Meggyógyít-e Dr. House?
Ezeket szerettétek
Vélemény
Beképzelt, arrogáns, de egy új felmérés szerint mégis ő a legnézettebb amerikai sorozathős Európában. Diagnosztizál és gyógyít, ám az esetek – az esetei – többségében a gyógyulás megalázással is jár. Dr. House-t a tévéből kapjuk, de azért a képernyőn innen is vannak önkéntes és marketing által felkent guruink rendesen. Mitől népszerűek és kire hallgassunk? A Díványon Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely rádiós (MR2-Petőfi) gondolta végig a kérdést.
Tari Annamária
„Atyaisten! Gondolkodjanak már! Vagy hagyjuk meghalni? Azt is lehet...” És a beteg nem hal meg, hanem az akár napokig tartó, állandó konzultációt igénylő diagnosztikus munka eredményeképpen, felépül és tünetmentesen hazatér. Dr. House a kollégái idegein táncol, tiszteletlen a főnökével. Imádnivaló és elviselhetetlen egyszerre. Egy olyan nárcisztikus ember, aki briliáns szaktudásával karizmatikus figura. Mindent megbocsátunk neki. Ha valaki megtámadja, akkor kollégái – akiket egyébként bármikor lealáz - megvédik, noha nem fogja megköszönni. A laikus ámul és bámul. A képernyő előtt ülő orvoskollégák már kevésbé. Nincs mindig ilyen fantasztikus siker a valódi kórházakban.
A nagyon divatos kórházsorozatok olyan betekintésre adnak alkalmat, amik az átlagembert lenyűgözik. A Vészhelyzet feltárta a műtők világát, House pedig a diagnosztikus munka hátterét. Egyfelől erősítik az orvosok és ápolók idealizált képét, másrészt komoly információtartalmat is közölnek, hiszen azóta mindenki ismeri a kanül, branül, kiütni, fibrillál és hasonló orvosi szakkifejezéseket. Ezek a képsorok egyértelműen a kíváncsiságra és a borzongásra építenek, mert a nem beteg is látni akarja, mi zajlik a függöny mögött.
Igazi brainstorming (ötletelés) zajlik House flipchart tábláján. Ott sorakoznak a nem együtt járó tünetek, melyek között kapcsolatot kellene teremteni. Mindenki mond valamit, de látszik, hogy esetleges a kollégák áttekintő gondolkozása, amivel pedig rendelkezni kell, ha bonyolult diagnózist kell felállítani.
A filmsorozatban a laikus példát lát arra, mennyire nem egyszerű olykor a gyógyítás, és mennyire nem menne valódi szaktudás nélkül.
Ehhez képest a mai világban – valódi betegségekkel - nagyon sokan fordulnak olyan „szakértőkhöz”, akik olykor felelőtlenül ígérgetnek, vagy csak evidenciákban gondolkodnak. A „majd én meggyógyítom” álláspont már eleve gyanús lehetne. A valódi szakemberek általában nem mondanak sommás megnyugtatásokat, vagyis előre nem írnak alá garanciát. Ez tény, hogy kellően szorongáskeltő lehet ugyan, de mindenképpen objektív. Miután több tényezőt is figyelembe kell venniük, sokszor tényleg lehetetlen, hogy ígérgessenek.
A mai média viszont nem a komoly információközlést támogatja. Almássy Miklós írta le, hogy jelenleg a korszerű: a „fast thinking” szakértő, akinek sokszor három perc áll a rendelkezésére ahhoz, hogy összefoglaljon olyan bonyolult kórképeket, melyekről két napig is beszélhetne.
A másik verzió az a műsortípus, ahol show elemekkel tarkított ismeretterjesztés zajlik. Ez utóbbiban még jobban látható az igény a súlytalanításra. Vannak olyan kórképek, pl. a daganatos betegségek, súlyos belgyógyászati vagy neurológiai betegségek, melyek soha nem kerülhetnek témaként ilyenformán a közbeszédbe. Túl csúnyák és ijesztőek. Nem illeszkednek a „jól vagyunk és mindenen csak mosolygunk” trendbe.
Ahhoz képest, hogy pl. Európában lassan minden negyedik ember szenved onkológiai diagnózisban, és hasznos információkkal jobban működne a megelőzés, a médiaigény inkább a könnyedség felé megy. Érthető. Az emberi személyiség tudattalan elhárító mechanizmusai között az elfojtás, a tagadás könnyen mobilizálódik. Látunk elég háborút és katasztrófát, válságot és szegénységet. Nem kellenek a további tragédiák. Mindannyian építettünk már homokkupacot, amibe a fejünket dugtuk.
Maradjon tehát House, akinek elhisszük, hogy nincs lehetetlen helyzet, csak hosszabb diagnosztikus folyamat, és kell az a szakirányú diploma, szakvizsga a valódi segítséghez.
Horváth Gergely
Miben lehet gyógyhatású Dr. House? Páciens ugyanis aligha lennék nála; ha végiggondoljuk működését, egy átlagos betege legalább annyit szenved a betegségének felderítse során kapott téves kezelésektől, mint eredeti bajától. Aztán a végén kiderül, hogy az egész megúszható lett volna. Emberi viszonylataiban kifejezetten rossz példát mutat, orvosi működésére pedig a művészeknek kijáró öntörvényűséget vindikálja magának. Egy törvényen kívüli zseni. Párját ritkító diagnoszta. Szuperracionális észlény.
Egy boldogtalan ember.
Nyomoz, mert detektívnek született, de élete legnagyobb kihívásával mégis együtt fekszik és együtt kell. Legjelentősebb megoldatlan ügyét ugyanis Dr. Housenak hívják.
House életfilozófiáját épp úgy Sherlock Holmestől kölcsönözte, mint karakterének megannyi vonását. Eszerint: mindenki hazudik. Ami igen hasznos megközelítés, ha az ember bűnözők vagy kórokozók után nyomoz, de kicsit sem könnyű együtt élni vele. Leginkább akkor nem, ha az ember valójában önmagának is hazudik. House ugyanis épp ilyen figura: titka van. Azért nézzük, hogy megfejtsük, miközben már lassan a hatodik évad indul idehaza is, és valamivel talán beljebb vagyunk, de még messze nem vagyunk a végén. És miközben mások gyógyulását nézzük, az ő felépülésért szurkolunk, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy barikádja van benne valami jónak, amire nem bírja ráhelyezni az életét, noha többször is kibújik a szög a zsákból. Szeretjük ezt a vibráló feszültséget a benne rejlő humánum és a mutatott gonoszkodások között. Housenak minden alpárisága mellett is alapvetően a jóhoz van köze, és épp az az izgalmas benne, hogy látszólag mégsem ez mozgatja. Miért, neki mi baja van?
Egy zseniális nyomozót nem könnyű leleplezni; álcáz, elterel, bűnjelekkel manipulál. Mi, nézők, szórakoztató pozícióban vagyunk, hiszen kívülről látjuk, ahogy másokkal marionettezik. Rendben, néha emberére talál. Ám mégis az van, hogy mi nevetünk mások hülyeségén, vagy azon, ahogy másokat átver. Szerintem időnként jó abba a megalázó szellemi fölénybe belebújni, amivel ő „operál”. A csel viszont az, hogy ha nem vagyunk résen, House valójában minket vezet meg, hiszen elfogadjuk őt vezérünknek, és bár stílusát bíráljuk, megközelítését ritkán kérdőjelezzük meg. Pedig: ő pont ezt akarja. A józan ész primátusát, az érvelő, felkészült ellentmondást, amely úgy hatol át a hazugságokon, a csaláson és az ámításon, mint penge a selymen. Az ész a hitnél ugyan nála is megakad, de ilyenkor gazdagabbak leszünk egy-két maradandó epizóddal. House halálos humora ellenére tagadhatatlanul az élet embere, akinek mégsincs receptje egy boldogabb létezésre, és aki pontosan tudja: a fájdalomcsillapítás még csak túlélés. És ezt az érzést pontosan ismerjük.
Végül egy fontos szempont: House nem guru. Hiába istenítik, látszanak fogyatékosságai (tehát mégsem isten, viszont nagyon is emberi), ellentétben a gurukkal, akik kozmetikázott életrajzokkal vagy teljesen személyiség és személyesség-mentesen, tökéletességtudatban osztják az észt lapokban, könyvekben, tévében. Ha az ember őket hallgatja, igazat ad Housenak: mindenki hazudik.
Tari Annamária
Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus
Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.
Horváth Gergely
Rádiós műsorvezető, író
1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.
Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.
Oszd meg másokkal is!
