:16:07ani2

    Meg csak az elso nehany kommentet olvastam el, de nem birom ki, hogy ne irjam le a velemenyem. A cikk nagyon jo es igaza is van Win-nek. Viszont en ugy erzem a gyermekemnek elobb egy eldugott eszak Mo.-i vagy Erdelyi falucskat mutatnek meg, vagy Mo. tajvedelmi korzeteit jarnam vele vegig. Tudja meg milyen a szulofoldje, honnan jon, mik a gyokerei. Sokkal nyugodtabb helyek ezek, es kisgyerekkent talan tobbet fel tud belole fogni es erzi hogy O magyar elsosorban. Viszont mikor mar nagyobbacska es tud kulonbseget tenni a haza es a kulfold kozott, es a masik kultura megismereseben is oromet leli, akkor mar fontos vinni mindenfele. Szoval roviden: elsosorban Magyaroszag szebb oldalat kellene megmutatni a gyerekeknek.

  • 2008.02.05 15:26:02andie

    ani2

    tkp. egyetértek veled, én is úgy gondolom, hogy amikor már érti a gyerek, hogy mi a pláne a külföldi látogatásban, akkor nagyobb élmény.



    Gyerekkoromban anyuékkal rengeteget jártuk az országot, bár erre javarészt a fotókról emlékszem, azért az élmény megmaradt.



    Kedvenc ilyen sztorim: 2 éves voltam, és elindultunk Hódmezővásárhelyről Sopronba (kevés ennél nagyobb távolásg van Mo-on), és amikor apu kiállt a kocsival a ház elé, akkor kérdeztem meg először, hogy "ott vagyunk már?"

    És ezt csináltam egész úton. (Mint a Shrekben a szamár!) :-D

  • 2008.02.05 15:30:01cantaloupe

    Nilufer, en azert fogadtam volna, konnyen jott penz! :)



    Errol jut eszembe, hogy volt egyszer egy blind date-em egy osztrak pasassal, beulunk inni, elkezdunk beszelni, szoba kerul az utazas. Nagyszeru, kiderul hogy mindketten jartunk az USA-ban, ez a beszedtema. Mondja a srac, hogy milyen szep volt Miami, szivesen visszaterne meg maskor is....KALIFORNIABA. Na, itt elvesztette az osszes vonzerejet. Nem mintha mindenkinek tudnia kene, hogy egy palmafas varos most Florida vagy Kalifornia, de konyorgom, ha mar oda utazok, legalabb akkor tudjam, hol is vagyok. :)



    ---



    Gyuruk ura rajongok, figyelem! Van olyan szemely is, aki Magyarorszagot Ausztralia es Uj-Zeland kozti szigetecskenek saccolta. Pillanatra belegondoltam, lehet, hogy nem is lenne olyan rossz...;)

  • 2008.02.05 15:32:38cantaloupe

    Ani2: igazat kell, hogy adjak, mert a nagy kulfoldrejaro trendben sokan elfelejtik, hogy van nekunk Tapolcan tavasbarlangunk, Balatonunk, gyonyoru kiranduloosvenyek az Alpokaljaban vagy epp Bakonyban... nehany horvat tengerpartozas koze ezt is be lehetne illeszteni.

  • 2008.02.05 15:36:32Hicudzsi

    Ani2, egyetértek veled valahol, de én az egészséges középutat tartom fontosnak.

    Azért mert viszik a gyereket külföldre még simán vihetik egy évben többször Magyarországon is gyönyörű helyekre.

    :)

  • 2008.02.05 15:38:00Hicudzsi

    Azért mert valaki megteheti, hogy külföldre menjen vagy ajándékba kapja az utat, még nem csak oda cipeli a gyereket :)

  • 2008.02.05 15:46:51cantaloupe

    Subbantosdi, visszaolvastalak es egyetertek veled! En is igyekszem autentikusan turistaskodni es nem felepitett utiterv alapjan, hogy na akkor most hetfo-Louvre, kedd-Eiffel-torony stb. Szerintem is elvegyulve az igazi.



    Voltam en csoportttal is, de a hideg razott, hogy ott alltunk furtokben, mig a sarga szalagos palcat feje fole emelo idegenvezeto minket bevart es elkezdte a rizsat az adott epuletrol...brrr.

