Városi lány vidéken: így készül a kecskesajt

Zanza!

Kelemen György és felesége néhány éve határozta el, hogy vidékre költöznek és biogazdaságot hoznak létre. Kecskefarmjukon az összes háztáji állatot megismertük. Megtanultunk kecskét fejni, és többféle saját készítésű sajtot kóstoltunk.

A legutóbbi falusi misszió: két napos izzasztókunyhó építés egy kácsi mintagazdaságban.

Milyen lehet az élet egy kecskefarmon, távol a város zajától? Régóta gondolkozom a kérdésen, talán mert öregszem és egyre jobban vágyom egy csendes falusi környezetre. Hétvégén alkalmam volt ezt kipróbálni, méghozzá a Pilisben, ahova gyerekkori nyaralásaim miatt nagyon kötődöm.

Kelemen György és felesége, Juli, pár éve költözött Piliscsévre, ahol a falu szélén egy jókora területet megvásároltak és kecskesajtkészítésbe fogtak. Nem ipari méretekben, ehhez ragaszkodnak, sokkal inkább egy családias méretű vállalkozás keretében.

Sajtot fogunk gyártani

"Amikor elhatároztuk, hogy sajtgyártással akarunk foglalkozni – meséli Kelemen György házuk teraszán – gyakorlatilag az ország összes sajtkészítőjét meglátogattuk. Végül egy Mezőkövesd melletti faluban találtunk egy asszonyt, aki híres volt a környéken egyedi receptjéről. S mivel ő akkoriban már eladta kecskéit, tehát nem készített több sajtot, átadta nekünk tudását."

György egyébként ácsmester, ez látszik is az általa épített házon, az istállókon és a kecskék részére épített több szintes játszóházon. Van itt mindenféle méretű patás, kicsik és nagyok, szarvnélküiek is.

Hogyan kell szakszerűen kecskét fejni?

A fejés műveletét is kipróbáltam. György készségesen elmagyarázta, hogyan is csináljam, majd kinyitotta az egyik karám ajtaját, s a Franciska nevű állat már pattant is a fejőállomásra. Az építményt természetesen György találta ki, és építette nagyon is praktikusan, hisz a kecske egy kb. egy méteres polcon állt, feje előtt egy etetőtálkával, én pedig az oldalánál ültem, a tőgyek kézmagasságban voltak. Nem kellett görnyedni, minden ergonómus megirigyelhetné György tervezőképességét.

S akkor jött a neheze, illetve annyira nem is, mert néhány gyenge próbálkozás után viszonylag jól ráéreztem a dolog lényegére, de ehhez szakszerű magyarázat kellett. Hüvelyk- és mutatóujjammal jól megszorítottam a tőgyet, majd a maradék három ujjamat rázárva már préseltem is a tejet. Franciska csak egyszer rúgta fel a másik kezemben lévő tálat, így korrigáltam annak tartásán, aztán ment minden mint a karikacsapás. Nem atomfizika, és nem kell semmit se húzkodni, ahogy a városiak, legalábbis én, hiszik. Persze azért sok gyakorolnivalóm van, Györgynek van némi fórja hozzám képest, ő rekordgyorsasággal oldja meg a műveletet, hisz naponta kétszer feji az összes, kb.15 kecskét, s ebből napi 25 liter tej lesz.

Sajt, zsendice, orda

Rátérve a sajtkészítés fortélyaira, György elmondta, hogy 10 liter tejből 1 kg sajt lesz, s ehhez két nap kell. Készítenek sima kecskesajtot, de ízesített változat is van, nekem például a bazsalikomos verzió ízlett különösen. Azt is megtudtam, hogy miután a sajt elkészül, a melléktermékként megmaradt nem kevés zsendicéből ordát is nyernek.

"Ha jártál már Erdélyben – meséli Juli miközben épp egy lavórnyi körözöttet kevert az ordából – akkor biztosan ettél már ordás palacsintát." Sajnos azonban még soha nem voltam azon a vidéken, pedig nagyon régóta tervezem, most már eggyel több okom van arra, hogy hamarosan a tettek mezejére lépjek. A puliszkát egyébként is imádom, s állítólag arrafelé remek áfonyapálinkát lehet kóstolni.

A kecskék mellett minden állatot meg lehet találni a Kelemen Majorságban, amit egy ilyen helyen elvár az ember. Brúnó, Cipő és Zsemle kutyák őrzik a birtokot, ahol temérdek macska rohangászik egész nap. Kedvencem egy három hónapos cirmos kandúr volt, aki szinte azonnal kiválasztott engem és folyamatosan jött velem, ha leültem azonnal az ölembe pattant. Van ezenkívül több ló, szamár, egy Sárika nevű tehén, csirkék, libák, nyulak és két fiatal mangalica is. Ennyi állattal persze ketten nem bírnának, szerencsére Herczeg Gábor hűséges segítsége a házigazdáknak. Györgyék tudhatnak valamit, mert az összes állat azonnal hozzájuk megy egy halk szóra, a vendégekhez is simán odamennek, nem kell tőlük félni.

Önellátó falusi turizmus

Györgyék tervei közt az is szerepel, hogy jövőre beindítanak egy falusi turizmus szolgáltatást. Jelenleg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal európai uniós pályázatán nyert támogatásból épül az a pár vendégház, ahol családok, iskolák lakhatnak és közelebbről is megismerhetik a tanyasi állatvilágot. Vagy éppen üldögélhetnek a halastó partján, illetve akár úszhatnak is a tó halaktól mentes részén. Egy-egy napra most is el lehet látogatni hozzájuk, szeretettel várják a gyerekeket, hogy megismertessék őket a tanyasi lét csodálatos egyszerűségével.

György és Juli önellátó életmódot folytat, húst, tojást, tejterméket, gyümölcsöt és zöldséget nem kell vásárolniuk. A ház melletti domboldalban hatalmas veteményeskert található, s természetesen segítettem betakarítani a szép nagyra nőtt uborkát, cukkinit és tököt. Van még paradicsomtól kezdve a paprikáig minden, hagyma, répa, padlizsán, fűszernövények, s marharépa takarmánynak.

Megfogott a majorság hangulata. Gyakorlatilag azonnal kiköltöznék a Pilisbe, hogy hasonló életet élhessek én is, talán Misi nevű macskám is örülne a tiszta levegőnek és egy szép nagy kertnek. Györgyékhez azonban még vissza fogok menni, hisz olyan különleges tojásos dobozt nyomtak a kezembe induláskor, ami kötelez arra, hogy visszavigyem. Ez náluk hagyomány.

Blogmustra