Ajándékötlet: Kézikönyv leendő és gyakorló világutazóknak

Zanza!

Mindig nagy érdeklődéssel hallgatom és olvasom azoknak az inspiráló embereknek az izgalmas történeteit, akiknek elsöprő kalandvágyát nem akadályozza a sok „de mi van, ha” vagy más hasonló kételyek, és akiknek hozzáállása másoknak is ad egy löketet ahhoz, hogy ne csak álmodozzanak évekig a világ felfedezéséről, hanem merjenek belevágni. Ezért is örülök, hogy végre személyesen is találkozhattam Kisgyörgy Éva – ma már - főállású utazóval, a Travellina blog írójával, aki nemrég egy praktikus tanácsokkal teli kézikönyvvel rukkolt elő. Olyannal, amiben az utazni vágyók egy csomó fontos kérdésre választ kapnak, miközben az író saját élményeiből, egy-egy kalandos sztori részleteiből is rengeteget tanulhatnak.

Bárki forgatja, hasznára válik

Harminc év alatt 112 országot járt be, élményeit pedig már két évtizede lelkesen osztja meg a kalandos utazások iránt érdeklődő követőkkel. Kisgyörgy Éva ugyanis már akkor is blogolt, amikor még nem is létezett ez a kifejezés. De újságíróként és profi utazóként egy ideje számos internetes portál kultúra és utazás rovataiban publikál. Nemrég pedig úgy döntött, hogy személyes tapasztalatai és a Travellina.hu kíváncsi olvasóinak kérdései alapján ír egy könyvet. Így született meg a Világutazók kézikönyve, ami nem hagyományos útleírásokat tartalmaz, hanem az utazás egész folyamatát segít átgondolni egy csomó gyakorlati tanáccsal.

DSC9261
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

„Sok blognál és útikönyvnél tapasztalom, hogy leginkább egy utazóréteget céloznak meg, én viszont igyekeztem úgy megírni ezt a könyvet, hogy az üzleti vagy szabadidős utazó, kezdő vagy haladó világjáró, hátizsákos turista vagy csoporthoz csatlakozó utas is találjon benne hasznos információt – akár hosszú hétvégéről van szó, akár teljes hónapot készül eltölteni a világ másik felén” – mondta el a könyvbemutatón Kisgyörgy Éva, majd bevallotta, különösen az motiválja az írásra, hogy élménybeszámolóival másokat is kizökkenthet a komfortzónájukból. Szerinte ugyanis azoknak, akik már régóta vágynak egy távoli kultúra megismerésére vagy csak egy rövidebb kiruccanásra egy szomszédos országban, nem lehet kifogás, hogy nincs hozzá partnerük, hogy egy vagyonba kerül, hogy veszélyes, vagy hogy túl idősek hozzá. A szerző segít eloszlatni az anyagi tévhiteket is, az Airbnb, a kanapészörf vagy a lakáscserés megoldásoknak köszönhetően ugyanis rengeteget lehet spórolni a szálláson, de a repülőjáratok foglalásával kapcsolatos tudnivalókba is részletesen belemegy; olyan példákat és trükköket említ, ami sokunknak eszébe se jutna, pedig megkönnyítené a dolgunkat - és még a zsebünkbe sem kellene mélyebben belenyúlni.

Tele tanulságos sztorikkal...

...amiknek üzenete, hogy nem árt alaposan mérlegelni és körültekintőnek lenni a tervezés és az út során:

„Amikor repülőjegyet kerestem Trinidadról Grenadára, a felhozott találatokból automatikusan a legolcsóbbat, a reggeli járatot foglaltam le. Az már csak a szigeten derült ki, hogy nincs olyan korán tömegközlekedés a repülőtérre, hogy elérjem a járatot, így kénytelen voltam taxival menni, ami 40 dolláromba került. Ha ezt is beleszámolom, egy későbbi járattal sokkal jobban jártam volna.”

„Tibetben történt, hogy az első nap a hotelből kisétálva az idősebb asszonyok meglehetősen rosszallóan néztek rám, sőt voltak olyanok is, akik rásuhintottak a karomra. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy nőnek nem illendő rövid ujjú pólóban sétálni, így gyorsan visszamentem egy hosszú ujjú ingért a szobámba.”

„Bár én mindig szeretem végigenni a helyi kínálatot, néha bizony előfordult, hogy nagyon drága területeken, például Norvégiában és Alaszkában időnként otthonról hozott levesporokat vagy kínai tésztaleveseket vacsoráztam.”

„A másik vesszőparipám a szezonon kívüli utazás, ami amellett, hogy sokkal olcsóbb, igazi kikapcsolódást is nyújt. Horvátországba például ősszel szeretek járni. Ilyenkor nem kell sorban állnod egy katedrális előtt, hogy bejuthass, hiszen sehol nincsenek turistatömegek” – mesélte a blogger, akinek az utazást követő levertségre is vannak jól bevált praktikái. „Amikor hazaérek, nem azon siránkozom, hogy vége van, hanem máris elkezdem tervezgetni a következő utam, de az is segít, ha próbálom elnyújtani a vakáció élményét. Legutóbb például Bulgáriában jártam, ahol nagyon rákaptam a grillezett, kapros cukkinire. Most folyton azt sütök, így egy kicsit az az érzés van bennem, hogy még nyaralok” – tette hozzá. 

„Egyszerre vagyok magamnak való meg szociális. Ikrek vagyok, na.”

Az anyagiak mellett a másik égető kérdés, amit folyton neki szegeznek, az az, hogy miért egyedül utazik. „Nem félsz? Nincsenek barátaid?” – kérdezik tőle lépten-nyomon. „Nekem az utazás a szenvedélyem, ebből töltekezem, ettől érzem azt, hogy teljesebb és jobb ember leszek – és ebben a folyamatban egyszerűen nincs kedvem mások nyavalyáival foglalkozni. Nem akarok lemaradni egy napfelkeltéről, mert a másik nem tud elindulni reggeli nélkül, nem akarok unatkozni egy múzeumban, mert az utazópartnert az érdekli, és ami a leglényegesebb: egyszerűen nem akarom hallgatni, hogy a másiknak mi a baja. Mert sajnos sok ember (és valljuk meg, a magyarok különösen) hajlamosak arra, hogy mindig azt keressék, mitől lehetnek boldogtalanok. Másrészt pedig, amikor egyedül utazom, sokkal jobban érzékelem a világot magam körül. Már csak biztonsági szempontból is, jobban odafigyelek minden történésre, minden zajra, nem lankad a figyelmem” – magyarázza a blogger, aki persze időnként, amikor úgy ítéli meg, hogy az adott ország számára nem biztonságos vagy logisztikailag túl nehéz egyéni utazáshoz, becsatlakozik csoportos utakhoz is.

Szerinte az, hogy valaki egyedül indul útnak, nem azt jelenti, hogy magányosan utazgat, hiszen folyamatosan nyitott a világra és útközben rengeteg érdekes embert megismerhet, új barátokra lelhet, akikkel izgalmas és értelmes dolgokról tud beszélgetni. „Nem beszélve arról, hogy a jövőben lesz kihez fordulni, ha visszatérsz ugyanarra a helyre. A blogot is azért csinálom, mert szeretem az embereket. Egyszerre vagyok magamnak való meg szociális. Ikrek vagyok, na” – vallja Kisgyörgy Éva. 

DSC9150
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

A könyvbemutatón megkérdeztük tőle, hol élné le legszívesebben az életét, ha soha többé nem utazhatna sehova. „Számomra talán New York az etalon, ahol egy elnyert ösztöndíjnak köszönhetően két évet éltem és azóta is többször megfordultam ott, hiszen rengeteg barátot szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. New Yorkban benne van minden, ami nekem izgalmas és érdekes. A multikultiság és az embereknek az egymáshoz való viszonya is nagyon szimpatikus, teljesen más, mint itthon. Ott az emberek nem ütik bele az orrukat mások dolgába, mindenki éli a maga kis életét, ugyanakkor ha közös ügyről van szó, nagy az összefogás, kiállnak egymásért. Itthon sajnos pont ennek ellenkezőjét tapasztalom” – árulta el.

Mintha egy izgalmas utazókiképzésen vettem volna részt

Onnantól kezdve, hogy hogyan válasszuk ki a hozzánk leginkább passzoló úti célt, kivel induljunk útnak vagy milyen szempontok alapján keressünk utazási irodát, az anyagi döntéseken át a hazaérkezést követő depresszió megelőzéséig a Világutazók kézikönyvében rengeteg fontos információt talál az olvasó. A szerző elárulja, hogyan lehet átvészelni a repülőtéri éjszakázást, vagy hogy az egyedül utazó lányoknak mire kell különösen figyelniük, de csokorba gyűjti a leghasznosabb telefonos alkalmazásokat is, sőt arra is vannak ötletei, hogy a fényképezőgépet vagy okostelefont az élmények megörökítésén kívül mi mindenre lehet még használni; jól jön például, ha vitás ügyeket szeretnénk bizonyítékokkal rövidre zárni, de megkönnyíti a kapcsolatteremtést is, amikor egy harmadik világbeli faluban a gyerekeket szórakoztatnánk.

DSC9210
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

A könyv végére érve az a kettős érzés motoszkált bennem, hogy egy kevésbé rutinos utazó számára mennyi aprólékos munkával jár egy-egy kaland megtervezése  (már, ha tényleg élvezni szeretné a vakációt), ugyanakkor ez a gyakorlati útmutató pont azért nagyon hasznos kezdő és haladó utazóknak is, mert egy csomó olyan valós helyzetre felkészít, amire az olvasó nem is gondolna, hogy megeshet vele az út során. Ám mindezt nem elrettentő, hanem motiváló hangnemben, poénos sztorikat felelevenítve teszi a szerző, akinek célja, hogy megtanítsa a (leendő) világjárókat arra, hogy a legtöbbet tudják kihozni az idejükből és a pénzükből; valamint arra, hogy a felkészülés, maga az út és a hazatérés ne a stresszről szóljon, hanem éljük meg az egészet ezerrel, hogy minden egyes pillanat egy életre szóló élmény maradjon.

Blogmustra