Hozzád vagy hozzám, béjbe? – A legszörnyűbb randiélmények

Zanza!

Egy brit kutatás szerint a társkeresőkre regisztrált tagok legtöbbször csütörtökre beszélnek meg találkozót. Ennek tiszteletére összeszedtük, kinek milyen kegyetlen randiélménye volt. Pár kellemetlen első – és egyben utolsó – randi, hogy este tudd, mikre számíthatsz.

Kevés hosszabb esemény létezik a világon, mint egy igazán elfuserált randi. A percek ólomlábakon vánszorognak, majd megveszel, hogy elmenekülhess, de a legtöbb esetben mégis a jólneveltség győz: végigszenveded. Összegyűjtöttünk néhány elrettentő példát – csak a miheztartás végett.

A vadparaszt műmájer

Lénának (32) egy buli alkalmával sikerült egy olyan bájgúnárt kifognia, aki elmondása szerint olyan sötét volt, hogy ha nem vele történik, nem hiszi el. Ez a buli hevében nem, csak a későbbi randin vált számára világossá: „röviden a szaunáján, a terepjáróján és a márkás cipőjén kívül semmi nem érdekelte, és mindenáron ezekkel akart meggyőzni. Voltak varázsszavai, mint a pénz vagy a vitorlázás, amik ha elhagyták a száját, valamiért rögtön feljogosítva érezte magát arra, hogy hozzám érjen. Akkor még nagyon fiatal és jól nevelt voltam, de fél óra elteltével azért elszakadt a húr, és kértem, hogy inkább menjünk. A kocsma ajtaja előtt pedig szemrebbenés nélkül mélyen a szemembe nézett, megfogta a karom, és nekem szegezte a nagy kérdést: „Na akkor hozzád vagy hozzám, béjbe?”

A net csapdájában – Itt senki sem az, akinek látszik

A diszkóban ismerkedés mellett a másik legmagasabb rizikófaktorú közeg a net, illetve a társkereső oldalak szövevényes világa: itt ugyanis a legtöbb esetben senki sem az, akinek látszik. Judit (30) is belesétált egy ilyen kellemetlen csapdába: életében először és utoljára regisztrált egy társkeresőn, ahol fél órán belül rá is talált egy fazon. „A képek alapján egy kellemes, érett férfi benyomását keltette, sokat leveleztünk, aztán megbeszéltük, hogy találkozunk. A Petőfi híd budai hídfőjénél dolgozott, informatikus volt, meló után odatekertem hát. Hangosan kalapált a szívem, amikor egy-egy férfi elballagott mellettem...

Aztán egyszer csak elkezdett közeledni felém egy hegymászó papucsos, ufó-szemüveges, kócos, rettentően ápolatlan majomszerű lény, aki köszönőviszonyban sem volt a képen látott férfival. Fogat mosni szemmel láthatóan nem szokott, körmeit csonkig rágta, Hawaii-inge mocskos volt és maszatos... egyszóval tényleg szívfacsaró volt. Zavaromat nem sikerült túl jól palástolnom, megkérdeztem tőle, hogy hova rejtette Andrást, azt az Andrást, aki a képeken szerepel. Mire azt mondta, hogy ő az, csak 8 évvel idősebb kivitelben”.

Azért megittak egy kávét, mert – ahogy Judit fogalmaz – édesapja arra tanította, hogy nem ítélhet külső alapján, és minden ember megérdemel egy esélyt: „nosza tessék, meghallgattam minden búját-bánatát, de folyton azon járt az agyam, hogy Dunának kéne menni. Amint hazaértem, leszedtem magam az oldalról. Soha többé ez a műfaj” – így tett pontot a sztori végére.

Állítólag bécsi orvos – csak az biztos, hogy pszichopata

Miminek (34) hasonlóan kellemetlen perceket kellett megélnie egy tönkrement kapcsolatot követő társkereső-regisztráció után: pár nap alatt rálelt egy vonzó, szimpatikus, helyes és egyedülálló bécsi orvosra. A levelezés egyre évődőbb, egyre intimebb hangulatú lett, érezték: találkozniuk kell. Meg is beszéltek egy randit. Mimi izgult, de az azt megelőző hetekben olyasmit érzett, amit addig még soha: igazi szerelmet.

Mutogatta a fényképet, a pasi tényleg nagyon jó volt. Túl jó. Olyan volt... mint egy katalógusfotó. De Mimi hajthatatlan volt, mindenképp látni akarta: egy bécsi múzeum lépcsőjén találkoztak volna. Mimi már fél órája ült ott, amikor megszólalt a telefonja, és a férfi azt mondta: „Jó illatú a hajad!” A pasi korábban mögötte ült, de lelépett. Utána elküldte a lányt egy templomba, hogy majd ott találkoznak, majd megírta sms-ben, hogy „én láttalak, gyönyörű vagy”. Mimi egy idő után megunta a dolgot – nem beszélve arról, hogy kezdett elég ijesztővé válni a dolog, így hazament. A pasi nagy eséllyel beteg volt - végül sosem találkoztak.

Terminátor helyett inhalátor

Az is megesik, hogy az illető tényleg beteg - nem elmeháborodott, csak éppen taknya-nyála egybefolyik. Nóra (25) lelkesen készült a randira, amit egy osztrák szobrásszal beszélt meg egy kellemes nyári estén. A rózsaszín köd viszont már abban a pillanatban szertefoszlott, amint kiderült, hogy a srác beteg, ráadásul azt a rendkívül izgalmas programot találta ki, hogy menjenek fel hozzá, majd nekiállt inhalálni. „Egy ideig azt hittem, hogy csak viccel, végül kiderült, hogy az inhalálás az est csúcspontja volt...” – mondta, így talán nem is olyan meglepő, hogy a románcból nem lett semmi.

Pocsék a randi? Attól még lehet, hogy ő lesz a férjed

Hál'istennek mégsem törvényszerű, hogy egy ramaty – ráadásul neten fogant – randiból ne sülhetne ki valami jó is: Szilvi (30) és Kata (35) példája legalábbis ezt támasztja alá. Szilvi életének második legkínosabb randija bevallása szerint miatta volt nagyon vészes. Korábban blogot írt, amit elég sokan olvastak, többek között egy pasi is, aki teljesen belehabarodott virtuálisan. „Elkezdtünk levelezni, és eléggé magasra csaptak az érzelmeink, gyakorlatilag ismeretlenül is totál egymásba zúgtunk. Az első randinkon annyira izgultam, hogy gyakorlatilag egy mondatot alig tudtam kinyögni.

Egy üveg bort kellett benyakalnom, hogy egyáltalán tárgyalóképes legyek, de akkor is csak összefüggéstelenül makogtam. Teljesen lefagytam attól, hogy van valaki, akinek ismerem a gondolatait, akivel megosztottam minden mocskos kis titkomat, de a teste, az arca teljesen idegen. Szegény, hiába igyekezett - ő simán vette az akadályt, és ott folytatta, ahol virtuálisan abbahagytuk -, állítása szerint ilyen szar randija nem nagyon volt még, illetve ember ennyire nem volt még megijedve tőle. Kínjában már próbálta nekem bemagyarázni, hogy igazából ez nem is egy randi. Valamiért aztán mégis nekifutottunk másodszorra is... Aztán úgy belejöttünk, hogy elvett feleségül”.

13 órát utaztam a randira

Kata szintén úgy futott neki az egyik randinak, hogy e-mailek révén már mindenét ismerte a másiknak: „ötezer email után láttam a legtitkosabb gondolatait, de a szemét még soha. A randiért én 13 órát utaztam repülőn, aztán Amszterdamban, egy csatorna partján 2 órán keresztül gombócokkal a torkunkban ültünk úgy, hogy meg sem mertünk szólalni, se ránézni a másikra. Most már rá merek nézni. Sőt, minden nap örülök neki. Meg a két gyerekünknek” - mondta. Talán erre szokás azt mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

Blogmustra