SZÜLŐSÉG

Heti kérdés: gyerekkel vagy nélküle?

2007. január 22., hétfő 11:42

Van olyan anyuka ismerősöm, aki soha, semmilyen körülmények között nem hagyja másra a gyerekét. Inkább nem megy a párjával kettesben sehova: moziba, színházba is külön járnak. Mióta megvan a gyerek, nyaralni sem voltak sehol. Ismerem ennek az ellenkezőjét is, mikor a szülők pontosan úgy élnek, mint gyermekvállalás előtt. A gyerek minden hétvégén a nagyszülőknél, amíg ők utaznak, buliznak és józanodnak.

Férjemmel időnként beiktatunk egy-egy hétvégét kettesben, legutóbb Szegeden voltunk. Ez mindenkinek jót tesz: a gyerekek imádnak a nagypapiéknál lenni (Naná, a vajszívű nagyszülők mindent megengednek nekik. És még hintázni is lehet a kertben.), a házasságnak pedig nem árt, ha úgy tudunk egymással foglalkozni, hogy közben fél szemmel nem arra kell figyelni, hogy a gyerekek mit csinálnak. Ennek feltételei a megbízható nagyszülők, akik szívesen vigyáznak az unokákra. Szerencsére nálunk megvan megfelelő háttér.


Szilvi barátnőméknek nincs segítségük. Szüleik vidéken laknak, esélyük sincs programot szervezni kettesben.

Mi évente egyszer egy egész hétre itthon hagyjuk a lányainkat, a tízórás autóút még nem nekik való. Ha repülős tengerparti útra megyünk, szintén maradnak. A balatoni nyaralást viszont nem hagyjuk ki együtt. Amíg kicsik, utazásainkat országon belül szervezzük, hogy ne kelljen sok időt tölteni az autóban. Nekünk bevált ez az életforma. Minden évben néhány napot úgy töltünk, mintha gyerektelenek lennénk: utazunk, bulizunk, délig alszunk. Ezek a programok feltöltenek minket. Az év többi részében pedig együtt vagyunk a gyerekekkel, közös programokat szervezünk.

Másik barátnőmék szinte mindenhova gyerekekkel mennek: Kréta, Rodosz, Galyatető, az úti cél mindegy, megy az egész pereputty. Néha azért halkan sóhajt egyet: „De jó lenne egy hétvége kettesben a férjemmel, gyerekek nélkül…”

Ti hogy csináljátok? Gyerekkel mentek mindenhova, vagy néha kivesztek néhány nap „szabit”?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.22 19:47:17p.eszter

    Nekem is van u.i.: Ezért aztán most nagyon megbecsülöm ezt a pasit, mert nagyon szeretem (pirul):-)

  • 2007.01.22 20:40:20Brumibaby

    Nekünk nem volt kire hagyni őket, ezért mindenhova magunkkal vittük, kenguruban, háti hordozóban, meg ahogy sikerült. Az ország tele van szebbnél szebb helyekkel, ahová gyerekkel is lehet menni, közeli külföldre is szoktunk. Régebben bejáratott helyeink voltak szoptatáshoz, bébiétel-melegítéshez, mostmár, ahogy nőnek, egyre könnyebb. Azt az egyet nem tudjuk elképzelni, hogy ne utazzunk azért, mert gyerekeink vannak. Hát most nem a képtárazós-múzeumozós korszakunkat éljük, de nem baj, eljön az is újra.

  • 2007.01.22 20:54:12jidele

    szüleim soha nem mentek nélkülünk sehova bejártuk Magyarországot, fél Európát, stb. "Szabadságuk" akkor volt, amikor mind a 3an táborban voltunk nyáron. Mi úgy szeretnénk, hogy visszük magunkkal mindenhova őket, de havonta-kéthavonta legyen egy-egy közös esténk. Szerencsére sok a jelentkező a vigyázásra.

  • 2007.01.22 21:19:00manci

    Mi úgy szeretnénk, hogy minden nyaraláskor velünk legyenek a gyerekek és ha megoldható néha egy nagymama is. És időnként jó lenne egy európai városnézős hétvége kettesben a férjemmel. Majd.

  • 2007.01.23 01:46:07cozumel

    Nalunk soha nem volt penz arra, hogy a csalad nagy kozos nyaralast csapjon. Szomoru, de igaz.



    Ezert a szuleim mindent megtettek, hogy legalabb en elmehessek valahova minden nyaron. Bejartam az orszagot, csodalatos volt.



    Szerencsere mar gyerekkent is olyan habitusu voltam, hogy oriasi volt bennem a felfedezni vagyas es imadtam uj emberekkel/gyerekekkel megismerkedni.



    Amugy meg fel nyarakat a nagyinal toltottem, annyira imadtam ot. Hetvegenkent is szinte mindig ott dekkoltam.



    Szoval anyukamek nem igen mentek nyaralni, de boven volt szabad estejuk:-)

  • 2007.01.23 08:37:51Leona

    Nálunk úgy tűnik, a férjem egyáltalán nem hiányol, nekem kell olykor kiverni a hisztit egy félórás sétáért. Neki így a jó, hogy dolgozunk. Mostanság én még hétvégén is. De ti hogy csináljátok, hogy a kötelező családlátogató körök és a min. szükséges házimunkák, ill. ház körüli munkák után még marad idő egymásra? (Anyagilag sztem tök mindegy, egy sima séta is lehet romantikus, mi a kezdetektől ezt favorizáljuk.)Meg tényleg van olyan munkahely, ahol évi 3 hét szabadságot is adnak? Én örülök, ha egy jut, errefelé mindenki így van ezzel. Azt hittem csak a sztárok mennek annyit nyaralni...

  • 2007.01.23 09:07:16eszter

    Azért nem csak évi 2 hetes kiruccanásokkal lehet házasságot rendbentartani. Nekünk most nincs is erre anyagi fedezetünk, de a gyerekek nélkül tényleg nem is kívánjuk a 3 napnál hosszabb távollétet.



    VISZONT: amiért korábban kövezést kaptam, hogy megtanítottam elaludni, aludni a gyerekeimet, az itt tökéletesen megtérül. Nálunk 7 és fél 8 között van takarodó, és utána nincs ki-be mászkálás, pisilés, ivás, ébredések sorozata. Mi pedig 10-11kor fekszünk, és ez elég sok együttöltött idő. Belefér a beszélgetéstől kezdve minden. (Na nem minden este, a férjem hajnalban kel,és hamarabb lefekszik, én meg olyankor dolgozom.)

    Már ezért is megérte az alvó gyerek, arról nem is beszélve, hogy egy gyerekkel még megértem, hogy szaladgálunk altatás után is vízzel, ezzel-azzal, mésis felébredt (én is csináltam), de 3-4 gyereknél lehetetlen. Ott tényleg a házasság bánja. Úgyogy mi húztunk ésszerű határt, hogy pizsamacsörgés után mit nevezünk vis major helyzetnek.

    A másik oldaláról is már volt szó: Egy anya anya lesz a szüléssel, de nem szűnik meg feleségnek lenni. Aki ezt nem látja be, az egy dolgot feladott. Szeretni, és kiszolgálni kell a gyereket, de a férjnek is meg kell adni, ami neki jár, minthogy ezért elvárni, ami nekünk. Ezt vállaltuk. Minden férjnek más igényei vannak, máshol van a határ. A férjem pl nem kívánja a kész, meleg, gőzőlgő vacsorát minden nap, viszont ő az ágyban tudja kifejezni, kérni, megélni a szeretetet, törődést. Nem is értem, amikor símán közlik anyukák, hogy "hát a 9 hónap alatt nem volt kedvem, most 4 hónapos a gyerek, majd lassan próbálkozunk". Én visszaadhattam volna a feleség-diplomámat. Na nem lett volna megcsalás, vagy ajtócsapkodás belőle, de ha én ezt adom, mikor tudom, hogy nem erre van szüksége, akkor mit várok cserébe? Hogy piedesztára emeljen, amiért szültem? Az nem ér. A férfiak egyébkén olyanok, mint ahogy egy Gyökössy könyvben olvastam: ha az asszony meleget ad, ők azt 10Xesen sugározzák vissza, de nem tudnak kezdeményezők lenni a láng fellobbantásában.

    Harmadik meglátás: de, de, p.eszter, vannak feszült viták, ideges kirobbanások, ajtócsapkodás, stb. Sztem ha nem lenne nézeteltérés, az valami nagyon rosszat jelentene. Igenis vannak igények, amit közölni kell, és van, amit a másik nehezen fogja fel. Nem hiszem, hogy lehet úgy őszinte kapcsolatban lenni a másikkal (barátnő, szerelem, férj, gyerek), hogy minden mindig happy.

  • 2007.01.23 09:14:32p.eszter

    Leona! A férjem közalkalmazott, így van neki a munkatvk-ben leírtak alapján kábé 30nap szabija. Ti biztos magáncégeknél dolgoztok, ahol ez nem így működik. Én pedig tanárnő vok, tehát szintén közalkalmazott, nyári szünidővel, bár ugye jelenleg gyesen. 3 hetet nyaralni meg úgy lehet, h az apósoméknak van egy nyaralójuk Fonyódon, tehát gyakorlatilag annyiba kerül az ottlét, mint ha itthon lennénk. Tudom, ez nagy szerencse.

  • 2007.01.23 09:23:19p.eszter

    Eszter! Én is így gondolom, mármint a férj-feleség viszony dolgot. Viszont nálunk a kicsi Peti 9-10körül alszik el, ezért mi éjfél-1-ig vagyunk ébren, h egymással legyünk. Csak sok hozzászólásból (nekem)úgy tűnik, h akkor is minden happy, ha nincs szex, nincs törődés, nincs idő. Azért kérdeztem, h máshol ez hogy működik, mert nálunk így nem menne.

  • 2007.01.23 09:58:51a:a

    Leona: van. Én is állami alkalmazott vagyok, jelenleg - a szolgálati időmre is figyelemmel - 32 nap az alapszabadságom, + 2 nap a gyk után. Az már más kérdés, hogy képtelenség ezt kivenni egy éven belül, van olyan kollégám, akinek márc. 15-ig kellene 27 napot kivennie a tavalyiból, és akkor még itt az idei év. A férjem hasonló cipőben jár, a tavalyi évet úgy kezdte, hogy több, mint 70 napja volt, mert az előző években csak egy-két napra tudott elmenni. Szóval van ugyan, de kivenni nem könnyű.

  • 2007.01.23 11:01:36Anyatünde

    Eszter! Egyszer korábban írtad, h. 1/2 6 körül vacsoráztok, és 1/2 8-ra alszik mind3 gyerek? Ezt egyedül csinálod, vagy apa is közreműködik? A kislányunk keresztszüleinél volt hasonló rendszer, de ott a 2 gyerek két külön szobában volt, apa altatta egyiket, anya altatta másikat - de nálatok már 3 van...

    Bende este szopizik még, gondolom. Ő gyorsan elalszik az esti szoptatás közben? Nálunk Lackó elég komótos kajás (szoptatásban is, és szilárd kajánál is), ez kicsit bekavar az esti menetnél, illetve szegénynek így ki kell várni, míg a nagyok elnyugszanak, (ideális esetben 1/4 9 - 1/2 9) csak utána tudom elrakni tentőbe.

    Amúgy teljesen egyetértek a "házassságot karban kell tartani" hozzászólásokkal.

    Piroskaésafarkas: vannak, akik, sokmindent elterveznek, mielőtt jönne a baba. Hogy majd hogy csinálják, mit csinálnak ebben meg ebben a helyzetben. Csakhogy nagyon sokszor az élet röhögve felülírja mindezt... Ezt nem ijesztésként mondom, inkább tapasztalat-közlésként. Én nem terveztem sokmindent előre. De még az a kevés se jött be elsőre, amit szerettem volna... (Természetes úton szülés, kizárólagos szoptatás 5-6 hónapig, kb. ezek.)

  • 2007.01.23 11:15:10Conodonta

    Eszter! A tuti receptre én is kiváncsi lennék! :)

    Nálunk is a feltöltődést az esti összebújások és beszélgetések jelentik. Ha napokig kimarad, akkor jönnek a menetrendszerű összezörrenések. Mostanában mind a kettőnknek dolga lenne este és a kicsi szeizmográfjaink ezt pontosan érzik. Mindig akkor nyűgösebbek az estéink, ha ezer más dolgunk lenne. Ez most már odáig fajult, hogy a kicsi (2 éves) elalszik 1/2 9-ig, a nagy olyan 10-ig, a középső gyermek meg képes kihúzni olyan 1/2 12-ig.

    És ilyenkor folyamatosan, pisilni kell, éhen halok, szomjas vagyok, mesét szeretnék, nem tudok aludni, mert zavar a másik, nem akarok aludni, nem akarok pihenni. Legtöbb gondunk a 3 éves középsővel van. Nem tudom úgy elvarázsolni mesével, mint korábban a nagyot, ha belevesz valamit a kicsi fejébe mesélhetek én neki álommanóról, meg kiskakas gyémánt félkrajcárjáról, meg stb. Ha határozott vagyok vele, akkor üvölt, felkelti a kicsit, onnantól ketten rajcsúroznak.

    Próbáltuk külön szobában altatni mind a hármat, nem volt jó. Próbáltuk külön háztartásban altatni (Maminál maradt egyikük), a menetrend nem változott csak külön helyen.

    Próbáltunk aromaterápiás lámpát berakni hozzájuk, nem ment.

    Elveim ellenére ( :) ) videós mese mellett elaltatni őket, nem sikerült.

    Próbáltuk őket elfárasztani, nagyot edzésre, a kicsiket játszótérre, szerintem mi hamarabb kidőltünk mint ők.



    Ha valakinek még lenne ötlete nagyon tudnék neki örülni.

    Lehet, hogy bele kellene nyugodnom, és átraknom a lefektetést este 10-re, a párommal meg valahogy máshogy.

  • 2007.01.23 11:24:30jidele

    pálinkás kenyér;)?

  • 2007.01.23 11:27:16Conodonta

    mák teával?

  • 2007.01.23 11:30:17eszter

    Na ez az! Nincs altatgatás. Ágybarakás van.Ezt tapasztalatból tudom, hogy mínusz fél-egy óra. Előtte vannak a szertartások: vacsi, aztán 3 gyerek a kádba, aztán mese, fogmosás, (vagy fordítva), Bende szopizik (ez így egyévesen max 5 perc), lányok cuccolnak az ágyukba. Bendét ágybarakjuk (ébren, és ott szépen elalszik), lányokhoz bemegyünk, puszi, szeretgetés, jó éjszakát. Ajtó gyerekekre becsukva, élet kezdődik. Egyedül sem sokkal nehezebb, mint közösen (most így 20 hetes terhesen az emelgetést nem csípem annyira). Apuka is egyedül lenyomja az egész műsört a szopi nélkül. Azt is tűri Bende, hogy ha este elmegyek barátnőzni, hogy megszoptatom mielőtt elmegyek, és az a műsörszám kimarad utána. Ha együtt csináljuk az élvezetesebb, sokkal több a játék, csikizés, móka, kacagás. egyedül kicsit katonásabb: kész a vacsora, vetkőzz, tele a kás, hozd a fogkeféd, melyik mese?, puszi.



    Titok nyitja: MINDIG UGYANEZ A PROGRAM! Nincs olyan, hogy most 10ig maradunk kis barátoknál, mert olyan jól érezzük m agunkat, stb. A másik: ez egy hosszú program, amit élveznek és róluk szól. Ilyenkor nem csörög telefon, nem kapkodunk. Erre van idő. nincs hadarós, gyors mese, villámpuszi, stb. 6tól fél 8ig minden belefér.

  • 2007.01.23 11:42:27a:a

    eszter: elismerésem. Nálunk ez nem megy valahogy. Remélem, a további gyerekeknél már gördülékenyebbek leszünk, de most még tele van az este zökkenőkkel. Eleve 5-fél 6, mire hazaérünk, ált. 7-negyed 8, mire kádban van, de előfordul, hogy ez kitolódik. És amióta bölcsi van, azóta rosszabb a helyzet, a háziorvosnak mondtam, ő szerinte az, hogy nem hajlandó nélkülünk elaludni, a bölcsinek betudható féltékenységi tünet, és majd elmúlik, de egyelőre nem akar múlni. Ahhoz mindenesetre ragaszkodunk, hogy ha nagyon ritkán megyünk is valahova, soha nem érünk későn haza.

  • 2007.01.23 11:52:34Leona

    Eszter, ezt én is próbáltam már nálunk bevezetni, de a rendszeremet alaposan és rendszeresen felforgatja apuci, aki olykor este 7-kor (vagy később) toppan be. Éhesen. Próbáltam már, hogy akkor nélküle eszünk, de ha ő kimarad a vacsiból, akkor a csajok vele is enni akarnak, vagy csak akkor eszik, ha őket már leraktuk. Arról nem is beszélve, hogy ha apa 7-kor jön, csajok 8-kor fekszenek, akkor vajon mennyi időt tudnak egymásra szánni? A kapkodós részt leszámítva kb. fél óra. Keveslem én is, ő is, csajok is. Én viszont este 10 fele totál kipurcanok. Bárki jótanácsát szivesen fogadnám. Máshol hogy van? És Eszter, hogy értetted meg a gyerkőcökkel, hogy egyedül is el lehet aludni?

  • 2007.01.23 11:56:41a:a

    Mióta bölcsi van, nemcsak apával, velem sincs annyi időt, mint szeretnénk. Hazaérünk, és persze onnantól kezdve nem azt akarja, amit én - vacsora, fürdés - , hanem közösen játszani, ami neki még a vonatozást és az autózást jelenti, nem a mesét. És ott állok fél hétkor, vacsora a Holdban, és vonatozni akar, alig egy órája értünk haza, és nincs erőm küzdeni vele. Pedig kellene, de nem megy.

  • 2007.01.23 11:56:42p.eszter

    Eszter! Ez tényleg példaértékű. Csak gratulálni tudok. Meg a 4. babához is. Fantasztikus, h vkinek ennyi porontya van és ilyen jól tudja kezelni őket. Nekem nem menne...:( De gondolod, hogy ez csak szoktatás kérdése? Pedagógusként mindenféle korosztályt tanítottam már, és nekem az a tapasztalatom (bár nekem még csak egy van), hogy nincs két egyforma gyerek. Szerintem az enyémet szoktatgathatnám arra, h egyedül aludjon, max. felkelne és játszana a sötétben. :S Ha meg tényleg aludni akar, akkor nincs apelláta -mellé kell feküdni és énekelni. Mondjuk engem is még 6 évesen is altatott az anyukám. :S

  • 2007.01.23 12:08:35kaposztalepke

    A múltkor még pont az jutott eszembe, amit Anyatünde is megfogalmazott. Előre el lehet gondolkodni azon, hogy mit hogyan szeretne az ember majd csinálni, de túl sok időt és enegriát tényleg nem érdemes beleölni. Érdemesebb mindig a jelennel foglalkozni, és abban élni, úgysem lehet előre elképzelni, hogy "mi lesz majd ha". Én már gyakorlatilag felnőtt fejjel egy háztartásban végigasszisztáltam a kisöcsim születését, és az első éveket, tehát nemcsak barátoknál pár órára, hanem nap mint nap láttam milyen egy baba, és még így sem lehet elképzelni, hogy milyen lesz egy saját gyerek. Lehet okosan logikázgatni meg gondolkodni rajta, de szerintem amíg nem lesz anya/apa az emberből, addig nem lehet ezt megérteni. És tényleg nem könnyű, hiszen változni kell, nem is keveset, ráadásul egyik napról a másikra. És később is az első évek során annyit változik a babus is, hogy mire megszokná az ember, hogy ez vagy az van, vagy kitalálna valami okos ideológiát, addigra megint más lesz a szitu:)



    Én is csak az esti nyugiban látom a túlélés zálogát. Nálunk a 3éves délután már nem alszik, így este 9től reggel 7ig alszik, ennyi az alvásigénye, ha nappal alszik, akkor ebből megy le, úgyhogy a nappal az fullos. Ezek után az éjszakát nem bukhatjuk el, ha nem akarunk megkattanni/elválni, stb. MOndjuk nálunk "altatás" az van, apja befekszik a nagyobb mellé, és ott marad amíg elalszik. Ez többnyire 10 perc. Dumálgatás, mászkálás, stb nincs, mert akkor otthagyjuk, és egyedül marad a szobában. Ezt 1-2szer játszottuk el, azóta inkább "viselkedik" :) Így viszont ha nyugton kell feküdnie, el is alszik hamar. A féléves meg cici és kiságy. Ha ezután van ébredés, akkor azt igyekszem minimális beavatkozással és cirkusszal megoldani. Így ha minden simán megy akkor azért este 9től reggel7ig kvázi nyugi van, ebből mondjuk 11-éjfélig mienk a terep. Az a neccesebb, hogy mondjuk mostanában is apjuk sokat dolg, reggel7kor eltűik, este 7nél előbb ritkán fut be, akkor már fürdetés/altatás. És a hétvégék is sokszor ilyenek, így az olyan melók, amiket nem tudok gyerkőcök mellett megcsinálni mert veszélyes, nem abbahagyható bármikor, stb néha estére csúszik, és úgy már rosszabb. Főleg hogy apa is sokszor még éjjel is dolgozik szgépen. Azért remélem lesz majd lazább időszak is, ez most ilyen, de néha így is kell egymással foglalkozni, és időt/energiát szakítani egymásra.

    Eszter nagyon jól megfogalmazta, tényleg az a lényeg, hogy tudjuk a másik számára mi a fontos, és azt azért meg tudjuk adni..és viszont. És alkalomadtán ha nagyon elúszna valamelyik fél, akkor azért ami nagyon kell, azt akár "kihajtani" is magunknak. Nem önzően mindent, vagy túlterhelni a másikat, csak azért jelezni, hogy gond van, ez nekünk így nem jó, nem megy...tényleg legalább csak annyira, amennyi nagyon kell, mert mártír módjára megzakkantani magunkat is hülyeség, senkinek nem tesz jót egy hisztis, házsártos, idegbeteg stb szülő. Mi a férjemmel nagyon jókat tudunk beszélgetni, megváltani a világot:), meg komolyabb szellemi vitákat tartani, vagy bármi hasonló. Ugyanis egészen máshogy gondolkodunk, de a lényeget ugyanúgy látjuk, csak mivel más a "logikánk", mindegyikünk totál máshogy jut ugyannarra a következtetésre, amiből kegyetlen sokat lehet tanulni, mert más dolgokat veszünk észre. Ráadásul -néhány közös mellett- más területekhez is értünk jobban, így érdekes új dolgokat is tanulunk egymástól. Szóval nálunk speciel a fizikai oldalon (szeretgetés, szex, vagy csak összebújva egy film megnézése) kívül a szellemi oldal is nagyon jól működik, ami számunkra fontos. Nekem kell, hogy tudjon érdekelni, amit a másik mond, gonodol, és ne csak autóról, ruháról, pémzbeosztásról beszéljünk, hanem mozoghasson az agyam (főleg így gyeses időszakban:)) ), érvelgethessek, stb. És a férjemnek is fontos, hogy ami őt érdekli, ami neki fontos, azt meg tudja úgy beszélni, hogy a párja érti is, talán más dolgokra fel is tudja hívni a figyelmét, mert más oldalról látja, stb. Az élére vasalt zoknikhoz, állandó fix időre elkészített többfogásos meleg menükhöz, csillogó mindent élére helyrepakolt lakáshoz nem ragaszkodik. Persze főzök ha sikerül, tetszik neki, ha látja magát a tükörben:), de ha nem, akkor fog egy zsömlét meg 2 szelet parizert a hűtőből, és egy szó nélkül megeszi.

    És tényleg ez van, első gyereknél jobban elidétlenkedik az ember mindenféle cirkusszal, a másodiknál már jobban meg vannak nevelve, 3, 4 vagy esetleg több gyereknél meg aztán muszáj rendesen a sarkára állni a szülőnek, a demokrácia nem működik:) Én nem tudom mennyire tudnék annyira következetes lenni, ami a 3-4 gyerekhez kell, asszem a kettő elég lesz:) Ebbe még talán beleférnek a kisiklásaim:)

  • 2007.01.23 12:18:39a:a

    Nálunk az a gond, hogy mindketten azonos területen dolgozunk, de mégis egy kicsit másként, a férjem a végrehajtás területén, én az irányítás oldalán - nagyon leegyszerűsítve. Ez állandó szemléletbeli eltérést jelent, úgyhogy bár otthon szakmai vita nincs, mégsem beszélünk sokat a munkáról. Főként inkább azért nem, mert mire mindketten hahazérünk, elég a napi melóból. A világ megváltásáról már régen letettünk, a munka mindkettőnket megtanított arra, hogy ha csak a saját életünket "váltjuk meg", az is elég, látunk nap mint nap elég szétesett sorsot.

    Én is reménykedem abban, hogy majd a másodiknál rendezettebbek leszünk, de ha eggyel nem megy, mi a biztosíték, hogy kettővel menni fog???

  • 2007.01.23 12:25:33cozumel

    Nalunk is az van, ami Eszternel, mar nehany honapos koruk ota.

    Egyedul voltam estenkent a kettovel, egyertelmu, hogy az egyiket tudtam volna csak altatni, a masik orditott volna.



    Igy inkabb egyiket sem altatgattam, hanem szepen raszoktattam oket az egyedul elalvasra. Bevallom, szar volt az elso idoszak, az orditas, mert bizony konnyekkel jart.



    De a mai napig-mar kesobb fekszenek, nyilvan-furdes, oltozes, mese, tejcsi, agy. Es vita nelkul. A lanyom neha beprobalkozik, olyankor van tiz perc uvoltes, majd bemegyek es halkan kozlom, hogy ha szetbontja a hazat, akkor is alvas ido van.

    Ezutan kap egy simit es elalszik:-)

  • 2007.01.23 13:18:37kaposztalepke

    Hát, én ezekben nem voltam elég erélyes, nálam a "mellettem alszik el aztán leteszem" belefért, de órákon át ringatni, sétáltatni vállon, stb ezeket soha nem hagytam, és mellettem is nincs ficer, pihi anyának is, és kész. Ha nem tetszik, lehet menni saját ágyba egyedül. Persze ha itthon van apjuk, akkor a nagy saját ágyában alszik, oda fekszik melléje vmelyikünk, de ha egyedül vagyok velük, akkor magam mellé veszem kétoldalra mindkettőt, sötét, csönd, nyugi, nem icerficer, aztán én szieszta, ők elelszanak, és helyükre cipelem őket. De ez is már 3-4 gyereknél cikisebb:) Meg nagyobbaknál is gondolom más lesz:)

  • 2007.01.23 14:21:33kiseszter

    Eszter! úgy tűnik nem csak névrokonok vagyunk :o) Nálunk ugyan még csak egy gyerekkel, de ugyanígy zajlik az este és flottul működik. Csak ne aludná ki magát reggel ötre...

  • 2007.01.23 15:03:13gyöngy1

    Nàlunk a lefektetésen még egy kicsit csiszolni kell, de szépen alakul.

    A probléma abból fakad, hogy a nagyobbik (33 hó) àllandóan bemegy a kisebbikhez, a ràcsos àgyàba. A kisebbik képes lenne szépen, csendben elaludni, de a növérkéje kissé felizgatja azzal, hogy bedobja hozzà a pàrnàjàt, a takarójàt, és hogy helyet követel mellette.

    Ezért, vacsi fél 7-7-kor, majd fürdés vagy pici jàték négyesben a szobàban, fogmosàs és a nagyobbik fektetése fél 8-8-kor. Közben kisebbiknek tejecske, és jàróka. Amint halljuk, vagyis nem halljuk a nagyobbikat jàtszani, felvisszük kicsit is a szobàba (fél 9-9). Ö képes a jàrókàban is elaludni.

    Igy marad idönk egy kicsit egymàsra. Altalàban tàrsasjàtékozunk vagy dvd-zünk vagy... ;-)))

    Amióta megérkéztek a lànyok, nem aludtunk soha tölük tàvol. En szeretném ha becsùszna egy-két hétvége: mondjuk szüleimnél aludhatnànak a lànyok addig. De sajnos a szüleim màr tùl idösek erre, baby-sittert nem ismerek meg amùgy is dràga.

    Baba-baràt szàlloda? Azokat nem a mi fizetésünkhöz talàltàk ki. (www.gyongy.skyblog.com)

  • 2007.01.23 15:21:36jidele

    én egy -akkor még csak- 4gyerekes családnál pesztráltam. Havonta-kéthavonta egyszer este kellett mennem, addigra a gyerekek ágyban voltak, a szülők pedig elmentek 1-2-3 órára. Akkor 600Ft volt nálam egy óra, vagyis max 1800Ftba került nekik a kiruccanás. Általában sétálni mentek, emlékszem, egyszer a városligeti tóhoz csónakázni. Épp akkor zártak, de a csónakos megsajnálta őket, és odaadta az egyik csónakot ingyen egy órára. Olyan feldobva jöttek haza, hogy csak na:)

  • 2007.01.23 15:23:44eszter

    Tényleg minnél több a gyerek, annál kevésbé szivatja az ember magát. Az elsőt még én is szívesen ringattam, csakhogy ő édesdeden aludt este 8tól reggel 8ig. A második gyerek katasztrogális akarattömeggle megáldva megtanította a nővérének, hogy hogyan kell éjszaka is rosszalkodni. Ő a fülemet morzsolta, első az ujjbögyörészésre szokott rá, és mindketten arra, hogy éjszaka változó igényekkel és időben jelentkeztek. NEM! Aludni kell. a kicsi másfél-2 éves lehetett, a nagyobb 3 körül: alvás van, pisi, kaki, evés, ivás előtte, aztán csend! Megértették. 2 hétig nem aludtunk, mert állandóan ébernek kellett lenni,hogy ne vágódjanak be éjszaka mellénk az ágyba. De megérte. Egy ilyen nyugis, egyedül elalvós év után lazán bevállaltuk a 3.at. Őt már születésétől arra szoktatjuk, hogy elaludni egyedül szoktak az emberek.

  • 2007.01.23 15:24:33jidele

    ebből azt akartam kihozni, hogy a babysitter nem annyira drága mulatság, főleg, ha alvó gyerek mellé kell felvigyázó: a két mozijegy árából kijön egy pár óra. Mindig találni középiskolás lányokat, vagy nyugdíjasokat, akik vállalják.

  • 2007.01.23 15:33:27Conodonta

    Nálunk is csak a középsővel van a gond.
    A kicsi minden gond nélkül elalszik, a nagy szintén, csak a középső nyafka lánykánk nem meggyőzhető. Korábban próbálkoztunk a hagyjuk sírni módszerrel, akkor meg úgy megsajnáltam, mert a hiszti után mindig fejáre húzta a takarót, teljesen aláizzadt, de még ha éjszak mentem is kitakarni, görcsösen szorította. Na akkor úgy gondoltuk, hogy neki most több odafigyelésre van szüksége, majd lassan beállnak az esték.
    Ennek egy fél éve.
    Azt hiszem, hogy megint be fogunk keményíteni, de be kell magunkat páncélozni, sosem tudtuk sírni hagyni őket.
    Köszi a történeteket, jól estek :)

  • 2007.01.23 18:33:58Anyatünde

    a:a 11:42-kor: "És amióta bölcsi van, azóta rosszabb a helyzet, a háziorvosnak mondtam, ő szerinte az, hogy nem hajlandó nélkülünk elaludni, a bölcsinek betudható féltékenységi tünet, és majd elmúlik, de egyelőre nem akar múlni."



    Mikor dolgozni kezdtem, nálunk is uez, csak mind2 csinálta. 2004 ősztől 2006 nyaráig tartott...

  • 2007.01.23 19:50:29a:a

    Anyatünde: Jaj. Jaj. Akkor jövő nyárig ne is reménykedjek a javulásban? és akkorra - ha minden jól megy - jön a tesó, úgyhogy lesz újabb ok az esti őrizgetésre. de csak legyen így!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  • 2007.01.23 20:51:00kiseszter

    Tisztelet a kivételnek (szóval Jidele kérlek ne sértődj meg a következőkön!), de én bizony nem bíznám babysitterre a gyereke(i)met. Elvégeztem 200 órás gyakorlati oktatással én is egy bébicsősz tanfolyamot, találkoztam jó néhány lánnyal akikkel együtt később én is oklevelet kaptam. Két dolgot tanultam ott meg: 1, két emberen kívül egyikre se bíztam volna a gyerekem negyed órára sem (az a két ember: 50-es tyúkanyó akihez még én is odabújtam volna és egy top fitt 3 gyerekes gyakorló anyuka) 2, olyan nagy felelősség, hogy egy emberke élete van rámbízva, hogy inkább nem kockáztattam, sosem vállaltam más gyerekét.

  • 2007.01.23 21:02:02gyöngy

    Én egyedül neveltem a gyerekeimet, és az vált be, hogy minden este ugyanaz volt a szertartás. Amikor nagyon kicsik voltak, akkor fürdés, vacsora, ringatás amíg el nem alszik, és fekvés. Amikor nagyobbak lettek, akkor vacsi, fürdés, mese olvasás, ringatás, fekvés. 8-1/4 9- kész, és utána nincs mászkálás, evés, ivás, időhúzás. Amikor már olyan nagyok voltak, hogy minden oldalt kilógtak, akkor a ringatást felváltotta a hátmasszázs, vagy cirógatás, de az altatódal ugyanaz maradt, ami ringatáskor volt, születésük óta. A fiam 11 éves koráig igényelte.

    A jelenlegi páromat akkor ismertem meg, amikor a lányom 6, a fiam 4 éves volt. Így minden este 1/2 9-től a miénk volt. Beszélgettünk, szeretkeztünk, néha filmeztünk.

    Nekünk évekig nem volt tv-nk, utána pedig nem volt mesecsatornánk, csak az MTV1-en a 10 perces esti mese, meg akkoriban a Disnei sorozat vasárnaponként. 1 óra rajzfilm, utána 1 óra mesefilm. Ezt egy darabig együtt néztük, a gyerekeim tátott szájjal. Mivel nagyon megbízható, ügyes, jó gyerekek voltak, és megbűvölten nézték végik hetente ezt a két órát, a párommal kitaláltuk, hogy erre az időre elmegyünk biliárdozni. A gyerekeknek nem volt kifogásuk, csak nézhessék a mesét. Mi meg rendszeresen kettesben elmentünk. Kb. 1 órát tudtunk biliárdozni, de kitaláltunk magunknak pajzán szabályokat, így nagyon jól szórakoztunk.

    Mivel a mamák akkor még dolgoztak, a nyári szabijukat úgy vették ki, hogy amikor az oviban szünet volt, akkor egyiknél is, másiknál is töltöttek 1-2 hetet. Én hiába dolgoztam, mégis kikapcsolódásnak számított, mert ekkor már 4 után a párommal kettesben tölthettük a délutánt, és az estét. Volt, hogy kettesben elmentünk úszni, vagy moziba, koncertre, barátokhoz.

    1-2 évente egy-egy hosszú hétvégére is elmentünk kettesben, ilyenkor a gyerekek a mamánál voltak.

    Most már kamaszok, de néhány éve 1 hétre is elmentünk kettesben a párommal.

    A többi hosszú hétvégét nagyon sokszor egy barát családdal, kirándulással töltöttük, a gyerekekkel együtt, és 1-2 évente jutott 1-1 hét nyaralás 4-ben a gyerekekkel.

    Tehát volt velük is, de szakítottunk időt, hogy kettesben is lehessünk.

  • 2007.01.23 21:41:15Vantejem

    Fú, mennyi vélemény. A szülés óta 3x sikerült kimaradni. Az első, amikor tornázni mentem este 8-ra, azaz, a "vacsi" után. A párom 20:30-kor már hívott, hogy a gyerkőc sír, menjek haza. Aztán a barátnőimmel ruccantam ki egyszer. Szerencsére anyósom is itthon volt (tartotta a forntot), de amikor beléptem az ajtón azzal fogadtak, hogy a gyerkőc 8-tól sírt (lelkifurdi hegyek). Ami pozitív volt, hogy a barátnőzéstől feldobódtam és lett sok tejci tőle, szóval kellett. Végül pedig a múlt héten ruccantam ki, de akkor is hazaszólított emberem. Szerintem azért nagyon fontos a gyerkőcnek az anyukája, de mégis jobb, ha több embert megszok, mert mi van, ha pont a számára legfontosabb embert veszíti el (unokatesóm rákban halt meg mikor a fia még 1 éves sem volt). Meg szerintem az apukáknak is jár pár nap papás-mamás, kettesben:)

  • 2007.01.23 23:56:15Anyatünde

    a.a 19:50-kor: "Akkor jövő nyárig ne is reménykedjek a javulásban?" Csak jobban jársz, mint én! Egyébként 1. nálunk 2006 februárban született meg a 3. gyerkőc; 2. van rosszabb is, mint az "anya, ne menj ki!"

    Megmondom, mi az. Amikor egy békésen végigcsinált este után, már túl mesén, imádságon, mindenen, kölkek bent az ágyban, és egyszercsak bekattannak. Elkezdenek vihorászni, rúgkapálni, egyik a másik beszólásain röhögcsélni satöbbi. Ha kimegyek, rá se rántanak, hanem még jobban belehúznak a műsorba, szóval nem érdemes mellőlük kimenni, melléjük fekszem, nem használ, éneklek nekik, az se. Közben szép lassan én is kezdek bekattanni. Nálunk ilyenkor bevált, hogy megkérdeztem: mi volt a legjobb és a legrosszabb, ami ma történt? Akkor elkezdték mesélni, és lecsillapodtak. Lecsillapodás után már lehetett nekik még dudorászni egy kicsit, meg elmondani a Családi kör-t (az még most is kedvenc "ráadásszám"). Az is jó benne, hogy ha kellően lassan és monoton hangon mondom, akkor a végére elalszanak. Vagy legalább elbóbiskolnak... No de mire mindezt kimolyoltam, hááát, volt pár lidérces esténk, 2005 november-decemberben.

  • 2007.01.24 08:03:54Leona

    Tegnap csoda történt, a férjem már ötkor itthon volt. Hosszan ecseteltem az itt elhangzottakat, a tévét folyton kikapcsoltam (a gyerkőcök vihorásznak nagyokat azon, ha kapcsolgathatják, apa viszont rábambul), majd miután volt időnk nyugisan mindenre, időben végeztünk az esti szertartásokkal. Amikor Apa elvonult a nagylánnyal aludni, jelentőségteljesen néztem rá. A nagylány az esti műsort kizárólag Apával tudja eljátszani, ezúttal nem ment. Este 9-kor nagylány a helyén, Apa mellettem. Nem ecsetelem, milyen szokatlanul jó érzés volt. Viszont a nagylány negyed óra múlva megjelent, röhincsélve közölte, ő úgy döntött, hogy inkább itt alszik velünk. (Nálunk csak a nagyon beteg alszik közöttünk, ez szabály.) Apa visszakísérte, egy idő után elaludt. Jutott végre idő egymásra. Egy kicsit még tévéztünk is- rég nem volt ilyen esténk. De azt hiszem, végre a férjem is rájött, hogy egy kis határozottság nem árt, és talán nem ugrat annyit amiért olykor porontyozom. Lehet hogy van remény?

  • 2007.01.24 11:02:11a:a

    kiseszter: sajnos van, hogy az embernek nincs más választása. A fiam 18 hónapos volt, amikor vissza kellett jönnöm dolgozni, a bölcsibe pedig csak októbertől mehettünk - az a két éves szülinapja után volt már. Heti két napra bejöttem, és senki nem volt, aki vigyázni tudott volna rá. A szüleim már nem fiatalok, ráadásul tőlünk 120 km-re laknak, akkor még csak úgy bírták a strapát, ha mindketten vele voltak, viszont nincs annyi helyünk, hogy egyszerre két felnőtt aludjon nálunk. Előző nap így nem tudtak jönni, a munkanapokon 10 előtt nem értek volna ide. Anyósom és apósom dolgoztak, mellesleg ők 100 km-re vannak, ők is kiestek. Mi nem bírtuk anyagilag a gyedet, így kerestem valakit a fiam mellé arra a két napra, a többi napon otthon dolgoztam, ami elég gáz volt, mert az alvásideje alatt kellett a házimunka mellett még dolgozni is, meg szakdolgozatot írni, később államvizsgára készülni, kemény nyarunk volt. Tény, hogy nehéz megbízható sittert találni, én egy közvetítő szolgálatnál próbálkoztam, kábé 15 emberrel találkoztam, kettő volt, akire rábíztam volna. A csúcs egy kis színésznőcske volt, aki gyerekre még soha nem vigyázott, de elmondása szerint szereti a kihívásokat... Kész voltam tőlük. Végül szerencsémre megtaláltam az ideális pótmamát, aki már több barátnőmnél dolgozott, teljesen megbíztam benne, sokkal szűkebb határokat szabott, mint mi, nagyon szerette a fiunkat, de még így sem volt könnyű. És mielőtt valaki nekem esne, hogy inkább a kevés pénz, mint egy babysitter, meg túl lehet élni azt a pár hónapot stb., elmondom, hogy a munkába állás már csak a teljes anyagi csőd pillanatában jött be, egy év kínlódás után. Igen tudom, van aki családi pótlékból meg segélyből tengődik 4-5 gyerekkel, de ha a gyerek előtt az ember viszonylag normálisan élt, aztán egy évig már kevésbé, és eljön a teszkó gazdaságos korszak, azt már nehezen lehet elviselni. (félreértés ne essék, én is szoktam ott vásárolni, urambocsá, még gazdaságos terméket is). És a lakáshitelt akkor is kell fizetni, és nem kis összeget, amikor a gyed gyakorlatilag elmegy rá. És nem kacsalábon forgó után, csak egy 43 nm-es panelre. Nem sajnáltatni akarom magam, megvoltunk, megvagyunk, csak valóban van, hogy nincs mit tenni, kell a pótmama.

  • 2007.01.24 11:25:27janka

    a:a sztem ne szabadkozz, tök normális amit írsz!:)
    Én pont most állok ugyanez előtt. Vissza kell mennem dolgozni (csak keveset, eleinte heti pár órában, később napi négy), de nálunk sincs más megoldás, csak a dadus.
    Szerintem lehet megbízhatót találni, csak kellően elszántnak kell lenni.
    Kiseszter: persze jobb, ha nem kell idegenre bízni, mert ez elég nagy trauma mindenkinek, viszont két dolgot látok most már máshogy: 1.jobb otthon a gyerkőcnek, mint bölcsiben
    2.a gyerekek meglepően rugalmasak.A gyomorgörcsig agyonparáztam magam az előállt helyzet miatt, de a fiam hihetetlenül vagányan vette az akadályt.

  • 2007.01.24 11:36:23p.eszter

    Tényleg no para a:a! Mi is ebben a cipőben járunk, ill. csak járnánk, mert nekem még ill. már nincs munkám. Zenetanár vagyok és nem kell mondanom, mi újság most az oktatásban. Finoman megkérdezték, h vissza akarok-e menni, mert ha igen, akkor is csak 3év után, de arra is kicsi az esély. Fiatal vok még stb... Értem én, végülis én mondtam anno, h öt éven belül nem akarok gyereket és már a tanév végén terhes voltam...Szóval egyelőre tengődünk, én pedig munkát keresek. Gyerek beíratva a bölcsibe, néha elviszem egy-két délelőttre, hogy ne legyen túl nagy baj, ha hirtelen menni kell. Ez sem panaszkodás, jól érzem magam itthon Petivel, de szerintem jó sokan lehetünk ugyanígy.

  • 2007.01.24 11:36:40a:a

    janka: kösz, jó, hogy van aki megért, bár igazából nem szabadkozni akartam, mi akkor is tudtuk, hogy ez az egyetlen jó megoldás. És igen, szerintem is jobb, mint a bölcsi, bár a fiunk azért nem vette olyan jól a dolgot, nagyon sokára fogadta el a pótmamát, illetve sokára volt, hogy már nem sírt, amikor elmentem reggel. Lehet, hogy ha valaki lazábbra hagyja, azt jobban, hamarabb elfogadja, de én ebben a néniben bíztam - ha hallaná, hogy nénizem, kiakadna, fiatalos, energikus, határozott, és nagyon kedves -, és nem kellett csalódnom. Nagyon sokat játszott vele, amit a gondozónőknél azért nem igazán látok, és szeretgette csak úgy, ok nélkül is, ami szintén nem jellemző a bölcsiben, tisztelet a kivételnek.

  • 2007.01.24 13:52:20Leona

    a:a azt az egyet ne felejtsd el, hogy a gyerek akkor boldog, ha anya is az. És ha anya akkor elégedett ha dolgozik, a gyerek még mindig jobban veszi a szittelést, mint egy mellette maradó idegbeteg anyát. Szóval hagyd a lelkiismeretfurdalást másra.
    (Az enyém bölcsiben, a gondozónők szeretgetik, játszanak vele csak úgy is. Ilyen is van. De mindenkinek az a jó, amivel ő elégedett.)

  • 2007.01.24 14:25:38jidele

    én a másik oldalt ismerem még csak. De tényleg van olyan pesztonka, akire rábíznám a gyerekem. Nem úgy fogja kezelni, ahogy te, és itt-ott mások lesznek az elvei, de ez a bölcsiben is így van, meg a nagymáknál is.

  • 2007.01.24 14:55:56kaposztalepke

    Nekem saját tapasztalatom nincs egyelőre, lehet, hogy a kisebbiknél lesz...de itt a szomszédban is volt olyan család, ahol a nőnek is dolgoznia kellett, hogy megéljenek vhogy, ráadásul saját vállalkozásban szabó, ha éveket kihagy, kezdheti nulláról a kuncsaftkeresést meg az egész mindent amit évek alatt összehozott...a gyerekük 6 hónapos korától bölcsis, és Ők nagyon elégedettek, szerintük nagyon barátkozó, nyitott, bátor, vidám kisfiú, biztosak benne, hogy ez jó volt így a gyereknek is...és bár én úgy gondolom, hogy lehetőség szerint jobb az anya mellett, de szerintem is ha a gyerek a szülőjéről is a meggyőződést érzi, hogy valami igenis jó, az jó is lesz neki. VAlóban sokkal jobb, mint pl egy idegbeteg anya. Tehát ha rá kellett bízni másra a gyereket, akkor az úgy lesz jó, nyugi, szerintem az a fontos, hogy bizonytalanságot és lelkiismeret-furdalást ne érezzen a gyerek a szülők felől, mert az összezavarhatja.

  • 2007.01.25 11:46:04Leona

    Ja, a nagyobbikom mikor bölcsibe került, visítva menekült a kortársak elől. Volt egy nagyon kedves, ölelgetős kisfiú, az enyémet megijesztette. Mire végzett, haverok garmadát hagytuk magunk mögött, ill. ha az utcán sétálunk rendkívül bátran ismerkedik gyerekekkel. Nekünk a bölcsi "terápiásan" is jót tett.

  • 2007.01.25 11:50:08Kékfelhő

    A fiam utálta a bölcsit, viszont nagyon bejött neki az óvoda. A vicc az egészben az, hogy az óvodába nem kellett beszoktatni, hisz a bölcsivel megalapoztuk a dolgot, talán nem is élvezné az óvodát, ha új élményként csöppent volna az életébe.

  • 2007.01.25 14:27:58titi

    Szia Kékfelhő! Már azt hittem, elvesztél. Üdv néked! :)

  • 2007.01.25 14:41:09Kékfelhő

    Kedves tőled, hogy hiányoltál :)
    Neked is üdv.
    Család?

  • 2007.01.25 14:59:32Veo

    látjátok, ez egy nagyon érdekes téma. az én családomban két féle mintával is találkoztam. anyum és apum szinte egy percig nem tudtak meglenni nélülem, minden évben együtt nyaraltunk, szinte semmi időt nem tudtak "kettesben" tölteni, ami szerintem nem egészséges, néha igen is szüksége van az embernek arra, hogy nem "anyu" és "apu" valaki, hanem elmegy a párjával egy jót táncolni, moziba vagy mondjuk (ha megteheti) egy hosszú hétvégére (lehet, hogy csak azért, hogy végre lógathassa a lábát, olvasson, aludjon).
    de ott van a nagyim példája, aki viszont teljes mértékben a dédimre hagyta az anyukámat, ezt sem tartom egészségesnek. az átmenetet kell megtalálni, de azt meg nehéz...:(

  • 2007.01.25 15:11:40Kékfelhő

    Dehogy nehéz, nekünk nehezebb, mint a gyereknek, szerintem. :)______________
    Az én fiam egy éves kora óta minden második hétvégét az apai nagyanyjánál tölti, és minden nyáron lelép apukával és az apai nagymamával két hétre nyaralni. Az első két hétnél még hiányolt, az utána következőknél csak én szenvedtem, ő egy percig sem. Ha kimaradnak a második hétvégék nagyinál, kibírhatatlanul hisztis lesz, egyszerűen igénye van arra, hogy ott is legyen. Pedig szeretem, szeretjük, jó vele együtt, de tény, hogy jó nélküle is, kettesben :)

  • 2007.01.26 13:05:32napos oldal

    Nagyon sokat tanultam ezekből a hszekből "hogyan érjük meg sokadik házassági évfordulónkat?" témában, köszi.
    ____________________________________________________


    Tetszett az a gondolat, hogy csak a nők képesek a lángot meggyújtani, a férfiak visszasugározzák. Meg hogy természetes a tányércsörgés, hiszen az ember néha nehezen fogja a másik kéréseit. Én is azt tapasztalom, hogy öntözni kell azt a kapcsolatot, ha nem akarjuk, hogy jobblétre szenderüljön... Nálunk szintén az este a miénk, a gyerek akkor alszik. Ha többször elmarad az esti együttlét, nő a feszültségszint. Színtiszta "megbeszélős" típus vagyok, de rájöttem, nem kell mindig mindent. Ha jött a hullámvölgy, és tudom, hogy csak ez az oka, ki kell hajtani a kettesben levést, és elmúlik a rossz hangulat. Utólag (ha már jobb a hangulat), lehet értékelő megbeszélést tartani :)

    _________________________________________________________

    Jobban örülnék, ha a férjem is hajtaná azt, hogy leléphessünk kettesben pár órára, de sajnos ő nem töri magát :(

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta