Hallásvesztése, amely fiatalkorában kezdődött, végül teljes süketséggé vált, mégis a legnagyobb művei ebben az időszakban születtek. A zeneszerző élete, betegsége és kreatív zsenialitása sok-sok éve foglalkoztatja a kutatókat, művészettörténészeket és orvosokat.
A fiatal zseni útja
Beethoven 1770-ben született a németországi Bonnban. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, édesapja szigorú és gyakran kegyetlen módszerekkel nevelte, hogy csodagyerekké váljon. Ifjú korában Bécsbe költözött, ahol mestereivel, például Joseph Haydnnal és Antonio Salierivel tanult. Már fiatalon megmutatkozott egyedi zenei hangja, amely átmenetet képezett a klasszikus és romantikus stílus között. A hallásvesztés első jelei 1798 körül jelentkeztek, amikor Beethoven még csak 28 éves volt. Kezdetben fülzúgásról és a hallás érzékenységének csökkenéséről panaszkodott, majd az állapota fokozatosan romlott. A zeneszerző mélyen elkeseredett a sorsától; egy 1802-es dokumentumban, az úgynevezett Heiligenstadti végrendeletben őszintén ír arról, mennyire megviselte a betegség.
A betegség titka
Beethoven hallásvesztésének pontos oka máig tisztázatlan, számos elmélet született azóta. Az egyik leggyakrabban emlegetett ok az ólommérgezés, amely a korabeli vízvezetékek és gyógyszerek használatának mellékhatása lehetett. Egy 2005-ös tudományos vizsgálat során Beethoven hajszálaiból kimutatták, hogy szervezete rendkívül magas ólomszintet tartalmazott, ami magyarázatot adhat a hallásvesztésre és más egészségügyi problémáira is, például a krónikus gyomorfájdalmaira és az ingerlékenységére.
Más kutatók szerint a betegség genetikai eredetű lehetett, vagy egy korai gyermekkori fertőzés, például tífusz vagy szifilisz következménye. Az is felmerült, hogy a halláskárosodást a fiatal korában elszenvedett trauma, például fejsérülés is okozhatta. Beethoven koponyájának későbbi vizsgálata kimutatta, hogy a csontjai vastagabbak voltak az átlagosnál, ami egy ritka genetikai rendellenesség jele lehetett.
Az emberi zsenialitás diadala
Beethoven süketsége ellenére nem hagyta abba a komponálást. A zene számára nem csupán hallható, hanem érzékelhető és elképzelhető művészet volt. A korabeli beszámolók szerint a zongorán játszva a hangok rezgését érezte, és ezek alapján alkotta meg műveit. Szimfóniáinak grandiózus hangzásvilága bizonyítja, hogy belső hallása szinte tökéletes volt.
A IX. szimfónia, amelynek része az "Örömóda", Beethoven legikonikusabb művei közé tartozik. 1824-ben, amikor a darabot bemutatták, a zeneszerző már teljesen siket volt. A legenda szerint a bemutatón, miközben a közönség ovációban tört ki,
Beethoven nem hallotta a tapsot, és csak az egyik énekes érintése figyelmeztette arra, hogy a műve hatalmas sikert aratott.
Történetek a hétköznapokból
Beethoven életében nemcsak zenéje, hanem különc személyisége is emlékezetessé vált. Kortársai rendkívül makacs, ugyanakkor érzékeny emberként írták le. Rendezetlen és szinte olvashatatlan kézírása nehezítette a munkát zenésztársaival. Lakásaiban gyakran rendetlenség uralkodott, hiszen hajlamos volt elmerülni a munkájában, elfeledkezve a hétköznapi dolgokról.
A zeneszerző humorérzékéről is híres volt. Egy alkalommal, amikor az egyik gróf azt mondta neki, hogy a rangja fontosabb, mint Beethoven művészete, a zeneszerző így válaszolt:
"Sok gróf van a világon, de csak egy Beethoven."
Ez a mondat tökéletesen összegzi a zeneszerző önérzetét és művészi öntudatosságát.
A tudomány és Beethoven
A modern technológia és a tudomány lehetővé tette, hogy egyre többet tudjunk meg Beethoven életéről és betegségéről. Genetikai kutatások, haj- és csontminták vizsgálata révén közelebb kerülhetünk a hallásvesztés és más egészségügyi problémáinak megértéséhez. Bár a betegség pontos okát talán sosem fogjuk teljes bizonyossággal tudni, Beethoven élete és zenéje örök példát nyújt az emberi szellem kitartásáról.
Zene a csendben
Ludwig van Beethoven története azt bizonyítja, hogy a korlátok leküzdhetők, és a művészet képes áthidalni minden akadályt. Hallásvesztése ellenére képes volt újradefiniálni a zene határait, és olyan műveket hagyott az utókorra, amelyek az emberi kreativitás diadalát hirdetik. Ma, közel 200 évvel a halála után Beethoven zenéje még mindig szól – nemcsak a koncerttermekben, hanem mindenhol, ahol az emberi lélek erejét ünneplik.
Ha tetszett a cikk, ajánljuk figyelmedbe a Mozart szerelmi életéről szóló írásunkat is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
