Verni vagy nem verni? Amikor anyából előjön az állat
Nagy vita a verni vagy nem verni kérdéskör. Mert verés-e, ha elcsattan egy-egy pofon vagy kézre-, netán fenékrecsapás? Tényleg visszafordíthatatlanul megalázod-e a gyereket egyetlen pofonnal, és hol a határ elborult verés és figyelmeztető rácsapás között?
"Soha nem akartam megütni a gyereket. De amikor másfél órája altatom, és kiborulok, mert pontosan azért csinál valamit, mert tudja, hogy idegesít, hogy azért üvölt, hogy felébressze az öccsét, akkor van, hogy elszakad valami. Megpróbálok valamiféle zen-állapotot felvenni, és hagynám elfolyni a dolgot magam mellett, de nem tudom. Felemelem a kezem, és adok neki egy pofont. És még akkor is lelkiismeret-furdalásom van, miközben felemelem, megrázom és üvöltök vele" – írta vallomásában egy kisgyerekes anyuka, a 34 éves O.
Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni?
A legtöbb kismama, akivel beszéltünk, határozottan ütésellenes. Melinda (32) két kicsi gyereket nevel, néha kiborul, de soha nem ütötte még meg egyiket sem. "Tényleg soha?" - kérdezett vissza Enikő (29) meglepetten néz rá, nála az egyszem lánya is gyakran kiveri a biztosítékot. "Soha fel sem merült bennem" – feleli Melinda. Enikőék akkor borultak ki igazán férjével egyetemben, amikor kislányuk kifejezetten a konnektorokkal akart játszani. "Dugdosott beléjük amit csak ért, és tudom, hogy valami pszichés kényszerből arra hajtott, hogy odafigyeljünk rá, de meg kell tanítanom neki, hogy a veszélyes dolgok erre nem megfelelőek. De hogyan? Folyamatosan rá figyelek, mit csinálok rosszul?!" Enikőn látszik, hogy nagyon ki van borulva.
A gyerek természetesen mindig a figyelemre hajt. Ha azt látja, hogy ha ezt csinálja, és arra anyu/apu azonnal ugrik, hát valahányszor ugrasztani szeretné őket, ezt fogja csinálni– jelen esetben a konnektorozást. És nem lehet elítélni a szülőt, aki mindenképpen meg akarja tanítani a kicsinek, hogy a veszélyes dolgokkal nem szabad játszani, de talán máshogyan kellene próbálkozni. Egy három éves gyerekkel még nem lehet úgy elbeszélgetni, hogy annak rögtön eredménye is legyen, meg lehet próbálni viszont téríteni.
"Nálunk ez úgy zajlik, hogy tudom, hogy mi a fixa ideája (mint Enikőéknél a konnektor), és valahányszor látom arra indulni, megpróbálom valahogyan eltéríteni az útból: segíteni hívom, játszani megyek vele, könyvet kerestetek. Ezzel már jellemzően el is érem azt, amit ő el akart pl. a konnektorba nyúlással, megkapja a figyelmet, így a helyettesítőre nincs is szükség" – így Dóra.
De mi van, ha anya nem bír terelni, kiborul és elcsattan egy pofon?
Aki nem volt huzamosabb ideig minimum egy gyerekkel otthon, annak fogalma sem lehet, mi olyan nehéz ebben. Játszani kell, meg olvasni, és igen, hát persze ebédet csinálni, de az nem nagy dolog, és utána meg úgyis alszik a gyerek, és a játszótéren sincsen nagy dolog.
Namármost ezt kilogisztikázni nem kicsi feladat. Az anyák jellemzően egyedül vannak ezernyi olyan iszonyúan fontos részletkérdéssel, amelyek megválaszolását senki nem fogja helyettük megoldani. Mit egyen reggelire? Mit adjak a gyerekre? Mit egyen tízóraira? Mivel foglaljam le míg főzök? Mit főzzek, hogyan tegyek a gyerek elé ízletes, tápláló, de általa szeretett ételt? Kell-e még egy pulcsi? Milyen idő lesz, mikor indulhatunk, hogy ne a padon a hidegben kelljen pelenkázni/hogyan menjünk úgy le, hogy ne a játszótér mellett a bokorban kakiljon? Mit egyen uzsira? Ivott-e eleget? És akkor feltételeztük, hogy nem beteg, nem zuhog, el tudunk indulni, stb. Lehetne még folytatni – de minek. Aki benne van, érti, aki nincs, nem is fogja. De ezen mikrokérdések megválaszolása eléggé lehasználja az áramköröket, és nem véletlen, hogy az este hazatérő pasik karikás szemű, kiborult anyákat kapnak hajdani kiegyensúlyozott bombázójuk helyett.
Ne ítélj, ne ítéltess
Egy ilyen helyzetben a gyerekek persze érzik, hogy anyu könnyen a kiborulás szélére sodorható. Pontosan tudják, hányszor kell még alvás előtt behívni anyut a "szomjas vagyok - pisilni kell-kitakaróztam, fázom, takarj be - kilóg a lábam - nyisd ki az ajtót - csukd be az ajtót" dumákkal ahhoz, hogy anyu tényleg vagy kint zokogjon a párnájába, vagy bent üvöltsön a gyerekkel. Kinek jó ez?
Senkinek. A gyerek mégis csinálja, De ha ebben a helyzetben vagy, próbáld meg fejben tartani a kiborulás határán is a következőket:
1. Egy pofon is verés
A fegyelmezés nem verés. Ha megütöd a gyereked, arra tanítod, hogy agresszióval és bántalmazással oldja meg a konfliktusait, ne beszélgetéssel és kompromisszumkereséssel. Hogyan bízzon a gyerek abban, aki megüti?
2. A verés megalázó
Ha rá is vernél a kezére vagy a fenekére, soha ne üsd meg a gyereked mások előtt, nem azért, mert rossz anyának tartanak majd (mi közük hozzá), hanem mert az a gyereked számára rendkívül megalázó dolog. Kiváltképp a nagyobb gyerekek esetében.
3. Felesleges félelmeket ébresztesz
A gyerekek félnek egy csomó mindentől. Ijesztő árnyaktól, sötétségtől, oroszlántól, ki mit látott és mit hitt bele (akinek kicsi még a gyereke, ne legyintsen: a gyerekek úgy másfél-egy éves korukra kezdenek el félni, nem azért, mert van rá különösebb okuk, hanem mert akkorra érnek meg túllátni a saját világukon). Ha megütöd, olyan félelmeket kódolsz bele, amelyeket egy életen át visz majd magával súlyos teherként. Arról nem is beszélve, hogy egy életre megronthatod ezzel a köztetek lévő kapcsolatot.
4. A veréssel azt jelzed a gyereknek, az agresszió megengedett
Egy-egy elcsattanó pofon azt jelzi, a szülő nem képes érzelmeit kontrollálni. Mit tanul a gyerek a testi fenyítésből? Azt, hogy a verekedés és az erőszak megengedett az emberi kapcsolatokban így ő is élni fog ezzel az eszközzel kis és nagykorában egyaránt (vagy elnyomja és belső frusztrációt érez). Ha bántod a gyereket, nem tanítasz neki semmit. Viszont te szinte biztos, hogy rosszul fogod érezni magad.
5. Vannak a fegyelmezésnek más módjai is
Ha verés helyett megbünteted, netán elveszed kincseit (legyen az egy McQueen autó vagy a falepke, amivel csapkodott), sokkal erősebb hatást érhetsz el a gyereknél. Az amerikai time out, vagyis kiállításos (sarokba állításos) módszer rendkívül hatékony lehet hisztiző, megvadult gyerekeknél – feltéve, ha a szülő következetesen és odafigyelve viszi végbe. Egy pár perces kiállítás (amelyet, ha már itt tartunk, jobb nevelésnek mint büntetésnek hívni) lehet, hogy több idő, mint egy pofon, viszont hatékony módja a gyerek kezelésének és végső soron nevelésének.
+1. Ne bántsd magad, ha elszalad a kezed
Inkább gondold végig, mi vezetett odáig, hogy megütötted a saját gyereked. Ha kell, kérj segítséget, beszéld meg a férjeddel, barátnőddel, esetleg egy pszichológussal. Nem attól vagy rossz anya, ha elcsattan egy pofon. Inkább attól, ha ez már fel sem tűnik.
Cikkünk a Circleofmoms.com leveleinek hatására íródott.
- Címkék:
- verés,
- nevelés,
- gyereknevelés,
- pofon
KOMMENTEK
2012.01.04 14:18:36Serena
Az érzelmi zsarolás és a szóbeli verés 100x nagyobb lelki traumát okoz, mint egy-egy elcsattant pofon!
Ha azért ver valaki egy gyereket, hogy fájdalmat okozzon neki (értsd nem odacsap, hanem tudatosan kínozza a nagy pofonokkal) az meg egy állat aki nem képes nevelni.
tündérborsó példája szerintem nagyon jó. Ha a gyerek nem érezte még milyen az amit csinált hiába magyarázod neki a szavak nem érnek semmit. Ha visszacsíped megérzi és megÉRTI, hogy mi a baj. Viszont ilyenkor nem azért kell csípni, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon a szülő, mert az kínzás!
2012.01.04 14:20:35Pelikan
Nem hiszem el, hogy a 21. szazadban intelligens emberek arrol beszelgetnek, hogy verni kell-e a gyerekeket vagy nem...
Amugy a "time out" (amit hozzateszenek 3 gyerekemnel nem szivesen hasznalok) nem lelki terror, hanem lehetoseg a gyereknek, hogy vegiggondolja a viselkedeset es lehiggadjon, amit a felnottnek is tennie kellene, mielott meguti a gyereket, vagy barki mast...
Nem hiszem, hogy az agresszio elfogadhato megoldas az eletben barmilyen problemara...
2012.01.04 14:23:00MrsCamelot
Van egy-két ismerősöm, aki állítja, hogy sosem ütötte meg a gyereket. Pl. olyan anyuka, akihez bejárónő jár takarítani, hozatja az ételt és gyerekvigyázó jön, amíg ő síórán és furulyaórán van. Amúgy főállású anya. Egyébként ezeket az eseteket leszámítva gyermektelen pszichológusok és egygyerekesek vannak mindig a helyzet magaslatán. Nálam pl. abszolút elszakad a cérna, mikor a 5 éves biciklin, a 3 éves kismotoron őrültködik az utcán, én futva ordibálok. Amúgy ha elkapom nem verem meg, pedig nagy kedvem lenne. Fenékreverés előfordul, mert amikor fel van pörögve teljesen a szép szó nem hat. Indulatból amúgy üvöltök, az megnyugtat. És a drága gyerek lássa, hogy igen, ki tudja akasztani a másikat és az neki is vacak lesz.
2012.01.04 14:24:35Sólyomszem
Csatlakozom Turbóanyuhoz és Ruhaszárítókötélhez.
Egyrészt a gyerek verése ill. egyszeri megütése alapos okkal nem ugyanaz.
Másrészt minden gyerek más, engem a harmadik tanított alázatra. Addig azt hittem, hogy a gyerekeim azért jó fejek, mert jól neveljük őket. Azóta tudom, hogy állati nagy szerencsénk is van velük, a nevelésünk max. annyit számít, hogy nem rontottunk sokat rajtuk. Talán. (Pedig a kicsi sem rettenetesen rossz gyerek, csak tökre más.)
Harmadszorra: minden gyerekre más eszközzel lehet hatni. És tényleg: a lelki fenyítés lehet ám sokkal súlyosabb és hosszabban ható károkat okozó, mint egy fenékrecsapás.
(Amúgy nem verem a gyerekeimet.)
Ja és tényleg nem lehet minden veszélyre felkészülni, még otthon sem. A gyerekek olyan dologgal is képesek kárt tenni magukban / környezetükben, amire a kisebb fantáziával megáldott szülő nem is gondol.
2012.01.04 14:26:53vangogh
68nyara: Lehet hogy nincs igazam de véleményem szerint a testi a verbális, lelki, szellemi bántalmazás a megszégyenítés az erőfölény kihasználása az a felnőtt idegi gyengeségét és az intelligencia hiányát jelzi. Szerintem. 14 év alatt egyik gyerekemet sem aláztam sem veréssel sem verbálisan. Lehet hogy földreszállt angyalokkal van dolgom és a verést alkalmazók csupa ördögöket nevelnek? Persze sarkítottam a kérdést.
2012.01.04 14:32:16Serena
vangogh:
Valószínűleg angyalokkal van dolgod.
Mit csinálsz valakivel aki nem hallja meg amit mondasz, szó szerint nem érdekli akármit csinálsz. Nincs semmi amit, ha elveszel tőle morcos lenne miatta, a sarokban pedig ugyanúgy beszél tovább és nem is áll ott, csak ha fizikailag hatsz rá, hogy ott maradjon?
Konkrétan teljesen leszarja mit mondasz vagy csinálsz ja és pontosan tudja, hogy nem fogod soha megütni így azt is, hogy nincs "hatalmad" felette, de neki annál nagyobb feletted?
(Hál' istennek nem a saját gyerekemről van szó, de napi szinten látok ilyet)
2012.01.04 14:32:19Valjan
folyt.kov..
meg nincs vege,Sajnos!
Batyam azota kozel 20 evet volt bortonben,fegyhazban.Lopasert vagy betoresert??!
Mindegy,de boldog voltam,hogy NINCS...
Anyam utott azert mert bepisiltem,meg allandoan "elszoktem" otthonrol es az Orszagot bejarva..Budapestre vagy Szolnokra hivtak a rendorok.ha jo voltam azert kaptam,ha rossz es szokdostem,akkor azert!
Mindegy...
kaptam es kaptam!
Ma mar nincs bennem bosszu.De 2007 ota nem beszelek a vilagrahozo anyammal,es a fajtalankodo batyammal sem!A maradek foldi idomet szeretnem Nelkuluk eltolteni bekesegben es szeretetben!!!!!!!
Ehhez kerem az Egiek segitseget,mivel minden mas adott.
2012.01.04 14:38:08Analyzer
furcsa, de tobb mint husz eve az idiota "kutatok", "szakemberek", "gyermekpszichologusok" vilagat eljuk, ahol a szulok nagy resze tonnanyi irodalmat nyalaz at, blogokat olvas, velemenyeket-ellenvelemenyeket utkoztet...... es? mi az eredmenye? egyre tobb hulyegyerek. magyarul SEMMI nem igazolja ezt a neoliberalis gyermeknevelest. ellenkezoleg!
nyilvan nem lehet es nem is szabad gyermeket veressel NEVELNI, de egy szulot sem lehet arra biztatni, hogy vagja fel az ereit, ha neha elcsattan egy tasli. nevetseges.
2012.01.04 14:39:36Valjan
Ha valoban Jo erzesu Edesanya vagy,akkor Sosem fogod megutni a gyermeked!!
2012.01.04 14:41:43pHérték
vangogh
"Aki megüti, ne adja isten rendszeresen veri a gyerekét, úgyis talál mindig valami önigazolást, magyarázatot miért volt szükség rá. Aki meg nem teszi ezeket elvből, szeretetből, odafigyelésből, bármi okból, azt pedig nem lehet meggyőzni úgysem a verés létjogosultságáról."
Szerintem nagyon rossz utalás az a részedről, hogy aki szereti a gyerekét, az nem fenyíti meg, és viszont: aki megfenyíti az nem szereti, vagy nem figyel oda a gyerekére. Ez nem igaz. Sőt, aki szereti az megfenyíti, hiszen tudja, hogy nem a gyereke a világ közepe (még ha számára úgy is tűnik) és inkább ő osztja ki a "vakcinális" pofont a csimotájának, mintsem, hogy az élet kemény pofonjaitól káprázzon később a szeme.
Azokban a kultúrákban, amelyeket irigylünk az emberek viselkedéséért, általános szemlélet, hogy amint nő a gyerek és "okosodik", annál nagyobb önállóságot kap. Nálunk meg a kicsinek mindent szabad, és ahogy nő nem érti, hogy amit tegnap még lehetett, azt ma már miért tilos. Ez a szívás, nem az indokolt és jól elhelyezett atyai pofon.
2012.01.04 14:43:01Sólyomszem
vangogh: A válasz igen.
Megint nem ugyanarról beszélünk: Te verésről beszélsz, ami rendszeres bántalmazás, a lelki "verést" is ideértve és aminek nevelő szerepe és sokszor célja nincs.
Én pedig a _nagyon_ritka_ esetenkénti (ezért emlékezetes), általában a gyerek (néha a szülő idegrendszere ill. a berendezés) védelmében előforduló, nevelő célzatú fizikai vagy lelki büntetésről, ami jó esetben éppen olyan jellegű és mértékű, hogy a gyerekben kárt ne tegyen, de hatásos legyen. Na ezt baromi nehéz megvalósítani... de azért igyekszik az ember :)
2012.01.04 14:50:29Serena
Sólyomszemnek igaza van, az aki rendszeresen veri a gyerekét minden indok nélkül (vagy mondvacsinált okkal) az sima bűnöző semmi más.
Mi itt most arról beszélünk akiknél a végső cérnaszakadás után elcsattan egy pofon és a legtöbb esetben utána egy alapos megbeszélés szokott következni arról, hogy miért.
2012.01.04 14:56:44pHérték
Azért jó látni, hogy vannak szép számmal, akik nem szélsőségesek. Akik az ütlegelés és az agyonkímélés végletei között megtalálják az arany közép utat.
Bár Serena megfogalmazását annyiban kommentálnám, hogy azt a bizonyos pofonkát sem cérnaszakadásból, indulatból kell kiosztani, hanem józan megfontolásból és előre kilátásba helyezve, mintegy végső figyelmeztetés beváltásaként.
2012.01.04 15:02:15rejtjel
Megdöbbentő és elkeserítő a sok verést támogató komment.
Szégyen.
Mit szólnátok, ha ti hibáztok, kapnátok egy-két pofont? Mit szólnátok, ha a nyűgösek, rosszkedvűek, ingerlékenyek vagytok, jól elfenekelnének benneteket?
Ahányszor rágyújtotok, isztok, vagy mást "rosszalkodtok", jól a kezetekre csapna valaki?
Nincs joga az erősebbnek bántani a gyengébbet. Ti nem ezt tanítjátok a gyereknek?
Aki a fizikai bántalmazásban a nevelés szükséges eszközét látja, csak a saját ostobaságáról tesz tanúbizonyságot. Mert nem tud mit kitalálni, hogyan nevelni a gyerekét, így marad a verés.
És könyörgöm, legalább olvassatok egy kicsit, mielőtt lehülyézitek a mai gyerekeket, fiatalokat. Épp nemrég olvastam arról egy cikket, hogy hála annak, hogy a fizikai bántalmazás kimegy a divatból, egyre intelligensebbek, jobb képességűek a gyerekek.
Mikor gyerek voltam, én is kaptam egy jól elhelyezett szülői pofont. Ebből tudtam meg, hogy a szülőm is ember, gyenge, nem tudja mindig tartani magát. Megdöbbentem, és elkeseredtem.
2012.01.04 15:05:31Analyzer
kedves rejtjel, olvastal egy cikket? remek! gondolom, valami megelhetesi "szakember" irta. inkabb nezz korul a vilagban, ahol a gyerekek pedagogusokat vernek, es a szulok, idosebbek iranti tisztelet szinte teljesen elveszett. ujsagcikkre hivatkozol, mikor a valosag teljesen mast mutat? szanalmas. raadasul latatlanban biztos vagyok benne, hogy nagyjabol 20x tobbet olvastam, mint te, raadasul nem romana-fuzeteket.
2012.01.04 15:06:50Sólyom Tomi
Tényleg elképesztő, ennyi vadállat van, aki veri a gyerekét. Ha nekem lesz, én sose fogom, mindig a "beszéljük meg" híve leszek. Aztán majd amikor 18 évesen először kiengedem egyedül az utcára, és seggbebassza valaki, mert lövése sincs arról, milyenek a normális (nem blogokról tanult) viselkedési minták, azt mondom neki, beszélje meg a farkalóval, biztos nem volt szándékos, amúgy meg tuti verték szegényt gyerekkorában.
2012.01.04 15:07:02Dezső bácsi
Turbóanyuka: Ön vmit rettenetesen nem ért Vangogh úrhölgy mondanivalójából és önigazolást keres. Gondolom önt is párszor elverték, ez is oka lehet, hogy ennyire szerény képességekkel rendelkezik.
2012.01.04 15:16:10Turboanyu
rejtjel: a felnőtt saját maga felelős a tetteiért. Ha szabályt sért, megbüntetik. Ha konnektorba nyúl, az az ő baja.
A gyerek pedig nem látja a következményeket.
2012.01.04 15:16:20pHérték
Rejtjel, te tényleg nem látod, hogy bizony ha a felnőtt hibázik, "rosszalkodik", annak is megvannak a következményei: kapja az ember érte a "pofonokat" az életben. Csak azok a pofonok sokkal durvábbak és kíméletlenek. Ezeket a pofonokat azok spórolják meg nagyobb mértékben, akit a szerető szülei nem fosztottak meg a nevelés és fegyelmezés áldásaitól.
2012.01.04 15:17:39Kugeln - Rock me Amadeus
@Rejtjel: Gyerekek közt doloztam egészen 1 évvel ezelőttig, egy egész iskolányi között, mi több, egészen kicsikkel (2 évestől felfele) is foglalkoztam hosszú éveken át. Hidd el, sajnos valóban igaz, hogy egyre neveletlenebb, kihaénnemebb, pökkhendibb a többségük, a szabályokat konkrétan kiröhögik, és az azokat felállító felnőtteket is. Otthonról hozzák, honnan máshonnan? Anyukák meg, akik a kisgyerekes foglalkozáson bent voltak leginkább csak elnézően mosolyogtak, mikor épp "viccből" kitolta a szemem majdnem a kis kincsük. Én rászóltam bizony a gyerekekre, lefogtam a kezüket, ha rosszat tettek. Pláne, mikor nyilvánvaló volt, hogy nagyon is tudják, hogy épp rosszalkodnak, keresgélik, hol a határ. Nem kicsi angyalok, nem is felelősségteljes felnőttek a gyerekek, rajtunk múlik, hogy egyszer azokká váljanak. Viszont ha nincsenek egyértelmű, következetesen(!) betartatott szabályok, határok, kamaszként, felnőve sem fognak sokat változni, aztán majd az élettől előbb vagy tóbb jön a jól megérdemelt pofon, de az egyrészt késő lesz, másrészt orbitális, hisz ilyesmit addig ugye nem tapasztalt.
2012.01.04 15:19:24Turboanyu
Dezső bácsi: Szerintem meg az van eltévedve, aki összekeveri a vadállatokat, akik rendszeresen verik a gyerekeiket semmiségekért azokkal, akik embert próbálnak faragni a gyerekeikből, és amikor a gyerek valami ön és közveszélyes dolgot csinál, a szép szó pedig nem használ, akkor a helyes irányba terelik.
Egyébként nem jött be, nem vertek. Talán ha 2-3 pofont kaptam egész életemben, amikor nagyon durva volt a helyzet.
2012.01.04 15:24:59Analyzer
turboanyuval vagyok kenytelen egyeterteni: aki osszekeveri a vadallati viselkedest, es egy gyermek folyamatos fizikai-lelki terrorizalasat egy nagyneha elcsattant taslival, annak egyeb bajok is lehetnek a koponyajaban.
2012.01.04 15:35:05Dezső bácsi
Még egyszer a gyengébbek kedvéért: A verés - most mindegy, hogy heti rendszerességgel vagy néha néha egy-egy taslit adó fegyelmezés-csak rövid távú előnyöket hoz. Meg kéne tudni különböztetni a nevelést az idomítástól. Persze az utóbbi az egyszerűbb, azt ne mondjam kényelmesebb. Látva a sok verést helyeslő kommentet, már tudhatjuk miért tart ott az emberiség, ahol tart. Félreértés ne essék nem vagyok pacifista sem, de tényleg félelmetes Analyzer és a hozzá hasonlók mély és örök sötétsége. Pofont nekik!:)
2012.01.04 15:35:59Moan
Ja még két dolog:
Nem ítélek el senkit, aki megüti a gyerekét. Azzal kezdtem és ezt tartom is, hogy szükségtelen, és felesleges agresszíven és tettlegességig menve nevelni. Mert a gyerek nem egy gonosz lény. Tudatlan és megismerni vágyik. Ez igaz arra is, hogy megnézi hol a határ a szülőnél, hol a határa az életének, hol a határa a képességeinek a lehetőségeinek. Tanul, ahogy tud és ahogy kell is tanulnia. De attól még értelmes és megérti ütlegelés nélkül is.
A másik pedig az ami valaki már írt. Bizony a gyerek is lehet nyűgös, lehet szomorú,. lehet haragos.. hajaj, de még mennyire lehet... Mint mi, felnőttek. Csak amíg mi vagy megtanultuk kezelni, vagy nem, addig ő még éppen csak tanulja azt, hogy hogyan kezelje. Tanulja az érzést és aztán azt, hogy mit kezdjen vele. :)
2012.01.04 15:38:13Moan
Mekkora egy hulladék ez a posztmotor is, vagy kommentmotor... Egy jókora hozzászólásom eltűnt a semmibe... Ehh... Így meg lehet beszélgetni.
2012.01.04 15:41:31Moan
Kugeln - Rock me Amadeus
Szerintem azt ne keverjük össze, hogy egy szülő közönyös a gyerekével és ezért mindent megenged neki, vagy neveli, de verés nélkül. Szerintem a jó gyerek nem attól jó, hogy a határok elérésekor mindig kap egy pofont.
2012.01.04 15:42:21feteke
Rá tudok úgy szólni egy gyerekre és hirtelen megfogni, hogy összecsinálja magát, anélkül, hogy fájna neki. De erre is csak akkor van szükség, ha már valami elromlott a nevelésben. Pl. arra készül, hogy egy kővel hátulról fejbe vágja a másikat. Volt ilyen tanítványom.
A verésben nem az a pláne, hogy fájjon a gyereknek, hanem az indulat, amiből jön. Ha a saját hisztinkből ütünk meg egy gyereket, akkor azt fogja megtanulni, hogy anyutól félni kell, ha ideges.
Apukám úgy tudott a "kezemre ütni", hogy az utolsó pillanatban megfordította a kezünket és a saját kezére ütött rá, miközben az enyém a kezében volt. Mind a háromszor elsírtam magam és megértettem, hogy valami olyasmit csináltam amit soha többé nem szeretnék. Ilyen volt pl. a konnektorba nyúlkálás. A neveléshez nem kell fájdalmat okozni.
A rendes verésből csak azt tanulja meg a gyerek, hogy hogyan élje túl és gyűlöletet szülhet a lelkében. A lányos típusú gyerekek visszahúzódók lesznek, a fiús típusúak pedig agresszívak, akik keresik a falkavezért az iskolában is.
A saját gyerekemnél kb. egy éves koráig sírni sem hagyom, még ha hisztinek is tűnik a dolog. A hisztikorszakban pedig a "sírni hagyás" is elég nagy büntetés. De csak akkor.
És még valami: én emlékszem az éjszakai félelmekre, amikor a fél karomat adtam volna, ha valaki mellett alhatok.
A gyerek nem szórakozik, hogy minket idegesítsenek. Ha azt hisszük, hogy valamit azért csinál, mert bennünket akar idegesíteni, akkor valami komoly baj van velünk.
Gondoljunk arra, hogy a mi gyermekeinket mi neveljük, olyanok lesznek amilyennek mi neveljük őket. Fogantatásából fakadóan senki nem gonosz.
Mindenkinek szép napot gyermekeinkkel!
2012.01.04 15:44:25Myazs
Ja és a párom példája:
Őt az anyja "jó családban" nagymamáknak, barátoknak, szinte ismeretleneknek lepasszolva, úgy hogy több hónapig nem látta és külön országban voltak, "jól nevelte". Számtalanszor még 14-16 éves korában is megverte. Lehurrogta, betörte, dominálta... eredmény a páromnál, elfojtott vagy elfojtani próbált agresszió, amit most, hogy 99% függetlenedett az anyjától próbál kezelni, kiengedni... Néha szinte ok nélkül ráförmedt a gyerekre, belekötött a kutyánkba, belém... fizikailag nem bántott bennünket. De egy hülye torzult nyomorék, hogy rányomja a bélyegét több generációra... Sok-sok szeretettel, türelemmel lehet ezekből kigyógyulni, ha ki lehet...
2012.01.04 15:48:12xstranger
Dezsobacsi
"Látva a sok verést helyeslő kommentet, már tudhatjuk miért tart ott az emberiség, ahol tart."
Szoval regen jobb volt? Mert manapsag sokkal kevesebb a veres mint regen es ez teny.
A gyereket marpedig VERNI KELL. Csak tudni hogy mikor es mennyire.
Aki meg masfeleves kezere csap vagy hisztizo gyereket ut meg, vagy a konnektorba nyulkalas (MEG MINDIG DUGO A MEGOLDAS) miatt ver valakit az egyszeruen hulye.
2012.01.04 15:48:12sarocker
Nos, engem anyám néhányszor felpofozott, ezt-azt el is tört rajtam. Ez van, hirtelenharagú volt. De minden egyes alkalommal tudtam, hogy jogosan kaptam. Nem kárhoztattam érte, nem utáltam meg, nem gondoltam, hogy innentől az agresszió megengedett, hogy majd én is veréssel oldom meg a problémáimat. Ja, és soha nem éreztem megalázva magam. Egy felnőttnek megalázó, ha egy másiktól kap egy pofont mások előtt, egy gyereknek nem. Tudom, emlékszem.
Nem.
Mégis kiegyensúlyozott, boldog ember lettem, mert nem csak a verés volt. A verés ott okoz gondot, ahol anyuka fészbúkozik, meg díványt olvas "gyereknevelés" címén (ez a fal, az alibi), a gyerek meg unatkozik, nincs lekötve, estére túl sok energiája marad.
A fenti cikk baromság.
Nem azt mondtam, hogy ütéssel kell nevelni, de nem kap életre szóló negatív élményt, ha egy-egy pofon, vagy seggre ütés elcsattan. Ezt csak az mondja, aki nem kapott soha életében egy-egy jogosan meglendített csattanót.
2012.01.04 15:51:37Turboanyu
Moan: "Szerintem azt ne keverjük össze, hogy egy szülő közönyös a gyerekével és ezért mindent megenged neki, vagy neveli, de verés nélkül."
Szerintem sem ugyanaz a kettő.
" Szerintem a jó gyerek nem attól jó, hogy a határok elérésekor mindig kap egy pofont."
Itt nem arról van szó. Van olyan gyerek, aki megérti a szép szóból is, hogy ott a határ. Nekem a kicsi ilyen, már akkor megáll, ha figyelmeztetem, hogy közeledik.
De amelyik folyamatosan átlépi, hatástalan a szép szó, bármely más fegyelmezés (zsebpénz megvonás vagy bármi), továbbra is veszélyt jelent magára vagy másokra, azt a gyereket le kell állítani.
2012.01.04 15:52:22Analyzer
kedves dezso bacsi, a tenyek makacs dolgok, es ezt nem eszrevenni, na az, valoban sotetseg: a te modszeredet, melyektol hangos a media es a "szakma" nem igazolja a gyakorlat. ez nem vita targya, hanem teny, tolem es toled fuggetlenul. kezd az az erzesem tamadni, hogy magad is az iroasztal-pszichologusok azon taboraba tartozol, akik a valosagnak fittyet hanyva, pusztan onon hulyesegenek letezeset kivanja eletben tartani, a teljesen eletszerutlen hozzaszolasaival. az, ha az esetek 99%-a kooperaciora valo torekves a gyermekkel, a maradek 1% pedig egy tasli, az vegletesen nem egyenlo az idomitassal. az ketsegtelenul igaz, hogy a gyermek koranak elorehaladasaval, egyre jobban dominalnia kell ennek a kooperacionak, hiszen a gyermek egyre inkabb bevonhato a sajat nevelesebe. viszont meglehetos sotetseget muta annak a favorizalasa, hogy egy gyermekkel mindig-mindent-mindenaron meg kell vitatni. torekedni persze lehet ra, de az elet bizpony produkal olyan helyezeteket, mikor ez nem kiviheto, objektiv vagy szubjektiv okokbol. ismered a viccet, mikor ket pszichologus bicajozik, ugye? lehetnek helyzetek, mikor a dolgokrol nem beszelni kell. a hozzad hasonlo elmeleti "szakemberek" miatt van olyan allapotban a mai fiatalsag, amilyenben van, igy ha nem haragszol, inkabb rad vonatkoztatnam a "sotet" jelzot, mint magamra. ettol meg persze lehetek sotet, de nem itt, es most. :)
2012.01.04 15:54:31Turboanyu
"a konnektorba nyulkalas (MEG MINDIG DUGO A MEGOLDAS) "
És amikor már a falat bontja körülötte meg az egészet próbálja kitépni??????? Miután már az előtte lévő barikádot (odapakolt cuccok) is lebontotta?????
2012.01.04 15:56:37Kugeln - Rock me Amadeus
Moan: Nem erre gondoltam, egy korábbi kommentre reflektáltam.
Ami a verést illeti, nem vagyok az eltángálás híve, de úgy gondolom, bizonyos helyzetekben, bizonyos gyerekeknek nagyon kell az a seggrepacsi, ha többedik figyelmeztetésre sem reagál. Van, akinél csak így alakul ki a határ. Ha a kicsi röhögve szalad ki az autó elé, pedig rászóltam már kétszer is, hogy ne csinálja, mert elütheti, veszélyes, de csak cukkol vele, miközben magád komoly veszélybe sodorja, repül a fenékrecsapás.
(Persze ez a szülő dolga, én mint tanár nem ütném meg a gyereket, jó esetben mire suliba kerül, otthon már megtanulta a legfontosabb szabályokat, és ha jól nevelték, be is tartják azokat.)
2012.01.04 16:00:44Kugeln - Rock me Amadeus
A szülők egy része viszont sajnos egszerűen nem érzi feladatának a gyereknevelést, másik részük pedig a tredndi túlliberális nevelést gondolja célravezetőnek. Ugyanoda vezet kb a kettő. Az egyik gyereke azért megy egy szál vékony pizsiben reggel suliba, mert szülei leszarták, a másiké meg azért, mert ő egy kis egyéniség, és ezt választotta, hát hagyták neki, elvégre kik ők (szülők...), hogy beszabályozzák azt a szerencsétlent. Konkrét példák, mielőtt még jönne a hőbörgés.
2012.01.04 16:14:14ericssonfan
Azért ne nevezzünk már egy pofont vagy fenékrecsapást agressziónak meg megfélemlítésnek.
Ezért ilyen ez a világ, tele van idióta tinikkel, akiknek mindig mindent szabad volt. Aztán jön a nagybetűs élet, jön az első frusztráció, amit nem tud kezelni, és elmegy egy szigetre mészárolni...
Én kaptam gyerekkoromban néhány sallert, ezúton is köszönet érte Édesapámnak! (ja és nem lettem tömeggyilkos)
2012.01.04 16:18:48feteke
A nem nevelés legalább olyan veszélyes, mint a verés.
Viszont tény, hogy a bántalmazott gyerekek nagy átlagban agresszívabbak lesznek. Nem minden bántalmazott gyerek lesz bántalmazó, de minden bántalmazó gyerek bántalmazott volt abban a faluban ahol tanítottam.
Ez véletlen?
Családokat látogatva érthetővé vált a problémás gyermekek viselkedése. A VERÉS NEM MEGOLDÁS!
2012.01.04 16:22:13Turboanyu
fekete: már megint összekeveredik a bántalmazás és a nevelés. Az előbbi esetben tényleg sérült felnőttek lesznek, míg a nevelés az az, hogy amikor már minden megoldás ki van lőve, a gyerek meg még mindig nem értette meg, hogy pl. a másikat nem vágjuk fejbe kővel.
2012.01.04 16:24:22vangogh
turboanyu: "És amikor már a falat bontja körülötte meg az egészet próbálja kitépni??????? Miután már az előtte lévő barikádot (odapakolt cuccok) is lebontotta?????"
akkor azt a gyereket már orvoshoz kell vinni!
2012.01.04 16:30:10Analyzer
ez hihetetlen. tenyleg nagydoktori kell ahhoz, hogy valaki NE keverje ossze a gyermek rendszeres bantalmazasat, a mondjuk az evenkent egyszeri taslival? megall az esz. senki nem vonja ketsegbe, hogy egy rendszeresen bantalmazott gyermek, sulyos psziches seruleseket szerez. nem szerezhet, hanem szerez! viszont azt hiszem, az sem all, hogy aki kapott ot pofont gyermekkoraban az edesapjatol, az automatikusan pszichopata lesz, vagy legalabbis szignifikansan no erre az eselye. mi, az "ellentabor" nem favorizaljuk a gyeremekek vereset, alljon mar meg a menet! aki ezt allitja, az meglehetosen otromban csusztat. vagy segg hulye.
2012.01.04 16:32:25Turboanyu
Egy egyévest? Amikor minden másban normális, csak érdeklődő, hogy mi az az izgalmas izé, amit anya annyira tilt? Múltkor meg megtapsolták hogy a játék gömbből kiszedte a kis kék háromszöget? De azt nem érti, hogy agyonvágja a 220 és akkor kampec?
2012.01.04 16:32:54xstranger
"akkor azt a gyereket már orvoshoz kell vinni!"
lehet, az en gyerekeim szerintem 10 masodpercet nem torodtek a konnektorokkal, foleg mivel szuletesuktol fogva be vannak dugva, soha egy percet nem torodtem veluk mivel nem veszelyesek rajuk nezve, igy ok se probaljak felhivni a figyelmemet a piszkalasukkal.
Ha ez csak egy konnektor akkor azt szereld le es gipszeld be a helyet.
2012.01.04 16:33:48Serena
Konnektor:
Ha először csinálja akkor gyors ordítás (baj elkerülése) majd magyarázat, hogy nem nyúlhatsz bele, mert meghalsz!
Másodszor pedig a jól irányzott pofon, hogy lássa igen ez komoly dolog nem olyan, mint pl a nem veheted el az öcséd játékát.
Egy 3-4 éves gyereknek nem hiszem, hogy el kéne magyarázni a váltóáram, földelés mibenlétét és Tesla életét. Ha meg túlmagyarázod nem biztos, hogy megérti miért foghatja meg az elemet amiben szintén áram van és miért olyan nagy baj ugyanezt tenni a konnektorral.
Miért? Mert még a számokat sem érti azért!
(Dugó meg nincs mindenhol, pl a bevásárlóközpontokban sem, de még a mekikben sem mindig!)
Ha pedig később (10-12 évesen) visszagondol arra, hogy anya pofon vágott a konnektor miatt nem hiszem, hogy lelki traumát fog érezni esetleg azt, hogy igen jogos volt, hogy félti az életem.
2012.01.04 16:36:36Serena
Én éppen most láttam amint egy 7 éves fiú megkapta élete első bazi nagy pofonját.
Anyuka minden ráhagyott stb..., eredmény?
Azzal szórakozott az osztályban, hogy másokat rávegyen arra amit ő maga nem mer megtenni (rosszalkodások) és mindenféle vetítéssel (boxra járok meg hasonlók) félelembe tartsa a társait.
Aztán egyszer csak "rájöttek" a társai és beverték az orrát (szó szerint). Azóta kussol és valószínűleg nagyobb trauma érte, mintha anyuka elmagyarázza, hogy hát nem tehetsz meg büntetlenül akármit kisfiam...
2012.01.04 16:45:19Moan
Kugeln - Rock me Amadeus
"Ha a kicsi röhögve szalad ki az autó elé, pedig rászóltam már kétszer is, hogy ne csinálja, mert elütheti, veszélyes, de csak cukkol vele..."
Cukkol? Ezzel? Na itt van az, hogy valami történt a cukkolás előtt, ami miatt ezt tartja jó poénnak... Azt ami miatt ez van, azt vizsgálnám meg, mert bizony nem hiszek abban, hogy a génjeiben van a gyereknek az ilyetén cukkolás. :)
A gyerek egy tükör. Mindenki más is az, de a gyerek még inkább. Ha a gyerek rossz és neveletlen, bizony tőlünk kapta ezeket a képességeket. Ezt szeretik a szülők elfelejteni.
A verés semmiféle formában nem megoldás és olyan gyerek nincs akit csak ütleggel lehet megnevelni. (függetlenül az ütlegelés számától és minőségétől)
Aki az "atyai pofonban) hisz azokat is tuti lepofozták gyerekkorában. Ezt tanulta meg, ezt adja tovább. Sajnálatos áldozatok voltak anno. Most meg a gyerekeik esetében is önmagukat tartják áldozatnak. Van ilyen.
2012.01.04 16:47:54tea fan
Analyzer
" tenyleg nagydoktori kell ahhoz, hogy valaki NE keverje ossze a gyermek rendszeres bantalmazasat, a mondjuk az evenkent egyszeri taslival?"
Nem, de a határ még oly gyakorlott szülőnél is el tud csúszni. Jó példa erre egy ismerősöm esete, aki - 17-18 éves lehetett - azért nem ért haza a megbeszélt időre, mert a kocsi defektet kapott az úton. Az apja kérdés nélkül megpofozta az ajtóban, esélyt sem adva rá, hogy elmondja, mi történt.
2012.01.04 16:47:58Moan
Ja.. olyan bizony létezik, hogy a szülő valamit elcseszett a gyerek kezdeti nevelési szakaszában, amit aztán később pofonokkal próbál helyrehozni. Ilyen is létezik.
De nekem senki ne akarja bemagyarázni, hogy a gyerek az gonosznak született és csak veréssel lehet megváltoztatni. :))))
2012.01.04 16:51:08Moan
tea fan
Bizony.
Mindenki aki verést kapott gyerekkorában atyai pofon néven az felnőttként hajlamos teljesen szubjektív határokat szabni. Évi egy-két pofontól a napi egy-két pofonig. Persze mindnek van valami magyarázata arra, hogy ez ugye miért nem verés. De akkor hol a határ? Mi az "optimális"? Ki mondja meg, hogy mi az optimális? Akit vertek, vagy akit vernek? :)
Verjük rendszertelenül, mert a rendszeres verést megszokja? Vagy hogy legyen? :)
2012.01.04 16:54:45Turboanyu
A nagyobb 1 évesen akarta kibontani a konnektort. Nem a mi lakásunkban, csak 3 hónapig laktunk ott, amíg beköltözhettünk a megvásároltba. Szóval nagy átalakításokat nem végezhettem, próbáltam elbarikádozni. Minden konnektor be volt dugózva, és nem is tudtam hogy ki is jön a falból az egész cucc, amíg a gyerek meg nem próbálta. Én csak belenyomtam a dugót és azt hittem meg van oldva. Amikor kijött, próbáltuk szerelni és rendbehozni, de gipszelésről és nagyfelújításról szó sem lehetett.
Magyaráztam, kértem, rászóltam, próbáltam elterelni a figyelmét (amint elmentem pisilni, már szaladt oda bontani a barikádot). Egy kicsi kézrepacsi, és többet nem érdekelte.
A kisebbik gyerekemet pedig soha nem érdekelte a konnektor, szóval elhiszem hogy van olyan gyerek aki nem akarja lebontani a házat, de bizony van olyan is, aki ezt egy kihívásnak fogja fel.
2012.01.04 17:00:20Turboanyu
Moan: a gyerek nem egy fehér lap, amire a szülő ír. Az egyik temperamentumosabb, a másik nyugodtabb. Nekem a két gyerek között nagyon kicsi a különbség, szinte olyanok mint két, egy fészekből való fióka, és a kezdetektől fogva ugyanazok a szabályok érvényesek mind a kettőre. Mégis mind a kettő két különböző karakter, belsőleg alig van hasonlóság.
2012.01.04 17:07:49Analyzer
kedves tea fan! ebben az esetben, a szulonek bocsanatot kell kernie, a gyereknek pedig - hacsak az ilyesfajta bantalmazas nem volt rendszeres - meg kell tudnia bocsatani. ha a dolog velem esett volna meg tizenevesen, nyilvan nem orultem volna a jogtalan pofonnak, viszont ha latom, hogy apam nagyon banja, hogy igy cselekedett, siman napirendre tertem volna felette, es nem kezdtem volna azon agyalni, hogy fogom fusztraciomban lemeszarolni hetfon az osztalytarsaimat.
igen, igazad van, megtortenhet ilyen eset, de azt gondolom, egy 17-18 eves, lelkileg egeszseges emberenk, ennel mar nehezebb elethelyzeteket is helyierteken kell kezelni.
2012.01.04 17:08:58Moan
Turboanyu
Abban írtam ami eltűnt korábban, hogy igen, van genetikai hozadék, meg Jung óta kollektív tudat is van...Nem kérdés, hogy különféle átkötések vannak így a szinapszisaik között...vagy inkább hajlam az átkötések különbözőségeinek kialakulására? A különbségeket, ha nem is fehér lapra írjuk, de mi szülők neveljük beléjük, mert olyan nincs, hogy egy szülő mindkét gyerekét egyformán szereti, még akkor sem, ha ikrek és ennek egyetlen oka pont mi magunk vagyunk szülők a magunk tökéletlenségével és hibáival.
De mindezekkel együtt még ütleg nélkül is képesek dolgokat felfogni. Ha nem, akkor ott jobban el lett rontva valami a nevelésben.
Sajnos az a hosszú kommentem eltűnt, de pont kitértem arra, hogy bizony nekünk szülőknek úgy kéne hozzáfognunk a neveléshez, hogy előbb megismerjük magunkat...mert a tudatalatti hatalmas erő és igen komolyan befolyásolja a gyerekeink nevelését.
2012.01.04 17:13:51Analyzer
kedves moan!
"Bizony.
Mindenki aki verést kapott gyerekkorában atyai pofon néven az felnőttként hajlamos teljesen szubjektív határokat szabni. Évi egy-két pofontól a napi egy-két pofonig. Persze mindnek van valami magyarázata arra, hogy ez ugye miért nem verés. De akkor hol a határ? Mi az "optimális"? Ki mondja meg, hogy mi az optimális? Akit vertek, vagy akit vernek? :)
Verjük rendszertelenül, mert a rendszeres verést megszokja? Vagy hogy legyen? :)"
ajtmatov ota tudjuk, hogy a versenylo halala az okoskodas.... :)
ha valaki nem tudja megitelni, hogy naponta kell pofoznia gyermeket, vagy evente, az azt sem fogja tudni megitelni, hogy mindent ra kell-e hagynia, vagy sem. mindkettovel ugyanannyit art. szoval ez a fajta okoskodas sehova sem vezet.
2012.01.04 17:14:06feteke
Olyan faluban tanítottam, ahol azt mondták, hogy "hamisak a gyermekek, verje meg őket tanítónéni". A gyerekek maguk hozták a pálcát, amivel a tanárok verték őket (nem Magyarország). De nem ezt választottam. Persze nem is szép szóval beszéltem le fél másodperc alatt a gyereket, hogy ne verje fejbe a másikat kővel, hanem lefogtam, ráüvöltöttem és üvöltve magyaráztam el, hogy ezzel megölheti a másikat. Majd egy napig téma volt még a dolog. Nem játszhatott a többiekkel. A többiek egyetértettek azzal, hogy ilyet nem lehet csinálni. Másnap, mikor jött, nyugodt hangon magyaráztam el hogy miért nem játszhat, ő pedig megértette, elfogadta, jogosnak tartotta! Aztán másnaptól minden ment rendesen. Volt ijedtség, hosszútávú következmény.
Néha haragudtak, mert ha egyszer azt mondtam "nem", akkor nem lett belőle "igen" meg "na jó, mégis".
A taslikat osztogató kollégám velem fenyegette a gyermekeket, ha azok tilosban jártak. Nem volt hitele a gyermekek előtt, csak ha ütött. Meg is dobálták apróbb kövekkel. Engem 20-30 gyerek virággal kísért el a buszhoz, mikor eljöttem a faluból. Elkérték magukat óráról. A többiek csak a z utcára szaladtak ki egy utolsó ölelésre.
Akkor melyik a célravezetőbb?
Kicsi fiam még csak 3 hónapos, nem csinál rosszaságokat. Persze türelmemet néha kimeríti, de maximum másra nem marad, de attól még vele nyugodt maradok.
Van út a néha kiosztott tasli és a "mindent szabad" pedagógia között is. Szeretve szigorúnak lenni.
2012.01.04 17:18:23Moan
Ja még azt is leírtam korábban, hogy bizony az egó, a személyiség fejlődésében mindig ott van a kezdeteknél a lelki sérülés. Mindenkinek. Annak is akit sosem vertek meg. Mondhatni "sajnos" így működünk és ez szükséges "kezdeti lépés" is a fejlődésünkhöz. Már ha akarunk fejlődni, mert aki nem akar, annak ugye marad a sérülés, kompenzálja így vagy úgy egész életében, aztán meghal anélkül hogy bármit is kezdett volna vele. :)
Szóval önmagában nem is lenne baj a testi fenyítéssel. Létrehoz egy személyiséget, amin aztán lehet dolgozni később. :)
De ez már egy másik terület, ami nem tartozik a témához. :)
2012.01.04 17:19:38Turboanyu
Moan: nem értek veled egyet. Szerintem sokat számít a karakter is. Az egyik újszülött kiüvölti a tüdejét ha az anyja leteszi, a másik akkor sír, ha már sokáig ringatták és únja. Van olyan barátnőm, akinek a kislánya újszülött korától nem volt annyira bújós. Amíg az enyém kikészült ha csak a kiságy felé közelítettem vele, egy másik barátnőm hazavitte a picit, berakta a kiságyba és náluk az altatás úgy zajlott, hogy a kicsi elgőgicsélt, majd elaludt. Az eredeti szülői elképzelések meg sorra borultak.
Más családoknál is látom, hogy a gyerekek különbözőek, és ezáltal különbözőképp reagálnak a nevelésre, fegyelmezésre is.
2012.01.04 17:22:46MrsCamelot
Apukám a nagyon szelíd és jófej fajtához tartozik. Mégis egy verés van az életemben, amire emlékszem - noha az anyunak, feltehetően az olasz vérvonal miatt könnyen eljárt a keze. Tehát 3 éves voltam és hazafelé mentünk este, a Dózsa György úton. És ki tudja miért, átfutottam egy mellékutcán. Jött is autó (akinek van gyereke, az tudja, hogy az autós este nem lát egy 1 méteres gyereket). Akkor apám elkapott és nagyon elfenekelt. Kedves megbeszélők, itt nem volt helye a beszélgetésnek, az életemmel játszottam. A verésre ma is emlékszem és soha többet nem léptem le a járdáról. Szerintem apám tökéletesen csinálta.
2012.01.04 17:25:59Moan
Analyzer
Arra az okoskodásra válaszoltam, amit itt felhoztak páran, miszerint nem ugyanaz a verés és az atyai nevelő célzatú pofon szökőévenként. Most ugye kiemelted a teljes mondandóm egyetlen részért ami így nem is tükrözi a teljes képét a mondanivalómnak. Ha figyelmesebben olvasol, és érted az iróniát is, akkor rájöhetsz, hogy a lényege eme írásomnak az volt, hogy a pofonok számának és kategóriájának megítélése teljesen szubjektív a hozzászólók között és mindig olyanok érvelnek így akiket ütlegeltek gyerekkorukban. :)
Tehát az "okoskodásom" lényege abban állt, hogy nincs értelme az ütések száma alapján érvelni hogy helyes, vagy helytelen verni egy gyereket.
2012.01.04 17:28:52Turboanyu
fekete: bevallom, amíg nem lett egy éves a nagyobb és nem kezdte kibontani a falat, addig én is azt vallottam, hogy soha de soha nem fogok még csak a kezére sem csapni. Ha egyből a második gyerekem született volna meg és utána nem is jön másik, akkor lehet, hogy ma is azt vallanám, és büszkén hirdetném, hogy én bezzeg soha...
Azt tapasztalom, hogy ahol a szülő soha nem ütötte még meg a gyerekét, ott kétféle eset van:
egyrészt amikor a gyereket nem is kell, mert alapból nyugodt. Mondjuk ebből a fajtából láttam egy olyan kislányt is, aki tényleg áldott jó volt, de olyan bamba, hogy egy atomtámadásnál is csak állt volna az anyukája kezét fogva. Őt nem is kellett volna verni, nem csinált semmi rosszat. Igaz, jót se. A többiek csak egyszerűen normálisak voltak. Van, ahol a tesó bizony kapott már a seggére, tehát nem a szülők voltak tasli ellenesek.
A másik eset, amikor a szülő azt mondja, hogy hagyja kibontakozni a kicsikéjét, és nem veszi észre hogy közben a játszótér utált neveletlen réme lett, akinek majd nem anyuka adja a pofont, hanem az élet... Vagy egy másik gyerek.
2012.01.04 17:32:14Moan
Turboanyu
Tényleg nem vontam kétségbe a különbözőségeket. Csak azt állítottam, hogy még ezekből adódó problémákat is lehet úgy orvosolni, hogy nem kell odaütni senkinek sehová miatta.
...és ráadásul vannak olyan...hogy is mondjam...eszközök, amik mindenkire egyformán hatnak. Egy főleg, a szeretet, de ide sorolnám a figyelmet is...meg még egy pár hasonlót. :)
Persze ha már a gyerek 4 éves és előtte egy kutyaólban élt láncra kötve, akkor már elég késő ezeket az eszközöket a megfelelő hatékonysággal alkalmazni. :)
2012.01.04 17:42:33feteke
Nem tehetek arról, hogy még csak az első gyermekemnél tartok, de mindenki az elsővel kezdi.
Ennek ellenére volt lehetőségem kipróbálni, hogy milyen 100 gyereket 3 éves kortól 16 éves korig minden nap tanítani, akik között volt autista, többféle diszes, hiperaktív, és otthoni agresszió áldozata. Itthon kb. a 70%-a 3H-s lenne. És mindez ömlesztve. Ahol normális példa, hogy apa veri anyát, ember embert ver az utcán, anyuka részegen halt meg a saját kertjében megfagyva stb.
Itt az erősebbnek van igaza elv működött.
És itt is volt, aki veréssel oldott meg helyzeteket és volt aki nem. És a példa azt mutatja, hogy nem az ütlegelés volt célravezető, hanem a szokatlan módszer. Egyszer sem ütöttem meg gyereket. Mégis működött. Volt, hogy az előtte lévő padra csaptam, ha olyan volt a szituáció. A gyerek ugyanúgy megijedt, mintha az ismerős nyaklevest kapta volna. Mégis jobban tartottak a szememtől, mint a kollégám taslijaitól.
2012.01.04 17:44:06Analyzer
kedves moan, akkor felreertettelek! ezen ervelesed teljesen a magamenak tudom erezni!
2012.01.04 17:49:28Moan
Analyzer
Köszi. :) Próbálok értelmesen fogalmazni, de nem mindig sikerül. :) Meg sokszor össze vissza ugrálok a gondolataimban és nem mindig lineáris amit írok. :)
2012.01.04 17:50:26Analyzer
(ez persze nem igy van, nem ertettelek felre, es egyetsem ertek az okoskodassal, mert igenis rettento kulonbseg van akozott, hogy valakit napont vernek, vagy evente egyszer kap atyai pofont - de elfaradtam) :)
2012.01.04 17:51:47Analyzer
viszont szinpatikus az ervelesed metodusa, ha a tartalma nem is. nem erthetunk mindenben egyet, azt hiszem. :)
2012.01.04 17:55:59Moan
Nem értem ezt a blogmotort. Most elment az üzim vagy sem? No mindegy, leírom nagyjából mi volt benne. :)
Analyzer:
Értelek és elfogadom a módosításodat. :) Az érveket ugyan kihagytad belőle, de ugye fáradt is vagy, meg jogodban áll csak úgy állítani, vagy nem elfogadni valamit, anélkül, hogy megmagyaráznád. :)
2012.01.04 18:07:17Analyzer
kedves moan! pusztan arrol van szo, hogy valoban elfaradtam, es nem volt mar erom a tovabbiakhoz - igazandibol kedvem sem, mert erzem, hogy az allaspontok ugysem kerulnek kozelebb egymashoz, hiaba ervelek -, igy inkabb bekeseggel kiszalltam volna. aztan tudatosult csak bennem, hogy mindazzal amit irtam, nem egy bekulekeny, semleges exteriort produkaltam en luke, hanem megtagadtam mindazt, amit eddig irtam. igy hat, fajdalom, de kenytelen voltam visszakozni.
mindezt azert irom le, mert valoban szimpatikus, ahogy ervelsz, igy, ha ismeretlenul is, de mint ember is szimpatikus vagy, hiaba nem ertunk egyet. a ketto nem fugg ossze, ugye. :)
aldasbekesseg.
2012.01.04 18:21:40Turboanyu
Moan:"és ráadásul vannak olyan...hogy is mondjam...eszközök, amik mindenkire egyformán hatnak. Egy főleg, a szeretet, de ide sorolnám a figyelmet is"
Igen, a figyelem. Csakhogy az anyának, aki otthon van a gyerekkel el kell mennie pisilni, zuhanyozni, és ha nem áll készenlétben a bébiszitter meg a bejárónő aki mos főz és vasal, akkor bizony nem mindig jut 100% figyelem egy gyerekre. Aztán ah ott a kis- vagy nagytesó, akit vagy pelenkázni, vagy leckét kell írni, akkor szintúgy. Persze, ott a járóka azokra a pár percekre: csakhogy az enyém hisztériás rohamot kapott benne, az lett volna az igazi gyerekkínzás, ha beteszem amíg zuhanyzok.
2012.01.04 18:25:06Turboanyu
Moan: ma nekem is többször elszállt az üzenetem.
2012.01.04 18:25:28xstranger
feteke, a tanar neveles es a szulo neveles eg es fold, az hogy te kevered a kettot egy kis aggodalomra ad okot. A masik meg hogy majdnem mindenkibol elobb utobb szulo lesz viszont relative keves emberbol (jo lenne azt hinni hogy akiknek ehhez adottsaga van) lesz tanar. Lehet ha van szemelyes karizmad meg tobb eves rutinod akkor jol megvagy 100 gyerekkel. Ha meg nincs akkor kuzdesz egy ketevessel.
2012.01.04 18:26:28xstranger
notepadbe ki kell copyzni az uzenetet a hozzaszolas gomb megnyomasa utan, majd kb 20-30 masodpercet varni mielott ujra elkuldeni.
2012.01.04 18:30:56Moan
Analyzer
Bár sok esetben előnyös az egyetértés, én sem túl sűrűn teszem ettől függővé azt, hogy kit tartok szimpatikusnak. :)
Jó pihenést!
2012.01.04 18:34:59Turboanyu
xstranger: annyit még hozzátennék, hogy a tanár a munkaidő végén hazamegy, és másnap pihenten megy tanítani. A szülő - főleg az anyák akik otthon vannak - pedig 24 órás szolgálatban vannak, sokszor úgy, hogy a gyerekhez éjjel fel kell kelni. Ráadásul a tanár, akkor is ha nagyon jó, akkor persze hogy érez felelősséget a gyerekek jövője iránt, sokuk még próbál plusz energiát belefektetni a nevelésbe, de a fő felelősség a szülőé. Ha a gyerek randalírozik a játszótéren, akkor nem azt mondják, hogy a Marika néni az általánosban nem nevelt meg, hanem az anyját szidják. A tanár végső esetben ha kétszázadszor mondja el ugyanazt és a gyerek nem csinálja, akkor legyinthet: megbuktatom, vagy megvárom hogy befejezze a 8 általánost, aztán végre megszabadulok tőle. Egy szülő ezt nem teheti meg.
2012.01.04 18:44:09Moan
Turboanyu
Én nem a vigyázó figyelemre gondoltam,hanem a teljes személyes figyelemre. A nagybetűsre, mikor a gyereket értjük, lelke rezdüléseit is észrevesszük. Pl. én a szemem sarkából is látom (férfi létemre) ha a gyerek szomorú lesz egy pillanatra pl. az ajka rezdüléséből. A párom néha akkor sem veszi észre, ha már könnyes a szeme a gyereknek. Az anyósomról nem is beszélve. :D
xstranger
Azért a példaként felhozott nevelői "trükkök" mégis működnek. Amit ugyanúgy használhat a szülő is. Van is nem egy sorozat erről, dadusokról, akik nevelési tanácsokat adnak véragresszív gyerekek szüleinek. Érdekes, úgy tűnik a szülőknek is működik.
2012.01.04 19:33:55feteke
Kedves Xstranger!
Nem keverem, sőt gyakorlom. De a gyerek az gyerek tanári és szülői pozícióból egyaránt.
A legfontosabb egy hármas szabály:
- 1. Ijedjen meg a gyerek a tettétől (akár közvetve, a szülő reakciójától is jó, ha megijed, majd áttételeződik).
- 2. Legyen "hosszútávú" hatása (életkornak megfelelő, 10 perc a sarokban, vagy bulik letiltása hetekre).
- 3. A "büntetés" után következzen a megbocsájtás!
A hosszútávú cél is többlépcsős. A "büntetéses/jutalmazásos" szakasz után már azért ne tegyen meg dolgokat, mert ott vagyok (vagy azért tegyen meg), majd akkor se tegyen rosszat (vagy tegye meg a jót), ha nem vagyok ott.
Így van esély egy minden testi fenyítést nélkülöző nevelésre. Erre a lépcsős útra egy-egy eltérés után vissza lehet térni, de a cél, hogy le se kelljen térni róla.
Nem azért írom le, mert ez automatikusan így működik minden családban, hanem azért mert hátha valakinek hasznos. A "gyerek az egy kis köcsög, akit fenyíteni, verni kell" típusú hozzászólásoknál mindenképpen hasznosabbnak tartom.
2012.01.04 22:16:33Turboanyu
"A "gyerek az egy kis köcsög, akit fenyíteni, verni kell" típusú hozzászólásoknál"
Ezeket hol olvastad?
2012.01.04 22:17:03Turboanyu
A "gyerek az egy kis köcsög, akit fenyíteni, verni kell" típusú hozzászólásoknál
ezeket hol olvastad?
2012.01.04 23:46:28tundrazuzmo
vangogh: "Aki megüti, ne adja isten rendszeresen veri a gyerekét, úgyis talál mindig valami önigazolást, magyarázatot miért volt szükség rá. Aki meg nem teszi ezeket elvből, szeretetből, odafigyelésből, bármi okból, azt pedig nem lehet meggyőzni úgysem a verés létjogosultságáról."
Tudod, én inkább arra találok önigazolást, hogy megütöttem a gyereket, mint arra, hogy érzelmileg zsarolom, szeretetmegvonással manipulálom.
Persze tudom, te tökéletes vagy, egyszer sem hibáztál, és mindig szép szóval oldottad meg a problémákat. Persze, én meg a húsvéti nyúl vagyok.
2012.01.05 09:05:52feteke
Ez több, mint durva, EZEK ELLEN SZÓLALTAM FEL:
"szóval ha hernyóskodik a gyerek, repülhet a pofon, bármit is mondjon egy hülye cikk, vagy a szakember, aki otthon ugyanúgy elenged néha egyet.
azt nyugodtan elfelejtheti mindenki, hogy a gyerek egy ijedős, félénk, gyámoltalan kis nyuszimuszi. nem így van. a gyerek nagyon okos és nagyon taktikus. én elemző szemmel is nézem őket és bizony látom, hogy mikor akarnak gombokat nyomkodni: szinte mindig. erre egy példa: a kisebbik kitalálta (mert a gyerek a legönzőbb lény úgy mellesleg), hogy mamival akar alcsikázni, mert félcsikézik. mondtam az anyjának, hogy kamu. neeeem, hát ő nem olyan, meg izé. oké. együttalvás. másnap visszarendeltem a hálóba. egyszer csak kivágódik az ajtó, megjelenik a gyerek és közli foghegyről, pökhendi módon, csípőre tett kézzel, hogy "anya? félek." Úgy rettegett szegény, hogy egy felnőttel is felért volna az arrogancia, amivel előadta."
2012.01.05 11:58:49zanzibar
Számomra elképesztő, hogy 60 évvel Dr. Spock után ez még téma lehet. Tehát: ygereket nem ütünk meg, nem pofozzuk meg, nem vágunk a kezére, popsijára.
Ha valamelyik mégis előfordul, mélysen szégyenljük magunkat, és igyekszünk, hogy ezt ne tegyük meg még egyszer.
A konektorba vakdugó való, és elmagyarázzuk a gyereknek (ha kell 100 x, hogy veszélyes arrafelé nyúlkálni). Sütőre van gyerekzár, a fiókokat is lehet gyerekbiztossá tenni. Ha rosszalkodik / agresszív, lefogjuk, határozottan mondjuk: ezt nem szabad, fáj neki, nem, ezt nem csinálhatod.
Attól szerintem senki nem lett jó ember, hogy egyszer-kétszer elverték, maximum ennek ellenére lett az.
2012.01.05 12:53:58tündérborsó
miért nem lehet felfogni, hogy ez a cikk nem arról szól, hogy agyba-főbe verni kell a gyereket!
a lelki terror, vagy az érzelmi elhanyagolás SOKKAL nagyobb károkat okoz mint egy elcsattant pofon.
én megkaptam az érzelmi zsarolást, a párom a rohadt semleges családi légkörből jött, semmi puszi semmi ölelés, persze megkaptuk a drága cuccokat, és sosem vertek minket. mégis, defektesek vagyunk, két nyomorék egy pár.
úgyhogy be lehet fejezni a picsogást, a gyereket nem szabad megütni, meg rossz anya az ilyen faszságot!!!!!!
2012.01.05 14:53:20Jihadgirl
"A konektorba vakdugó való, és elmagyarázzuk a gyereknek (ha kell 100 x, hogy veszélyes arrafelé nyúlkálni). Sütőre van gyerekzár, a fiókokat is lehet gyerekbiztossá tenni. Ha rosszalkodik / agresszív, lefogjuk, határozottan mondjuk: ezt nem szabad, fáj neki, nem, ezt nem csinálhatod."
És ha a gyerek egy kis idióta és direkt azzal szopat hogy 101x is belenyúl a konnektorba? Vagy azt mondja neked hogy a jókurvaanyád? Esetleg a fejedet üti kalapáccsal, akkor is csak magyaráznál? Ilyenkor a gyerek csak azt tanulja meg hogy bármit is tesz, semmilyen következménye nincs rá nézve, nem büntetik meg semmiért max. végighallgatja a hegyibeszédedet és kiröhög.
2012.01.05 15:28:33Pannon Puma
feteke
és vannak olyan ősanyák, akik ezt minden nap így játsszák a gyerekkel. az ég mentse meg az óvónőket, tanárokat ezektől az elkényeztetett, világ-közepe kölköktől...
2012.01.05 19:42:48feteke
A rossz nevelés nem ott kezdődik, hogy azt mondja a gyerek "ajók...anyád". Ez már annak a következménye. És egy gyermek sem születik idiótának, viszont tökéletes kis lény arra, hogy idiótát, egy agresszív állatot, vagy egy nyeszlett anyámasszony katonáját neveljünk belőle. De minden habitusú gyerekből lehet értelmes, normális gyereket nevelni pofozkodás nélkül is. Csak nehéz, időigényes és meg kell találni a megfelelő kulcsot a gyerekhez.
Persze egy időben elcsattant pofon, vagy bármi nem okoz örökre szóló problémát, de ha eleve úgy állunk neki, hogy lehet verekedni, akkor eleve rossz alaphangra tervezzük a gyereknevelést.
Minden apró ütés, pofon, bármi egy hajszálrepedés a szülő-gyerek kapcsolaton. Egy-két repedést el lehet viselni, simogatni, de attól az még repedés, ha nem is törik szét az egész.
2012.01.05 23:55:22Turboanyu
zanzibar:
"A konektorba vakdugó való,"
Senki nem mondta, hogy nem kell. De van olyan gyerek, akit soha egy fél pillantás erejéig sem érdekelte a konnektor (az egyik gyerekem), míg a másik bontani kezdi körülötte a falat (másik gyerekem)... Miután lebontotta az elé tornyosított barikádot.
" és elmagyarázzuk a gyereknek (ha kell 100 x, hogy veszélyes arrafelé nyúlkálni)."
Az egyiknek elég egyszer mondani, míg a másik megvárja azt a pillanatot amíg az anyja elmegy pisilni, és azonnal rástartol a tiltott dologra.
"a fiókokat is lehet gyerekbiztossá tenni."
Ja, épp résnyire lehet nyitni, hogy odaférjen a kis ujjacska, majd a másik kezecskével lendületesen rá lehet vágni a fiókot. Én hamar leszereltem, inkább elérhetetlen helyre tettem a késeket, a többit (fakanál, citromfacsaró) meg pakolhatta kedvére.
2012.01.06 00:11:54Turboanyu
a folytatás nem ment el egyben:
" Ha rosszalkodik / agresszív, lefogjuk, határozottan mondjuk: ezt nem szabad, fáj neki, nem, ezt nem csinálhatod."
Te, neked hány gyereked van?
A nagyobb lányom első pici kézrecsapását a konnektorbontásért kapta (100x-i magyarázás és figyelemelterelés után). A második rá 1,5 évvel jött, amikor megszületett a kistesó. Eleinte minden rendben ment, semmi agresszivitás, jól elvoltak, amikor a kicsi elkezdett helyet változtatni, a nagy elkezdte rugdosni. (más szülőktől is hallottam, hogy a testvérféltékenység akkor kezdődött, amikor a kicsi elkezdett kúszni, helyet változtatni) Előtte ilyet sosem láthatott, nem járt még közösségbe, nem foghatom a neveletlen Pistikére a bölcsiben. Otthon még a szomszédban sem láthatott ilyet, családban még az unokatestvéreknél sem. Leültem vele beszélni, hogy ezt nem szabad, fáj a kistestvérnek. (azt se tudta nagyon mi az hogy "fáj", 1,5 évesen még a fejét se bucizta oda az asztalhoz). Amikor láttam, hogy rúgja a kicsit, határozottan rászóltam. Próbáltam többet figyelni, de pisilni kellett, a tűzhelyen megkeverni az ételt, zuhanyozni.... Ezt kihasználta, a békés játékból felpattant és már rúgta a másikat. Több napos beszélgetés (1,5 évessel!!!), plusz figyelem, határozottság után akkor szakadt el a cérna, amikor a kicsit úgy megrúgta, hogy felhasadt a szája, és ömlött a vér. Rácsaptam a nagyobb combjára, nem nagyot, csak hogy érezze, és mondtam, hogy ez így fáj a kicsinek. A következő alkalommal amikor lendítette a lábát, én lendítettem a kezem…. És ott megálltunk mind a ketten a levegőben pár másodpercre, ő nem rúgott, én nem ütöttem, csak néztük egymást. Azonnal megszűnt a kicsi bántalmazása.
2012.01.06 00:14:17Turboanyu
a vége:
Amikor 2-3,5 évesek lettek, még egy-egy kisebb bunyó nagy ritkán előfordult közöttük, de most már iskolásan a legjobb barátnők. Évek óta meg sem ütötték egymást, úgy alszanak el, hogy fogják egymás kezét.
Akinek meg nem tetszik, az nem érdekel, mert az idő engem igazolt. A nagy erre nem is emlékszik, a kicsi pedig nem lett lelki sérült a terrorizálástól. Inkább az egyiknek legyen egy pici seggrepacsija, mint a másiknak egy törött koponyája, mert nem tudom hol lett volna a vége.
Bárki, aki elitélte hogy megütöttem a nagyot, az nem tudott válaszolni a kérdésemre, hogy akkor mit kellett volna tennem.
Beszélgetés meg volt, extra figyelem és felügyelet - amennyire lehetséges bébiszitter, bejárónő és szakács nélkül, határozottság szintén.
A kicsi pedig már olyan szinten volt bántalmazva az alatt az egy-két hét alatt, hogy nem kisérletezhettem, hogy a nagynak elmondom 101., 102. és 103. alkalommal. Én nem üthetek rá a kezecskéjére, de azt el kellett volna tűrnöm, hogy a másik gyerekemet addig rugdossák, míg dől belőle a vér?
2012.01.06 11:31:53Krapulax7
Furcsa, hogy mennyi szélsőséges van. Főleg a nebántsvirág oldalon, ugyanis olyan kommentet még nem láttam amiben valaki azt írta volna hogy ütni-rúgni kell a gyereket.
Két észrevétel:
1. Honnan a penészből tudnak emberek olyanokat kijelenteni, hogy "gyerek nem születik hülyének"? Ezek szerint akik felnőttként hülyék azok valahol tinikorban veszítenek az IQ-jukból, vagy mi? Ugyanez a helyzet azzal, hogy gyerek nem születik "rossznak". Mondják ezt olyan emberek, akiknek egy gyerekük sincs, vagy azt képzelik, hogy minden gyerek pont olyan mint az ő 1-2 kölykük. Pf.
2. Persze, hogy nem kell a seggére csapni annak a gyereknek, aki a konnektorba nyúlkál vagy autók elé szalad. Aztán nem kell sírni a temetésén sem, elvégre nagyon boldogan és helyes nevelés mellett dobta fel a talpát. Hajrá liberalizmus.
A lényeg: nem verni kell, hanem nevelni. Idegességből ütni hiba. De ha a gyerek tudatosan lépi át a határt, akkor _tudatosan_ kell értésére adni, hogy átlépte. Ha szóval nem megy, akkor más eszközökkel. Ennyi.
Ja és amit sokan említettek: a sosem vert gyerekből sem biztos, hogy normális felnőtt lesz, sőt. A legaljább sz*remberek közül akiket ismerek nem egy lett így széltől is megóvva fiatalkorában.
2012.01.06 13:03:02feteke
Kedves Turboanyu!
Ezt írod:
"A második rá 1,5 évvel jött, amikor megszületett a kistesó."
majd:
"Több napos beszélgetés (1,5 évessel!!!)"
Ez azt jelenti, hogy a magzatodat verted meg? Mert ugye az is már több hónap, míg egy "kistesó" elmászkál. Hogy is történt? Egyébként mindegy, nem nekem van lelkiismeret-furdalásom.
Kedves Krapulax7!
Ha valaki azt állítja, hogy egy kisbaba eleve egy idióta baromként jön a világra, az önmaga ékes bizonyítéka a hiányos nevelés következményeinek. Természetesen vannak sérült gyermekek, akik gyengébb képességeik ellenére nem feltétlenül lesznek hülyék, csak gyengébb képességűek. Persze oviban, iskolában már kapunk olyan gyerekeket, akiken pedagógusként lehetetlen segíteni és óhatatlanul egy seggfej lesz.
De szeressük már magunkat és az egész emberiséget annyira, hogy nem feltételezzük, hogy eleve kis szemét kisbabák jönnek a világra!
A verés elkerülése pedig nem feltétlenül jelent gyenge nevelést. Lehet vasszigorral nevelni verés (és lelki terror és egyebek) nélkül is egy gyereket felnevelni. De lehet pofonok között is azt a hibát elkövetni, hogy egy kimondott "nem" után következik a "na jó, mégis". Ez egy gyenge nevelés, ami mellett megfér a néha-néha kiosztott pofon.
És végül a nevelés általában nem egy-egy történésen múlik. Egy-egy pofon lelki sebe minden nyom nélkül beheged, mint egy térdlenyúzás. Mégsem a sebes térd a cél.
2012.01.06 13:25:15Turboanyu
"Ez azt jelenti, hogy a magzatodat verted meg?"
Bocs, de kb. háromszor írtam át, és negyedszerre ment át az üzenet mert többször nem jelent meg, több részletben, és a végére már kezdett elfogyni a türelmem. Közben bele is töröltem, de ha ez a legnagyobb probléma (szerintem maga a történet a lényeg, de mindegy), akkor tisztázom: A korkülönbség 1,5 év (az első verzióban ez volt), amúgy a kicsi 7 hónapos korában volt ez, a nagyobb pedig akkor múlt 2 éves.
"Egyébként mindegy, nem nekem van lelkiismeret-furdalásom."
Az nekem sincs, mivel az idő engem igazolt, csak egy példának hoztam fel az esetünket, hogy van amikor a szép szó, határozottság sem elég, és vannak helyzetek, amikor azonnal kell reagálni. És annak is örülök, hogy nem a rendőrségen kellett bizonygatnom egy esetleges koponyasérülés után, hogy nem én okoztam, és a kicsi is megúszta maradandó sérülés nélkül.
2012.01.06 13:29:33Turboanyu
"De szeressük már magunkat és az egész emberiséget annyira, hogy nem feltételezzük, hogy eleve kis szemét kisbabák jönnek a világra!"
Ezt senki sem állította!
2012.01.06 13:40:21Krapulax7
Fekete,
Szerintem inkább a naív emberek áltatják magukat azzal, hogy minden gyerek szép és okos kis angyalka. Pedig képességek és személyiség terén is teljes a szórás, ami gyakorlatilag az első gügyögéstől látszik. Tudom, hogy kellemetlen dolog beismerni, hogy vannak nehéz természetű emberek akik születésüktől fogva erre hajlamosak - de jobb az igazságot elfogadni mint hadakozni ellene.
Nem azt mondtam, hogy neveléssel ne lehetne javítani akár a nehéz eseteken is. Azt viszont állítom hogy _léteznek_ nehéz esetek, akkor is ha a liberális értelmiségiek ezt szeretnék szemérmesen elhazudni.
2012.01.06 14:14:20feteke
Láttál már gonoszan gügyögő babát?
Egyébként nem a naív emberek áltatják magukat, hanem azok állítják ezt, akik láttak családi háttérrel több száz gyereket. :-)
Személyisége természetesen van minden babának, sőt magzatnak. Csak épp az nem eredendően gonosz, rossz. Ezek tanult viselkedési minták és általában védekezésből alakulnak ki. A nagyon kicsi gyermekben még tényleg ott van a Teremtő jósága. A gonosz pedig olyan, mint a sötétség. Nem más, mint a fény hiánya.
2012.01.06 14:31:00Turboanyu
Könyörgöm, hát nem érted hogy senki sem beszél gonoszságról?????
Bőven elég az, ha a szülők mondjuk leteszik a gyereket, és megpróbálják a suttogó módszert hogy aludjon. Az egyik gyerek 2 perc után feladja a sírást és csendesen elalszik, a másik inkább kiüvölti a tüdejét, és addig nem adja fel, amíg az anyja fel nem veszi, akár órákig is megtenné. És ha az anyja 5 napig próbálkozik, akkor ő 5 napig üvölt. És nem azért mert gonosz, hanem mert olyan az akaratereje. Az egyik ember feljut a Himalájára, a másik a Gellért hegyre is legyint, hogy ha nincs busz, akkor ő nem megy fel.
Amint a gyerkőc rájön, hogy ha kellő ideig üvölt, az anyja végül elúnja, akkor már nyert is. (pont ezért se szerettem ezt a módszert, én amúgy is az együttalvás híve vagyok.) A nagyobb lányom erős egyéniség, pelenkásan is az volt. Amit a fejébe vett, azt megvalósította. Ez felnőttkorában jó lesz, mert már most vezéregyéniség, akit nem lehet eltaposni.
Újszülöttként se volt gonosz, csak tudta hogy mit akart, és nem adta fel akkor sem, amikor más már igen.
Ott van gond, ha egy ilyen karakterű gyerek a kis fejecskéjében veszélyes dolgot talál ki (nem gonoszságból, hanem mert nem érti még a következményeket, hogy az életveszélyes magára vagy másokra). Most, az enyémmel iskolásan már lehet vele beszélni, mert érti a veszély, fájdalom, halál szavakat. De ha még picike és csakazértis csinálja, akkor a testi épségének az érdekében le kell állítani. Szép szóval ha megy, de ha nem, akkor fontosabb hogy ne haljon meg, mint a kezecskéjére egy pacsi.
2012.01.06 14:48:08Turboanyu
Egyébként pont ez a kitartás, amitől az egyik gyerek szófogadóbb lehet. Az egyiknek az anyja szól 3x, és a gyerek nem küzd tovább az akarata ellen, szót fogad. A másik akkor adja fel, amikor az anyja 50x szólt. És van olyan, aki a 100. alkalom után megpróbálja 101x, aztán 102x. Csak az a baj, hogy az életünk nem olyan mint a számítógépes játék, hogy van pár életed és újrakezdheted, így vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet szép türelmesen elmagyarázni, hogy nyuszimuszikám, ez veszélyes, ne csináld.
2012.01.06 16:02:28feteke
Kedves Turboanyu!
Észre kéne venned, hogy nem mindenki Neked ír! A frusztráltságoddal és lelkiismereteddel nincs mit kezdenem, nem is akarok. Ezzel neked van problémád, nem nekem, ki is maradok belőle.
P.S.: A "könyörög" nem ikes ige. Bár helyes, ha pl. a Valahol Európában című filmből idéz valaki.
2012.01.11 09:13:47Turboanyu
Kedves Fekete!
Több éves fórumozós tapasztalatom, hogy amikor valakinek elfogytak az érvei, akkor jön a
1. Nem hozzád szóltam
2. személyeskedés
3. belekötés helyesírásba
Ezt sikerült egyetlen, pár soros hozzászólásba belesűrítened.
"Észre kéne venned, hogy nem mindenki Neked ír!"
Észrevettem, de azt is, hogy ez nem egy privát chat-szoba, hanem nyilvános fórum, ahol mindenki beleszól mindenbe.
"A frusztráltságoddal és lelkiismereteddel nincs mit kezdenem, nem is akarok."
Lelkiismeretfurdalásom nincs, főleg mivel az idő is engem igazolt. Csak hoztam egy saját példát.
Frusztráltságom nincs, megszoktam, hogy a nők 99%-a azt hiszi, hogy a pozitív terhességi teszttel együtt megkapta a Bölcsek kövét, és feljogosítva érzi magát, hogy egy szendergő pici babával a háta mögött bármely témában kioktasson többgyerekes tapasztalt szülőket.
Tudom azt is, hogy a "100%-ig bevált, teljesen tuti biztos" módszereket szinte kizárólag a terhesek és a pár hónapos kisbabák anyukái javasolják, minél tapasztaltabb valaki (több, nagyobb gyerekek felnevelése után), annál jobban tudja, hogy bizony a gyereknevelésben nincs egyetlen jó megoldás, és bizony a harmadik vagy a negyedik gyerek is tud meglepetéseket okozni.
2012.01.13 15:30:51pirospottyos
Sokszor ereztem ugy,hogy besokalltam mar a gyerektol. Ilyenkor egyetlen egy dolog tart vissza attol, hogy racsapjak a kezere/fenekere: az emlek, hogy apam hanyszor elvert. Nem azert, mert rossz gyerek voltam, hanem mert o volt allandoan seggreszeg. Elismerem, szelsosegesen aggressziv neveles aldozatakent szelsosegesen nebancsvirag anyuka lettem. Ettol fuggetlenul baromira le tudom szidni a gyereket, ha akonnektorrel/sutovel/apja szerszamaival akarna jatszani. De mikor mar a hajamat tepnem, akkor is le tudom allitani magamat, hogy ne ussem meg, mert ennyire erosen el bennem az ellenpelda.
2012.01.18 16:09:18C-vitamin
Hát, nekem apukám 3-szor adott 1-1 atyait, de azt nem felejtem el, míg élek... És ettől nem szerettem kevésbé, bár tény, hogy tartottunk tőle, igazi földre szállt angyal voltam, ha hazaért. Anya feszültséglevezetésnek használta a pofonokat, ki is nevettük sokszor. Amitől persze még idegesebb lett. Volt, hogy versenyeztünk tesómmal, ki húzza fel jobban anyát. Nem tudom miért, de viccesnek találtuk és gyakran utánoztuk is. Szegény, ha tudná... :)
2012.01.18 16:35:29C-vitamin
Miután beleolvastam a hozzászólásokba, érdekelne, hogy aki nem ütne meg sose gyereket, az mit csinál akkor, ha a 3-4 éves tündérszép kislánya földhöz vágja magát pár száz ember előtt, és úgy sír és ordít, hogy lehetetlen kizökkenteni, még azt se veszi észre, hogy lespriccelték vízzel. Nem azért, nekem még nincs gyerekem, ezt a tettet én követtem el 20 éve. Apám egy makarenkoival oldotta meg a helyzetet, és legközelebb, mikor lementünk a strandra még meg is dicsért, hogy nem hisztizek vízi lufiért. Őszintén szólva, eszembe se jutott. Szóval más mit csinálna? Beszélne és csitítgatná míg meg nem fullad a hisztitől?