Ezért kattanunk rá a sorozatokra

Zanza!

Az első lépést a legnehezebb megtenni. Ismerős mondás? Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha már belekezdünk valamibe, sokkal nagyobb eséllyel fejezzük is be azt, de nem, egyáltalán nem azért, mert valóban elkezdeni a legnehezebb, inkább azért, mert könnyen benne maradunk egy elkezdett feladatban. Ha valamibe belekezdünk az onnantól mozgatja, foglalkoztatja az agyunkat, energiát szánunk rá. Ez ráadásul nemcsak bölcs élettapasztalat, hanem tudományos tény, melynek felfedezését Bluma Zeigarnik orosz pszichológusnőnek köszönhetjük. 

bzeigarnik
Fotó: feministvoices.com

Bluma Zeigarnik Litvániában, oroszul beszélő zsidó családban született 1901-ben, és az egyike volt az első nőknek, akik abban az időben és kultúrában bejuthattak egyetemre. Zeigarnik ráadásul nem is akárkitől tanult, a gestaltpszichológia egyik nagy alakja, Kurt Lewin volt a tanára, mentora. A pszichológusnő később Moszkvában dolgozott, a helyi egyetemen tanított, ahol többedmagával megalapította a moszkvai egyetem pszichológiai tanszékét. Bár Zeigarnik a moszkvai időben leginkább pszichopatológiával foglalkozott, mi inkább a memória működésével kapcsolatos felfedezése miatt emlékszünk rá. 

Zeigarnik még az egyetemi évei alatt figyelte meg azt a fura jelenséget, hogy a felszolgálók jobban emlékeznek azokra a rendelésekre, amikért még nem fizettek, és ahogy a vendég rendezi a számlát, úgy a felszolgáló is egyre kevésbl tudja már felidézni a fogyasztást. Zeigarnik ezután kísérletsorozatokba kezdett, és bebizonyította, hogy amikor megzavarnak bennünket egy feladat elvégzésében, vagy éppen más ok miatt nem tudjuk lezárni azt, jobban emlékszünk annak részleteire, mintha már sikeresen túlestünk volna rajta. A lewini magyarázat szerint a befejezetlen feladat egy belső feszültséget teremt, így az azzal kapcsolatos kognitív tartalmak könnyebben előhívhatóak az agyunkból. Ezt a jelenséget azóta is Zeigarnik-hatásnak nevezi a pszichológia, és rengeteg olyan hétköznapi jelenséget magyaráz, ahol tényleg el akarjuk érni a célunkat, és ahol nem rettegünk a kudarctól.

Ott van rögtön az, hogy úgy érdemes vizsgára tanulni, hogy rövid szüneteket iktatunk a magolásba, miközben valami egészen mással foglalkozunk. Vagy a Zeigarnik-hatás magyarázza azt is, miért kattanunk rá annyira a sorozatokra, amiket éppen a legizgalmasabb résznél hagynak abba. Ráadásul, ha tisztában vagyunk a Zeigarnik-hatással, a halogatás is könnyebben legyőzhető. Csak meg kell tennünk az első lépést, akármilyen kicsi is legyen az. 

Blogmustra