SZÜLŐSÉG

Hogyan éljük túl a válást három gyerekkel?

2007. április 2., hétfő 11:43

Amikor a sítúrán elkezdtem olvasni a Túlélési kézikönyv elvált anyáknak című könyvet, többen ijedten néztek rám, csak hosszas magyarázkodás után nyugodtak meg: Nem, nem tervezek megválni életem párjától, csak a jó szórakozás reményében választottam az útra ezt a kötetet.


Nem csalódtam, a könyv könnyed stílusa miatt éppen kirándulásra való, bár nálam a letehetetlen kategóriába tartozik, ha mégis meg kellett szakítanom az olvasást, nem volt nehéz később újra felvenni a történet fonalát. Ezt megkönnyítette a mű felépítése. A normál betűvel írt részek a cselekményt mesélik el, míg a vastagon szedett szöveg humoros, kedves (gyakran cinikus) tanácsokkal látja el a válófélben lévő családanyákat.

A történet egy fiatal háromgyermekes anyáról szól, akit váratlanul elhagy szeretett férje, és a lelki megpróbáltatásokon túl hirtelen a családfenntartás-háztartás-gyermeknevelés minden gondja is a nyakába szakad. E mellett szeretne nő is maradni és lázasan keresi azt a hímnemű egyedet, aki elfogadja sajátos helyzetével együtt. Nincs könnyű dolga, a gyermekei nem egy udvarlóját űzik el kegyetlen módszerekkel. Aztán amikor minden sínen van, jönnek az unokák és kezdődik az egész elölről.

Bunyevácz Zsuzsa: Túlélési kézikönyv elvált anyáknak
168 oldal, ára: 1.999,- Ft
Alexandra Kiadó

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.02 21:17:16druantia

    Remélem, közületek soha, senkinek nem lesz szüksége az én túlélő technikáimra :-).

  • 2007.04.02 23:27:36p.eszter

    Múltkor kimaradtam egy hasonló témából, és utólag elolvasva azt (és most ezt itt) rögtön felmerült bennem egy kérdés: mi van a másik féllel?

    Mert persze, h rossz egyedül maradni egy(2, 3) gyerekkel, meg bunkó pasik miegymás, de egy lelkiismeretes apa is "bele tud halni" lelkileg egy válásba.

    Végigasszisztáltam egy ilyet, szóval tapasztalatból mondom, h az sem egy fáklyás menet. :(

    Meg persze itt az én nyomorom is, h bármit teszek, bármennyi gyereket szülök életem párjának, mindig hiányozni fog neki vmi, vmi kis dolog az életéből, hiába látja a lányát bármikor. :(((



    Csak ezt szerettem volna hozzátenni a témához. Bocs, ha nem egészen ide illik.

  • 2007.04.03 06:14:49mulan

    druantia, szuper csaj vagy.

    Én hálisten most már végleg túl vagyok az egészen. Még nem 100%-osan, csak 99%, mert azért van bennem pici káröröm, hogy az exemnek nem akar összejönni a Nagy Szerelem, és 10 hónap alatt már a második (vagy harmadik? -- nem értettem világosan) csajt nyűvi. :>

    Ha majd azt tudom neki kívánni tiszta szívből, hogy legyen boldog mással, akkor lesz meg a 100.

    Annak viszont most már örülök, hogy nem vagyunk együtt, mert MEGŐRJÍT, amikor a szobába bejön cipővel, még ha csak az ajtóba is, meg nem csukja le a wc fedelét, ráadásul állva pisil, ááááááh! :D :D :D És a nyakamat se maszírozta meg soha, hogyha elfeküdtem. Bűnei számosak. :) Jobb ffi nélkül, mint rossz kapcsolatban. (Ide most nem rakok szmájlit, ez komoly.)

    p.eszter: egyetértek. Lucám apja is szomi, mert imádja a babust, de hát a mi esetünkben a szakítás az ő spéci kis ötlete volt. (És inkább csak "szomi" asszem, nem "szomorú" egy az egyben.)

  • 2007.04.03 06:52:04kispig

    mulan, hasonlóan vagyok én is. Az agyamra megy az exem, és örülök, h nem kell együtt élnünk.

    Neki se jött össze a nagy szerelem, 2 hónap után ő lett dobva. Én ugyan kívánom neki, h összejöjjön valami, de azt nem mondanám, h 100%-osan túl vagyok az egészen, akkor vagyok nagyon rosszul, mikor nagyon jól működő, boldog kapcsolatokat látok :-(

    Egyébként ő nem szomorú, és még csak nem is szomi, h nem láthatja mindennap Zsófit, az a típus, aki meg van róla győződve, h ő a világ legjobb apukája, aki a gyerekét nem hagyta el, csak engem, de az meg teljesen tendben van, hiszen nem szeret. Khm...

  • 2007.04.03 08:07:11p.eszter

    Megértelek Benneteket lányok, én nem a link, család-elhagyó apukákra gondoltam, hanem azokra, akik hosszas megbeszélés és vívódás után költöztek el (közös döntés alapján), s hiába van másik szerelmük/feleségük, új családjuk, másik gyermekük, a "régivel" ugyanúgy törődnek, naponta hívják, stb.stb.

    A férjemen kívül több ilyen is van (sajnos) az ismeretségi körünkben (olyan is, ahol a csaj volt rettentő gáz, s alig láthatja a srác a gyerekeit :S).



    És amit már írtam, sajnos ezen a szomorúságon az idő sem segít, ez örökre ott marad a szívükben (de addig biztosan, míg felnőttek, önállóak nem lesznek a fiaik/lányaik).

  • 2007.04.03 08:46:00Alvomacko

    Én csak azt nem tudom, hogy ez "a "régivel" ugyanúgy törődnek, naponta hívják" nem zavarja össze a gyereket?



    Hirtelen minden apának nagyon fontos lesz a gyereke.



    És tud így bármelyik fél teljes családot alakítani magának? Nem árnyékolják azt be az exek? Egy csomó embernek kell egymáshoz alkalmazkodnia, a gyerek többféle értékrendszerhez kell, hogy alkalmazkodjon és esetleg még a szülők egymást kritizálását is hallgathatja.

    Jó ez a 2+2 szülős és az isten tudja hány nagyszülős modell a gyerekeknek?

  • 2007.04.03 08:48:33thais

    Biztos vagyok benne, hogy senki sem választja ezt a lehetőséget, hogy több gyerekkel egyedül maradjon. Ha mégis megtörténik, akkor sok önbecsülésre van szükség, hogy az embernek ne kelljen szakemberhez fordulnia, s tudja folytatni megfelelő mederben az életét. Ha kisgyerekeket nevel,akkor a hétköznapi kényszer egyszerűen nem engedi, hogy leeresszen, mert a gyerek(ek) igénylik a további gondoskodást. Ilyenkor nincs idő sok lelkizésre, esetleg az esti órákban. Nekem sokat segített. hogy időnként el tudtam menni a zeneakadémiára, Erkel SZínházba, színházba. Egy időben kerültem a nagyon letargikus hangvételű művek olvasását. (Persze megmaradva az igényes olvasmányok mellett). Elkezdtem ógörögül tanulni és az nagyon lekötötte a szellemi energiáimat. S mivel szakmailag is indokolt volt, még igen hasznosnak is bizonyult egy időre. Sajnos, ilyenkor kialakulhat az emberben egy gátlás, hogy hosszabb ideig bizalmatlanul kezeli a másik nem esetleges közeledését. Nem szabad erőltetni, idővel elmúlik. Nekem kemény 6 évet vett igénybe, míg el tudtam magam újra kötelezni érzelmileg. Addig mindenkiben az újabb fájdalomokozó forrást láttam. Az is fontos probléma, hogy az ember már nem kizárólag magának keres társat, s figyelembe kell vennie a gyerek(ek) választását is. Elsősorban a gyerek dönti el, hogy ki lehet új társ. Ők valahogy ösztönösen megérzik, hogy ki lesz jó nevelőapa. Néha érdemes rájuk hallgatni. Az apáknak is vannak, természetesen, fájdalmas érzelmeik, nekik is hiányzik a gyerek jelenléte, csak az a kérdés, kinek a kezdeményezésére alakult ki a helyzet. Ha az apa kezdte - megadni neki a lehetőséget, hogy kapcsolatot tarthasson, csak igen sokan nem igénylik. A környezetemben igen kevés férfiú igényli. Az egész témakörből leginkább a gyerektartásdíj fizetési kötelezettség viseli meg őket. Persze, vannak szerencsés kivételek. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy háromgyerekes anyaként nehezen tudom elképzelni, hogy valaki magára vegye ennyi gyermek eltartását és nevelést egy új kapcsolatban. Egy esetleg kettő gyermek esetében talán még elnézőbbek az urak, de hármat, tartok tőle, kicsit soknak találnak. Remélem, nincs igazam.

  • 2007.04.03 08:59:07thais

    Kedves Alvómackó, a gyerek válasz a 2+2 szülős modellben. Barátnőm esetéből tudom, hogy rendkívül nehezen viseli apja újabb barátnőjét, s nem azért, mert az édesanyja negatív kritikával illeti. Egyszerűen nem tud vele közös hangot kialakítani. A lány túl fiatal, nem tud a kisfiúval kommunikálni. Ilyenkor kéri az apját, hogy ne haza vigye magával, mikor láthatás van. Az apa idővel rájött, hogy nem képes a két felet "összebékíteni", s máshová viszi a gyermeket. Persze, vannak ennél konfliktusosabb esetek is. Az én volt férjem, szerencsére, nem háborgatott minket, igaz, a gyerekére sem volt kíváncsi. Utoljára kb. 10 éve láttuk, mikor telefonon közölte a lányával, hogy azért nem hajlandó fizetni, mert ő nem akarta, hogy megszülethessen, én voltam olyan megátalkodott, hogy nem voltam hajlandó abortuszra menni. Ha már így döntöttem, neveljem is fel egyedül, ne kérjek tőle semmit, mert ez így (szerinte) nem etikus. A lányom 8 éves volt. A lányom azóta sem kíváncsi rá. Meg tudom érteni. Remélem, másoknak azért jobb tapasztalai vannak.

  • 2007.04.03 09:07:24koneko

    Fordítsunk egyet a helyzeten: én azt nézhettem végig, ahogy a bátyámat az alig egy éves fiával otthagyta a felesége. Aznap láttam utoljára sírni a bátyám, mikor megjelent nálunk a karján a gyerekkel, hogy most mit csináljon.. A nőt azóta se láttuk. Bátyám hosszú évek alatt szedte csak össze magát. És nála ez a gyerek elutasításában nyilvánult meg.

    Unokaöcsémet négy évig én neveltem, most már kilenc éves, van Újanyúkája (Őmondja így, és nagyon büszke rá), de szegénykém még mindig nem jött rendbe lelkileg. Nagyon intelligens kisrác, de komoly viselkedési gondjai vannak időnként.

  • 2007.04.03 09:10:14p.eszter

    Alvomacko! Ha egy ilyen helyzet kialakul, s sokszor elkerülhetetlen -sajnos-, akkor szerinted mi a helyes magatartás?

    Csak saját tapasztalatot tudok mondani: nálunk férjem kislánya nagyon apás, hetente kétszer jön ovi után, s minden 2.hétvégén nálunk van.

    Amikor nem látja az apját, akkor vagy ő telefonál, vagy a férjem.



    Soha nem fordult elő, h a gyerek előtt kritizálták volna a másikat, persze ehhez kell bizonyos intelligencia. (meg az is, h náluk nem volt veszekedés, csak 15évesen kerültek össze, s a 13év alatt nem egymás felé "változtak", hanem különböző irányba)



    Anyukának is van kapcsolata, nagyon rendes srác, becsülettel neveli a kislányt.

    Mi is beszélő viszonyban vagyunk, hívjuk egymást, ha vmi van, persze előfordulnak apró konfliktusok, de ez is főleg az ünnepekkel kapcsolatban (mikor hol legyen).

    A kislány ebben nőtt fel (kétéves volt, mikor szétköltöztek), megszokta, h melyikünknél mik a "szabályok", de szerintem ezzel semmi gond nincs, hisz ha "egész" családban él, akkor is más szabályok élnek otthon, óvodában, nagyinál stb., itt mindössze eggyel több hely van, ahol igazodni kell.

    És hogy panaszkodjam is egy kicsit, ez a helyzet igazából nekem a legkellemetlenebb, mivel mennyivel könnyebb lenne nekem, ha kéthetente elvinné vasárnap a kislányt moziba, játszóházba, mittomén, s nem az én nyakamba szakadna hetente többször (hangsúlyozom, szeretem a kislányt, dehát mégsem az enyém), hisz az enyém is elég fárasztó, hát még ha kettő "őrjöng". :D



    Ja! Persze, h csomó embernek kell alkalmazkodni, de sztem így még mindig jobb, mintha csak hírből ismerné az apját. Ráadásul az én férjemnek mindig fontos volt a lánya (még akkorról ismerem, mikor együtt éltek), s tudom, nem fontos, de nem is akarta, csak a csaj, s "véletlenül" elfelejtett tablettát szedni...



    Bocs, hosszú is lettem, meg kicsit követhetetlen is, csak mindig felbosszant, ha az "átlag vasárnapi apukákról" ítélik meg az összes elvált pasit és -előre bocsánatot kérek-, főleg az elvált anyukák.

    Szóval nem kekckedésből írtam, csak azért, h lássátok, ezt így is lehet. De sztem Kékfelhőéknél is viszonylag ideális a helyzet- máramennyire egy ilyen az lehet. Na mostmá kuss nekem! :D

  • 2007.04.03 09:17:25p.eszter

    Na akkor most még csak annyit, h mi -mert közösen fizetjük-, sokkal több artásdíjat fizetünk, mint amennyi "járna", a kislány korántsem kerül havonta annyiba, mellette kéthavonta az ovit, az úszást, az angolt, az újságját, s nem mondom, h nem sújtja a családi büdzsét.



    Másik: Lehet, h azért van szerencsém, mert kicsi kora óta vagyok jelen a kislány életében, de bátran állítom, h ennél jobb kapcsoltaom nem is lehetne vele. Szeret, szót fogad, elfogadja, ha rászólok, szereti Petit, imád itt lenni. Fűzi az anyját, h oda is kell neki egy kistesó. Persze, néha megereszt egy-egy megjegyzést, h ez volt, meg az volt, amikor anya-apa együtt voltak, de ezt sem a saját emlékeiből (mert ugye nem is emlékszik), hanem az anyósom "áldásos" tevékenysége miatt. Ő szokott ugyanis mesélni neki a babakoráról. Meg ne kérdezzétek, miért.



    Na most már tényleg elég volt belőlem, főleg mert tényleg felhúztam kicsit magam.

  • 2007.04.03 09:43:31koneko

    Druantia!

    Köszi a túlélőreceptet. Épp kezdtem kihallni szakdolgozaírásból kifolyólag, de ez úgy tűnik beválik.. Csak reagge helyett ska, így reggel meg vörösbor helyett túrórudi..

    Terjeszthetem...?

  • 2007.04.03 09:43:41Alvomacko

    p.eszter: jaj, nem akartam, hogy mérges légy. Ezek olyan nagyon bonyolult helyzetek. És nem tudom, hogy mi a helyes magatartás. Magam is hasonló cipőben járok, de erről most nem akarok írni és fogalmam sincs, hogy mi a helyes megoldás. Eddig egész jó volt, de most változni látszik, ami nekem nagyon nem tetszik.

    De lehet, hogy nem is kell rajta idegeskednem, mert az idő mindent megold. Nálunk ez mindig is így működött. Voltak fellángolások, aztán idővel ezek lelohadtak. Lehet, hogy most is pusztán csak erről van szó, és felesleges előre ezen aggódnom.



    Csak úgy szeretnék mindent jól csinálni. Engem biztos ez az állandó megfelelési vágy visz majd a sírba...

  • 2007.04.03 09:50:53p.eszter

    Tudom, h nem akartad Alvomacko, nem is miattad van, engem alapvetően a téma is felbosszant. Valszeg azért, mert nekem is nehéz megélnem "szereplőjeként", s főleg az rossz néha, h ez most már mindig így lesz, s ezáltal a mi családunk (apa-Peti-én)sem lesz soha "normális". Szóval semmi gond! :D



    Te pedig nem aggódj, mert az írásaid alapján a lányaid okos, értelmes féligfelnőtt hölgyek, akiknek megvan a magukhoz való eszük, s a helyén kezelik a dolgokat. Az apuka meg-megjelenései nem fognak kárt tenni a lelkükben.

  • 2007.04.03 09:52:24p.eszter

    Inkább azt mondd meg még nekem légyszi, h azok a receptek, amiket ide-oda elküldtél, azonosak a:a receptjeivel? Mert ha nem, akkor én is szívesen venném őket! Itt ülök és ebédötleten töröm a fejem. :S

  • 2007.04.03 09:55:35Alvomacko

    p.eszter: Nem, nem ugyanazok. Átküldjem a:a receptjeit?

    Nagyon jók. De én vasárnap a mindmegette.hu-ról főztem.

    Nagyon jó receptek vannak ott is!

    Csőbensült burgonyát készítettem. Fincsi lett, majdnem elfogyott az egész tepsi.

  • 2007.04.03 09:57:59Alvomacko

    p.eszter: már küldöm is! :-)

  • 2007.04.03 10:00:00marcangoló

    Én ilyenkor mindig elképzelek egy forró csövet...

    :-)

  • 2007.04.03 10:02:16p.eszter

    Köszi szépen!

  • 2007.04.03 10:08:11Alvomacko

    marcangoló: :-)

  • 2007.04.03 10:15:56p.eszter

    Nekem is rejtély volt sokáig, h hogyan is kell "csőben sütni".:D

  • 2007.04.03 10:16:44Alvomacko

    p.eszter: köszi a biztatást! Mostanában kezdek magam alá esni egy csomó dologban. Persze észt osztani másoknak nagyon tudok, de ez azt hiszem egy pótcselekvés nálam. Ezzel próbálom elterelni a gondolataimat a saját nyűgjeimről.



    A félelmeink, mert azért vannak, mert saját magunkban nem bízunk.

    Mi egy kis védett közösségben élünk, de nem vagyok magamban biztos, hogy jól csinálom a dolgokat, ezért félek minden külső behatástól. Mert hátha valaki/valami rést üt a pajzson és nekem nem lesz erőm azt befoltozni. Ez biztos valami hülye fóbia nálam, marcangoló biztos jobban tudná.

    Valaki a kutyáktól fél, valaki a bogaraktól én meg az exférjemtől...

  • 2007.04.03 10:31:08p.eszter

    Pedig már nem a férjed, megszabadultál tőle, saját családod van, párod, aki szeret, okos gyerekeid. Ki tudna rést ütni???? Ha meg netalántán mégis, akkor nem vagy egyedül, h befoltozd, ott van a családod!



  • 2007.04.03 10:31:27Kékfelhő

    Ha akarsz, mesélj bátran.

  • 2007.04.03 10:43:20Alvomacko

    p.eszter: annyira jót írtál! Köszönöm! :-)

  • 2007.04.03 11:01:05napos oldal

    igen, ez a csőben sült kifejezés olyan ciki :)



    Alvomacko, küldd át nekem is légyszi!



    én olyan kajákat preferálok, amiből ipari mennyiséget lehet sütni és lefagyasztani. (oldalas, csirkecomb, pörkölt, főzelékek, rakott kel, húsleves, lecsó, túrógombóc, fasirt, na, ezek már vannak. új ötlet?)



    na, és rögtön erről jut eszembe, hogy a válás milyen szar dolog. ezt nem is akarom ragozni, jól szemléltetik ezek a hsz-ek. 8 évembe telt, mire kihevertem a szüleim válását. de valami mindig ottmarad.



    kerülni kell tehát a büdös válást, mint a pestist, persze nem úgy, hogy öljük egymást a házasságon belül. az embereknek az önzésükön kell változtatni, a másik javát kell keresni. és tudni megbocsátani. mit mondjak, remélem, nekünk sikerül.



    természetesen ha megtörténik a rossz, akkor meg ahhoz kell alkalmazkodni. ahogy druantia leírta. tutira úgy! fasza csaj vagy, ne szégyeld :)



    ja, a házasság összetartásához a szándék is fontos. aki nem akarja, nem lehet tartóztatni, mehet, csőváz...

  • 2007.04.03 12:32:37a:a

    off: p. eszter! nem kaptad meg a recepteket? Ha vki nem kapta meg, aki kért, az tegye meg, hogy nem arra az e-mailre ír, amiről a recepteket kapta, mert arra napok óta képtelenek vagyunk felmenni, a szolgáltató meg még nem nézett rá, hanem a kapt pont janeway kukac gmail pont com-ra.

    Köszi!

    on

  • 2007.04.03 12:49:08p.eszter

    a:a! Megkaptam, köszi szépen, egyik husis receptet már megis csináltam. Írtam is választ, lehet, h nem kaptad meg.Szóval köszi! :)



    alvomacko! Én csak az igazat írtam, nem? ;)

  • 2007.04.03 12:54:47Alvomacko

    p.eszter: de, de! :-) Csak néha simán elmegyek az igazság mellett és halálra aggódom magam. Máskor meg baromira objektív vagyok és még magamról is leszedem a keresztvizet. :-)

    Fene szélsőséges ember vagyok (ikrek horoszkóp), de azért lehet szeretni. :-)

  • 2007.04.03 12:57:49p.eszter

    Ehhez kétség nem fér Alvomacko! :D

  • 2007.04.03 13:17:48marcangoló

    Alvomacko, nem dolgom nekem, hogy kielemezzelek, meg nem is szeretem az olyat. :-) Te nagyon jó vagy így, ahogy vagy!

  • 2007.04.03 13:20:22Alvomacko

    marcangoló: :-)

  • 2007.04.03 14:06:14evaandrea

    Csak azért, hogy lehet pozitív példa is.

    10, 3 és 1 1/2évesek voltak a fiúk, amikor elváltunk.Az apjuk nem volt gazember, csak egyszerűen nem működött jól, mint családapa, így utólag látszik, túl fiatalok voltunk.Sokat vívódtam, mert nem csak magamról döntöttem. Akkor még úgy tűnt, a fizetésemből akár egyedül is eltarthatom őket.És lelkileg sem volt fáklyásmenet, különösen az első karácsony négyesben. A nagyfiam fantasztikus volt, ő mindent értett, tudott, mert megbeszéltük,( utólag talán terheltem is), de az őszinteséget fontosnak tartom.

    Nem sokáig voltunk egyedül, mert a régi barátok által megismertünk újakat, és az egyik barátságból egyszercsak szerelem lett. A vicc az, hogy először a gyerekekkel barátkozott össze ez a supermen.

    3 gyerekkel a nyakába vett, a havarokkal albérletben élő srácból hirtelen családapa lett.És élvezi.A fiúknak azóta két öcsikéjük is született, egy nálunk, egy az apjuknál. Időnként 5 együtt vannak. A másik öccs rivalizálni kezdett a mi kicsinkkel, hogy ki kinek a tesvére. Persze az miénk nem is értette, miről van szó, és ők a te bátyjaid, meg az enyémek is. Azóta jóban vannak, és irigykedik, ha a nagyok láthatásra mennek. Szóval néha akár közös programok is vannak. Ma már.

    Druantiához hasonlóan úgy gondoltam, én mindent meg tudok oldani egyedül, nem érdekelnek a "be(le)szólók. A gyerekek mellett nem volt sok idő agyalni, ráadásul még olvasni se nagyon bírtam. kivétel Müller Péter Kígyó és keresztje meg pár hasonló ezoterikus köny.

    A valóság persze más, már rég nem tudnám egyedül eltartani magunkat, de furcsa az élet, mindig akkor jön segítség, ha nagyon kell.

    Neki biztosan bejön majd egy álompasi, aki imádja a fiát(mert más szóba sem jöhet). Egyszerűen bevonzza. És ezt kívánom mindenkinek, aki hasonló cipőben jár. Csak fel a fejjel, a mélypont után már csak feljebb van....o)



  • 2007.04.03 14:13:27persona

    Sziasztok!

    a másik oldalról: időnként jobb lenne a válás... én olyan szülőkkel nőttem fel, akik marták egymást, de a válás csak fenyegetésként merült fel. az se volt leányálom.

  • 2007.04.03 16:30:18babó

    druantia!



    tuti tippek! :)) nekem a legjobb önkényeztetés a bánatban (nem válás csak szerelem) egy pohárka meggybor volt és ücsörgés a fedett teraszon, mikor esik az eső...



    valahogy el kellene küldeni ezt a sógoromnak, most hagyta ott a felesége, és nagyon maga alatt van :(( szerencsére még nem volt gyerek.

  • 2007.04.03 16:45:23másutt

    persona: ezt ismerem... en is ugyanugy.

    Kb 6 eves lehettem, amikor elkezdtem TUDATOSAN remelni, hogy a szuleim tultesznek a 'gyerek miatt kihuzzuk' hulyesegen es elvalnak. Vartak (sajnos) vagy 10 evet meg ez utan.. sajnos. Azt hiszem elobb tudtam, hogy menthetetlen a dolog, mint ok.



    Egyszer mar itt valahol elmeseltem ezt, abban a remenyben, hogy mindazok, akiknek esetleg buntudatuk van a valas miatt (hogy artott a gyerekeknek) meglatast nyernek a 'masik oldalra' amit emlitesz.



    Ha a hazassag rossz, az rossz a gyereknek, akar egyutt maradnak a szulok, akar nem. Es ha sulyosbito korulmeny van (veres, alkoholizmus, durvasag) akkor bebizonyitottan jobban jarnak a picik ha ezt nem nezik vegig es nem azt tanuljak el. Nalunk ilyen nem volt, de siras es tavolmaradas az volt. :(







  • 2007.04.03 17:10:38titi

    druantia, nagyon tetszettek a soraid. Simán felét magamra vehetném, pedig nem is váltam el. Egyszerűen csak az önbecsülésemen kell rendszeresen dolgoznom, hogy ne a béka s*gge alatt legyen.

    Azt hiszem, holnap varratok magamnak egy sokszínű kisruhát! :))) Tényleg köszi!

  • 2007.04.03 17:19:55másutt

    Ez az en valsagkezelo strategiam, nagyon sokat segitett szornyu szakitasoknal es a valasomnal, amikor azt hittem vege a vilagnak:



    Visszanyultam a multamba, egy olyan helyre, ahol az EX-em meg nem volt ott.

    Akar a talalkozasunk elotti napra, vagy meg korabbra. Es emlekeztettem magam, hogy milyen jol elvoltam nelkule. Es hogy az eletem TELJES VOLT akkor, igy egeszen biztosan teljes lesz majd egyszer azutan is, hogy kiheverem ot.



    Minden segit a visszaemlekezesben: zene, amit anno szerettem... ismerosok, akikkel akkor sokat talalkoztam, de kesobb mar nem, mert a kapcsolat miatt nem volt idom... fenykepek.. regenyek, amiket anno olvastam.

    Olyat is csinaltam mar ilyenkor, hogy felvettem a kapcsolatot regi ismerosokkel (neha nagyon melyre kellett nyulni, pl gimis osztalytarsakig :-) akik nem ismertek az EX-emet es igy nem kellett megbeszelni a tortenteket... es segitettek megtalalni az elveszitett onmagamat, anelkul, hogy tudtak volna ezt.



  • 2007.04.03 18:07:07csutkababa

    Sziasztok!

    Volt szerencsém végigasszisztálni a sógornőm válását.A 3. gyerekkel terhes lett, pedig a férje nem akart még egyet.

    Anyja segítségével, közösen sikerült igazi botrányos, verekedős elköltözést és válást végigcsinálniuk.

    és most látom, hogy vált igazi, kiállhatatlan, már bocs, de t*szatlan vénkisasszonnyá válnia, akit már látni sem szeretek, 13 év alatt.

    Nem volt túlélő stratégiája? ilyen a természete eleve, csak most élesben jött ki? Nem tudom. Sajnálom ugyan, de jelenleg már nem szeretem.

  • 2007.04.03 19:02:30másutt

    csutkababa:

    a 3. gyerek a fenti esetben nem tesz nagy kulonbseget, akar akarta a ferj akar nem. ha ezert ment tonkre a hazassag, akkor sok mas baj is volt am ott!



    minden ferfinak megvan az eselye a gyermeknemzes elkerulesere, vegleges es ideiglenes modszereik is vannak erre nekik amik 100%-ban mukodnek!

    nem szeretem, ha egy no van beallitva ordognek, mert teherbe esett a 'pasi akarata ellenere'. ketten kellenek am ahhoz!



    egyebkent meg:

    ugyanazon nyomas alatt van aki osszeomlik, van aki meg megtalalja magat es az erejet. sajnos az igazi karakter egy nehez szituacioban mutatkozik meg... konnyu jo fejnek lenni boldog beke idokben.



    mivel atmentem mar hasonlo nehez idokon, remes valason es az elviselhetosegem rovidtavu (remelem rovidtavu) elveszitesevel kellett fizetnem. nehez elitelni barkit messzirol.... de tenyleg van, aki orokre megkeseredik.



  • 2007.04.04 16:39:44simpatico

    thais,



    "Biztos vagyok benne, hogy senki sem választja ezt a lehetőséget, hogy több gyerekkel egyedül maradjon."



    de, vagyunk így egy páran :-)



    én ikreket vállaltam egyedül, egy

    barátnőm meg 4 gyerekkel válik. mindkét esetben jobban jártunk, mintha 1) nem lett volna gyerekem sehogysem 2) maradt volna az őt verő férj mellett



    tény, hogy a druantia-hoz hasonló hozzáállás kell hozzá, és nyugodtan be lehet vallani, hogy néha iszonyú nehéz.

  • 2007.04.04 17:02:45thais

    Kedves Malena, ha megkérdezik Tőled, hogy az optimális, apás családot választod-e a agyerekeidnek és magatoknak, vagy pedig a kényszer szülte, egyszülős családot, biztoa vagyok, hogy a másodikat választanád, ha tehetnéd. Én nem a külső kényszer szülte megoldásokról írtam. Azokat az ember azért választja, mert jobb egy rossz kapcsolatnál vagy házasságnál. De a lelke mélyén az ember a boldog családi mellett teszi le a voksát.

  • 2007.04.04 22:49:15simpatico

    biztos mást értünk kényszer alatt :-)

  • 2007.04.05 07:39:58mulan

    Kedves Thais, nem "első"-t akartál írni véletlenül?



    Amúgy bennem megfordult mostanra a dolog. Nem akarnám már a babám apját, akkor se, ha glórával a fején állítana be. De nem akarok mást se. Most így, ahogy vagyunk, pont jó.

  • 2007.04.05 07:53:20Alvomacko

    Azért érdekes lenne itt egy szociológiai felmérést csinálni. Hányan vagyunk elváltak? Hányan nevelik egyedül gyermeküket/gyermekeiket? stb.



    Na, mindegy, ez csak úgy eszembe jutott.

  • 2007.04.05 08:02:24mulan

    Nekem úgy tűnik, mintha a többség nem a "hagyományos családmodellben" élne. Mellesleg nem tudom, mi a hagyományos; ha a férj/feleség szeretőt tart, de nem válnak el, akkor az már az? Csak a papír számítana? Vajon hány párnál tart örökké a kapcsolat? Hányan házasodnak életük első és egyetlen, sírig tartó nagy szerelmével? Létezik-e, létezett-e valaha is?

  • 2007.04.05 08:16:55Alvomacko

    mulan: igen, én is így látom. Persze nem lehetne a mintát reprezentatívnak nevezni, de azért érdekes lenne.

    Az ahol szerető van, az már nem hagyományos családmodell. :-(

    Örökké? Szerintem olyan ma már nincs. Bár, bevallom, hogy a mostani párommal el tudom képzelni a sírig tartó kapcsolatot. Az exférjemnél ez sosem ment. Mindig mondtam is neki, hogy a mi házasságunk nem fog örökké tartani. Ennek ellenére feleségül vett...

    És honnan tudod, hogy ő a nagy szerelem? Főleg az elsőnél?



    Nálam a mostani már a Nagy Szerelem. Az exférjem mellett minidg kerestem más férfiak társaságát, elképzeltem, hogy milyen lenne velük élni. A testi érintésnek is örültem. Tudjátok, az a véletlenül összeérés, finom kis érintés, netán egy átkarolás...

    Most meg eszméletlenül idegesít! Még az is, ha egy pasi megérinti a karomat. Két lépésnél közelebb már nem szeretem engedni őket... És már nem fantáziálok egyikről sem. Nem keresem szándékosan egy férfi társaságát sem. Nem akarok velük kettesben ebédelni.

    Ha a jövőre gondolok, akkor csak a párom képe jelenik meg előttem, nem csak egy sziluett...



    Szerintem ilyen a Nagy Szerelem. :-)

  • 2007.04.05 08:32:47szanna

    Alvomacko!

    Szerintem is ilyen a Nagy Szerelem, de ilyen elsőre biztosan nincs, ehhez kell néhány csalódás az ember lányának. (Nekem csak egy kellett, szerencsés vagyok.)







  • 2007.04.05 10:42:50thais

    Kedves Mulan, én nem az "elsőre" gondoltam, az a legritkább esetben lesz a gyermeked atyja. Én arról a férfiúról írtam, akiről Alvómackó ír. Akivel le tudod élni az életed -és nem hiányzik még gondolatban sem - egy másik férfi érintése. Még lélekben sem csalnád meg. Ha egy ilyen embernek szülsz gyereket, akkor áll fenn az az állapot, akivel jó gyerekeket nemzeni és nevelni. Más esetben marad a rossz házasság (szeretővel vagy annélkül), vagy valami egyéb. Egyéni. Én sosem tudnám a férjem megcsalni. Az előzőt sem tudtam volna. Pedig cudarul bánt velem és a csecsemő korú gyerekével. S még enyhén fogalmaztam. Mielőtt más férfi társaságát kerestem volna, elváltam tőle. Ágytól- asztaltól.

  • 2007.04.11 21:55:11mindenlébe

    _Malena, a te eseted eleg erdekesnek hangzik (mar csak az indito cikk miatt is), elmondanad a torteneted?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta