SZÜLŐSÉG

Bölcsek a bölcsőben

2007. január 17., szerda 09:08

Ranschburg Jenő, William Sears, Tracy Hogg – csakúgy kavarog a kismama szeme előtt a sok szakember neve. Vajon kire hallgassunk? Mi van annak a furcsán viselkedő kis babócnak a fejében? Sokáig azt gondolták, semmi. De minden gyakorló szülő tudja, hogy nagyon is sok minden.


A szerzőhármas egyszerre szól, mint gyakorló szülő és a téma prominens kutatója. Nem adnak tanácsokat, hogy mit hogyan csináljunk/ne csináljunk a gyerekkel, csak érdekes kísérletekkel és személyes példákkal illusztrálva leírják, hogy hogyan is gondolkodik a kisbaba a kognitív pszichológia álláspontja szerint: mi tetszik neki, mire figyel, mit gondol a fölé hajló gügyögő arcot, az előtte izgő-mozgó játékot látva.

A könyv három részre tagolódik, az elsőben a gyermeknek az emberekhez, a másodikban a tárgyakhoz, a harmadikban a nyelvhez való viszonyát vizsgálja – mindannyit hasonlóképpen: valami van a gyerek fejében, valamit gondol a világról, és amit észlel, az abba illeszkedik bele, egymáshoz csiszolódik a tapasztalat és az elmélet. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet örökre elrontani valamit: az újabb tapasztalatok átalakíthatják a meglévő elméleteit.

Számtalan hétköznapi kérdésre kapunk tudományos magyarázatot: miért sír, ha kimegyek a szobából, és mikorra tanulja meg végre, hogy vissza fogok jönni (tárgyállandóság), miért gagyarásznak egyes gyerekek mondatnak tűnő hosszabb dallamos egységekben, és miért mondanak mások csak szavakat, tud-e hazudni egy kétéves, és mikortól tudja a gyerek, hogy „a spenót rossz, a ropi jó” csak vélemény és nem valóság?

Aki tanult fejlődéslélektant valamikor, annak azért, mert ez sokkal modernebbül, érdekesebben és összefüggőben mutatja be a kisgyerek fejlődését, mint például Atkinson, aki nem, az azért, mert öröm más szempontból is rácsodálkozni a kisgyerekek és szüleik néha vicces, néha furcsa, de valójában teljesen természetes viselkedésére.

A. Gopnik, A. N. Meltzoff, P. K. Kuhl: Bölcsek a bölcsőben
1950 Ft
Typotex, 2001.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.17 10:40:33titi

    Ferenczi wise baby-je jutott az eszembe, nekem az a fajta pszichologizálás tetszik a legjobban. Sok mindent elmesél, megmagyaráz, de szerencsére mindent az sem.

  • 2007.01.17 19:50:54eszter

    "Ez azt is jelenti, hogy nem lehet örökre elrontani valamit: az újabb tapasztalatok átalakíthatják a meglévő elméleteit"



    Már meg is nyugodtam...köszi

  • 2007.01.17 20:06:26szeszter

    nekem megvan a könyv már jó ideje, de töredelmesen bevallom, még nem olvastam ki :( Elkezdtem, de vhogy a nyelvezete olyan tudományos maradt. Alapvetően jó (már ameddig eljutottam), de olvastam már ennél - a témát sokkal közérthetőbben megfogalamzó - hasonló témájú könyvet is.

  • 2007.01.17 22:39:15mimi

    nekem megvan a könyv, és becsülettel végigrágtam magam rajta.
    tényleg nem könnyű olvasmány, de nagyon ajánlom mindenkinek.
    egyrészt nekem üdítő felfrissülés volt végre az agyam jelenleg használatonkivüli részeit aktivizálni, másrészt ez tényleg egészen más, mint ami eddig gyereknevelés, sőt fejlődéslélektan címén megjelent.
    gondolkodásátformáló + eddigi sejtéseid, érzéseid, öszötneid írásbafoglaló.
    ha elkezded és átrágod magad az első pár oldalon, utána visz a lendület, meg azért vicces is kicsit.
    kb. úgy - kinek van erről tapasztalata? - mint a Samuelson féle 3 kötetes közgazdaságtan. na abból mondjuk én csak a poénokat meg a kötőszókat, meg a névelőket értettem :))

  • 2007.01.18 07:35:24hanna

    Akkor valszeg rajtam kifogott a tanár szakon olvasott sok pszivhológia meg a kognitív nyelvészet, amit tanultam, mert nekem meg kicsit tú könnyűnek, túl ismeretterjesztőnek tűnt:) Egy este alatt végigolvastam, még amikor babőc 6 hetes volt a hasamban, kaptam kölcsön a nővéremtől.

  • 2007.01.19 11:18:48titi

    hu! Már azt hittem, megöltem ezt a posztot Ferenczivel!

    Ha eljutok könyvtárig, megkeresem a fent ajánlott könyvet.



    Baba és pszichológus témában eszembe jutott egy érdekesfurcsahihetetlen történet, amit igaznak feltüntetve olvastam egy tanulmányban:

    pici, újszülött baba, aki nem akar enni. szülők sokadik próbálkozása ő, anyuka előtte számtalanszor elvetélt. pszichiáter jön és mondja a picikének:szüleid már felkészültek az érkezésedre, már nem félnek, hogy meghalsz, ehetsz nyugodtan. picike kisvártatva elfogadja anya mellét.



    bármennyire is tisztelem, becsülöm a pszichológiát, ez nekem már az ördögűzés kategóriájába esett.

  • 2007.01.19 13:11:31napos oldal

    És akkor a bébi meg azt mondta: "Köszönöm a biztatást, uram, erre vártam".

    (Karinthy: Büböke. Ismeri valaki?)

  • 2007.01.19 13:11:51napos oldal

    bübüke

  • 2007.01.22 14:35:12Santos35

    Gőgicse: http://mek.oszk.hu/00700/00720/00720.htm#13

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta