PORONTY

Extrém sport anyáknak - amikor a gyerek csak kicsit beteg

2008. november 13., csütörtök 18:00

Nem szeretem, amikor a gyerekek betegek. Nyűgösek, fájdalmaik vannak, semmi sem jó nekik, néha-néha kórház lesz a vége – utálatos állapot. De van egy ennél utálatosabb állapot is: amikor a gyerek csak kicsit beteg. Nézzük csak, mi történik, ha a nagyobbik (4 éves) beteg lesz. Köhög, folyik az orra, hőemelkedése/láza van. Nem óvodabarát állapot. Tehát ebben az esetben az óvodás otthon marad, minimum egy hétre, és kezdődik a haddelhadd.



Egy-két napig még oké a dolog. A gyerek eléggé rosszul van, dédelgetni, gyógyítgatni kell, általában bejátszik egy orvoslátogatás is, kap gyógyszert, szeretgetést, ugrál utána az ember lánya szívesen. Aztán jobban lesz (magától vagy a gyógyszerektől). Na nem annyira, hogy mehessen közösségbe, csak annyira, hogy táncot járjon az idegeimen.

Reggel szokása szerint hajnalban kel, bár én még aludnék kicsit, ha már egyszer nem csörög az óra és a kicsi (2 éves) sem kelt fel még. És onnan kezdve mindent akar csinálni, amit egészségesen csinálna, még akkor is, ha a fizikai állapota ezt nem engedi meg:

- Anya, ki akarok menni a kertbe! (Gyerek felöltöztet, kivisz, 5 perc motorozás, köhögőroham, majd:

- Anya, be akarok menni!

- Anya, kérek ezt, azt, amazt! (Ezazamaz odaad, gyerek 5 perc múlva félredobja, valami újat kitalál)

- Anya, éhes vagyok! (Kaját megcsinál, gyerek 3 falatot elnyammog, étvágya semmi, hála a gyógyszereknek, tányér félretol, jelenet 30-60 percen belül megismétlődik)

- Anya, menjünk el sétálni! (Nem lehet, édes fiam, még hozzá vagyunk kötözve a porszívóhoz, majd pár nap múlva, ha már nem kell 5 percenként kiszívni az orrodat.)

És még sorolhatnám. Én délelőtt tízre sík ideg, a nagyobbik unatkozik, a kicsi napirendje teljesen megborul, bár nagyon próbálom betartani, de nem megy az istennek sem. A lelkiismerefurdalásom a plafonon, nem tudok rendesen foglalkozni sem a naggyal, sem a kicsivel, ők ugyan foglakoznak egymással, de így is folyamatos a nyafogás, minden percben baja van valakinek valamivel, közben a háztartással is foglalkozni kéne, apa reggel óta dolgozik, mire este hazajön, megint egy házisárkány fogadja majd (rosszabb esetben), de jobb esetben is egy hullafáradt nő (mit nő, anyuka!), akinek cafatokban lógnak az idegei az egész napos hadtáptól.

A nagy unatkozik, hiszen már jól van, tombol benne az energia, amit az óvodában könnyedén le tud vezetni, de otthon nem, a kicsi megzavarodik, nem érti, hova lett a szokásos kétszemélyes napközbeni nyugalom, és még pihenni sem tud rendesen, mert a nagy szabotálja a délutáni alvást, helyette játszik, nem halkan, bárhogy is kérem tőle, a kicsi meg ezt pontosan tudja, úgyhogy a szokásos 2-3 órás alvás helyett produkál 1-1 ½ órányit, és utána sürgős felkelhetnékje lesz.

Persze a nagy sem akar egyedül játszani, foglalkozásra, foglalkoztatásra vágyik, 5 percenként mást akar csinálni, én egy idő után kifogyok az ötletekből, a türelemből, a lelkesedésből, hiába, nem tudok pótolni egy egész óvodai csoportot, semmi mást nem szeretnék, csak egy kis csöndet, nyugalmat, egyedüllétet, esetleg pihenni kicsit. Kíváncsi lennék, csak én vagyok hisztis, vagy más is ilyen nehéznek találja ezt a helyzetet?

Kapkodok, idegeskedek, próbálok mindent egyszerre megcsinálni, aztán egyszer csak feladom, legyintek és megpróbálok varázsolni magamnak egy kis szünetet. Beteszek egy mesét a DVD lejátszóba, és reménykedek. De hiába, a nagy (sajnos/szerencsére) nem mesefüggő, úgyhogy a nyugalom mindössze 10-15 percig tart. Megadóan tudomásul veszem, hogy ez nem jött be, megyek, és teljesítem az újabb kívánságot…

És ez így megy egészen estig, és egészen addig a boldog napig, amikor minden visszaáll a normális kerékvágásba, és a nagy újra elmegy reggel óvodába, ahol várják a barátai, a játékok és kipihent, nyugodt óvónők. Ekkor fogom a kicsit, elmegyek végre nyugiban bevásárolni, rendesen kitakarítok, kimosok, elpakolom a gyógyszereket és a lakás összes pontjára került játékokat, közben gondolatban kiutalok magamnak egy 3 napos, 2 (nyugodt) éjszakás, 1 személyes wellness hétvégét, és már nem csak kínomban nevetek.

Arról az extrém sportnak beillő helyzetről, amikor a két gyerek egyszerre beteg, és már táblázatba kell foglalni, hogy melyiknek, mikor, milyen gyógyszert kell beadni, majd legközelebb…

Lily Moon

KOMMENTEK

  • 2008.11.14 09:24:58Bromwyn

    Hoel, egy átlagos hétvégével (tehát amikor nem beteg a gyerek) szerintem az a helyzet, hogy 1. (jó esetben) otthon van az apa is, 2. nem nyűgös a gyerek, normálisan eszik, nem kell pl. félóránként keksszel tömni, akarata ellenére ágyba kényszeríteni 3. el lehet menni otthonról kirándulni, sétálni, játszóházba, állatkertbe stb.

    Szerintem ebben különbözik a hétvége a post által bemutatott helyzettől.

    Szerinted?



    A másik felvetésed pedig... Na inkább nem is magyarázkodom a szerző nevében. Rajtad kívül, azt hiszem, mindenki értette, miről is van szó.

  • 2008.11.14 09:25:42bakfittyműhelyponthu

    Én a fiammal "kegyetlenül" bánok, ha beteg. Mármint, mikor itthon kell maradni, az első 1-2 nap, mikor látványosan beteg (tehát Ő is annak érzi magát), akkor putyujgatom, mindenben a kedvére teszek. Viszont, mikor már jól érzi magát, és kicsattan a jókedvtől és a tetterőtől, akkor már gonosz vagyok, pl. ágyban kell maradnia, nem mehet, csak a rádió, nincs kaja-kívánságműsor stb. Így utál betegen otthon lenni és mindent megtesz, hogy ne legyen az, és ha ez azt jelenti, hogy magától felhúzza a kabát cipzárát, vagy magától a melegebb cipőt választja, akkor már megérte a balhé. :)

    Egyébként a vitaminnal egyet kell, hogy értsek az előttem szólókkal, tényleg hat. Béres Cseppet adok neki, vagy béres gyerekvitamint, és amíg szedi, semmi komolyabb baja nem volt, az elmúlt 1,5 évben. És mikor egy kicsit (tényleg kicsit!) taknyos lett, három napig hársfateát adtam neki (mondjuk, szerencsém, hogy szereti a gyógynövény teákat), és semmi baja nem volt utána.

  • 2008.11.14 09:43:51Anyatünde

    bakfitty: mennyi idős a gyereked? (egy van?) És hogy tartod ágyban, ha már jól van? (ahányszor kilóg, visszaviszed?)



    (csak halkan jegyzem meg, egy nagyobb betegséget - kfülgyull., tüszős mandulagyull. krupp, hányós-hasmenős nyavalyák - követően a posztíró által részletezett állapot már kész megkönnyebbülés...)



  • 2008.11.14 09:48:01bonbonauta

    fülemüle



    így tényleg nehéz. de azért a napokig, hetekig folyó sárga takonyra, makacs köhögésre általában már antibiotikumot szoktak adni, szóval azt nem értem, hogy ezek a gyerekek mit keresnek az oviban.

  • 2008.11.14 09:48:06Blueray.

    Érdekes a cikk és még érdekesebbek a hozzászólások. Hölgyeim! Ha otthon vagytok gyes-en, gyed-en, mittoménmin a másik gyerköccel, mit nyöszörgtök? Netán fölborul kicsit a megszokott életrend? Na és aztán!

    Az a valami, amikor anyu-apu melózik ezerrel, óne bébiszittyó, nagyi vagy kedvesráérőszomszéd, a főnököd meg odabent síkideg, ha egy napot otthonmaradsz a beteg sráccal...

    Na, kinek van oka (joga) inkább nyüszíteni?

  • 2008.11.14 09:49:26Zsákos ember

    (Blueray most virtualisan ki fognak nyirni...)

  • 2008.11.14 09:52:57vikimanka

    Szerintem is igaz, hogy amíg gyesen itthon vagyunk addig beletörődünk és tesszük a dolgunkat. Az a szívás, mikor melózunk és akkor beteg a gyerek. Nekem nagy érvágás volt, mert jutalékos rendszerben dolgoztam.

  • 2008.11.14 09:55:35vikimanka

    És nagy különbség, hogy kicsit folyik az orra vagy konkrétan ki sem lát a takonytól és ugatva köhög. Nálunk amíg ovis volt a lányom volt olyan időszak, hogy szinte mindenkinek folyt az orra a csoportban.Nyilván ha ősztől tavaszik folyik az norra, nem lehet addig otthon tartani.

  • 2008.11.14 09:56:22vikimanka

    norra helyett orra

  • 2008.11.14 10:00:52catus

    mondjuk ha minden gyerek akinek bokáig ér az orrából a takony, otthon maradna akkor senki nem lenne bölcsiben...anyukám azt mondta, hogy régen a gyógyszerrel együtt adták be a gyereket a bölcsibe, és külön csoportban voltak azok akik betegek. dolgozni kellett na...persze ha a gyerek nagyon padlón volt akkor otthon maradtak vele....

    Nálaunk ez úgy van egyébként hogyha 4 napos hosszúhétévége jön, akkor hirtelen mindenki beteg lesz és belázasodik....igaz én se előtte sem utána még egy hőemelkedést sem tudok mérni...

  • 2008.11.14 10:04:42KIRA

    Jéé nálunk is ez ment ahéten:)9

    csak annyi különbséggel,hogy a láz 4 óránként felélénkült, akkor alvás, pihi, nyüglődés, a köztes időben forgószélként müködött a gyerek:)) semmi baja két napja, de a doki pihenteti itthon...

    Szerinte elfáradt a bölcsis két és fél hónap alatt:)))



    De nagyon jó volt újra itthon lenni, sokat kacagtunk:)))

  • 2008.11.14 10:07:54Bromwyn

    Blueray, természetesen Neked van jogod jobban nyüszíteni. Valóban sokkal nehezebb a dolgod.

    De azért nekünk is szabad egy icipicit panaszkodni, ha valami a megszokottnál kellemetlenebb, nehezebb?

  • 2008.11.14 10:15:41hoel

    Bromwin: tudod, különlegesen hülye vagyok, azért fordulhatott elő, hogy vmit mindenki értett, csak én nem.

    Egyébként 2 iszonyú sokat betegeskedő gyerekkel ezerszer és ( érzésem szerint) ezer évig voltam otthon.Asztmás és pszeudokruppos volt mindkettő sok éjszakai rosszulléttel, ügyelettel, orvoshivással megspékelve. Igy aztán számomra márigazi felszabadult öröm volt az, amin most a posztiró vekeng: hogy néha 2 gyerekkel is otthon kell lenni és hogy már csak kicsit nyügösek meg reggel korán felkelnek. Volt nemegy nemkét északánk, amikor örültem, hogy reggel felkelt. Hát igy.