  • 2008.02.05 15:51:45vikimanka

    Ani2!Én is szeretek/nék Magyarországon utazgatni,és mi is először a saját hazájával ismertetjük a gyereket,nem utolsó sorban anyagi okai is vannak.Azért azt elmondom,hogy nyáron mire elértünk Székelyföldre azt hittem,hogy megkerültük a Földet.Rettenetes utak vannak arrafele.

  • 2008.02.05 16:03:01Subbantósdi

    cantaloupe: köszi. Azért egy előnye van a csoportos utaknak, illetve van több is, csak nem kell túlzásba esni és teljesen rájuk hagyatkozni, hogy vannak helyek, ahova csoportosan jobban és főleg, hamarabb be tudsz jutni, mert már előre tudnak jegyezni és így ahova lehet, napokat kellene várni, oda bejutsz aznap, mikor a program része. Sokszor láttam, hogy egyénileg áltak sorba sokan és néztek írigykedve és mérgesen, meg megdöbbenve minket és egyéb csoportokat, hogy mi bejutunk, Ők meg talán majd pár nap múlvára kapnak jegyet.

    Ez főleg persze a múzeumokra érződik, mert azért pl. az Eiffel-toronyba mégiscsak egyénileg lehet felmenni, igaz, nem is mindegy, hogy ki milyen jegyet kér, mivel nem mindenki akarja kifizetni a teljes árat, mert nem megy fel a legtetejére. Mi mindkétszer felmentünk, én imádom a magasságot! Repülőben ülve is majd kihajolnék az ablakon, mikor van mit nézni felülről! :o)Szuper ebből a szempontból még a Montparnasse-torony is, oda is eljutottunk egyszer, persze jó a Sacre Coeur, meg a Diadalív, meg a többi ilyen magaslat, de azért az Eiffel szerintem a csúcs ebben. :o)

  • 2008.02.05 16:04:04cozumel

    Subbantosdi



    Dehogy tamadlak Teged.

    Az a hozzaallast tamadom, amikor valaki 3 het turistaskodas utan kijelenti egy neprol, hogy ilyen meg olyan.

    SZERINTEM szuklatokorusegre utal....



    Az altalanositas, ugy onmagaban is, de turistakent meg foleg nem lehet megismerni egy nepet.

    Ahhoz elni kell veluk, reggel almosan egyutt utazni meloba a metron, ebedszunetben egyutt menni a bufebe, orvosi rendeloben egyutt varni a sorodra...es mindezt lehetoleg huzamosabb idon keresztul.



    Azt a jelentektelen aprosagot mar meg sem emlitem, hogy a franciak nem kizarolag Parizsban elnek, meg a Loire volgyeben.....





    Ennel jobban mar csak azt kedvelem, mikor a "zamcsikat" egy kalap ala veszik. Aha. Mintha egy bostoni ember eletstilusanan BARMI csekely koze is lenne mondjuk egy idahoi kisfaluban elo emberevel.....



    Na eldugultam.

  • 2008.02.05 16:04:58Subbantósdi

    cantaloupe: igazad van, tényleg nem szabad megfeledkezni a hazai szépségekről, nekem is nagy kedvencem minden fürdőhely, tavasbarlang, tó, folyó, meg persze a városnézések, imádok vidéken kóborolni és nézelődni, ezért is megyünk általában olyan wellness-szállodába, ami nem valahol egy kisebb faluban vagy a pusztán van, hanem egy városban, mert a fürdőzés és kezelések mellett a városnézésnek mint szenvedélynek is kell hódolni. :o)

  • 2008.02.05 16:13:01Subbantósdi

    cozumel: kár, hogy ez a mondatom ilyen hatást váltott ki belőled, nem volt emögött ilyen szándék, amit Te sejtettél.

    Az a szomorú, hogy mindenkire jellemző, hogy szereti egyszerűsíteni a dolgokat, szóval jó, hogy védjük egyik másik népról kialakúlt képet vagy kifejezzük, hogy a szándék nem jó, ahogy hozzájuk állunk, de azért nem fitymáltam le vagy nem mondtam ki elviselhetetlen embereknek a franciákat, ráadásúl rólunk is van egy képe mindenkinek, már aki tud a magyarokról, egyáltalán, a franciáknak is, és ezt is el kell viselni.

