SZÜLŐSÉG

Találkozás egy régi szerelemmel

2007. január 19., péntek 17:34

Sekélyes személyiségemről tesz tanúbizonyságot, hogy milyen idiótaságokkal vagyok képes időt tölteni. Itt van például az Ikea–para. Mondjuk az vigasztal, hogy szerintem nem vagyok ezzel egyedül.


Miről van szó? Az ember szül 1-2 gyereket, és utána a regenerálódás csak Angelina Jolie-nak, és annak a tünemény, félvér meteorológusnőnek tart három és fél percig. Egy úgynevezett sima nőnek, mint te, vagy én, jó pár hónapba beletelik, mire belefér a kedvenc farmerjába. (Ha olyan szerencsés vagy, hogy fogysz a szoptatás alatt.) Sok hét, mire lesz időd és kedved napi 10 felüléssel elkezdeni ismét valamilyen állapotba hozni azt az erszényszerű dolgot, amit a szülés után, míg aludtál kórházi ágyadon, egy nősténykengururól rád operált egy különösen gonosz plasztikai sebész. Babád már szemkontaktust tud veled tartani, mire akkor mosod meg a hajad, amikor akarod, mire körömlakkal, diszkrét sminkkel pepecselhetsz a fürdőszobában.

Most figyelj: ha kedves az életed, addig ne menj az Ikeába! Megfigyeltem ugyanis, hogy ahányszor ott tébláboltam a Fjörgen, Glöggen meg Smurfa vagy milyen nevű kanapék között, annyiszor találkoztam ismerőssel, ráadásul a legproblémásabb fajtával: volt osztálytárssal, volt főnökkel, és ami a csúcspara: volt pasival. "Szia, mi van veled?" - hadarja, és közben persze, hogy azt nézi, hogy nézel ki. Ha te is, ő is partnerrel vagytok, még véresebb ez a stírölés: a gyors kötelező kűr csak arról szól milyen a csaja/pasija van az exnek, hány kiló, van-e már gyereke, „még csak egy?”, van-e már karrier és „még mindig abban a szoba konyhában laksz?” Ezen esetekben szemrebbenés nélkül lehet, sőt kell hazudni új-zélandi ösztöndíjat, solymári házat, dán felsőfokút, de azon, ahogy kinézel, nincs mit szépíteni akkor és ott.

Kedves Naplóm, az én Álomtalálkozásom a következő: szülés után három hónappal, bombaformában diadalmasan tolom gyönyörű gyerekeimet a csíkos poharak között, éppen ránevetek sikeres, szintén casual férjemre, könnyű puszit nyomok az arcára mint egy német joghurtreklám anyukája, és akkor, akkor lát meg az expasim, aki megcsalt, elhagyott, sóskútba tett és olyat mondott, mielőtt bevágta az ajtót, hogy másfél évig nem tértem magamhoz. Nnna. Lássuk be, ez a megfelelő összefutás. Sarki boltba, gyerekorvoshoz persze, mehetsz lestrapálva, de az Ikeába ne, könyörgöm! Kíméld meg magad egy vérciki találkozástól, vagy hogy le kelljen vetned magad a Fjörgenek közé. (Még így sem biztos, hogy nem apró diódarabkákkal a fogadon helyeskeded végig a joghurtreklámodat. Ugye, hogy nem kellett volna sorba állni azért a sütiért?)

Egy szó mint száz, baba után csakis fitten haladj a kék-sárga áruház felé. Ki tudja, mikor találkozol legközelebb ez után az exszel? Keltse jó híredet, és egész életében elismerően csettintsen, ha eszébe jutsz. Ez fontos.

Habár? Lehet, szirupos, de egész életemben mennék én csoffadtan bárhová, ha cserébe mondjuk kevesebb gyereket vernének vagy ha csak egy icipici erdő megmenekülne a tarra vágástól. (Miért te nem? Dehogynem.) Csak sajnos ezt a deal-t senki nem ajánlja fel.

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.22 11:07:34a:a

    potyeszka: nálam pont uez a helyzet, mármint az alakkal kapcsolatban, csak ellenkező előjellel. Nekem éppen ugyanolyan rossz az alakom, mint szülés előtt, igaz, a ruhaméret egyet ugrott felfelé, de az alak a régi. Én ezért nem félek a találkozástól, mert lényegében minden maradt a régiben! :-))

  • 2007.01.22 11:11:44potyeszka

    Lényeg az önbizalom,ha elégedett vagy magaddal az kisugárzik,ezt mások is észreveszik.Nálam az alak adottság ezt örököltem 3o vagyok néztek már 18.nak is,sőt volt olyan aki nem hitte el hogy Dani az enyém.

  • 2007.01.22 11:14:47Hicudzsi

    Aranyos ez a poszt :)



    Nekem nem is az alakommal van bajom, meg az IKEÁval (oda szeretek járni ha hazamegyünk :) ), hanem a hülye ruhatárammal...



    Csupa homokozóbavaló-gyerekkel rohangálós cuccom van... Mikor a minap mentem angolórára, alig tudtam mit felvenni, hogy embernek nézzek ki, így is elég sz*rul éreztem magam a sok csini csaj között. :)

    De ez már olyan anyabetegség, hogyha elmegyek ruhát venni, végül a páromnak meg a gyerkőcöknek veszek valamit :)

  • 2007.01.22 11:18:40potyeszka

    Hicudzsi!Lehet valaki csini,szép,az nem biztos hogy boldog is.Te pedig légy büszke húzd ki magad,hiszen van szerető férjed,gyönyörű gyereked!

  • 2007.01.22 11:21:15a:a

    Hicudzsi: ezt ismerem. Hányszor indultam el azzal otthonról, hogy most aztán végre veszek valami új ruhát, legalább egy pólót, hogy ne az ezeréves cuccaimban mászkáljak, és tértem haza pólókkal, ingekkel, nyakkendőkkel stb. a férjemnek és a gyereknek. A gyönyörű hosszú fekete télikabátom két éve parkolópályán van, mert mindig belegondolok, hogyan fog kinézni, ha Peti a sáros cipőjével felkéredzkedik, a dzsekit meg én is ki tudom mosni. És persze munka ide vagy oda, hátizsákkal járok, mert a kis fekete/bordó/barna kézitáskába nem fér bele az útitigris, útinyúl, víz/tea, banán, bölcsis váltóruha stb.

  • 2007.01.22 11:25:54p.eszter

    Hicudzsi! Miért? Van olyan anyuka, akinek nemcsak "játszós" ruhája van? :D Bármit veszel fel, a gyerek segítségével előbb-utóbb az lesz belőle. Én olyan igazi idegesítő csiniruhás csajszi voltam Peti előtt, most meg, háááát... Hiába a csini ruha, ha indulás előtt egy perccel odanyomja a gyerkőc a 22-es tappancsát az új fehér miniszoknyádra, vagy -ami még rosszabb-, a pláza, vagy a város közepén az autóból kivéve, amikor már átöltözni sem tudsz...

  • 2007.01.22 11:42:07manci

    Nekem az a fő gondom ruhafronton, hogy még mindig abban bízom, hogy lemegy rólam az az öt kiló és akkor egyrészt beleférek a régi cuccaimba, másrészt meg pénzkidobás lenne 40-es ruhákat venni, hiszen mindjárt megint 38-as méret leszek. Ezt mondogatom magamnak 9 hónapja.

    Azért ha összeszedem magam nagyon jól tudok kinézni, de természetesen amikor összefutottunk a férjem exével, akkor pont nem voltam a toppon! Szerencsére a csaj se! (kárörvend, kárörvend:)))

    Amúgy brutális élmény volt!!! Ott volt vele a kislánya is, aki valszeg a férjemé, bár a nő váltig tagadja, azt mondja a férjéé.

  • 2007.01.22 11:51:58Kökényszemű Katica

    Manci! Eeeeez komoly sztori! Hoppá!

  • 2007.01.22 11:52:04Hicudzsi

    Manci! Jesszus, azért az nem lehetett egy egyszerű találkozás!



    a:a :)

    Igen, én is mindig nekik veszek valamit :)



    Eszter!

    Én mindig a túrázós-ruhás csajszi voltam, de most az abaj, hogy a ruháim már foszlanak szét ....:S :S

    Na meg mindig akkor veszem észre, hog ymár megin thalál sáros a cipőm mikor bent ülök az órán :) de így jár az, aki délelőtt teheneket bámul a gyerekeivel a sáros dombtetőn :)



    Potyeszka!

    Édes vagy :) :) :)



    Egyébként exekkel az a baj (már a kevéssel ami volt), hogy mind jól kicsesztek velem, így szerettem látni ha tré nőjük lett utánam :) Már bocs..:S

    Legalábbis ha nálam rosszabb...

    De már jóideje nem izgat szerencsére :)

  • 2007.01.22 12:08:04Tori

    Conodonta, édi ez az álom-sztori.



    A poszt meg humoros, bár azonosulni nem tudok vele. Én is éreztem már rosszul magam, ha úgy találkoztam valakivel, akinek fontos volt a véleménye számomra, hogy nem voltam épp topon külalakilag, de ez az érzés sosem volt tartós. Talán mert megtanultam azon emberek véleményére adni, akik a felszín alá látnak. :)



    Én szeretek Ikeába járni, mert a lányom másfél éves kora óta kibővített, fedettpályás játszótérnek tekinti a helyet. Leveszem a cipőjét, aztán mászik egyik bútorról a másikra. A gyerekosztályon mindig elakadunk, de szerencsére van hol leülni. Van pelenkázó, van kajálda és még én is tudok bámészkodni. (Nem, nem kapok százalékot a cégtől, bár lehet, hogy jó ötlet kérni.) :)

  • 2007.01.22 14:37:36manci

    Tényleg nagyon durva volt a találkozás, ráadásul egy bababoltban, a csaj családostul, mi családostul... én egyből levettem, hogy kik is ők, hiszen ismertem a sztorit... láthatóan egyedül a csajszi férje volt teljesen tudatlan! És a kislány, aki nagyon hasonlít a férjemre (pedig én az ellenkezőjét szerettem volna látni!), odament az én kislányomhoz, aki éppen a földön volt a hordozójában és odahajolt hozzá! Egy tömött bababoltban pont a (valószínűleg) féltestvérkéjét szÚrta ki!
    Az az igazság, hogy még most is a történtek hatása alatt állok és azt üzenném az anyukának, ha véletlenül olvassa a Porontyot, hogy ha nem a férjemé a gyerek, akkor mutassa meg neki az állítólag elkészült DNS vizsgálat eredményét, ha meg a férjemmé, akkor engedje meg, hogy közünk legyen a gyerekhez, ne véletlenül tudja meg egyszer az igazságot az a kislány!
    A magyar tv-ekről meg annyit, hogy ha egy papíron házasságban élő nő nem a férjétől, hanem mástól esik teherbe, az igazi apukának semmilyen joga nincsen, ha a férj nem kérdőjelezi meg az apaságát. Ez akkor is így van, ha 40 tanú tudná igazolni, hogy a feleség a fogantatás időpontjában az illető apukával élt, nem pedig a férjével!!!

  • 2007.01.22 14:46:10a:a

    ez meredek, ez a találkozás. De az elismerésre méltó, hogy szeretnétek megismerni a kislányt, annak ellenére, hogy - gondolom - nem volt konfliktusmetes, amikor tudomást szereztetek a létezéséről. Ha csináltatott az anyuka DNS vizsgálatot, ahhoz nyilván a férjed is hozzájárult, vagy mintát szolgáltatott (nem tudom ,ez hogyan működik), de ilyen esetben a készítő labor vagy akármicsoda nem adja ki a másik félnek is az eredményt? Ezt azért tartom furcsának, mert ezek szerint a férjed csak arra hagyatkozhat, amit az ex elmond neki - vagy elhallgat előle? Nincs erre valami szabály?

  • 2007.01.22 15:05:32manci

    a:a! A férjem (jóval azelőtt, hogy mi megismerkedtünk) együtt élt ezzel a csajjal, aki ezalatt terhes lett, szépen bejelentették a szülőknek, a barátoknak, majd a csaj visszament a férjéhez pár hónapos terhesen és azóta azt állítja, hogy a férjétől van a gyerek és hogy ezt DNS vizsgálat is megerősítette.

    Innentől a férjem tehetetlen volt, beletörődött a helyzetbe, hiszen jogilag semmit sem tehetett, erőszakoskodni pedig nem akart, mert azt a gyerek sínylette volna meg. Tehát a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy az övé-e a kislány vagy nem.

  • 2007.01.22 15:12:23manci

    Remélem most már világos voltam, csak tényleg elég kusza ez az ügy. Szerencsére a férjem már akkor elmesélte ezt az egészet, amikor még udvarolt nekem, de azért elég fura úgy élni, hogy bármikor felbukkanhat valaki azzal, hogy helló, itt vagyok, hol az apukám? Azt se tudjuk pl., hogy a saját gyerekeinknek majd elmeséljük-e, hogy valőszínűleg van egy féltestvéretek is. mert valahogy úgy érezzük, hogy előbb-utóbb fel fog bukkanni az a kislány, hiszen "jóakarók" mindig vannak...

  • 2007.01.22 15:14:17a:a

    manci: Bocs, nem akartam beletúrni a magánéletedbe, csak ez valóban furcsa, hogy a valódi apa lényegében tehetetlen, és úgy van egy gyereke, hogy nem nagyon van esélye kapcsolatba kerülni vele. Gondolom, hiába született azóta másik babája, ettől még hiányozhat neki az a kislány.

  • 2007.01.22 15:20:24manci

    Azt mondja nem hiányzik, merthogy nem is biztos, hogy az övé, ill. ha az övé is, nem ismeri egyáltalán, és akkoriban végülis úgy tudta helyére tenni a dolgot, hogy elengedte ezt az egészet, nem is volt más választása. Persze amikor véletlenül összefutottunk, mindketten azt sasoltuk, hogy kire hasonlít a gyerek...

  • 2007.01.22 15:52:14katampusz

    ezeken a törvényeken én is elgondolkoztam.

    mi nem házasodtunk össze, csak egy apai elismerő nyilatkozatot tett a párom az önkormányzatnál. ehhez kell még egy szülés időpontjához képest 30 napnál nem régebbi igazolás a népességnyilvántartóból, mely szerint én NEM vagyok házas, és így anyakönyvezték a gyereket. rutin ügy.



    namármost. ha én közben alattomban férhjez megyek, akkor az apai elismerő nyilatkozat érvényét veszti, és automatikusan a férjemé lesz a gyerekem.



    szóval egy férfinak lehet házasságon kívüli gyereke, egy nőnek nem. kész téboly.



    párom mindenesetre nyugodt volt, szerinte nincs még egy akkora marha rajta kívül, aki engem hajlandó lenne feleségül venni...

  • 2007.01.22 15:57:08potyeszka

    Mi februárban csináltattuk meg,és májusban szültem,és szó nélkül elfogadták.

  • 2007.01.22 16:04:27katampusz

    mármint a nyilatkozat, vagy az igazolás volt februári?

  • 2007.01.22 16:07:03potyeszka

    Az apasági ,nekünk nem kellett az a másik

  • 2007.01.22 16:16:29katampusz

    ez nem ér. én meg ott tébláboltam nagy pocakkal az igazolásért. két héttel a kiírt idő előtt kértem csak ki, nehogy kifussunk a 30 napból :((

    hülye bürokrácia :(

  • 2007.01.22 16:19:52manci

    Házassági anyakönyvi kivonatból is 30 napnál nem régebbi kellett.

  • 2007.01.22 18:38:54eszter

    nemá, nekem egy házassági anyakönyvi kivonatom van, 99ből. Az biztos nem fér a 30 napba....Ez most hogy van?!

  • 2007.01.22 18:46:33Hicudzsi

    Annyira hülyék a magyar törvények gyerekügyben, hogy az már katasztrofális...



    van egy példa a családban is...

    külföldi férj, válás az ő országukban túl bonyolult, így hivatalosan nem váltak még el... Több mint 6 éve külön élnek. Anyuka lett a lány, az apuka vállalná is szívesen az apukaszerepet DE mivel papíron férjnél van a férj nevére vették agyerkőcöt. Elmúlt már szegényke egy éves és még mindig tart a bírósági huzavona! A DNS vizsgálat nekik nem jó, pedig az jóval egyszerűbb lett volna.. Külföldi fickó nem akart gyereket a nevén, így most az okos törvényeknek sikerült kiszúrniuk mindenkivel.. Az Offis fordítások csak viszik a pénzt a családtól... útlevele nincs a kicsinek mert ahhoz a névleg apa kéne... már utazhattak volna egy csomó helyre az igazi apuka munkahelye jóvoltából, de nem tudnak...



    Fene érti kinek jó ez a sok hülyeség... a DNS teszt miért nem írhatja felül a hülye papírokat?

  • 2007.01.22 19:14:22p.eszter

    Ez tényleg gáz. Mondjuk az én esetem se semmi. Elváltam 2003. februárjában, 2004. dec-re vártam a babát a mostani férjemmel, aki akkoriban még csak az élettársam volt. Ugye kellett az apasági nyilatkozat és a válásról egy végzés. Mikor bementem érte a bíróságra -nem volt gyanús, h nem küldték ki, tudta fene, h így szokás- kiderült, hogy a bírónő elfelejtette aláírni és iktatni a határozatot - tehát nem is váltam el! :-/ Mindez szülés előtt 10 nappal... Hányszor poénkodott a párom, h nem is váltam el, csak kamuzok, aztán láss csodát, tényleg nem. :-)))) Persze rohanás, keresni a jegyzőkönyvet, a bírónőt, az ügyvédet, az atyaistent...végül nagy nehezen sikerült elválnom. :D

  • 2007.01.22 20:12:53cozumel

    Ezeken a torvenyeken en mar parszor huledeztem.

    En Mexikoban szultem, ott bevittunk egy kitoltott papirt, amin rajta volt az anyja neve, apja neve, egyeb adatok es kesz.



    Hazassagi papirt senki nem kert.



    Ha beirod, hogy a gyerek apja George Cloony, Te meg Kiss Kata, a valasztott keresztnev meg mondjuk Johanna, akkor a gyereked neve Johanna Cloony Kiss.



    A tobbi meg senkit nem erdekel:-)

  • 2007.01.22 20:33:53jidele

    ez vicces:D

  • 2007.01.23 11:23:23napos oldal

    Manci, hát ez kemény történet. Ha jól értem, Magyarországon úgy van, hogy ha gyerekem születik, és nem vagyok házas, kisemmizhetem az apát???

  • 2007.01.23 11:34:05manci

    napos oldal: nem tudom olyankor mi van, ha a nő nem házas, hogy akkor milyen jogai vannak az apának.

    Esetünkben a csaj házas volt, csak éppen elköltözött a férjétől egy időre az én drágámhoz (akit akkor még nem ismertem), terhes lett (szerintem ő se tudta kitől), majd terhesen visszaköltözött a férjéhez. Na ilyenkor az illető harmadiknak semmi joga nincs ahhoz, hogy megtudja, övé-e a gyerek.

  • 2007.01.23 11:45:32napos oldal

    Igen, bocs, így értettem. Ez téboly... Pl. el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a nő hazudozik, hogy el fog válni, satöbbi, közös életet terveznek a másikkal, jön a gyerek, a pasi is örül, várja, a nő visszamegy a férjéhez. És szevasz, kuss az apának. És ezt simán meg lehet tenni????!!

  • 2007.01.23 11:54:48manci

    Simán! Annak idején a férjem volt ügyvédnél, ügyésznél, sőt még egy gyermekpszichológusnál is, és azt a tanácsot kapta, hogy törődjön bele, nincs mit tenni. És persze nem tudhatja biztosan, hogy övé-e a gyerek, végülis lehet, hogy tényleg a férj az apa.

  • 2007.01.23 12:03:01a:a

    tegnap mélyebben belegondoltam, mi lenne, ha "csoffadtan" futnék össze az expasimmal. Biztosan nem élvezném, de aztán rájöttem, hogy ma éppen annyira biztos vagyok annak a kapcsolatnak a működésképtelenségében, mint voltam anno 8 évvel ezelőtt. És innentől kezdve láthatna bármilyen elhízottnak, fáradtnak, leharcoltnak, ha arra gondolok, hogy ez mellette is így lehetne, viszont még boldog sem lennék vele, mint társsal, akkor megnyugszom, jó ez, ahogy van, állok elébe bármilyen ciki találkozásnak. És ezt akkor is így fognám fel, ha mondjuk Julia Roberts vagy Naomi Campbell jönne vele kézenfogva.

  • 2007.01.23 12:10:53manci

    A legtöbben ennél sokkal hiúbbak és gonoszabbak vagyunk: nekem ugyan már nem kéne, de őt had egye a fene utánam, legalább egy picit! :)) És szó sem lehet Julia Robertsről vagy Naomi Campbellről! :)

  • 2007.01.23 12:13:56napos oldal

    Hát, ne oldjuk meg a világ baját... Örülök, hogy békességetek van a dologban, legalábbis úgy érzem. Ha ez van, tényleg el kell fogadni, mint tépelődni évekig.

  • 2007.01.23 12:27:49borsó

    manci,nem irigyellek a helyzetért...
    Nekem az exemmel nincs semmi bajom,nem is akarok neki semmit sem bizonyítani..akivel a probléma van ,az a férjem exe..nem elég,hogy kb. fél év alatt sikerült eltakarítanom a nyomait a lakásból (azért annyira nem volt nehéz), most odaköltözött az uj pasijával az utcánkba,3 házzal arrébb.Ismerve a csajszi száját,no és hogy falun lakunk..fantasztikusak a mindennapjaink!!Nálunk a fü se nő olyan szépen ,amiota nem Ö, hanem Én vágom..-))idegesít a csajszi,föleg amikor leállitja a férjem és fél órán át szövegel neki,hogy nekik nem jön össze a gyerek..És még pofátlanul azt is megkérdezi,hogy oszt a nejed ,hogy van?Hizik?Na ekkor hagyta ott a férjem,hogy neki most dolgoznia kell.

  • 2007.01.23 12:36:30potyeszka

    Szia Borsó!Én a helyedben elbeszélgetnék a csajjal,kultúráltan,nem kiabálva,hogy szálljon bár magába,és a gyerek gondot meg beszélje meg a palijával.

  • 2007.01.23 12:40:44a:a

    borsó: a falu izgalmas hely, amikor anyukámék faluba költöztek, úgy kezelték őket, mint egy egzotikus állatfajt, mert apukám nem járt a kocsmába a vasárnapi mise után (máskor sem). És anyukámat csak mint a mérnök úr feleségét emlegették, anyu ki volt akadva, ő maga is diplomás, akkor már legalább 20 éve tanított, és csak csatolt részkén funkcionált a falubeliek szemében :-)) Hozzáteszem, még mielőtt bárkit megsértenék, én is ott nőttem fel, 15 évig laktam abban a faluban (mondjuk az egyetem alatt nyilván nem jártam minden nap haza), és nagyon szerettem, ma is szívesen élnék falun, ha tehetném, de nekünk egyelőre panel jutott. Szóval nem akartam senki megbántani, de ez nagyon élénken él bennem, anyu kiakadása, és apu viszontkiakadása, aki nem értette, hogy anyukám miért csinál ebből ügyet.

  • 2007.01.23 12:52:20potyeszka

    Mi is községben lakunk,én hajdú-bihari vagyok párom borsodi.Pesten jöttünk össze,és lassan 2éve hogy itt lakunk.Na mikor ideköltöztünk minket is pont igy kezeltek,ahogy A.a irta.Főleg engem mivel jóval fiatalabbnak nézek ki a koromnál,sutyorogtak is hogy na a kis csitri nézd már mennyivel idősebb a férje.Mi összenéztünka féremmel,és csak mosolyogtunk.Arról nem beszélve mikor terhes voltam!

  • 2007.01.23 13:05:37p.eszter

    A szüleim akkor költöztek falura, mikor én egyetemre mentem, így sajnos nekem nem jutott túl sok a friss levegőből, az udvar előnyeiből, viszont a figyelő szemekből sem. Az apukám egyik megyeszékhely rendőr-kapitánya, ezért volt nagy a felzúdulás, mikor odaköltöztek. Ennek lassan 11éve, de még mindig van sutyorgás, ha gyalog mennek valamerre. Dehát ez is hozzátartozik a faluhoz, és ugyanez megvan a városban is, csak a lakótelepen, multinál, stb...

  • 2007.01.23 13:07:42katampusz

    sógoromék pár éve szintén vidékre költöztek a gyerekeikkel, ha nem tévedek potyeszka, akkor a szomszédságotokba tápióbicskére.



    szept elején költöztek és bár átnézették a fűtési rendszert egy gázszerelővel, mégis majdnem gázmérgezést kaptak. megúszták, de mentő vitte a családot kórházba. a mentők hivatalból értesítik a tűzoltókat, azok meg a jegyzőt. és hogy hogynem, két nap múlva mikor kijöttek a kórházból és sürgősen új kazánt indultak venni _jászberénybe_, hát azonnal tudták a szaküzletben, hogy kik ők és mi történt velük. :)))



    azóta sem tudni, hogyan jutott el oda is a hír...

    mindenesetre egy életre bemutatkoztak községben. még azóta is így azonosítják őket :)))

  • 2007.01.23 13:08:53potyeszka

    Jól tudod Katampusz!

  • 2007.01.23 13:15:54a:a

    Anyuék a nyolcvanas évek közepén költöztek ki egy városból, a falu max. 10 kilométerre volt a városhatártól, azaz egy lépésre. Mégis, akkoriban még nem indult meg a kifelé áramlás a városokból, kevés nem helyi származású lakos volt, a betelepülőket pedig "gyüttmentek"-nek hívták, de komolyan. Ma már szerintem több gyüttment él ott, mint aki ott is született.

  • 2007.01.23 13:55:03borsó

    Igen,biztos ez lenne a legjobb,megbeszélni vele,hogy maradjon nyugton.De ez a csaj semmi mást nem lát,csak azt,hogy anno ök 7 évig voltak együtt,és ö nagyon férjhez akart menni és nagyon akart gyereket is szülni,csak a férjem leállitotta.Világ életben nem dolgozott sehol sem,és felszólitotta,hogy elöször dolgozzon inkább..Aztán egy összeveszésük alkalmával fogta a csajszi cuccait és kipakolta.Mi rá fél évvel jöttünk össze,5 hónap után eljegyzés,1 év mulva lagzi most meg a gyerköc.És nem kellett rá pisztolyt fognom,csak max. én más vagyok,mint ö.És ez nagyon b...a a csőrét.ja és igazán az fáj neki a legjobban,hogy nemhogy gyerek nem akar lenni,de a pasija végképp nem akarja elvenni.Egyszerüen irigy-szerintem!

  • 2007.01.23 14:11:30potyeszka

    Az ilyenektől a falra mászok.Jobban tenné ha piszkálódás,és irigykedés helyett a kapcsolatát ápolná.

  • 2007.01.23 15:20:53p.eszter

    Én mondjuk pont nem beszélnék vele. Egyszerűen levegőnek nézném, mintha soha nem is létezett volna. Max. egy helló a jólneveltség miatt, és a férjemnek is ezt tanácsolnám. Ha tényleg olyan, mint amilyennek leírtad, úgysem értene a szóból.

  • 2007.01.23 15:30:50napos oldal

    Csatlakozom Eszterhez. Milyen emberek vannak már...

  • 2007.01.23 15:50:51potyeszka

    Szerintem meg aki ilyen pofátlan,tutira nem venné észre magát,mármint hogy csak köszönnek neki,továbbra is nyomulna.Az ilyet helyre kell tenni,és csirájában elfojtani a pofátlanságát.Csak egy példa .mikor terhes voltam egy fehér macska feszt a kertünkben volt,és adtam neki néha egy kis maradékot.Na akkor jelent meg a gazdi,és kiabálva mondta,hogy merészelek adni a macskának.Mondtam neki h normálisan is lehetne beszélni velem,este átmentünk a férjemmel,hogy tegye takarékra magát.Na azóta rám sem mer nézni.Ha nem állitjuk le tutira folytatta volna

  • 2007.01.23 15:58:55p.eszter

    Persze mindenki a saját vérméséklete szerint intézi a dolgait, nem jó ebbe beleszólni. Én tutira nem alacsonyodnék le az ő szintjére, de nem mondom, h Potyeszkának nincs igaza, ez pusztán az én véleményem.

  • 2007.01.23 16:02:42potyeszka

    Én is békés természetű vagyok,mivel mérleg lévén harmónikusan szeretek élni,de ha máként nem megy ...

  • 2007.02.01 10:42:01a:a

    Heltaiban az - is - a jó, hogy bölcsessége minden élethelyzetre ad kapaszkodót, vagy csak egy kis méláznivalót. Ide is találtam egy megfelelőt, ez talán a kedvencem tőle:



    A másik

    .......



    És szólt a nő:

    "A hajam ében,

    És lágyabb, mint a lágy selyem,

    És itt a szívem közepében

    Ujjong a boldog szerelem.

    Tied a testem, tied a lelkem,

    Te vagy az első, akit öleltem,

    Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."

    S a férfi szólt:

    "A másik elhagyott."



    És szólt a nő:

    "Piros az ajkam

    És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,

    És végigfut az üdvök üdve rajtam,

    Mikor így tartasz forrón átölelve.

    Szemem sötétebb, mint az égbolt,

    Mikor a fergeteg zavarja...

    Oh, mondd, a másik szintén szép volt?

    Fehér a válla? Gömbölyű a karja?

    Tudott-e súgni-búgni szintén,

    Tudott-e édes csókot adni,

    Meghalni karjaidba, mint én

    És új gyönyörre föltámadni?

    És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"

    S a férfi szólt:

    "A másik csúnya volt."



    És szólt a nő:

    "És mégis nappal, éjjel

    Sóhajtva gondolsz vissza rája,

    Amellyel az enyém nem ér fel,

    Mi volt a titka, a varázsa, bája?

    Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"

    S a férfi szólt:

    "A másikat szerettem!"



Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta