Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Azt hiszem, hogy van bennem valamiféle szervezőkészség, és ez elősegíti, hogy a színészeket helyzetbe tudjam hozni."
"Sok zombis horrorfilmet mutattam meg a színészeknek, és ott volt alapnak Ionesco Rinocéroszokja, amiben megtámad egy várost egy vadállat, ám ez a vadállat nálam egy vírus."
"Tetszett helyszínnek a bevásárlóközpont, valószínűleg mert ott általában nagyon gyakran szorongok, és sokszor érzem azt is, hogy mindenki zombi körülöttem."
"Lesz fertőzés, horror, minden!"
"Úgy dolgozom, hogy improvizáltatom a színészeimet. Tehát van egy szituáció, és arról kell beszélgessenek, teljesen hétköznapian."
" A Színművészetin tanítani szerintem nem azt jelenti, mint egy orvosi egyetemen, hogy én valamiféle professzora lennék a színművészetnek. Azt szoktam mondani, hogy kipróbálunk együtt dolgokat. Nincs nálam a bölcsek köve, csak annyit gondolok erről, hogy kipróbáltatunk velük dolgokat, sokat beszélünk arról, hogy mi-mit jelenthet."
"Könnyen rávakul az ember, de valahogy mindig újra és újra rá kell nézni a dolgokra, nem lehet elengedni őket. Kötelező újra elővenni, nem szabad azt hinni, hogy ez megvan. Mert nem tud meglenni."