Íme a férfidivat 10 legmeghatározóbb arca

Zanza!

A férfidivatra sosem fókuszáltak még annyira, mint napjainkban. A pasik öltözködési szokásaira és stílusára való nyitottság elsősorban a közösségi oldalaknak tudható be, ahol tucatszám találni érdekesebbnél-érdesebb posztokat a témában. A style.com ezúttal a javában zajló 2015/16-os őszi-téli divathét apropóján gyűjtötte össze azokat a tervezőket és kreatívosokat, akik innovatív ötleteikkel megváltoztatták és dinamikussá tették a hosszú ideje egy helyben toporgó férfidivatot és egy-egy apró változtatással (gallér forma, nadrág szára, anyagok) újragondolták azt. Nézze meg a hajtás után, hogy milyen feltörekvő designereknek, fotósoknak és újságíróknak köszönhetjük, hogy jobban öltöznek a férfiak, mint valaha!

A Diorral küszködő Raf Simons

Az 1968-ban született belga tervező bútortervezőként kezdte pályafutását, majd 1995-ben elindította saját nevén futó márkáját, 2012-ben pedig elhagyta a Jil Sandert és átigazolt a Christian Diorhoz, ahol a francia divatház ready-to-wear és haute couture vonaláért felel. Ennek ellenére a mai napig a legjobb férfiruha tervezőként tartják számon a szakmában, amit elsősorban könnyed, elegáns, misztikus és különleges stílusának köszönhet. A fiatalos és hordható férfiruhákban utazó Simons előszeretettel kollaborál más márkákkal is, legutóbb például a Fred Perrynek és az Adidasnak készített egy-egy kapszulakollekciót. A rend és a káosz között profin ingázó tervező több évtizede dolgozik együtt Olivier Rizzo stylisttal és Willy Vanderperre fotóssal.

A Saint Laurent-t újragondoló Hedi Slimane

A 46 éves Slimane jelenleg a Saint Laurent női vonalának a kreatívigazgatója. Mielőtt új életet lehelt volna a francia divatházba a Dior férfivonalának (Dior Homme) vezetőtervezője volt 2000-től egészen 2007-ig. A fotósként is ismert designer a 21. század első felében az újragondolt, szűkített fazonú férfizakóival robbant be a köztudatba, miután jobbnál-jobb divatházak versengtek kegyeiért. Slimane a 2000-es évek elején visszautasította a Jil Sander kreatívigazgatói posztját és rábólintott a Dior Homme kecsegtető ajánlatára, első reklámkampányán pedig az egyik legismertebb divatfotóssal, Richard Avedonnal dolgozott együtt. Slimane-t 2002 áprilisában a legjobb férfi divattervezőnek választották a szakma Oscar gálájának tartott CFDA Awardson. Részben Slimane-nek köszönhető, hogy 41 százalékkal nőtt a Dior bevétele abban az időszakban, amikor olyan A-listás sztárok feszítettek Dior zakóban, mint Brad Pitt (a Jennifer Anistonnal való esküvőjén), illetve olyan zenészek léptek fel a Slimane által tervezett kiváló szabású darabokban, mint Mick Jagger, David Bowie, a The Kills, Franz Ferdinand vagy a Daft Punk.

Japán egyik legmenőbb tervezője, Hiroki Nakamura

Japán egyik legfelkapottabb márkájának, a Visvimnek az alapítója és tervezője karrierje elején látványos cipőiről volt ismert, majd később férfiruháival is felhívta magára a figyelmet, mely elsősorban amiatt volt érdekes, mert a tervező a hagyományos ruhakészítési technikákat ötvözte a modern technológia vívmányaival. Nakamura a tervezés során előszeretettel merít ihletet az amerikai vintage stílusból, a japán Edo-korszak ruháiból, a francia munkaruhákból, az amisok által készített parchworkből, az indián ruhákból, valamint az alaszkai és a finn Sami törzs öltözködési szokásaiból. A klasszikus formák és festési technikák mellett Nakamura olyan innovatív anyagokkal kísérletezik, mint például a Gore-Tex, amiből javarészt a vízálló kabátok és cipőtalpak készülnek.

A kaliforniai fenegyerek, Rick Owens

Nehéz elképzelni egy olyan alternatív valóságot, ahol az irodista férfiak az előírt szabályoktól eltérően nem öltönyben és nyakkendőben, hanem Rick Owens drámai külsőt kölcsönző tunikáiban, Mad Max stílusú nadrágjaiban és platformcipőiben ülnek a hivatalban. Bár a kaliforniai designer kollekcióinak nagy része valóban nem utcai viselet, azért munkásságáért mégis kitüntette már az Amerikai Divattervezők Tanácsa, a Cooper-Hewitt National Design Award és a Fashion Group International is. A Los Angeles-i származású tervező az Otis College of Art and Design iskolában tanulta ki a szakmát, majd 1994-ben megalapította saját márkáját és nem sokkal azután Párizsba költözött, ahol Panos Yiapanis stylisttal dolgozott együtt a kollekciókon. Lázadó és futurisztikus ruhadarabjai elnyerték a helyi kiskereskedő, Philippe Jousse a tetszését is, akinek köszönhetően neve hamar fogalommá vált Párizsban és Londonban egyaránt.

A hipszterek kedvence, Bruce Pask

Az arizonai Pask a T Magazin férfidivat rovatáért felelt, amikor átkerült az egyik legismertebb amerikai luxusmárka, a Bergdorf Goodman kreatívigazgatói posztjára. A férfi stílussal, életmóddal és utcai divattal foglalkozó blogok és a hobbihipszterek egyik kedvenc figurája egy arizonai lapnál kezdte a pályafutását, majd a főiskola során dolgozott a Gapnél, az Espritnél és egy georgetowni múzeumban is. Az egyedi stílusáról könnyen beazonosítható Pask saját állítása szerint a Cargo Magazine-nál töltött idő alatt találta meg saját hangját, akkor vette meg élete első komoly kiegészítőjét is, egy Rolex Oyster Perpetual Date órát.

A tősgyökeres milánói, Stefano Pilati

Az Agnona és az Ermenegildo Zegna vezetőtervezője megjárta a divatszakmában kikerülhetetlennek számító lépcsőfokokat. Már a nyolcvanas években gyakornokoskodott a Cerrutinál, 1993-ban Giorgio Armani férfi konfekcióosztályán volt asszisztens, majd 1995-ben a Pradánál sajátította el a ready-to-wear csínját-bínját. A milánói születésű Pilatit 1998-ban a Miu Miu tervező asszisztensévé léptették elő, így közvetlenül Miuccia Pradával dolgozhatott a férfi és női ready-to-wear kollekciókon. Az ötven éves tervezőről tényleg elmondható, hogy megjárta Európa vezető divatházait, hiszen 2000-ben csatlakozott az Yves Saint Laurent csapatához, ahol 2012-ig volt a ház vezetőtervezője. Stefano Pilati nemcsak hordható luxuscuccokat tervez, előszeretettel kollaborál színházakkal is, legutóbb például a londoni Comedy Theatre egyik darabjának, a Betrayalnak a jelmeziért felelt.

A párizsi utcai divatot diktáló Stéphane Ashpool

Napjaink egyik legizgalmasabb utcai márkáját, a Pigalle-t Ashpool alapította Párizsban. A menő pulóvereket, vibráló színű együtteseket és klasszikus tornacipőket forgalmazó márka a Nike-val való kollaborációjával robbant be a köztudatba, majd nem sokkal később videóklipekben és zenei fesztiválokon is feltűntek az Ashpool által tervezett kényelmes szettek. Ashpool a tervezés mellett egy helyi kosárlabdacsapatot is edz heti rendszerességgel, sőt a környékbeliek segítségével még egy kosárlabda pályát (előtte parkoló volt) is szerzett a városvezetéstől. 

A britek egyik favoritja, Charlie és Joe Casely-Hayford

A londoni székhelyű márkát Charlie Casely-Hayford 22 éves korában alapította apjával, akit már neves tervezőként tartottak számon a szakmában. A fiatal Hayford befolyásos családba született, dédapja a tekintélyes politikus és író, J.E. Casely Hayford, a nagybátyja pedig az ismert történész, Gus Casely-Hayford. A The Black Power List 2008-ban az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb fekete családjának kiáltotta ki a Casely-Hayford famíliát. A fiatal tehetség a megkerülhetetlennek tűnő Central St. Martins College of Art and Design befejezése után számos nemzetközi projektben vett részt, dolgozott többek között a hip-hop művésszel, Nas-sel és a brit zenekarral, a The xx-szel is, illetve helyet kapott a GQ Style-ban és az i-D magazinban. A fiatal tervező nemcsak a Londonban, Párizsban, New Yorkban és Japánban kapható márka vezetéséért felel, a 2008-2009-es szezonban ő volt a Dr.Martens kampányarca, majd 2010-ben vele reklámozott a Converse is .Ugyanebben az évben az Esquire magazin tette fel a 75 tehetséges fiatalt bemutató „Brilliant Brit” néven ismert listájára, és az i-D is egy hasonló 100-as gyűjtésben számolt be róla. 2013-ban a GQ választotta be a legjobban öltözött 50 férfi közé, a style.com pedig a férfidivat egyik legmeghatározóbb arcaként emlegette 2014-ben.Charlie és Joe Casely-Hayford ügyfélkörébe olyan hírességek tartoznak, mint Sam Smith, Drake vagy Michael Fassbender.

Az újságíró, Charlie Porter

A divatújságíróként számon tartott Porter véleményére legalább annyira adnak a divatszakmában, mint a style.comnál dolgozó Tim Blanks, a kozmopolita Angelo Flaccavento, vagy az újoncnak számító Luke Leitch stílusára. Portert leginkább az különbözteti meg a fent felsorolt kritikusoktól, hogy ő kizárólag a férfi vonalakra specializálódott, ritkán bukkan fel a női ready-to-wear bemutatók első sorában. A konzervativizmus és a kreativitás határán mozgó Porter nemcsak saját blogján publikálja a legújabb férfiruha irányzatokat, hanem a Financial Times olvasói is tőle tájékozódnak a legmenőbb trendekről.

A fotós, Tyrone Lebon

Új színt hozott a divatfotózás világába a fiatal londoni fotós, Tyrone Lebon, akinek munkái spontaneitással, őrültséggel és egyfajta szexualitással vannak átitatva. Lebon tavaly bejutott a Nokia 925 Lumia fotópályázat legjobb ötven döntőse közé, de dolgozott az Arena Hommes+-nak, a Louis Vuittonnak, a Loewenek, a Supreme-nek, valamint a Nike-nak is. „Fiatal tinédzserként kezdtem el fotózni a barátaimat, sok időt töltöttem a sötét szobában és kifejlesztettem a saját fekete-fehér képi világomat” – mondta a Dazedconfused.com-nak az egyedülálló, ködös és hangulatos portréiról könnyen beazonosítható művész.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra