SZÜLŐSÉG

Mikor jöjjön a kistesó?

2007. június 19., kedd 08:30

Még tízet akarok - gondoljuk, amikor kézbe vesszük első kisbabánkat és elönt a szeretet és a gondoskodó anyai ösztön, amikor a szemünkbe néz.
Soha többet, melyikünknek jutott ez eszébe? - mondjuk a férjünknek a harmadik alvásmentes hét után, váladékozó mellbimbókkal.

Azt mondják, ha az első nyugodt, akkor kicsi lesz a korkülönbség, ha hasfájós-sírós, akkor nagy. Ha nehéz volt a szülés, nagy, ha csodálatos, kicsi.



De melyik mellett mi szól? Ha kicsi, jól tudnak játszani egymással? De nem lesznek féltékenyek? Nem raboljuk el a szimbiotikus anya-gyerek korszakot az elsőtől? A három évig szoptatást? Ha nagy, akkor jól tud babázni vele? De nem lesz-e magányos? Mindig más korszakban lesznek, nem fognak tudni együtt játszani. A nagy basáskodni fog, a kicsit elkényeztetjük.

Ha kicsi, akkor gyorsan túl vagyunk a kisgyerekkoron? Akkor túl sokáig leszünk gyeden? Akkor hamar letudjuk a munkából való kimaradást? Ha nagy, akkor legalább dolgozhatunk a kettő között, nem esünk ki a munkából annyira? Nem tudunk semmit véghez vinni? Nem kapunk megint állást, és nem lesz gyedünk? Folyamatosan kakis pelusokkal rohangálhatunk évekig? Kétszer kell fogyózni?

Mi a jó a gyereknek? Mi a jó nekünk?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.19 16:21:19Tish

    másutt, :)

    nincs még fekvőgipszben, de sokszor ott lenne a helye...

    Hát a te anyósod se semmi!

    Ilyenkor mindig elfog a félsz, hogy belőlem milyen anyós lesz majd? Én is meghülyülök-gonoszodok idősebb koromra? Már előre félek tőle, nem szeretnék ilyen lenni senkivel.

  • 2007.06.19 16:26:08Tish

    tnyúl, a mostohaanyósom, anyukám, és a férjem nagyszülei tökéletesek lennének neked, imádnák őket:)

  • 2007.06.19 16:50:36Vvuk

    mamafáni:

    nem kell, csak ajánlott 2-3 évet várni. Azért, hogy kisebb legyen a következő császár esélye, hogy a heg kibírja a terhességet és a szülést.

  • 2007.06.19 16:55:13tnyúl

    Tish! szólj ha ráérnek! :))))))Rendes vagy!

    Nem hiányoznának a nagyik, ha nem tapasztaltam volna, milyen jó dolog az, ha vannak! (már ha mint nagyi működnek)Na, majd én, már egy-két barát + a férjem jogosítványt nyert arra, ha én is ilyen lennék az unokáimmal, mint a mi nagyiink, nyugodtan csapjanak agyon!:)

  • 2007.06.19 17:16:04mamafáni

    Vvuk, köszi :-)

  • 2007.06.19 17:18:52fülemüle

    bjulie: csatlakozom.

    Az én manóm most 10 hónapos. Mi már lassan szeretnénk kistesót, de még várnunk kell. Sajnos a párom fizujából és a GYED-ből nem élünk meg még 2-3 évig. Amíg GYED-en vagyok a megtakarításainkat éljük fel. Vissza kell mennem dolgozni legalább egy évet a két porony között.

    Az is szempont, hogy az én szakmámban (informatika) nagyon húzós négy évet egy huzamban kihagyni.



    Szerintem fontos, hogy ne maradjon egyke a fiam. Már most látszik, hogy ő elég visszahúzódó, csendes típus. Szerintem az ő szocializációját nagyban segítené egy másik gyerek a családban, akivel a nap 24 órájában lehet "gyakorolni" a társas létet.



    A párom egyke. Nekem van egy 7 évvel fiatalabb húgom. Anyám rámbízta alkalmanként a tesót, de én általában nem éreztem ezt tehernek. Amíg kicsi volt a húgom nagyon büszke voltam rá, hogy én altathatom, vigyázhatok rá. Ez biztos személyiség kérdése is, de ez engem akkor nem zavart. Aztán kamaszkoromban eltávolodtunk egymástól és csak akkor kerültünk egymáshoz megint közelebb, amikor már ő is kinőtt a kamaszkorból.

  • 2007.06.19 17:33:17kiscica33

    Mamafáni: nekem 1 évet mondott a két terhesség között az orvosom.

    De van ismerősöm akinek azt mondták, hogy a normál gyermekágy (6 hét) után bármikor.

    Én 3 éves kor akörül tervezném.

    Fülemüle: hasonló cipőben járunk, csak közgazdászként egy 11 hónapos fiúval. Így a kicsi megy ősztől bölcsibe, én dolgozni kb 1 évre, aztán jöhet a tesó..

    Ja és a közgazdászknak se csini ruhára kell mindig a pénz, hanem megélhetésre.. (nem tudom ki tette a közgazdászokra megjegyzést fentebb)

  • 2007.06.19 17:51:13nagbri

    Sziasztok! Nekünk van egy kisfiunk, aki októberben lesz 4 éves. A kisebbik fiunkkal, most vagyok a 36 hétben. Az anyagi helyzet miatt vissza kellett mennem dolgozni. Csak két év különbséget akartunk, de mostmár nem bánom, mert Bence nagyon várja a kistesót. Az első perctől tudja, hogy érkezik, mindig ad puszit a pocaklakónak, és nem féltékeny ha veszünk a picinek valamit! Lehet, hogy lesz féltékenység ha már itt lesz velünk, de most csak arra készül, hogy majd megeteti, tologatja stb. Nem megy oviba, így lesz idejük összeszokni is. Ezt a bölcsiben tanácsolták nekünk, hogy kialakuljon a testvéri kapcsolat, szeretet közöttük! Remélem így lesz! Nálunk is képben van még a 3. baba is, jó lenne két fiú mellé egy kislány!

  • 2007.06.19 18:21:20levendul

    Nálunk három van: 2, 6,5, 10.

    Írtam már vhol, hogy a legnagyobb meglehetősen féltékeny volt a kisebbre. Ebben persze sok dolognak szerepe volt (kórházazás, otthon fekvés). Viszont összenőttek. A kicsire egyik sem féltékenykedik, szerintem nagyon jól megvannak. A nagy sokszor szívesen foglalkozik vele, öltözteti, pelenkázza. Viszont nem 'számítok rá', úgy értem, nincs bekalkulálva az ő jelenléte a gondozási, egyéb dolgokba.

    Most úgy érzem, hogy talán az első kettő gyerek között jó, ha nincs nagy korkülönbség, de a harmadiknál nem baj, ha kicsit később jön. Nálunk ez a 4,5 év még nem tűnik problémásnak. Teljesen jól tudnak együtt játszani a közepessel, aki a naggyal is tud már együtt nyomulni (ez, mármint, hogy mennyire értik meg éppen egymást, szerintem szakaszosan változik). A kicsinek meg, én úgy érzem, nagyon jó most.



    Anyaként egyébként szerintem könnyebb, ha picit nagyobb a különbség.



    Amire talán jó figyelni, hogy ne akkor szakadjon el a nagyobbik otthonról (ovira, bölcsire gondolok), amikor a kisebb születik. A suli talán más tészta, mert ott akár jól is jöhet, ha az anya akkortájt otthon tud maradni megint.

  • 2007.06.19 19:08:12nagbri

    Hát igen, ezért gondoljuk mi is, hogy jó lesz Bencének itthon, mert nem fogja azt érezni, hogy neki el kell mennie, mikor a tesó itthon maradhat! Én sem gondolom, hogy bármit rákényszerítenék, hogy a pici körül csináljon meg, csak akkor ha ezt ő akarja! Nagyon kíváncsi leszek rá, mert most nagyon segítőkész kisember, ha van hozzá kedve!

    Igen, talán tényleg nekünk a jó a nagyobb korkülönbség, bár azért bízom benne, hogy nekik se lesz rossz!

  • 2007.06.19 20:17:48Alvomacko

    Amúgy szerintem a nagyobb gyerek iskolába menéskor nagyon jó lehet kisbabát szülni. Mert első osztályba nem muszáj napközibe mennie, lehet vele kicsit foglalkozni otthon, lehet segíteni a tanulásban és átadhatod a saját tudásodat is. Én akkoriban nagyon szerettem volna otthon lenni. Úgy éreztem, hogy kimaradok valami fantasztikus dologból.

  • 2007.06.19 21:56:17thais

    Kiss Eszternek megszületett Álmos nevű kisfia. Az iwiw-en olvastam. Gratulálok a kistesóhoz, sok boldogságot nektek.

  • 2007.06.19 22:31:25thais

    A császár után ajánlatos 3 évet várni, nekem így mondták. Pontosabban a két műtét között legyen legalább három év. A két fiú között sikerült betartani. A nagylány 8 éves volt, mikor első testvére született, de annak objektív okai voltak. A nyolc év ellenére ő volt a legféltékenyebb. Pedig nem lőcsöltem a nyakába testvérét. A legelső és a legutolsó (4.) gyerek között 18 év a korkülöbség. Be sem akarták szegényt engedni a koraszülött osztályra, hogy megnézhesse a tesóját. Nem hitték el, hogy neki még lehet tesója. Egy volt osztálytársam korábban szülte a saját gyermekét, mint az édesanyja a 6. gyerekét. Az osztálytársam kb. 26 éves volt, mikor ez történt. Együtt dajkált az édesanyjával. Nekem tettszik.

    A nagyszülők akaratára nem szabad szülni. Apám az egyetemi évek alatt állandóan nyaggatott, hogy neki már sosem lesz unokája. Mikor megkapta, nem örült. Nem örült az unoka apukájának (volt férjemnek). Ritka egy megbízhatatlan, kalandor fajta. Igaza volt, de az unokája végre meglett. A többit már nem érte meg. Fiatalon meghalt.

  • 2007.06.19 22:53:52Vvuk

    A császár után épp azért érdemes várni annyit, hogy ne feltétlen legyen műtét a vége. Császár után is lehet természetesen szülni. Én is azt szeretnék.

  • 2007.06.19 22:59:41thais

    Aki szülhet természetes módon, annak igen. Akinek ez nem adatott meg valami orvosi indikáció miatt, annak azért kell, mert a varratnak elég erősnek kell lennie, hogy kibírja a terhesség alatti nyomást. Önmagában véve nem a műtét veszélyes, hanem a terhesség alatt a hasfal állapota. Nekem állandóan vizsgálták, hány mm-es a varrat. Igaz, csak a negyedik császár előtt.

  • 2007.06.20 08:08:08Meni

    Szia Leona, én irtam tegnap, hogy félek attól, hogy állandóan össze fogom hasonlitgatni a két gyereket.



    De nem arra gondoltam, hogy a külsejüket vagy a mozdulataikat, mert ez természetes és okés is. Én attól félek, hogyha a kisebbik nem lesz olyan már-már mintagyerek, mint a bátyja, akkor vajon nem fogom-e állandóan őhozzá hasonlitani a picit. Hogy miért nem olyan türelmes, jókedélyű, vidám kis pocok? Hogy - ha igy lesz, bár remélem nem - miért nyügösebb, hisztisebb?



    A leginkább abban látom a problémát, hogy ennek még a gondolatát is kerülni kell, mert szakértők szerint (és családi tapasztalat alapján is), nem kell kimondani ezeket ("bezzeg a testvéred"...brrr), elég ha igy érezzük, és a gyerek megérti, megérzi ezt, és kellően lelkisérült lesz tőle...Nyilván vannak erre technikák és idővel az ember - a jó szülő - megtanulja elfogadni a gyerekeit olyannak, amilyenek. Csak kicsit aggódom, hogy nekem menni fog-e? :)

  • 2007.06.20 08:17:42Hicudzsi

    Mamafáni!

    Kérdezted, hogy császár után várni kell-e a máodik babával. Igen, érdemes. Legalábbis a saját tapasztalat ezt mutatja.



    Az első császárom után 6 hónappal már várandós voltam és akadtak belőle komplikációk.



  • 2007.06.20 08:20:04Hicudzsi

    Thais!

    A három évet mikor mondták neked?



    A dokim egy évet mondott, mármint a műtét és az új várandósság között.



  • 2007.06.20 08:37:31Alvomacko

    Meni: ugyan nem nekem írtad, de menni fog, mert mennie kell! Csak arra kell gondolni, hogy kisebbségi érzése lehet tőle a gyereknek, ezt meg ugye egyik szülő sem szeretné. :-)

    Két külön személyiségként kell kezelni őket. Nekem pl. két TELJESEN különböző gyerekem van. De sohasem okoz problémát ez a dolog. Élvezem, hogy különbözőek, hogy az egyikkel ezt, a másikkal azt a dolgot lehet csinálni. Ha segítségre van szükségem, akkor a Kicsit kérem meg, ha egy jó viccet szeretnék hallani, akkor a Nagyot kérem meg, ha híreket akarok nézni, akkor azt a Kicsivel teszem, ha zenéhez van kedvem, akkor a Nagy a DJ. Ha komoly dolgokról akarok beszélgetni, akkor ott a Kicsi, ha iskolai pletykát szeretnék, akkor arra a Nagy a legalkalmasabb.

    Én élvezem. Ha korholom is őket, akkor sincs egymáshoz hasonlítás. Max. magamat hozom fel példának, hogy "anyád nem trehány, kitől tanulod ezt a viselkedést?". De azt nem mondom, hogy "nézd meg a hugod asztalát, szekrényét. Ő miért tud rendet tartani maga körül?"

    És soha nem várom el ugyanazt a dolgot tőlük. Megpróbálom a mércét is mindenkinek a saját képességéhez mérten felállítani. Hogy azt könnyen át tudják ugorni. A Kicsi kitűnő tanuló, de ezt egyáltalán nem várom el a Nagytól, mert akkor ő abba belahalna. Na, meg mi is. Mert állandóan csesztetnem kellene, hogy tanuljon még, még, még.

    A tanulási "kényszer" a Nagynál nincs meg alapból. Csak a minimál projektre van beállva. Pont annyit tanulni, mint ami jó osztályzathoz kell. Oszt kész. A Kicsi meg mindig plusz dolgokat csinál.



    De mindkét gyerekem úgy jó, ahogy van és én is úgy szeretem őket, ahogy vannak.

    Roppant dühös lettem volna, ha a szüleim atomfizikust akartak volna belőlem nevelni, mert az osztálytársnőm majdnem az lett. :-)

  • 2007.06.20 08:44:24Alvomacko

    Ja, és kellő fegyelemmel le is lehet szokni erről. Már a pocakban lakó gyermek esetén is lehet figyelni erre. Hogy amikor felmerül az összehasonlítás gondolata a fejedben, már akkor kiüldözd. Születés után meg pláne. Nem szabad elővenni a régi feljegyzéseket, hogy a nagyobb mi mindent csinált ennyi idősen. Mindig azt kell nézni, hogy a saját adottságaihoz képest hol áll a gyerek. Nekem egy nagyon dagi második gyerekem volt. Későn állt fel, indult el, de azt mondogattam, hogy mi a fenétől tudna bármit is hamarabb csinálni, hiszed azt a dög nehéz testet meg is kell tartani, mozgatni. (4,5 kg-al született...)

    Amúgy meg az első gyereket sem igazán hasonlítgatjuk senkihez, mert ugye max. a bezzeg anyák vagy a szomszéd gyerekeihez lehetne hasonlítani, azok meg nem mérvadók... :-)

  • 2007.06.20 08:50:49Meni

    Hát, tuti igazad van....Igyekszem majd én is ilyen okosan hozzáállni a kérdéshez, és fegyelmezni magam, ha mégis... :) Mondjuk sokat segitene, ha a második lány lenne, elvégre egy kislány alapból teljesen más, mint egy kiskrapek...bár ebben a családban erre nem sok esély van, még pár hétig reménykedhetek :)))

  • 2007.06.20 09:30:06Leona

    Meni, Alvómaci: az én lányaim is egészen eltérőek a belső tulajdonságaikat illetően. Mostmár értem, mi a gond a hasonlítgatással: ha arról szól, hogy melyik a jobb, ugye? De hát ez nálunk fel sem merül. Egyik ilyen, másik olyan, mindkettőt szeretjük. Egyikkel sem könnyű, a hiszti terén nagyon jól teljesítenek. Már most látszik, hogy az érdeklődésük és a mentalitásuk is mennyire eltérő. Én sem bánom, egyáltalán, hogy ennyire mások. Így érdekesebb, izgalmasabb. Így tényleg két gyerekem van. :) És szerintem rangsort nem is lehet felállítani ha ennyire mások. Mert nem lehet egymás elé helyezni, hogy pl. az a jobb aki a homokozást szereti, vagy az, aki az olvasást. Ráadásul húzzák egymást olyan irányokba, ami a másikban fel sem merül, így még szélesebb lesz a látókörük, ami csak jó lehet. Nem?

    Alvómaci, jó hogy írtad ezt az első osztály-kisbaba dolgot, ez tényleg jó gondolat! Ha sikerül a páromat rávenni még egy fordulóra, ez lesz az egyik szempont!

  • 2007.06.20 09:47:19marcangoló

    Tényleg nagyon jó, ha egyik fiú, másik lány. Ráadásul az enyémek is teljesen más mentalitásúak. Én ezt azért elmondom, ha kérdezik, a fülük hallatára is. De soha nem teszek rá minősítő megjegyzést.

  • 2007.06.20 09:59:03Alvomacko

    Bevallom, hogy én dicsérni is négyszemközt szoktam őket. Mert nem szeretném, ha ettől az éppen nem megdicsért nagyon letörne. Utána meg csak órákon át magyarázkodhatsz, hogy "de igen, te is jó vagy, csak te most nem csináltál ezt vagy azt, így nem dicsérhetlek meg ezért." Ilyenkor rendszerint jött a "de te úgysem engedted volna meg" típusú válasz.



    Viszont, ha valamelyik különlegesen csinosan öltözik fel, akkor megy a közös dicséret ezerrel és ebből még nem is volt sértődés sohasem. :-)

  • 2007.06.20 10:01:40nagbri

    Meni: Ettől én is tartok, mármint az összehasonlítástól! De Alvomackonak igaza van! Nekem a második is kisfiú lesz! Szeretném, ha ő is stramm gyerkőc lenne mint a bátyja, de biztosan egész más lesz mint Bence, mert már odabent is más, bár izgágának ugyanolyan izgága! Engem csak az érdekel, hogy szeressék egymást! De szerintem ez már most is megvan, mert mindig reagál a tesó hangjára, simogatására, és akkor ezt nagyon óvatosan teszi! És a nagyobbik is szeretgeti, puszit oszt neki oda, ahol a buksija van! Imádom őket!

  • 2007.06.20 11:05:42tnyúl

    Nekem is két fiam van. Két teljesen különböző gyerkőc, külsőre és belsőre is. Nem tudom őket összehasonlítani semmiben. Persze, akaratlanul is megjelenik bennünk a hátsó gondolat: a nagy ilyenkor már ezt és ezt meg tudta csinálni, a kicsi miért nem? Mert a másik másmilyen. A nagyot azért szeretem mert okos, szép, családcentrikus, a kicsi meg egy nagy bohóc, hatalmas szívvel minden ember iránt. Van bennük egy közös, biztosan: nagyon és feltétel nélkül szeretnek minket a férjemmel. Szép napot mindenkinek!

  • 2007.06.20 14:35:16kaposztalepke

    no..két napja motoszkálnak bennem a gondolatok, dse csak most van időm leírni.



