Segítség! Eltűnt a gyerekem!

Zanza!

Talán hatéves lehettem, amikor az öcsém elveszett a bolgár tengerparton. Éppen hazafelé indultunk, és a szüleim pakolás közben nem figyeltek rá, ő pedig meglógott. Kis piros fürdőnadrág volt rajta, és más semmi. Engem hazavitt apám, a kétségbeesett anyám pedig legalább egy órán át járta a strandot, ami teli volt négyévesforma, piros fürdőnadrágos, szőke kisfiúkkal, de egyik sem az öcsém volt.
Végül hazajött ő is, hogy döbbenten szembesüljön a ténnyel: az öcsém egyedül hazagyalogolt a kilométernyire levő strandról. "Azt hittem, jöttök ti is" - mondta kissé értetlenül.

Mostanában tele van a sajtó az elveszett gyerekekről szóló híradásokkal. Magyarországon évente közel tízezer gyerek és fiatalkorú tűnik el. Többségük egy hónapon belül megkerül, 1 százalékuk (évi kilencven-száz gyerek) azonban sohasem. Mit tegyünk, hogy ez a mi gyerekünkkel ne történhessen meg?

Az amerikai Center To Prevent Lost Children szervezet a következő tanácsokat adja a szülőknek weboldalán:

Készüljünk fel arra, hogy a gyerekünk egyszer el fog veszni. A statisztikák szerint tízből hét gyerek elbóklászik valamikor élete során, igaz, többségük néhány pokoli perc után megkerül. Egy amerikai felmérés szerint például a vidámparki látogatások során minden harmadik gyerek elvész. Ha felkészülünk erre az eshetőségre, akkor jó esélyünk van rá, hogy a gyerek gyorsan megkerül.

Adjunk a gyerekre azonosító karkötőt, melyen szerepel valamelyik szülő mobilszáma. A gyerek nevét is ráírhatjuk, hiszen - ha már tud beszélni - azt ő maga is meg fogja mondani annak, aki megtalálta. Semmiképpen ne írjuk rá azonban az otthoni lakcímünket.

Adjunk rá élénk színű kabátot, pólót, sapkát vagy mellényt, melyet messziről észre lehet venni akár nagy tömegben is. A legjobb a neonsárga vagy neonzöld.

Hordjuk magunknál a gyerek viszonylag friss, jó minőségű, színes fényképét. Ha elveszne, ez segít meggyorsítani a keresést. A hátuljára írjuk fel haj- és szemszínét, magasságát és anyajegyeit vagy egyéb ismertetőjegyeit.

Tanítsuk meg a gyereket arra, hogy kérjen segítséget, ha elveszne. A legjobb, ha egy másik anyukához megy oda. Amikor megérkezünk valahova - sporteseményre, bevásárlóközpontba - érdemes még egyszer elismételni vele, hogy mit tegyen, ha elszakad tőlünk. Megmutathatjuk neki az információs pultot és a biztonsági őröket is, vagy akár a közértpénztáros nénit, hogy hozzájuk is fordulhat segítségért.

Ha sikerül anélkül megúszni egy állatkerti látogatást vagy hipermarketes bevásárlást, hogy a gyerek eltűnne szem elől, dicsérjük meg. Ha esetleg eltűnik, ne szidjuk meg, miután előkerült, mivel ezzel csak azt tanulja meg: Anya (Apa) haragszik rám, ha visszamegyek hozzá. Inkább beszéljük meg vele az esetet, mondjuk el neki, hogy mit éreztünk, és még egyszer vegyük át, hogy mit kell ilyen helyzetben tennie.

Ha esetleg eltűnne a gyerek, rögtön szóljunk a helyszín dolgozóinak: jegyszedőnek, információs embernek, biztonsági őrnek. Ők segítenek megkeresni illetve gyorsan továbbadni a hírt. Ne távolodjunk el azonban túlságosan az eltűnés helyétől, mivel a gyerekek gyakran ugyanott kószálnak körbe-körbe. Ha azt gyanítjuk, hogy a gyerek már nincs a helyszínen, azonnal értesítsük a rendőrséget (a 112-es segélyhívó számon).
Blogmustra