  • 2008.11.14 10:16:00KIRA

    Blueray: mi van, te vagy a HŐS anya?



    A többiek meg dögöljenek meg?????

  • 2008.11.14 10:16:04hoel

    Bromwin: tudod, különlegesen hülye vagyok, azért fordulhatott elő, hogy vmit mindenki értett, csak én nem.

    Egyébként 2 iszonyú sokat betegeskedő gyerekkel ezerszer és ( érzésem szerint) ezer évig voltam otthon.Asztmás és pszeudokruppos volt mindkettő sok éjszakai rosszulléttel, ügyelettel, orvoshivással megspékelve. Igy aztán számomra márigazi felszabadult öröm volt az, amin most a posztiró vekeng: hogy néha 2 gyerekkel is otthon kell lenni és hogy már csak kicsit nyügösek meg reggel korán felkelnek. Volt nemegy nemkét északánk, amikor örültem, hogy reggel felkelt. Hát igy.

  • 2008.11.14 10:17:51hoel

    Bocs, nem láttam hogy átment, véletlen a 2 szeri küldés. Elnézést!

  • 2008.11.14 10:24:37Bromwyn

    Hoel, bibibííí (ha ez a színvonal), én is voltam már kórházban mindkét gyerekkel, az egyiknél napokig nem tudtam, hazaviszem-e

    még valaha egyáltalán.

    Ugye tényleg nem gondolod, hogy valaki jobban szereti, ha kórházba kerül a gyereke? De most mondd meg, nem bosszanthatja az embert, ha egy nyűgös, félig beteg gyerek nem tud mit csinálni magával? Attól még, hogy ismerünk rosszabbat, ez sem fenékig tejfel.

  • 2008.11.14 10:30:41hoel

    Bomwyn: az előbb megirtam, hogy rendkivül hülye vagyok, szóval rontom a szinvonalat, sajnálom.

    Természetesen komolyan bennem sem merült fel, hogy vki anak, örül , ha a kölyök kórházban van. De- és ezt tök komolyan mondom- ha betegek voltak a gyerekek én csak az aggodalomra emlékszem, meg arra, hogy melyikünk hogy jut be dolgozni aznap. De azt tényleg nem éreztem problémának, hogy basszus alhatnék 11 ig, erre ittvan ez a kis nyüves kölyök és tessék, fel kell kelnem 7 kor. Erre irtam, hogy vekengés . Egyébként a dolgozni járás miatt is fel kell kelnem minden nap 6-fél 7 kor. Szar ügy, de nem ér meg egy posztot.

  • 2008.11.14 10:31:06hoel

    annak

  • 2008.11.14 10:31:45Bromwyn

    Hoel, még valami: még mindig érdekelnek gondolataid a hétvége ill. beteg gyerekkel való otthonlét-összevetésben.

  • 2008.11.14 10:33:38hoel

    annak. éjszaka. Meg teljes diszgráfia.

  • 2008.11.14 10:34:32Persela Slytherin

    Véleményem szerint nem szabadna összehasonlítani a két helyzetet: amikor a gyerek csak kicsit beteg és amikor vészhelyzet van.

    Ismerem a szitut, amiről a poszt szól és ismerem a fülfájós virrasztásokat, kruppos éjszakai rohanásokat, kórházi 4 lábú fasámlin átkínlódott éjszakákat, infúziót, karácsonyi és szilveszteri kórházi napokat is. Sőt, átéltem azt is, amikor a szirénázó mentő elvitte a házunk elől a fiamat és én nem mehettem vele, mert a kisebbik még nagyon pici volt és szopott, vele kellett maradnom. És hiába volt a gyerekemmel az apja, én akkor is rettegtem, hogy meghal, és nem vagyok vele... Holott "csak" rotavírusa volt, igaz, elég heves.

    Bennem ez a kettő szétválik. Ha nagy a baj, bekapcsol az automata vezérlés, csak az érdekel, hogy a gyereken minél előbb segítsen valaki, tőlem lehányhat, ordítva sírhat, csinálhat bármit, nem zavar. Ezért vagyok az anyja. De amikor az a helyzet, mint a posztban, én is ki tudok tőlük borulni.

    Nem hiszem, hogy valaki attól lesz jó anya, hogy túl tudja licitálni a másikat, hogy bibibíííííí, bezzeg én ezt is szó nélkül kibírom, sőt, még élvezem is, bibibíííí... Anyák vagyunk, de emberek is, mi is elfáradhatunk, befásulhatunk, aki még sosem érzett ilyet, az hazudik, a világnak, de leginkább saját magának. És akkor javaslom, hogy a Poronty helyett olvassa szorgalmasan a kismama-kisbaba témakörben megjelenő szaksajtót, ami az általa vallott rózsaszín álmot írja le anyaság címszó alatt.

  • 2008.11.14 10:37:27hoel

    Hétvége: nálunk sokszor apa is dolgozott hétvégén. A gyerekek meg nem nagyon nézték a naptárat meg az órát, igy mind1 volt nekik, hogy szombat- vasárnap vagy kedd reggel 6 óra van. Felkeltek és nyüzsögni kezdtek. Háztartás: hétvégén uolyan volt mint hétközben. Gyerekek menetrendje: dettó uolyan. Levegözés: láztalan " kicsit" beteg gyereket a mi gy .orvosunk szerint már lehettt vinni sétálni. Különbség?

  • 2008.11.14 10:41:45hoel

    Persela: bármiről lehet posztot irni, persze, de az ember arról mondja el a véleményét, ami megjelenik a posztban. És mindenki hadd olvassa azt , amit akar, ha a porontyot akarja , akkor azt, ha mást akkor azt. És véleményt is hadd lehessen leirni, ne küldözgessél a mittomén milyen magazinhoz, lécci.

  • 2008.11.14 10:51:57Persela Slytherin

    Hoel: akinek nem inge...:-)

  • 2008.11.14 10:54:04Bromwyn

    Pont ez a poszt lényege: amikor nagy a baj, minden felülír az aggodalom és rettegés, senkit nem zavar, hogy akár három napja nem aludt.

    Kis nátha, nyűgösség esetén kíváncsi lennék, van-e valaki, aki boldogan pattan ki az ágyból a duguló orr miatt tizedszer felsíró gyerekhez. És _egyetlen_ gondolata eközben az, hogy hálistennek, hogy nincs nagyobb baj.

    Ilyenkor, amikor csak kicsit beteg a gyerek, sok más érzelem dúl - legalábbis bennem -: sajnálat a másik gyerek iránt, akinek felborul a programja, aki nem kapja meg a megszokott odafigyelést, a beteg iránti sajnálat is, aki ahhoz elég jól van, hogy kedve legyen oviba menni, de nem teheti... Na és az önzés, hogy megint nem tudok hajat mosni, olvasni tíz oldalt a könyvemből, tornázni.



    Nem tudom, Hoel, akárhogy erőlködöm is, nem látom ugyanolyannak azokat a hétvégéket, amikor egészségesen, vagy amikor betegen vannak otthon a gyerekeim.

  • 2008.11.14 10:58:55Bromwyn

    Csak hogy jobban kifejtsem, egy hőemelkedéses gyerek mellett nem őrülsz meg az aggodalomtól, ráadásul ahhoz elég jól van, hogy követelőzzön, nyígjon, rosszalkodjon, unatkozzon, minden percben a térsaságodat követelje, ahhoz viszont nincs elég jól, hogy játszótérre, sétálni, uszodába, múzeumba, állatkertbe, parkba, koncertre, erdőbe, hegyekbe, tengerpartra, barátokhoz vidd, amiket pl. mi szoktunk hétvégenként csinálni.

