SZÜLŐSÉG

Pánik a piros hetesen

2006. november 17., péntek 11:51

Életemben először utaztam babakocsival tömegközlekedési eszközön. És azt hiszem, utoljára. Balesetveszély, agresszív sofőr, figyelmetlen emberek keserítik meg az utazás perceit. Az aluljárókkal pedig, melyeken csak segítséggel lehet átjutni, még nem is foglalkoztam.


Előző utazásunk útvonalán, ezúttal hetes busszal mentünk, a babakocsit könnyen feltettem a buszra, igaz, csak több mint fél óra alatt értünk a végállomástól a Ferenciek terére. Pötyi rosszul viselte, hogy a babakocsiban kell ülnie és nem mozoghat kedvére. Figyelmét kölesgolyóval próbáltam lekötni, de mikor jól lakott, újabb szórakozást eszelt ki. Először ordított egy kicsit, ekkor az emberek rosszallóan néztek rám, majd egy tizenéves srác zsebéből kilógó kulcstartóját piszkálgatta, mely végre mosolyt csalt az utastársak savanyú képére.

Visszafelé piros hetessel akartam menni, hogy hamarabb hazaérjünk. Tapasztalatlan tömegközlekedő lévén fogalmam sem volt, hogy melyik ajtónál lehet babakocsival felszállni. A leghátsónál próbálkoztam. Először egyedül, majd végre leszállt a buszról egy fiatal lány segíteni. Szerettük volna feltenni a babakocsit, ami a hátsó kerekénél szélesebb volt és beakadt a kapaszkodóba.

Miközben én még lógtam az ajtóban, a buszvezető jelzés nélkül próbálta meg becsukni az ajtót, ami szinte kettétörte a babakocsit. Az emberek jajveszékelni kezdtek, egy nő megpróbálta megakadályozni, hogy a csukódó ajtó ne nyomjon agyon, én meg integettem kifelé, mire a sofőr nagy nehezen észrevett és abbahagyta az ajtózárási kísérleteket.

Ijedtemben leráncigáltam a babakocsit a buszról, amelynek ajtaja abban a pillanatban bezáródott, majd a vezető rátaposott a gázpedálra, otthagyva minket a járdán. Hogy a tortámon hab is legyen, ezek után egy idősebb nő rám ordított a megállóban:
„Itt nem lehet babakocsival felszállni!”

Ez volt az utolsó csepp a pohárban, szégyenszemre pityeregni kezdtem, a szívem a torkomban dobogott, az élmények hatására pánikroham kezdett rám törni. A hölgy azt már nem árulta el, hogy melyik ajtón tudok felszállni, pedig nyilván tapasztaltabb volt, mint én.

Megvártuk a következő piros hetest, és míg leszálltak az utasok, végigszaladtam a busz oldalánál és megtaláltam a babakocsis ajtót. A második volt az.

A hazaúton felszállt egy kismama hatalmas pocakkal és egy két-hároméves kisfiúval. Egy fiatal férfi azonnal átadta a helyet, így a kisfiú le tudott ülni, a mellette lévő ötvenes nő a jól bevett „kibámulok az ablakon és úgy teszek, mintha nem vettem volna észre” módszert alkalmazta. Rossz volt nézni, ahogy a szerencsétlen terhes nő hasa többször a kapaszkodónak nyomódott. Senki nem adta át a helyét, csak akkor szabadult fel ülés, mikor a következő megállóban leszálltak néhányan.

A babakocsis helyen is csak állva lehet utazni, fél kézzel kapaszkodni, másikkal lefoglalni a türelmetlen gyereket. A nem létező harmadikkal jegyet lyukasztani, elővenni a cumisüveget, és felvenni a leejtett sapkát.

Leszálláskor egy harminc körüli nő állt az ajtónál a megállóban két 6-8 év körüli kisfiúval, és végignézte, ahogy egyedül hozom le a babakocsit a hatalmas lépcsőkön. Meg sem mozdult, az egyik kisfiú nyúlt csak a kocsi felé, hogy segítsen. Remélem, mire felnő, nem irtják ki belőle az empátia és a segítőkészség csíráját.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.17 15:24:18Daem00n

    szóval. tételezzük fel, hogy nem jár már sem gyes, sem gyed (őszintén szólva, nem tudom, melyik meddig hogy jár). De úgy döntesz, hogy háztartásbeli maradsz és életed az anyaságnak szenteled. Akkor első körben meg kell venned a bérletet (vagy megpusztulsz a négy fal között), illetve havonta majd azt a cca 7-9 ezer forintos eü. járulékot. Mindezt úgy, hogy nincs egy kanyi jövedelmed sem. Tehát a férjed keressen olyan jól, hogy mindenféle levonás, adó, járulék, stb után se haljatok éhen.

    Remek.

  • 2006.11.17 15:27:00Daem00n

    ja, bérlet. Vedd meg, kedves kismama a bérleted teljes áron, de nem kapsz érte semmit, csak annyit, hogy állhatsz a buszon, ha egyáltalán fel tudsz rá szállni. És szagolgasd Te is a homelesseket, mert ők ingyen bűzölögnek a járműveken (term. ülve)

  • 2006.11.17 15:40:25subidubidu

    A családi adózásnak lenne értelme, és hogy leírhassa az ember az efféle költségeket, mint bérlet (hiszen nem mindenki veszi igénybe).

    Én két gyerekkel pocakosan utaztam utoljára, és sajnos tapasztaltam a részvétlenséget, amiről írtok. Úgyhogy szívbaj nélkül kértem helyet mindig, megemlítve, hogy ha a gyerek ráesik, én ráhányok, az rosszabb. ;-)

  • 2006.11.17 16:29:23katjana

    Pocakosan nekem is leginkább az idősek és a nők adták át a helyet.

    voltak persze kedves férfiak is, de szerintem sem arról van szó, hogy nem veszik észre az embert... A meredten ablakon kibámulás mindig jel! :) Sőt, volt h 2db 40es csávó nyugodtan leültek egymás mellé az uccsó 2 helyre 7es buszon, vígan csevegtek megállókon át (én már csak a kíváncsiság kedvéért se mentem arrébb), és a végén az egyik kedélyesen meg is kérdezte, hogy mivel most már leszállnak, nem ülnék-e a helyükre!!

    a lényeg, hogy nekem gyerekként is, nőként is a pofám szakadna le, ha mégis ülve maradnék ilyen szituban, mert anya ezt tanította :)

    azóta megszületett a kisfiam, úgyhogy van kinek tanítani ismét, ahogy Nektek is!

    és ez a lényeg!

  • 2006.11.17 16:43:34Hicudzsi

    Dae-m00n!

    És ugye közülünk is egyre többen döntenek úgy, hoy félállásba mennek maximum, de leginkább a gyerek/gyerekek mellett maradnak otthon. 3 gyerek alatt nem lehetsz főállású anya, így ez is kilőve...

    A csp-ből meg nem jut bérletre is.



    Kellett neked a kölök!? :) :) :)



    A hajléktalanokról hasonlóképp gondolkodom, mert elvileg tisztátalan ruházatban stb.. stb.. nem utazgathatsz, de nincs az az ellenőr, sofőr aki lezavarná őket... Nyáron a 9 hónapos unokaöcsémmel és nővéremmel utaztunk haza este 10 felé. A trolin és két részeg belénkkötött mikor udvariasan megkértem őket, hogy ne essen már bele a babakocsiba, hanem próbáljon meg kapaszkodni. Már előremenekültünk mert olyanokat üvöltöttek ránk, amire nem is szeretek rágondolni.. de a vezető csak behúzta fülét-farkát a férfiak meg ültek a helyükön és bámultak ki az ablakon...



    Lehet, hogy csak én vagyok megáldva, de nekem az (is) a férfi mércéje, hogy ilyenkor a nő védelmére kel.

    Az én férjem még az utcán szemetelő után is utána megy és a kezébe adja az üdítőspalackot, hogy: Uram, azt hiszem ezt maga vesztette el...

    Még itt is rászól azokra akik mondjuk felteszik a buszon a szembeszékre a patájukat...

    (Kaptam már párszor szívrohamot emiatt...)



    Ja és már második gyereknáél nem izgattam magam, beszóltam boldog-boldogtalannak. Ha egyedül tápászkodtam fel a pocakommal+babakocsival a buszra, hangosan felsóhajtottam: milyen jó, hogy ennyi férfi van ezen a buszon, nagyon szépen köszönöm!



    Ha együtt utaztam a nővéremmel aki sokhónapos várandós volt és nem adták át a helyet, hangosan megkérdeztem: elnézést átadná valaki a helyet a kismamának? Mindig volt egy-két zavarodott arc aki elpirulva ugrott fel...



    Ebben a közönyös világban ki kell állnunk magunkért és főleg a gyerkőc egészségéért..



    De ez csak az én véleményem... Sírtam és tűrtem eleget az első babavárásnál... még szülni is állva utaztam a 4-6-os villamoson... Először a férjem fel akart állítani valakit, de kértem, hogy hagyja, úgyis Éduával a pocakomban utoljára BKV-zom :)

  • 2006.11.17 16:48:01dijon

    Nekem a kedvenvem: háziorvosi rendelő, 11. vagyok, szép türelmesen várom a táppénzes papíromat, állva, 39 hetesen:)

  • 2006.11.17 17:01:51Hicudzsi

    dijon!

    én tuti felállítottam volna valakit, vagy megkérdezem az asszisztensnőt ha kijött, hogy tudna-e adni egy széket bentről?

  • 2006.11.17 17:05:23sacka

    Sajnos nem csak a piros 7esen, hanem a sárgabuszon is hasonló a helyzet (Etelétől kifele). Volt, hogy pocakosan végigálltam a 20 km-ert nyári melegben, miközben idős néni csomaggal belém kapaszkodva próbálta megtartani magát a kanyarban.. Ekkor nyitottam ki a számat, addig elnéztem, hogy fiatal srácok pihennek a forgó melletti ülésen, ahonnan nem lehet nem észrevenni, ha valaki gyerekkel, csomaggal, pocakkal, babakocsival egyensúlyozik. Kelletlenül ugyan, de felállt az egyik, miközben a társa megjegyezte; ő bizony reggel 6-kor kelt, azóta dolgozik és nagyon fáradt, ülve maradt. Természetesen a néni inkább engem ültetett volna le,sikerült meggyőznöm a fittségemről és arról, hogy a pocakom nem teher. Mi mást tehettem volna?

  • 2006.11.17 17:31:38Azurka

    Ez tényleg horror... Volt, hogy nyáron a 8. hónapban végigálltam a 47-es villamos vonalát, és valahogy senkinek nem tűnt fel, hogy babát várok (ezt bóknak vettem az alakommal kapcsolatban :-). Minket azért néha felsegítenek a járművekre, ilyenkor a "köszönöm"-ön kívül mindig mondom a lányomnak (5,5 hónapos), hogy nézd, milyen kedves bácsi/néni...

    Az autósokkal kapcsolatban nem mentegetésül, de a saját példámból kiindulva a legtöbb sofőr bele sem gondol, hogy milyen egy gyalogosnak, mert ők soha nem kényszerülnek lábbuszra. Mióta én is megtapasztaltam, hogy milyen veszélyes átkelni babakocsival az Etele úton a ZEBRÁN, az Etele-Tétényi kereszteződésben a ZEBRÁN ÉS ZÖLD lámpán, azóta figyelek erre autósként is. Jó lenne, ha már a tanuló vezetőt arra oktatnák, hogy a zebránál a járdán álló gyalogosnak meg kell állni... A Budafoki úton meg majdnem elütötték a babakocsit (a gyerek a kezemben volt), mikor fél órai álldogálás után merészeltünk lelépni az útra a kijelölt gyalogos átkelőhelyen.

  • 2006.11.17 19:22:41Somamami

    Sziasztok!



    Sajnos nekem is csupa rossz tapasztalatom van. Ezek közül az egyikre gondolva a mai napig remegni kezdek. 7 hónapos terhesen babakocsival próbáltam leszállni a troliról (régi fajta hatalmas lépcsőkkel, csak a hátsó ajtón lehet babakocsizni). Már éppen földet ért a lábam amikor a vezető rácsukta az ajtót a babakocsit tartó kezemre. Durva szitu volt, kisfiam megrémült, mert majdnem leejtettem a hirtelen ütéstől ráadásul azt hittem letörik a karom, nem csak az ajtótól hanem a babakocsi súlyától is. Mindezt pocakosan.... Megjegyzem: leszállás előtt jeleztem, csak én szálltam le abban a megállóban és igazán nem mondanám magam egy lelassult valakinek. Az egész trolin kb 6-an voltunk és 3 megállóval azelőtt szálltam fel tehát a vezető még emlékezhetett volna hogy egy terhes nő babakocsival utazik a trolin. Ráadásul senki nem segített az utasok közül és már azt hittem elejtem a babakocsit, vagy az a hülye elindul, mert annyira sokára nyitotta ki az ajtót. Végül megúsztam az esetet pár kék foltal és a sokkal amit az eset okozott, de sem a pocaklakó sem a fiam nem sérült. A poén hogy a vezető simán továbbhajtott még csak oda sem biccentet.



  • 2006.11.17 19:32:21sony

    Ugyan már, tényleg nem értelek titeket!
    Más világban élünk? Más Budapesten?
    Nekem itt mindig, mindenki segít, kéretlenül is. Pedig nincs rajtam semmi különös. Ma is metróztam, villamosoztam, nehogy azt higyjétek, hogy segítség nélkül maradtam, pedig nem kértem senkitől. A villamoson ketten akartak felpattanni, öreg nénik, végül egy fiatal lány adta át a helyét, a nénik pedig fogták a babakocsit, és szórakoztatták a picurt. A metróállomás mozgólépcsőjénél mindkét alkalommal előreengedtek (egyszer egy fiatal férfi, egyszer egy öregebb bácsi), a lépcsőnél egy öltönyös, igazi, klasszikus úriember vitte fel a kocsit (ő ajánlkozott). Én már azon szoktam törni a fejem, hogy lehet udvariasan visszautasítani a segítséget, ha nincs rá szükségem.
    Néha egyébként nekem is szólni kell. Amíg nem estem teherbe, sajnos észre sem vettem a terhes nőket, anyukákat, legfeljebb a vonatfülkében, ahonnan mindig kifordultam, nehogy a visításukat kelljen hallanom. De nem rossz szándékból nem vettem őket észre, egyszerűen annyira kívül estek az akkori életemből, hogy nem is tűnt fel a létezésük. Valószínűleg most is sok ilyen fiatal szaladgál. Nem veszik észre, de ha figyelmeztetik őket, akkor életbe lép a jó nevelésük, és megteszik, ami kell.

  • 2006.11.17 19:56:38manci

    sophie! Te egy fizetett provokátor vagy? :)

  • 2006.11.17 19:59:45ana

    Nekem nincs túl sok tapasztalatom tömegközlekedésileg, mert ha tehetem kocsival megyek, de volt már rá példa hogy tömegközlekedtem. Vannak pozitív és negatív tapasztalataim is. Azt például megfigyeltem, hogy a fiatalok nem túl segítőkészek, a fiatal apukák és anyukák meg nagyon, és a legmegbízhatóbb az 50 körüli hölgyek tábora. A legnegatívabb élményem az volt amikor a piacról mentem haza a 17 hónapos lányommal, a bevásárlással, és a 8 hónapos pocakommal, és nem hogy nem adták át a helyet, de a kozépkorú pasi aki mellett álltam, közölte, hogy ne álljak ennyire a nyakába - ő ült -, mert a pocakom belóg a feje meg az újsága közé, és nem tud olvasni. Nagyon csúnyát mondtam neki, pedig nem vagyok trágár fajta. A következő megállónál leszállt :), így helyem is lett, de ott voltam megszégyenülve. Rossz emlék maradt.

  • 2006.11.17 20:28:09gyöngy

    A hozzászólásaitokat olvasva ismét hálát adok, hogy nem Bp-en élek, hanem Debrecenben. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, rengeteget buszoztam velük. Szerencsére egyetlen egyszer volt rossz tapasztalatom. Az olvasottak után megkérdeztem a kamasz gyerekeimet, hogy ők át szokták-e adni a helyüket. Egymástól függetlenül mindketten azt mondták, hogy nem szoktak leülni, csak ha nagyon sok üres hely van. Ha mégis elfogyna a sok üres szék, és felszáll egy kismama, vagy kisgyerekes, esetleg egy idős, akkor átadják a helyüket. Örülök, hogy így neveletem Őket, és ha nem vagyok velük, akkor is alkalmazzák a tanultakat, most 13-15 évesen. Most olyan helyen lakunk, ahol ha az egyik irányba indulok, akkor 15 perc babakocsis sétával elérem a belvárost, ha a másik irányba megyek, akkor szintén 15 perc alatt a Nagyerdőn vagyok. Itt sok játszótér, park, fa, és üzlet is van. A szüleim az út túloldalán laknak, a hugomék meg a másik irányba 5 percre. Így ha megszülök, akkor mindent könnyedén busz nélkül el fogok érni babakocsival.

  • 2006.11.17 20:37:23Hicudzsi

    Sophe! Hogy is volt a Bridget Jones filmben?

    Talán azért, mert kelések borítják a testünket...



    Talán azért nem segítenek nekünk vagy azért nem adják át a helyüket, mert essszméletlenül visszataszítóak vagyunk :)

    Ja és büdösek is, és üvölt is néha a gyerek és különbenis aki szoptat miért nem ül a négy fal között a gyerekével? :)





    Ana! ez elég borzasztó történet... de volt, hogy nekem is szakadt a cérnaa mondjuk ha beszóltak...



    Gyöngy!

    Én is csak abban reménykedem, hogy át tudjuk majd adni ezeket az értékeket a gyerekeinknek, mint a jólneveltség.

    Én sosem ültem le amíg nem lettem pocakos, egyrészt mert mindig volt valaki aki jobban rászorult mint én, másrészt mert nem éreztem szükségét annak, hogy leüljek amikor állni is tudok.

    Most is ha átadják a helyet valahol mindkét gyereket egy székre ültetem le, én nem ülök melléjük. A másik legyen azé akinek jobban kell :)



  • 2006.11.17 20:38:00Hicudzsi

    elnézést: Sophie

    kihagytam az i-t

  • 2006.11.17 20:59:40ekalman

    Az egyik probléma, hogy az "utazóközönség" döntő hányada még nem járt Európa nyugati felén: így még csak mintája sincs arra, miként is lehet ezt könnyeden, elegánsan, nagyvonalúan kezelni. Arra persze nincs mentség, hogy magától is tudhatná, vagy lehetne valamilyen ösztönös reflexe arra az esetre ha pocakkal, babakocsival vagy e kettő (tömegközlekedés szempontjából) életveszélyes kombinációjával találkozik - de nem tudja, nincs neki, nem akarja vagy csak fáradt, életunt, rosszkedvű. A mamák galád módon mégiscsak vmi életkedvet varázsolnának a járatokra, ám többé-kevésbé kisebb-nagyobb büntetés a sorsuk. Én sem szeretek emelt hangon helyet követelni "hess onnan, hisz ez itten a babakocsik helye, matrica is mutatja, tessék szépen odapillantani", de egyszerűen nincs más választás, mint szemfüles-élelmes-nyugger-módon kikövetelni a helyet, a figyelmet, a segítséget. Dohogok, persze, hogyne dohognék: ám néha azzal is kísérletezem, hogy csakazértsem húzom föl magam. Hol sikerül, hol nem. És különben is: mit képzelünk, hogy babakocsival közlekedünk? Maradtunk volna otthon, nem? Jóest!

  • 2006.11.17 21:27:36egyanyuka

    :) Erről nem egy tömegközlekedési történet jut az eszembe. A piacon egy árusnál álltam, nagy hassal mikor egy öreg néni fel akart lökni annyira elém akart kerülni. Mire az árus, jaj kismama jöjjön előre, máskor sorba se kell állni, ilyenek hamarabb mennek. Pedig a sor közepén álltam. Sose használtam ki a nagy pociból való előnyöket, de jól esett. Néni meg csak lesett. :)

  • 2006.11.17 21:37:26manci

    Érdekes, hogy míg a tömegközlekedési eszközökön gyakorlatilag senki sem segített a terhességem alatt, az orvosi rendelőkben mindig előre engedtek a főleg nyugdíjas betegek - mondjuk erősen sántikáltam akkoriban, annyira nyomta a kicsima gerincemet.

  • 2006.11.17 21:41:55hanna

    Én is egy hete ismerkedtem a "Hogyan jussunk el Óbudáról a Belvárosba?" progival. Itt sok az alacsonypadlós járat, de valami ostoba ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy nem 86-os, lépcsőzés, Combino kombinációban közelítem meg a Szt István parkot, hanem a 6-ossal. Nos, felfelé segített egy kedves postás, viszont nem engedtek oda az ablak mellé, ahol elfért volna a kocsi, ezért elálltam az utat befelé. Mind beljebb sodródtam, és a hídon realizáltam, az addigra tömött buszon, hogy a középső ajtóhoz szorultam. Egy velem egy idős leányzó és egy csávó segítségével le akartuk szenvedni a kocsit, de nem ment át a kapaszkodótól, felajánlották, hogy átemelik, de azt inkább nem próbáltam meg. Úgyhogy visszagyalogoltam a Nyugatitól, ahol miután mindenki leszállt, le tudtam szállni hátul. Egyébként a sofőr türelmes volt. De a 106-os egyszer már rácsukta a bkocsira az ajtót a szigeti bejárnál, mer csak én szálltam le:(. Szóval elég stresszes bkocsizni. Ja és az is váratlanul ért, hogy a hídon alacsony a járda a Combinohoz, úgyhogy mikor először szálltam le, kerék beakad, villamos zörget, nagyon ijesztő volt.

  • 2006.11.17 21:42:21Csöre

    Én mindig azt tartottam furcsának, amikor suli után nagyanyó viszi haza a lurkókat, amazok virgonckodnak, ő meg cipeli az iskolatáskájukat (+ esetleg tornazsák is). Megsajnálva szegényt persze átadom a helyem (nagymaminak) ő meg sürgősen leülteti az iskolás kölyköket. Mikor fogják azok megtanulni, hogy felálljanak az idősek/kismamák kedvéért? Sajnos sohasem voltam olyan bátor, hogy azt mondjam, bocsánat, én önnek adtam át a helyet nem a kiskamaszoknak, akkor inkább visszaülnék. (Hozzátartozik, hogy az iskolatáska továbbra is a nagyin lógott.)

  • 2006.11.17 22:41:02sony

    Nem vagyok provokátor :)
    Még csak azt sem mondanám, hogy eleve pozitívan álltam ehhez a dologhoz. Azt hittem én is, lehetetlen lesz majd közlekedni. Azóta meg csak ámulok, bámulok, mennyi jó modorú, kedves ember él itt Budapesten.
    Nem tudom, mi lehet a trükk, pedig szívesen elmondanám mindenkinek, mert szebb lenne tőle a világ. Én azt látom, aki segített, annak is jól esik a dolog. Büszkébben, erősebben mennek tovább, és ez annyira jó. :)

  • 2006.11.17 22:53:21pepi

    Nekem is nagyon jók a tapasztalataim, terhesen és most a babakocsival is. 1-2 alkalommal volt csak, hogy nem kaptam helyet, vagy egyedül kellett a babakocsit felbűvészkednem a villamosra. Gyakrabban fordlt elő, hogy egyszerre többen is ugrottak, hogy segítsenek. Egyszer terhesen még a közértben is maga elé engedett egy 60 körüli hölgy, zavaromban megkérdeeztem, hogy miért is?

  • 2006.11.17 23:18:33dori@scotland

    Nem is tudom, hogy elszomorodtam-e a sztorin vagy felhaborodtam...azt hiszem leginkabb meg sem lepodtem. A magyarok egyre csak hozzak a formajukat.

    En egy 24 eves lany vagyok, parommal elso babankat varjuk. Igaz meg fogalmam sincs a babakocsival es kisgyerekkel valo kozlekedesrol, de batran allithatom, hogy ilyen korulmenyek kozott nem is lesz! Szerencsesnek tartom magam, mert valaszthattam, hogy Magyarorszagon, vagy Skociaban szeretnek-e szulni, es gondolkodas nelkul Skociat valasztottam. Es tudom nagyon jol, hogy soha nem fogom megbanni, hogy a gyerekem nem Magyarorszagon fog megszuletni. Pont az ilyen sztorik miatt is.

    Sajnos ide jutottunk, hogy az emberekben ennyi tisztelet es megertes sincs a masik irant, hogy pl a buszvezeto ne csukja ra az ajtot a kismamara, vagy, hogy az emberek atadjak a helyet a terhes noknek, kisgyerekkel utazoknak, de meg akar az oregeknek is. (Tisztelet a kivetelnek, nincs ugyan sok, de egy/ket nyugdijas azert normalis - megmondom oszinten, hogy a bulldogfeju nyanyaknak es tataknak en sem adtam at otthon soha a helyet, meg akkor sem, ha mondtak a maguket...bosszubol)

    Kulfoldon soha senki nem banna igy a varandos nokkel, mert abban a pillanatban meglincselnek az illetot. Sot mondok jobbat: ha a buszvezeto itt ramcsapna az ajtot (akar terhes vagyok, akar babakocsival kozlekedek), azonnal feljelenthetem mind a buszvezetot, mind a busztarsasagot, es nem erdekel senkit, hogy van/e tanu vagy nincs. Minden bizonnyal en nyernem meg az ugyet.

    Egyszeruen egy viccosztaly az az orszag, amit a hazamnak kellene, hogy nevezzek, de mar kulfoldon is felve arulom el embereknek, hogy honnan is jottem...es ez mar gaz...

  • 2006.11.18 00:23:04kovvacs

    Hát, lányok,

    látom, komoly lelkierő kell Bp-hez. :(

    Én agglomerációban lakom, itt maximum a kutyáktól vagyok betojva, ha pedig bemegyek a városba, akkor autóval teszem.

    Viszont nemrég sikerült egy esernyős babakocsira szert tennem, úgyhogy lehet, hogy belevágok a kísérletbe.



    Amit a fentiek alapján elhatároztam:

    1, Azonnal segítséget fogok kérni hangosan és jól artikulálva, kiszemelt ember szemébe nézve, egyértelműen megmondva, hogy mit tegyen (pl. ha kell, elküldök valakit, hogy szóljon a sofőrnek, hogy várjon);

    2, Nagyon kedvesen, érthetően, határozottan meg fogom köszönni annak, aki segített (függetlenül attól, hogy önként tette-e vagy sem),

    és el fogom mondani, hogy milyen klassz ez a világ, hogy ennyi segítőkész ember van benne.



    Úgyhogy ha láttok a városban egy hangosan magyarázó anyukát, aki ledirigálja a környezetét, aztán meg könnyfakasztó szónoklatba kezd, csak gyertek oda nyugodtan, mert én vagyok az.



    Szerintem kondícionálni kellene at embereket arra, hogy ők milyen jók. Hátha beveszik és tényleg.

    (Az első pontot meg főleg azért határoztam el, mert annak idején én is sokszor kerültem olyan helyzetbe nyilvános helyen, hogs segítettem is volna, meg zavarban is voltam, meg nem is tudtam, mit csináljak, aztán ciki volt, aztán szégyelltem magam, aztán nem is tudtam mi legyen - pl. fogyatékosokkal, babakocsisokkal, vakokkal, stb. Ha jól megmondták volna nekem azonnal, hogy mit tudok segíteni és hogyan tegyem, jobban éreztem volna magam.)

  • 2006.11.18 08:31:13kovvacs

    Közben eszembe jutott, hogy voltam én már tömegközlekedni.

    A húgommal felmentünk a budai várba a mesterségek ünnepére augusztusban. Ő babakocsiban tolta a picurját, én kenguruban cipeltem a sajátomat.



    Alapvetően nem volt gond, bár az aluljárós cipekedést rossz volt nézni a deákon (nyilván én nem nagyon tudtam segíteni a babám miatt).



    Felszálltunk a talán 16-os buszra, ami felvísz a Dísz térre. Annak van középen babakocsis "parkolója", lehajtható ülésekkel. Ott ült (elnézést) egy nyanya éppen nagymama szerepben, meg egy anyuka, gyerek (kb 2 éves) és talán barátnő. Babakocsijuk is volt, összecsukva. Mi meg az üléssorok közötti szűk résbe betoltuk valahogy a magunkét, én még ülőhelyet is kaptam, úgy adták át a helyet, hogy még mondta is az illető, hogy eszembe ne jusson kenguruval állni a buszon, mert veszélyes a gyerekre nézve.



    Jött a buszvezető, szólt nyanyájéknak, hogy be kéne ám engedi a babakocsit a helyére. Mire a nyanya tök öntudatosan az összcsukott babakocsi felé bökött és közölte, hogy ők is babakocsival vannak, és nem mozdult.



    Így aztán a húgom végigállta a valóbanbabakocsis és jóval kisebb kisfiával az utat az üléssor között, az emberek pedig szárny híján hozzá igazították a leszállást, mert megkerülni képtelenség volt. De senki egy rossz szót nem szólt.



    Tudjátok, az a szép, ahogy egymással ki tudnak szúrni a babakocsisok...

  • 2006.11.18 08:43:57manci

    kowacs, szerintem be fog válni! Kisvárosban lakom és mióta porontyka megszületett gyakorlatilag mindig babakocsival közlekedünk (autóval valahogy komplikáltabb, meg hát a távolságok se nagyok). De a lényeg: a város hegyes-völgyes-dombos, az akadálymentes közlekedés pedig messze nem megoldott, lépcsők a járdán stb, és amit korábban észre sem vettem, lépcső mindenhol: patikába, rendelőbe, bababoltba.

    Na! én nagyjából a kowacs által leírtakat használom: széles mosoly és "elnézést Uram/Hölgyem, nem segítene megfogni/felemelni/levinni/megtartani/kinyitni/bezárni". Mindig segítenek és többen még szabadkoznak is, hogy nem vették észre maguktól.

    Az autósokkal nem tudom ilyen jól megbeszélni a dolgokat, amikor az út szélén állok, de mindig akadnak, akik lelassítanak. Persze félek az őket előző marháktól, mert már hallottam nem egy horror sztorit, így a forgalmasabb utakon való átkelést mindig kihívásként értékelem. Nem tudom, mi lenne velem nemzetünk fővárosában!

    És még valami: amikor Barcelonában jártam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az autós egyszerűen lassít és nem megy tovább, ha a járda szélén állsz a zebránál. Nem az úttestre lépő gyalogosnak van elsőbbsége, mint nálunk, hanem már az út szélén állóknak is. Nem tudom, a baszkok/spanyolok ezt hogy érték el, de minden autós ehhez tartja magát.

  • 2006.11.18 11:14:11Dexter68

    Kedvenc sztorim szegény nejemmel esett meg még amikor a nagyok voltak kicsik... Jászain felküzdötte a babakocsit a kettes villamosra, a pilóta becsukta az ajtót, és elindult. Nejem meg lent maradt a megállóban a nagyobbal. Szerencsére volt néhány utas, aki beígért némi testi fenyítést a pilótának, így az megállt így nejemnek lehetősége adódott utánaszaladni.

    A másik helyeske, amikor megpróbáltam leszállni a buszról babakocsival, de egy manus meg úgy gondolta, hogy neki előbb feltétlen fel kell szállni. Csakhogy én voltam helyzeti előnyben a felemelt babakocsival, úgyhogy némi küzdés után egyszerűen elengedtem a babakocsit, rá a fejére ;o)))) Sikerült leszállni.

    Persze nejem is úgy hordta ki mind a hármat, hogy helyátadás fel sem merült. Meg babakocsi felrakás sem. Bár én értem, hogy miért szokták visszautasítani a kismamák a babakocsi-felsegítést: ha a tapasztalatlan, de segítőkész ember rosszul fogja meg, akkor összecsukódhat. Én pl. ha helyzetbe kerülök, egyszerűen megkérdezem, hogy felrakjam-e a kocsit és pozitív válasz után kikapom az anyuka kezéből és felteszem a buszra. Általában, ha elég hangos és látványos a művelet, akkor még ülőhelye is akad a csajszinak :o)

    Autós témához: mivel egy ideje a "hülyebunkóautósok" táborába tartozom (soxor ég a bőr a pofámon mások miatt), tapasztaltam, hogy nem olyan könnyű Mo-n normálisan közlekedni. Ha észreveszem, hogy át akarnak menni a zebrán, lehet, hogy nem merek megállni. Részint, simán előfordulhat, hogy a mögöttem jövő belémjön, mert "miaf*sznakálldigállszbunkókiszámíterre?", vagy megelőznek a másik sávban és elütik a gyalogost. Ha ismerős úton járok, tudom, hogy hol vannak zebrák, ráérek lassítani, ott még talán könnyebb.

    Érdekes, hogy pl. Ausztriában simán megoldható, részint ki vannak táblázva az átkelők, részint meg a többi autós is partner a normális közlekedésben.

  • 2006.11.18 15:52:04Juditka

    nekem is szörnyű élményeim voltak bkv-val, autósokkal egyaránt, szerencsére nem a sajátom, csak amit lát az ember, ha kinyitja a szemét. 5 hónapos a kisfiam, és eddig én eléggé elzártam magam a külvilágtól, de most, hogy lett gépem és internetünk, nagy örömmel konstatálom, hogy vannak még normális emberek, akik egészségesen gondolkodnak. azok, akik ide írnak. és ha mi mind ilyen pozitív szellemben neveljük fel a gyerekeinket, talán tényleg van még remény :)

    én babakocsival még csak gyalog vagy autóval közlekedtem, bkv-ról nincs élményem, de amíg terhes voltam - talán a környéknek köszönhetően ahol lakom - nap mint nap átadták nekem a helyet. Egyetlen egyszer fordult elő már igencsak méretes pocakkal, hogy a végállomáson már minden hely foglalt volt és senki nem állt fel, igyekeztem senkire nem nézni és kibámultam az ablakon, nehogy vki úgy érezze "zsarolom" (hehe), de akkor valaki, aki állt odalépett egy fiatal fiúhoz és felállította, hogy a kismama leülhessen. Elég ciki volt, de olyan fáradt voltam, hogy már ez sem érdekelt igazán.

  • 2006.11.18 16:30:34marcangoló

    Na, ezért vittem én a nagyobbikat mindig hordozókendőben. Igaz, hogy néha már a hátam majdnem leszakadt, mert jó hamar elmúlt 10 kiló, de inkább, mint a babakocsi. Mondjuk inkább átadták a helyet, mint nem, de azért nem volt rá garancia. Nem tudom, mondjuk mit csináltam volna pocakosan a nagyfiúval, de szerencsére kiköltöztünk az agglomerációba, és ritkán járunk be a szitibe.;-) Itt sem fenékig tejfel az élet, mert járda az pl. nincs, ha van, akkor is olyan, hogy lehetetlen rajta tolni egy babakocsit. Írtam a polgármesternek, aki kedvesen azt válaszolta, hogy ha rá szavazok a választáson, és nyer, akkor benne lesz a következő 5 éves tervben a járdásítás. Nem szavaztam rá....

  • 2006.11.18 18:05:10pepe

    Dori@skocia, szerintem ez a nyugattal példálózás nem mindig állja meg a helyét...kilenc hónapos terhesen, a metrón utazott pár britt srác, akik nagyon bratyizva kérdezgették, hogy mikor szülök, meg hogy fiú é vagy lány, de a helyet, na azt nem adták át...mondjuk én a mamlasz kategóriába tartoztam ezen a téren, egyszer sem volt pofám helyért könyörögni. sőt, nekem volt kellemetlen, hogy zavarba hozom az ablakonkibámulós-nemészrevvős utasokat...sajnos.
    És az orvosi rendelőben is állva vártam a papírjaimat, szintén a terhességem végén. amikor az asszisztensnő kijött és hangosan megkérdezte, hogy miért áll a kismama, akkor egy öregasszony azt találta mondani, jéé észre sem venni...na, ja csak azért volt 110 es haskörfogatom az ötven kilómhoz, mert görögdinnyét reggeliztem :(
    Engem azért bosszant ez a mostani morál, mert én emlékszem hogy bennünket nem csak otthon, de a suliban is arra tanítottak, hogy időseknek, betegeknek, kismamáknak, sőt kisgyerekeknek is adjuk át a helyet. olyan rég volt ez? öreg lennék a magam 29 évével?
    na, mindegy, az én fiam tudni fogja, mi a helyes! :)

  • 2006.11.18 19:08:35jidele

    én mindig harcoskodom, hogy mindenki kérje, hogy átadják a helyet meg ilyenek...na tegnap, legnagyobb megdöbbenésemre, nyuszi váltam, és nem mertem beállni a vérvételnél a sor elejére, pedig már ájuldoztam az éhségtől, és más kismamák előre álltak:s...

  • 2006.11.19 16:56:21Tori

    Azt nem értem, hogy mindenki azt állítja, nem erre nevelték, de akkor ki neveli erre a gyerekét?



    Egyébként én már írtam a korábbi BKV-s cikkhez, de most elismétlem: tapasztalatom szerint aszerint segítenek a gyerekkocsival, hogy induláskor arra számítok, hogy kedvesek vagy bunkók-e az emberek. Pozitív hangulatban mindenki előzékeny, durcás kedvemben le sem tojnak. Ezért van, hogy pepi és sophie pozitív tapasztalatait ugyanúgy el tudom hinni, mint pl Hicudzsi és ana rémtörténeteit. Lehet, hogy mégis velünk van a baj?

  • 2006.11.19 17:06:35Hicudzsi

    Tori!

    Ez édekes feltételezés - mármint, hogy bennünk van a hiba. Engem mosolygósnak ismernek a körülöttem lévők, általában az utcán játszunk, énekelgetünk , mondókázunk a gyerekekkel, a járműveken halkan beszélgetünk.. nem hiszem, hogy olyan baromi harcias és durcás lenne a fellépésem, ha valaki segít akkor nagyon kedvesen megköszönöm.



    Ha bennem van a hiba akkor az csak amiatt lehet, hogy visszataszító alapból a pofázmányom :)

  • 2006.11.19 19:16:44dscs

    Sziasztok!

    Azt azért szertném hozzátenni a témához, hogy így a téli hidegben, nagykabátban elég nehéz megállapítani, hogy valaki terhes-e, vagy mást takar a kabát! De egyébként minden másban igazatok van! Egyszer én is segítettem feltenni egy babakocsit a 49-es villamosra, de nem egyszerű dolog! Ezeket a villamosokat nem felszállásra találták ki :)!

  • 2006.11.19 19:41:27sportos

    Sziasztok!
    nem olvastam végig az összes hozzászólást, de el tudom nektem mondani, hogy mi van Svájc egyik legnemzetközibbnek tartott városában, Zürichben. Nem kell elájulni, hoyg csak otthon vannak bunkók.
    A második gyerekemet várom, igaz az elsô már nagy. Elég gyakran kell tömegközlekednem, ami annak ismeretében, hogy milyen jól ki van építve, nem gond. A gond csak ott kezdôdik(kezdôdött), hogy terhes lettem. már jócskán bennejárok a dologban, a vak is láthatja hogy gyereket várok, amikor is felszállok a villamosra/buszra/metróra, tömeg, és SENKI nem adja át a helyét. Egyszer középiskolásokkal volt tele a villamos, tanárokkal együtt, de még a tanárok sem szóltak rá a gyerekekre, hogy valaki ugyan álljon már fel. A reggeli csúcsról meg nem is beszélek...olyan gyakran jár minden, hogy nincs akkora tömeg mint otthon a csúcsban, de azért jónéhányan szoktak ácsorogni is. Na felbûvészkedem magam, és nézelôdöm hevesen, hogy van-e hely, persze nincs. nehogy azt higgyétek, hogy valaki is megmozdul, hogy átadja a helyét. Akkor lett hely, amikor 3-4 megállóval késôbb pont elôttem leszállt valaki, és én voltam legközelebb az üres helyhez!!!
    Szóval nem csak a magyar tömegközlekedés van tele bunkókkal hanem a 'fejlett nyugati' is.

  • 2006.11.19 21:37:54Hicudzsi

    Szia Sportos!

    Hát igen, itt Angliában sem ugrálnak föl ha a babakocsihelyen ülnek, és pl. a londoni metróban nem adják át a helyet a kismamáknak... amikor "fönt" jártunk én ugráltam fel átadni a helyem egy egésznapos városnézés-trappolás után.

    Sőt a kedvencem amikor a tapló bunkó itteni fiatalok, a szép kárpitozott szembeülésre felrakják a lábukat. olyankor az én uram szépen odamegy és megkéri, hogy vegye le a lábát.

    A múltkor több mint egy órás vonatutat álltunk végig a babakocsikkal, mert a babakocsihelynél ülő kedves fiatal hölgyek nem voltak hajlandóak egy sorrál hátrébb ülni és még pofákat is vágtak amikor a tatyójukat arrébb kellett húzni, mert nem fért el a babakocsi.



    Ami hatalmas különbség az az, hogy a buszvezető leereszti a kocsi elejét ha szállsz le a babakocsival, hogy a kalauz elmegy nektek helyetkeresni a vonaton és ha megkérdezed tőle, hol kell leszállnod-átszállnod ha a vonat nem áll meg a te megállódban, akkor kis menetrendet nyomtat neked az átszállásokról. Nemhogy még rádvágja az ajtót ha babakocsival kászálódsz lefelé... és a mi kis járatunkon a kalaúz még segít is feltenni a babakocsit (mert a peron elég alacsony a városban) és nagy a luk. Sőt leszálláskor bemondják ha nagy a luk az állomáson a kocsi meg a peron között!



    A nővérem Olaszországban élt 8 évig, Firenzében, ott az utasok rángatják fel azt aki nem adja át a helyet a rászorulónak :)

    Egy alkalommal felszállt egy kismama, és ült egy fiatal srác, na elkezdték mondani neki amúgy olaszosan, mire felbotladozott, ugyanis a másik lábán gipsz volt amit nem láttak, na erre gyorsan nagy bocsánatkérések mellett visszaültették és kerestek egy másikat akit felállíthattak :)



  • 2006.11.20 13:40:41Anyatünde

    Mivel kocsink nincs (csak babakocsi, hehe...) gyakori BKV-felhasználó vagyok. 3 gyerkőc van: 6, 4 éves és 10 hónapos. Általában kedvezőek a tapasztalataim. (Nem vagyok fizetett provokátor!) Igyekszem viszonylag derűsen, afféle extrém sportként felfogni a tömegközlekedést gyerekekkel. Mondom, általában segítenek, nem szólnak be. A két "nagy" meg remekül tűri, pölö, ha nincs hely. Kislányom (a 4 éves) szokta megjegyezni, hogy "Anya, le szeretnék ülni" de nem hisztizik, ha nem akad hely. Kisfiam, meg a 6 éves langaléta (124 cm...) szeret nézelődni, pl. 30-as busz hátsó ablakánál. Talán a legjobb az volt, mikor kislányommal, és az akkor 3 hónapos legkisebbel Újpest, Ambrus utcából elmentünk Budaörsre, BKV-val. Utána nem győztem bezsebelni az ismerős anyukák elismerő, meg, valljuk meg, enyhén szélütött pillantásait, mikor elmeséltem a szorit... ;-)) Meg amikor a babával ketten elmentünk a nagyok után a Balcsira. A Déliben a kalauz még össze is csukta helyettem a babakocsit, én kendőbe raktam a kicsit a felszálláshoz. Tkp. simán elég lett volna a kendő, csak az üdülőben (faházas-önellátós) is kellett valahová tegyük őt, rácsoságy helyben nem volt.
    A rossz tapasztalatokról majd később...

  • 2006.11.20 14:39:02Loki

    uhh.. szóval.
    Annakidején a feleségem is kétszer meggondolta, hogy elinduljon-e valahova (7-173-as vonal). Várandósan, ha nem voltam vele nagyon ritkán tudott leülni. Hogy miért nem adták át a helyet? Tényleg a legjobb indok, hogy nem vettem észre... haha. Mondjuk nem nagyon zavartattam magam, hogy helyet csináljak neki. A legjobb az volt, amikor egy másik kismama adta át nekünk a helyet, mert neki kisebb volt a hasa.
    Most hogy már megvan a fiunk a babakocsis közlekedés is hasonló módon zajlik. Lásd "nem vettem észre". Nem felvágásból mondom, de a babakocsink egy kicsivel szélesebb, stabilabb mint a szabvány, ezért ha nem megy arrébb a kijelölt helyről símán rátolom... párom inkább vár egy következőt és mindig azon aggódik, hogy nem fogunk felférni. Nem lenne rossz egy-egy 173-ast alacsonypadlós kivitelben üzemeltetni.
    De a kedvencem a 3-as villamos... nem hiszem, hogy nem lehetne egy nyomorult korlátok kivenni hogy fel lehessen szállni.
    Isten áldja az alacsonypadlós buszokat...

  • 2006.11.20 17:09:07tappancsik

    sziasztok
    ennyi kedves történetet olvasva, némelyik elég hihetetlen bátorkodom elmondani az enyéimet.
    34 hetesen 37 fokos hõségben a deákon felszálltam a földalattira. elõttem egy anyuka 2 kicsivel, mögöttem egy néni járókerettel, utolsónak egy ötvenes nõ ölebbel a kezében. egy tizenéves fiatalember felpattant és átadta a helyét a kutyás nõnek. sírtam a röhögéstõl – ó, gálvölgyi! hol vagy ilyenkor?
    másik: harmincas anyu meséli az utastársának, milyen parasztok a bkv-zók, sose adják át a helyet a kismamáknak, közben a villamos ritmusára nyomkodta a hasamba a táskája sarkát, mikor megkértem húzza arrébb a táskáját, õ is megkért, hogy szálljak le, ha nem férek el.
    egyébként mióta megvan a baba sokkal kedvesebbek az emberek, mindig átadja valaki a helyét.
    ja, a terhességem alatt az alábbi jótanács volt a kedvencem: aranyom, ha nem akarod, hogy a szoptatás alatt örökké fájjon a mellbimbód, már most kezdd el körömkefével eddzeni

  • 2006.11.20 17:43:36katampusz

    :)))))

  • 2006.11.20 17:56:45Dexter68

    huhh... ez már szado-mazo. Bele se merek gondolni, hogy a szüléssel járó fájdalomra mivel kell edzeni... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

  • 2006.11.21 00:04:09Ylmor

    Kérem szépen ez itt Demszkygrád! Isten hozott mindenkit Magyarisztánban!

    Sajkos qrva ideges lettem a kommenteket olvasva. Sajnos a legtöbb esetben lenyeljük a mérgünket, pedig kínálkozik egy csomó más lehetőség is. Például Ylmor apuka sétáltat Újlipótvárosban. Nyomában lerúgott tükrök, elhajlított ablaktörlőlapát, /egyszer egy bevert orr/, rendőrnek telefonálás, felrúgott kutya stb jelzi az útját. Ezekkel máshogy nem lehet! Ha szépen kéred van pofája azt mondani, kerüld ki! Ha erre elzavarod a ...cibe és átmászol az autóján a babakocsival, többet nem fog falig parkolni föleg azután, hogy pofán is vágod. Higgyétek el Demszkygrád Újlipótvárosában csak így lehet!!!

  • 2006.11.21 14:41:52csuti

    sziasztok, új vagyok eddig csak olvasgattam de ehhez nekem is van két élményem: egyik piros hetes Ferenciek terén rutintalan kismama egy éves gyerekkel babakocsival piros lámpánál ertsd zebra mellett karácsony előtti forgatagban, busz jön szorosan a járda mellett aza biztos majd padlógázzal bele a latyakos pocsolyába ezzel totál beterítve a lányomat a babakocsiban. Én is elbőgtem magam és az első boltba bementem hogy engedjék meg hogy lemossam a gyereket és kissé megszárítsam mert átázott a bundazsák teteje is.
    MÁsik: két napja Dublinban átlagos turista módjára nézelődünk a belvárosi úton jön egy kamionféle és dudál, magyar mentalitással nézünk egymásra vajon mi baja van? Majd megáll és int hogy pocsolya van az úton álljunk arrébb mert nem tudja kikerülni. no comment Magyaro.

  • 2006.11.23 19:53:29Tori

    Mai friss élmény: bevásárlókörút végén a gyerek elalszik a babakocsiban, kocsi dög nehéz, főleg a hátulja, én meg kifelejtettem a számításból, hogy a közelmúlt betegeskedései legyengítettek. Alig tudtam felcigölni a kocsit a Nagyvárad téren az aluljáró szintig, kétszer megpihentem a lépcsősoron, utolsó erőmmel vergődtem fel. Leteszem a hátsó két kereket, óvatosan, Luca fel ne riadjon, és érzem, hogy a kocsi hanyattbillen a súly miatt. Szerencsére nem ért váratlanul, úgyhogy maradék energiámmal taszítottam egyet a kocsin, hogy a kerekére huppanjon, én viszont teljes hosszban elvágódtam a kövezeten. Ekkor ugrott hozzám egy(!)valaki, hogy "segíthetek?" Mit mondhattam volna? Már nem! Mindegy, legalább észrevettek. Utána olyan döglött voltam, hogy járdaszintre is egyedül vittem a kocsit, mert inkább sietni akartam, mint megvárni, amíg fogok egy combos fiatalembert cipekedni. Nem nagyon fáj egyébként, csak ki akartam rinyálni magam. :)

  • 2006.11.23 23:16:03jidele

    juj, te szegény...
    cserébe két mai sztori: állok a 4-6oson, hely sehol. Felszáll egy középkorú hölgy, rámnéz, majd odaszól egy üldő szintén középkorú férfinak: Átadná a helyét a kismamának? Férfi szó nélkül felállt, én pirulva, hálálkodva leültem. Ezúton is köszönöm a hölgynek:)
    Viszont a Király utcában hazafelé sétálva, a tök sötétben vki elkapta a könyökömet. Először azt hittem, vmi ismerős, uh. a frász kitört, amikor a nálam 3fejjel magasabb ürge szó nélkül odébb taszított...Hiába kiabáltam utána kedveseket, hátra se nézett. Két másik fickó meg röhögve nézett engem:s
    Egyet előre, kettőt hátra...

  • 2006.11.23 23:37:24Memme

    Norvégia: nehogy azt higyjátek, ez itt a paradicsom, sokminden nem úgy megy, mint otthon, de a tömegközlekedés az nagyon ki van találva. A buszok mercik, két ajtóval. Elöl fel-, hátul leszáll, ha babakocsi is van, hátul felszáll. Sofőr kiugrik a kuckóból, segít feltenni a kocsit (korláthoz lehet kötni), aztán kezdi csak kezeli a csipkártyás bérletet.
    Gyalogosan, ha arccal a járda felé állsz, mindenki megáll, hogy átmehess. Egyszer - még kezdő koromban - bámészkodtam, és véletlenül egy zebránál tettem. Otthon ez senkit nem érdekel, itt 2 percig állt a forgalom, és bár nem kellett, de átmentem a túloldalra, hátha így nem néznek teljesen idiótának, csak kicsit :-)))

  • 2006.11.24 11:03:54bors

    na ez aztán tényleg nagy probléma. egyáltalán örülni kelle, hogy babakocsival fel lehet szállni, régebben csak összecsukható babakocsival, (azt is csak összecsutkott állapotban)Egyik kezedben a gyerek, a másikban a kocsi, szatyor, másik gyerek, autó? amikor 6 évet vártunk egy trabantra?
    Drezdában ott fel lehetett szálni rendes baba kocsival is de jegyet kellett venni neki. Itt úgytudom nem kell. Ingyen utaztok, mit akartok még ennél is többet?

  • 2006.11.24 12:51:42Csöre

    Régen tényleg csak összecsukott babakocsival lehetett felszállni. Anyukám, kezében az ötéves sérült hugommal, másikban babakocsi, harmadikban szatyor, a negyedikkel kapaszkodott... Na de Bors, attól, hogy régen a patakban mostak, még lehetek dühös, ha nem jó a mosógépem, nemde? Különben is inkább az emberi hozzáállással van a gond, mint a technikai lehetőségekkel. Amúgy tényleg ingyen utazom? Te ezt honnan szeded? Mert én bizony fizetek a bérletért. A babakocsiért tényleg nem, mint ahogy az egy pár sílécért, két csomag becsomagolt facsemetéért, két darab, 30*40*120 cm-t meg nem haladó poggyászomért sem (más is bogarászta már rajtam kívül unalomból az Utazási feltételek a BKV járművein c. irományt?).

  • 2006.11.24 13:01:00manci

    Igen, Csöre, csak nem tanultam meg kívülről :))

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta