A Rózsavölgyi Szalon idei első bemutatója Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című nagysikerű, Aegon-díjas regényének színpadi változata, amit Léner András alkalmazott színpadra sok fiatal és pár rutinos színész főszereplésével. Az adaptáció sikerült, bebizonyosodott, hogy a közel háromszáz oldalas, sokszereplős regényt hat színész is kiválóan be tudja mutatni, bár kétségtelen tény, hogy erősen kell koncentrálni az embernek, ha nem akarja elveszíteni a szálakat (vagy ha nem olvasta a könyvet, amit enélkül is érdemes).
Egy igazi családregényre ülhet be a néző, a szerző szerint egyfajta családállításra, ahol megismeri Dávid (Őze Áron) jelenét és múltját, családjának féltve őrzött és a szőnyeg alá hiába sepert titkait egy nagynéni és egy majdnem-nagymama (Pogány Judit) történetei által. A fejlődéstörténetben a fiú nem várt találkozásokkal jut közelebb önmagához és a múltjához úgy, hogy közben a történelem folyamatosan ismétli önmagát.
És még mindezek ellenére sem közhelyes a Mellettem elférsz, viszont valamiért mégis sokkal jobban kívánkozna a darab moziba, mint színpadra. A közel kétórás előadás ugyanis a benne lévő potenciál ellenére is ellaposodik néha, miközben rendkívül megerőltető, még akkor is, ha közben egy kifeszített vásznon feliratokkal és kisfilmekkel segítik a nézőt az eligazodásban. Ráadásul akadnak üresjáratok, amikor az ember már alig várja, hogy történjen végre valami, de a történet csak nem akar tovahömpölyögni, mi meg már nem is tudjuk hirtelen, hogy a múlt vagy a jelen, amit a színpadon látunk.
A darab eleje például teljesen összezavarja az embert, mert a Gubík Ági által megformált Helga nevű lány a szakítós jelenetben sokkal inkább vázol elénk egy erőszakos, nyomorult Dávidot, olyasvalakit, akinek a családfáját eleinte nem is nagyon akarjuk megismerni és nehéz megemésztenünk, hogy a továbbiakban pont ő lesz a főszereplő. Őze játéka aztán elég erős ahhoz, hogy magával ragadjon, így ezzel nincsen nagy gond, megszeretjük Dávidot is, meg a nagyapját is. Gubík Ágit viszont többé nem láthatjuk majd a darabban, szerepét Sipos Vera vette át egyeztetési bonyodalmak miatt, ami annyira nem baj, mert Gubík amúgy is túl harsány volt ebbe a történelmi utazásba, még akkor is, ha az általa játszott szerepek eljátszásához azért van szükség vehemenciára, különben ellaposodik az előadás. Pogány Judit kirázza a kisujjából a sok karaktert, szórakoztató őt nézni, Sztarenki Dórának pedig nagyon jól áll a kosztümös szerep, sokkal könnyebben találja meg magát a múlt század közepén feltűnő fiatal Zách Éva szerepében, mint a kurváéban. Azt ugyanis szerintem senki nem hiszi el róla, hogy amikor strichel, akkor valójában bármilyen módon is érintkezik férfival, ezáltal az egész sztori borulni látszik.
A másik szerelmi szállal a darabban az a baj, hogy nem pontosan derül ki, hogy az egész hogyan is jön ide (leszámítva főhősünk kirúgását a munkahelyéről), mégis Sadi és Benedek története megható és tovább erősíti az érzést, hogy kosztümös filmet kéne forgatni a könyvből. Ozsgyáni Mihály és Sütő András (akinek azért illene felvennie valami betűt még a nevéhez, nem segítek miért) játéka szépen fel van építve, de az idő rövidsége miatt mégis az egész kapcsolat csak le van jelezve, ami ugyan jót tesz a színdarab ritmusának, de közben túl sokat veszít a történet valódi erejéből.
Hibái ellenére nem volt halva született ötlet Léner Andrásnak ilyen kis kamaratérben megrendezni a Mellettem elférsz című előadást, bebizonyítva, hogy a Rózsavölgyiben még egy ilyen kaliberű családregény is átjön. Kár, hogy a végeredmény mégsem tud akkorát ütni, mint amekkorát üthetne.
