Utoljára a Mrs. Columbo sajtóbemutatkozásán találkoztunk. Meglepődtem, mennyire jól áll neked a jazz, mennyire otthonosan mozogsz benne. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy felvételizel a Zeneakadémia jazz tanszakára?
Körülbelül a Megasztár után kezdődött, ekkor iratkoztam be Székesfehérváron a Lauschmann Gyula jazzkonziba (Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola – a szerk.), itt két évig tanultam. A harmadik évet már nem végeztem el, inkább otthon folytattam a felkészülést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára, ez volt igazából a célom. Nagyon megszerettem ezt a stílust, de egyébként addig is jellemző volt rám, hogy nagyon sokféle dologban kipróbáltam magam a zenén belül.
Öt évig például klasszikus éneket tanultam Vácon, eközben becsatlakoztam egy rockzenekarba is, úgyhogy a kettőt egyszerre nyomtam, ami nagyon vicces volt. A Megasztár után volt egy saját pop-rock projektem, közben pedig beszálltam a Road Kill Café nevű blues-soul-funkyt játszó zenekarba, ezután úgy gondoltam, hogy a jazz sem maradhat ki. Ha valami nagyon érdekel, abba szeretem beleásni magam. A sikeres jazz tanszak-felvételi után a Zeneakadémián is lehúztam 3 évet, tavaly diplomáztam, és nagyon boldog vagyok.
Ez a fordulat sokak számára azért is lehetett meglepő, mert a Megasztár első szériájában egyike voltál azoknak, akik egyértelműen egy adott stílust képviseltek: te határozottan a rockot, és még most is a szerelmedként emlegeted ezt a műfajt.
Igen, éppen most sikerül találnom egy olyan zenekart, amiben kiélhetem a rock iránti örök szerelmemet. (nevet) Még elég kezdetleges formában létezünk, de a nevünk már megvan: Iconik. Nagyon jó együtt zenélni, nagyon kreatívak, mivel majdnem mindenki szerez zenét a zenekaron belül. Egyébként most voltunk stúdióban, hogy felvegyük a dobot és a basszusgitárt, tíz szám elkészült. Jelenleg maximálisan a két zenekarra koncentrálok: a Mrs. Columbo-val a múlt héten adtuk le az első lemezünk anyagát. A kiadóban is azt mondták, hogy nyugodtan pályázhatunk vele Németországba és Japánba, tervezzük, hogy külföld felé is kitörünk.
A Mrs. Columbo-val pop- és rockslágereket értelmeztek újra, jazzes formában tálaljátok azokat a közönségnek.
Ez azért is jó, mert az emberek ismerik a szövegeket, tudják énekelni velünk, viszont teljesen más formában, jazzbe áthelyezve hallhatják a dalokat. Igazából már nem is olyan erősen nyomja rá a bélyegét a jazz a zenénkre, most már inkább easy listeningnek nevezzük. Úgy néz ki, hogy ez nagyon bejön az embereknek, az ismert számok ilyen, új formában való megmutatása elég ritka itthon. Igaz, hogy a dobosunk fiú, de hármas női front van.
Hudák Zsófi nagybőgőn játszik, vele ketten maradtunk az előző felállásból, az új zongoristánk Sárközy Fanni, aki egyébként a jazz tanszakon tanít. Sokkal jobban működik így a banda, jobb a hangulat, az együttállás. Nehéz olyan dobost találni, aki nő is és még jó is, így egy idő után feladtuk a keresést, mert rájöttünk, hogy durvulni szeretnénk zenei szempontból és ezt jobban meg tudjuk oldani Kovács Norberttel, aki állandó vendégművészként vesz részt a produkcióban. Külföldön is felléptünk többször, Luxemburgban és Kassán is játszottunk, ahol azt tapasztaltuk, hogy kint sokkal jobban értékelik ezeket a jazzesebb dolgokat.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a jazz felé való határozott elmozdulásodban volt-e szerepe a párodnak, Pély Barnának, aki maga is a Zeneakadémián végzett és otthon van a műfajban.
Igen, például a Lauschmann jazzkonzit, ahova elmentem tanulni, ő ajánlotta a figyelmembe, illetve volt egy-két olyan év, amikor még tanított is énekelni. Szerintem egyébként azért is hagytam abba a harmadik évet és tanultam magamtól, mert egy családtagra nem hallgat úgy az ember, ilyenkor lustább. Mégiscsak más egy tanár-diák kapcsolat és más, amikor a szerelmeddel tanulsz. Bár rengeteget tud nekem segíteni, azért jó, ha inkább szigorúan vagyok fogva, az ember úgy jobban tanul. (nevet)
Ha meg kellene határoznod, hogy hol helyezkedik el az életedben a jazz és a rock, mit mondanál?
Én még mindig a rockot szeretem jobban, a jazzben viszont ki tudok teljesedni nőként. Ezzel a műfajjal elegáns és komoly, illetve igazán nőies nő tudok lenni, a rockban viszont a vadóc énemet tudom kiélni. A Mrs. Columbo-val azért is szeretek dolgozni, mert egész más nőkkel zenélni, mint férfiakkal. Nagyon jó barátnők is vagyunk, egy a hullámhossz és boldogság sugárzik le a színpadról, ahogy össze-össze nevetünk. A többiek is jazz tanszakot végzett zenészek, és egy mozdulatból értjük a másikat, élvezkedünk egymás szólóin...(nevet) A rockban viszont tudok agresszív és egy kicsit fiúsabb lenni.
Szabadidődben is szívesen hallgatsz zenét, vagy a pihenéshez inkább a csend az ideális számodra?
Tényleg van olyan, amikor a zenésznek már elege van a zenéből és jót tesz a csend, előfordul, hogy a taxiban is szólok, hogy szeretnék egy kis csendet. De általában magamban is állandóan énekelgetek, főleg, ha jó kedvem van, néha gyerekdalokat is, ezt például különösen imádja Barnabás. (nevet) Egyébként nagyon sok zenét hallgatok, főleg, amikor futok. Változó, hogy mit, leginkább rockot vagy britpopot, de most például az egyik barátnőmtől Lady Gaga-cédét kaptam, és arra tök jó futni. Ha olyan kedvem van, akkor klasszikus zenét hallgatok, és ilyenkor mindig leesik az állam. Debussy a legnagyobb kedvencem, de Rahmanyinovot és Mahlert is kedvelem.
Mindig is a zenével akartál foglalkozni?
Igen, bár majdnem ügyvéd lettem. (nevet) Előkészítőre jártam, de aztán rájöttem, hogy nem akarom. Igazából az édesanyám halála ébresztett rá, hogy inkább azt válasszam, amihez kedvem van. Rájöttem, hogy száraz lenne nekem a jog. Egy barátnőm viszont a jogot végezte el, elkezdett dolgozni, és utána lett énekes. Azt mondta, hogy nem bír átállni erre a rendszertelen életre azzal szemben, amit az egyetemen megszokott. Ettől függetlenül még mindig érdekel a jog, nem kizárt, hogy egyszer még beiratkozom.
A Megasztár révén ismert meg egy ország. Most már inkább teherként tekintesz rá, vagy azért a hála még mindig erősebb?
Számomra inkább már teher, bár mindig mondják, hogy az ember ne szarjon oda, ahonnan eszik. (nevet) Én a Megasztártól kikészültem egyébként, még szerencse, hogy akkor távoztam, amikor, mert a végére ott is teljesen begyógyultak az emberek. Szerintem nem is bírtam volna a végéig, ennyi bőven elég volt belőle. Amikor a legutóbbi Megasztár-döntőre elmentem, azt éreztem, hogy most már nem szeretem, ha utasítgatnak.
Elég öntörvényű vagyok, és úgy gondolom, hogy már nem hagynám ezt. Nagyon nehéz levetkőzni ezt a Megasztár-dolgot, mert sok helyen, ha felkonferálnak, hozzá akarják fűzni ezt a kitételt, én pedig mindig kérem, hogy ne. Mégiscsak eltelt 7 év, és azóta én csinálom magamat. Nehéz, mert ez úgy beégett egy egész országnak, de bízom benne, hogy inkább a nevemen fognak szólítani és nem azt mondják, hogy megasztáros.
A bulvártól is visszavonultál, megválogatod, kinek nyilatkozol.
Én nem akarok popsztár vagy celeb lenni, utálom is ezt a szót, meg ami megy ebben az országban. Ezért is vonultam ki ebből az egészből, már nem bírom a bulvárt sem. Olvasgatni imádom, csak másról. (nevet) Már nem akarok úgy felkelni, hogy „Jézusom, ma mit írtak rólam?”.
Szakmailag akarok ott lenni a topon, ezért is tanultam ennyit, nem azért, hogy hívogassanak mindenféle csillivilli műsorokba, hogy lejárassam magam. Azt vettem észre, hogy azok számára, akiknek zenélek, riasztó ez a celebvilág. Attól nem lesz több koncertje az embernek, hogyha hülyeségeket olvasnak róla, attól már inkább, ha azt írják le, hogy ott voltak a koncertemen, és de jó volt. Próbálunk efelé törekedni, de így persze sokkal kevesebb a felület. Nekem fontos az, hogy komolyan vegyenek azok, akiknek zenélek.
Az utóbbi időben dömpingszerűen jelentkeztek a különböző tehetségkutatók. Ezeket mennyire kísérted figyelemmel?
Néztük őket, sőt, a vége felé már kialakult, hogy egy kisebb baráti társasággal összejöttünk és együtt néztük az X-Faktort vagy a Megasztárt. Igazából jobban örültem volna, ha a jobb énekesek nyernek: egyik műsorban sem az nyerte a döntőt, akinek én szurkoltam. Takács Nikolas és Kökény Attila is profi énekes, nekem evidens volt, hogy ők nyerik – aztán mégsem.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy szerinted nem jó, hogy ennyi zenei tehetségkutató van, mert kicsi a piac és egyre több az előadó. Viszont nekem az a benyomásom, hogy elég gyorsan tűnnek el a süllyesztőben azok, akik nem mutattak eleget, nem elég jók. Te hogy látod ezt?
A tehetség nagyon szép, meg jó, hogyha van, de önmagában egyáltalán nem elég. Én mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki tehetséges, képezze addig magát, ameddig csak tudja és csinálja elhivatottan a dolgát. Nem elmegyünk malackodni egy műsorba, meg hülyét csinálni magunkból. Ehhez persze egy jó adag kitartás is kell. Nekem is vannak olyan napjaim, hogy elmegy a kedvem az egésztől és nincs kedvem csinálni.
Egyre kevesebb az élőzenés hely, mindenhol a karaoke és a tuc-tuc megy. Engem nem elégít ki a hakni, szeretek együttessel fellépni, saját zenét csinálni. Néha elkeseredek, hogy elárasztják a piacot egyre több olyan előadóval, aki haknizik – az élőzenére már nem tudom, ki kíváncsi.
Az első albumod 2005-ben jelent meg Játékország címmel, amelynek elég határozott, popos zenei világa és arculata volt. Visszanézve hogy látod az akkori önmagadat?
Úgy, hogy megelőztem Lady Gagát egy jó pár évvel. (nevet) De itthon nem voltak rá vevők az emberek. Most már én is és a zeném is felnőttebb, de akkor az nekem pont jó volt, azt az oldalamat szerettem volna megmutatni. Itthon sokkal konzervatívabbak az emberek, mint külföldön és nem vevők az ilyen dolgokra, bár most már Lady Gagát sikerült lenyomni a torkukon. (nevet) Azért mondom ezt, mert a lemezborítómról rendesen nyúlt a nő. (nevet) Szerettem azt az albumot, jó számok voltak rajta, bár most már nem játszom őket, letettem azt a korszakot. Még mindig tetszik a polgárpukkasztás, úgyhogy lehet, hogy megint megkapják tőlem az emberek, csak érettebb formában és rockkal ötvözve.
A diplomádnak köszönhetően magántanárként már taníthatsz. Vannak tanítványaid?
Egy tanítványom volt eddig, de úgy érzem, hogy ebben még kell érnem egy kicsit, mert a tanításhoz sokkal több türelemre lenne szükségem. Eléggé kritikus vagyok, például nagyon kicsi gyerekeket nem hiszem, hogy tudnék tanítani, inkább olyanokat, akik már ráléptek az útra.
A Mrs. Columbo indulásakor a zenekar tagjai azt mondták, hogy szeretnék megismertetni a közönséggel „az igazi Dorinát”. Ha három szóval kellene jellemezned magadat, melyek lennének ezek?
Bohókás, tudatos és őszinte. Külső szemlélőként azt hihetik az emberek, hogy nem vagyok komoly, pedig nagyon is. Tudom, hogy mit akarok, és hogy mit miért csinálok.
Mrs. Columbo-koncertek a közeljövőben: március 21. - Old Man's Pub, március 26. - Zuglói Smooth Jazz Klub, március 31. - Jam Pub.
