SZÜLŐSÉG

Szülés kórházban, háborítatlanul

2006. november 5., vasárnap 10:50

Elmondhatom, amit ma Magyarországon a nők töredéke érez csak így: a lehető legtermészetesebben, háborítatlanul, a saját tempónkban, felesleges orvosi beavatkozásoktól, felesleges gyógyszerektől mentesen, a körülöttem levőkben teljesen bízva, félelem nélkül szültem.


Úgy, ahogy azt mindig is szerettem volna: érzéstelenítés és gátmetszés nélkül. Igen, nekem is fájt, de ezt a fájdalmat elfogadtam, és a szülés elősegítőjének tekintettem.

2005. augusztus 28-án 13 óra 3 perckor 3890 grammal, 57 centivel világrajött kislányom, Dobó Flóra Léna. Az út idáig kacskaringós volt: három kórházat és orvost „fogyasztottam el" a várandósságom alatt. Ennek nem örültem, de utólag végiggondolva azt hiszem, nekem ezt az utat kellett végigjárnom, hogy olyan módon, azon a helyen, és azokkal az emberekkel szülhessek, ahogy nekem és a babának a legjobb.

Más nőktől is hallottam már, hogy megérezték, mikor megfogantak. Velem is ez történt, bár akkor alig akartam elhinni, de mégis teljesen biztos voltam benne, hogy megtörtént. 2004 novemberében. Furcsa, és egyszerre nagyon jó érzés is volt.

Attól kezdve nagyon tudatosan, rengeteget készültem a szülésre. Szerintem ez volt az egyik legfontosabb, amit tehettem. Nem azt vártam, hogy majd megmondják, mit csináljak, hogy majd megcsinálják helyettem a szülést. (Ahogy a szülészek rendszeresen mondják is: „megyek szülni….") Tudtam, hogy nekem, egyedül nekem kell megszülni a babánkat, az orvosnak csak komplikáció esetén szabad irányító szerepet kapnia.

Hiszem, hogy az élet nem a születéssel kezdődik. Ezt csak megerősítette a Lelki köldökzsinór című könyv elolvasása, mely után anya-magzat kapcsolatanalízisre jártam Raffai Jenőhöz. Rendszeresen beszélgettem Florkával a méhemben, többnyire nem szavakkal. Jót tett nekünk, de azt hiszem – a családi kasszát enyhén szólva nem kímélő –, pszichológus nélkül, otthoni díványon is mindenki megpróbálhatja a mielőbbi kapcsolatteremtést a pocaklakójával. Nem kell más hozzá, csak rendszeresen egy kis nyugalom és a külvilág kizárása, egyfajta relaxált állapot elérése, és belső babára figyelés.

Jógáztam is az utolsó hetekig, ami szintén sokat hozzátett a testi-lelki nyugalmunkhoz. Nem adtam fel a munkát sem, az utolsó hónapig dolgoztam, igaz, ezt azért is tehettem meg, mert kötetlen és részben otthonról is végezhető munkám volt.

Rendszeresen hosszú órákat töltöttem babás website-okon, és a fellelhető összes szüléssel, várandóssággal kapcsolatos dolgot elolvastam. Köztük millió szüléstörténetet is, melyeknek sajnos a többsége – a sok szenvedés után megérkezett baba átölelésén kívül – negatív élményekről szól. Szerintem nagyon tanulságosak, pedig sokak szerint jobb nem olvasni ilyeneket szülés előtt. Nekem segítettek, hogy egyre konkrétabban megfogalmazzam, mi az, amit szeretnék, és mi az, amit nem.

A természetes szülésről szóló tengernyi irodalom közül a leghasznosabb a szuleteshete.hu site volt számomra, valamint Frederic Leboyer: Gyengéd születés és Szülés gyengéden című könyvei. A dúlámtól kapott természetes szülésekről készült videót is többször végignéztem, és kismamához illően végigbőgtem….

Az első, „rövid életű" orvosomat egy barátnőm ajánlotta. Az első két vizsgálat után soha nem tudtam elérni, vissza nem hívott, az asszisztensének sem adta oda a telefont, mintha nem is lett volna. Ráadásul a magánrendelésén nem tudott semmilyen vizsgálatot elvégezni, mindenért a budai kórházba kellett mennem, ahol dolgozott. Minden alkalommal 3-4 órát vártam, bármilyen vizsgálatról volt szó, ezt a 12. héten megelégeltem, és egyszerűen nem mentem többet. Nem hiányoztam neki.

Ezután egy rokon ajánlott egy másik budai kórházat. Ott a klinikai ellátásommal nem volt probléma. Sosem kellett sokat várnom, talán túlzásba is vitte az orvosom a vizsgálatokat, 3-4 hetente talán felesleges volt megultrahangozni a babát… Az orvos-kismama kapcsolat azonban pusztán a pár perces klinikai vizsgálatokból állt. Nem azt vártam, hogy az orvosom a pszichológusom legyen, de azt igen, hogy beszéljünk a szülésről. Egyre jobban feszélyezett, hogy nem kapok információt, nem beszélgetünk, csak rutinvizsgálatok vannak, és egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy talán ő sem a megfelelő orvos, és ez sem a megfelelő kórház.

Végül egy terhesfelkészítő előadáson a szülésznőtől hangzottak el azok a mondatok, amik miatt harmadszor is váltottam: gátmetszést első szülésnél 90 %-ban végeznek – ezek szerint rutinból, bármiféle megfontolás nélkül –, és a szülő nővel csak egy személy lehet bent a vajúdás és a szülés alatt. Márpedig én tudtam, hogy lehetőleg gátmetszés nélkül, gátvédelemmel szeretnék szülni, és hogy a férjemen kívül a dúlám jelenlétét is szeretném, választani nem akarok közöttük.

Még épp idejében igazolódott a balsejtelmem, hogy ez a kórház sem volt jó választás. A 35. heti szokásos gyors vizsgálat után már szokásosan elköszönt volna az orvosom, mikor megkérdeztem, lenne-e 10 perce a vizsgálaton kívül is, hogy beszéljünk a szülés folyamatáról, mert az aggasztó szülésfelkészítő előadás után lenne pár kérdésem. Meglepődve nézett rám, de azért kérdezhettem. Elsőnek a dúla jelenlétéről tudakozódtam, de végig sem hagyta mondani, közölte, hogy ebben a kórházban a dúla tilos. Ezt a szót használta: tilos…. Hogy miért, azt nem mondta el.

Ezek az események egyre inkább megerősítették bennem, hogy a nők többsége szinte teljes tudatlanságban megy szülni, nem tudja, mi fog vele történni, nem kérdezik meg, mit szeretne, nem tudja, mik a jogai, és mikor egyszer csak tényleg szül, már nincs is olyan állapotban, hogy befolyásolja a történéseket. Nem marad más benne, csak a rettegés és a fájdalom. Mikor megindul a szülés, teljesen kiszolgáltatott, mert nem készül fel, nem készítik fel, a félelem pedig leblokkolja a természetes folyamatokat, és elindul a beavatkozások sora, mert a kórházban minden csak klinikai eset. Természetesen a kismamákon is sok múlik, nem lehet mindent a kórházra, orvosra kenni, de úgy érzem, hogy a mérleg negatív oldala egyelőre az orvosok oldalán áll.

Jobb lett volna, ha előbb derülnek ki ezek a dolgok, de jobb volt későn orvost, kórházat váltani, mint egy rutinból végzett gátmetszés utáni gátsebbel bajlódni, vagy örökké bánni, hogy élete első óráit az egészséges kisbabám nem a meleg testemen, velem és a férjemmel, hanem inkubátorban töltötte…

Így hát nem volt más hátra, mint újra kórházat és orvost váltani. Egy héttel később még visszamentem a második kórházba – nem akartam eltűnni, személyesen akartam közölni a döntésemet – és mindenféle drámázás nélkül megköszöntem az orvosom eddigi munkáját. Ő pedig szó nélkül elfogadta a döntésemet.

Ezalatt az egy hét alatt kerültem az István kórházba, Dr. Kosztin Árpádhoz, aki természetesnek tartotta a dúlát, a gátvédelmet, a szülési tervet, azt az igényemet, hogy szükségtelen, csak rutinból történő beavatkozások nélkül szeretnék szülni.

Nagyon fontos volt, hogy egy rám figyelő orvost is találtam végre, de a legtöbbet mégis dúlámnak, Betlejné Szurdusz Erikának köszönhetem. A szülés előtt többször is eljött hozzám, minden alkalommal 4-5 órát beszélgettünk. Ez alatt jó kapcsolat alakult ki közöttünk, mindenféle bábapraktikákat – pl. a gátmasszázsolaj használata – osztott meg velem, hogy a szülés könnyebben menjen, és végigbeszéltük a szülés folyamatát: mire számítsak, mik a szülés megindulásának jelei, milyen testi változások normálisak, mik nem, mi lesz utána, a szoptatás, a gyermekágy kérdéseit, az érzelmi változásokat, mit vigyek a kórházba stb. A leghasznosabb segítség volt, amit kaphattam a felkészülésben. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, kezdő kismamaként is bátran fordulhatok hozzá minden kérdésemmel.



A szülés

Augusztus 23-ra voltam kiírva. A méhnyak a kiírt időpont előtt 3 héttel már teljesen el volt simulva, de a méhszáj zárt volt még 23-án is. Éreztem, hogy Florka feje teljesen lent van, néha már szinte aggódtam, hogy mindjárt kicsúszik… Az orvosommal előre tisztáztuk, hogy ha a baba rendben van nem indítjuk meg mesterségesen a szülést, megvárjuk amíg a baba maga dönt úgy, hogy elindul, a saját tempójában. Jártam CTG-re, megnézték a keringését, minden rendben volt, így hát vártunk. Mondogattam Florkának, hogy most már jöhet, csak bátran, nagyon várjuk, és segítünk neki, együtt csináljuk. Erikával, a dúlámmal már megkonzultáltam, milyen természetes szülésmegindító bábapraktikák vannak – ricinusolajas koktél, mellmasszírozás stb. –, mert nagyon szerettem volna elkerülni a mesterséges szülésmegindító módszereket, és szerencsére nem is volt rájuk szükség.

Az utolsó hónapban a pocakom cipelése már nagyon nehéz volt, éjszaka 2-3 óránként felébredtem, hogy mozogjak egy kicsit. Augusztus 28-án, vasárnap hajnali négykor egy szokásos felébredés után azonban éreztem, hogy valami történik. Hét óráig jöttem-mentem, zuhanyoztam, pakolgattam. Nekem minden összefolyt, ezért nem tudtam eldönteni hány percesek a fájások. Felhívtam Erikát, majd úgy döntöttem, hogy mivel tapasztalatlanok vagyunk, jobb ha bemegyünk a kórházba. Ha mégis csak vaklárma, legfeljebb hazajövünk. Vasárnap lévén a csúcsforgalom sem akadályozott. Nyolcra beértünk, de a cuccokat még lent hagytuk a kocsiban.

Ahogy beléptem a vizsgálóba, elhánytam magam. Tudtam, hogy a hányás és a hasmenés a szülés megindulásának egyik legbiztosabb jele, így nem lepett meg, hogy az ügyeletes szülésznő már mondta is a férjemnek, hogy hozza csak nyugodtan fel a holmikat, nem megyek már szülés előtt haza. Florka váratott magára, de mikor megindult, már nem teketóriázott. Ekkor már négy ujjnyi volt a méhszáj. Fél 9-kor mentünk be a szülőszobába, Florka délután 1 óra 3 perckor bújt ki. Szerencsére szabad volt az úgynevezett alternatív szülőszoba, ahol egy franciaágy és egy nagy kád is van.

Rekonstruálva az előző napot, valószínűnek tartottam, hogy a magzatvíz már akkor csepegett, de Flóra kobakja elzárta az utat, emiatt kizúdulni nem tudott. Mikor 10 óra körül megérkezett az orvosom, megegyeztünk, hogy a biztonság kedvéért, a fertőzésveszély miatt ad egy antibiotikumos injekciót. Külön megjegyzem, hogy az István kórházban nincs sem beöntés, sem borotválás, és sem nekem, sem a kispapának vagy a dúlának nem kellett kórházi maskarát ölteni, sőt, még az orvos sem vette fel a tekintélyadó köpenyét…

Másfél órát kádban, holttengeri sóval és lazító olajakkal teli meleg vízben vajúdtam. A víz nagyon sokat segített a tágulásban, a fájások elviselésében, szerintem 2-3 órával rövidítette meg a vajúdási szakaszt. A kitolásra már kiszálltam a vízből, mert úgy éreztem nagyon kiszívja az erőmet, túlságosan ellazít a víz.

Vajúdás: Így jó nagyon

Végig velem volt a férjem és a dúlám. Az orvos és Schlenker Éva ügyeletes szülésznő mindent úgy csinált, ahogy – komplikációmentes szülés esetén – szülési tervemben leírtam. Kosztin doktor szülés közben is nézte a tervet, és ugyan szerencsére sok dolga nem volt, de mindent, amit csinált, elmondott és megkérdezett.

Erika tette, ami a dúla feladata, fürdőt csinált, párnát tett a fejem alá, bátorított, masszírozott, borogatott, itatott, beszélt hozzám, vagy csendben maradt, ha az kellett. Együtt a férjemmel, akibe kapaszkodtam, ha az volt jó. Mindez csak távoli képként van bennem, mert teljesen magamba fordultam, vagy inkább magamon kívül voltam, elértem azt az ideális, megváltozott tudatállapotot, ami a legjobb a szüléshez. Arra emlékszem kristálytisztán, hogy a fájások csúcspontján azt mondogattam, hogy istenem-istenem…. Szóltak az általunk hozott relaxáló és babazenék is, de én nem is hallottam, befele figyeltem…

A CTG csak az elején volt rajtam, utána már csak kézi készülékkel hallgatták Flóra szívhangját, és végig olyan testhelyzetet vehettem fel, amilyet akartam. A kádban ülés mellett a legtöbbet álltam, közben a környező tárgyakba és a férjembe kapaszkodva. Próbáltam a labdán ülést is, de az nekem nem jött be. Biztos vagyok benne, hogy minden olyan testhelyzet, ami segíti a gravitációt, szintén órákat rövidít a szülésen. Elképzelhetetlen, hogyan tudják a hátonfekvést a mai napig is a normális, alap vajúdási és szülési pozíciónak tartani.

A kitolásnak négykézláb láttam neki. Súlyemelőket megszégyenítve üvöltöttem közben, de ez is nagyon sokat segített. (Nem véletlen, hogy a hirtelen nagy fizikai erőkifejtést igénylő sportokban mindig ordítanak…) Nem tartottam vissza, és nem gondoltam arra, hogy a szobában levők vajon mit gondolnak rólam. Nyilván semmit nem gondoltak, csak nekem és a férjemnek volt ez első szülés, ők már láttak néhányat… Egy darabig jól ment a nyomás, de mikor már látszott Flóra fejebúbja, megakadtunk.

Az orvos javasolta, hogy változtassak testhelyzetet, ekkor megfordultam és háton fekve nyomtam ki a babát, úgy hogy közben kitámasztották a lábaimat. A szülésznő – egy párhuzamos szülés miatt – nem ért oda a kitolás elejére, így az orvosom látott neki a gátvédelemnek, de aztán megérkezett ő is. Az Erikával összeállított, otthonról hozott gátmasszázsolajat használták.

Szinte meglepetésként ért, mikor egyszer csak sikerült, és kicsusszant a kislányom, én még arra számítottam, hogy tovább fog tartani. Szülés közben szinte alig folyt vér, ez is a gátmetszés nélküli szülés előnye. Nagyon örültem, hogy így sikerült szülnöm. Gátmetszéssel valószínűleg rövidebb ideig tartott volna a kitolás, így talán 40 perc lehetett, de megérte, hogy nem vagdostak szét lent, és már aznap tudtam rendesen ülni. Ennyit arról az orvosi mítoszról, hogy első szülésnél mindenképpen szükséges a gátmetszés. Pedig Flóra 3890 grammal nem volt pici baba.

Természetesen én is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni arról a pillanatról mikor a mellemre tették és először rámnézett. Ahogy kijött, rögtön felsírt, de hamar abbahagyta és csendesen nézegetett, próbált szopni. Mikor már nem pulzált, elvágták a köldökzsinórt, pár perc múlva a lepény is megszületett, nem is éreztem a nagy örömben. Kosztin doktor ellenőrizte a gátat és a hüvelyt, a gát teljesen sértetlen maradt, a hüvelyben kellett két apró repedést pár öltéssel összevarni. Csak egy pár méhszúrásféleséget éreztem. A legvégén kaptam oxitocint, hogy gyorsabban összehúzódjon a méh.

Szerencsére senki nem várt a szülőszobára, ezért utána – ahogy kértem – két órán át otthagytak minket úgy, ahogy voltunk, hogy ismerkedjünk, pihenjünk, örüljünk, csodáljuk Flórát. Gyönyörű volt. Nagyon fontos volt, hogy nem vitték el, nem kezdték rögtön méricskélni, hanem meghagyták nekünk ezt a két órát, az új család első óráinak örömét, hiszen itt mondtunk végső igent a kisbabánk életére…

Számomra szép emlék a szülés. Pedig nekem is fájt, de elfogadtam, hogy ez a szülés része. Úgy gondolom, hogy a szülési fájások fontos részei a folyamatnak, azok teljes kiiktatása, érzéstelenítése valójában nehezíti, hosszabbítja a szülést, és elvesz egy fontos részt az első élményből, amit a babával közösen élünk át. A mai, fájdalom és küzdés elkerülésére sarkalló világ nem bátorítja ezt. A fájdalom nem volt kibírhatatlan, biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy nem kell „viselkednem", hogy ha kell ordíthatok, hogy teljesen magamra és a babára koncentrálhatok, és ez a legfontosabb, amit egy kórház, és a szülést segítő emberek egy szülő nőnek adhatnak. A fájdalmat nem legyőzni akartam, hanem hagytam, „átúsztam", és talán ennek köszönhető, hogy nem görcsöltem.



Utólag visszanézve azt gondolom, hogy fejben dőlnek el ezek a dolgok. Az írásos szülési terv fontos volt, mert az írás segített végiggondolni, mi nekem az ideális szülés, de nem azt terveztem el, hogy görcsösen ragaszkodom hozzá. Talán ezért is sikerült, hogy minden teljesen természetesen ment, nem kértem semmilyen érzéstelenítőt vagy más gyógyszert, mesterséges gyorsító beavatkozást. Meg is látszott Flórán, nem volt sem kék, sem zöld, hiszen semmiféle felesleges drog nem ment át bele a szülés alatt. Születése pillanatában 9-es, majd később 10-es Apgar értéket kapott.

A kórházban szerencsénkre sikerült egyágyas szobát kapnunk, a tejem már másnap megjött, Florka nem sárgult be, és 3750 grammal augusztus 31-én már otthon voltunk. Mit mondhatnék még? Én mindenkinek ilyen szülést kívánok.

Varjas Gabriella

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.05 12:30:38hanna

    Az a vicces, hogy ugyanebben a kórházban ugyanennél a valóban nagyon jó, kedves és megbízható orvosnál szültem én is, és a történetem pontosan ennek az ellenkezője. Nemsokára azt is olvashatjátok itt.

  • 2006.11.06 14:41:22magyaranya

    Mindíg megdöbbent,hogy egy természetes esemény (szülés)körül valaki ekkora felhajtás képes csinálni. Azt,hogy szül az ember,akkor kell eldönteni,amikor teherbeesik. Utána meg a lehető legkevesebb hisztériával célszerű végigcsinálni a továbbiakat,mert nem jut ideje se dolgozni,se élni.Márpedig a tehességen kívül is van élet. Vagy ezek az anyák esetleg nem dolgoznak és ezért érnek rá ennyire?

  • 2006.11.06 14:49:33eszter

    Szerintem pedig majd az ilyen embereknek köszönhetjük pár év múlva, hogy ÉPPENHOGY TERMÉSZETES esemény lesz a szülés...ma még inkább orvosi beavatkozásnak nevezném. Nem kell felvállalni a "jobb utat kereső" szerepét, ha nem fontos, meg ígyis úgyis jó. De azért méltányolhatjuk, hogy akinek ennyire fontos így megélni, az kitapossa az utat. Pont azt olvastam egyébként, hogy Gabriella az utolsó hónapig dolgozott.

  • 2006.11.06 14:51:26Kékfelhő

    Egész pontosan terhesen is napi 10-12 órákat dolgoztam (kivéve az első hányós hónapokat), irigyelltem azokat, akik szülésfelkészítőre járnak, egyetlen előadásra sikerült egyszer elkéredzkednem ahol is én voltam az egyetlen férj nélkül érkezett anyuka, és a kórházba is munkából mentem, igaz, akkor még nem szülni, de benntartottak, mert gond volt. Lehet, hogy ha többet foglalkoztam volna a terhességi felkészítés gondolatával, akkor a szülésem is másképp zajlott volna, esetleg elviselhetőbben?

  • 2006.11.06 15:02:36magyaranya

    Én is a munkahelyemről mentem szülni. Azóta sokminden megváltozott ,mégis minden szülésem nagyon jó élmény volt.(Nem most, hanem a 80-as években.) Öt év alatt szültem négy gyereket, és kíválóan elvoltam mindenféle felkészítés nélkül,ill. azzal amit elolvastam, igaz zseniális orvosom volt (van). Még a nagymamák se voltak kéznél, mindent a férjemmel ketten csináltunk. Nem az a bajom, hogy valaki alaposan felkészül, hanem a köré vont kicsit misztikus köd, mintha még senki se csinált volna ilyet.

  • 2006.11.06 15:03:00eszter

    Kékfelhő, lehet, de nem biztos. Én nem azért dolgoztam a végéig, mert a táppénzből már nem éltünk volna meg, hanem mert jól esett, bírtam. Szerintem annyit mindenki "készül" a szülésre, amit a lelke megkíván. Az se baj, ha tanul az ember, és egyre jobb szülései, gyermekágya lesz.

    Én csak díjazni tudom azt, aki ilyen sokmindent megtesz egy álom érdekében. Tőlem lehet ez egy tökéletes szülés, vagy egy vállalkozás nehézkes megalapítása. Minden egyes ember saját érdekében tett fáradozása az egész emberiségnek segít. (Húúú, ez nagyon irodalmian sikerült....nem ez volta célom)
    Itt már sok embernél kiderült, hogy nem élete meghatározó élménye a szülés, és nem is bánják, másoknak meg sokat jelent. Attól ők még nem "hisztériásak".

  • 2006.11.06 15:10:42manci

    Én az esküvőmre is majd egy fél évig készültem, pedig az két perc alatt is megvan, ha nem csinálunk belőle nagy hűhót! Úgy látszik, én ilyen felkészülős típus vagyok :)

  • 2006.11.06 15:19:08cozumel

    Valahol feluton van az igazsag...
    Nem tartom jonak a felesleges beavatkozasokat, es teny, hogy Magyarorszagon van beloluk rendesen.

    De nem tartom jonak ezeket a csupa rozsaszin vattacukor szulestorteneteket sem...

  • 2006.11.06 15:19:51magyaranya

    Annak, aki nem csinál ekkora felhajtást egy természetes dologból, szintén sokat jelent. Csak nem hiszi, hogy ez élete egyetlen meghatározó élménye. Annyi minden mást csinál az ember (pl.felneveli azokat a gyerekeket).

  • 2006.11.06 15:26:33Kékfelhő

    Hát, pedig valahol meghatározó is volt :)



    Még soha semmi nem fájt annyira, mint a szülés, és azóta igen sokat csúszott lefelé a fájdalomküszöböm. Régen a fogorvos is fúrt-faragott úgy, hogy nem kértem érzéstelenítőt, most a második injekcióig hozzám sem nyúlhat :)

  • 2006.11.06 15:40:35eszter

    Szerintem az is fel neveli, aki így szüli meg, és biztos ő is sokminden mást csinál még, de végigjárt egy utat, amit szeretett volna, mert NEKI ennyire fontos volt.
    Leírták már többen, hogy a legkevésbé zavarta őket a gátmetszés, és nagyon nem bánták, másokat még a burokrepesztés is megviselt. Én egyik véglethez sem tartozom, de tisztelem azt az embert,aki tisztában van a vágyaival, és körbejárja a lehetőségeket. Van, akinek nem jó úgy átélni élete első szülését, hogy nem tudja mi fog vele történni. Valaki ettől bestresszel, más pedig pont az ellenkezőjétől borul ki. Lehet, hogy valaki ezt a szüléstörténetet olvasva jut előrébb. Annak pedig tök jó, aki megelégszik a tizedével és nyugtázza, hogy még jó hogy nem ölt bele ennyi energiát.

  • 2006.11.06 15:41:24Daem00n

    ne haragudjatok, hogy gyermektelenként beleszólok, de nekem szükségem van az ilyen történetekre, hogy minél több szempontot, szemszöget ismerjek meg. Nem tartom misztikumnak a várandósságot, sem a szülést, de nem is tudok róla sokmindent azon kívül, hogy nagy eséllyel fájdalmas történet. Számomra épp az a baj, hogy nem tudok róla szinte semmit (és nagyon sokat köszönhetek ennek az oldalnak).

    Többek között azért is informatív, mert nem vagyok az a típus, aki hagyja, hogy mindent megmondjanak neki. Szeretem, ha van választásom, ha ismerem a lehetőségeimet, számomra helyesnek tűnő döntést tudok hozni, és ezt szerintem hagyjuk meg másoknak is. Attól nem lesz rosszabb kismama, anya.

    De választási lehetőségünk csak a megfelelő infomációk birtokában lehet, az információ pedig a többféle, egymástól különböző (és szubjektív) történetekből, megélésekből származik.

    Mert egyelőre csak a rettegés él bennem a "nagy misztikum" iránt...

  • 2006.11.06 16:10:24magyaranya

    Eszter,miből gondolod,hogy aki nem csinál ekkora misztikumot az egészből,az megelégszik a tizedével? Mindenki csinálja, ahogy jólesik neki. Az pedig,hogy úgy megy oda,hogy nem tudja, mi fog történni vele, marhaság. Mindenki olvas előtte, van anyja,aki mesél stb. Pl. az ilyen oldalak.

  • 2006.11.06 16:12:20magyaranya

    Elnézést azoktól, akiknek nincs mamájuk!

  • 2006.11.06 16:32:57eszter

    Magyaranya! A "megelékszik a tizedével" nem bántás, én is közéjük tartozom: tizede, mert nem vágytam dúlára, zenére, kádra, pszihológusra, stb. Nem bántás...Sztem egyet mondunk, mindeki csinálja, ahogy jó neki. Amit én mondok a Te véleménynyílvánításodról, hogy ezt sem nevezem "hűhónak, hisztériának" stb. Hidd el, VAN, AKINEK nem elég, hogy olvas róla, oda akar menni, meg akarja nézni, meg akarja ismerni az embereket, tudni akarja az alternatívákat. Azért vagyok ilyen határozott a véleményemben, mert sztem (bár "csak" 3X), de úgy szültem, ahogy Te, mégis vannak emberek körülöttem, akik által megértem ezt a végletet is. (Mondjuk én kértem, hogy ha lehet gátmetszés nélkül, és lehetett, és kértem,hogy hagy sétáljak, és lehetett, de ennyi....ja, amikor szóltam, hogy nem bírom fekve nyomni,akkor felültettek, de nem volt dúla, zene, orvosváltás, még egy nyomorult tanfolyam se)

  • 2006.11.06 18:54:59eszter

    megelégszik
    Na, megy azért még a "hejesírás"....Eddig nem jött be a poronty, azon aggódtam, hogy 1000 üzenet vár itt, hogy tanuljak meg írni...

  • 2006.11.06 19:43:39kivagyok

    Én háromszor is átéltem ezt a csodát. Méghozzá a "hagyományos", kórházi körülmények között. Volt beöntés, borotválás, gátmetszés. De ezeket én szükséges rossz velejárónak tartottam, és egyetlen percig sem foglalkoztam velük. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de nekem a nőgyógyászati vizsgálatok sem jelentettek soha gondot, nem szorongtam előtte, nem okozott fájdalmat, nem szégyelltem magam. Egyfelől nagyon fontosnak tartom, hogy azok a kismamák, akiknek valamiért nem felel meg a hagyományos mód, választhassanak másikat. Akinek szüksége van a dúlára, szülési tervre, annak legyen! (Az én szülési tervem kimerült annyiban, hogy kijön a gyerek :))) De én is azt érzem, hogy lassan az olyan anyák, mint például én, szinte hanyagnak tűnnek, amiért "nem készülnek fel" a szülésre. Illetve még csak nem is ez a bajom, hanem veszélyesnek tartom, hogy mintha eltolódott volna a hangsúly. A szülés természetesen fontos, de csak egy "apró" epizód a családok későbbi életében. Talán pontosan a természetes mivolta tűnik el azáltal, hogy egyre természetesebbek akarunk lenni. A szülés tényleg természetes, de lassan úgy tűnik, OKJ vizsga kell hozzá. Sokan úgy készülnek rá, mint egy csúcspontra, pedig az Igazi Nagy Kaland csak akkor kezdődik. Remélem nem voltam vélreérthető. Ha igen, akkor elnézését kérem mindazoknak, akik nem értenek velem egyet. Senkit sem akartam a véleményemmel megbántani, és nem győzöm hangsúlyozni: itt is, mint az élet minden egyéb területén aza legfontosabb, hogy mindenki azt tegye, amit ő a legjobbnak érez. Nincs királyi út, és a szülés különbenis szubjektív műfaj. Gratula a babához, nagyon okosan néz a világba! :)))

  • 2006.11.06 21:01:24cozumel

    Kivagyok!



    Abszolut egyetertek Veled. Nincs egyetlen udvozito ut, mind masok vagyunk, sot, a babaink is masok!



    Nekem egyebkent a csaszarom is szuleselmeny volt, meg akkor is, ha nem erre keszultem...De igazabol ugy alltam hozza, hogy igy vagy ugy, de mindenkepp kibujnak majd, a lenyeg, hogy egeszsegesen.

    El is fogadtam az orvosom donteset, hogy toxemiaval es egy nagyon rosszul fekvo kiscsajjal nem kockaztatott, hanem egy pentek este megdumaltuk, hogy akkor szombaton egyikunk sem csinal maganak programot, hanem szulunk:-))



    Vegig ebren voltam, a ferjem a fejemnel ult, az altatos orvos minden lepesrol beszamolt. Eloszor a kisfiam emeltek ki, felsirt, na itt egyet kipipaltam. A gyerekorvos azonnal odahozta a fejemhez, es megpuszilhattam ugy ahogy volt.

    Aztan a kislanyom is kibujt, meg egy siras, meg egy pipa, ujabb puszi. Itt mar a ferjem konnyei potyogtak az arcomra...

    Gyorsan elkuldtem, hogy szamolja meg a kez es labujjakat:-)

    Osszestoppoltak, betoltak a szobamba, aludtam fel orat, es mikor felebredtem, mar toltak is be a kisfiam (sajnos a lanyom 5 napig inkuban volt vizes tudo miatt, emiatt persze halalra aggodtam magam, de maga a szules nekem csodalatos elmeny volt)



  • 2006.11.06 22:08:43szanna

    Nálunk a Kispapa az, akinek mindent tudnia kell, akit a legapróbb részletekbe is be kell avatni, hogy tudja mi fog majd történni. Szerette volna, ha kérünk VIP szobát, alig tudtam lebeszélni róla. Nekem megfelel egy baba-mama szoba, ahol beszélgethetek a többi anyukával. Neki ez lesz az első szülése, nekem viszont már a 2., így nem izgulok miatta.

    Reggel napvilágot látott a nyákdugó, azt hittem megyek szülni, de mégsem. A Kispapa egész nap nem tudott a munkájára koncentrálni, egyre a telefont bűvölte. Én inkább elmentem a fodrászhoz, megleptem a családom egy új frizurával.

    Akármikor születik meg a Kicsi, akármilyen körülmények és felhajtás közepette, a Kispapa számára felejthetetlen élmény lesz, mint az első csók, vagy az első szerelem. Nem fog eszébe jutni, hogy ugyanabban a percben a világon több ezer Anya hozza világra a gyermekét, mert neki a saját ELSŐ gyermeke születése lesz a legfontosabb. Ha a pillanatból ünnepet akar varázsolni, ám legyen. Sokkal jobb ez a helyzet, mintha közömbös lenne, vagy elutasítaná.

  • 2006.11.06 22:55:56Csöre

    Kicsit viccesnek találom, hogy akik tulajdonképpen feleslegesnek találják az effajta szüléstörténeteket, vagy hajlamosak felbosszantani magukat, azok miért olvassák? Én sem olvastam soha Júlia füzeteket, így nem téptem tőlük a hajamat sem. Azt meg ne firtassuk, hogy a munka és a várandósság kinél mennyire egyeztethető össze. Van, aki bírja, és van, aki nem (talán az sem bűn, ha nem akarja magát és a babáját összestresszelni), de attól még nem egy hisztis, nyafka, ingyenélő "úrilány".

  • 2006.11.07 08:22:57Kékfelhő

    "OKJ vizsga" :)))

    Ez mekkora szöveg :)

  • 2006.11.07 08:50:08eszter

    cozumel! A Te sztorid legalább olyan szívmelengető volt számomra, mint az olvasható születéstörténet. Gyerek születik, meghatódunk, tényleg mindegy, hogy hogyan. De szerintem akkor is fontos, hogy egy nő, ha nem is születésterv, dúla, stb. tupírokkal, de tisztába legyen a lehetőségekkel. Mindenkinek meg kéne hagyni a választás jogát.
    Kivagyok! Tetszik amit írtál, de sztem Mo-n még nemtartunk ott, hogy arról beszéljünk, hogy természetes egy szülés. Amíg akad olyan, aki megszégyenítve, rossz élményként gondol vissza egy nőgyógyászati vizsgálatra (vagy szülésre - a barátnőm sírva mesélte, hogy hogy üvöltözött vele az orvos, hogy miket képzel, pedig csak a gyereket szerette volna megpuszilni mielőtt méricskéli), addig kellenek az űttörők. Persze lehet, hogy "optimista" hazácskánkban ez is vmi vakvágányon nem a kívánt célt éri el.

  • 2006.11.07 16:06:13cozumel

    Eszter!



    Sztem ez az egesz kerdes mar megint az egeszsegugy komplex problematikajat veti fel.

    Es itt sorolhatnank...



    Egyreszt, ami NEM PENZ kerdese, azon kellene minnel gyorsabban valtoztatni. Ergo, meg kell szuntetni azt az ala-fel rendeltsegi viszonyt, ami orvos es beteg kozt van.

    Amig azonban nem hasznaljuk ki a betegjogi biztos intezmenyet, amig tukmaljuk a boritekot, addig mi, a paciensek betonozzuk be ezt a felallast ujra es ujra.



    Ami penz kerdese, nos a nehezebb dio, de az sem lehetetlen.

    Magyarorszagon nagyon szokatlan tarsadalmi/kozossegi kezdemenyezesekkel megoldani valamit, pedig a nyugati demokraciakban ez jol mukodik.

    Minden varosban, faluban vannak tehetosebb emberek, akik osszefogva sokmindent megvehetnenek a korhazaknak: kenyelmes fotelt a szuloszobara, egy bordasfalat, nehany gumilabdat stb. Ugyanakkor a mesteremberek osszefoghatnak es kifesthetik a szuloszobat ingyen, a vallalkozo varrodatulajdonos uj fuggonyoket ajandekozhat ...Millio dolog van, csak sajnos nalunk annyira szethullottak a kozossegek, hogy eszunkbe sem jut az osszefogas. Pedig hatalmas ereje van...

  • 2006.11.07 19:49:20Tori

    Valamelyik Kismamában olvastam egy szülészorvos nyilatkozatát, aki a szülősámlival kapcsolatban azt mondta, nem volt könnyű pár évtized poroszos betegellátás után letérdelnie egy vajúdó nő elé. Ez nagyon megérintett és elgondolkoztatott. Minden tiszteletem az övé!

  • 2006.11.07 20:54:50mulan

    Bocsánat, hogy csak tágan fog kapcsolódni a témához, amit most mondani szeretnék. Sokszor az alapvető problémák Magyarországon kommunikációs problémák (ko.pr.). Méghozzá nem úgy, ahogy általában a ko.pr-kat érteni szoktuk, hogy nem sikerül "közvetítetni az üzenetet", hanem a stílussal van a baj. Nem tudom, hogy ez miért van így, de a legtöbb ember gyakran teljesen képtelen jól megválasztani a megfelelő stílust és hangnemet. Mindenki találkozott már ezzel gondolom, nemcsak orvosnál, hanem üzletben, hivatalban és számos sok helyen. Sajnos ezen a téren még jó könyveket se nagyon olvastam, amit a különböző, emberekkel foglalkozó szakmát űzőknek ajánlani lehetne, de szerintem nagyon fontos lenne ezt tanítani, és akár rendszeres stilisztikai kommunikációs tréningeket is tartani.



    Ennek a postnak a címében a "háborítatlanul" tetszett nagyon. Ez lenne a lényeg, azt hiszem, hogy érezze a szülő nő, hogy ő és a gyereke vannak a középpontban; és a bába, nővérke, orvos azért vannak ott, hogy ha kell, segítsenek. Mint egy jó étteremben, ahol a pincér se el nem tűnik, se pedig zavarni nem zavar, hanem finoman mindig ott van, ha kell.

  • 2006.11.07 20:58:30pepe

    EGyetértek Kivagyokkal, hogy a szülés után kezdődik a nagy kaland :) De még mennyire :) csak erre már senkit nem készítenek fel ...
    ugyanakkor vannak akik úgy hiszik,(én is ilyen vagyok)a születés élménye nagyon meghatározó. Éppen ezért én nagyon tudatosan készültem arra, hogy a kisfiam olyan kiméletesen érkezzen a világra, amennyire csak lehet.

  • 2008.05.04 12:41:20Külföldi munka

    Épp most készítek egy oldalt ahol a gyengéd szüléssel kapcsolatos dolgok fent lehetnek, ez egy speciális terület és itt nagyon sok jó dolgot lehet olvasni.



    Egy idézetet ki is ollóztam innen ha nem gond.

    gyengedszules.extra.hu/



    Köszönöm, hogy vagytok.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta