SZÜLŐSÉG

Becsöngettek:két ballábas tornacipő és füzethegyek

2007. szeptember 25., kedd 10:45

Barátaim a gép előtt, elérkezett az idő, iskolás gyermek anyukája lettem! Innentől kezdve W. anyuka leszek, s a hihetetlen ebben az, hogy emlékszem a saját koromra, amikor anyám is V. anyuka lett és nekem akkor már olyan öreg volt akkor is!

Amikor még csak lélekben gyúrtunk az iskolakezdésre, minden tapasztaltabb szülő azzal vigasztalt, hogy ne izgassam magunkat, az első év úgy is olyan, mintha még csak oviba járnának. Akkor erre reagálva én most belekiabálok a fületekbe, hogy bizony akkora űr van iskola és óvoda között, hogy hihetetlen! Persze bizonyára sok olyan pontja van ennek a váltásnak, ami normál embereket nem billent ki a napi rutinjából, nos, ez nálunk sajnos másként van!


Kezdjük mindjárt a korán keléssel! Az első nap még nagyon jópofa volt, hogy jé, még alig süt a nap, meg ilyenek. Minden további reggel, újabb perc morgást tett a ceremóniánkhoz. Úgy kell nekünk, minek dolgozunk éjjel a gép előtt és miért szoktuk meg a fél kilences kelést! Most úgy nézünk ki este 8-ra, mint négy zombi.

Az évnyitó patetikus hangulata után, mikor is szétmorzsoltuk a Himnusz alatt rejtegetett könnyeinket, becsődült a cipősdoboznyi terembe cirka 70 ember. A kölkök elfoglalták nem kis harc árán szerzett helyeiket és utoljára megszemlélhettük őket, akik eddig az oviban hajtogatták a maci kezét, most meg olyanok, mint a normális nagy gyerekek. Persze normálisak is, csak éppen már iskolások.

Szóval kedves tettestársaim, rá kell hogy jöjjek, kizárólag nekünk nagy ugrás ez a suli dolog, szülőknek. Mert ő ugye naponta csatlakozik az egységhez, ahol terelik őket, nevelik őket. Mi pedig megtorpanunk a folyosó küszöbén és nézünk utánuk fátyolos szemmel. Mert hogy Pityut addig kísérhetjük csak, s ez az a pont, amit kedves szülőtársaim nehezen emésztenek meg. Az én részemről teljesen sima ügy, hogy bemasíroz a gyerek egyedül, csak képes megoldani a dolgait, de vannak olyan anyukák, akik fékezés nélkül átrongyolnak a tiltott zónán.

Aztán minden nap van valami kis izgulnivalónk. Esténként már úgy nézek a táskára, amit húszszor bepakoltam, majd ki, mint egy biztosan robbanó bombára.

Valami szinte minden nap hibázott eddig. Egy füzetet nem küldtem be, egyet meg nem kötöttem be. A tornadressz végül még sem lett jó, a rajztábla meg kifelejtődött. A kék-piros ceruza napokig otthon figyelt, okostojás lányom meg nem mondta, hogy kell. Aztán a hétvégi szieszta közepén csörög a telefon, s a vonal túl végén a tanító néni. Röpke másodpercek alatt lepergett előttem az életem, de végül is nincs nagy gáz, csak az összes füzet, amit beadtunk, másodikos. De az egyértelműen überelhetetlen barátnőm volt: vásárolt két ballábas tornacipőt.

Állunk becsöngetés előtt a folyosón az anyukákkal és valahogy az az érzésünk, hogy a következő években lesz még néhány említésre méltó esetünk. Már nem adhatom be a gyereket saját kis világomba merülve az oviba, aggyal pont úgy ott kell lennem a suliban, mintha én járnék. Kellett ez nekünk, segítség? Hiszen a sulit már rég kijártam!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.25 12:23:04levendul

    :))



    win, mi a negyedik évet tapossuk a nagyobbal, de még nem volt olyan év, hogy kezdésre az összes füzetfajtából az osztálynak megfelelőt sikerült volna megvennem :) (tudom, nem nagy dicsőség, de ez van..)



  • 2007.09.25 12:36:54Guruljka

    win:) Nagyon tetszett!

  • 2007.09.25 13:06:28Illatos nyár

    Rettegsz, ha a tanárnő telefonon felhív?

    Emlékszem a régi család látogatásokra. Jött a tanárnő, a szülők kiöltözve várták, s sok szépet mondtak rólunk gyerekekről....

  • 2007.09.25 14:08:21Anyatünde

    Hühűűű!

    Tegnap este félkómásan összepakoltam



    1. korcsolyacuccot a Jánynak. (Ovival mennek idén korizni, hurrá! Legszívesebben én is mennék velük, ha valaki addig pesztrálná a Kicsit - akár a jégpálya szélén is. Mármint a Kicsi lenne a jégpálya szélén, én koriznék, naná. Esetleg ha létezik babakocsival kombinált fakutya...)



    2. Úszócuccot a Nagynak. Eközben rá kellett jönnöm, hogy az augusztus végi gyerekszoba-átszervezés még nem múlt el nyomtalanul, ui. csak a fél pár úszós papucsa volt meg.



    Sebaj. Reggel apjuk eltranszportálta a két nagyot a megfelelő intézményekbe, utána én megetettem a kicsit, betöltöttem a mosógépet, majd uzsgyi, Újpest kínai boltjai felé. A másodikban kaptunk is papucsot. Aztán vettem a piacon 2 pár fehér zoknit, amit a Nagy tán hajlandó lesz tornazokninak használni, mert pár számmal nagyobb, mint a lába, így esélyes, hogy 2-3 mosás után is még kényelmesen rámegy.

    Még vettem pár müzliszeletet délutánra, de a doktornénihez már nem jutottam el, pedig kéne elvileg egy ortopédiára szóló beutaló az úszáshoz. (Az úszás foglalkozásokon időnként megnézi őket egy gyerekortopéd szakorvos, azért.)



    Hazajöttünk, megebédelt a Kicsi, közben majd megfúlt a fasírttól, elaltattam, ebédeltem, teregettem, rendet raktam. Még ruhákat hajtogatok, 1/2 4-re megyek - a Kicsivel együtt, persze - a Nagy sulijába a kiegészített úszócuccal, átveszem tőle az iskolatáskát (hogy ne kelljen azzal bajlódnia úszáson), utána elmegyek az oviba a Jányért, aztán hazamegyünk...



    Mióta megkezdődött a suli, esnek le rólam a nyáron beszerzett (á, mostanában úgyse fogok lefogyni!) 40-es nadrágjaim...

  • 2007.09.25 20:14:15wish73

    na, most érkezett el az a pont,amikor regisztráltam, és olvasóból író lettem:)

    mintha magunkról olvastam volna, leszámítva, h nekem sikerült elsős füzeteket vennem. de tornacipő helyett szandál volt a lányom lábán 2 hétig, mert nekünk meg az nem jött össze.

    amúgy nem tudom, ki az, aki szt alig van kül. az első év és az ovi között. ég és föld. ott kezdődik, h majd' egy órával korábban kelünk. szegény kisebbik is, pedig ő ráérne. aztán ott folytatódik, h kaját kell készíteni hajnalok hajnalán, mert nálunk ebéd és uzsonna van befizetve. aztán, az sem mindegy, h a lépcső alján búcsúzik-e az ember lánya, vagy a csoportszobáig kíséri a gyereket. folytathatnám a saját és a gyerek szempontjából is a különbségeket, de megtöltenék egy oldalt is vele. szóval még én is szokom az "iskolás gyerekem van"-feelinget, pedig már lassan egy hónapja tart. és, amikor a lányka megkérdezte, h meddig kell suliba járni, akkor nem tudtam, h sírjak vagy nevessek. ha belegondolok, h kb korkedvezményes nyugdíjas lehetnék, mire a kicsi is letesz valamit az asztalra..., na jó, inkább bele sem gondolok

  • 2007.09.25 20:43:44Brumibaby

    Hurrrrrrrráááááááááá!

    Nem vagyok egyedül!!!!

    Mert környezetemben Bezzeg Anyák Bezzeg Gyerekei bezzeg semmit nem felejtettek otthon, bezzeg tudtak a nagycsoportban gyököt vonni és bezzeg gyöngyen írnak.

    Nekünk meg mindig eggyel kevesebb füzetborítónk van.

    Aztán, ha veszek, akkor valahonnan kerül újabb füzet, és megint eggyel kevesebb füzetborítónk van.

    De bezzeg az én gyerekem már elrontotta egy negyedikes biciklijén a sebességváltót.

    Viszont háromnegyed hatkor ébred.

    És ez így volt ovis korában is.

    És a tanévnyitón hangosan, hangsúlyosan közölte: én legjobban a szünetet fogom szeretni.

    A legelső nap délutánján szemrehányást tett, mert azt ígértem, meg fog tanulni olvasni.

    És tessék, ott volt egész nap és még nem tudott.

    És most azt mondja, csak azokat a tantárgyakat szereti, amelyekhez nem kell ceruza.

    (Figyeltek? Az a tesi...)

    Viszont imád odajárni.

    Nekem ez egyelőre elég.

  • 2007.09.26 09:34:10Pumatex

    Olyan jó titeket olvasni, bár nekünk ez még nem aktuális, de valahogy bele tudom élni magam.



    Anyatünde, nem semmi, nekem az egy Kicsi is kitölti a napom, pedig nincs is Nagy. Az ember az "időbeosztást" mint feladatot MINDIG tudja tovább csiszolni... :):)



    Brumibaby, tündéri, első nap után nem tud olvasni? Annyira aranyos... :)

  • 2007.09.26 09:52:34anyaabanya

    Sziasztok!

    Én is most jutottam el odáig, hogy aktív olvasóból hozzászóló legyek:)

    A fiam is most kezdte az iskolát, ami egy hónapja tart lassan, de csak tegnap estére sikerült átlátszó, ragasztócsíkos bekötőt vennem a könyvekre, amit a tanítónénik kértek. Állandó parám, hogy:

    -elkésünk

    -nem felejtjük-e a gyereket az iskolában, vagy megkérni valakit, hogy menjen érte.

    Különbség még, hogy nem tudom ellenőrizni a fiam teljes felszerelését, csak amit a tanítónéni hazaküld, így átlag két naponta mindig kiderül, hogy

    -elveszett valami

    -nem a sajátját hozta haza...

    A fiam egyenlőre élvezi a sulit. Mikor kérdeztük tőle, hogy mi tetszik neki a suliban, azt mondta, minden. "De mégis, mi tetszik a legjobban? Az ebéd! " :)

  • 2007.09.26 09:55:38szanna

    Brumibaby!



    A fiad még sokra viszi, meglátod. 1 órán át röhögtem azon amit mondott. Elképzeltem magam előtt a jelenetet... :)

  • 2007.09.26 10:34:19EsTeh

    OFF

    Asszem megtaláltam a két ballábas tornacipő két jobblábas párját tegnap. :-))

  • 2007.09.26 13:54:31begyszli

    Nekem alapjáraton sikerült elég jól beszereznem a cuccokat, be is küldtem a suliba, tehát ÉN jól indultam...Na, de a kölök!!! Busszal jött haza az iskolából első naptól fogva. Megbeszéltük, hogy várom a buszmegállóban...vártam...vártam...vártam. A kisebb fiam már sírt, hogy elveszett a nagy, én tök ideg lettem, a sulit nem tudtam elérni, autónk nincs, szóval telefonáltam apának, hogy uzsgyi ki Pestről Isaszegre, mert a gyerek nem jött haza busszal. Apa hazarongyolt ezerrel, elment a sulihoz, ahol látta még, hogy a nagyunk felszáll a köv.buszra. A tanárnéni elfelejtette, hogy a gyerek nem szakkörös (első nap?) és ezért nem tette fel az első buszra. Ne tudjátok meg!

  • 2007.09.26 14:03:01cseresznye

    Nagyon kedvesek ezek a gyerekbeszámolók!



    Nálunk még csak egy db egy éves gyerek van, de már most félek a fent leírtaktól, és teljesen azonosulok a cikkíróval.

    Lehet, hogy sokunknak valójában óriási trauma volt ez az iskola dolog, vagy "csak" az anyai szívünk fáj?



    Nagyon remélem, hogy addigra valahogy összeszedem magam,és nem rontom el a gyereket a saját szorongásaimmal. De jaj, már most könnyek szöknek a szemembe...

  • 2007.09.26 16:37:06olgi

    Begyszli, ezért van az én nagyobbik lányomnak (9 éves) már csaknem 1 éve mobilja - pedig nem vagyok mobilpárti. De amikor én itthon a környéken sétáltattam a pici gyereket, ő meg nem jött a megbeszélt busszal, napközis tanár nem találta, mert már elindult, de nem volt a buszmegállóban sem és az útvonalon sem... akkor úgy döntöttünk, hogy NEKI kell a mobil. Volt már, hogy annyira elbambult, hogy nem szállt fel a buszra, pedig ismerős szólt neki, hogy itt ez az ő busza! Következő csak 40 perc múlva... nem egyszerű! :)

  • 2007.09.26 18:06:51begyszli

    Olgi, igazad van! Az eset óta már eltelt pár év (már a kisebbikért izgultam szeptember elsején) és vettünk mi is mobilt. A kisebbet meg egy hétig oda-vissza kisértem a buszjáraton, hogy rögzüljön a dolog:) Csak tudnám, hogy a legkisebbel mit fogok majd csinálni??? Az első két fiam "piskóta" hozzá képest!:)

  • 2007.09.26 23:17:52levendul

    Brumibaby, :)))



    jó, hogy mondod, füzetborítóból sem volt elég (ezzel az átlátszó, tapadós bigyóval meg amúgyis mindig közelharcot folytatok)



    és nálunk is a tesi a király :)

  • 2007.09.27 10:59:46olgi

    Begyszli, majd a nagyok kézenfogják... vagy fülön. :D Nálunk is így lesz majd, bár még odébb van (2 éves a legkisebb).

  • 2007.09.28 13:38:37Brumibaby

    Ja, és azután, hogy minden attól zengett már vagy 2 éve, hogy nincs osztályozás, a gyerekek szomorú arcú maciktól nevetős csillagokig kapnak mindenféle szimbólumot, melyek érdekes módon ötfokú skálán helyezkednek el.



    És ma aszonta tantónéni, hogy mostantól hétvégén is van házi.



    És még azt mondjátok meg, hogy nekem, akinek más szakmája van, miért kell (szabad?!) beleártanom magam az írástanításba?



    És mit szólna a tantónéni, ha azt követelném tőle, hogy ő meg mondjuk szerkesszen végrendeletet, esetleg szereljen konnektort vagy műtsön vakbelet?



    És a mi tantónénink messze a normálisabbak közül való (eddig).



    Mert a barátnőméké azért osztotta ki a feketepontot a csajoknak, mert ugráltak.



    A nagyszünetben.



    A teremben.



    Amiről csak annyit kérdeznék, mi a fenét kerestek ott a gyerekek szünetben, s a gyerekeket a nagyszünetben levegőre nem vinni nem valamely közalkalmazotti kötelezettségszegés-e?

  • 2007.09.28 13:52:41manci

    Brumibaby: az unokaöcséméknél a koronás csillag az ötös...

  • 2007.09.29 17:30:43wish73

    nagyszünetben a teremben vs néma kussban az ebédlőben:)

    az én lányoméknál még beszélgetni is tilos ebéd közben, és egy kiképzőtiszt stílusában cseszegeti őket a párhuzamos első osztály tantónője, ha valaki meg merészel szólalni. eddig azt hittem, h mi nőttünk fel poroszos nevelésben, ilyen emlékeim nincsenek. siralmas.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta