Éhbérért varrják a magyar varrónők a nyugati luxusruhát

Zanza!

Sajnos alig nevezhető túlzásnak a cím: a magyar varrodákban a Tudatos Vásárlók Egyesületének kutatása szerint körülbelül nettó 70 ezer forintot keresnek, miközben az ipar elöregedik, innovációk nincsenek és a legalapvetőbb biztonsági és kényelmi feltételek nincsenek meg a munkához.

Már évek óta nem titok, hogy Ázsiában gyakran embertelen körülmények között dolgoznak a varrónők és gyerekek, mondjuk ahhoz, hogy ez bekerüljön a hírekbe kellett egy olyan tragédia, mint a Rana Plaza. A fast fashion kizsákmányolja nem csak az embereket, a bolygót is, tornyokban áll a divatszemét, de miközben Ázsiáról rendszeresen cikkeznek a külföldi lapok, arról már ritkábban esik szó, mi történik Kelet- és Közép-Európában.

Épp ideje volt, hogy valaki ezzel is foglalkozzon: a Tudatos Vásárolók Egyesülete több éves kutatásának eredményeit prezentálta hétfői konferenciáján, melynek témája az "Emberi jogok és munkakörülmények a magyarországi divatiparban" volt. A TVE kutatói a legnagyobb hazai gyárak dolgozói között végeztek terepmunkát, közérdekű adatokat kértek ki, végigböngészték a statisztikákat, ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a magyar ruhaiparban dolgozóknak bizony közel olyan rossz a helyzete, mint az ázsiai munkásoknak. 

fortepan 104354
Fotó: FORTEPAN

Gulyás Emese, a TVE kutatója ismertette a hazai felsőruházati szektor munka- és bérkörülményeit vizsgáló kutatás eredményeit. Azt sem tudtad, hogy egyáltalán létezik magyar ruhaipar? Lehet, hogy azért, mert a hazai felsőruházati ipar töpped és a termékek 75-80 százaléka exportra készül. Ez egy lemaradó szektor, melyben nincs innováció, nem kapnak célzott támogatásokat. Magas lehet a szürkefoglalkoztatás aránya is, mert a ruhaipari cégek 90 százaléka 9-nél kevesebb főt foglalkoztató kisvállalkozás, melyek tevékenységét nehéz nyomon követni. A dolgozók 90 százaléka nő, gyakran nyugdíj előtt álló asszony.

Luxust olcsón?

A Magyarországi felsőruházati szektor elsősorban a nyugat-európai divatmárkák és divatkereskedelmi láncok beszállítója. Számos luxus, és felső kategóriás ruhát gyártanak vagy gyártottak az országban. Magyarország ideális termelési helyszín: az Európai Unión belül van, az itt gyártató cégek élvezik az ezzel kapcsolatos kereskedelmi előnyöket, ugyanakkor Nyugat-Európához képest még mindig olcsón tudnak itt gyártatni, viszonylag jó minőségű termékeket.

Magyarországon pont nem, de a régióban korábban a Clean Clothes Campaign végzett kutatásokat a felsőruházati szektorban tapasztalható munkakörülményekről és a bérviszonyokról. (A kutatás a következő országokat fedte le: Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária, Moldova, Macedonia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Grúzia, Ukrajna, Albánia, Törökország). A 2014-ben publikált jelentés megállapította: „a poszt-szocialista európai országok a nyugat-európai divatmárkák és -kereskedők olcsó munkaerővel dolgozó varrodái a »hátsó udvarból«”, „az egy mítosz, hogy a »Made in Europe« címke jobb munkakörülményeket garantál”.

A jelentés szerint a bérek nemcsak Ázsiában, Európában sem érik el a megélhetéshez szükséges becsült minimumot. Ezt a kutatási módszertant alapul véve a magyarországi kutatás fő kérdései is arra irányultak, milyenek a bérek, a munkakörülmények és a szakszervezetek helyzete. A kutatást 2016 folyamán végezték három nagy – 200-600 főt foglalkoztató – gyárban (Styl, Szombathely, Berwin, Vásárosnamény, Beriv, Berettyóújfalu), 30 dolgozóval készítettek interjút a menedzsment bevonása nélkül és több szakértői interjút is készítettek a vizsgált gyárak szakszervezeti vezetőivel, valamint az ágazati szakszervezeti tisztségviselőkkel.

Óránként 600 forintért készül a márkás ruha

A textil- és ruhaipar Magyarországon a következő régiókban koncentrálódik: Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Heves megye, Békés megye – azaz az ország legszegényebb részein és mint kiderült, a közmunka megjelenése és annak alacsony bérezése is elég volt ahhoz, hogy munkaerőhiány alakuljon ki egyes varrodákban. Olyan helyeken, ahol egyébként mondjuk Max Mara, Gucci, Kenzo, Kookai, Escara, Stella McCartney vagy YSL termékeket készítenek pofátlanul alacsony órabérért.

A TVE kutatásából ugyanis az derült ki, hogy az órabérek 600-700 forint között mozognak a felkeresett gyárakban, így a nettó havi fizetések a megkérdezettek körében 60.000 és 120.000 forint között alakultak. Az alap nettó bért túlórával nagyjából 100.000 forintra tudja feltornázni az, aki nem kap más kedvezményt. Aki nagyon jól teljesít, az 110-115.000 forintot tud keresni.

fortepan 62448
Fotó: FORTEPAN

Ez azt jelenti, hogy a ruhaiparban dolgozók többségének a fizetése nem éri el a 2014-re vagy a 2015-re a KSH által meghatározott létminimumot, (2014: 87 351 forint, 2015: 88 016 forint), sőt sokszor a szegénységi küszöb felé tendál (2014: 66 979 forint, 2015: 70 328 forint). Ez alapján - a szegénység jövedelmi szempontú meghatározása szerint - sok ruhaipari munkás közel esik a „szegény” kagegóriához.

Ahogy az egyik interjúalany fogalmazott: „elértünk odáig, hogy most ez, amit megkeres a dolgozó, ez arra elég, hogy befizeti éppen a villanyszámláját, vagy tényleg befizeti, ami költségei vannak, kajára igazán már túl sok nincs. Van olyan dolgozó, aki a hónap közepén már nem tud, mondhatni azt, ennivalót venni. És akkor jön kölcsönkérni, fizetéselőleget kérni, mert már nem tudja ellátni a családját.. Így egyre nehezebb a megélhetése. Már dolgozni is úgy jön be, hogy idegesen, feszülten, hogy egyáltalán, kilátástalan a helyzete.”

Kiket kérdeztek meg?

 A 30 interjúalanyból 4 volt férfi, átlagéletkoruk 46 év volt. A 30 dolgozóból mindössze 5 volt gyermektelen, az átlagos 18 év alatti gyermekszám 1,76. Magas volt azok aránya a kérdezettek között, akik már évtizedek óta az adott üzemben dolgoznak: a 30 kérdezettből 17-en 10 évnél régebb óta dolgoznak az adott gyárban, ebből 7-en 30 évet vagy többet töltöttek el az adott munkahelyen. Viszonylag kevés a színes életút, illetve az olyan kérdezett, aki sok munkahelyen vagy több munkakörben kipróbálta már magát: általában aki idekerül, itt is ragad, valószínűleg az egyéb munkalehetőségek illetve a megfelelő végzettségek hiánya miatt.

Napi 10 óra munkáért létminimumon tengődés jár?

A megkeresett bér tehát a kutatás szerint nem fedezi a méltó életvitel költségeit, de a létminimumot sem. A háztartási (két felnőtt két gyerekre számolt) létminimum 2014-ben és 2015-ben 253 318, illetve 255 246 forint volt. A TVE által megkérdezett dolgozók háztartásai 200 – 250 ezer forintból gazdálkodnak egy hónapban és úgy érzik, háztartásukban havi 300, legfeljebb 400 ezer forint elegendő lenne a tisztességes megélhetéshez, tehát nagyjából 50-150 ezer forinttal szeretnének többet havonta.

Az interjúk alapján a dolgozók nagy részére teljesülnek az anyagi nélkülözés (material deprivation) feltételei - leginkább a nyaralás hiánya, a közüzemi számlák fizetésében átmeneti hátralék, a váratlan kiadások fedezetének hiánya és a nem megfelelő minőségű élelmiszer vásárlására kényszerülés. A kutatás alapján megállapítható, hogy a szektorban dolgozók jó része nagy valószínűséggel anyagi nélkülözésben él, dacára annak, hogy teljes munkaidőben (sőt, a gyakori túlórák következtében leggyakrabban napi nyolc órán felül) dolgozik, a dolgozók egy részénél pedig valószínűleg a súlyos anyagi nélkülözés is fennáll.

Mindehhez hozzá kell adni, hogy sokaknak a túlórapénz a megmentő, mert csak így tudják a havi 70 ezret 100-ra feltornázni, így szívesen vállalnak pluszmunkát, túlórát: ez abból a szempontból nem aggályos, hogy ezek a túlórák nem “kényszerítettek”, de ez nem változtat azon, hogy varrónők ezrei élnek a létminimumon vagy azalatt. Egyébként kezd terjedni a napi kvóta felállításának technikája is, amikor nem azt határozza meg a munkáltató, hánytól hányig kell bent ülni, hanem azt, hány darabot kell teljesíteni: és rendszeresen többet, mint ami beleférne 8 órába.

Európai munkakörülmények helyett spórolás a légkondin

A munkakörülmények is hagynak kívánnivalót maguk után, ami azért is aggályos, mert a 3 nagy gyár – melyet a TVE is vizsgált – nyilván jobban szem előtt van, mint az apró “sufniüzemek”, tehát ha ezekben folyamatos panasz hőség, a szünetek hiánya és a biztonsági hiányosságok, mi lehet ott, ahová még egy ellenőrzés sem jut el?

A TVE 2016 augusztusában közérdekű adatigénylést nyújtott be a legnagyobb 59, a felsőruházati gyártást a tevékenységei között tudó vállalkozásra: a 2010-2016 között folytatott munkaügyi és munkavédelmi vizsgálatok eredményeire voltak kíváncsiak. A munkavédelmi vizsgálatok minden esetben találtak hiányosságot, azaz 51 munkavédelmi vizsgálatból 51-nél találtak hibát az ellenőrök. A munkások maguk nem látták ilyen rossznak a helyzetet. Elmondásuk szerint szükség esetén kaptak védő- vagy munkaruházatot, orvosi ellátásban részesültek.

A legnagyobb probléma a nyári hónapokban az üzemekben szinte elviselhetetlen hőmérséklet, amit a dolgozók 35-42 fok között becsültek egy-egy melegebb nyári napon. A klíma hiánya jelenti mind a három vizsgált üzemben a legnagyobb gondot. Ezt mindhárom üzemben évek óta tervezik beszerelni, de annyira nagy beruházást jelentene, hogy az már nem rentábilis a tulajdonosoknak.

Vigyázz, csapda!

Összességében az derült ki a kutatásból, hogy a felsőruházati szektor egy csapda-helyzetbe került, amelynek egyik legfontosabb eredője a rendkívül alacsony bérfizetési hajlandóság a bérmunkában itt gyártató cégek részéről. Az alacsony bérek miatt fogynak a dolgozók, munkaerőhiány van, a tőkeelvándorlás kockázata miatt gyenge (részben) a szakszervezeti mozgalom is: nem tud és (legalábbis helyi szinten) nem mer magasabb béreket követelni, mert úgy érzi, ezzel veszélybe sodorná a még meglévő munkahelyeket is, így marad fenn a munkaerőhiány és az alacsony bérek együttes meglétének gyakorlata.

fortepan 77717
Fotó: FORTEPAN

Nem sok esély van béremelésre, mert a gyárak tartanak tőle, hogy a megrendelők egyszerűen tovább mennek, ha a magyarok magasabb áron vállalják a munkát, kelet felé, ahol még alacsonyabb költségekkel dolgoztathatnak. Szakemberhiány is fenyeget, hisz idősödik az állomány, és bizony akkor is tovább fog állni a megrendelő, ha nem talál megfelelő munkásokat, márpedig itthon a ruhaipari ágazat elöregedőben van, nincs fejlesztés, befektetés, innováció, nincsenek képzések.

Szóval még egy ideig megy a „race to the bottom”, avagy a régió többi országával együtt az egymás alá licitálás, aztán majd meglátjuk, mi lesz: a ruhaipari munkások szemszögéből nézve nem sok jót lehet itt várni.

Blogmustra