A legteljesebb mértékben – siet megnyugtatni egy nemrégiben magyarul is megjelent, gigakutatáson alapuló könyv, a Mondd el, mire vágysz! – A leggyakoribb szexuális fantáziák és ami mögöttük van. Dr. Justin Lehmiller, az amerikai Kinsey Intézet munkatársa az elmúlt éveket az emberi szexuális viselkedés tanulmányozásának szentelte. Nemcsak gyakorló párkapcsolati és szexuálterapeutaként segített pácienseinek eligazodni saját szexualitásuk útvesztőiben, de az utóbbi évtizedek legátfogóbb vágykutatását is elvégezte, amikor mintegy négyezer embert kérdezett ki szexuális vágyairól, fantáziáiról, fétiseiről.
A Mondd el, mire vágysz! címmel a Jaffa kiadónál megjelent munka ezt a nagyigényű kutatást mutatja be, és az eredményeit összegzi: felsorolja és elemzi a leggyakoribb szexuális fantáziákat; gender, életkor és egy sor szociológiai mutató mentén hasonlítja össze a kutatás alanyainak válaszait, a hatalmas adathalmazból pedig egy tudományos igényű, ugyanakkor lendületes stílusban megírt olvasmány kerekedik ki. A szerző mindannyiunkat megnyugtat: tök oké, ha furcsaságokról (is) fantáziálunk.
Mi a baj a fantáziáinkkal?
Lehmiller szerint a legtöbbször semmi. És nemcsak azért, mert fantázia és valóság nem mindig járnak kéz a kézben (egyes fantáziáinkat nemcsak nem tudjuk, de élesben nem is szeretnénk kipróbálni), de azért is, mert a – sokáig épp a mentálhigiénés szakma felől áradó – megszégyenítés nem segít a feloldásban és az egészséges szexualitás kialakításában. Annak, hogy szexuális fantáziáink jelentős részéhez erős szégyenérzet kapcsolódik, Lehmiller szerint kiemelkedő szerepe van a lelki gondozásban és szexterápiában évtizedekig fennálló gyakorlatnak: értékeljünk abnormálisként mindent, ami egy kicsit is más, mint a fősodor. Ez a szemlélet Lehmiller szerint egészen Freudig visszavezethető. Az osztrák tudós megállapításai ugyanis – írt bár akármennyit és akármennyire újszerűen is bő száz évvel ezelőtt – egyszerűen nem helytállóak. Hogy lenne igaz, hogy „boldog ember nem fantáziál”, vagy hogy a homoszexualitás apahiányos családokban alakul ki? Vagy akár az, hogy az „érett” nő nem csiklójának izgatása, hanem hüvelyi szex során kell, hogy elérje az orgazmust?
Bár a mai kor szakemberei egyre inkább elhatárolódnak Freud kétes megállapításaitól, a szexualitással kapcsolatos szégyenkeltés még ma is jellemző – írja Lehmiller. A Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, röviden DSM ma is egyfajta biblia az amerikai szexterapeuták számára, noha olyan viselkedésmódokat (BDSM, fetisizmus) jellemez parafíliaként, vagyis egyfajta abnormális vonzódásként, amelyek nagyon sok ember életében megjelennek, és amelyekről képzelegni, vagy amelyeket kölcsönös belegyezéssel megvalósítani valójában ártalmatlan dolog. Hasonlóan állnak hozzá a szexuális fantáziákhoz, fétisekhez más nagy szakkönyvek is, sokszor akár össze is mosva a parafíliákat, a szexuális bűncselekményeket a mindössze kissé szokatlan érdeklődéssel. A Szexuális bűncselekmények és szokatlan szexuális viselkedések törvényszéki-orvostani vetületei című munkában például egy platformra sodródik az állati tetemekkel való közösülés által kiváltott szexuális izgalom és a koprolália, vagyis a trágár beszéd kiváltotta pezsgés. Pedig ugye hogy azért nem egy kalap alá valók?
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Mit és hogyan kutatott Lehmiller?
A fentiek, amelyek bár amerikai példák, világszerte jellemzőek arra, ahogyan a szexuális vágyakról, képzelgésekről és fantáziákról gondolkodunk, és nem könnyítik meg, hogy beszéljünk mindarról, ami bennünk van. Addig ugyanis, míg a partnerünk számára is potenciálisan vonzó és mindkettőnkre nézve ártalmatlan szexuális képzelgéseinket is abnormálisként bélyegzik meg, a legtöbben nem fogunk tudni feltárulkozni, ezzel pedig saját szexuális boldogulásunk úját álljuk. Szerencsére az elmúlt évtizedekben nagyon sok pozitív változás történt az emberi szexualitás megítélésével kapcsolatban, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy kielégítő szexuális életet élhessünk.
Lehmiller és csapata nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy csaknem reprezentatív felmérést készítsen az amerikaiak szexuális vágyairól, hogy csokorba szedje, elemezze és közzétegye, mi indítja be (legalábbis gondolatban) a felnőtt férfiakat és nőket, és ezzel megnyugtassa a nagy többséget is: teljesen oké, amiről képzelegnek! A vizsgálatban több mint négyezer amerikai vett részt, akik mind életkorban (18-87 éves kor között), mind társadalmi státuszban (mekis dolgozótól az orvosig), mind egyéb jellemzőkben óriási változatosságot mutattak, és akik mindannyian vállalták, hogy megválaszolják Lehmiller 369 (!) kérdését. És nem csak úgy ímmel-ámmal. Mindannyian részletes, szinte elbeszélő jellegű pontossággal mesélték el az őket leginkább izgató forgatókönyv legapróbb elemeit is.
És hogy milyen felismeréseket hozott a felmérés? Spoiler: csaknem mindenki fantáziál, és abban, hogy pontosan miről, nemcsak élményei, pornófogyasztási szokásai, életkora és neme, de még a pártállása is szerepet játszik.
A leggyakoribb szexuális fantáziák
Ahhoz, hogy megfelelő kontextusba kerüljenek a Lehmillernek adott válaszok, először a fantázia fogalmával kell tisztába jönnünk. Ehhez kapunk is pontos definíciót a könyvben: „Szexuális fantázia minden olyan ébrenlétben feljövő mentális kép, amely szexuális izgalommal tölt el.” Fantáziáink lehetnek egyszeriek, de olyanok is, amelyekhez rendszeresen visszatérünk, lehetnek pillanatnyiak, és olyan ragaszkodók is, amelyek egész nap ott motoszkálnak a fejünkben. Egy azonban mindenképpen közös bennük: elfojtanunk nem igazán érdemes őket. Van egy olyan furcsa tulajdonságuk ugyanis, hogy minél erősebben kapálózunk ellenük, annál szorosabban tartanak fogva.
Gondolkodtál már azon, vajon normálisak-e a fantáziáid? Lehmiller szerint a legtöbben elmerengünk ezen. Mivel ilyesmiről nem szokás beszélni, azt gondoljuk, mások talán nem is szoktak képzelegni, vagy ha igen, valami nagyon illedelmes dologra gondolnak. Amire meg mi... na, azt inkább hagyjuk. Tuti, hogy nagyon gáz. A hozzáértők viszont másképp látják. Lehmiller szerint a szexkutatás szempontjából normális az, ami statisztikailag gyakori, és még ez a meghatározás sem jelenti azt, hogy valami, csak azért, mert kevesen fantáziálnak róla, beteges vagy üldözendő. Arra viszont jó ez a megközelítés, hogy kicsit helyrebillenjen a lelkivilágunk: egy csomóan képzelegnek ugyanarról, amiről mi. A felmérésben részt vevők például (gyakorisági sorrendben) az alábbiakról:
Szex több partnerrel
Talán téged sem lep meg annyira, hogy az a leggyakrabban emlegetett fantázia, melyben a már-már közhelyes édes hármastól egészen a gangbangig sokféle forgatókönyv előfordul. Ez a fantáziatípus olyannyira gyakori, hogy a felmérésben részt vevő férfiaknak csupán 5, a nőknek pedig csupán 13 százaléka állította, hogy sosem képzelgett még ilyesmiről. Azok, akik ezt jelölték meg legizgatóbb fantáziájukként, jellemzően magára a szituációra indultak be, és annak, hogy ebben a többes felállásban kik a partnereik, kisebb jelentősége volt. Igaz ugyanakkor, hogy sokszor az aktuális partner vitte a prímet, kiegészülve egy-egy ismert emberrel, a vízvezeték-szerelővel vagy épp az utcán csak futólag látott párductestű amazonnal. Szoktál ilyesmiről képzelegni? Üdv a klubban!
Hatalmi dinamika és más ilyesmik
Lehmiller felmérésében a résztvevők több mint negyede ilyen jellegű (akár BDSM, akár más alá-fölé rendeltségi vagy durva szexről szőtt) vágyképpel lepte meg a kérdezőket. Abban viszont, hogy a kiszolgáltatottság, az alá- vagy fölérendeltség milyen szinten jelent meg, már óriási különbségek voltak. A skála nagyon széles nemcsak a rózsaszín plüssborítású csuklóbilincs és a középkorias kínzókamra között, de abban is, hogy az esetleges kényszerítés vagy fájdalomtűrés fizikai, vagy esetleg verbális agresszióban jelent-e meg. Ezek között a fantáziák között rendre megjelentek a nők különböző erőszakos szexről, sőt erőszaktételről szőtt fantáziái, Lehmiller ugyanakkor siet leszögezni, hogy erről mesélve a nők minden esetben kiemelték, hogy a képzelt szituációban az ellenállásuk szimbolikus, vagyis nem feleltethető meg a való életben történő bántalmazásnak. Mint ahogy egy amerikai tömegfilm sem reprezentálja jól a valóságot.
Váratlanság, izgalom, újdonság
Ami az egyik embernek mindennapi rutin, a másik számára felvillanyozó újdonság lehet. Az újdonságról szőtt álmok ezért sokfélék, és elsősorban olyan szexuális tevékenységekről szólnak, amelyeket az illető fantáziáló a mindennapokban nem él(het) át. Lehmiller megkérdezettjeinek nagy részét egészen felvillanyozta a gondolat, hogy valami olyat csináljon, amit egy sima péntek este nem szokott. Idetartozhat a szex valamilyen szokatlan helyen, vagy valamilyen segédeszköz bevonásával, esetleg újfajta pozícióban, és sokak számára csak a fantázia szintjén maradnak meg azok a mások által rendszeresen gyakorolt tevékenységek is, mint az orális vagy anális szex, esetleg a közös maszturbálás.
Tabu és tiltott szex
Ebbe a kategóriába olyan szexuális tevékenységeket soroltak, amelyek társadalmi vagy vallási okokból tabunak minősülnek egyes kultúrákban, illetve olyanokat, amelyek sokak számára furcsának, esetleg gusztustalannak tűnhetnek. Ezek között a fantáziák között jelentek meg (a kérdezők 45 százalékát érintve) a különböző fétisek. Hogy kinek mi taszító, esetleg undort keltő, ha a szexről van szó, egyénenként változó: vannak, akik számára vonzó, másokat inkább taszít mondjuk a talp vagy a lábujjak nyalogatásáról szóló fantázia. Egy viszont biztos: szexuális izgalom hatására csökken az undorérzet...
Partner átengedése, nem monogám kapcsolatok
Mivel a modern társadalmak nagyobb részében a monogámia a norma, az ettől való elhajlást devianciának szokás tekintetni, ez pedig jót szokott tenni a fantáziának. Azok a tesztalanyok, akik párcseréről, hűtlenségről fantáziáltak, jellemzően monogám kapcsolatban éltek, amin nem szerettek volna változtatni. Azok a férfiak pedig, akik arról képzelegtek, hogy feleségüket mással (jellemzően férfiasabb, nagyobb pénisszel rendelkező) férfival látják együtt, szintén úgy voltak vele, hogy a való életben azért inkább maradnának a biztonságosabb felállásnál.
Intimitás, szenvedély, romantika
Amikor a fantáziáról esik szó, hajlamosak vagyunk érzelemmentes, sőt sokszor érzelemellenes és pusztán a testiségre koncentráló fantáziákra gondolni, pedig az emberek nagyon nagy része képzeleg kifejezetten romantikus, szeretetteljes dolgokról, csókolózásról, finom érintésekről, egymás becézgetéséről. Ezek a vágyak nemcsak finomságukban különböznek a többi fantáziától, de abban is, hogy jellemzően egy konkrét személyre irányulnak.
Szexuális rugalmasság
Szexuális rugalmasság alatt a szerzők azokra a fantáziákra utalnak, amelyekben a fantáziálók szexuális identitásukkal vagy orientációjukkal játszottak. Ebbe a fantáziakörbe a transznemű partnerrel folytatott szexuális aktus, heteroszexuális alany esetében homoszexualitásról, homoszexualitás esetében pedig heteroszexuális kapcsolatról szőtt álmok tartoztak.
Te is szoktál a fentiekhez hasonlóakról ábrándozni? Most már tudod, hogy nem vagy egyedül, világszerte férfiak és nők milliói képzelegnek olyasmiről, amit magaddal kapcsolatban csak nehezen fogadtál el. Hogy mit kezdj ezzel az információval? Először is nyugodj meg. Másodszor pedig alaposan gondold meg, hogy a fantázia szintjén tartani, vagy a valóságban átélni szeretnéd ezeket a fantáziáidat. Fantázia és vágy, pláne cselekvés, ugyanis messze nem ugyanaz. Sok olyan fantáziánk van, amire, amikor épp nem képzelgünk, valójában nem vágyunk, és olyan vágyaink is vannak, amiket a legnagyobb csábítás ellenére sem fogunk kiélni, mert stabil és monogám kapcsolatban élünk például. Van ugyanakkor olyan fantázia is, amelynek a megvalósításával felpezsdíthetjük szexuális életünket, és amiről beszélve az intimitás magasabb szintjét élhetjük meg partnerünkkel. Ha pedig tisztába jövünk azzal, hogy ezek a fantáziáink milyen kapcsolatban vannak a gyerekkori élményeinkkel, első szexuális kapcsolatunkkal, az életkorunkkal vagy akár a testképünkkel, nagyon sokat tanulhatunk saját magunkról is.
Ha érdekel, hogyan lehet ezekről a dologról szégyenérzet nélkül beszélni, hogy hogyan és mikor érdemes egy-egy újító ötletet feltárni a partnerünk előtt – van még olvasnivaló a könyvben.