    A legjobb, hogy szerintem mindig a kis népek pedáloznak és foglalkoznak azzal, hogy mi a róluk kialakúlt kép, pedig nem is rúgnak igazán labdába, a nagyobb népek meg bár tudják, mi lehet a vélemény, nem is foglalkoznak Vele és mégis megy nekik valamiért a szekér, mennek oda a túristák, pedig a kutyának sem szeretnének szerintem megfelelni.

    Az pl. tetszik, hogy a franciáknál és aztán a lengyeleknél láttam azt, meg anno még a németeknél, hogy van komolyabb belső túrizmusuk, szóval nem csak az van, hogy rohannak külföldre minden nyáron vagy télen, vagy mikor úgy tetszik nekik, hanem a saját tájaikat is felfedezik állandóan.

  • 2008.02.05 16:33:58cozumel

    Subbantosdi



    Bennunket pl. nagyon sokan unalmas, sotlan, humortalan nepnek tartanak:-)



    Ja, es abban viszont messzemenoleg Veled vagyok, hogy egy orszagot meg is kell "kostolni" :D



    En is imadok mindenhol minden kajat kiprobalni, es persze nem kell a legpuccosabb etterembe menni, neha egy sarki kis kifozdeben lehet megtapasztalni az igazi izeket.



    Gorogorszagban sem Athenben ettem a legfinomabbat, hanem egy eldugott kis halaszfaluban, a tengerparton, ahol a teraszon kb. 6 muanyag szek volt kiteve a vendegeknek. De lattam, ahogy a halaszhajo kikotott, es leszedtek rola az ebedunket:-)

  • 2008.02.05 16:45:34Subbantósdi

    cozumel: meg rosszkedvű, pesszimista népnek is, sajnos... :o(

    Valahogy én sosem szerettem a puccos éttermeket, mert ott " viselkedni kell" .:o)

    Persze azt máshol is kell, nem állatok vagyunk, de oda fel kell öltözni és kicsit mesterkélten csinálni a dolgokat, amitől én feszélyezett vagyok, meg aztán kitőr belőlem a röhögés, hogy mit is keresek én itt, nem is vagyok idevaló, szellemiségében, az anyagi oldala meg már mindegy... :o)

    A legjobb kajákat is ilyen kicsit eldugottabb zugokban ettük mi is, bármely országban jártunk, sikátorokban, meg nem túrista-frekventált helyeken, talán itt vannak az igazi ízek, mert ezeknek meg kell élni és ezért jókat kell csinálni, a helyieknek is, hogy azok azért járnanak étterembe és nem mindegy, mit kapnak, ha nem elég jó, akkor otthon esznek. :o)

  • 2008.02.05 18:27:43cseresznye

    Én most próbálom kialakítani az új utazási stratégiát.



    Eddig amolyan ahogyesikúgypuffan,majd alszunk valahol utakon voltam, kevés pénzzel, barátokkal, sok kalanddal. Na, ezt már nem lehet. Férj tekintélyes, kis pocakot eresztett egzisztencia, gyerek pici, és én is félősebb vagyok, sőt, nekem magamnak is nagyobb a komfortigényem. Ráadásul megrendült az a feltétlen, világba vetett bizalmam, vagy talán rólam hullott le a varázskendő, nem tudom.



    Visont utálom a szállodai szobákat a kárpitokat és kis olvasólámpákat, meg az egész műanyag pénzkomfortot. Ott vagyok, és tényleg ezon veszem észre magam, hogy pont azokkal foglalkozom, mint otthon, csak ott mégis jobb aludni. Lehet, hogy csak öregszem? Biztos, de van még valami más is.



    Már alig szeretek menni valahová, pedig régebben...

    És ha mégis, akkor ha tehetem, nagyon pontosan felmérem, hogy elég otthonos-e, vagy inkább idegen.

  • 2008.02.05 18:28:54cseresznye

    ottHON jobb aludni

  • 2008.02.05 18:30:35cseresznye

    Nem azért nem szeretek menni, mert maradni akarok, hanem mert ott nem stimmel valami (velem).

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta