SZÜLŐSÉG

Mi közöm hozzád?

2007. augusztus 13., hétfő 11:48

Lépkedek az ápolónő mellett zöld köpenyben. A teremben nyolc asztronauta vár a Nagy Utazásra vagy annak halasztására, pity, pity, pity, azért még dobognak a szívek. Az intenzíven vagyunk. Makacsul lehunyt szemek, nemtelen, vállig letakart testek, mennyi csövet tudnak belőlük diszkréten ki és bevezetni, csak nézek. Itt fekszik lélegeztetőgépen, aki szült engem. Nagyon beteg. Mi közöm hozzá?


Kedves Naplóm, tőlem ne várd az Úgy szeretném meghálálnit könnyek közt. Akinek habostorta volt az első tizenhét éve örvendezzen, és gyorsan hívja fel az anyját, kérdezze meg hogy van. Akinek nem, jöjjön tovább, nézzük meg, vagyis próbáljuk meg megnézni, mi van beljebb. Barátom! Ha két érzés, a düh és a bűntudat járja őrült táncát benned a szüleiddel kapcsolatban mindig és mindig, üdv a klubban! Cihológia szak, második félév: Nagyon Problémás Család.

A közvetlen ősök bámulatosan változatos módon tudják a kölykük életét tönkretenni! Az egyik terápián, amikor próbáltam az én hideg, korlátozó gyerekkoromat kidolgozni magamból, fitymáltak kicsit, hogy mit sírok, engem például nem erőszakolt meg az apám, nem ütöttek szíjjal napra-nap, na az tényleg durva. Nem sírok. De azért az sem méznyalás Doktornő, ha apu alkoholista, anyu mániás depressziós, ha minden szenteste meghitt verekedésbe fullad, és a gyerek a létével zavarja a szüleit.

Persze el lehetett ezekkel a klassz kis sztorikkal hosszan bíbelődni, ti is tudjátok komáim, harmincig még nem is volt ciki. De utána minden erről szóló sirám, az „ugyan még nem léptél ezen túl?!”-ba fulladt. Nem léptem túl! Mert oly hiába voltam 32, igazi gyerekkort akartam visszamenőleg, toporzékolva. Barátnő mamát, csudajófej, erős papát, öblítőszagú, nevetős esti meséket, bizalmat abban hogy, jó, okos és szép vagyok, és feltétel nélküli szeretetet, szeretetet, szeretetet. És persze már dolgoztam, lett jogsim, meg TB kártyám, tudtam már jó gulyást is főzni, de igazából, közben mindig csak a Mikulást vártam, hogy elhozza nekem a vaníliás gyerekkort, mert én azt kértem, nem TB kártyát.

Hiszti ide vagy oda, mást hozott a Télapó: társat, babákat. Itt kezdődik a veleje az ügynek! Rájöttem szép lassan, - megsúgták az angyalok-, hogy attól kezdve, hogy anya vagyok, én vagyok az origó. Most. Mivel most csinálom egy másik ember gyerekkorát. Az általam beléplántált bizalom fog virágba borulni, amikor vizsgázni megy, mikor meg akar ismerkedni valakivel, vagy mikor első nap belép az új munkahelye ajtaján. Felnő, nyilván lesz mindenféle hülye kártyája, de bátor lesz és erős. Ha figyelek. (Most már szedd össze magad!)

Hatalmas feladat. Óriási lehetőség. Hála az égnek, a gyerekek elég hosszan megbocsátók, csak aztán elfáradnak, és felnőnek. S ha erőt, energiát nem feccölnek magukba, hozzák a régi dolgokat. Megakadok a mondat közepén: jaj, anyám, ugyanezt sziszegte nekem, befagy a mozdulatom: jaj, apámnak ugyanígy lendült a keze. Pedig ezt, ezt akartam elkerülni mindenképpen! Megjött a Kővendég.

Most két világ metszéspontjában állok: az egyikben pici lány vacog Karácsonyért, a másikban kicsi lányom néz rám, tőlem várja a Karácsonyt. Várhatja is. Mert már én vagyok a főnök. Nem a szegény, leleplezett Kővendég - Szülődémon. És megcsinálom én a rendes ünnepet és a rendes hétköznapot, meg én neki, megtöröm az átkot, hej! Már tudom a titkot, harminc-sok évbe telt, de tudom. Megbocsátom az intenzíven készülődő Anyámnak a jeges estéket, a laza terrort, az üvöltést, az alázást, a problémás kötőszövetet.

A – szerencsére - régi étkezési zavarokat - melyek a kiskorra, a felhős családi, de főképp anyaviszonyra vezethetők vissza. És megköszönöm neki a madártejeket, a zsebbe dugott ezreseket, a puszirohamokat, a drámai érzéket, hogy szép a szemem, ja, és hogy élek. (Én József Attila itt vagyok!- mondja erre Attila.) A bennem félő kislány elfogadja, hogy ennyit tudott adni a Mama, hogy nekem ezzel kell főznöm. Ez a közöm hozzá, a legtöbb, kvázi. (Már az is jócselekedet, hogy emberi testet adott neked, ez elég ahhoz, hogy jóságosnak tekintsd. – mondja erre Őszentsége Szakja Trizin buddhista vezető.) A többit Anyu rendezi a Pultnál. Szegény, annyira sajnálom, hogy így esett. Ő is hozta az átkot, csak nem tudta megtörni.

Na, hátha én. Szabad vagyok.

Kökényszemű Katica

Ajánlott olvasmány: József Attila összes versei, Susan Forward: Mérgező szülők

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.16 14:51:23Sólyomszem

    Aurin: Hát bizony, tanulhatna tőle sok anyós (pl. én is majd a jövőben). Képzelj el egy munka- és tisztaságmániás embert, aki a saját lakásában hetente nagytakarít, kéthetente ablakot pucol és állandóan fertőtlenít, aztán eljön hozzánk látogatóba, ahol fél éve nem volt portörlés (terhesen nem ambicionáltam a létrán állni), egy éve volt ablakmosás, és állandó a kupi (minden igyekezetem ellenére). És anyósom megállja, nem szól, sőt, egy rossz pillantást sem vet, pedig nyilván nem vak.

    Úgyhogy tényleg lehet irigykedni! ;)

    Persze néha neki is vannak gyengébb pillanatai, amikor oldalról cselezve próbálja elmagyarázni, hogyan kéne ezt vagy azt csinálnom, de ez igazán nem gyakori, mondjuk évi egy-két alkalom. Ez is csak akkor gond, ha éppen én is rossz passzban vagyok és felhúzom magam rajta, máskor kedvesen lerendezem és ennyi. :P

  • 2007.08.16 14:57:17Aurin

    hjaj....sárga vagyok...

    én már nem veszem fel, tőlem mondhatja órákig, csak az a ráncocska ne jelenne meg ilyenkor Leendő szeme sarkában...

    miatta érdekel csak a dolog...igyexünk kizárni az életünkből amennyire csak lehet!! mégiscsak az anyja...

    télleg mutogasd!!! :-D

  • 2007.08.16 15:23:44Sólyomszem

    Hóóógyisne! Hogy aztán vki lenyúlja tőlem! :P

  • 2007.08.16 15:33:48Aurin

    ááá, nem! csak szívesen odavinném az enyiiiimhez, hogy no mama így is lehet......:-)))

  • 2007.08.16 16:34:14Tish

    Sólyomszem, ígérem, nem nyúlom le! Csak kicserélem;-)))

  • 2007.08.16 23:44:42mindenlébe

    Mindenkinek ajanlom a Hellinger-fele terapiat. idemasolom az alapito mondatait, reszleteket talaltok a www.hellinger.extra.hu/ oldalon(es nem, nem kapok jutalekot :))...



    "Bert Hellinger felfigyelt arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjesztett családhoz, az ún. klánhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk-e a létezéséről, vagy nem. Ez a mező, a tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a saját működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik be az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud." (...)

  • 2007.08.17 08:43:07Aurin

    ...van ebben valami...a mi családunk (mindkettőnké) eléggé elsiklott valahol...

  • 2007.08.17 14:26:12cantaloupe

    (((Aurin))): megindito volt a torteneted. Vegig az jart a fejemben, hogy nalatok TE voltal a felnott es a szuleid a gyerekek. 10 evesen akkora felelosseg....komolyan, mintha egy mult szazadbeli Mora-regenyt olvastam volna.

    Innentol kezdve legy boldog, megerdemled! :)

  • 2007.08.17 14:54:25Sólyomszem

    Tish, te kis ravasz... :))



    mindenlébe: amit írtál (idéztél), jól hangzik (nemtom igaz-e, de símán el tudom képzelni).

    És az is következik belőle, hogy ha két ember megtalálja egymást és saját családot alapítanak, akkor az ő kis családjuk is jobban befolyásolja a közös nagy energiamezőt, mint személyenként külön-külön, vagyis nagyobb pozitív hatással lehetnek rá, és ezen keresztül a saját életükre is.



    Tehát, Aurin, ha kellő pozitív energiát generáltok a Leendőddel, semlegesíthetitek a családjaitokat sújtó lelki nyomorúságot, vagy akár a "sorsszerűséget".

  • 2007.08.17 15:26:13Aurin

    Cantaloupe! hát izé...köszike, azon vagyunk/vagyok, hogy sikerüljön :-)



    Sólyomszem! Két ilyen energia és tűzbomba, mint mi táncsak sikerál...sokat kell rajta dolgozni, de úllátom, megéri :-))

  • 2007.08.17 15:39:18Tish

    Sólyomszem, hátha bejön alapon;-))))))

    :DDDDDDD

  • 2007.08.17 21:50:37mindenlébe

    Solyomszem: szemelyesen en sem voltam meg hellinger-terapian, de aki volt, azt meselte, hogy egyszerre osszeallt neki hogy mi a nagy budos helyzet, es vegre le tudta rakni a batyut, amit az elozo generaciok raktak a vallara. egyszer, ha majd ujra otthon elek, mindenkepp elmegyek egy alkalomra. addig meg csak ajanlgatom ;)



  • 2007.08.17 22:06:08kovvacs

    kollektív tudattalanok. Családi is van nyilván.

  • 2007.08.17 22:12:59Guruljka

    mindenlebe, ez nagyon érdekes. Én már asszem feljebb írtam, megérzem a távoli családtagjaim bajait. Mindenképp megnézem ezt a Hellinger dolgot.

    Még valami érdekesség, amit a legjobb barátnőmnek mondtak, amikor horoszkópot csináltatott és furcsálta, hogy miért kell az anyukája és az anyai nagyanyja születési idejét is megadni.

    Az összes petesej velünk születik. Az a petesejt tehát amiből mi lettünk, anyánkban volt születésétől fogva. És az a petesejt amelyből anyánk a petesejtjeivel együtt kialakult, benne volt az anyai nagyanyánkban egészen anyánk születéséig.

    Elgondolkadtó, hogy az a sejt amiből félig lettem, ott volt, amikor anyámat verte a nevelőapja stb... Ki tudja, hogy mire emlékeznek a sejtek?

  • 2007.08.17 22:18:27Guruljka

    kovvacs, pont arra gondoltam amikor hallottam ezt a fenti dolgot, hogy lehet, hogy ezeket a kollektív tudattalan emlékezeti dolgokat a petesejt hordozza.

    Ez járt akkor is az eszemben, amikor megkérdeztem, hogy mit játszottak olyan nagy szeretettel a kisfúk a kerék és a kocsi feltalálása előtt, mert most amint meg bírnak fogni egy kisautót örök szerelembe esnek vele szinte mind. És kapásbol tologatják+hangot adnak. Honnan tudják, hogy ezt kell csinálni?

  • 2007.08.17 22:27:50kovvacs

    Guruljka, nem tudom. Passz. Az azért elgondolkodtató, hogy ugye van az emberben a DNS, ami elég "nagy" a többi élőlényhez képest. Egyszerűsítve mondom: a DNS génekre oszható. Ezek a gének határozzák meg a szemünk színétől kezdve a betegséghajlamokig az életünk igen komoly részét.

    Eddig OK.

    Hogy ez egy szép hosszú lánc, és pl. ma már tudják, hogy a lánc melyik tagjától kezdve melyikig terjed a szemszín. Meg mondjuk az adott aminosav termelése, ami kell az adott fehérjéhez, hog yaz adott sejt működhessen.

    Sőt.

    Gyakorlatilag ismerik az emberi génállományt molekulaszinten, azaz melyik részében milyen részek találhatók. Megvan az emberi géntérkép.



    Csak van egy kis gebasz vele.

    1-5%-át tudják, hogy mire való.

    Legalább 95%-nyi információ van benne, amiről ma még senki se tudja, hogy mire való, mit csinál, mit hordoz magával. Mert látszólag "fölösleges", anélkül is van gyomrunk-lábunk-hajunk stb.



    És minél alacsonyabb rendű élőlényről van szó, annál kisebb az "ismeretlen adat". Mert egy muslicában már meg van minden egyes molekula szerepe. Magyarul az ember a legnagyobb rejtély.



    Ez csak úgy eszembe jutott. Mielőtt rágyúrok egy kis rendrakásra:)

  • 2007.08.17 22:29:00Sólyomszem

    mindenlébe, még ha nem is igaz az elmélet, csak körítés a terápiához (nem mondom, hogy az, csak van bennem egy szkeptikus elásva): nem számít, ha működik.

    Guruljka :)

  • 2007.08.17 23:08:23Guruljka

    Sólyomszem, az a szép, hogy pár éve még én is elég szkeptikus voltam, de magam sem tudom miért ez megváltozott. No nem arról van szó, hogy mindent benyalok elsőre, de már megnézem az ilyesmit és gyakran nagyon el is gondolkodtat. No meg mindig volt 6. érzékem, meg anyámnak is, ami nem volt tudományosan magyarázható. Az mondjuk már tudományos, hogy egy rakás betegség lelki eredetű.

    Pl. már feltünt nekem, hogy ha valamihez mondjuk nagyon nics kedvem, tutira betaknyosodok. Ja-ja még be is lázasodok. Aztán miután megúsztam a dolgot pikk-pakk meggyógyulok. De a legnagyobb tanulság a fiam bölcsibe szoktatása volt. Anyaként szar volt na. Ő viszont szívesen ment. Illetve ment volna, ha Ő is meg én is le nem betegszünk. December elején kezdett. Aztán otthon maradt, mert ünnepek, stb. Januárra elfogadtam a dolgot teljesen. De az a plusz 1 hónap kellett. És utána gond-probléma és betegség nélkül bölcsis lett. Sok gyerek volt gyakran beteg. De az én fiam akkor lett beteges, amikor 1 éves lett a tesója, majd elköltöztünk. Miután időben távolabb kerültem ettől a dologtól olvastam, hogy a gyerekek kb 3 éves korig átveszik a szorongásainkat félelmeinket. Ezért van, hogy ha nekünk szar napunk van, akkor nekik is, de ha tényleg baj van nagyon csendesek lesznek.

  • 2007.08.17 23:40:20Sólyomszem

    Guruljka, a szkepticizmus nekem nem azt jelenti, hogy nem hiszek semmiben, ami nem kézzelfogható. Azt mondom, hogy nem minden hülyeség, ami jelenleg nem bizonyítható tudományosan.

    De sokan gyártanak manapság áltudományos magyarázatokat parasztvakításnak, és sokan bedőlnek a "komoly" blablának. Részben ezért van bennem egy adag bizalmatlanság.

    (Ezt nem a Hellinger-elméletre írom, arról nem tudok gyakorlatilag semmit.)

    A pszichoszomatikus reakciók, mint amiket te is írtál, teljesen érthetőek, sőt, nekem is volt pár ilyen (bár csak komolyabb okkal).

  • 2007.08.17 23:46:39marcangoló

    Guruljka, nekem is nagyon megy szomatikus tünetek produkálása. A legviccesebb (na jó, akkor nem úgy éreztem), hogy amikor a múltkor összebalhéztam valakivel (na, én meg a balhé, mindegy, végül is vitatkoztunk), utána addig pszkáltam a fülem fülpucolóval, amíg az egyikre teljesen megsüketültem. Nem direkt, csak így sikerült. De napról napra rosszabb lett, egészen aznap reggelig, amikor elutaztunk a barátnőmékkel nyaralni. Mire odaértünk, kutya bajom sem volt. A legjobb pedig, hogy pontosan tudtam, hogy ez most azért van, mert úgymond nem akarok többet hallani az egész cirkuszról, de mégsem tudtam felengedni. Úgyhogy számomra sokadszorra megdőlt a freudi elmélet, hogy elég a tünetek okát megtalálni, és azok el is múlnak.

  • 2007.08.17 23:47:14marcangoló

    Azért ez a belsővé fordítás elég tipikusan női dolog.

  • 2007.08.17 23:54:03Guruljka

    Sólyomszem, értelek. Valami hasonló az én elgondolásom is. Azzal a kitétellel, hogy a tudományosan bizonyított dolgokban is kételkedem néha. Mert ugye anno a röntgen sem volt káros tudományosan. No meg kicsit elmerülök az aktuális témában aztán önhitten:-))) magánvéleményt alkotok, hogy hiszek benne vagy nem. Ami nálam nagyjából attól függ, hogy logikusnak tűnik vagy sem. De én sem mondom semmire, hogy hülyeség, főleg azoknál a dolgoknál amikre nem tudnak magyarázatot. A mágneses mező is nagy láthatatlan talány lehetett valaha:-)))

  • 2007.08.17 23:55:18kovvacs

    ezen mennyit agyaltam, hogy "megdőlt a freudi elmélet, hogy elég a tünetek okát megtalálni, és azok el is múlnak". Biztos a késői óra miatt. Azért felfogtam végre. Magam is azt tapasztaltam, hogy hiába értek meg dolgokat, attól még nem gyógyul meg a helyzet. Könnyebb lesz talán, de érdemben nem javul.



  • 2007.08.18 00:02:03Guruljka

    marcangoló, az biztos, hogy női dolog az összekötése az iilyen dolgoknak. Mert a férfiaknak is vannak szerintem ilyen bajaik (pl. Apámnál szívtünetek anyagi gondok miatt), csak szerintük nem attól van. Ők csak úgy betegek. Mint esetedben egy pasi csupán csak a fülpucoló és süketség összefüggéséig jutna el, (vagy addig sem:-)))) na jó, ez kicsit gonosz, de szerintem igaz).

    Szóval máshogy vagyunk összerakva. Hála Istennek!!!!

  • 2007.08.18 07:40:19Alvomacko

    Én meg egy-egy stresszes időszak után leszek beteg. Ez is tök érdekes. Valhogy olyan, mintha az agyam a koncentrációval lenne elfoglalva és elfelejt az immunrendszeremről gondoskodni. Így a legkisebb a vírus is bombaként robban fel bennem. Hosszú éveken át voltam influenzás Karácsonykor. Mire beköszöntött a Szenteste az én taknyom-nyálam egybefolyt. De ma is gyakran előfordul egy-egy hajtósabb időszak után. Majdnem biztosra veszem, hogy a felújítás után ágynak fogok esni. De talán ez arra is jó, hogy a szervezetem megálljt parancsoljon nekem, hogy kicsit pihenjek végre.

    Érdekes ez a dolog is. Amúgy a szabadságunk közepén most is beteg lettem. A 40 fokos kénikulában. Megint nem bírt ellenállni a szervezetem valami nyomi kis vírusnak. :-) A szabadságolás előtt rengeteget dolgoztam.

  • 2007.08.18 08:06:54Leona

    Most már csak azt mondjátok meg nekem, hogy az én férjemnek mér mindig a lábával történik vmi?!

    Oké, lazák a szalagjai vagy mi, és gyakran kiugrik a térde. De hogy ha nem kiugrik, akkor eltöri a lábaujját, de olyan rendesen ám, hogy össze is kell varrni, aztán begyullad, menteni kell a körmét, stb...

    Persze ezen időszakok alatt az én nyakamba szakad minden.

  • 2007.08.18 09:07:06Alvomacko

    Leona: lehet, hogy ő sem akar olyankor valamit megcsinálni? Vagy egyszerűen csak pihenésre van szüksége és azt magától úgysem tenné meg?

    Nagyon érdekes dolog a szervezetünk. Valahogy a tudatunk felett áll az egész.

    Nekem olyan misztikus az egész. Mintha két irányítóközpontom lenne. De az egyik nem kommunkál velem, arra nem tudok hatással lenni.

  • 2007.08.18 09:55:00marcangoló

    Kovvacs, vacakul fogalmaztam. :-( Azt viszont tudom, hogy nálam nem elég csak tudni, hogy mi a baj, azt ezerszer át kell gondolni, kibeszélni, utána lesz csak jobb.

    Leona, ilyenkor érdemes az embernek elgondolkodni, asszociálni. Pl. minek a szimbóluma a láb? Annak az eszköze, hogy az ember eljusson valahonnan valahova, egyről a kettőre, haladjon (az életével, munkájával), stb. Lehet, hogy ha úgy érzi, nem mennek elég flottul a dolgok, nem képes koordinálni az életét, és olyankor feladja, "leesik a lábáról". Vagy ugyanúgy, ahogy Alvómackó, időnként pihennie kell, de azt csak úgy engedheti meg magának, ha már lábra sem tud állni. Nagyon sok múlik azon, pl. hogy kisgyerekkorból milyen szokások, kifejezések ragadtak meg az ember fejében, néha nem is tudunk róla, hgoy valamit azért csinálunk, mert annak idején egyszer hallottunk egy fél mondatot, vagy félreértelmeztünk egy kifejezést. (Ilyen lehet pl. hogy a dolgos nagypapa csak akkor feküdt le nap közben, ha "leesett a lábáról".)

  • 2007.08.18 10:15:29marcangoló

    Különben is, Freud azt mondta, hogy tudatositani kell a belső konfliktusokat, folyamatokat, akkor megoldódnak. Vagy valami ilyesmi. :-)

  • 2007.08.18 11:24:27mushi

    Konyv mindenkinek :)



    ‹ Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? Hungalibri Kiadó

    ‹ Pósa Ferenc: A betegség mint pótcselekvés Magánkiadás

    ‹ Dethlefsen-Dahlke: A lélek nyelve a betegség Magyar



    Aurin, mikor lesz az eskovod? Most szobmaton, vagy jovo szombaton?

  • 2007.08.18 13:09:22mindenlébe

    hogy a petesejt hordozna a generaciok emlekeit? nagyon jol hangzik! de akkor a fiuk nem adjak tovabb? dehogynem...

    azt hiszem, itt inkabb olyasmirol van szo, hogy a csalad melyik rokonokrol beszel egymas kozt es hogyan (lasd pl "a Rezso vere, mondjak, de ha megkerdezem, ki a Rezso, nem valaszolnak" - Janikovszky Eva);illetve kirol NEM beszel egyaltalan, es miert? es aztan persze itt vannak a jo oreg analitikus elmeletek, amikben nem kell hinni de a jelenseg ott van: peldaul itt van mindjart az "azonosulas az agresszorral" (miert leszek en is gyerekvero, ha mar az apamnal/anyamnal is utaltam ezt?), stb.

  • 2007.08.18 13:35:41marcangoló

    Na, azért vannak nagyon remek kis analitikus elméletek. Én pl. mostanában győződtem meg róla, hogy valóban létezik a projekció jelensége (azt a viselkedést tulajdonítod másnak, amit magadban elutasítasz- jelen esetben a "szembeszomszéd csaj folyamatosan azt nézi, hogy mit csinálunk az udvaron", mondja ezt egy olyan hölgy, aki egyfolytában a szoszédok magán,- és közéletével van elfoglalva :-D).

  • 2007.08.18 14:00:09mindenlébe

    marcangolo :)

    es az a legijesztobb, amikor sajat magadon veszed eszre, hogy epp projektaltal.....pl amikor undok vagyok valakihez, aztan szepen a fejehez vagom hogy o miert ilyen undok :)

  • 2007.08.18 14:02:21Guruljka

    Ó a projekció! Nekem betett a Nagynál. A szomszéd csaj mindig mondta, hogy agresszív a gyerekem. Addig, míg el is hittem és végül túlkorlátoztam. Ettől meg félős lett. Most kezdünk belőle kilábalni... Ezt úgy kell érteni, hogy most jutottunk el oda, hogy nem hagyja, hogy kérés és minden nélkül elvegyék tőle amivel játszik. Egyébként meg nem is értem, hogy hogy nyaltam be anno a szomszéd szövegét, mert szinte soha nem verekedett a gyerek. Viszont mióta beszél, nagyon megmondja a magáét. Szóval maximum verbál agresszív, nem tettleges. Akkor is ha Őt támadják. Nna ez ijesztett meg és gondolkodtatott el. Amikor a játszón meglökték ő meg sírva odakullogott hozzám. Azt éreztem muszáj megtanítani neki, hogy más a megvédem magam és nem hagyom, hogy bántsanak, mint a verekedés. De úgy érzem tök jó úton járunk. Itt az új házban is eleinte egy testvérféltékenységtől frusztrált kissrác kóstolgatta kicsit, de mostanra már nem piszkálja. "lejátszották" egymás közt.

  • 2007.08.18 15:11:39Memme

    A gyerekkorom elmúlt, felnőtt még nem vagyok... ki vagyok?

  • 2007.08.18 15:13:19Leona

    Marcangoló, Alvómackó: ilyen alapon nekem kéne min. havonta egyszer lábat törni...

    Persze ez már másik, és jó hosszú történet. :(



    Projekció: akkor lehet, hogy nem is s lányaim hisztisek, hanem én?

  • 2007.08.18 15:17:37Leona

    Memme: te vagy Memme!



    (Mit kapok a megfejtésért?)



    Egyébként (szerintem) sosem múlunk el gyereknek lenni. Ki többé, ki kevésbé. Én állítom neked, hogy 16 évesen komolyabb, megfontoltabb, felnőttebb voltam anyámnál. Mégsem érzem magam most sem kész felnőttnek (ugyebár 31 évesen). Csak simán tudom a dolgom-felnőttként. (Az pedig már más tészta, hogy mennyire csinálom szarul.)

  • 2007.08.18 15:26:17Memme

    Halpuding a karácsonyi hazamenetelünkkor? :-)



    Voltunk ma sétálni kicsit dél körül. (a mezőn előttünk 10 méterrel rohant át egy szarvas meg a kicsinye, még lélegezni is elfelejtettem) A parkolóban mellénk állt egy család, strandra mentek. A hátsó ülésen szunyókált egy tökmag, még a nyála is kifolyt. Én észre sem vettem, lefoglalt a szarvasok emléke, de S. felfigyelt rá és bökdösött, hogy nézzek oda...Mivel nem ez az első eset modhatom azt, hogy érdeklődik ő is az apaság-gyerek-család-stb iránt. Azt hiszem, megijedtem, mert ha komolyra fordul a dolog, akkor feleség leszek és anya, ez pedig komoly dolog, én pedig komolytalan gyerek vagyok még... Félek, éjjel megint a köhögős pánikom fog rámtörni - és egyedül leszek a kételyeimmel, a fuldoklásommal, mert S.-nek dolgoznia kell menni (behívós túlóra).

  • 2007.08.18 15:41:07Leona

    Memme: halpuding oké!



    Istenem, neked is köhögősrohamod van? Dokinál voltál? Vagy a pánikolás miatt van?

    Sejtettem, hogy a "gyerekes" éned miatt tetted fel a kérdést. És akkor most megpróbálok egyértelműbben fogalmazni: Memme, drága, én ha gyerek lennék, odáig lennék egy olyan anyától, mint te! Nincs annál nagyobb kincs, amikor anya/apa nincs beleszürkülve a hétköznapokba, és kifejezetten bele lehet őt vinni hülyeségekbe. Az enyémek elalélnak, amikor a férjemmel diszkóparódiákat, vagy metáltombolást adunk elő. Vagy amikor visítozva rohangászok előlük/utánuk a vizipisztollyal. Vagy amikor nyakig lisztesen-maszatosan "főzünk" a konyhában.

    És mardos a lelkiismeret, amiért ehhez hasonló hülyeségekre egyre ritkábban tudom magam rávenni. Lassan de biztosan engem is bedarál az "ÉLET". :(



    Az pedig, hogy vki "gyerekes", nem jelenti azt, hogy felelőtlen is.



    Most sajnos mennem kell ébreszteni a gyerekeket, meg megpróbálok nekik erre a hétvégére varázsolni egy háromnapos nyaralást, hogy mire mennek vissza oviba/bölcsibe, nekik is legyen némi morzsa a tarsolyba. NAgyon vacakul alakult ez a nyarunk :(



    Ha úgy érzed, jól esne, hagyj itt üzenetet, és kb. este 10 után be tudom majd kapcsolni a gépet és beszélhetünk, okés?



    Fel a fejjel!!!!!

  • 2007.08.18 15:43:47Alvomacko

    Memme: nahát! Én nem ilyen kételkedős, félősnek ismertelek meg! És pánikrohamaid is vannak? Jajjjajjjaj. És az anyáknek nem kell mindig komolynak lenniük. Mert a gyerekek is szeretik a játékot, a komolytalan mamákat. Én már csak tudom, mert az enyémek imádják, amikor jókat lehet velem nevetni és beszélgetni is lehet komolytalan témákról is.

    Amúgy a jó anyaságon nem is érdemes előre gondolkodni, mert felkészülni azt soha sem lehet. Amikor az ember már azt hiszi, hogy mindent tud vagy túl van mindenen, akkor jön valami újabb és főleg váratlan dolog.

    Ne aggód1, te jó anya leszel! Már csak azért is, mert itt Porontyozol. :-)

  • 2007.08.18 15:46:07Alvomacko

    Leona: mi jót fogtok csinálni?

  • 2007.08.18 16:20:13Memme

    Kb hat fele jön egy cimbora mozizni - nem látta sem az Argot sem az Üvegtigrist még sosem - nem tudom meddig marad, de ha elmegy, jövök.

  • 2007.08.18 19:33:11Leona

    Maci: hát úgy volt, hogy kimegyünk a Tisza-partra motorcsónak versenyt nézni, aztán a ligetbe grillfesztiválra, meg az azzal járó mindenféle bemutatóra, közben pedig Mekizünk (ez ritkán fordul elő).

    Ehhez képest a versenyt csak Apa látta, én a gyerkőcöket védtem a vízbeeséstől, majd miután kellőképp összevattacukrozták magukat, kitalálták, hogy mennyünk játszótérre.

    Ez már nekem túl nagy változatosság volt az elmúlt hetek kizárólag gyerekezek+ápolom a férjem c. programja után, így a továbbiakat leszavaztam, és most újra itthon vagyunk.

    Legalább Apa örül, csinálhatja tovább a szokásos barkácsolós programjait...

  • 2007.08.18 21:18:01marcangoló

    Memme, ne fuldokolj, te lubickolni fogsz ebben a "szerepben"! A saját kisgyereked saját anyukája leszel, olyan, amilyen neki a legjobb. Gondolhatod, nem az igazán jó anyukák aggódnak azon, hogy jól fogják-e csinálni, jól csinálják-e a dolgokat. És még csak nem is leszel egyedül, lesz a gyerkőcöknek apukájuk is. Szóval ha megkérnek (rá), ki ne hagyd! Nagyon jó lesz!

  • 2007.08.18 21:35:58Anyatünde

    Katica, csak most jutottam ide, hogy megköszönjem az írásodat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

    Sok erőt a továbbiakhoz. (Vagy a talán már be is következetthez.)

  • 2007.08.18 21:55:17Leona

    Memme, itt voltam az utóbbi kb. fél órában, de láthatóan nem vagy még itt, így elmegyek aludni. :O

    Remélem, azért jót moziztatok :)

  • 2007.08.18 23:42:11Memme

    Két üvegtigris, egy doboz pringles, egy doboz csokis keksz és egy kis üdítő elfogyasztása melletti visíva röhögés volt az eddigi időtöltésünk. Szeretek itthon mozizni :-) Asszem a gyomorrontás garantálva és a kedvem is jobb lett :-) T. cimborámnak pedig sokkal nagyobb gondjai vannak, valósabbak, mint az enyémek, így az övére próbáltunk megoldást találni. Ez egy nehéz feladat, mert észérvek állnak érzelmekkel szemben... :-(

    Leona, köszi, hogy itt voltál meg vártál :-) Remélem jót aludtál!



    Marcangoló

    A fuldoklás csak akkor áll elő, amikor vízszintesben vagyok, de valahogy úgy, hogy először csak hirtelen torokszárazságot érzek, majd próbálok nyelni, ettől elkezdek köhögni, amitől jön a gondolat, hogy vagy megfulladok saját magamtól, vagy biztos baj van a tüdőmmel, tehát pánikba esek és megyek ki a hálóból, nyitom az ajtót, töröm magam előre a csaphoz, hogy ihassak, remegő kézzel hegesztek egy pohár vizet (szigorúan műanyag pohárba), nagy önfegyelemmel lassan iszom, majd remegő térdekkel megyek vissza az ágyba, útközben pedig nyitvahagyom az ajtót, mert ha nem teszem, úgy érzem, megfulladok. Klausztrofóbia megint?

  • 2007.08.19 01:05:07Memme

    és rettegek attól is, hogy háború lesz. Ezt most olvastam: "A norvég hadsereg eközben arról számolt be, hogy az orosz légierő átfogó manővereket hajtott végre pénteken az Atlanti-óceán északi térségében", ami azt jelenti, hogy az oroszok itt repkednek a fejem felett, és nem kifejezetten szép emlékeket hordoz a magyar lelkem az oroszokról... ennek a gondolatmenetnek a folytatása meg már politizálás lenne, ettől eltekintenék, de azt tudni kell még, hogy a város, ahol élek fontos hadikikötő volt régebben, tőlünk nem messze van reptér, olajfinomító és a főváros.

    Nem jó dolog az önanalízis főleg, ha nem értünk hozzá, de szerintem én egy non-stop szorongásban élem az életem, pánikkal fűszerezve. Gyerekkoromból hozom mindezt? Lehet. Sportoltam - meg kellett felelni. Sprtolotam - még jobban kellett tanulnom, mmint annak, aki nem, mert különben nem járhattam edzésre. Hányszor hallottam, hogy nem vagyok elég jó, hogy tudom én ezt jobban is és nagy a fenekem? Sokat. Küzdöttem, hogy tudjam jobban, hogy jobb legyek és a fenekem is kisebb legyen. Sosem volt elég. Aztán lett egy hugom, akit a széltől is óvni kellett a gyerekkori asztmája miatt, aki a tornafelmentést állandó tanulással kompenzálta. Eredmény: hugomat azzal biztatták, hogy a nővére ennyi idős korában sokkal rosszabbul tanult. Ez van. a különbség kettőnk közt fényévnyi, de szeretem őt, mert egyébként szeretnivaló. A szüleimre kicsit orrolok, mert így nem lehet különbséget tenni két gyerek közt. Kaptam pofont is. Fatertól kettőt, ez kétszer két hét süketséget jelentett, anyám pedig a tarkómat ütötte. Azóta sem bírom, ha a fejemhez nyúl valaki, de társaságban azt mondom, hogy a hajam miatt nem tűröm, frizurailag. Mindent megkaptam, apa sokat utazott külföldre már az átkosban is sportmasszőrként egy többszoros bajnok röplabda csapattal. Az olvadós rágó és a coca-cola nálunk nem volt extrém cucc, de anyukám nem tutujgatott 9 éves korom után sosem, pedig nagyon szerettem volna néha megölelni. Ő eltolt magától, hogy most neeee... Faterom meg szerintem fiút szeretett volna, és sokáig úgy éreztem, úgy is kezel, ennek megfelelően nem nagyon volt tutuj meg bújás. Nagyon sok dolog hiányzik a gyerekkoromból, főleg elmaradt dícséretek, ölelések, bíztatások.

    Hiányzik a családom 9 éves korom óta.

  • 2007.08.19 01:19:53donna

    Kedves Memme, e késői órán már csak én jutottam neked, de ((((Memme)))), (ez az ölelés jele ugye??)



    Sosem értettem, miért fikázzák a szülők szívesebben a gyereküket, mint dicsérik. Már bocs, de egy kutyát is könnyebb tanítani dicsérettel mint veréssel. Én még a harminc éves páromat is folyamatosan dicsérgetem, és biztosítom róla, h jól csinálta a dolgokat. Mert ez a megerősítés kell (szvsz) ahhoz, hogy az emberben egy egészséges önbizalom alakuljon ki.

    (mondja ezt egy kisebbségi komplexusos, vicces?!)

  • 2007.08.19 02:03:11Memme

    Hát a netes jelekkel mindig is hadilábon álltam :-) Tudom, hogy mit rontottak el és mit csináltak jól, ez a fikázás dolog az előbbihez tartozik. Tudod mi a vicces? A tesóm mindig dícsérték és biztatták, ennek eredményeképpen ő meg fent hordja az orrát, és azt mondja nekem, hogy én annyi mindent nem értek, mert miért is érteném? (10 év plusszba vagyok) A középutat nem találták meg sajnos. S. engem is dícsérget, bíztat és nagyon jó érzés, de aztán beszélgetek anyuval a neten és oda az egész...

    Kisebbségi komplexus? Szabad érdeklődni, hogy az mitől van neked?

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta