Gyógyítanak-e a szerelmes dalok?

Zanza!

A Díványon őszintébben beszélgethetünk – tudja ezt Tari Annamária, a pszichológus – aki rendszerint másokat hallgat – és a rádiós Horváth Gergely is – akit mások hallgatnak. Ezért hetente egyszer ők is találnak egy közös témát, hogy megosszák gondolataikat egymással és mindazokkal, akik melléjük ülnek a Díványon. Könyvek, filmek és az élet dolgai apropóján párhuzamos vélemények következnek a pszichológus és a rádiós, egy nő és egy férfi, de még inkább: Tari Annamária és Horváth Gergely szemszögéből.

Tari Annamária

Hát…
Talán inkább jól esnek: - ha valakit a bánat gyötör, miközben szívében még ott a kétely, hogy miért kellett ennek így lennie, (kórus) ÓÓÓ, ..és, bánt minden szó és pillanat, mert a szerelem sötét medrében nincsenek falak és kapaszkodók, csak a mélység és a könnyek, az álmok és a vágyak, de itt a kegyetlen valóság, szemeidben látom... (kórus).
Vannak „kulcs” szavak, amiket a szerelem idején még az is kimond, vagy legalább gondol, aki rendes életformájában inkább menekül a szirupos megfogalmazások elől. A szerelem, a pszichológia által normális pszichózisnak leírt állapot, amikor a józanság és a realitás tovatűnik, mert minden pillanatot a szerelmes fantáziaképe telít. Ez lenne a szerelem bolondulásig…
Aki szerelmes dalokat hallgat ilyen érzelmi állapotban, nem tesz mást, mint kreatív csatornát nyit az élmény kiteljesítésére. A filmeken táncolnak a nők a hálószobában, vagy a konyhapult előtt, a férfiak borotválkozás közben dudorásznak, egyszóval boldogságuknak más kifejezési formát is adnak, mint a beszéd. Ettől még a dalszövegek mélysége erősen változó, és igazodik a szerelmes ízlésvilágához, bár kétségtelen, sok meglévő stíluskorlát felemelkedhet, és olyan zenék is elhangozhatnak, melyeket egyébként soha nem hallgatna az illető.
A zenehallgatás olyan élmény, amely érzelmeket mozgósít. Ha valaki nagyon intenzív emocionális állapotban van, olyan zenét keres általában, ami ráerősít a meglévőre. Ilyenkor az átélés elfuthat a katarzisig, vagyis olyan lelkiállapotot idézhet elő, ami nagyszerű, felemelő, csodálatos. De pont az ellenkezőjét is megtehetjük, ha nagyon eltérő hangulatot idézünk fel és azzal próbálunk azonosulni. A zenei élmény azonban csak bennünk lévő érzelmekkel képes összhangot találni.
Szakítás, bánat, fájdalom esetén sokan fordulnak a dalokhoz. A nők „megbőgetik” magukat, vagyis tudattalanul is igyekeznek csökkenteni a bennük lévő feszültséget azzal, hogy a dalszövegek segítségét használják. Akinek nincsenek szavai igazán a saját érzelmi állapotának a kifejezésére, annak sokat segít, ha valaki helyette énekel, amire rácsatlakozhat.
Ez annál is inkább megtörténhet, mert a világ bármely pontján a szerelmi fájdalom ugyanazokkal a szavakkal fejeződik ki, egyetemleges szókincsünk van erre az állapotra. A dalszöveg tehát egyfajta sorstársi érzést is megmozdít, mert ezt már valaki leírta, gondolta, átélte. Sokan elmondják, hogy időszakosan bömböltetik az autójukban a cd lejátszót, és ordítva énekelnek vele, mert ez nagyon jó érzés, szinte felszabadító.
Receptet viszont egy dalszöveg nem biztos, hogy nyújtani tud, mert a gyászfolyamatot mindenki a saját személyisége működése szerint képes csak futtatni. Van, akit a bosszú éltet ilyenkor, van, aki saját keménységét akarja átélni, és létezik olyan összetört állapot is, amiben csak a könnyek jönnek. A megoldó képlet nem lesz a szövegben, de odavezető érzelmek lehetnek. Ha egy nő nagy fájdalmat él át, karakterfüggő lesz, hogy meddig hagyja ezt az érzést elhatalmasodni, és mikor kezdi magát összeszedni. Sok esetben meghatározó, hogy mennyire haragszik, vagy mennyire képes a saját szerepét is belátni a helyzet kialakulásában. Ha ezekhez a szakaszokhoz választ zenét, akkor lényegében érzelmi állapotát is szabályozza egy kicsit. De vélhetőleg lágyabb motívumokat keres majd, hiszen nem férfi szemmel nézi a világot.

„Szerelem, szerelem, szerelem
Már megint itt van a szerelem..
Minek? Minek? Minek?
Már megint itt van a szerelem.
Már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek?”
(Bizottság)

Horváth Gergely

A szerelem ezek szerint valami csodaszer, ami gyógyírként szolgál életünk egy-egy megrendültebb időszakában. És persze a dal lenne a pirula; bekapjuk, hat, minden rendben. Nos, ebben az értelemben nem hiszek a szerelemes dalokban. Ugyanis élénken bennem él, hogyan akadt belém a U2 One című dala egy szakítás környékén. A One - ami kétségtelenül rocktörténeti esemény és azóta is nagyon kedvelem- , hangvételével, tónusával, Bono feledhetetlen előadásában egyszerűen belepecsételte magát a lelkivilágomba, ha megroggyantam, máris megszólalt bennem az „is it getting better, or do you feel the same?”. A szöveg is csak kábé volt meg, nem csoda, egy kicsit gőzös kapcsolatról szól, miközben gyönyörű ködöt lehel. De, és ez a lényeg: nem egy egészséges, vagy még inkább; nem egy élhető kapcsolatét. És egy nem élhető szerelem felett érzett bármi hosszantartó sajgó merengés öncsalásnak minősül.

Vagy ott van Robbie Williams Angels című dala 1997 végéről, ami végül több poprekordot is megdöntött, számunkra viszont az a lényeg, hogy a briteknél sokáig az Angels-t játszották legtöbbet temetéseken – és a kontinens több országában is, de esküvőkön. Ami szerintem jól mutatja, hogy bármilyen előjelű érzelmi túlfűtöttségünk esetén szinte minden olyan dalba könnyedén bele tudunk bújni, ami felkínálja magát. Ez a „ringasd el magad”. Jön egy könnyeden repülő dallam, ami minket is szárnyára vesz, szerencsés esetben a szöveg és a dallam egy irányba mennek, mi pedig élvezzük a repülést. Ezért volt Jimmy a király. Kiénekelte helyettünk, velünk, ami bennünk volt. Népszerűsége nem véletlen; szövegei közös érzelmi élményeinkről szóltak. Ami viszont a népdal sajátja.

Ahhoz, hogy gyógyítanak-e a szerelmes dalok, érdemes tisztázni, hogy a szerelem maga gyógyít-e? Mert a reflexszerűen adott „igen” válasz némi hiányérzetet támaszt. Véleményem szerint ugyanis a szerelem maga nagyon is kétesélyes gyógyszer: könnyen lehet, hogy nem megfelelő használat esetén épp megmérgezi az életet. A szerelem tapasztalatom szerint ugyanis eufórikus állapotba hoz, amivel felül emel minden gondon, de ettől még a gondok elintézetlenek maradnak, ami, ha a lendület és hév alábbhagy, okozhat problémákat. Pláne akkor, ha kiderül, hogy akivel a héjanász után szembenézünk, nem az életre szóló társ. És pont ugyanígy működik gyógyszerként is, dalban tálalva: amíg túladagoljuk, felturbóz. Siratni, vigadni és szerenádozni kiválóan lehet velük.

A szerelemes dalokkal leginkább azért vagyok óvatos, mert gyakran előáll az a szituáció, hogy a dallam elragad, miközben a szöveg buta tanácsokat osztogat. Kifejezetten zavarnak azok a férfiak által énekelt dalok, amelyek a „nem tudok élni nélküled” üzenetre futnak ki. Híve vagyok annak, hogy a férfiak is szabadon, előítélet nélkül nyilváníthassák ki érzelmeiket, de a nyilvános szenvedés senkinek nem tesz jót. Ha egy férfi számára az élet elsősorban a nőről szól, akkor ott valami alapvető hiányzik. A mi főművünk nem a szerelem, hanem valami markáns, személyre szóló kihívás. Az a férfi, aki ezt énekeli, attól a képtől függ, ami a nő szemében tükröződik rá vissza önmagáról. De az a férfi, aki erre építi az életét, sosem lesz támasz.
Ez a férfi, nos, sokat hallgatja a U2-tól a One-t.

cikk-tipus-altalanos

« előző rész || következő rész »

Tari Annamária

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Blogmustra