Mikor jöjjön a kistesó?

Zanza!

Még tízet akarok - gondoljuk, amikor kézbe vesszük első kisbabánkat és elönt a szeretet és a gondoskodó anyai ösztön, amikor a szemünkbe néz.
Soha többet, melyikünknek jutott ez eszébe? - mondjuk a férjünknek a harmadik alvásmentes hét után, váladékozó mellbimbókkal.

Azt mondják, ha az első nyugodt, akkor kicsi lesz a korkülönbség, ha hasfájós-sírós, akkor nagy. Ha nehéz volt a szülés, nagy, ha csodálatos, kicsi.



De melyik mellett mi szól? Ha kicsi, jól tudnak játszani egymással? De nem lesznek féltékenyek? Nem raboljuk el a szimbiotikus anya-gyerek korszakot az elsőtől? A három évig szoptatást? Ha nagy, akkor jól tud babázni vele? De nem lesz-e magányos? Mindig más korszakban lesznek, nem fognak tudni együtt játszani. A nagy basáskodni fog, a kicsit elkényeztetjük.

Ha kicsi, akkor gyorsan túl vagyunk a kisgyerekkoron? Akkor túl sokáig leszünk gyeden? Akkor hamar letudjuk a munkából való kimaradást? Ha nagy, akkor legalább dolgozhatunk a kettő között, nem esünk ki a munkából annyira? Nem tudunk semmit véghez vinni? Nem kapunk megint állást, és nem lesz gyedünk? Folyamatosan kakis pelusokkal rohangálhatunk évekig? Kétszer kell fogyózni?

Mi a jó a gyereknek? Mi a jó nekünk?

Blogmustra