KULTÚR

A Tévémacinak máig nincs vetélytársa

2011. július 10., vasárnap 13:16

Pofás kis Sokol rádiók, tekintélyt parancsoló világvevő szerkezetek és az első itthon forgalmazott tévékészülékek: többek közt ezekkel találkozhatsz a Magyar Rádió Pollack téri székházában nemrég megnyílt Rádió- és Televízió-történeti Múzeumban. A semmit a kéznek elve meglepő módon itt nem minden esetben érvényes: trükkös hangképző szerkezeteket próbálhatsz ki és egy tévéstúdióba is beülhetsz.

A Múzeumok Éjszakájának köszönhetően ott voltunk a Pollack Mihály téri Rádió- és Televízió-történeti Múzeum megnyitóján, ahol az 1900-as évek elejétől kezdve napjainkig követhetjük végig a magyar közszolgálati média fontosabb epizódjait és hazai intézményeinek – az MTI-nek, a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak – a történetét.

Tévémaci és a Delta hangja

Az első dolog, ami a megnyitón szembetűnik, egy túlméretezett tévémaci (a magyar tévés- és reklámkabalák között még mindig nem akadt vetélytársa), aki mindenkit üdvözöl, bár érthető módon leginkább a gyerekek körében arat sikert. Nem irigyeljük a jelmezest, de még mielőtt komolyabban belegondolhatnánk sanyarú sorsába, a megnyitón megjelent rádiós és tévés személyiségek beszédei vonják magukra a figyelmünket. Bőzsöny Ferenc nyugalmazott főbemondó kellemes és jellegzetes orgánumával és a maga 80 évével szinte elénk vetíti a Magyar Rádió elmúlt öt évtizedét (1956 nyarán kezdett a rádiónál), de az sem elhanyagolható szempont, hogy 40 évig ő narrálta a Magyar Televízió emblematikus műsorát, a Deltát.

Élő múzeumi érdekesség

„Nagy kíváncsisággal jöttem ide, mert különleges érzés az, mikor az ember még életben van és múzeumba kerül” - mondta nem kis derültséget okozva a bemondó, aki annak idején személyesen, a helyszínen élte meg a rádió ostromát. Nem érkezett üres kézzel: élete első rádióját, egy 1930-as Standard készüléket adományozott a múzeumnak, amely korábban még a nagymamájáé volt.

Ez a szerkentyű rendkívül praktikus módon szolgálta a családot: „A kisrádióra két hangszóró volt rákötve, az egyik a nagymama konyhájában adta a műsort, a másik pedig apám kocsmájában”. Egyébként ez az ellenállhatatlan nosztalgia lengi körül az egész kiállítóteret: a műsorszolgáltatás és technika történetéről mesélő tárgyi emlékek – például a nagyszüleink által még aktívan használt Sokol rádiók, Orionok – nem csak az eszközök evolúciójáról adnak átfogó képet, hanem arról is, milyen mindennapi környezetben élték elődeink az életüket.

Világvevő rádiók és a musiccenterek elődei

A múzeumban helyet kapott két komplett, a szocalizmus korszakát idéző enteriőr is: a tévé- és rádiókészülékek a gömbölyű állólámpa és a régről ismerős ízléstelen faliszőnyeg társaságában emlékeztetnek egy letűnt korszakra, de a leginkább csak fegyvernek alkalmas porcelánszobrok és régimódi bútorok is feltűnnek.

A kiállított tárgyak közül a világvevő rádiókért rajongtunk a legjobban, amelyeknek előlapján szép katonásan sorjáznak az európai fővárosok nevei, de a múlt évszázad musiccenterei, az óriási méretekkel rendelkező, világvevő rádióból és lemezjátszóból álló zeneszekrények is mosolyt csaltak az arcunkra. A fénypontnak viszont egyértelműen az a Mrija márkájú szovjet világvevő táskarádió bizonyult, amelynek – viszonylag kis mérete ellenére – egy komplett lemezjátszó lógott le a tetejéről.

Egy számítógép segítségével ritkaságszámba menő hanganyagokat is hallgathattunk a Magyar Rádió archívumából, a híres megszólalók hangjától kezdve a szignálokon át a szünetjelekig igencsak széles a skála. És bár eddig a ritkaságok taglalásával voltunk elfoglalva, mindenképp ki kell emelni: a múzeum kétségtelen előnye, hogy nem tartja távol a nézelődőt, a lehetőségekhez mérten interaktív módon enged közelebbi bepillantást az egyes szerkezetek működésébe.

Papa, elromlott a zongora!

A legnépszerűbb szerkentyűk ilyen szempontból a hangkulisszák, illetve szünetjelgépek voltak: a fémtárcsában elhelyezett magok az eső hangját imitálják, míg a másik, aktív tekerésre buzdító szerkezet a szél hangját utánozza. A különböző csengőhangokat (és itt most nem a mobilra, hanem a vezetékes telefonok és kapucsengők hangjára kell gondolni) megszólaltató alkalmatosság szintén aktivizálta a látogatókat, a gyerekek viszont az 1973-ban készült Moog III.c típusú moduláris szintetizátorért voltak leginkább oda. Egyikük – lelkesen nyomogatva a billentyűket – a kissé bántóan magas hangok hallatán aggódva kiabált apukájának: „Papa, elromlott a zongora, rossz hangja van!”

Az élethűen berendezett rádió- és tévéstúdióból az utóbbi kedvezett az exhibicionistáknak, akik néhány másodperc erejéig beülhettek a szerényke asztallal és két székkel ellátott díszletbe, a rájuk szegeződő kamera pedig valóban mutatta, mit is látnának a tévénézők, ha a dolog élesben menne. Aktívkodás és nosztalgia: ez a kettő talán még sosem volt ilyen közel egymáshoz.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta