Zanza!

tunezia-teve-fokuszItt a hőség három napra koncentrálódik: pontosan arra a napra, majd a következőre meg az azt követőre, amikor te épp ott vagy; kiszállsz a terepjáróból, és úgy érzed, rögtön véged – Tunéziában vagy.
Amikor kiugrasz a terepjáróból, és a hajszárító legerősebb fokozatánál is melegebb szél fúj.

Amikor úgy érzed, hogy képtelenség ilyen időben, ilyen homokviharban, ilyen melegben lélegezni, s most rögtön véged. Amikor biztos vagy abban, hogy ilyen éghajlaton élőlény nem létezhet, s feltűnik egy csapat fekete ruhás, lefátyolozott asszony, akkor Afrikában vagy, ebben biztos lehetsz.

 

Amikor a szúnyogcsípés helye estére tenyér méretű vörös folttá terül szét, s te megírod a végrendeleted, mert azt hiszed, skorpió csípett meg, tudnod kell, a sivatagban vagy. És a sivatag ilyen. Ha szerencse és jól képzett idegenvezető kísért utadon, nem a terepjáróban kell töltened a dermesztően hideg éjszakát, hanem egy oázisban, kellemes szállodában. Egy oázisban, ahol tényleg nem több, mint 32 darab datolyapálma és egy gyermekmedencényi tavacska tartja el az ott élő tucatnyi családot. Furcsán fogod érezni magad abban a mesekönyvszerű világban, ahol a Szahara mélyén nappal öven fok van árnyékban, viszont árnyék nincsen. Ahol nem tudod, hogy hallucinálsz-e a melegtől, vagy tényleg énekel a homok. És nagyon visszavágysz majd abba a jó kis tengerparti szállodába, ahonnan könnyelműen elindultál, valamikor tegnap vagy tegnapelőtt…

 

Tunézia Észak-Afrika legkisebb és legszelídebb országa

tunezia-oazisTájai meglepő változatossággal szolgálnak. Délen a Szahara kősivatagjainak szélén, a ma is barlangokban élő berber nomádok három datolyafa terméséből egészen jól eltartják a családot. Köpnek a villamosításra. Kuszkuszt főznek agyagkorsóban, és lenézik a falvakba települt és elkorcsosult tevehajcsár rokonokat.
 A sós tavak 5200 négyzetkilométernyi északi határán, a homokdűnék mögött kezdődik a mély Szahara.
A kalandokat kedvelő, hibbant turistából Land Roverekkel rázzák ki a lelket. Csak a skorpió meg a homoki vipera él meg itt, az se szívesen. Amikor feltámad, hegymagas homokvárakat épít a szél. Út nincs, legalábbis nem látszik. Úgy száz kilométernyi rázkódás után a semmiből feltűnik a tábla: Sahara Center. Tarzan Cafe. Három arabus ül a kunyhóban. Forró mentateát főznek, s ha fehér embert látnak, épp csak csodálkoznak.

Vannak persze Tunéziának az életre alkalmasabb tájai is. Az oázisok sűrűn ültetett pálmafái alatt zöldséget meg gyümölcsöt termel az ember. Ő maga az életet adó árnyékon kívül lakik. A termőföld túl értékes ahhoz, hogy kunyhót építsenek rá. 
Megint más a helyzet északon. A Földközi-tenger homokos partjain nyáron is csak 40 fok meleg van. A luxusszállók mögötti medinák sikátoraiban elfátyolozott asszonyok járnak. Kisfiúk kínálják jázmincsokraikat. Ez az az ország, ahol a föníciaiak felépítették, a rómaiak lerombolták és sóval hintették be Karthagót. Itt található Afrika Párizsa: Tunisz. Franciául minden utcakölyök beszél kicsit. Az iszlám államvallás, de csöppet sem kötelező. A közbiztonság tökéletes. Ha a luxusszállodában elromlik a lift, kiírják rá, hogy „Kaputt”, és abban a szezonban már aligha fogják megjavítani. A sietség ugyanis a bűnös nagyravágyás jele. Ez az az ország, ahol sok minden nem stimmel, az egész valahogy mégis működik. És ha mégsem? Akkor is mindenki mosolyog az idegenre.

 

fokuszgrafika

Fókuszban Afrika kultúrája, népei, minden, ami fekete földrész – további cikkek a témában itt!

 

Blogmustra