PORONTY

Hiszti: ütsz, vagy kivársz?

2009. július 29., szerda 10:11

Mit csináljon a szülő, ha mondjuk Pityu földön fekvős hisztit csap a boltban? Szerinte melyik megoldás a jó? Menjen tovább és nézze meg a cipőket, mintha köze nem lenne a gyerekhez? Vagy omoljon Pityu mellé és nézzék együtt a közelgő biztonsági őrt? Esetleg kezdjen el nevelő szándékkal üvölteni, amitől a fél emeletben megfagy a vér?

hiszti1

Vagy fenyegetőzzön, hogy kiüti Pityut a haja alól, ha nem kel föl azonnal? Sőt, lehet, hogy ki is üti? Bár tudjuk, hogy olvasóink többsége remekül oldja meg ezeket a helyzeteket, a való világba kilépve mindegyik verzióval találkozhatunk. Van, aki üvölt, van, aki faarccal várja a felhők elvonulását és van, akinél elszakad a cérna és odacsap. Jelenetek a hisztire, egy felvonásban.

Az okos döntés

Ha tudományos alapokra helyezzük a hiszti kezelését, azaz széles körben tájékozódunk, ha lehet, szakemberek véleményét is figyelembe véve, rájövünk, a legcélszerűbb megoldás a kiskorban hevesen jelentkező „rohamokra” a következő: türelem, szeretet és következetesség. Ehhez szerintem Teréz Anyának kell születni, de ez csak az én gyengeségemet mutatja. Vannak ugyanis élő képviselői a hiszti tökéletes kezelőinek. Ők azok, akik a leglilább fejű és leghangosabban üvöltő gyereket is mosolyogva tudják ölelgetni, s van türelmük a legnagyobb nyüzsgésben is kivárni, amíg elszáll a dühöngő gyerek gőze. „Majd kinövi” - mondják mosolyogva, miközben az őrjöngő gyerek lekarmolja a bőrük felső két milliméterét. Hiába, az ilyen asszonyokból előbb vagy utóbb szent lesz. Ők azok, akik a leghosszabb rohamot is kibírják várni, s képesek a szoba előtt dekkolni, ahová beküldték lenyugodni a gyereket.

A következetlen típus

Gyarló emberek vagyunk, ezért előfordul, hogy néha ellentmondásosan viselkedünk. Például képesek vagyunk tényleg normálisan reagálni a hisztire az esetek többségében, van azonban olyan, hogy belekeveredünk a hisztispirálba és lemegyünk a gyerek szintjére. S hogy kiengedjük a gőzt végre, olyanokat csinálunk, amit később megbánunk, például sakál módjára üvöltünk, hogy „Hagyd már abba ezt az üvöltést, mert itt hagylak, aztán cirkuszolhatsz!” Ha ennél is nagyobb ökörséget akarunk mondani, akkor nemhogy azzal fenyegetjük meg a labilis állapotú gyereket, hogy magára hagyjuk (amitől nyilván csak még jobban behergeli magát), hanem kilátásba helyezzük, hogy szólunk például a biztonsági őrnek, aki amúgy is figyeli már. Ettől persze egyáltalán nem lesz a gyereknek jobb, sőt, komoly frusztrációt építünk benne és még jobban fog félni, esetleg még üvölteni is, de nekünk egy kicsit segít, mert kiengedtük magunkból az állatot. Igaz, a szituáció megoldásához egy centivel sem kerültünk közelebb, ráadásul rengeteg hülyeséget összehordtunk a gyereknek. Ha nagyon mélyre megyünk, még a mumussal is megfenyegetjük.

A lekenyerező

A hiszti kezelésére sokan használnak sikeresen különböző elterelő hadműveleteket. Ilyen például, a „Nézz oda gyorsan, milyen helyes kiskutya!” felkiáltás, vagy egy kedves kis gyerekdal elsütése. Más kategória azonban, a „Ha abbahagyod, megveszem a csokit” verzió, ami nem csak a lekenyerezés műfajába tartozik, hanem pavlovi reflexként fixálja a gyerekben, hogy hisztizni tulajdonképpen kifizetődő. Ha nem figyel a szülő, igen hamar belegabalyodhat ebbe az ördögi körbe, a gyerek ugyanis nem hülye, nagyon hamar megtanulja, hogy ha nyilvános helyen hangoskodik, a mami hamar rááll a dologra, amit kér, csak ne hozza őt kínos szituba. Rövid távon tehát lehet, hogy megússzuk egy Túró Rudival, vagy matricával, hosszú távon viszont betettük magunkat a vesztes pozícióba, hiszen minden közértes, bolti és utcai hiszti elvesztésével azt bizonyítottuk, hogy félünk tőle, s mindent megteszünk azért, hogy abba hagyja, azaz beismerjük, hogy ő az erősebb.

Az idegbeteg

Vannak, akik következetesek a hisztivel kapcsolatban, nincs kecmec, bekattannak tőle. Ilyenkor mindkét fél egy szintre kerül, üvölt a gyerek és üvölt a szülő. Külső szemlélőnek egy idő után teljesen egyértelmű, hogy a gyerek nem másért üvölt, mint a szülő viselkedése miatt, azaz a feszültség kezelésére soha nem látott még más módszert, csak ezt. Hogy náluk hogyan ér véget egy-egy roham, nem tudni, a legvalószínűbb, hogy aki előbb belefárad a harcba, az enged. Ez a hiszti kezelési módszer pedig, mint egy domináns gén, jó eséllyel öröklődik tovább, s a kisfiú, aki ma még a mamival üvölt, nem sokára a saját gyerekével fog, hiszen neki ez a természetes.

A tettleges állat

„Nem hallgat a jó szóra ez a kölyök, csak a pofon hozza vissza.” Ezzel érvelnek a legtöbben, miután a hisztiző, toporzékoló gyereküknek lekevertek egyet. Persze egy jókor érkezett anyai, apai pofon extrém esetekben elfogadható, vannak azonban olyanok, akiknél hamar kinyílik a pofonláda. Mert "Egy kis fenékre veréstől nem lesz semmi baja" - mondják ilyenkor, a szituáció megoldásától azonban ők is olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Közhely ugyan, de mégis igaz, hogy az erőszak erőszakot szül, vagy csak pusztán félelmet. A gyerek, ha azért hagyja abba a sírást, mert bántani fogják, továbbra sem kezeli megfelelően a belső feszültségét, csak egy nagyobb valami veszi át az uralmat a düh és a hiszti fölött: a félelem. S míg a legtöbb ember agyán csak átsuhan, hogy de jó lenne egy pofonnal elcsendesíteni az üvöltő kölköt, addig néhányan komoly terrorban tartják a gyereküket, amitől egyre labilisabb idegállapotba, ezzel pedig további hisztikbe sodorják őket. S persze mindenki úgy viselkedik a saját gyerekével, ahogy akar (tényleg?), sokan a háziállatukat sem bántják, nemhogy a gyereküket.

KOMMENTEK

  • 2009.07.30 08:55:30Csacsika

    Normi, ilyen velem is volt, magyarul jól belém vésődhetett. :-D
    Bölcsis lányomat is egyszer megkérdeztem, hogy: - Na, és mi volt az ebéd? Erre a frappáns válasz: - Főzelék!
    Nesze, hülye kérdésre, hülye válasz! :-D

  • 2009.07.30 08:56:38drlucifer

    Okoska!
    Pasimnak rendszeresen a fejéhez vágom ingerültebb perceimben, hogy "baszki, te napi 8 órát pihensz a melóban"...
    Amikor megvisszamegyek melózni, akkor is ott lesz a 3 gyerek, a háztartás, meg még mellé a meló. Ikrekkel megtehetném, hogy 6 évig itthon vagyok, de megzakkannék. A pasik kimásznak minden nap a mókuskerékből. Imádom a kölkeimet, jó anyának lenni, de akkor is kibaszottul monoton!!!! És ettől ideges egy idő után az ember lánya. Hétfőn megyünk nyaralni, nem vicc, két hónapja számolom a napokat, mert ott legalább a kaját elém teszik és nem én mosogatok!

  • 2009.07.30 08:58:13drlucifer

    okoska bazzeg, ez megint nem jött be :D
    seggberúgnak és repülni fogsz, mint akiről a neved kaptad, aztán orral a szemüvegedre esel :P

  • 2009.07.30 09:02:08Csacsika

    drlucifer
    Milyen jó is volt nekem ez az egy hét! Úgy-úgy, ahogy mondtad! Kaja elém, és nuku mosogatás! Már csak ettől kipihentem magam! :-D

  • 2009.07.30 09:06:53Hűbele

    2009.07.29 20:02:56Okoska

    "Egy másfél évest én is nehezen tudnék elképzelni, még csak járni tanulnak, viszont alszanak kétszer is napközben."

    2009.07.29 21:24:12Okoska
    "Az anyák többsége viszont valami miatt halál ideges. Amit én nem vágok, miért.
    És ez azért is fura, mert az apák is nyugodtabbak"

    Hát, ez kész! Nem lehetne esetleg úgy kommentelni, hogy előtte élőben is megnézel egy gyereket? :-))))

    Spec. sok másfél éves már legalább fél éve jár, és 1 éves kora után sok gyerek meg csak egyszer alszik napközben. és könnyen lehet, hogy a tesója akkor pont fent van, mert nemcsak egykék léteznek ám...

    És tényleg nagyon fura, hogy az apukák napi 1-2 órában türelmesebbek mint az anyuka napi 24 órában 1-2-3 gyerekkel. Én sem értem, mi is lehet az oka. Rejtély:-)))

    Basszus, és mindezt Okoska nickkel nyomni, éljen az önirónia:-)))))

  • 2009.07.30 09:07:27Normi

    Beszólogatást sokat nem kaptam, na de hány csúnya nézést, leolvasható volt az arcokról a "te hülye, te rontottad el, a hiszti az nevelési hiba"... De persze ugyanennyi ember volt, hogy segített. Idegen emberek hamarabb ki bírták zökkenteni a fiamat a hisztijéből (ha még nem lovallta bele magát igazán, mert ha igen, az sem segített) pl. A lányomnál meg még cs
    únya nézést sem kaptam soha, mert ő sosem rendezett olyan jelenetet, és ha csak hozzászólt mondjuk egy idegen, máris kezesbáránnyá változott.

    Konkrétan egyszer szóltak be nekünk, mikor fiam kb 3 évesen égtelen hisztit csapott, mert egy vásárban, ahol ezer ember volt, kapott valamit, de meggondolta magát, és ordítani kezdett érte. Nem tartott tovább a "buli" háromnegyed óráig, a gyerek totál csillapíthatatlan volt. Aztán amikor már túl voltunk minden kérleléses, nyugatatásos dolgon, akkor férjem kikelt kissé magából (igen türelmes ember egyébként), ordítani kezdett a gyerekkel, és bebaszta a kukába, amit vettünk a fiunknak, amit egyébként is eldobált, hogy az neki nem kell, pedig ugye ő választott magának... Na ekkor volt az, hogy egy nő odakiabált, hogy milyen idegbeteg, és hogy képzeli ezt, stb. Persze ő nem volt tanuja az előzményeknek, hogy ez mióta ment, basszus... Na várom a reakciókat.

  • 2009.07.30 09:08:29Hűbele

    "Hétfőn megyünk nyaralni, nem vicc, két hónapja számolom a napokat, mert ott legalább a kaját elém teszik és nem én mosogatok!"

    Drlucifer, ez olyan mintha én írtam volna. Csak nekem sajnos még 17 nap van addig:-((((

  • 2009.07.30 09:09:44Normi

    Okoskától nekem is kinyílt a zsebemben a bicska. :)) Nem is bírtam ki, hogy ne reagáljak rá, bakker.

  • 2009.07.30 09:16:41Csacsika

    Hűbele
    Én meg a "csacsikára" miket szoktam kapni? :-D

  • 2009.07.30 09:19:43Csacsika

    2009.07.30 09:07:27Normi

    Jaja, baccus, ez a te rontottad el... Hát tudod, ha az ember lánya mindent tudna, akkor tényleg nem tudna mit elbaszni. A gyereknevelés már csak ilyen. Az egyik anya erre figyel jobban, a másik anya meg arra. Kinek mi a fontos. Akkor ezzel az erővel mindenki elbaszott már valamit, így is fel lehet fogni. Olyat úgysem lehet csinálni, hogy mindent jól csinálsz. Hiba mindenhol van! És aki nem ezt állítja, abban is hiba van! :-D

  • 2009.07.30 09:33:08Hűbele

    2009.07.30 09:16:41Csacsika

    :-DDDD

  • 2009.07.30 09:58:42Farkasokkal táncoló

    Sajnálom, én bár öreg vagyok és alapból általában jóval türelmesebb az unokámhoz, de a hiszti nálam is kiveri a biztosítékot. Egy bizonyos szint felett.

    Szitu1: busszal mentünk bevásárolni (a gyerek szeret buszozni, és a környékünkön megfizethető bolt csak pár megállónyira van). Visszafelé (végállomás) felszállunk a buszra, igenám, de a gyerek "kedvenc helyén" (vezető mögötti másfeles ülés) már ül egy vele egykorú 4 éves kislány. Viszem a gyereket másik ülőhelyhez, szállnak fel folyamatosan az utasok, ülnénk le, de a gyerek elkezni, hogy "de én oda akarok ülníííííí!!!" Csiggatom, mondom nem lehet, már ül ott más, a busz nem a miénk - folytatja egyre jobban belelovalva magát az ordításba. Már midenki minket figyel, közben a busz el is indul, súgom a gyereknek, hogy mindjárt szólok a vezető bácsinak, és az leszállít csendháborításért stb . Közben a 4 éves kislány nagymamája megszán, mondja, üljön oda a gyerek is, ketten is elférnek az ülésen, akkor meg azt ordítja, hogy "nem, én egyedül akarok!!!" Majd kicsúszik a kezemből, és a busz padozatára veti magát. No nekem akkor nagyon elkezdett viszketni a tenyerem, leszálltunk, és jól elraktam a fenekét, majd hazáig szidtam, hogy így nem lehet viselkedni.

    Szitu2: Autóval megyünk haza a másik közeli boltból, a gyerek választott magának túrórudit, férjem a csomagokat bepakolja a csomagtartóba, indulás haza. (Az út 2 perc autóval kb.) Kérem a túrórudimat!! Mondom a rudi a csomagtartóban van, amint hazaértünk, megkapod. "De én kocsiban ülve akarok túrórudit ennííííí!!!!" És kezdi rugdosni az autókárpitot, az ajtót belülről stb.
    Na akkor is rácsaptam a combjára.

    Vállalom a mai napig is.

  • 2009.07.30 10:27:14krisztianyu80

    fura nekem sokszor szolnak be annál is többször huzzák a szájukat pl még egy szitu villamoson ültem akkor 6 honapos lányommal és nagyon sirt cici kellet neki én tudtam csak 2 kis megálló és utána adtam volna neki.Egy idősebb hölgy nem birta tovább és rámförmedt :miért nem veszi fel az a gyereket hogy megnyugodjon?Hát eldurrantam:már megbocsásson de ha cicit adnék neki akkor meg az lenne a baj ha nem magának valakinek biztosan.Bár én "hippi" anyukaként már majdnem mindenhol szoptattam és szoptatok akit zavar forduljon el:).

  • 2009.07.30 10:29:23Csacsika

    2009.07.30 09:58:42Farkasokkal táncoló

    Az evidens, hogy öreg vagy-e vagy sem. Én is sokszor 70-nek érzem magam, bár tuti hogy nem fogom megélni azt a kort. (most élem :-D)
    No szóval, elszakad a cérna nálad. Hát van ez így. Már írtad, hogy a te uncsiddal mi a baj, ennyi és itt a pont. De azért gondolom, nem veritek halálra! :-D Itt szerintem ezen van a hangsúly. Én speciel egyszer csaptam rá a gyerek kezére, és mikor megláttam a görbülő szájacskáját, elkezdtem sírni. Ő a meglepetéstől persze nem. :-D Ebből már az is kiderül, hogy én nem vagyok az az odacsapok típus, és szerencsére a gyerek sem ad rá okot. Már írtam egyszer, hogy van alapja annak, hogy az erőszak erőszakot szül, vagy újabb dühöt, ellenkezést vált ki a gyerekből. És azt is írtam már, hogy az ember nem gép. De a te eseted egyébként is más. Én remélem, hogy mihamarabb túl lesztek rajta.

  • 2009.07.30 10:36:26Csacsika

    2009.07.30 10:27:14krisztianyu80

    Hú, nekem is voltak "necces" szoptatási jeleneteim. Bevásárlóközpontban voltunk (hja, induljon el az ember úgy,hogy előtte enni-inni ad a gyereknek, ja köszönöm szépen ez meg is volt) szóval rájött. Vigasztalhatatlan, hát cici kell neki. Oké, kocsikulcs (még jó, hogy van nekünk ilyen), kimentem, beültünk a kocsiba, és a hátsó ülésen. Közben kijött párom is, bepakolt, még mindig ment a szopi. Már ülünk vagy 10 perce, a nap tűz be a kocsiba, majd megdöglünk, közben akárhogy takargattam magunkat, csak mindenki benézett a kocsiba. Jelzem enyhén még sötétített is, így aztán volt aki merészen egész közelről, szemet árnyékolva kukkolt! (köcsögök, párom verekedni is akart, jól éreztem magam, igen, nyugalmas hely volt egy szoptatáshoz)
    Majd szépen eldöntöttük, hogy lassan elindulunk. Hát gondolhatod hogy lógtam útközben a gyerekülésre ráhajolva! Persze lassan mentünk, így mindenki aki beelőzött még inkább belesett a kocsiba. Szoptattam még strandon, törülközővel bebugyolálva, ruhaboltban a próbafülkében, gyerekorvosi rendelő várójában (jó ott mondjuk jó páran, mindig kibacottul hosszú sor volt), és mindig én éreztem magam szarul, hogy bacod, itt is szoptatni merek?

  • 2009.07.30 10:40:10Farkasokkal táncoló

    Nézd csacs., az unokám baja részben indokolja a gyakoribb hisztiket - illetve indokolta, amíg nem tudtuk mi a baja - de ez nem az az indokolt eset. Ha valaki nem érti pontosan mit is akarnak tőle, illetve nem tudja pontosan kifejezni magát, és sokszor félreértik, az a felnőtteknél is átcsap indulatba. De ez itt egyszerű akaratosság volt, valamit akart és nem kaphatta meg, ennyi.

    Az ő részképesség zavara egyébként a gyakorlatban kb úgy jelentkezik, mintha egy kétnyelvű gyerek lenne rád bízva, és a magyar nem a gyakrabban haszált anyanyelve lenne. Legalábbis én így figyeltem meg. Ha valami bonyolultabb összetettebb mondatos megfogalmazás van, akkor megakad.

    Pl szitu: Férjem ül, előtte tányéron görögdinnye felvágva, eszik. Nagyapa én is kérek görögdinnyét, de nem tőled. Nem tőlem? Hát akkor kitől? Nem tőled, hanem egyedül. Na itt már gyakorlatom van, kérdem: te is kérsz dinnyét, csak külön tányérba? Igen! Jó akkor azt úgy mondjuk, hogy kérek dinnyét, de külön tányérba.

  • 2009.07.30 10:46:02Csacsika

    Aha értem, így már világos.

  • 2009.07.30 10:58:03Farkasokkal táncoló

    Egyébként meg még azt tudnám mondani, hogy azokat a gyerekeket, akiknél nem múlik el a hiszti 3 éves kor után, én mindenképpen kivizsgáltatnám, mert nagyon gyakran fizikai oka van. Nálunk is kiedült, hogy a látszólag makkegészséges gyerek alig hall, illetve amit hall, azt torzítva hallja, mert az arcüregében olyan mértékű takonyletapadás van, ami gátolja a hallást.

    A fülészorvos ezt úgy magyarázta, hogy ez olyan, mintha beiratnának valakit egy nyelvtanfolyamra, megveszi a könyveket, a füzeteket, aztán közlik vele, hogy a terembe nem jöhet be, úgy kell majd levizsgáznia, hogy csak azt hallhatja, ami a folyosóra kiszűrődik...

  • 2009.07.30 11:11:31Csacsika

    Hú szegénykém! És végül ezt hogy kezelik?

  • 2009.07.30 12:10:46Farkasokkal táncoló

    csacsika, szenzomotoros mozgást fejlesztő tornával, és logopédiai artikulációfejlesztéssel. De csak szeptemberben kezdik, mert 5 éves kor alatt nincsen elég figyelme.

    Nem is hinnéd egyébként, hogy mennyi látens részképesség zavaros gyerek van, akinél észre sem veszik, mert nem ordítanak a tünetek, aztán az iskolában jönnek elő a gondok... a kerületünkben most 900-an várják, hogy egyáltalán vizsgálati időpontot kapjanak, ha nem kezdtük volna el már másfél éve az aggódást, nem is tudom lenne e remény iskola előtti fejlesztésre.

  • 2009.07.30 12:14:01nyúlmama

    Bizony, farkasokkal táncoló, így van.A részképesség zavarokat nem is olyan egyszerű észrevenni.
    És tudod, nem mindenki olyan mint ti, hogy ha észreveszik , és szólnak, akkor hálásan megfogadják a tanácsot, és mennek a szakemberhez.hanem az a hülye, aki szólni mer, mert az ő gyerekének aztán semmi baja. Tudnék erről mesélni, de ez nem az a poszt.

  • 2009.07.30 12:14:24Csacsika

    Aszta FT!
    Hát nem semmi! Mire kell odafigyelni? (Oké, akkor most látszik, hogy én mennyire hipohonder vagyok...)

  • 2009.07.30 12:15:10Csacsika

    nyúlmama, én szeretném, ha mesélnétek... Én olyan mindent szem előtt tartó típus vagyok.

  • 2009.07.30 12:18:51Silverveil

    Számomra a jólnevelt nem a non-konformista ellentéte és a non-konformista nem a rosszcsont szinonímája, de persze el tudom fogadni, ha más ezt másképp gondolja:)

  • 2009.07.30 12:22:27Farkasokkal táncoló

    Érdemes odafigyelni, ha a gyerek túl hisztis, és látszólag semmi oka, aztán arra is, 4 éves korára kitisztuljon a beszéde, aztán arra, hogy tud e rajzolni és milyen szinten, mindenképpen érdemes hallás és látásvizsgálatot csinálni, de műszereset, nem sima fülészetit, figyelni a mozgását, mert a mozgás mindennek az alapja.

  • 2009.07.30 12:32:42nyúlmama

    cscsika, nekem életem egyik legszarabb élménye kapcsolódik e témához.Volt egy kislány és egy kisfiú a csoportomban, egyik sem beszélt még 3 évesen, csak pár szót. Megnézettem őket a logopédussal, aki igazat adott nekem, és mondta, hogy indul most egy beszédindító csoport a Nev. Tanban, ajánljam fel a szülőknek. Megtettem, mert úgy éreztem , ez is a pedagógus dolga, hogy figyeljen ezekre a dolgokra. A kisfiú szülei hálásan köszönték, jártak is, fejlődött is a gyerek szépen. A lányé azonban vérig sértődött, elvitte a gyereket az oviból, és amit én kaptam utána a vezetőmtől, azt évek óta nem tudom kiheverni.Az egyik kérdése pl az volt, hogy miért zavart engem annyira, hogy nem beszélt a gyerek.Azóta sok szakemberrel beszéltem erről, mind azt mondta, hogy igazam volt, mert a megkésett beszédfejlődés komoly gond, kezelni kell.
    Én azt vallom, hogy nem kell a gyereket folyton másokkal összehasonlítani, de azért nem árt figyelni, és ha valamiről úgy érzi az anya, hogy nem stimmel a dolog, hát igenis menni kell szakemberhez, mert nem egyszerű felismerni.okos, aranyos kislányról derült ki, hogy a rövid távú memóriája nagyon gyenge, ami ugye az iskolában nem mindegy. Az ő szülei is elvitték szakemberhez, és ezeken lehet segíteni, hogy mire iskolába megy, rendbe jöjjön.

  • 2009.07.30 12:34:40Silverveil

    Akkor félreértettem valamit, sajnálom ha felbosszantottalak.

  • 2009.07.30 12:36:01Silverveil

    Ez utóbbi Okoskának ment.

  • 2009.07.30 12:53:44Hűbele

    2009.07.30 12:03:08Okoska

    Hm. Pont a hétvégét töltöttem együtt egy 20 hónapossal, aki napközben 2* alszik...

    Így már más. Akkor természetesen mindent tudsz a különböző gyerekekről, hiszen egy teljes hétvégét is eltöltöttél eggyel.

    Tényleg kész vagyok :-)))))))))))

  • 2009.07.30 12:55:14Silverveil

    OK, akkor csak én szorulok vigaszra:)

  • 2009.07.30 12:57:13Silverveil

    Ezek szerint, csak én szorulok vigaszra :)

  • 2009.07.30 12:59:54Csacsika

    2009.07.30 12:22:27Farkasokkal táncoló

    És négy éves kor előtt? Érdemes elvinni valahová valamilyen vizsgálatra? Ha igen, hová? Engem mindig lehurrog a gyerekdoki, hogy anyuka a lányzó makk egészségesebb nem is lehetne. De én nem nagyon bízok benne....

  • 2009.07.30 13:02:38nyúlmama

    Csascika, azért parázni nem kell. ha úgy érzed, valami nem stimmel, akkor kell. Miért gondolod, hogy gond van?

  • 2009.07.30 13:05:31Csacsika

    2009.07.30 12:32:42nyúlmama

    Nekem a lányomban az tűnt fel, hogy amikor szinezünk valamit,előszeretettel használja a fekete színt. Tiszta para vagyok tőle. Én gyerekként imádtam a pirosat, a lilát, a kéket, a zöldet áááá, ő meg mindenbe belemaszatolja a feketét. És nem tartja a vonalat, mármint kiszínez a vonalból. Bölcsiben azt mondják ez nem gond, de ahogy nézem az ott készült színezéseket mégsem látok még egy ilyet. Olyan van, hogy színessel csinálja, de kimegy a vonalból, és olyan is van, hogy feketével csinálja, de vonalon belül marad.. szal nem tudom, hogy ez mennyire gáz. A másik meg, nagyon sok szavat használ, szerintem szépen ki is mondja, bár azért van, hogy vissza kell kérdeznem (ugye 3 és fél éves), de ritkán dumál... Apja szokta mondani, hogy ritkán szól a gyerek de jót. Csöndeske, elvan magában, ha nem kérdezzük, szerintem nem is beszélne. Nem úgy, mint barátnőim gyerekei. Be sem áll a szájuk! Egész nap csak mondják, csak mondják, csak mondják! Már barinőim panaszkodnak is, hogy örüljek, hogy az enyém meg nem... De most akkor tényleg örüljek?

  • 2009.07.30 13:09:58nyúlmama

    Csacsika.a színezés nem gond egy ekkora gyereknél még.Én a feketén sem aggódnék még.A beszédénél meg: mondatokat mond, csak csendes? Vagy nem is beszél mondatokban?A beszédhiba 3 és fél évesen még abszolút élettani, de ha nem beszél még mondatokban, azzal azért már kell foglalkozni.

  • 2009.07.30 13:14:29Farkasokkal táncoló

    Csacs., bizton állítom, hogy ez baromság amitől félsz. Szineztetni nem is lenne szabad a gyerekeket ennyi idősen, éppen az lenne a cél, hogy a rajzban kreatívan ki tudják fejezni magukat, a szinezés pedig ezt elnyomja!

    Ha tisztán érthetően beszél, akkor mi a baj? A kisebbik lányom volt olyan, hogy még csak nem is kérdezett semmit, én is izgultam, de a tapasztalt ovónénije azt modta, hogy ez egy szemlélődő, magában raktározó gyerek és kész, nem úgy mint a nővére, akivel 4 évesen már együtt néztük a Delta tudományos műsort.

    Az én unkám még gyakorlatilag egyáltalán nem rajzol, amit rajzol az megfelel mittudomén egy két-három éves szintnek maximum, és festeni se szeret, de ha mégis, akkor ő is leginkább a feketét használja.

  • 2009.07.30 13:17:37Farkasokkal táncoló

    (folyt).
    Jár a gyerek zeneoviba, ami a Kokas Klára módszert követi, ott komolyzenét hallgatnak, arra táncolnak és festenek, az első 4 foglalkozás után még csupa fekete pacni volt a rajzlap, mostanában kezdett szinesedni. A gyerek egyébként imádja ezt a zeneovit, jövőre is fog menni, idén nyáron meg egy hetes táborban is volt vele. A viselkedése teljesen kiegyensúlyozott volt ebben a környezetben.

  • 2009.07.30 13:19:52Farkasokkal táncoló

    (Ja egyébként érdemes odafigyelni akkor is, ha a gyerek nem szeret részt venni a csoportos kreatívkodásokon, és soha nem látod a faliujságon sem a rajzát sem mást.)

  • 2009.07.30 13:21:00mpbm

    jesszus!! Csacsika gyereke sok szavakat használ??

  • 2009.07.30 13:23:00Csacsika

    Nem gond a fekete? De most komolyan... Persze, használja a többi színt is, de ha magam elé teregetem - főleg a "festményeit" - igen domináns a szín. Szóval tényleg nem gáz?
    Beszéd:
    Hát, mondjuk van olyan, hogy odaszalad, és azt mondja: Pl. - Nézd, anya! A pónimnak befontam a fajkát! (tipikus r betű hiány, de ezen még nem rágódom).
    - Kélek egy hajgumit. (néha l, néha j van az r helyett.) Be kell neki gumizni, mert szétesik.
    Vagy olyan is van, hogy nekem kell mindent kihúzni belőle. Kérdéseket teszek fel, és nagyon rövidek a válaszok. pl: elmeséled, hogy mit játszottál a Patrikkal a bölcsiben? És akkor annyit mond csak rá, hogy motoroztunk anya. Oké, mondom biztos nem volt lelkesítő a téma, jöjjön valami más, s akkor mondjuk megkérdezem, hogyha bemegyünk a medencébe, milyen játékokat vigyünk be magunkkal, mit hozzak ki a garázsból? Hát erre szerintem ugranának a kölkök, ő meg csak annyi, hogy: A csónakomat.

    Tényleg csak ennyi? Én tuti el kezdeném sorolni, hogy hozd ki a csónakot! ja meg a pónimat! Ja, meg a nagy vizipókot, meg az úszósárkányt! Vagy mit tudom én, de nem csak ennyi!!! Szóval nem tudom... én fújom fel?

  • 2009.07.30 13:23:55Magenta

    Én a beszólogatóknál felvettem a szemkontaktust és jól belebámultam az arcukba, kb. "mijafasztbámulsz?" arckifejezéssel? Roppant hatásos. :)
    Igaz, nekem nem sokszor kellett alkalmazni, de még egy dackorszak hátravan. :D

  • 2009.07.30 13:25:36Csacsika

    2009.07.30 13:19:52Farkasokkal táncoló

    Akkor ezt csak én fújom fel? De nekem akkor is olyan nyomasztó volt, hogy sok a fekete... Lehet, hogy ez csak rám hat így.

  • 2009.07.30 13:26:42anyatájger

    FT, csak beleolvasgattam pár hsz-ba (köztük a tiédbe) és jó, hogy leírtad azt a két szitut az unokád hisztijéről. Sztem nem jól reagáltál. A gyereket sose fenyegesd olyannal, amit úgysem teszel meg, illetve nem rajtad múlik a dolog (sofőr bácsi leszállít pölö). Nem tudom, milyen kocsitok van, de én nagy ívben leszarnám, ha a gyerek hiszti közben elkezdené rugdosni a kárpitot, maximum félreállnék, ha lehetséges, oszt nyugisan szólnék párat, aztán mennénk tovább.
    És valóban, nekem még kicsi a gyerkőcöm ( 20 hónapos ), de tud azért ő is produkálni. Kíváncsian várom a dackorszakot, sztem nem lesz könnyű dolgom.

  • 2009.07.30 13:27:12Csacsika

    2009.07.30 13:21:00mpbm

    Én nem ezt írtam! :-D

  • 2009.07.30 13:30:22drlucifer

    Okoska!
    Egy hétvége nem éveken keresztül 24 órás szolgálat. Elég nagy a kettő közti különbség.
    Ja, az törpikés hasonlat nem én voltam. Pasim műr megint a tudtom nélkül garázdálkodott. Szavam sem lehet, az ő nickjét használom. :P

    Mellesleg: én most éppen az angyali, 7 hónapos lányomtól mentem kis híjján a falnak. Drágám üvöltött egy órát. Ahhoz túl éhes volt, hogy aludjon, ahhoz meg túl fáradt, hogy egyen. Imádom, mikor ezt csinálja... Kiakadtam rendesen. :S
    Szóval akiben egy órányi sikítós, csitíthatatlan bömbölés után nem megy fel a pumpa, azt én megtapsolom.

  • 2009.07.30 13:31:35Csacsika

    2009.07.30 13:26:42anyatájger

    Erről én is könnyen osztogattam baráti társaságban az észt. Meg is kaptam, hogy biztos én is azt csinálnám, ha az én gyerekem lenne hisztis. Rá is jöttem, ha valamiben nem vagyok jártas, akkor inkább kussolok.

  • 2009.07.30 13:33:36Magenta

    Az én lányom még csak tíz hónapos, de elég régóta csak egyszer alszik napközben (most :D), de ilyenkor két-három (akár három és fél) órát is.
    Basztassam fel és osszuk kettőbe, vagy alkalmazkodjak a gyerekhez?

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés