Így csinosíthatja tovább otthonát fillérekből

Zanza!

Tombol a DIY mánia szerte a világban, és persze az én otthonomban is. Igaz, nem is nagyon volt más választásom, miután már maga a költözés is lenullázta a bankszámlánkat – ám néhány könnyen, gyorsan, és olcsón kivitelezhető trükknek köszönhetően igazi álomotthonná varázsoltuk a lakásunkat. Múlt héten már elmeséltem, hogyan zajlott a konyhabútor “instant” felújítása, és hogy úsztuk meg az állólámpavásárlást, ezen a héten pedig újabb hat trükkel igyekszem segíteni a könnyed és pénztárcabarát otthonteremtést.

Éjjeli SZÉKrény

Számomra a filmtörténelem egyik legmesésebb otthona a Vicky Cristina Barcelona című Woody Allen film egyik főhősének háza. Juan Antonio – akit Javier Bardem alakít – bohém festő, ennek megfelelően az otthona is meglehetősen bohém, és hát festői. Innen jött az ötlet, hogy – ha már úgy is épp elfogyott az Ikeában az éjjeliszekrény, amit kinéztünk – egész egyszerűen tegyünk egy széket az ágy mellé. Alatta elfér az este levetett mamusz, meg egy palack ásványvíz éjszakára, az ülőkére pakolhat kislámpát, könyveket, és telefontöltésre is kiválóan alkalmas, a támla pedig szuper köntös-fogas. Akármilyen szék megteszi, de szerintem a legjobb egy igazán domináns külsejű ülőalkalmatosságot választani: egy régi tonettet, vagy akár egy saját festésű darabot. A miénket én tákoltam össze, itt elmeséltem, hogyan.

Volt kábel, nincs kábel

Miután beköltöztünk a hálószobánkba, és szépen berendezkedtünk, egyszeriben feltűnt, hogy a ház éppíttetője valójában egészen másként képzelte el a hálót, mint mi. Szerinte az ágy pont az ellenkező oldalra került volna, ezt pedig onnan tudtuk, hogy a mi oldalunkon egyáltalán nem volt semmiféle konnektor. Se egy éjjelilámpának, se telefontöltőnek, semminek. Az ágyat már nem tolhattuk át a másik oldalra, mert oda felhúztunk egy gardróbszekrényt, ahhoz meg semmi kedvünk nem volt, hogy miután végre átvettük az otthonunkat, újabb fúrás-faragás kezdődjön. A megoldás egy hosszabbító személyében érkezett meg, amelyet egyszerűen lelógattunk a légkondi magasságában lévő konnektorból. Persze senki sem szereti, ha a falán egy randa kábel fut végig, így aztán hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy elrejtés helyett egyszerűen felvállaljuk, mi több, kihasználjuk a kábelt. Vettem egy tucat fa csipeszt, majd egy grafikus barátnémtől kapott, saját készítésű képeslapjaival pakoltam végig. Az alternatív kis galériánknak azóta minden vendégünk csodájára jár – a kábelt pedig észre sem veszik.

Díszcsomagolás... a falra

Mindannyiunk számára ismerős érzés, amikor friss költözés után üresen tátonganak a falaink, és nap mint nap úgy lépünk be a lakásba, hogy „majd ide mindenképpen kell egy festmény/fotó alkalomadtán". A gond csak az, hogy az, hogy az „alkalomadtán”-t rengetegminden befolyásolhatja: lehet, hogy jó darabig nem találunk olyan faliképet, ami méretben, színben, stílusban egyaránt megfelel az elvárásainknak, másrészt pedig ha megtaláljuk, sanszos, hogy nem akarunk sokat költeni rá. Így volt ez a mi kis dolgozószobánkkal is, amelynek üres falát nagyjából két hétig bírtam elviselni, aztán a tettek mezejére léptem: vásároltam három ív díszcsomagoló papírt, és elhatároztam, hogy poszterré változtatom őket. Egy tekercs csomagolópapír sokkal olcsóbb, mint bármilyen plakát vagy festmény, viszont legalább olyan menő, mint egy poszter. Érdemes olyat választani, amelyen a minta nem ismétlődik (vagy megfelelően méretre vágni) – így sosem derül ki mások számára, hogy valójában kevesebb, mint 1000 forintot költött a falfelület felképezésére (hacsak nem írunk egy cikket róla).

A neoncső új ruhája

A következő tipphez kell egy kis kézügyesség, vagy egy varrónő, de ígérem, megéri a fáradozást. Akinek van a lakásában neonlámpa, az pontosan tudja, milyen rettenetes a fénye: olyan, mintha az ember egy általános iskolai osztálytremben élné az életét. Egy ilyet lecserélni azonban nem egyszerű: tuti, hogy szerelő kell hozzá, majd venni kell egy drága csillárt, valahogyan felapplikálni, végül pedig eltakarni a neonlámpát tartó csavarok okozta lukakat. Ennél milliószor egyszerűbb, ha lemérjük a lámpatestet hosszában-keresztben-mélységében, és varr(at)unk neki egy „ruhácskát”. Én pár méter sima, fehér vásznat, és lenvásznat vásároltam, és a „lámpahuzatra” minden oldalon varrattam egy-egy szalagot, amelyekkel felkötözhettem a lámpadobozra. A két réteg pont úgy szűri meg a fényt, hogy meleg, ragyogó fényt varázsol a neon rideg fehérjéből, és eltakarja a műanyag lámpatestet.

Gombold újra a gardróbot

Világ életemben gyűlöltem a hatalmas szekrényeket, de amíg nem lakom akkora lakásban, hogy Carrie Bradshaw-féle „walk in wardrobe”-ot építhessek, kénytelen vagyok ilyen ormótlan intézményekben tárolni a ruháimat. Költözés előtt alaposan végignéztük a gardróbfelhozatalt, de – ahogy az az összes többi bútor – itt is vagy megfizethetetlen, vagy marha ronda darabokba futottunk bele. Még az Ikea-féle PAX ára is elég borsos tokkal-vonóval együtt. Végül a lehető legolcsóbb megoldás mellett döntöttünk: a bútorlapból eszkábált beépített szekrény lett a befutó, fehér faerezet-utánzattal ékesített ajtókkal. Ám hogy ne legyen túl sivár a dolog, feltankoltunk néhány, egymástól tökéletesen eltérő fogantyúval a bolhapiacon: van köztük színesre festett kerámia, egyszerű fa golyóbis és csiszolt üveg is. A hat pompás fogantyú azon nyomban karaktert adott a nagy fehér szekrénynek, én pedig már nem is akarok (annyira) Carrie-féle gardróbot.

Fesztivál a kertben – egész évben

Ó, de csodás estefelé kiülni a kertbe/teraszra/erkélyre egy pohár borral, és csevegni a régen látott barátokkal... kivéve, ha az építtető semmiféle kültéri világításról nem gondoskodott. Persze nagyon romantikus lehet gyertyafénynél kokettálni, de lássuk be, egy ponton baromi idegesítővé válik, hogy nincs egy tisztességes fényforrás a kertben, hiszen sötétedés után se olvasni, se teregetni, se kertészkedni, se takarítani nem lehet odakint. Ezért szuper megoldás a kültéri égősor – nem a karácsonyi díszvilágításra gondolok, hanem a színes villanykörtékre, amelyek a romkocsmák kerthelységeit ékesítik. Én a konyhaablakon keresztül vezettem ki a kábelt a kertbe, a füzér másik végét egy fához kötöztem, és beújítottam pár színes égőt – persze nincs köztük két egyforma. Így fúrás, ásás, vakolás és betonozás nélkül, nagyjából 7000 forintból megúsztam a kerti világítást. Ami pedig a legjobb: a fényfüzér igazi fesztiválhangulatot varázsolt a kertünkbe, egész évre.

Blogmustra