SZÜLŐSÉG

Koraszülés menetrend szerint

2008. február 2., szombat 08:34

Az egész úgy kezdődött, hogy sok sok átbeszélgetett óra után úgy döntöttünk, hogy legyen kicsi a korkülönbség a gyerekeink között. Egy hónappal később némileg bepánikolva tudatosodott bennem, hogy a fiam még csak másfél éves lesz, amikor megszületik a testvére. Mit mondjak, gyorsan ment, de hát végülis ezt akartam.



A pozitív terhességi teszt után a 10. héten csináltak ultrahangot, amikor kiderült, hogy valóban van odabent valaki. Izraelben a biztosító akaratának megfelelően előbb vérvizsgálatot csinálnak, és ha az is igazolja a terhességet, akkor és csak akkor, a 10-12. hét között csinálnak ultrahangot először. Aztán a 18. és a 24. héten. Persze ha valami eltérés van, akkor sűrűbben. A fiammal például a 28. héttől kezdve kéthetente jártam, mert rendszeres összehúzódásaim voltak, és cukorbeteg is lettem.


Az orvosom nagyon alapos volt már az első alkalommal is, tökéletesen megbíztunk benne. Az egész terhesség alatt szentírás volt, amit mondott, ami vizsgálatot javasolt, azt kifizettük. A genetikai ultrahang természetesen itt is ingyenes, de például a kombinált vérvizsgálatért annak ellenére fizetnünk kellett, hogy nem a legolcsóbb kategóriájú biztosításunk van.

Úgy érkeztünk a harmadik trimeszterhez, hogy ez most nem lesz koraszülés, már kezdtem - mint később kiderült, álmokat szövögetni - azzal foglalkozni, hogy vajon milyen lehet elérni a 40. hetet, tényleg olyan nehéz-e az utolsó hónap? Aztán a 30. héten feltűnt az ultrahangosnak, hogy az átlagosnál kisebb a baba. Ami azért volt "vicces", mert a cukrom megint határértéken mozgott, és az orvosom azért küldött soron kívüli vizsgálatra, hogy nehogy túl nagy legyen a kislány. Merthogy addigra már tudtunk, kislányunk születik.

Innentől kezdve magával ragadt az egészségügyi gépezet, újra. A kórházi befekvést most elkerültük, de minden héten ultrahnag, majd később CTG is. A baba nőtt, növögetett, én teljesen jól éreztem magam, csak azok a fránya leletek ne lettek volna. El is határoztam, hogy a következő gyereket egy lakatlan - és ebből kifolyólag orvostalan - szigeten fogom kihordani. Egye fene, szülni visszatérek majd a civilizációba. Nem kívánom senkinek, hogy azt hallja a 34. héten, hogy a baba 2200 grammos és túl kicsi. Mihez is?

A 36. hét első napján elmentünk az orvosomhoz, mert mintha kevesebbet mozgott volna a baba. Nagyon aggódtunk, mert az utolsó két héten már azzal (is) riogattak, hogy a méhlepény elöregedett. Az orvos azonnal elküldött CTG-re (amit ott a rendelőben meg is csinált egy orosz nővérke), és kiderült, hogy a baba teljesen jól van, nekem viszont szabályos összehúzódásaim vannak. Írt egy beutalót, és vigyorogva közölte, hogy sok szerencsét és könnyű szülést. Nem nagyon hittünk neki, valahogy nem volt szülős hangulatom...

Bementünk a választott kórházamba, és elkezdődött a második szülés. Természetesen teljesen mésként, mint ahogy képzeltem. A felvételi szobában először is nem értették, hogy mit keresek ott. Még csak a 36. héten voltam, és láthatóan semmiféle fájásaim nem voltak. Elkérték a terhességi könyvemet és a beutalót, és elküldtek vizeletet adni. Utána vérnyomást mértek, majd az egyik - függönnyel elválasztott - ágyon monitorra raktak. Az eredmény nem lepett meg: továbbra is szép szabályos, 7 perces összehúzódások. Nem tudom, hogy a "hely szelleme" ihletett-e meg, de lassan elkezdtem érezni is ezeket. Kaptam infúziót, hátha csak keveset ittam. Hát nem, továbbra is voltak összehúzódások. Megvizsgált a főnővér, 2 cm-re voltam kitágulva, azaz reggel óta semmi változás.

Tisztán láttam az orvosokon, nővéreken, hogy legszívesebben hazaküldenének. Tele volt a váró és a szülőszoba, azt se tudták, hol áll a fejük, egymás után jöttek be a nők, akik "tényleg" szülni akartak. Férjemet többször is kiküldték, újabb és újabb nővérek kérdezték meg, hogy akkor most miért is vagyok ott. Közben vettek vért, aminek az eredményét a gyorslabor 15 perc alatt meg is csinálta. Újra csináltak monitort, semmi változás. Én akkor már elfogadtam, hogy szülni fogunk, szerettem is volna, de még mindig nem volt senki, aki kimondta volna, hogy na, akkor most tényleg. Amikor megkérdezték, hogy pontosan hol is lakunk, és van-e autónk, akkor biztos voltam benne, hogy hazaküldenek. Meg is beszéltük a férjemmel, hogyha így lesz, akkor beülünk egy moziba, ebédelünk valahol vagy sétálgatunk egy kicsit, de egyelőre nem megyünk haza (egy kisvárosban lakunk, ha nincs dugó az ellenőrzőpontnál, akkor 20-30 perc alatt a kórházba érünk, de nem akartunk kockáztatni).

De aztán az ügyeletes orvosnak feltűnt, hogy mi nem vagyunk idegesek amiatt, hogy még csak a 36. héten vagyunk. Mosolyogva mondtuk, hogy a fiunkhoz képest két hét késésben vagyunk. Erre elővette az akkori zárójelentést, és utána meghozta a döntést: mi már innen nem megyünk sehova, ez is korababa lesz. Maradunk.

Ezt követően meglehetősen rosszul érintett, hogy amig elmentem pisilni (már a 3. infúzió ment le), "kilakoltattak". Az ágyamon más feküdt, a cuccom szépen összepakolva az ágy mellett. Bocsánat, de kell a hely, talán fáradjak le a büfébe. Mi van? Akkor már eléggé jó kis fájásokat éreztem, jobban esett feküdni. Kiderült, hogy váltás történt, régi orvosok és nővérek el, az újak meg még nem döntötték el, hogy mi legyen velem. Kezdtük felhúzni magunkat. Némi ingerült szóváltás után újabb CTG következett, ami után a nővér elkezdett körbe körbe járkálni az eredménnyel, hogy akkor most mi legyen. Tágulás továbbra sem volt. Az ügyeletes orvos annyit mondott a leletet látva: hát persze, hogy vannak összehúzódások, hiszen szülni jöttem, nem? És továbbment.

A döntés az volt, hogy fognak adni egy gyógyszert, amitől vagy elmúlnak az összehúzódások, vagy elindul a szülés. Igen ám, de ezt csak a szülőszobán adhatják be, ami viszont tele volt. Az előkészítő szintén. Osztályon ágyat nem adnak, az itt nem divat. Fáradjak le a büfébe, elkérték a mobilszámomat, majd szólnak. Szóltak is, egy némileg idegbetegen elfogyasztott vacsora után megcsörrent a telefon: mehetek szülni.

Erre sem számítottam, hogy lábon, szép kényelmesen fogok besétálni a szülőszobába. Megkaptam a fent említett gyógyszert, a nővérek nagyon kedvesek voltak. Szóltak, hogy két óra alatt derül ki, hogy mi a hatás, addig kicsit kába leszek, aludjak. Nem tiltakoztam. Reggel kilenckor értünk be a kórházba, és este hét volt, mire eljutottam a szülőszobába. Bár még így is nagyon szerencsés vagyok, mert komoly fájásaim nem voltak. Akkor lett volna csak szép ez a várakozás. Lement a gyógyszer, a második óra végére elmúltak a fájások. Nagyon elszontyolodtam, már beleéltem magam a szülésbe. Vártuk a szülésznőt, és közben mintha éreztem volna valamit. Aztán megint és megint. Bejött a szülésznő, és az arcomat látva mosolyova kérdezte: csak nem baba lesz hamarosan?

És hogy kérek-e epidurált. Hát persze. Az előző szülésemről ismerős mackószerű pasi beadta az epidurált és én szinte rögtön el is aludtam. Egy óra múlva arra ébredtem, hogy "átfájok" az epidurálon. Jött az esedékes vizsgálat, 9 cm tágultam egy óra alatt, mindjárt itt a baba. Jöttek a fájások, ezek már komolyak voltak. Burkot repesztettek, és nagyon hamar elértünk a kitolásig. Második baba lévén, rögtön előkészítették a baba ellátásához szükséges felszerelést, és igazuk volt: az ötödik tolásra megszületett Hanna, 2500 grammal.

Mivel az Agpar értéke 9 volt, nem is hívtak neonatológust, megtisztogatták és odaadták szopizni egy kicsit. Aztán bebugyolálták, és elvitték a csecsemőosztályra. Nem lett koraszülött státuszú, pedig egész nap ettől féltem, és szerencsére a PIC helyett a normál osztályra került. Ja, és a méhlepény tökéletes állapotban volt. Ennyit a modern ultrahangról. Másfelől ha a lepény rendben volt, akkor már megint miért nem birtam végig kihordani?

Zárásként még annyit, hogy rájöttem, nem nagyon érdemes összehasonlitani a magyar egészségügyet más országokéval. Teljesen más szokások, más elvárások szerint alakitották ki. Talán Pesten nem hagytam volna, hogy leküldjenek a büfébe, így viszont nem kellett a folyosón feküdnöm. Talán Pesten nem lett volna ilyen szép a környezet, de ott is biztosan találtam volna kedves szülésznőt. Talán Pesten nem osztottak volna az éjjeli szoptatáshoz meleg teát és péksüteményt (frisset!), de nem is hangosbeszélőn hívtak volna a babáért. Talán Pesten nem tartották volna be a látogatási időt, de ha mégis, akkor a végén nem a fegyveres biztonsági őr(lány) jött volna szólni, hogy zárja az ajtókat. És talán ha Pesten születik a lányom péntek hajnali egykor, akkor nem engednek haza vasárnap reggel. Igaz, nem is kellett volna két nappal később - külön fizetendő - bilirubin tesztre visszamennünk.

Szóval ahány ház, annyi szokás. Én már nem lepődtem meg - majdnem - semmin, nekem így volt jó és szép az egész. És most itt szuszog a kezemben az "eredmény", aki miatt ezerszer rosszabb körülmények miatt is érdemes lenne végigcsinálni ezt az egészet.

Meni

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.02 08:50:41vikimanka

    Gratulálok Meni!Legyetek nagyon boldogok!

  • 2008.02.02 08:53:08manci

    Meni: nagyon tetszik a hozzáállásod is meg a kislányod is! :))

  • 2008.02.02 09:24:55yuyu79

    Gratulálok! Meglepő, hogy 36. hétre született babával a 2. napon hazaengedtek... Na itthon ez is biztos másképp lett volna. Szuper, hogy végül jól alakult minden :-D

  • 2008.02.02 09:41:51szanna

    Meni!

    Többször kéne írnod. Tetszett a hangulata az írásodnak. :)



    Grat Hannához!

  • 2008.02.02 09:49:34Miss Marple

    Meni, Isten éltessen titeket! A babán egy kicsit sem látszik, hogy korai volna, kerekebb, mint sok 40. hetes baba, és gyönyörű

    ! (Azt hiszem egyébként, hogy a "magyar szabvány" szerint a 36 hetes 1 napos baba már - stipi-stopi - nem számít korainak.



    Ami a körülményeket illeti, persze, nem érdemes összehasonlítgatni, de a sok megszüntetés és ágyszámcsökkentés után a magyar szülészetek is ide tartanak. Az Istvánban bizony simán ki lehet fogni egy folyosói vajúdást, utána nőgyógyászati (tehát nem szülészeti) osztályon való elhelyezéssel, ha éppen front van. (Persze, a dokik meg a nővérek igyekeznek aztán mindenkit normális mederbe terelni, de ágyat varázsolni ők se tudnak.) És a büfé is másik épületben van.

  • 2008.02.02 11:39:43begyszli

    Én is gratulálok! Gyönyörű a kiscsajszi!

    yuyu79: 35. hétre született babácskámmal a kötelezően bentöltendő 3 nap után hazajöhettem:)Itt is úgy van, hogy ha a baba elérte a 2 kg-ot, tud enni, és általán állapot kielégítő, hazaengednek:)

  • 2008.02.02 11:48:28Subbantósdi

    Gratula a kislányhoz, nagyon szép és aranyos!

    Nekem a 37. héten folyt le a az első szülésem, bőven 2000 gramm felett volt a lányom, úgyhogy mi is a szülés + 4 nap múlva hazamehetünk, sőt igazából már a az 5. nap délelőttjén.

  • 2008.02.02 12:00:28fruzsb

    jaj, de édes, hát megzabálom!!!!!!!!!

    Bocsánat, kicsit off leszek, tegnap produkáltam egy pozitív tesztet, és nem bírom magamban tartani, hamár a család még nem tudhat róla!

    Hannához sok boldogságot:-))))))))))))

  • 2008.02.02 12:09:09huhhh

    Meni, nagyon aranyos a kislányod, sok boldogságot nektek! :))



    Fruzsb neked is gratulálok, szorítok, hogy minden rendben legyen. :)) A család mikor tudhat róla?

  • 2008.02.02 12:20:52eino.

    Meni, ez a baba csodaszép! És eszméletlen értelmes a tekintete ! Szép és okos lányka, elég egyedi születéstörténettel :))





    Fruzsb, hajrá, van itt egy szülésnaptár hetekre lebontva a jobb oldalon, oda beírhatod az aktuális történéseket. :)

  • 2008.02.02 14:27:42Pandi

    Meni, klassz volt, gratulálok és a kiscsajszi tényleg nagyon aranyos!:)



    Sok boldogságot nektek!:)))



    És a Fruzsb családnak is, természetesen.:)))

  • 2008.02.02 14:44:42Cica7

    Meni!

    Gratulálok a babátokhoz,nagyon szép kislány!

    Jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek! :)))

    Fruzsb!

    Neked is gratulálok, és vigyázz nagyon magadra! :)))

  • 2008.02.02 14:49:04fruzsb

    huhh!

    Hááát, szerintem kb 10 hetesen már meg fogjuk mondani.Addig meg örülünk a szűk családban meg a 1,5 éves Ábellel:-)

  • 2008.02.02 15:22:29cozumel

    En is 36+2-re szultem az ikreket, szombat reggel, es hetfon reggel mar mentunk is haza:-)

    Sajnos a lanyom csak az 5. napon johetett, mert viz maradt a tudejeben:-(



    De mindket baba 2 es fel kilos volt, alig esett vissza a sulyuk es nem sargultak.



    Mindez Mexikoban.



    Meni!

    A bufes dolgon jot rohogtem, dehat biztos kulturaltan nezett ki a bufe. Masnak surgosebb volt szulni, na, Te meg raertel boven:-)))

  • 2008.02.02 17:20:04Subbantósdi

    fruzsb:gratula, mi is vártunk a 12. hétig, úgyhogy megértelek és kitartás addig is! :o)

  • 2008.02.02 21:01:03Vowel

    Meni, gyönyörű baba! gratulálok!

  • 2008.02.02 21:08:31kisbalas

    Meni, nagyon szép arca van a kislányodnak! Gratulálok nektek! Fruzsb, hajrá! Most hanyadik hétnél tartasz?

  • 2008.02.02 21:15:31Meni

    Most láttam csak, hogy felrakták az irományomat. Nagyon örülök neki, hogy tetszett a stilusa, kicsit izgultam, hogy milyen lesz a fogadtatás.

    A kiscsaj tényleg okos, tegnap - először életében - végigaludta az éjszakát. Hogy foglalkozni tudjunk a bátyjával, aki tegnap - életében először - előadott egy csúnya kruppot. Most várjuk, hogy ma is megyünk-e az ügyeletre, vagy sem :(

  • 2008.02.02 21:26:04nagbri

    Meni: Gyönyörű ez a kislány, és gratulálok!

    Jó egészséget az egész családnak!

    Ja, és nagyon jó az írásod! Köszi, hogy elolvashattam!

  • 2008.02.03 07:26:58fruzsb

    Kisbalas!

    A várt menzesz napján masszívan pozitív lett a teszt, igy nagyon az elején, még csak az 5.ben vagyok:-)

  • 2008.02.03 08:01:55Starlark

    Meni: Grat Hannához gyönyörű baba. A történetet is jó volt olvasni :)



    Fruzsb: Ha nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek? :)

    Legszivesebben én se mondanám el a 12. hétig, de mivel a főnökömnek igen vad elképzelései vannak a nyári szezon munkánkról jövőhéten muszáj lesz neki elmondani mert még nagyon beleéli magát. A közeli rokonok nálunk azért tudják :)

  • 2008.02.03 08:27:08fruzsb

    Starlark!



    Pontosan:-)

    A rokonok azért nem tudják, mert 5 hónappal ezelőtt is volt egy baba aki elment.nagyon rossz volt utána bejelenteni, hogy mégsem...:-(Most kivárjuk...:-)))))))

  • 2008.02.03 13:06:17Meni

    A saját posztomat OFF-olom szét: szerintetek lehet, hogy a köldöksérv fáj a babának? Félreértés ne essék, nem "átlag" borsónyi nagyságú kis izéről van szó. A fent emlitett leányzónak akkora sérve van, mint egy nagyobb dió, sirás után fél ping-pong labda. Az orvos szerint nem fáj neki, de azért elküldött sebészhez.

    A "nem fájáshoz" képest az utóbbi hetekben nem alszik már a hasán, és nagyon sokszor sir fel, látszólag ok nélkül. Ja, és már a kólikája is elmúlt, szóval az sem lehet. Szerintetek?

  • 2008.02.03 15:51:16Vakmacska

    Ha már off, Meni rövid leszek - a felmenőim szerint igen. Jókorával születtem, ilyen szorítókötéssel kellett léteznem éjjel-nappal, és üvöltöttem hozzá éjjel-nappal.



    Anyám egy idő után kóma lett (apám Pesten dolgozott, nagyszülők voltak még velem) - egyszer így félálomban kikódorgott a kertbe, hogy most szív fél perc levegőt...a családi legendárium szerint félútig se ért, mikor nagyanyám utánakiabált: Matild, bőg a gyerek, micsináljak vele? Amúy birkatürelmű és udvarias anyám állítólag azt kajabálta vissza: Csapja a falhoz!:)))))



    Ahogy a sorok bizonyítják életben maradtam, és egy idő után el is hallgattam szépen.

  • 2008.02.03 15:52:44Vakmacska

    ja és vigasztalásul én hamar kinőttem, epedig születésemkor azt jósolták egy egy-három éves koromban műteni kell majd. Nem lett szép köldököm de műteni nem kellett, és szülni is frankón tudtam vele.

  • 2008.02.03 15:59:02Vakmacska

    ...és gyönyörű a babád, gratulálok.

  • 2008.02.03 21:44:15tigrincs

    Meni: gratulálok gyönyörű kislányotokhoz, és jó egészséget az egész családnak!



    Remélem ez a köldöksérv hamar megoldódik. Egyébként honnan a francból tudja az orvos, hogy fáj-e Hannának bármilye? Illetve, hogy bármelyik csecsemőnek milye fáj?

    Sose értettem miért mondanak ilyeneket. Mivel az egyik kisfiunk elég sírós baba volt, én is hallottam mindenféle tippeket, hogy mi fáj illetve mi nem fáj egy csecsemőnek.

  • 2008.02.03 23:03:34Vvuk

    Gratulálok!

    Egész kedvesen hangzott ez a kanados szülés.

  • 2008.02.04 08:13:17Meni

    Vakmacska, itt még szoritókötést sem tettek rá, semmit, csak ugy van, aztán majd elmúlik. Szerintük ezzel nincs mit csinálni, lekötni sem kell...Hát, szerdán megpróbáljuk bekönyörögni magunkat a sebészhez (csak 3 hét mulva lenne időpont, de akkor pont Pesten leszünk), aztán majd meglátjuk...

  • 2008.02.04 10:41:12csorso

    Meni!

    Grat a babádhoz,és a humorérzékedhez is!!!Én tuti nem tűrtem volna el ezt a hozzáállást,bár mindkét kölköcöm a Schöpf-Méreiben született,és túl is hordtam őket,úgyhogy alapból befektetett a dokibácsim...

  • 2008.02.04 11:54:56eszter47

    Meni! Fantasztikusak vagytok....:-) Egyszerüen olyan szuper az irásod, mintha az egész csak játék lenne. Pedig tudom, hogy mennyire komoly, és mégis. Imádom olvasni - ezt is.

  • 2008.02.04 18:33:21bi

    Meni!gratulálok, szép a babuci!A köldöksérvvel

    kapcsolatban:előfordul,hogy nem használ semmilyen praktika, ez igy volt a fiamnál is.

    11 hónaposan meg kellett müteni,bementünk reggel és délután hazajöhettünk,mert nem volt semmilyen komplikáció.Azóta már 8 éves,és nem is látszik,hogy mütötték.(egy pici metszés és

    3 öltés).Csak akkor csinálják meg,ha valóban indokolt, a legtöbb esetben visszahúzódik magától, 1-2 éves korra.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta