Hanna giccsbirodalomba utazik

Zanza!

Ezidáig szerencsémre nem is tudtam, hogy rossz mesekönyvet olvasni legalább annyira rossz, mint amennyire jó egy jó mesekönyvbe belemerülni. Bartos Erika könyvéből az alábbi dolgok hiányoznak: történet, jellemek, ötlet, humor, dramaturgia.

Akkor mi van benne, kérdezhetnénk, és jó lenne, ha azt válaszolhatnánk, hogy leginkább semmi, de sajnos van benne egy csomó minden: konkrétan a giccs megnyilvánulásai minden spektrumban: ötletek helyett panelek, humor helyett bájolgás, jellemek helyett részletes, jelzőkben tobzódó közhelyes leírások, történet helyett helyszínek és szereplők egysíkú sorjázása, és mindenből sok és túl sok, főleg a jelzőből és a felsőfokból és a felkiáltójelből.

No meg a ruhákból és palotákból, igazi lapos kis barbibaba a főszereplőnk, még ha más díszletek közt is. A szájából pedig olyan mondatok hangzanak el, amelyek soha, de soha még csak eszébe sem jutnának egy kislánynak, sem a gondolat, sem a nyelvi megformálás.


A könyv nyelvezete amúgy is idegesítő: a burjánzó, önismétlő jelzőzés nyilván a megjelenítő erő hiányát lenne hivatott leplezni, és sajnos hibás szószerkezetek is elő-előfordulnak. A leányozástól meg borsódzik a hátam, ahogy a teljesen környezetidegen népmesei nyelvi elemektől és történetpanelektől is. Az alapötlet egyébként, hogy Hanna minden este a kis varázslóbabája segítségével elutazik mesebirodalom egy-egy országába, és ott körülnéz – utazásai, nem kalandjai, ugyanis egy unalmas bédekker színvonalát sem üti meg a cucc, kalandok pedig – történet és jellemek híján – nincsenek.

Mindenhonnan hoz valami emléket magával, de nem sikerült ezt sem beilleszteni a történetbe (nála marad például), hanem szuvenírt lejmol a kislány minden fejezet végén. Ha emlékszünk még Kököjszi és Bobojszára – hasonló a narratív váz, csak az sokkal kedvesebb, ötletesebb, jobb, pedig Török Sándor sem a gyermekirodalmunk csúcsa, csak éppen élvezetes és szerethető.

Ezt a 110 oldalt hetek alatt sikerült legyömöszölni a torkomon. A kötet kiállítása egyébként szép, a rajzok kicsit giccsesek, van bennük egy-két jó részlet, az író (aki az illusztrátor is egyben) viszont ahogy jellemeket, úgy arcokat sem tud rajzolni.

Bartos Erika: Hanna utazásai
Alexandra Könyvkiadó, 2006.
1999 Ft

Ki lakik a tengerben? Ez a vastag karton babakönyv nagyon tetszett nekünk. Minden oldalon egy-egy tengeri állat rajza található, akinek a fejét/lábát ki lehet csúsztatni a lap mögül, majd vissza, így el- és előbújik, imitálva a kilenc hónapos-egy éves gyerekek egyik kedvenc játékát, a kukucsot. A lapokon egy kedves rákfigura vezet végig, mindenhol egy-egy mondat mutatja be a tenger kis lakóját, de persze mi is kitalálhatunk szöveget hozzá. Nálunk nagy sikere van, Lea nagyokat kacag rajta, nézegeti, hogy honnan jön ki a kis teknős és pingvin.

Ki lakik a tengerben?
Alexandra Könyvkiadó, 2006.
699 Ft
Blogmustra