    A gyerekvállalás/gyerekszám stb-stb kérdése mindenkinek magánüg, és midnenkinél más a jó. Ahogy már volt arról is post, hogy fiatalabban, vagy idősebben érdemes-e szülni...nincs jó meg rossz. Az egyik ilyen, a másik oylan, az egyikkel járnak bizonyos előnyök, bizonyos hátrányok, a másikkal meg mások. Szóval nem jobb, nem rosszabb, csak MÁS. És a gyerkenek sem lesz ugyanolyan, de nem rosszabb és nem jobb, csak más.



    GYereket/tesót stb vállalni nyomásból semmiképp sem szabad. Attól, hogy én mindig úgy gondoltam, hoyg enm szeretném gyerek nélkül leélni az életemet, attól másnak még lehet az a jó. És lehet jó egy gyerek is, meg sok is, senkinek semmi köze hozzá. De sajna tényleg nagy a nyomás, és nem lehet könnyű azoknak, akik állandóan kapjáka fejükhöz.



    A korkülönbséggel kapcsolatban ugyanezt gondolom. Az a baj, hogy sokat nyomatják azt is, hogy legyen kicsi a korkülönbség, sokan nyomatják, hogy "2-3 évnél nagyobb korkülönbségnél már soha nem fognak tudni együtt játszani". Ez mind hülyeség. Előszöris..még egy felnőtt is tud egy gyerekkel játszani, a most 12éves öcsém is tud a 3.5 éves és az egyéves gyerekeimmel játszani..persze nem úgy, hogy ugyanazt lássák ugyannabban a játékban. Ahhoz tényleg kvázi hasonló korosztály kell. De még arra sincs gari, ismertem ikreket is, akik soha semmit nem csináltak együtt, annyira különbözőek voltak..nomeg az a 2-3 év is hiába tűnik kevésnek, kisgyerekkorban sok, kamaszkorban megint lehet sok az eltérő érések miatt...az öcsém nem egészen 3 évvel fiatalabb nálam, és gyakran ez is sok volt. De jó volt. Szóval szeretheti egymást sztem bármilyen korkülönbséggel két tesó, ahogy utálhatja is egymást, és játszhatnak is együtt bármilyen korkülönbséggel. Az, hogy ugyanabban a játékban enm ugyanazt látják/keresik egyszerre, nem feltétlenül baj. Sőt. A nagyobb korkülönbségeknek bőven meglehet az az előnye, hogy lát mást is a gyerek. Hiszen barátai, ovis/iskolástársai többnyire úgyis vele egyidősek. Így azonos korú játszótárs akadhat bőven. Viszont mondjuk 5-6..8-10 év különbséggel ritkán játszanak együtt "idegen" gyerekek. Viszont tesóként igen. Amiből mindketten oylan dolgokat tanulhatnak, olyanokat tapasztalhatnak, amiket az azonos/hasonló korú tesók nem. Szóval bőven lehet a nagyobb korkülönbség is jó. Általában idővel úgyis a barátok lesznek az első számú játszótársak, ritkán csak a testvérek. Úgyhogy disznóság "zsarolni" azokat, akik nem mernek/tudnak kis korkülönbséggel vállalni gyerekeket, hogy "mert soha nem fognak tudni együtt játszani"..dehogynem. Nyilván más lesz. De mindegyiknek megvan itt is az előnye, emg a hátránya is, egyik szituban ezt tapasztalja meg a gyerek, a másikban azt.



    Mondjuk a nagyon nagy korkülönbség (nálunk a piciöcsém és köztem 17 év) már azért lehet neccesebb, mert a pici egyedül marad. Én 18 évesen feljöttem Bp-re, úgyhogy nem nagyon laktunk együtt soha. De még ez sem baj, imádjuk egymást, csak más, nyilván ez már nem a klasszikus testvéri kapcsolat, de ez sem baj. Sőt, ha nem más városba jövök tanulni, és még éveket otthon lakom, akkor még másabb lenne a helyzet.



    A tesóvállalásnál sztem a romantikus gondolatok "jajj de jó lenne gyorsan még egy picibaba" meg "jajj de jó lenne sok gyerek" mellett azért sok dolgot meg kell gondolni. A gyerekeket fel is kell nevelni, az első években nem nyerő snekinek, ha megzakkannak a szülők, vagy a túl sok nyomás, zűr, nehézség, pénzhiány, akármi miatt viták lesznek, elvállnak...nomeg tök igaza van Alvómackónak, ez még csak a kezdet (anyagilag is), ha iskoláztatni is akarjuk őket, esetleg majd életkezdésben segíteni, akkor ugyancsak erősek a korlátok. És senki nem akar kitolni a gyerekével, hogy majd azért kelljen fiatalon jó eszűen kulimunkát csinálnia, mert nem tudtuk taníttatni, stb.

    Szóval mindenkinek magának kell döntenie, és senkinek semmi köze hozzá, és az egyke sem lesz boldogtalan, mindig lesznek játszótársak, barátok, csak emiatt aztán nem kell a szülő érzései ellenére tesót vállalni.



    Mostmár csak a szubjektív gondolatok. Saját tapasztalatból én azért azt mondom, hogy akinek semmi segítsége nincs, apa is sokat dolg, stb, az 2.5 évnél kisebb korkülönbséget ne vállaljon. Az már jó, de annál kisebbnél még a "nagy" is nagyon sok segítséget, stb igényel. Sőt..ha a nagy elmegy oviba, aztán jön a kicsi (4 év különbség) az is jó lehet (a munkával kapcsolatos dolgok akkor bonyolultabbak mondjuk)..de szóval sok jó megoldás lehet, és mindenkinél más. Amit sokszor buktának láttam azért, hogy nem sírós, könnyű első gyereknél 3-6 hónapos kor között elhatározzák, hogy jöhet a tesó, merthogy ez nem nagy cucc..aztán a java csak utána jön..és mire megszületik a tesó, addigra lesz akkora a nagyobb, hogy foglalkozni kéne vele, egész nap figyelni rtá, mert mozog, rámol, jó lenne vele játszani, mesélni neki..és akkor jön egy esetleg hasfájós sírós kisbaba és megőrül mindenki. Persze ez sem törvényszerű, és ha van segítség ezt is be lehet vállalni, de ha nincs, akkor sztem nem árt meggondolni, mert egy nyugodt 6hónapos gyerek mellett még nem tudja a szülő, hogy mi vár még rá:)))))))))

    De ez az utóbbi bekezdés már mind szubjektív vélemény volt, midnenki csinál amit akar, és ígérem én senkit nem szólok meg miatta:)))))))))

  • 2007.06.20 14:39:44Leona

    OFF: Alvómaci, elküldtem végre a rajzot arra a címre, amin az elefántokat kaptuk!!!

  • 2007.06.20 14:56:34Alvomacko

    Leona: megkaptam! Írtam is vissza. :-)

  • 2007.06.20 15:03:43Leona

    én is :)

  • 2007.06.20 20:36:20tris

    nagyon jó a téma.



    Nekem nehéz terhességem és hosszú szülésem volt, és még ma is iszonyat zűrös éjszakáink vannak, de mostanában azért is gondolkozom a kis korkülönbségen, hogy egyszerre legyek túl a nehezén. Világ életemben, amióta az eszemet tudom, nehezen keltem, és az átlagosnál kicsit több alvásra volt szükségem ahhoz, hogy jókedvvel vessem bele magam a napba. Na mostanság igencsak keveset alszom. Állítólag a babák 10-12 órát is alszanak éjjel, az enyém csak 8-9-et és közte sokszor ébred :). De úgy néz ki az éjszakai bulizások (egy-egy órás ébrenlétek) kezdenek megszünni.

    Szóval inkább letudnám a nehezét, egy könnycseppet elmorzsolva, hogy így nem jut elég sok időm mind a kettőre.

    Munka - én inkább addig maradnék itthon ameddig csak lehet, a férjem vállakozó, egy a szakmánk így be tudnék neki segíteni, ez a tény a nagyobb korkülönbség mellett szólna, hisz így lehetnék a legtovább gyeden. Az szakmámban inkább munkaerő hiány van, így attól nem félek, hogy nem találok munkát, ez is a nagyobb korkülönbség mellett szólna.

    Még van egy kis időm eldönteni, a fiam csak 10 hónapos, de ez tényleg egy nehéz kérdés.

  • 2007.06.20 21:13:56kovvacs

    tris, jajam, nekem is hasonlóak az alvási igényeim, és magam is úgy gondoltam, hogy "na legyünk túl minél hamarabb a nemalvós korszakon". Azzal a különbséggel, hogy hm, ha minden jól megy, akkor én legközelebb 2011 közepétől fogok rendesen aludni. Végülis addig már fél lábon is kihúzom valahogy :))))))

    (Ha nagyon elhatározod magad az éjszakai rendteremtés ügyében, ajánlom Kegyetlen Trészi Népszerűtlen Könyvét. Anélkül, hogy tudtam volna róla, majdnem pontosan az ő módszerével szoktattam le a lányomat az éjjeli műsorról. Azóta is boldog és kiegyensúlyozott:P)

  • 2007.06.20 22:20:23rombusz

    Lányok!



    Körüljárnánk mégegyszer ezt a császár után mikor szüljünk legközelebb dolgot?

    Mert nekem császárom volt, ezért a doki szerint szüljek minél később.

    Ugyanakkor sunyi módon hatalmas miómák is voltak a terhesség alatti hormonváltozás miatt (illetve egy nagy meg sok-sok pici, ezért meg szüljek minél előbb, mert a helyzet csak rosszabb lesz, és a növekvő miómák akár árthatnak is a következő magzatnak.

    A kisfiam még csak 7 hónapos, én úgy szeretnék még egy babát, de most akkor mikor is?

  • 2007.06.20 22:28:04Vvuk

    én azt tenném, hogy a császár utáni minimum idő múlva szülnék, hogy azért legyen egy kis ideje összeforrni és nem várnám ki a 3 évet, hanem mondjuk 1,5-et (igazából nem tudom mennyi idő kell az összeforráshoz) Legfeljebb megint császár lesz, ha nem tűri jól a heg.

  • 2007.06.20 22:29:48Anyatünde

    Rombusz:

    Az a gond, hogy maguk a dokik sincsenek egységes állásponton; nagyon különböző adatokat tudnak mondani.



    Az én szülészorvosom 2 évet javasolt a császármetszés és a következő SZÜLÉS között. Azt mondta, hogy ebben az esetben - ha egyéb indikáció nem áll fenn / lép fel, jó eséllyel meg tudnám szülni a következőt hüvelyi úton.



    S lőn.

    A 2 év korkülönbség is, meg a hüvelyi szülés is.



    A császármetszés során kiderült, hogy nekem is van jónéhány miómám, de azok picik voltak.

  • 2007.06.20 22:33:42renege

    Én is császárral szültem. A kisfiam most 11 hónapos, és nemrég kérdeztem meg az orvosom, hogy mikor foghatnánk bele a kistesó-projektbe. Eléggé húzta a száját, és azt mondta, hogy normál szülés esetén ajánlatos kivárni a két szülés között a 2 évet, császárnál ajánlatos a 3-at. Pont a hegszétválás probléma miatt a terhesség végén és a második szülés közben. Azért a végén abban egyeztünk meg, hogy amikor a fiam 14 hónapos lesz, próbálkozhatunk. Szóval úgy tűnik, a minél több a jobb, de azért a 2 évet már "esetleg" engedik. A 2 évnél kevesebbet NAGYON nem ajánlotta a doki.

  • 2007.06.20 22:34:34Vvuk

    igazából azt kell mérlegelni, hogy melyik árt hat kevésbé a babának: a miómák, vagy ha a heg nem bírja

  • 2007.06.20 22:47:30Anyatünde

    kovvacs: Jó, hogy mondod Kegyetlen Trészit.



    A múltkor úgyis elfelejtettem megkérdezni, hogy

    mikor először nyugtattad a lányodat úgy, hogy

    ágyból kivevés/szoptatás helyett melléültél, az ágyban bent lévő kislányodat simogattad, énekelgettél neki stb...

    amely procedúra első éjjel mintegy 60 perc/alkalom volt

    akkor sírt is ezalatt a 60 perc alatt?



    Kicsit hülye a kérdés, bocs, de tényleg kíváncsi vagyok.

    Most - hála Istennek - csak úgy elméletileg.

    Lackó alszik éjjelente. Amikt a múltkor írtam, hogy újra nyugtalan éjjelek vannak, az csak 2-3 éjszaka volt végül.

  • 2007.06.20 22:50:17opti

    Rombusz, én a heg állapotától tenném függővé. Nem tudom, ezt tudják-e nézni az orvosok mondjuk uh-val (most lehet, hogy nagy hülyeséget írok).

    Én tudok olyan rémsztoriról, hogy az anyukának 5 évvel a császár után szétnyílt a méhén a heg. Bár ő nagyon aktív életet élt terhesen is, sport stb, ez is biztosan számít, no meg az életkor, és hogy hanyadik terhesség, ilyesmi. Neki nem a második terhessége csak a második császára volt.

  • 2007.06.20 23:43:00kovvacs

    Anyatünde, hát, most kövezz meg, de csak a hangulat van meg, konkrét számokat arányokat nem tudok mondani. Az biztos, hogy abban a kb 60 percben nem aludt. Az is biztos, hogy az elején sírt. Olyanra emlékszem, hogy megsimogatom, megpuszilom, próbálom vízszintesbe helyezni, még sirdogál, aztán simogatom, néha abbahagyom, és jött részemről az éneklés, versmondogatás (ezt trészi nem ajánlja), arra abbahagyta általában, én meg mondtam még jó sokáig, általában a simogatást hamarabb abbahagytam, mint az éneklést/mondókázást, aztán szép lassan azt is abbahagytam, de maradtam az ágy mellett, aztán amikor azt hittem, hogy már alszik, akkor felálltam és elindultam az ágyunk fele. És akkor vagy kezdte elölről a sírást, vagy nem. Ha kezdte elölről, akkor én is mentem vissza letenni, simogatni, énekelni, ott üldögélni. Ez van meg hangulatban. Ja és amit még trészi nem javasol, adtam neki vizet inni pohárból. Minek következtében - trészi megmondta volna előre, hogy ez lesz majd - hosszú hetekig-hónapokig előfordult még amolyan "villámfelkelés" éjjel: felpattant, hangot adott ki, felkeltem, mutatott a pohárra, ivott két kortyot, majd azon lendületből villámgyorsan le is feküdt és már aludt is. Az egész tokkal-vonóval lehetett 2 perc, és akkor már semmi se kellett hozzá. Trészi azt mondaná, hogy rászoktattam egy kellékre, és azt hitte a drágám, hogy ha éjjel felébred, csak akkor lesz képes továbbaludni, ha iszik. Ez maradt ugyebár a szopiból.



    Szóval a kérdésedre válaszolva: egész biztosan nem sírta végig a 60 percet, a keserves meg a tiltakozó sírást hamar abba is hagyta, a dünnyögőset még csinálta darabig, de fekve is kitartóan ébren maradt jóóóóó sokáig. És ha nem aludt elég mélyen, amikor megkíséreltem távozni, akkor kezdte elölről a kétségbeesett sírással.

    (És akkor ugye ez csak az éjjeli buliról való leszoktatás volt, a saját szobában altatás fél évvel később kezdődött. Meglepő módon problémamentesen. Csak most vannak gondok a meleg miatt, de majd szerzünk valami hidegcsináló varázseszközt.)

  • 2007.06.21 07:50:05Anyatünde

    Kovvacs: Köszi. Ilyesmire gondoltam. Nyilván ilyenkor nem méri az ember stopperral, h. medig sír a gyerek.

    :-))



    Kövezni? Ééén?



    Most a Brian élete megfelelő jelenete jut eszembe ;-))



    Most Trészire morgok kicsit, nem rád:

    Adtál neki vizet. Ééés? Ad absurdum szegény egyszer-egyszer tényleg szomjas is lehetett akár. Persze nem minden egyes felkelésnél nyilván.

  • 2007.06.21 08:36:20rombusz

    Kösz csajok a véleményeket.

    Asszem 2 év lesz a két szülés között (ha összejön). A dokim kevesebbet javasolt, de ahogy elkezdtem utánajárni a dolognak, úgy látom, a heg miatt tényleg javasolt a 2 év.

  • 2007.06.21 09:14:19Leona

    rombusz: enyém dokimnak már szülés utáni nap feltettem a kérdést, hogy lehet-e következő (én is császáros). Azt mondta, hogy egy évvel az első szülés után keressem fel, megvizsgál, és ha minden oké, onnantól fogva próbálkozhatunk. S lőn. Egy év múlva megjelentem, megnézte a heget + a szokásos méhvizsgálat, és azt mondta mehet a köv. projekt. Ezután még vártam három hónapot a fogamzásgátló miatt, majd kb. 3.-4.-re összejött a baba. Amikor megindult a szülés, ultrahanggal megnézték a belső heg állapotát (szóval nem volt hülyeség, aki írta), és állandóan kérdezgették, nem fáj-e a régi heg helye. Sajna kissé nehéz volt az a vajúdásom, így egy idő után elvesztettem a fonalat, de utólag azt mondták, azért lett megint császár, mert a heg érzékennyé kezdett válni. Én úgy emlékszem, minden bajom volt, de ott nem fájt. Mindegy, a lényeg a fentiekben van. Így lett a két gyerkőc között 2 év 2 hó.

  • 2007.06.21 10:36:01nyanya

    Nekem két gyerekem van,és 6év van köztük. Igaz az első elég nehezen jött világra, ezért húztam el ilyen sokáig. De nem bántam meg , sokban segít a nagyobbik nekem, de nem biztos, hogy a következővel ennyit várok majd. Szerintem az se lehet jobb vagy rosszabb ha kis korkülömbség van a gyerekek között

  • 2007.06.21 15:09:50rombusz

    Kösz Leona!

  • 2007.06.21 15:22:23kovvacs

    Anyatünde, nem a vízzel lenne a baj trészi szerint, hanem ha rögzítesz egy szokást, ami "nem igaz". A gyerkőc azt tapasztalja, hogy akkor tud továbbaludni, ha ivott. És ez nem a szomjúsághoz kötődik. Különben meg van benne valami, mert a saját szobába átköltöztetés óta ilyesmi szinte soha nem fordult elő. Ha fel is ébredt, nem tudtam megitatni, nem kért. Tegnap - nagyonsokadszorra - kipróbáltam az Avent kulacsot, a cseppmenteset, megmutattam neki, hogy kell belőle inni, sikerült neki és meg is tetszett neki. Bekészítettem a kiságyba. Most az a bajom éppen, hogy szerintem nem tudja magáról, hogy szomjas, de szenved tőle. És ha poénból iszik néha, az csak jó. Most játékszerként ott kószál a kulacs a szobában, és néha rácsap, én meg örülök.

  • 2007.06.21 15:40:05kaposztalepke

    kovvacs: nálunk az Avent varázsitató nagyon bejött mindkét gyereknél..mivel cumisüvegük nem volt, én ezzel kezdtem korán, és 7-8hónapos koruk körül már nyugodtan otthagytam a szőnyegen szem előtt, ha szomjasak voltak odakúsztak, megfogták, hátrafordultak, ittak, mentek tovább. Sztem kalssz találmány....

  • 2007.06.21 16:04:13hanna

    Lea nem jött rá, hogy szívni kell:) Forgatta, rágta, nézegette, aztán megállapodott a fogójánál:)

    Szóval maradt a mindent leöntözés, meg a csőröspoharazás segítséggel.

  • 2007.06.21 16:58:57kovvacs

    hanna:

    kb egy éve megvan ez a kulacs,

    átlagosan 2-3 havonta próbálkoztam vele,

    most jött rá először a titkára.

    De épp az előbb kapott dührohamot, mert nem jön belőle olyan gyorsan a víz, mint a pohárból. Most éppen a kezében van és mászkál ele nagy dühösen.

  • 2007.06.21 19:16:47kaposztalepke

    kovvacs: van ebből olyan nagyobbaknak való "sportitató" is, azon nem kis lyukak vannak, hanem egybefüggő nagyobb csőr, és jobban jön belőle..ha csak az dühíti..;)

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta