SZÜLŐSÉG

Babanevelés: ha jó tanácsokkal tele a padlás

2006. október 27., péntek 14:41

Megérkezett, itt van, imádod. És most hogyan tovább? Hogyan szoptass? Hányszor? Igény szerint vagy ne? Felvedd, ha sír, vagy ne? Éjszaka megetesd, teáztasd, dugj a szájába cumit? Túl sokat sír! Túl sokat alszik! Kiütéses a feneke! A bóraxos krém akkor most jó vagy árt? És akkor most tényleg nem ehetsz fél évig zöldbabfőzeléket meg paprikát? Annyi megválaszolatlan kérdés tolul elborult agyadba, és nincs, aki válaszoljon! Illetve dehogy nincs, jelentkező akad bőven.


Először is már a csecsemősnővér ellát néhány (keresetlen) jótanáccsal. Ezeket vagy megfogadod, vagy nem, igény szerint. Aztán hazamész, és jön a védőnő, meg a gyerekorvos. És persze nőnemű rokonaid. Mivel sanszos, hogy még mindig nem vagy teljesen meggyőzve (bármiről is legyen szó), az első szabad ötpercedben irány az internet. Na és ha eddig nem, ott aztán teljes káosz fogad.

Eltelik egy pár nap, mire rájössz, a sok vélemény nagyjából két térfélre rendeződik. Van a régi iskola, az oldschoolok, akik egybehangzóan állítják, hogy igenis három óránként kell szoptatni, de csak nappal, éjjel igyon a gyerek teát. Ha nincs elég tej, akkor tápszer, jó az is. Ha bőg, hát bőg, majd elhallgat, úgyis a saját szobájában van (nem az ágyadban!), ne zavartasd magad. Egy pár hónapos korában már kaphat egy kis gyümölcsöt, kenyérhéjat, tejbegrízt. Sózz és cukrozz, és a bébikomp egyáltalán nem árt, mert jól elvan benne a gyerek.

Ebbe a táborba tartozik az anyád, az anyósod, az orvosok és a védőnők nagy része, meg Klári néni a közértből. Az ő egyetlen és legnagyobb fegyvertényük: te is felnőttél valahogy, nem? A borderline személyiséged vagy a lisztérzékenységed nyilvánvalóan máshonnan ered.

A másik kompánia egy fokkal szimpatikusabb, legalábbis elveiket tekintve. Én otthonszülőknek hívom őket, persze teljesen indokolatlanul, mert nagy részük egyáltalán nem otthon szül, de az én fejemben valahogy összemosódnak.

Vissza a természethez: igény szerinti szoptatás, legalább 3-4 évig, ha probléma van, csak próbálkozz, de ne használj segédeszközt. Soha ne adj a gyerek szájába cumit vagy cumisüveget, vedd fel, ha sír, aludjon veled, vagy a közeledben, ésatöbbi. Ez a társaság fiatalabb, a már szült anyukák, dúlák, és normálisabb védőnők alkotják. Élőben kevesebb van belőlük, bezzeg az interneten! Ott abszolút átvették a hatalmat, harsányak, agresszívek, és a nagy segíteni akarás közben a sárba tipornak, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy ők.

Gyorsan rájöttem, hogy ha nem akarok megőrülni, a legjobb, ha magamra hallgatok. Valami úgyis lesz, maximum nem sikerül azonnal. Például abszolút pro cumi vagyok. Arról ugyan még nem tudok beszámolni, hogy hogy fogom Samut leszoktatni róla, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan nehéz, mint Andriskáéknak, akik rengeteg értékes órát vesztettek életükből azzal, hogy kisujjukat Danika szájában tartották.

Vagy ott a szoptatás. Az én bal mellbimbóm speciel az első hat hétben úgy nézett ki, mint Juscsenko arca a mérgezés után. A La Leche Ligától a szoptatási tanácsadóig mindenki azt mondja, hogy tűrni kell, ne használj semmi mást. Hát én nem bírtam tovább, és egy hétig bimbóvédővel szoptattam, ami persze tiltólistán van, és konkrétan ez mentette meg a mellem életét. Lehet hogy már nem is szoptatnék, ha még mindig úgy fájna.

Persze tudom, hogy azért mindenki mond hasznos dolgokat is, meg a LLL azért tök jó, hogy van, de szerintem meg kell találni az átmenetet az oldschoolság meg az otthonszülő hippik között, azt, ahogy neked meg a babádnak jó, és nem kell törődni semmi mással. De persze az se baj, ha neked azok a tanácsok jönnek be. Csak ne érezd szarul magad senki miatt, az a lényeg.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.27 14:59:34mefiszta

    nagyon egyetértek dexterkével. egyébként a játszótéren is nagyjából ezen elvek alapján barátkoznak a kismamák. aki csokit, kekszet, teát cipel magával a homokozáshoz, biztos, hogy nem a kölesgolyós, bulátás társasággal áll majd össze...az utóbbiak egyébként nem átallanak a homokozó szélén szoptatni, és a sarki turkálóból öltöztetni a gyereket. A többiek inkább az adidas-nike cuccokat preferálják, még akkor is, ha nehezen bírja a pénztárcájuk.
    Ez persze durva általánosítás, de a mi játszóterünkön kb. ilyen a felállás. én a buláta-szoptatós-turkálós tengelyen helyezkedem el....ettől még persze új ruhákat is szoktam venni, és néha túró rudit is kapnak...

  • 2006.10.27 15:01:08Evike

    Teljesen egyetértek Dexterkével, hallgass meg minden jóakarót - úgysem kerülheted el őket - és kövesd az ösztöneidet. Ha elakadsz, nézz bele a jobb védőnők által is preferált A suttogó titkai I. című könyvbe. Sz'tem ez a leg"baba-mama" barátabb kiadvány, és még élvezetes is.

  • 2006.10.27 15:01:09szeszter

    dexterke! Teljesen egyetértek azal, amit a cikkedben írtál, és én is csak ehhez hasonló tanácsokat tudnék adni. Mindenki hallgasson az ösztöneire. Ha segítségre van szükség kérdezz olyantól, akiben megbízol. Mérlegeld, amit javasolt: ha nem tetszik vesd el az ötletét, ha úgy gondolod beválhat hát próbáld meg.
    Félre a szélsőségekkel, és bízz magadban, hogy jó anyácskája vagy a gyerkőccödnek.

  • 2006.10.27 15:07:13Süti

    Na, egy meglepően normális poszt :-) Persze azért megint sikerül jól belerúgni mindenkibe, aki nem Dexterkésen látja a világot, no de ezt már egészen megszokhattuk az elmúlt hetekben.



    Amúgy így igaz, egy csomó dolgot magától tanul meg az ember, hiába olvas ezt vagy mond a szomszédasszony azt. Én annak idején - meg még most is - szépen meghallgattam mindenkit, elolvastam mindent és alkalmaztam azt, amit az én józan eszem, életstílusom, habitusom, megérzésem jónak tartott.

  • 2006.10.27 15:10:23ana

    Dexterke! Szívemből szóltál. Szerintem is mindenki találja meg a neki legjobbat, és ne hagyja magát befojásolni. (Bár ez a gyerekágyas időszakban nem egyszerű) Ez az elején bazi nehéz, én is úgy 10 alkalommal beszéltem a LLL-el, de mivel hülye befelé forduló mellbimbóim vannak csak bimbóvédővel tudtam szpotatni az összes tanács ellenére, de azzal ment jól. Valóban meg kell hallgatni mindkét verziót az oldschoolt és a hippit is, és mindenki válassza ki a neki legjobban tetsző, és személyiségéhez leginkább passzoló saját módszert.
    Ja és a net tényleg tele van az"otthonszülő" csoporttal :) Nekem mindíg az jut szembe, hogy megszülöm a bokor alatt, megeszem a palcentát, lenyalogatom a gyerekről a magzatmázat, és tovább loholok vele a pusztába, ahol megállás nélkül szoptatom, míg fel nem cseperedik.

  • 2006.10.27 15:19:36mefiszta

    kibe rúgott bele dexterke?

  • 2006.10.27 15:28:57Süti

    Sőt, azt is megállapíthatjuk, hogy lisztérzékenyésge és bordeline személyisége ellenére is inkább az oldschool-hoz húz, az "otthonszülők" elleni ellenszenve pedig egyelőre feloldhatatlan.

    :-)))

  • 2006.10.27 15:35:07thais

    A külvilágból időnként lehet hasznos tanácsokat és tippeket kapni, mindenki maaga dönti el, mit használ fel belőle. A védőnő szava sem szent, mert különösen, ha nincs gyermeke, nehezen tudja, az adott problémát megítélni. X-dik fiam 15 hónapig kizárólag anyatejen élt, még vizet sem kapott. Mindenki prédikált, tanácsokat adott, de én csak lelkesen szoptattam hosszú 15 hónapon át. Nem kapott se főzeléket, sem gyümölcsöt, se tápszert, sem teát és vizet. Meg is látszik rajta. Nagyon jó a mai napig is az immunrendszere, könyen átvészeltük a beszoktatást a közösségbe. Utólag is nem bántam meg, hogy nem hallgattam senkire.
    Idővel, különben is megjöna tapasztalat, 2 hónap után minimum minden anya megkülönbözteti a sírásokat egymástól, s nem kell állandóan pátyolgatni.

  • 2006.10.27 15:37:40eszter

    Hurrá, hurrá, hurrá (na meg hipp hipp)!Éljen dexterke! Végre sikerült dexterkésen irónikus-viccesen jót alkotni!Hát erről beszéltem!



    Nekem nehezített helyzetem van, ugyanis valahogy NEM BÍROM hallgatni a tőlem távol álló véleményeket tukmálókat (nagymama, nagynéni - akinek egyébként nincs gyereke, védőnő). Egyszerűen felmegy a pumpa. A védőnőt még csakcsak, aztán csinálom másképp, de ha Drága Nagymami nekiáll a "hidd már el, hogy azért sír, mert nem szeret kézben, ki kell nyújtozkodnia" vagy "látod, az ízek hiányoztak neki" meg a "a kislányok járjanak copfosan kisszoknyába", akkor nem bírom, és muszáj visszaszólnom (higgyétek el, nem bírom), hogy kár a gőzért. Ekkor legalább új strófa következik: Ne fogadd meg a tanácsot, de legalább hallgassd végig! Amiben lehet, hogy igaza lenne, de amikor 6 és fél éve van minden napra pár jó tanács....

  • 2006.10.27 15:40:22eszter

    Süti, szerintem adjuk fel. Dexterke nem változik...és ez is rémületes haladás. Köszönjük meg, hogy összehozott minket egy fórumon. Én baromi jókat szórakozom!

  • 2006.10.27 15:40:59mefiszta

    (nem ez a lényeg, csak egy rövid megjegyzés: Süti, szerintem csak átfutottad a szöveget. nem arról van szó, hogy dexterke lenne a lisztérzékeny és bordeRline személyiség )

  • 2006.10.27 15:46:24Süti

    Mefiszta, elnézést kérek az elütésekért, kicsi gyermekkel ölben néha-néha el-elüt az ember egy-két billentyűt, néha lemarad egy vagy éppen duplázódik, mea culpa, ezentúl jobban odafigyelek. (Egyébként angolul és magyarul is (haha) felsőfokon beszélek, tehát sem az érzékenység, sem a border szavak helytelen leírása nem a tudatlanségomból ered, inkább a bénaságomból :-))



    Nem, elolvastam alaposan a szöveget, amúgy nem is mertem volna hozzászólni. Az utalás Dexterke borderline személyiségére pontosan olyan humornak volt szánva, mint ahogy azt ő tette a posztjában.

  • 2006.10.27 15:47:09eszter

    De ő, méghozzá azért, mert oldshcoolosan nevelték. De tényleg nem lényeg. Én értem Süti mit mond, mert már megcsócsáltuk, de most tényleg nem kötekszünk.

  • 2006.10.27 15:47:18Süti

    Jajj, természetesen tudatlansÁg!

  • 2006.10.27 15:47:46Süti

    Eszter, teljesen igazad van :-)

  • 2006.10.27 15:48:51mefiszta

    Süti, akkor most mégegyszer átolvastam és tényleg neked van igazad..ciki, de hát ez van!

  • 2006.10.27 15:49:56Süti

    Meg persze most már egyre nyűgösebb is vagyok...

  • 2006.10.27 15:55:08eszter

    Kitartás Süti, már a gyerekeim is kérdezték ma, hogy megszületett-e a babád. Hallgattják ahogy a férjemnek elmesélem mit dumáltam a barátnőimmel. Apu meg vigyorogva hallgatja, titkon azt gondolva, hogy "jó hogy nem megy el itthonról, de azt hiszi társaságban van":)

  • 2006.10.27 16:28:38nona

    Mindenkivel egyetértek, tök jó. Evike említette a Suttogó titkai c. könyvet. Ehhez szeretnék annyit hozzátenni, h alapvetően tényleg jó a könyv, de azért azt sem kell Szentírásnak venni. Egyik tanácsával egyszer nagyon megszívattam kicsiny gyermekemet és ezáltal magamat is, meg drága férjemet is (nem akarok túl hosszú lenni). Szóval szerintem az is csak egy a rengeteg vélemény közül és azt is ugyanannyira mérlegre kell tenni, mint a nagymama, vagy a csecsemősnővér véleményét.

  • 2006.10.27 16:43:48eszter

    engem érdekel nona..melyikkel?

  • 2006.10.27 16:45:27jidele

    én nem bírtam megvenni azt a könyvet. Gondolom terhsségi túlérzékenység, de kitör a frász a címétől. A suttogó titkai...mint egy horrorfilm...Bocs az offért;)

  • 2006.10.27 17:35:28nona

    Altatással kapcsolatos. Én naiv! Úgy röhögök magamon utólag...Talán 2 hónapos volt a fiam, amikor estefelé kezdett kihagyni egy evést így átaludt kb 6-7 órát (Mátékám kezdettől óraműpontossággal 3 óránként kért enni :) Nagyon örültem, gondoltam kicsit megpróbálom a könyvben leírtak szerint kicsit eltolni ezt az alvást, hogy én is tudjak aludni egyhuzamban 6-7 órát. A jótanácsra már nem emlékszem pontosan, de fel kellett ébreszteni egyszer megetetni és elvileg utána átaludta volna a következő evést. Ehelyett, szerencsére csak azon az éjszakán, de 2 óránként felébredt és sírt. Annyira szídtam a könyvet meg magam, hogy képes voltam ilyen tortúrának kitenni szegény babát. Leszűrtem a tanulságot: majd ha baba úgy dönt hogy neki is éjszaka van éjszaka, akkor örülök, addig meg marad az éjszakai etetés :) A többi babánál nem fogom kipróbálni ezt, gondolhatjátok...Egyébként tényleg vannak benne jó tanácsok is, de azokat az anyukám is elmondta szülés után, így nekem tényleg csak pár napig tartott az a dexterkés gyermekágyi szakasz. De valakinek nincs ilyen anyukája, akkor megteszi a könyv is, csak gyakorlatban derül ki úgyis, hogy beválik-e vagy sem...

  • 2006.10.27 17:47:44eszter

    Aha! Valahogy sejtettem, én nem olvastam a könyvet, hallottam a barátnőmtől, hogy ezt csinálják és mesélte, hogy a könyv írta. Addigra én 3 gyereken túl furi gondolatnak tartottam, de aztán ő is hívott másnap hasonló tapasztalatokkal. Szerintem hasonlókkal más is próbálkozik (én is) első gyereknél. Utólag én is csak ámulok magamon, hogy hogy lehetett annyi eszem.

  • 2006.10.27 17:53:20nona

    :)Szegény elsőn kísérleteznek a szülők...

  • 2006.10.27 18:02:14nona

    Lehet h valami rosszul lett leírva vagy lefordítva, de nem tudom,h ez működött-e egyátalán valakinél. Egyébként az tetszett, hogy szabadságot ad arra h úgy gondolkodj kérdésekről ahogy neked tetszik, viszont tarts ki a véleményed mellett. Például cumi, meg tápszer ügyben, azért mert a kapkodás nem jó a babának. Mondjuk a magyar nőktől átlagban távol áll az alapból tápszerezés, Amerikában és Franciaországban ez nem így van. Szóval azt mondja, amit mi is itt leszűrtünk, hogy hallgassuk meg a jótanácsokat aztán gondoljuk át, tegyünk belátásunk szerint. Szóval alapvetően jó, csak nem kell akármit szószerint lemásolni...:)

  • 2006.10.27 21:34:35mulan

    Kedves Jidele, uhh, engem is a cím riasztott el. A "titkai" is elég gáz, a "suttogó" viszont kifejezetten gyomorforgató. Még akkor is, ha asszem ez az angolban létező kifejezés arra, aki valami különös képessége folytán szinte megbűvöli a gyerekeket. A magyarban a "suttogó" viszont tényleg, ahogy írod vagy valami horrort asszociál, vagy a "suttogó propagandát", szóval én inkább valami a magyar kultúkörben elfogadhatóbb címet adtam volna neki.

  • 2006.10.27 22:09:54madelka

    Szokás szerint rettentő jót mulattam dexterke írásán, többször előfordult már, hogy az öniróniáját magamra is véve nagyot nevettem rajta, még fel is olvastam a férjemnek - mondván, akkor jó, nemcsak én érzem még magam béna-hajú-rozmárhasnak. :)
    Számomra is ez volt az alapvető kérdés szoptatás/nevelésügyileg: amíg rádöbbentem, hogy lényegében azt kell eldönteni, kinek, kiben hiszel (nyilván nem százszázalékosan), melyik utat érzed közel magadhoz, különben a sok tanáccsal úgy jársz, mint A molnár, a fia meg a szamár mesében...én szinte biztos voltam benne, hogy oldschool leszek :) , orvoscsaládban felnőve annyira bosszant az otthonszülés-kampány, de azt kell mondjam, a gyakorlat nem a papírformát igazolta. Ha szó szerint vett otthonszülést nem is szerettem meg (ezt NEM vitaindítónak szánom, csak azért használom a kifejezést, mert így volt az eredetiben) az eü. kockázata miatt, majdnem teljes mértékig ezzel az irányzattal értek egyet immár gyakorló anyaként a gyakorlati "felcseperítés" tekintetében.
    A suttogóst ugyan nem ismerem, de a héten találtam egy könyvet, ami teljesen elbűvölt, mert tökéletes muníció minden oldschool szekálásra (ne vedd fel, el ne szenderedj szoptatás közben, hagyd sírni, éjjel aludnia kell stb.), hiszen egy idős, tapasztalt, sokgyerekes amerikai orvos írta, a címe Éjszakai gondoskodás. Milliószorosára ugrott tőle az önbizalmam, abban erősített meg, amiket már eddig is gondoltam, ráadásul most fel vagyok vértezve mindenféle rokonokkal szemben! :) Akinek még aktuális a kérdés, szerintem kukkantson bele.

  • 2006.10.27 22:30:51kovvacs

    :))))))))))))
    dexterke, a könnyeim potyogtak a nevetéstől:)))))
    Hajjjajjajjj....

    Anyatársak, ne nevessetek ki, nekem néha annyira rossz, hogy szeretnék mindent jól csinálni, aztán egy-egy esetben megkapom X tanácsot és X ellenkezőjét is...

    Azt viszont megtapasztaltam a gyermekemen, hogy ha nem döntök valamiben a lelkem legmélyéig meggyőződésből, akkor bizony megérzi a bizonytalankodást, és megy a saját feje után, és eléri nálam azt is, amit nem szeretnék csinálni, de ő meg igen.

    A legnehezebb talán pont az, hogy szilárd véleményt kialakítani néhány kérdésről, és ahhoz (rugalmasan!) ragaszkodni.

    Néhány dolog azért bejött. Egyszetlenegyszer voltam hajlandó megmérni, hogy mennyit szopott a gyerek. Abba belementem a védőnő többheti könyörgésére, hogy elkérjem a húgomtól a mérleget, és naponta egyszer megmérjem a gyereket. De amúgy semmi értelmét nem láttam az egésznek. Jóízűen sokat evett, jól érezte magát - ha én méricskéltem volna, a tejem is elapadt volna az aggodalmaskodástól. Ez inkább newschool. Viszont van cumi, sok cumizás - és mitadjonég, a gyerekem mégis remekül szopizik, nem felejtette el, hogy kell csinálni - ez oldschool. Nincs éjszakai alvás a hitvesi ágyban, ez oldschool; de ha már elmúlt fél hat, azért csak behurcolom az első szopizásra, közös alvásra és ébredésre, ez newschool. Bármit megkóstolhat, ha nagyon kíváncsi rá (na ez semmilyenschool), de inni csak vizet és csak pohárból, ez talán newschool... stb:)))

  • 2006.10.27 22:39:10kovvacs

    ...én majdnem megöltem az anyósomat, sokat és rendszeresen járt át,

    amikor meg kifakadtam neki, akkor sértődötten közölte, hogy "de én csak elmondom a véleményemet, én nem oktatlak ki és nem utasítgatlak", de hallottátok volna élőben...

    ...ha megtehettem(!), akkor nem szoptattam a jelenlétében, amit azért nem volt egyszerű megtenni, mert jött be szépen a szobába lábujjhegyen, hogy nehogy zavarjon, odaállt mellém, és suttogva elkezdte kiosztani a tanácsokat. Később legalább a pelenkázást nem csináltam a jelenlétében, mert azt is végigdirigálta.

    Mindent részletesen elmondott, hogy hogyan kell csinálnom, pl. vigasztalni, vagy melyik babakocsit használjam, hogyan öltöztessek, mit engedjek meg és mit ne,

    jobban értett a gyerekem bőréhez a bőrgyógyásznál, ehh :(((

    Kaptam olyan megjegyzést sógornőtől, hogy akinek nincs tapasztalata, az csak mások tanácsaiból okulhat,

    DE én olyan mázlista vagyok, hogy a húgom nálam 7 hónappal hamarabb szült, úgyhogy volt szerencsém élőben látni, kpróbálni, azonnal kérdezni, stb. stb.

    Anyatárs, adj hálát az égnek, ha nincs szorongós-sértődékeny-szelídagresszív (=én csak jót akarok Neked ha beledöglesz is) közeli nőrokonod...

  • 2006.10.28 01:52:35mulan

    Tényleg fura, hogy sokan vannak, akik nem tudják megvárni, azt hogy esetleg az ember kérdezzen. Nálunk inkább apukám ez a típus, aki kéretlenül osztja a tanácsot, de szerencsére babaügyekben sosem sosem volt ehhez elég motivációja. :) Anyukám meg már anno is nagyon newschoolos volt (vagyis szerintem ez tkp. az oldschoolnál is régebbi, nem jó szó, de nem jut eszembe más: "természetes" irányzat). Szereti hagyni, hogy, a dolgok menjenek a maguk medrében. [(Nyilván az ésszerűség határain belül, tehát azért hypo meg ilyenek nem voltak sose gyerekkéz ügyébe rakva, illetve a babamagasságú konnektorok is mind be voltak védődugózva, stb.)] :)

  • 2006.10.28 15:13:32kovvacs

    ...szülés előtti kollegináknak javaslom, hogy már most tisztázzák le:

    amíg a kórházban vannak szüléskor,

    jöjjön-e és ki jöjjön kitakarítani a családi fészket.

    Én elfelejtettem megtiltani, hogy átrendezzék távollétemben a lakást. A fürdőszoba teljesen át volt pakolva, hónapokig nem találtam a dolgaimat. A magnóm a földön az egyik helységben, merz az anyósom eldöntötte, hogy a gyereket a mosógép tetején kell pelenkázni. Ezért pakolt mindent át. Bevitte a fonott kosaraimat a fürdőszobába. A felmosóvödröt azon mocskosan otthagyta a fürdőszoba ajtajában, a felmosófával támasztotta ki az ajtót. A szobában minden összevissza volt. Két hónapig tartott, amíg megtaláltam azokat a papírjaimat, amikre bútorokat terveztem. Gyűlöletes volt az egész, olyan, mintha egy idegen helyre mentem volna ahelyett, hogy hazajöttem.

    Itt szögezem le: a lakás ki volt takarítva, rendbe volt rakva, maximum(!) egy porszívózásra és egy felmosásra lett volna szükség, de arra sem feltétlenül(!)

    Annak is "nagyon örültem", hogy amikor a férjem behozta a hazamenős babaruhát, volt még mellékelve plusz kabát, amit az anyósom varrt, és talán majd egy éves kora után lesz jó a gyerekre... Nem mintha nem lett volna anélkül is tökéletesen összeállítva minden holmi...

    Jajdedühös tudok még mindig lenni rá, ej, pedig mégiscsak a gyerekem az ő unokája, nincs mese.

  • 2006.10.28 16:26:11eszter

    Ne legyél mérges, kovvacs, attól nem jobb, nagyon megértelek. Én is így dühöngtem, míg rá kellett jöjjek, hogy valóban nincs mese, a gyerek az unokája. Ugyanis én az ilyen tevékenység hatására annyiradeannyira kiakadtam, hogy útáltam nézni, ahogy cuppog a gyereknek, meg gügyög...futkosott a hideg a hátamon. Nem volt más megoldás, "illedelmesen" megbeszéltük, hogy az összeférhetetlenség miatt mi nem igen kommunikálunk, a gyereket majd visszük, ha kéri. Én pedig olyankor csináltam más programot. Apuci ottmaradt arra a fél órára, aztán mindenki elégedett volt. Anyukám is panaszkodik, hogy vendégként érzi magát nálunk...sértésnek szánta...elgondolkodtam rajta, és nem bánom. Én házam, én váram, a gyerektő nem tiltok senkit, csak ne lássam, ahogy...

  • 2006.10.28 22:26:05subidubidu

    Lányok, nálunk apukám a nagy tanácsadó. Aki, mikor amnyukám hazament velem, áthívta az anyját és a nevelőapját és éjfélig kártyáztak meg dohányoztak az egyszobás albérletben. :-(( Most meg hallgathatom, hogy minek szoptatom olyan sűrűn, meg még éjjel is a gyereket, bezzeg a szomszéd (mellesleg tápszeres) Marcija mióta átalussza az éjszakát. Végül is csak a harmadik gyerekemet nevelem (és remélem, szoptatom is egyéves korán túl - ha kell, éjszaka is). Anyukám, ha nem mondja, "csak" úgy néz, hogy tudom, mi a véleménye. Ugyanakkor ő a gyakorlatban tudja kezelni a gyerekeket. Anyósom viszont tényleg nem szól bele! Sőt, elhallgatja, mi több, egy idő után meg is teszi, hogy ne etesse keksszel a gyerekeket, meg ne menjen nála a tévé, mikor ott vannak. Igaz, ő sosem fektette, fürdette őket, ahhoz nincs állóképessége.

  • 2006.10.28 23:52:29gyöngy

    Gondoljátok el, milyen jó lesz a Ti lányaitoknak, meg menyeiteknek, hogy olyan nagyszülő segít majd nekik, aki nem oktatja ki Őket, meg nem megy az agyára. Mert biztos vagyok benne, hogy akit most idegesít az anyja, vagy az anyósa, az emlékezni fog rá, hogy milyen volt neki mikor kicsije volt.
    Addig pedig próbáljátok meg felvértezni magatokat a hülyeség ellen, vagy kerüljétek a társaságát azoknak, akik idegesítenek.

  • 2006.10.29 00:48:12kovvacs

    gyöngy, igyexem az agyamba vésni, hogy ne legyek ilyen. Az ember hajlamos ugyanazokat a hibákat elkövetni, ha nem figyel...



  • 2006.10.29 12:02:10zorgi

    lehet, hogy hulye a kerdes, de ki az az LLL??? (ana emlitette meg 27-en)

    bocs az ekezetekert, nem lustasag, hanem betuhiany a billentyuzeten. :))

  • 2006.10.29 12:16:26jidele

    "A La Leche Ligát olyan édesanyák alkotják, akik fontosnak tartják, hogy gyermekeik a szoptatás révén is a legjobb indítást kapják az életben."-részlet a honlapjukról. www.lll.hu

  • 2006.10.29 14:05:51ana

    A La Leche Liga amúgy nagy segítség lehet azoknak, akik tanácsot akarnak kapni, és nem elkeseredsből hívja fel őket. Én meglehetősen el voltam keseredve amikor őket kerestem, és csak még jobban kiborított amiket mondtak. Vannak emberek akiknek fizikai vagy lelki adotságaik nem teszik lehetővé a gondtalan szoptatást. Én majdnem idegösszeroppanást kaptam akkoriban, mert nagyon akartam szoptatni, és be kellett látnom, hogy nem megy úgy ahogy azt gondoltam. Végül azért a nehézségek dacára is 10 hónapig kapott elsőszülöttem anyatejet.

  • 2006.10.29 14:32:41katjana

    csajok, anyukák!!

    én szívesen bevállalnám sokmindenki anyukájának vagy anyósának rigolyáját, rossz szokását, ha legalább hétvégén egy mozi erejéig átadhatnám valakinek a babám.

    imádok vele lenni és én aztán tényleg nem érzem úgy még 10 hónap után sem, hogy valamiből is kimaradok a gyerekkel töltött idő miatt, de senki nem tud nekem segíteni a környezetemben, kivéve, ha lemegyünk vidékre a szüleimhez.

    ebből kiderül, hogy a szüleim az ország másik végén laknak, a párom szüleire pedig nem lehet számítani, nagyon zűrös az életük. anyósom a kórházban látta utoljára az unokáját, apósom 4x 10 percre, de nem várok többet, a saját 6 gyerekével sem nagyon foglalkozik.

    úgyhogy ha itthon vagyok, hétfőtől vasárnapig 0-24 óráig én vagyok a gyerekkel apa segítségével, aki nagyrészt dolgozik.

    de nincs okom panaszra, imádok babázni, csak látom nektek kéznél van a segítség, ha nem is tökéletes.

    ez azért nagy előny, higyjétek el.

  • 2006.10.29 19:46:07zorgi

    koszonom az infot, meg is nezem majd a honlapjukat, bar en sajnos mar elore tudom, hogy sokaig nem nagyon tudom majd szoptatni a babat, mert 4 es fel honapos lesz, amikor o megy bolcsibe, en meg vissza dolgozni. probalom kihuzni es raterni a reggeli es esti szoptatasra, remelem o is igy gondolja majd.

    nem vagyok karrierista, mielott valaki megbelyegezne, de kulfoldon elek, az apjaval azon a napon szakitottunk, amikor a kicsi megfoggant, es itt csak 20 het a szulesi szabadsag, szoval nagyon mas valasztasom nem volt. de a bolcsi szuper lesz, voltam latogatoban. :)

  • 2006.10.29 21:12:42gyöngy

    kovvacs nagyon igazad van, hogy hajlamos az ember úgy viselkedni, mint ahogy Őt nevelték, vagy, ahogy vele bántak, ha nem figyel. Én pl. már gyerekkoromban megfogadtam, hogy bizonyos dolgokat én nem úgy fogok csinálni, mint az anyukám. Pedig szeretett, és szeret a mai napig is, de több dologban nem értettem vele egyet már akkor sem. Viszont amikor nekem lettek gyerekeim, és fáradt voltam, meg nyúzott, akkor automatikusan az jött, ahogy engem neveltek. Persze azonnal rájöttem, hogy na ez az, amit én gyerekként utáltam, és akkor korrigáltam a dolgot, de évek teltek el, hogy tudatosan figyeltem magam, és már nem reflexből reagáltam, hanem ahogy azóta jónak láttam. Kipihenten, és békésen sokkal könnyebb figyelni, hogy jól csináljam a dolgaim.

  • 2006.10.29 21:51:34kovvacs

    katjana, van úgy, hogy az ember lánya hiába bízthatná rá az illetőre a gyerekét, nem fogja. Pl. ha az illető elmagyarázza neked, hogy egy 9 hónapos gyereknek már kenyérhéjat kell rágcsálnia, mire Te elmondod, hogy nem, mert a gyerek 1 éves koráig nem fog glutént kapni - amúgy se kapna, de mivel lisztérzékeny van a családban, semmiképpen sem - de az a tapasztalatod, hogy az illetőnek TÖK MINDEGY, mit beszélsz, és valószínűleg megtömi a gyerekedet kenyérrel, amint kiléptél az ajtón (mert ő veled ellentétben tud gyereket nevelni, te meg hülye vagy hozzá) - nos, akkor inkább önként mondasz le a moziról.

    Amúgy barátosnők, tesók sincsenek sehol?

    Nekem a szabadság abból áll, hogy összejövök a tesómmal vagy a sógornőmmel - mindketten kisbabások - és valahogy úgy együtt könnyebb. De már tervezem, hogy ráhagyom a gyerkőcöt anyámra, barátnőre, sőt, anyósra is, csak még el kell határoznom és a szopizást LLL-ből oldschool mentén normalizálni. (Ha igény szerint szoptatok, akkor nincs lelépés, mert nem tudhatom, mikor lesz igény.)

  • 2006.10.29 21:54:25kovvacs

    gyöngy, pontosan. Egy konkrét példa: gyerekként nagyon utáltam, ha anyám nem szólt egy szót sem, csak nézett ki a fejéből. Féltem, hogy haragszik. Meg nem tudtam, hogy mi van. Most már tudom. Fáradt volt, nagyon-nagyon fáradt. Én is hajlamos vagyok mostanában csak úgy nézni és nem reagálni a gyermekemre - figyelnem kell, mert elcsíptem egy reakcióját: látom, ő se tud mit kezdeni azzal, hogy az anyja zombifejű.

  • 2006.10.29 22:16:11gyöngy

    kovvacs és mit csinálsz, hogy a gyerekednek ne legyen olyan rossz, mint neked volt? Nálam például, ha nagyon kimerült voltam, akkor egyszerüen szóltam a gyerekeimnek, hogy most nagyon fáradt vagyok, és hagyjanak egy kicsit. Nagyon megértőek voltak, és tényleg hagytak. Igaz ekkor már ovisok voltak, és nem lehet minden nap eljátszani velük. Csak ha tényleg kimerültél. Én jó ideig egyedül neveltem Őket, és időnként szükségem volt egy kis pihire. Egyszer a fiam felajánlotta, hogy akkor ma este ő énekli el nekem az altatódalt, amivel én szoktam Őket lefektetni. Egyszer meg olyan fáradt voltam, hogy amikor a lányom mellé feküdtem éneklés után, és beszélgettünk, mondat közben elaludtam, és az álmom meséltem neki tovább. Ő felrázott, adott egy puszit, és elküldött hogy menjek aludni, majd holnap folytatjuk. Imádom Őket.

  • 2006.10.30 11:41:42Tori

    Lányok, ha tudnátok, mennyire imádlak Titeket! Pár napig nem tudtam jönni, mert beteg a babám, és totál elvonási tüneteim voltak. Most meg IE-t izzítottam mert a Mozillát nem szereti a Poronty, és hússzor kell bejelentkeznem, hogy egyszer be tudjak lépni. :((((
    Az első hónapokban, amíg bizonytalan anyuka voltam, sírba vittek az egymásnak ellentmondó jótanácsok. Meg kellett tanulnom tojni mindenki fejére és csak az ösztöneimben meg a gyerekemben bízni. Nem mondom, kaptam jó tanácsot is a játszótéren, így tanult meg a gyerek másfél évesen orrot fújni, ami elég korainak számít, ha jól tudom. :) Mindenesetre én is sírva mérlegeltem a gyereket, és pocsék anyának éreztem magam, ha a szomszéd kismama megkérdezte, hány köbcentit evett a gyerek, mert erről fogalmam sem volt. Viszont hízott is meg nőtt is a kicsi, és rendszeresen telerakta a pelenkáját, ebből levontam a következtetést, hogy nem éhezik és lassan megnyugodtam.
    Nálunk az egész családom nagy észosztó. Apukám nagyon kedvesen és diszkréten ad tanácsot, csak kár, hogy 46-szor, mert feledékeny, és ettől felrobbanok. A nővérem aggresszíven oktat ki, és vannak megszállott mániái, pl akárhányszor magára marad a lányommal, tövig levágja az összes körmét, de ezért egyszer még megütöm. Anyám a legrosszabb, ő gyakorlatilag minden ébren töltött másodpercében beszél, ha szóhoz akarok jutni, le kell ordítanom a haját, akkor meg megsértődik. A feltett kérdései is úgy vannak megfogalmazva, hogy kritizáljon, a válaszokat pedig meg sem várja, ha mégis megadom, nem hallja meg, legalábbis nem azt. Viszont a lányom imádja, úgyhogy nem tilthatom el tőle. Ami pedig a tanult mintákat illeti, én szakemberhez járok, hogy ne olyan anya legyek, amilyen nekem jutott. Mielőtt bárki figyelmeztetne, persze, tudom hogy anyám szeret engem, meg felnevelt, meg én is ember lettem, ha idegbajos is, és csupa jóindulatból csinált belőlem lelki nyomorékot, de attól én még akarhatok jobb anya lenni. És katjanának is igaza van, egy ilyen nagymama is jól tud jönni ha végre szeretnék egy órát kussban, nyugodtan eltölteni.

  • 2006.10.30 13:02:10titi

    Tori, ez tök jó! A fentiek szerint más is szenved az anyjával. Én is gondolkodom egy ideje az anya-lánya terápián.
    Nálunk a nevelési tanácsok kifulladnak abban, hogy mindenki kivetíti a saját rögeszméit a gyerekeimbe. Már, ha hagynám! 1 éves volt a fiam, mikor rájöttem: valójában nem őt nevelem, hanem a hozzátartozóimat.
    Nem semmi az ezredik depisnegatívos mama-mondatod derűspozitív anya-mondattá alakítani.
    Tiszta szerencse, hogy a gyerekek jó anyagból vannak!!!
    Iszonyú nagy felismerés szerintem az, amit Te is írsz: nem tilthatóak el a csemeték, mert a szeretet az pl. depisen is szeretet. Az meg, ugye, kell a gyereknek... Csak én tudjam kikerülni valahogy azt a bizonyos idegbajt! Ezt elkerülendő mostanában felröhögök magamnak, hogy: "Na, akkor én most egyesülök a Világmindenséggel!" Ilyenkor kilazítom a görcseim és igyekszem úgy bánni a gyerekeimmel, hogy legyen erejük, bátorságuk majdan maguknak megfelelni, nem pedig a gyerekkori rokonismerős-projekcióknak.

  • 2006.10.30 13:58:00Kékfelhő

    A fiam is imádja az apai nagyanyját, pedig az meg WC-fixált, az tuti. Állandóan a nagy dilemma, hogy kakilt-e a gyerek vagy sem. Ha hétvégén nála van a kölyök, a "minden-rendben-sms"-ben egészen biztosan volt utalás arra, hogy nehezen bár, de kakilt, vagy hűűűmekkorát szenvedett vele a gyerek, de végre kint van. Ehhez képest itthon szól, hogy kaki van, erre ráültetem a wc-re, és majd üvölt, ha kész van...



    Anyám meg a másik fele: egy éves sem volt a gyerek, de már csirkecsontot szopogatott, mondván, mennyire ízlik neki. Mondjuk, erre már nem tudtam mit mondani :)

  • 2006.11.01 12:35:20TC

    Kedves Ana!
    Még mindig ezen nevetek:
    "Ja és a net tényleg tele van az"otthonszülő" csoporttal :) Nekem mindíg az jut szembe, hogy megszülöm a bokor alatt, megeszem a palcentát, lenyalogatom a gyerekről a magzatmázat, és tovább loholok vele a pusztába, ahol megállás nélkül szoptatom, míg fel nem cseperedik. "
    Ilyen kismamák kellenek, nem a játszótéri agyhalottak!!! puszi

  • 2006.11.01 12:53:27ana

    Kedves TC! Örülök, hogy jól mulattál, és annak is, hogy ezzel az érzésemmel nem vagyok egyedül. Puszi!

  • 2006.11.02 22:42:54kovvacs

    gyöngy, a gyermekem még csak 10 hónapos, így nehéz vele megalkudni, hogy legyen jó, mert fáradt vagyok...

    de meg szoktam próbálni.

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta