Repülés mézeskalács-illatban

Zanza!

Kipróbáltam a pontmasszázst, ettünk biokajákat, festettünk gipszfigurát, formáztunk mézeskalácsot, játszottunk, énekeltünk és elrepültünk a Varázserdőbe is. A Szülők Háza Családi napján jártunk.


Amikor fél kettő tájban megérkeztünk, éppen szünet volt, kevesen voltak a Budaörsi Közösségi Házban, így legalább nyugodtan végignézhettük Málnival a kínálatot. A nagyteremben néhány gyerkőcnek vetítettek diafilmet, közben a sarokban felállított masszázsszékekben szülők térdeltek furcsa pózban, a masszőrök könyökkel és ujjakkal nyomkodták őket. Én is kedvet kaptam a masszázshoz, ezért ahogy felszabadult egy ilyen szék, rátérdeltem. A pontmasszázs után frissnek és üdének éreztem magam, folytattuk a felderítést.

A családi nap fotógalériája


A földszinten biobüfé üzemelt, ittunk bioalmalevet, kóstoltunk szójacsírás és biokörözöttes falatkákat. Meglepően finom ízük van, de nem olcsó termékek. A nagyterem mögötti helyiségben családok rajzoltak, festettek együtt. Az emeleten karácsonyi vásár volt, gyermekkönyveket, kézzel faragott fajátékokat, ünnepi kellékeket és ajándékokat árultak. Egy mézeskalács illatú illóolajnak nem bírtam ellenállni.

Még egy emelettel feljebb profi fotós készített műtermi képeket a családokról, gyermekekről, sminkmesterek festették ki a szépülni vágyó anyukákat és adtak szépségápolási tanácsokat nekik. Ugyanitt arcfestéssel várták a gyermekeket, cicává, pillangóvá, királykisasszonnyá változtatták őket.

Az utca túloldalán lévő Múzeum épülete volt a rendezvény másik helyszíne: egy barátságos kisterem egyik felében adventi koszorút készítettek és gipszfigurákat festettek, a másik felében puha padlószőnyegen játszottak a kisebbek. Amikor Málni megfestette a hatodik gipszfigurát is, az előtérbe vonultunk mézeskalácsot készíteni.

Ezután visszamentünk a közösségi házba, amely addigra benépesült gyerekekkel és a nagyteremben hatalmas játszóház alakult ki. A tombolasorsolást a Szülők Háza vezetője és a Velvet családi tanácsadója, Regős Judit vezette. Mi nem nyertünk ugyan semmit, de változatos ajándékok találtak gazdára: a legkisebbek puha takarókat, a nagyobbak színes ceruzákat, egy szerencsés várandós anyuka babanaplót nyert. Az apukák sem távoztak üres kézzel: egy-egy üveg vörösbort vihettek haza.

A nap fénypontjaként elkezdődött a Szülők Háza Varázserdő foglalkozása: a képzelet szárnyán repültünk Varázserdőbe, képzeletbeli fára másztunk, békává változtunk, táncoltunk, énekeltünk hárfa és fuvola kíséretével. Mint megtudtuk, a foglalkozás a gyermekek érzelmi fejlődését segíti. Sajnos Málni egy idő után megunta a játékot, pedig én szívesen maradtam volna még. Nem volt mit tenni, visszamentünk a Múzeumba a megszáradt gipszekért és a kisütött illatos mézeskalácsokért, amelyeket még melegen elmajszoltunk hazafalé menet.
Blogmustra