világhírű szobor

De ez a mesterművek lényege: nem mindenki képes megalkotni őket. A francia szobrász, Rodin, A csók nevű szobra ma világhírű, ám keletkezésének története elképesztő még a művészet iránt kevésbé érdeklődők számára is.

Szeretők a pokolban

1880-ban, amikor Rodin már a negyvenes éveihez közeledett, és megalapozta a hírnevét is, a francia állam először bízta meg egy hatalmas bronz ajtó elkészítésével, amely egy múzeum kapuja lett volna. A szobrász monumentális témát választott a monumentális alkotáshoz: Dante Isteni színjátékának Pokol című részét. A kapu baloldali szárnyának középső részére egy szerelmespárt mintázott: Paolo és Francesca történetét akarta megjeleníteni, akikkel Dante a Pokol második körén találkozott. 

A 13. századi történet szerint a pár akkor szeretett egymásba, amikor szerelmes történeteket olvastak együtt. A baj, ahogy ez már lenni szokott, abból kerekedett, hogy Francesca férje, aki mellesleg Paolo bátyja is volt, felfedezte bimbózó kapcsolatukat, és azonnal leszúrta őket. Rodin a szerelmespár első csókját akarta megörökíteni. 

Így lett önálló szobor a világhíres A csók

Az 1880-as évek közepére a múzeum terve sajnálatos módon megfeneklett, ezért a kaput, amit Rodin Pokoli kapujának neveztek, csak a szobrász halála után öntötték bronzba. Ugyanakkor Rodin úgy vélte, a szerelmesek szobra túlságosan szenvedélyes, intim, és nem illik a kapu koncepciójába, ezért önálló szoborként is elkészítette, és 1887-ben ki is állította. Mivel nem fedte fel az eredeti témát, és az alkotás igen dinamikusra sikerült, illetve a jelenet is univerzálisnak mondható, azonnal siker lett és az emberek csak A csókként emlegették. 

A sikerre való tekintettel a francia állam ismét megbízta a szobrászt, hogy készítse el A csók felnagyított változatát márványból. Rodinnek tíz évébe telt, mire kifaragta a szobrot, és amíg el nem készült, addig nem is állította ki a Balzacról készült szobrát, mert úgy vélte, az emberek jobban elfogadják majd az absztrakt alkotást, ha ott van mellette egy már „befutott”, populáris mű is. 

Talán a szobrász maga sem gondolta volna, hogy az alkotás, amelyet túl erotikusnak ítélt, ilyen hatással lesz majd emberek tömegeire, nemcsak az alkotás évtizedeiben, hanem jóval azt követően is. 

Hiába, az ember azt élvezi a művészetből, amihez valamelyest kapcsolódni tud, és a szenvedélyről, az intimitásról mindannyiunknak vannak elképzelései, élményei, fantáziái. Rodin ezt az egyetemes élményt jelenítette meg mindannyiunk számára. 

Ha kíváncsi vagy annak a szobornak a történetére, amelyiknek minden évben új arcot festenek, olvasd el ezt a cikkünket.