Életének ötödik hetében már meg tudja különböztetni egymástól a hangokat, és ha valaki hosszabban beszél a közelében, odafordul. Engem, mármint az anyját már határozottan követ a szemével, ha átmegyek egyik oldaláról a másikra, megtalál. Elkezdett emelett huzamosabban tanulmányozni dolgokat, a kis színes fagolyóit például hosszú perccekig nézegeti – néha még bandzsít hozzá, -és egyre hosszabb időt tölt szemlélődéssel.
Ezen felbuzdulva vásároltunk neki egy zenés forgós játékot, így a nap egy jelentős részében méhecskék táncolnak a feje fölött. Abigél még rám sem nézett soha olyan szerelmes pillantással, mint ezekre a hülye plüss darazsakra, hosszú percekikg csak aléltan bámult, majd egyszer csak egy széles, és határozott vigyor ült ki az arcára, mi pedig, a büszke szülők persze majdnem belefolytunk a kiságyba a gyengeségtől.
A mindent elsöprő, legcsodálotosabb, újdonsült tudománya azonban Abigélnek a kiságyban való alvás. Mint már említettem nálunk az esti elalvás igen kényes pont, általában 2-3 óráig tart, azaz 8-tól 11-ig, aminek a nagy része szopás. Abigél ilyenkor non-stop a cicin lóg, aminek követkleztében persze azok néha kiürünek, vagy csak neki nincs türelme már erősebben szívni, mert elfárad, akkor jön a hiszti, meg a mérgelődés, meg a nyugtatás, aztán vissza a cicire - egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy bírja fizikailag ennyi ideig, én már majd elájulok, ő meg még mindig rajtam lóg, mire nagy nehezen elalszik, - természetesen a mi ágyunkban.
Most azonban, hogy a hatodik hétbe lépett, és láthatóan egyre okosabb, radikális lépésre szántam el magam, egy óra szopás után levettem a mellemről és beraktam a kiságyába. Persze hatalmas ordításra és azonnali tiltakozásra számítottam, de nem ez történt. Ültem mellette az ágyon, ő pedig egyre laposabbakat pislogott, majd egy hang nélkül elaludt. Még legalább másfél óráig álltunk fölötte, csak utána mertünk lefeküdni, egyszerűen nem hittük el a dolgot. Másnap már nem ment ilyen simán a dolog, egy párszor fel kellett venni, de aztán fél órán belül elaludt, és azóta már napközben is aludt az ágyában. Én meg persze borzasztóan izgulok, hogy csak valami gyorsan múló csodáról van szó, vagy Abigél tényleg nagylány lett, és lassan megtanul majd egyedül, cici nélkül aludni.