Bohócot már számtalanszor csináltam magamból

Zanza!

Éppen a Glamour-jelölés kapcsán gondolkoztam el azon,hogy trendi vagyok-e. Rájöttem, hogy jobb szeretek egyéniség lenni, mint trendi. Vágó Piros nem szeretné feszegetni a határokat, szerinte a megosztó nőkre rásüthetik, hogy elmebetegek, míg a férfiakat nem ítélik el ugyanezért. A Class Fm műsorvezetőjével a Glamour Women of The Year gála után beszélgettünk.

Különös veled olyan médiaeseményen találkozni, amelyekre a bulvársajtó is ugrik. Jelöltek az év műsorvezetője címre, de sejthető volt, hogy rádiós műsorvezetők általában nem nyernek meg ilyen díjakat, ha mégis, akkor az inkább annak köszönhető, hogy bérelt helyük van az újságok címlapján gyerekkel, kutyával.

Igen, nem vagyok az a fajta, aki ilyen rendezvényeken feltűnik és mindenáron mosolyog minden kamerába. Az elején elég keményen leráztam magamról a bulvárérdeklődést. Felhívtak, kérdezték: mi történik veled? - Semmi, megyek a Balatonra nyaralni. - De mégis, valami érdekeset mesélj. - Nekem ez is érdekes. Persze amióta megszületett a gyermekem, rengeteg érdekes dolog történik velem, így nem tehetem meg, hogy kizárom a bulvárt az életemből.

Rákóczi Ferenc kollégád szinte mindenhol szerepel. Neked nincsenek ilyen felkéréseid, vagy te nem vállalsz el olyan feladatot, mint például egy rendezvény műsorvezetése?

Már az elején úgy döntöttem, hogy nekem a rádió az első és nem az, hogy haknikon nyomuljak. Így még ha el is jövök egy eseményre vendégként, akkor sem ugrálok a kamerák előtt.  Az a fajta exhibicionizmus, vagy – jó értelemben vett – önmarketingelési készség nincs meg bennem. Sokat számít az, hogy az ember hisz-e magában, és ezzel én egy kicsit hadilábon állok. De dolgozom rajta folyamatosan.

Vágó Piros

A szentendrei Pilis Rádiónál kezdte rádiós pályafutását annak alapításakor. Két évvel később a budapesti 92.9 Star Rádióhoz igazolt, ahol reggeli műsorvezetőként Garami Gáborral dolgozott együtt. Egy évvel később került a Sláger Rádióhoz, majd újabb egy év után a Danubius rádióhoz. A mostani munkahelye a Class Fm. A rádiózás mellett a tévés műsorvezetés is érdekli, fél évig vezette a Magyar Televízió Naprakész című élő műsorát.

A rádiós műsorvezető szakma tulajdonképpen rádiós újságírást jelent?

Nem tartom magam újságírónak. A kereskedelmi rádiózás egészen más műfaj, mint az oknyomozó újságírás. Szeretnék interjúkat, riportokat készíteni, de ez most nem erről szól, sokkal inkább a közvetlen kapcsolattartásról a hallgatókkal, amit nagyon élvezek.

Neked mi az imidzsed?

Azt gondolom, az emberek a fejében az a kép él rólam, hogy én vagyok a lány a szomszédból vagy az anyuka a szomszédból, aki mindig vidám, aki a napsugarat hozza az életükbe. Nem úgy híresültem el, mint siklóernyős, természetbúvár vagy élharcos környezetvédő nincs olyan terület, amelyiken én markánsan jelen lennék, hanem ez is érdekel, az is érdekel.

Jáksó László korábban azt mondta, valamilyennek lennie kell az embernek a médiában, különben nem fogják felfedezni, felkapni.

Igen, ő vállalta is az idióta imidzsét. Nőként ez egy nehezebb terep. Bohócot már én is számtalanszor csináltam magamból a rádióban. Nem állítanám, hogy ez rossz, csak teljesen más a megítélése egy női bohócnak, mint egy pasi bohócnak.

Mi a megítélésbeli különbség?

Pasiként sokkal több mindent megengedhetsz magadnak, az obszcenitás is belefér. Ha nőként csinálod ugyanezt, vagyis egy nem túl szalonképes szót ejtesz ki a szádon, akkor azt gondolják, elmebeteg vagy. Valami olyasmit érzek, hogy ha egy nő szókimondó, azzal kevésbé elfogadó a társadalom. Férfiként ugyanezt büntetlenül meg tudod tenni.

Szeretnél ezen változtatni?

Nem célom, hogy a felnövekvő generációt arra buzdítsam: káromkodjatok, hajrá! Azt sem mondanám nekik, hogy legyenek mindig szókimondóak, mert az sem feltétlenül jó.

Mit gondolsz azokról a nőkről, akik a nyilvánosság előtt feszegetik a határokat?

Nagyon örülök, hogy vannak olyan egyéniségek, mint Soma Mamagésa és társai, akik ezt felvállalják.

Szerinted a provokatív emberek a médiában végső soron jó vagy káros mintát közvetítenek?

Nem tartom zavarónak, amit a provokatív emberek tesznek, bár igaz, olyan szempontból még nem vizsgáltam meg, hogy ha az én fiam tizenéves lenne, milyen képet látna maga előtt vagy főleg, ha lányom lenne. Abban hiszek, a család az, ami elsődlegesen és mélyebben meghatározza az értékrendet.

Trendi anyukának tartod magad?

Éppen a Glamour-jelölés kapcsán gondolkoztam el, trendi vagyok-e. Rájöttem, hogy jobb szeretek egyéniség lenni, mint trendi. Miért tagadjam meg magam, miért próbáljak olyan lenni, amiben nem érzem otthon magam? Az alapvető, hogy jól érezd magad, a többi ezután jön. Ha többet akarsz, akkor majd lépsz olyan irányban.

A trendiség tulajdonképpen mit jelent? Milyen külsőségek és tulajdonságok tartoznak most a ebbe a kategóriába?

Elég, ha csak a ruhámra nézünk. Ez egy klasszikus anyagból készült, klasszikusan szabott, nőies ruha, amire nem mondanád azt, hogy hűha, éppen ez a 2011-es divat. De az előbb említett megnyilvánulás ide tartozik: mennyire vállalod fel a szókimondó mivoltodat, mennyire hangsúlyozod, hogy 2011-ben hol kéne tartani egy nőnek. A trendi kategóriába számomra a trenddiktálás tartozik bele, nem a trendkövetés.

A saját nyilvános imidzsedről úgy tartod, hogy te vagy a szomszéd anyuka. Ha ez a szomszéd anyuka optimista, előre tekint, a dolgok előnyére koncentrál, az nem számít trenddiktálásnak szemben az általánosabb pesszimista hangulattal?

Ezt nem tudom megítélni. A pesszimista hangulatot egyébként nem igazán tapasztalom. Anyukaként igyekszem távol tartani magamat a játszóterektől, vagyis inkább úgy állok hozzá, hogy ha játszótéren vagyok, akkor játszom. Olyankor nem beszélgetni megyek, így szerencsére kimaradok abból, hogy üljünk le padra és szidjuk együtt a jelent, a múltat, a világot. Muszáj hinni abban, hogy valahogyan jó lesz, nem lehet örökké abban a gondolatban élni, hogy ennél csak rosszabb lesz. Oké, lehet, hogy magamat én sem tartom a legoptimistább embernek, de az élet arról szól, hogy előre megyünk és fejlődünk.

Ha a személyes tulajdonságaidra gondolsz, miben szeretnél fejlődni?

Szeretnék bátrabb lenni. A gyerek miatt nem biztos, hogy hasznos lenne, mert a rossz példa ragadós, és a másolási hajlandóságát két és fél éves korában már bőven látom. De nőként nagyon bátornak kell lenni, hogy érvényesülni tudj a munkádban is, és a pasiknál is.

Fotó: Kováts Dániel

Blogmustra