  • 2008.11.14 11:07:13soci

    Ugorjunk má'neki Lily Moon-nak!:-) Itt nyüszög meg picsog meg nyavalyog, minek az ilyennek gyerek??Lepasszolni az oviba?? Nem kötelező gyereket szülni!:-)) Miért nincsenek rózsaszín felhőbe burkolt cikkek porontyon?? :-)

  • 2008.11.14 11:13:05Subbantósdi

    Lily Moon: nekem nagyon tetszett a cikked, olyan igazán "valóságszagú" :o)

    Én még nem vagyok ebben a helyzetben, mert nem jár a lányom óvodába, meg bölcsibe sem fog már, de azért olvastam el, meg ajánlom olyannal, ahol egynél több kisgyerek van, mert ez amúgy előfordulhat, hogy az egyik gyereked beteg és a másik még éppen nem, vagy talán nem is kapja el, valami csoda folytán, talán Te sem, de ha igen, az megint egy újabb trauma, és ezt hogyan lehet megoldani, a napot végigcsinálni.

    Nálunk egyszer volt, mióta a két gyerekem megvan, egy náthás időszak, nem volt egyszerű, nehezen ment az alvás, az eldugult orr miatt és hát mindkét gyereket egyszerre kellett ápolni, a két évest és a két hónapost is. Szóval az idegeknek ez is egy elég kemény játéka volt. :o( És estére valóban nagyon le lettem már strapálva és minden kezdődött elölről nap mint nap, ez volt a legrosszabb, nem láttad a végét, mert ugye lehet egy nátha csak pár napos és lehet akár két-három hetes, ha pl. lesz belőle egy torokgyulladás is, vagy újra beindul a nátha, mivel újra és újra végigjárja az egész nyálkahártyát, nem csak egyszer vonul végig az egészen.

  • 2008.11.14 11:14:24Subbantósdi

    Los Alamuszi: mi ezért, hogy ilyen bajunk ne legyen+ne kapja el a kisebbik, a héten adattuk be a lányomnak a bárányhímlő elleni oltást.

    Majd 10 év múlva jöhet az ismétlő oltás, addig azért remélem, tényleg elkerüljük ezt a csúnyaságot. :o)

  • 2008.11.14 11:52:01Cicu

    Nem a legfrissebb: legidősebb gyerkőc bárányhimlősen, rá két hétre a másik kettő szintén bárányhimlővel, 2,5 és 5 évesen, ráadásul akkor került az apjuk is kórházba amikor lakáselhagyási tilalom volt. segítségem nem nagyon, anyós idős beteg, anyám messzi lakik és még aktív. Nem egyszerű.:))

  • 2008.11.14 12:24:47háromnegyed

    nálunk kétféle betegség van: orrfolyás-köhögés, vagy ugyanez lázzal (a többi típus még nem járt nálunk)



    és megmondom őszintén, nem csak nekem jobb a lázas változat, hanem a gyereknek is. Ugyanis akkor túl van rajta 2 nap alatt (amit nagyobbrészt át is alszik), aztán a kötelező itthoni lábadozás már olyan, mint egy hétvége.



    ha az elhúzódós változat megy (maximum halvány bhőemelkedéssel), kikészülünk mindnyájan. mert ha nem vihetem levegőre hosszabban, akkor hogyan fáradjanak ki? ráadásul akár egy hétig ingadozik az állapota ilyenkor, megőrülnek a bezártságtól.



    és igen, a kicsi napirendje is borul, ha a nagy beteg. pont ahogy fentebb leírta lily moon

  • 2008.11.14 12:34:12háromnegyed

    a hétvége és a betegséges időszakok közt pedig gyökeres különbségek vannak nálunk.

    egyrészt - és elsősorban - apa jelenléte, de ezen túl az is, hogy hétvégén megpróbálom nem tartani a házat. (majd hétfőn délelőtt jöhet a feltorlódó mosások, takarítások bonyolítása)

    hétvégén próbálunk csak arra koncentrálni, hogy együtt kellemesen tültsük az időt. ez például a porszívóval rohangászva egy hisztikutya gyerek orra után kicsit nehezebb.

  • 2008.11.14 13:24:48cidre

    Az én anyukám nagyon jó anya. sőt: Nagyon Jó Anya. De amikor egyik karácsony előtt három bárányhimlős gyerekkel maradt otthon, akik természetesen fáziskéséssel kapták el a kórt, hogy minél hosszabb legyen a dolog, akkor eljátszott a gondolattal, hogy kirohan az utcára, s meg sem áll egy darabig :)) Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje, vajon miért érezhetett így (kulcsszavak: viszkető, lázas, hisztis, nyűgös, verekedős, nyűglődős, küszöbön lévő, nagy cécót kívánó ünnep.)

  • 2008.11.14 13:40:26bakfittyműhelyponthu

    A lényeg, hogy mindenkinek a maga gondja a legnagyobb, és ezzel ebben a témában nincs is gond. Anyának lenni nem egyszerű, hisz emberek is vagyunk közben, de tiszteletet érdemel minden szülő, és kész.

    :)

  • 2008.11.14 14:16:21Blueray.

    KIRA :)):

    Minthogy a hímneműek táborába tartozom, legföllebb hős atya lehetnék :)(csak bepofátlankodom a női holmik közé néhanap).



    Noha cinikus megjegyzéseket tettem fentebb, a helyzet problematikus voltát nem vitatom. Amikor a feleségemnek fontos munkája volt,és én voltam otthon a három kölökkel, bizony nekem magamnak is volt alkalmam megmártózni a "sűrű lében" (nem is egyszer).

    Legjobban azt imádtam, amikor a srácaink "zsinórban" betegedtek meg, egymás kezébe adván a maródi stafétabotját.

    Soha nem jutott eszünkbe ugyanakkor, hogy a lázas, elesett, ágyhoz kötött gyereket nem magára hagyjuk. Még szerencse, hogy a nejemmel felváltva otthon tudtunk maradni (olyan is előfordult, hogy a szabadságunk terhére).

    Egy ilyen sorozat után elkezdtük tömni őket vitaminokkal meg Béres cseppel. Ez nagyon jót tett,mert hál'isten, a betegségek megritkultak.

  • 2008.11.14 15:04:09evet

    Nekem a kötőhártyagyulladás a mumus, akkor aztán tényleg az első perctől semmi baja, fordíthatja föl a lakást. Amikor 3,5 évesen eltörte a lábát, az is elég gáz volt, a második héten már kúszott-mászott gipszes lábbal a lakásban, nem lehetett egy helyben tartani. De legalább megszerette a kirakózást.

  • 2008.11.14 19:21:21noisette

    bakfittyműhelyponthu :



    ez jó ötlet, felírtam magamnak :D

  • 2008.11.14 19:25:22noisette

    ON:

    Mit lehet csinálni kicsit beteg gyerekkel otthon?

    Mikor pöttyökre vigyáztam, ha betegek voltak rajzoltunk, báboztunk, társasjátékoztunk... (életkortól függően) a legtöbb játékba a kisebb, egészséges pöttyöt is be lehet vonni, nagynak nem fárasztó, mamának (bébiszitternek) is szórakoztató és jobb mint a tévé...

  • 2008.11.14 19:47:46avrakedavra

    Nem szeretnék senkit megbántani, de igencsak elgondolkodtató, hogy ha mégsincs olyan rosszul a gyerek, hogy feküdjön egész nap, miért is kell körbe ugrálni, és minden kívánságát teljesíteni? ha valaki tudja szóljon. nem tudok együtt érezni a cikk írójával, mert nem tartom szükségszerűnek, hogy minden fingásnál jelen legyünk. bocsi

  • 2008.11.14 21:00:07noisette

    avrakedavra: ... talán mert egészségesen is minden kívánságát teljesítik?

  • 2008.11.14 21:10:44dodóó

    noisette :-)

  • 2008.11.14 21:14:14dodóó

    Én betegen is kiviszem 5-10-15 percre.

    maximum az ölembe veszem sétálok vele a ház körül,de kint van a levegőn.

  • 2008.11.15 09:16:37avrakedavra

    Csak remélhetem, hogy anyai túlzás a minden kívánság teljesítése, hiszen az nem jó senkinek. de ahogy a kommenteket végigolvastam, azt nem tudtam eldönteni, hogy túl sokat foglalkoznak a gyerekkel, vagy csak annak érzik. persze egyik sem szerencsés. no minden jót mindenkinek. hajrá

  • 2008.11.15 16:30:18KIRA

    Blueray--bocs, akkor hős apa!:)))

  • 2008.11.15 16:37:07KIRA

    Nálunk rejtélyes betegség van: három napláz közben semmi tünet, aztán 3 nap semmi (ördögfióka effekt), most full nátha!

    Mi a franc ezt?????

  • 2008.11.15 16:49:14cozumel

    Avrakedavra



    ertem, szoval itt minden kommentelon van sapka, kiveve, akiken nincs, de tokmindegy, mert mindenkepp szarul csinaljak....erdekes konkluzio.



  • 2008.11.15 17:53:59Mille38

    Nem olvasok végig mindent, én is sokszor végigcsináltam hasonlóan, bár nem éreztem, hogy "síkideg lennék délelőtt 10-re" attól, hogy egyik éppen náthás. Volt, hogy egész teleket végigcsináltunk egyik betegségből ki, másikba be: egyszer egy hét minden napján voltunk a fülészeten, hol egyikkel, hol másikkal, hol mind a hárommal. Drnő lett síkideg...

    Akkor van baj, ha mindehhez fel kell hívni a munkáltatót és elmagyarázni, hogy a gyerek éppen nem "óvodaképes". Bár ha a nőnek ilyenkor beszól a főnök, rögtön kiderül, hogy a gyerek bizony mégiscsak "óvodaképes" - legfeljebb óvónéni fújkálja az orrát egész nap. Na, ez a megagáz..

  • 2008.11.15 23:28:23avrakedavra

    Cozumel,



    nem érted. nincs konklúzió. csak nem tudom miért panaszkodnak ennyien, nagy egyetértésben, amikor szép egészséges családokról olvasok. és az egészség alatt itt a teljes testi-lelki-szellemi egészséget értem. mindenki olyan csip-csup dolog miatt sajnáltatja magát, amit valójában maga kreál, hiszen az a gyerek önálló személyiségként nagyon sok mindent meg tud csinálni önállóan, nem a szülő feladata minden percre újabb szórakozást kitalálni. ha valaki végig olvassa ezeket a kommenteket, kiderül, hogy nagyon sok embernek nagyon sok ideje van saját "keserű" sorsán sajnálkozni, vagy pedig olyan magatehetetlen emberek, akiknek a saját gyerekük (-eik) megoldhatatlan feladatokat állítanak eléjük.

    azt értem, hogy sok törődést, időt és energiat igényel a gyereknevelés, de miért kell ezért sajnáltatni magunkat? Szívvel-lélekkel könnyebben vehető minden akadály.

    Egyébként gyereknevelést nem lehet jól és nem lehet rosszul csinálni, azt egyszerűen csak csinálni kell.

  • 2008.11.18 09:25:03kriszi

    Nálunk az extrém sport a hányós-hasmenős vírusok idején szokott eljönni. Amikor a nagylány három napig két korty vizet (!) is alig tud magához venni, iszik, hány, iszik, hány, rengeteget alszik, alvás közben számtalanszor felébred hányni (szegény még tavaly megtanulta, hogy "ügyesen" belecélozzon a kikészített lavórba, ha nem érek oda idejében hozzá), és a három nap alatt ledob egy teljes kilót a 16-jából :( Miközben az öccse a második nap késő estéjén fejtől lábig végighányja az ágyát álmában (aki még nem mosott ki este háromnegyed tizenkettőkor hányást huzatlan gyapjútakaróból, az előtt még állnak izgalmas dolgok az életben). Másnapra leányzó még mindig hány, öcskösnek látványosan kutya baja, és FOLYAMATOSAN ÉHES. Mindent bezabál, amit elé teszek, majd azonnal kif*ssa. Fent be, lent ki. Leányzónál ezalatt ugyanez pepitában az innivalóval: be, ki, be, ki.



    Amikor már csak kicsit betegek, és kimenőképes idő van, akkor mi már kiszabadulunk. Az orrszívás olyankor nem érdekel. Csak legyen erejük menni egy-egy fenti menet után...

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés

Hirdetés