SZÜLŐSÉG

Félek a szüléstől, segítség!

2007. október 26., péntek 09:16

Olvasom a szaksajtóban, hogy a kismamák gyakran nagyon félnek a szüléstől. Nos, ez velem se volt másként, ám nekem igen specifikus félelmeim voltak. Az egyik, hogy biztos császár lesz, hiszen én is így születtem. A másik kicsit viccesebb: attól tartottam, hogy éhes leszek a vajúdás alatt, és emiatt nem lesz elég erőm végigcsinálni.



Mondjuk én alapesetben kétóránként eszem, különben kitör a harmadik világháború, terhesen meg aztán pláne ilyen voltam. Az aggodalom tehát annyira nem alaptalan, különösen ha figyelembe vesszük, hogy első gyereknél az ötperces fájások és a születés közti idő simán egy nap is lehet, de fél nap biztosan. És ugye a legtöbb kórházban nem engedik a szülő nőt enni, hátha császározni kell.


Érdekes módon attól nem féltem, hogy fájni fog. Persze nem örültem neki, de igyekeztem úgy gondolni a fájásokra, mint egy természetes folyamat részére. Sokat segített a felkészülésben Gáborjáni Réka Jógaszülés órája, ahol rájöttem, a testem képes elviselni a fájdalmat (mielőtt valaki aggódni kezdene, jógagyakorlatról beszélünk, nem verésről).

A kajakérdést is sikerült megoldani: vittünk ipari mennyiségű szőlőcukrot, Gatorade-et és ásványvizet. A férjem szorgalmasan táplálta belém mindezeket, de igazság szerint nem éreztem sem éhséget, sem szomjúságot, csak a szám száradt ki nagyon.

A császártól való félelmem alaptalannak bizonyult: tévhit, hogy mindenki úgy szül, ahogy ő született. Nem is tudom, honnét szedtem ezt a marhaságot.

Ti mitől féltek, féltetek, és mi segített megoldani a dolgot?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.26 11:37:48kisbalas

    :)) köszi a megnyugtatást mindenkinek! Mifelénk "nem divat" a felszívódó varrat, de az összes barátnőm, aki már szült, azt mondta, hogy ettől érdemes a legkevésbé parázni, úgyhogy kezdem elhinni a dolgot...

  • 2007.10.26 11:43:55ikrekmama

    kisbalas,



    ne felj a varratszedestol, én is 10 eve szultem az elsot, mint pannabon, engem nem felszivodo cernaval varrtak, de nem ereztem semmit, mikor kiszedtek.

    A masodok csaszar volt, akkor sem fajt a varratszedes, egyszerre kihuztak az egeszet, ket mp alatt megvolt, semmi kulonos.

    Egyebkent en nem feltem az elso szules elott a fajdalomtol, mert azt mondtam magamnak, hogy nem cel nelkuli, aztan szules utan megfogadtam, hogy a masodikat erzestelenitessel fogom. (Bejott, csak nem teljesen ugy, ahogy elgondoltam :) )

  • 2007.10.26 12:10:31Alvomacko

    Basszus én a varratszedéstől jobban féltem, mint a szüléstől. A másodiknál is...

    Asszem azért, mert a szülés egy lassú, egyre erősődően fájdalmas folyamat, a varratszedés meg lehet egy hirtelen, kiszámíthatatlan erősségű fájdalom. Persze végül is nem fájt igazán. Meg utálom, ha azon a széken a lábam között kotorásznak. Valszeg ez is befolyásolt. Pedig a szülőágyon kétszer is volt küretem, de hát ki ért arra rá odafigyelni, amikor a maszatos babáimat ölelgethettem. Akkor nem zavart az orvos a lábam között. :-)

  • 2007.10.26 12:40:35lii

    a császár előtt annyira se féltem, mint a forgalmi vizsgám előtt. emlékszem, mennyire nyugodt voltam.. egészen addig, míg egyedül nem maradtam a műtőben pár percre, a "személyzet" megérkezése előtt, ez aztán a gerincérzéstelenítős fecskendő megpillantásában csúcsosodott ki. onnan meg már nem sok időm maradt parázni, mert gyorsabb és érdekesebb volt annál az egész, és nem is figyeltem a félelemre.



    terhesség alatt is nyugi voltam, az egyetlen jelentősebb parám az volt (talán írtam is már itt), h. azért féltem hüvelyi szüléstől, mert mi van ha az "a" baba kijön odalent, a "b" baba meg vmiért elakad, és őt már császárral szedik ki - és így minden szülés utáni és császár utáni kellemetlenséget egyszerre fogok birtokolni.

  • 2007.10.26 12:45:06siciliai apuci

    az én feleségem is félt a szüléstől, de amikor elkezdődtek a fájások ,már könyörgött hogy hadd szüljön már...neki a vajúdás volt fájdalmasab....na meg nekem amikor egy 5 percesnél elkapta a tenyerem de úgy sikerült összefogni hogy az újjaim egymást törték...hát mit mondjak..én ott helyben majd be sz....m.Már azon tanácskoztak a dokik hogy császár legyen-e de a anya ragaszkodott hozzá hogy ő bizony szűlni fog és ezért igazán tisztelem őt.Állítólag a doki tudta előre hogy a pici nyakán lesz a köldökzsinór...ezért akart császárt.Hát ott is volt duplán...amikor megláttam ott dobogott a torkomban a szívem, de aztán /köszönet a fődokinak / sírni kezdett a pöcsös..

  • 2007.10.26 12:50:34ikrekmama

    lii,



    az "A" és "B" baba parám, tehát hogy hogy jönnek ki nálam is megvolt, de aztán még szülés előtt közölték velem, hogy a fekvésük miatt úgyis császár. Én ettől megkönnyebültem (mert mint már említettem nagyon gyáva vagyok :)) Mondjuk császár utan meg két hétig nem tudtam normákisan köhögni v. tüsszenteni.

  • 2007.10.26 12:57:49lii

    pepa marquez, az enyémek szabályos fej-fejvégű fekvésbe álltak be a 28. hét körül, aztán végül rossz ctg-eredmények és fájásgyengeség miatt lett császár, mint utólag kiderült, a 2 zsinór összegabalyodott, és emiatt voltak rosszak az értékek.

    én csak felegyenesedve járni nem tudtam, hálistennek pont nyár közepe volt, semmi köhögős nyavalya, nem tudom mi lett volna akkor. :)

  • 2007.10.26 13:10:59zolnaid

    Nilüfer: 2004 és 2006 ban. Amúgy a Kenézyben még mindig nem lehet enni a legtöbb dokinál.

  • 2007.10.26 13:16:23Nilüfer

    Én nem enni akartam:)Főleg nem szülés alatt-közben. csak hogy picit törődjenek velem.A Dotén ezt nem kaptam meg.De ez biztosan egyedi dolog volt:)

  • 2007.10.26 13:19:03Békanőci

    Attól féltem,hogy idő előtt kell befeküdni a kórházba.Közben kórházreform,kis kórházunk becsuk,tutti megyeiben szülünk.Hát,be is vonultattak idő előtti burokrepedéssel a 36. héten.igaz,csak másfél napot vártam manóra...

    Szerintem nem véletlen,hogy kilenc hónapig tart egy terhesség!Az elejétől készülni kell testileg-lelkileg a nagy találkozásra,hogy az anyukát ne érje váratlanul,bárhogyan alakulnak az események!

    A szüléstől nem féltem,tele voltam önbizalommal(meglepő módon),valahogy tudtam,hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd ha eljön az ideje,hogy a babának és nekem is minnél könnyebb legyen.Ez erről szól.Ha tényleg nem leszek rá képes,majd megoldják.Be is jött a dolog,szülnék én kéthetente,csak ne varrjanak.Brutál ügyeletes doki akkorát sliccelt odalent,mint a bécsikapu,Kívül hat,belül öt öltést kaptam.A lényeg,hogy nem szedte ki a sima varratot,úgy engedett haza.

    Tanultam belőle,legközelebb nem hagyom magam.

  • 2007.10.26 13:20:04tyúkanyó

    Hehe. Kisbalas,a paráidat olvasva, mintha magamat látnám az elsőü szülésem előtt. Remegtem a varratszedés előtt, a doki körberöhögött, hogy a szüléstől meg nem féltem. Jelentem a második és a harmadik varratszedéstől már nem féltem.Lényeg,hogy előtte jó alaposan "áztasd" el tusolás közben.

  • 2007.10.26 13:36:25memo

    Nekem nem nagyon volt időm parázni. 31 hetesen életmentő császárt csináltak. Most szeretnénk még egy babát, de azt hallottam, hogy akinek volt már egy császármetszése, annak a következő is biztosan az lesz. Na, ettől viszont nagyon parázok. Ezért ha valaki ilyen cipőben jár(t), várom a tanácsait. Köszi!

  • 2007.10.26 13:54:34babzsák

    memo!

    Én mindenhol azt hallom,olvasom,hogy az előző császár után maradt heg(főleg a méhen)állapota alapján döntenek hüvelyi szülés,vagy újabb császár lehetőségéről. Mindenképp beszélj a dokiddal,hogy mit javasol majd,de tudomásom szerint egyáltalán nem egyértelmű az újabb csaszi! Drukk!

  • 2007.10.26 14:29:23Szila

    Sziasztok!

    Új vagyok, eddig csak olvasó.

    Én 4,5 hónapja szültem a debreceni klinikán, és nem engedtek enni vajúdás közben. Jó, jó, a szőlőcukor ott volt, ehettem azt, de én valami tartalmasabbra vágytam. Este fél tíztől bent voltunk, hajnalra már majd éhen pusztultam. A férjem épp indulni készült, hogy hoz nekem valami kajcsit, de a szülésznőm azt mondta, hogy ne egyek, mert mi van, ha császár lesz. Majdnem az lett, 3x riasztották a műtőt, de aztán mégiscsak a természetes utat választotta a kisfiam. Még a szülőszobán voltam, amikor a szülésznőm hozott kórházi ebédet. Hát, én röviddel szülés után felkeltem és az utolsó falatig elpusztítottam mindent.

    A fájásoktól én is féltem, de bőven volt időm, így kaptam EDA-t. Azt hiszem, teljesen kimerültem volna a végére a fájdalomcsillapítás nélkül. A varratszedéstől kicsit tartottam (felszívódó varratokat kaptam, de a külsőket kiszedték), de egy szülés után az már csak aprócska kellemetlenség volt.

  • 2007.10.26 14:35:42vikimanka

    Memo!

    Ne parázz ettől.Én császárral születtem,az öcsém pedig simán meglett.Anyukám szerint sokkal jobb volt simán szülni.

  • 2007.10.26 14:49:38mosómaci

    Az első szülés előtt nem voltak paráim, hittem abban, hogy minden rendben lesz és sejtettem, hogy fájni fog (ezt mesélték :-)) És ahhoz képest, hogy nagyjából így is volt - magzatvíz elfolyásától számítva 4 órán belül megszületett a 4390 grammos "kisfiam" - most, félidős várandósként rendesen parázok, attól,hogy

    - koraszülés lesz a vége (1 hónap fekvés már mögöttem)

    - egyedül kell megszülnöm, mert a párom nem ér be

    - nem lesz olyan gyors, mint az első (2,5 órát kibírtam, pedig brutálisan fájt, de 10-12 órát tuti nem élnék túl)

    - vmi komplikáció lesz és sérül a baba

    Kezdetnek elég ennyi? :-)

    Ja, és én nem ihattam. Pedig baromi szomjas voltam. Csak miután felkeltem a szülőágyról és lezuhanyoztam. :-(

  • 2007.10.26 15:02:26Leona

    Memo: az én dokim tanít is, így elég jó áll a statisztikákkal. Az első császár után azt mondta, hogy 30%-kal nagyobb az esélyem, hogy a második is az lesz. Sajnos én beleestem ebbe, de azért nem olyan rossz arány...

    Nálam a következőt csinálták: mikor a második szülés beindult, a varratot ultrahanggal megvizsgálták. Mivel az állapota jó volt, mehetett tovább a vajúdás. Aztán állandóan kérdezgették, hogy nem érzékeny-e a sebem. Én nem éreztem semmit (legalábbis a sebnél), de aztán el- elájulgattam és utólag azt mondták, hogy érzékeny lett, azért lett a második is csaszi.

  • 2007.10.26 15:29:23memo

    Köszi az információkat! Reménykedem, hogy a második szülésem majd nem végződik császárral, de végül is az a lényeg, hogy a baba egészséges legyen!!!

    Így utólag eszembe jutott, hogy a szülésnél én attól paráztam, hogy az érzéstelenítőt mellébökik, és lebénulok, aztán kiderült, hogy altatnak. Akkor meg azért, hogy "túlaltatnak" és nem ébredek fel. Tudom, tudom nem vagyok normális!!! :D

  • 2007.10.26 16:11:52Moira

    Én a fájdalomtól féltem, de nagyon. Aztán nem is volt annyira vészes(éppen kellemes sem volt), nem is üvöltöttem, mint a szomszédom.Kicsit ilyesztő volt hallgatni szegényt.



    Inni ittam eleget, meg össz három szőlőcukor is elfogyott. Pedig egész nap nem ettem szinte semmit, mert reggeli után vizsgálaton voltam, délután szaladtunk haza a cuccomért, akkor ettem egy barackot, meg este mégegyet, de a vajúdás alatt olyan hányinger jött rám, hogy a gyümölcsöket viszaszolgáltattam egy kis tálba :-DD



    Paráztam, hogy egészséges legyen, aztán amikor már kint volt és minden rendben volt nála, akkor lezdtem izgulni, hogy velem is OK legyen minden.



    Amikor hazamentem a doki levágta a varrat két végén a csomókat, na ettől is féltem kicsit, pedig semmi nem volt az egész. Meg a hathetes kontroll miatt is izgultam.Azzal nyugtattam magam, hogyha meg tudtam szülni egy gyereket, akkor már egy vizsgálat igazán nem fog fájni. Nem is fájt.

  • 2007.10.26 17:24:55boribon

    Én attól féltem, hogy félni fogok. :-) De tényleg, tartottam tőle, hogy a szülés során eluralkodik majd rajtam a pánik, hogy úgy fogom érezni, én erre képtelen vagyok, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Az egész szülés alatt SEMMIRE nem gondoltam. És ez nagyon felszabadult érzés volt. Az összes gondolatom ennyi volt: most jön a fájás, lélegezni-elmúlt a fájás, aludni! A végén meg egyszerűen koncentráltam a szülésznőre.



    Persze a terhesség vége felé már féltem a fájdalomtól is, valószínűleg azért is éltem meg úgy, hogy alig fájt, mert ennél sokkal borzalmasabbat képzeltem.



    Nekem viszont nem jött be ez az elfelejtjük a fájdalmat-dolog... Azt valóban nem tudnám fölidézni, hogy hogyan fájt, de, hogy fájt, az tuti, és bizony engem még kiver a víz a gondolatra, hogy ezt még (legalább)egyszer végig kell csinálnom. Persze, hogy a vége fantasztikus, de ettől ami előtte van, egyáltalán nem lesz könnyebb.

    Valamint mivel egy paragép vagyok, rögtön azt is kitaláltam, hogy nem lehet, hogy minden szülésem olyan problémamentes legyen, mint ez volt, biztos lesz valami gubanc a következőnél... De azért lesz következő, az fix.

  • 2007.10.26 17:28:23zolnaid

    Nilüfer, biztos nem volt egyedi, de 24 év telt el azóta. Jelenleg, én pl. semmi pénzért nem mennék a Kenézybe szülni, nem a modoruk, az mai napig jó a fizetős betegek felé, hanem a leragadt szemlélet miatt. De van aki meg van vele elégedve.

  • 2007.10.26 17:46:22druantia

    Az én paráim ezek voltak:

    - beöntés után nem jutok el a vécéig,

    - bepánikolok és vonyítva és visítva rohangálok vagy fetrengek a folyosón,

    - bejön mindenféle ember és sasolja a seggemet (konkrétan betegszállító fiú, ablakmosó, takarítónő, csőszerelő),

    - nem fogok tudni hajat mosni szülés után és úgy fogok kinézni, mint Koponyányi Monyók :).



    A valóság ez volt:

    - Nem érte baleset a bokámat.

    - Teljesen higgadtan, mosolyogva (sőt, helyenként vigyorogva), egyetlen nyikkanás nélkül és marhára fegyelmezetten zajlott a szülés, különös módon végig agyamnál voltam :).

    - A vajúdás alatt szinte végig kettesben voltunk anyámmal, néha bejött a szülésznő ctg-zni meg néha át kellett mennem a dokihoz a kezelőbe egy kis tágításra. A tolófájásoknál bejött pár percre a kedvenc dokim, aki az amnioszkópiát szokta csinálni nekem, jól elvigyorogtunk. A végén tényleg ott volt egy csomó ember, de csak akkor vettem észre őket, amikor elvitték a gyerekemet felöltöztetni. Ráadásul ők is csak a csecsemősök voltak plusz valami nő, akiről még mindig nem tudom, ki lehetett. Vsz. takarítónő. Akkor sem volt zavaró, legalább több embert molesztálhattam azzal, hogy ugye, milyen szép az én kicsikém :)?

    - Még aznap este hajat mostam, meg másnap reggel is, meg a következő reggel is :).



    A fájdalom-pánikot már a szülés előtt egy hónappal lejátszottam, eléggé intenzív volt kábé egy-két napig, olyan igazi pánik, de nem tért vissza. Amikor elindult a szülés, olyan nyugodt voltam, mint még soha.



    Abban teljesen biztos voltam, hogy a gyerekemnek nem lesz semmi baja, eszembe sem jutott ilyesmi. Végig dumáltam magamban hozzá, mondogattam neki, hogy ne féljen, itt vagyok :).

  • 2007.10.26 18:21:58Yuki

    Az én parám, hogy front lesz, mikor megindul a szülés, és órákon át a folyosón fogok vajúdni, esetleg szülni is...



    Meg hogy a férjem bepánikol :)

  • 2007.10.26 18:48:35Paramami

    A kétóránként evés nálam is áll, és komoly negyed órás vitát folytattam az orvosommal, hogy ehetek-e majd vagy nem. Attól tartottam még, olyat csinálnak velem erőszakkal (burokrepesztés, méhszáj-tágítás), amit nem akarok. A szüléstől magától egyáltalán nem féltem - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy valszeg az lesz (az lett). Valahogy annyira azt gondoltam, hogy velem nem történhet meg, hogy teljesen meglepett, amikor kiderült, hogy rosszul fekszik Blanka. Ekkor aztán elkezdtem félni ezerrel - mivel én a császárt műtétnek gondoltam és gondolom ma is, és egy műtétnek még a gondolatától is az ájulás kerülget. Akkor annyira megijedtem, hogy folyamatosan bőgtem a félelemtől, míg kötőhártya gyulladásom nem lett. Akkor felkerestem egy pszichológust, aki segítet túljutni a félelmeimen. Végül nem volt jobb, mint vártam, de elfogadtam, hogy szükség volt rá. Abban hiszek, hogy az én bármilyen vágyam sehol nincs a gyerek egészségéhez képest, és ez segített átvészelni. De azért ha lehetne, legközelebb nagyon kikerülném.

  • 2007.10.26 18:59:28Ditke

    Én egy dologtól féltem: hogy a gyereknek baja esik. A többitől nem. Előre sem. Valahogy az egész szülés-misztérium sem hatott rám, talán mert nekem nem arról szólt a babavárás, hogy a szülésre készülök, hanem folyamatosan benn kellett őkelmét tartani. Csak elég későn merült fel a dokimmal is, hogy most már pedig már szülni is fogunk. Addig nem mert beszélni róla, talán ő sem bízott benne, hogy nem lesz a vége koraszülés. Sőt, még az elején további intézkedésig egyszerűen megtiltotta, hogy szüléstörténeteket (ilyeneket vagy olyanokat) olvassak.

    És mégis bennmaradt a legény, a 39. hétig, és magától indult el kifelé.

    Viszont már az elejétől nem sok esélyünk volt a természetes útra, így nem lepett meg, hogy császár lett a vége. Nem sokkolt, nem bántott. Pláne mert akkor már sietni kellett.



    Egészen addig a percig, amíg oda nem hozták a fiamat mázas-gyönyörűen csak attól rettegtem, hogy sérül (elkéstünk...), hogy hiányzik keze-lába, hogy nem egészséges, vagy neadjisten.....



    Aztán odahozták, megsimizhettem, megtapogathattam és megnézhettem, hogy mindene megvan. :)



    És igazán akkor nyugodtam meg, amikor pár perccel később mondták, hogy 10/10-es apgar és tökéletesen egészséges a kicsike. No ott mertem elsírni magam, addig nem mertem elengedni az érzéseimet.

  • 2007.10.26 20:36:41Pumatex

    Én is csak a varratszedéstől féltem, de a rajta levő kötés leszedése rosszabb volt. Pontosabban az volt rossz, mert a varratot úgy szedte ki a doki, hogy észre sem vettem. Pedig készültem rendesen... :D



    A szülés alatt iszonyúan fájt minden, nem volt EDA, cserébe volt oxitocin, annyi, mint egy lónak. A végén már semmi sem érdekelt, csak legyen kint és egészséges. De vévgig nem sírtam, csak szenvedtem. Amikor a műtőben odahozták, és amíg varrtak, megcirógathattam az arcát, na akkor sírtam el magam. Meg most, hogy visszagondoltam erre... :) Hüpp.

  • 2007.10.27 10:45:17mozsetta

    Az első szülésem előtt nem féltem egyáltalán - nem tudtam, mitől kell. A második szülésem előtt már tudtam, így aztán féltem is rendesen :-) Persze ez már jobban sikerült, rövidebb ideig tartott, hiszen felkészültebb voltam, semmi nem ért váratlanul: se fájdalom, se injekció, se varrás. Viszont harmadszor már nem vállalnám be. Bocsánat! :-)

  • 2007.10.27 12:13:58Anura

    Hm.. Én még csak előtte állok, lehet, nem kéne ilyesmiket olvasgatnom. :)

    Félek attól, hogy:

    -gátmetszenek, (iszonyú hangja van egy hersegő bőrnek, már volt szerencsém más műtétben hallani)

    -hogy hanyatt kell dögledeznem órákon keresztül

    -és közben mindenki, aki arra jár, az én lábam közét nézi

    -hogy a párom ahelyett, hogy segítene okoskodni fog, hogy mit kéne csinálnom, én meg sértegetem őt :)

    - és főleg hogy valami hiányossága lesz a gyereknek, vagy szülés közben éri baj.

    Bár lennék túl rajta. Akkor már más dolgok miatt enném magam.

  • 2007.10.27 13:40:59kisbalas

    Anura! :) Attól én is paráztam, hogy a párom okoskodni fog, én meg jól leordítom (megesik ez, elég "olasz" stílusban szoktuk megoldani a problémákat), így aztán szépen leültettem, és megtárgyaltuk, hogy inkább anyával megyek, ő meg majd a végén jön be, ha már lesz baba. Láthatóan ő is megkönnyebbült, mióta megbeszéltük.

    Más: most annyira megy ez a ne kérjünk fájdalomcsillapítást dolog, de ezt miért? A természetesség iránti mérhetetlen szeretetünk miatt, vagy konkrétan árthat valamit? Olvasgattam én a netet, de nem teljesen világos. Az oké, hogy nem megfelelő időben esetleg lelassítja a dolgokat, de mondjuk egy jókor beadott EDA-val mi a gond?

  • 2007.10.27 14:15:09mozsetta

    Anura, nekem is vágtak az első szülésemnél, de nem éreztem belőle semmit, sőt nem is tudtam, h vágtak, már megvolt a méhlepény is, amikor megtudtam. A férjem szerint olyan hangja volt, mint amikor egy vastag kartonlapot ollóval kettévágnak... :-)

    A legtöbb kórházban már nem kell "hanyatt dögledezni", ha jól vagy és jó a baba szívhangja, járkálhatsz meg minden.

    Gondolom, h hányan mászkálnak körülötted, azt is kórháza válogatja: nálam csak a legvégén jött be plusz egy-két ember, de ők se velem, hanem a gyerkőccel foglalkoztak.

    A párodat pedig sértegesd nyugodtan, ilyenkor megtehetsz bármit! Én is kussoltattam, meg mondtam neki, h inkább ne érjen hozzám - nem vette rossz néven :-)

    A babáddal pedig biztosan minden rendben lesz, és igen: utána már más dolgokon aggódsz majd...

  • 2007.10.27 14:37:22Anura

    Köszi a nyugtatást, kedvesek vagytok, barátnőm lehülyézett, hogy mért kell nekem ilyesmiket olvasni, ő meg se hallgatott semmit. :)

    Anyukám sajnos nem jönne be velem szülni, pedig asszem még őt bírnám a legjobban elviselni.

    Gátmetszést nagyon nem akarok, egyik ismerősömnél az orvos megkérdezte apukát, hogy jó lesz úgy ahogy volt, vagy szűkebbre varrja vissza?

    Szerintetek ez nem egy alpári, soviniszta gusztustalanság? Ott a szült nő füle hallatára a.. szóval kiakadtam.

    A fájdalomcsillapításról annyit tudok, hogy a görcsök azért vannak, hogy előretolják a babát. Ha adnak, nem érzi az anya a görcsöket sem,gyengülnek a szülési fájások és sokszor leállhat a szülés. A baba pedig kába lesz. Hozzá is eljut még a szer.



    Úgy megnyugtattatok, nemtom hogy köszönjem meg. Talán nem lesz túl rémes, a páromnak meg írok levelet, vagy beprogramozom a telefonjába, hogy "ne foglalkozz az átkozódásommal, szeretlek én, csak most épp hülye vagyok" :)

  • 2007.10.27 17:37:39marcianyu

    Egészen addig nem féltem, amíg meg nem tudtam, hogy a babám belekakált a magzatvízbe. Innentől azért aggódtam, hogy vele minden rendben legyen. Éhes, szomjas még a 20. vajúdó óra után sem voltam. Igaz, ekkor már annyira nem volt erőm, hogy a műtő felé vezető úton is nyugodt voltam (szerintem már nem is nagyon voltam magamnál). Szóval császárral megszületett a kisfiam. Fertőzést kapott és újszülött intenzívre került egy másik város kórházába...

    Ezek után -bár még nem vagyok kismama- már most tudom, hogy nagyon félni fogok a következő szülésem előtt.

  • 2007.10.28 09:05:56dokalu

    Sziasztok!

    Eddig csak olvastalak benneteket, de a félelemhez van egy kis közöm. :) Napok vagy hetek kérdése, hogy mikor szülöm a 3. babánkat. Az elsőnél nem féltem, csak izgultam. A másodiknál már paráztam rendesen, mert tudtam, hogy mi vár rám.. Most meg teljesen idegbeteg vagyok attól, hogy a dokim ennél a szülésnél is gátmetszést akar! Pedig mondtam neki, hogy nem akarok matyóhímzést az alfelemre, nem érti.. Mint a héten kiderült, családi okok miatt nem lesz 2 hétig. Átadott egy másik dokinak állítólag, akit nem is ismerek! Nem tudom, most valahogy halványulni látszik a gátmetszés-parám, inkább attól tartok, hogy ki ez az ember és mit fog velem csinálni?!?!?! Segítség!!

  • 2007.10.28 17:13:05bae

    Hallo! Én olyan szinten be voltam rosálva, hogy 140-es volt a vérnyomásom. A szülésznő meg is lepődött. Igazból nem a fájdalom, éhség vagy bármi ilyesmi miatt féltem, egyszerűen az ismeretlen miatti félelem. Egy új szitu, ami után már soha nem lesz a régi az életünk. Na ettől teljesen ki voltam akadva, még a szülőszobán is megkérdeztem magamtól, hogy biztos vagyok-e abban amit csinálok (Persze azóta már tudom, nem döntöttem rosszul :)) Jah! És a gátmetszéstől féltem de nagyon. A következő szüléstől meg már most félek :( Tök gyagya vagyok.

  • 2007.10.28 18:12:07Moira

    Anura: Én előre szóltam a Páromnak, hogy nem akarom megbántani semmivel, de ne lepődjön meg, ha kissé "hülyén" viselkednék. Akkor is szóltam neki amikor zavart, hogy hozzám ért. Szóltam, majd megmagyaráztam, hogy egyszerűen ez most nem esik jól, nem vele van a bajom. Szerintem ez tökéletesen megérthető a férfi számára is. Néha én sem tudtam, hogy mi esne jól, akkor szegénykém honnan tudhatná?

    Mindent meg lehet beszélni szerintem.

    És ne parázz nagyon, minden szép és jó lesz!

  • 2007.10.28 19:30:11Hagyma

    Az én paráim onnan jönnek, hogy többen elmesélték már részletesen a saját szülésüket :) (Én még nem szültem.) Szóval ezek mind olyanok, amik valakivel megtörténtek:



    - Beöntés ellenére is oda fogok kakilni az ágyra vajúdás közben.

    - A férjem összeugrik a dokival, ha az fájdalmat okoz nekem (aki ezt mesélte, annak a férje neki akart menni a dokinak a méhszájtágítás miatt, ezért kiküldték olyankor...)

    - Méhszájtágítás kérésem ellenére

    - Gátmetszés kérésem ellenére

    - Nem fog megszületni a méhlepény / nem várják meg, míg magától megszületne (Anyukámnak kb. negyed óra után altatásban kaparták ki mindkétszer. De ő meg van győződve róla, hogy nem a doki volt türelmetlen, hanem teljesen jogos volt a "műtét"...)

    - Az addig jó fejnek megismert doki átmegy diktátorba, és utasítgat, vagy olyasmit csinál, amiről előre megbeszéltük, hogy nem lesz.

    - Nem avatnak be, hogy mit miért tesznek, vagy oxitocin infúzió bekötése automatikusan, kérés nélkül, esetleg ismeretlen orvos brutálisan megvizsgál.

    - Szülés után lesz valami gikszer velem, mondjuk vérezni kezd a méhem, és meg kell műteni.

    - A férjem kiábrándul belőlem, mert a lábam közül nézi végig, ahogy kibújik a baba, és utána mindig az a látvány jelenik meg a lelki szemei előtt. (Az egyik ismerősöm férje bent volt, de nem engedte, hogy odamenjen. Ettől félt ő is. Pedig a doki hívta is, hogy nézze meg, már jön a feje, és milyen sok haja van, de rendes pasi, és nem ment oda :))

  • 2007.10.29 10:57:40hoel

    Első gyerekkel igazi nagy arc voltam, nem féltem semmitől. Szentül meg voltam győződve róla, hogy teljesen rendben lesz minden, ha fáj kibirom. aztán 24 órás vajudás ( nem tegnap volt !!!) és egy katasztrofális szülés ráébresztett, hogy nem ennyire egyszerü az ügy- nekem legalábbis. Második és harmadik szülésnél előre kikötöttem, hogy EDA legyen, csak olyan helyre mentem, ahol ezt vállalják, beadják, megcsinálják. Igy is lett.Harmadik szülésnél már voltak jó élményeim is, pl szóba állt velem a szülőszobai személyzet, sőt! Az első két alkalomhoz képest ez igazán nagy szó volt. Plusz a szülés is lezajlott normális időkön belül, az EDA pedig szupercsúcs volt!Nagyon tudom ajánlani legalább bebiztositásnak annak aki fél a szüléstől de még nincs saját élménye a dologról.

  • 2007.10.29 11:09:19hoel

    Ja még valami az EDA val akpcsolatban! Az EDA ha jól csinálják- nem hat a görcsökre, nem állitja le őket csak a fájdalmat kapcsolja ki. Azt viszont teljesen. Érzed, hogy mozog valami de nem fáj. Nekem a doki mondta, hogy most kell nyomni erősen, meg előtte, hogy nagy levegő és addig nyomjak, amig ő nem mondja, hogy abbahagyhatom. Szóval igy a második nyomásra megszületett a fiam.9/10 es Apgar értékkel, ami a legjobb, szóval ennyire hatott rá rosszul a beadott EDA. Utána odaadták a gyereket, fogtam, kicsit szopizott( meg nagyon csúszott) de nagyon nagyon szuper volt!

  • 2007.10.29 12:50:53kisbalas

    Hoel, ez erősen elgondolkodtatott. Azt semmiképpen nem szeretném, ha elkábulna a baba, de azért akkora arc sem vagyok, ha jól sejtem nem lesz csupa móka és kacagás megszülni ezt a kiselefántot (4 kiló körül tippelik, persze ezek a tippelések takarhatnak nagyjából bármit). Nem tudom szülni milyen, mert ő az első, a fájdalmat szerintem jól bírom, de majd ott derül ki úgyis. A dokimban meg megbízom, és ő aneszteziológus is egyben, meg marha nagy tapasztalata van, csak tudja mikor érdemes, mikor nem. Na, majd kiderül, azért ez egy kicsit megnyugtatott, mert alapvetően arra készültem eddig, hogy a fájdalomcsillapítás valami rossz dolog, amit mindenáron kerülni kell.

  • 2007.10.29 12:58:23Anura

    Köszi Moira. A legrosszabbat én le se írtam, amitől félek: hogy gyerek helyett szörnyeteg születik.

    Gondolom ez változni fog, ha a vége felé sokat látom ultrahangon, de mennyire normális, ha valakinek erről rémálmai vannak, hogy mi fejlődik a hasában?

    És még csak Alien filmeket se nézek, mert utálom az ilyet. :)

  • 2007.10.29 13:23:58hoel

    kisbalas: a fiam ( ő volt a harmadik szülésem) 3 kiló 70 deka lett és mérföldekkel könnyebb volt megszületnie , mint a fél kg- al könnyebb tesójának EDA nélkül. Sztem biztonsági tartaléknak nagyon jó az EDA t megbeszélni, a gyerek nemhogy kába nem volt, de be se sárgult, szopott mint egy szivattyú( képzavar) stb... szóval okos szép és nagyon élénk kisfiú- később nagyfiú lett belőle.Ha negyediket, ötödiket szültem volna, EDA nélkül a szülőszoba környékére sem mennék- az első tapasztalatai alapján. Szivből ( és többszörös tapasztalatból) tudom ajánlani!

  • 2007.10.29 13:30:23hoel

    Ja, és nem lettek kis szörnyek, bár amikor már a sokadik éjszaka voltam fent velük, néha úgy éreztem, hogy bizony elég szörnyűek! Én nem a szrönységtől paráztam, hanem attól, hogy nem találom a gyereket a lakáson belül majd, és éhen fog halni mire megtalálom. ( 35 négyzetméteren, he he he)Hát, nem volt ilyen probléma, elég hanngosan tudatta a hollétét!

  • 2007.10.29 13:31:04hoel

    Ja, és nem lettek kis szörnyek, bár amikor már a sokadik éjszaka voltam fent velük, néha úgy éreztem, hogy bizony elég szörnyűek! Én nem a szrönységtől paráztam, hanem attól, hogy nem találom a gyereket a lakáson belül majd, és éhen fog halni mire megtalálom. ( 35 négyzetméteren, he he he)Hát, nem volt ilyen probléma, elég hanngosan tudatta a hollétét!

  • 2007.10.29 14:01:07Anura

    Ilyet már hallottam, de az etetésen még nem paráztam. Viszont álmodtam, hogy egy sárga csontváz születik meg égőpiros szemekkel.

    MÁsodik verzióban a beakadt gyerekét nyúltunk a párommal, hogy segítsünk neki, erre kinyitotta a szemeit, hályogosak és pupillátlanok voltak, és vicsorított, a szájában tűhegyes fogak sorakoztak.

    Asszem horrorfilmeseknek kéne ötleteket adnom.

    Állítólag természetes az idióta álmok tömege ilyenkor, de ez engem nem nyugtat meg.



    dokalu, szerintem beszélj az új orvossal, és mondd meg az elvárásaidat. Aztán vagy belemegy, vagy nem, a kollégától olyan instrukciókat kapott. :/

  • 2007.10.29 14:11:12Nilüfer

    Anura, ezen valahogy segíteni kell, mert állítólag a magzat magyon jól veszi az álmokat, úgy mint egy adást..ezt állítja Raffai doktor, aki magzat-anya kommunikációt tart, vagy tanít vagy mi....valami oka lehet a szorongásnak, meg kéne oldani.na, ez lehetne egy újabb jó kis táma..ez a magzati kommunikáció:)

  • 2007.10.29 15:00:03Anura

    Nilüfer, remélem csak később veszi át az álmaimat. Szoktam simogatni, meg gondolattal beszélgetni vele, de nem tudom befolyásolni, hogy becsúszik ilyen félelem. Még tévét se nézek, meg nem eszek túl sokat alvás előtt. :)

    A barátnőm mondta, normális, ő is álmodott olyat, hogy szörnyeteg lett a gyerekéből, és kidobta az ablakon, terhesség alatt valahogy előjönnek.

    De nincs ötletem, hogy mért volt, mit tegyek ellene. És magamról tapasztaltam egyik éjjel, mikor felébredtem, hogy hiába mondják az embernek, ne féljen, ne stresszeljen, hiába mondtam magamnak, akkor ott nem tudtam megállítani a rettegést, bár rutinszerű hülyeségekre kezdtem összpontosítani: hogy mit fogok enni reggel, aztán délben, és ilyesmik. Vicces. :)

    Szóval nehéz.

  • 2007.10.29 18:47:12Krisz mami

    Én a 19.-ik héten vesegörccsel kerültem a nőgyógyászatra, és több mint 5 liter folyaédkot tuszkoltak belém naponta (3-at innom kellett és még plussz 2-t kaptam infuzióban). Ki voltam száradva és még kiderült, hogy kövem is van (éljen...!!) Borzasztó fájdalmaim voltak. A fenékbe kapott szuri (algo + no-spa) már nem is használt, kaptam egyből vénába.

    Ezek után kissé parázok, hogy a szülésnél nem lehet inni. Első szülésem lesz, és félek attól, hogy a 10-12 óra alatt hol lesz még fájdalmam. Mivel nálunk (Dunaújváros) nem lehet sem inni, sem enni, így eléggé paza az, hogy ennyi idő alatt kiürül a vesém...mi lesz vajon a kövemmel...



    Magától a szüléstől egyáltalán nem parázok, pedig pár héten belül érkezik a kicsike (mindjár töltjük a 34.-ik hetet). Szóval az egyetlen ami aggaszt, ez a "tilos az ivás" dolog. Azért én viszek be szőlőcukrot és egy kis iszit, hátha...hátha...

  • 2007.10.29 20:04:13Anura

    Mondjuk rövidebb idős görcsökkel bemenni? Neadjisten közölni, hogy vécére mégy, és ott inni sutyiban? :)))

    Nem tudom, van ennek hatása infúziós hormonokra, vagy bármire?

  • 2007.10.29 20:17:38Nilüfer

    Anura, megértem az ember az álmait nem tudja irányítani, mindenesetre biztos valami nagy aggódás miatt van:) De nyugi, minden rendben lesz!Rettegés ellen nekem az válik be, iogy 100-tól visszafele kezdek baromi lassan számolni, úgy, hogy a számokat magam elé képzelem, mintha lassan lerajzolnám őket, fontos, hogy visszafele számolj.Annyifelé kell akkor koncentrálni, ha sikerül, hogy az aktuális félelem háttérbe szorul.remélem, beválik:)

  • 2007.10.30 08:47:07Krisz mami

    Anura, nem tudom, hogy egyáltalán mikor fogok bemenni sajna a kórházba. Nálunk már akkor is befektetik a kismamát, ha a terminus-on túl van, nem engedik a 41.-hétnél túlhordani, hanem beindítják, szóval annyira nem lehet tundi, hogy mikor indul be, meg ilyesmi.

    Ahhoz eléggé aggódos vagyok, hogy nem tudnám kivárni itthon, hogy sűrűsödjenek a görcsök. Inkább bemegyek a kórházba, legfeljebb hazaküldenek, ha olyan az állapotom, hogy még nem szülök.



    Azért nem engedik nálunk még az ivást sem, mert mi van ha császár lesz belőle. Basszus kit érdekel, máshol meg megengedik, akkor itt miért nem??!! Még azt sem értik meg, hogy muszáj, hogy állandóan mozgásban legyenek a veséim, vattát fogok köpni, az más most fix és ezen sajna nem segít a 100-tól való visszaszámolás sem... :(

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta